Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-23 / 22. szám, szombat

Az USA kormánya a világűr meghódításában elismeri a Szovjetunió fölényéi Washington (ČTK) - A kép­viselőháznak a világűrproblémák­kal foglalkozó bizottsága január 20-án megkezdte az USA lema­radásának tanulmányozását. L. Merchant államtitkárhelyéttes kijelentette, hogy a Szovjetunió az­zal, hogy elsőként hatolt be a vi­lágűrbe, óriási tekintélyre tett szert. Emellett azonban kifejezte azt a nézetét, hogy a Szovjetunió sikerei­nek ellenére az USA vezető szere­pet érhet el a világűr meghódítá­sában. Brooks, a bizottság elnöke nem ért egyet Merchant, derűlátásával, és rámutatott arra, hogy az ameri­kai előrehaladás üteme semmi re­ménnyel sem kecsegtet. A bizottság elnökének éles kér­dései kereszttüzében Merchant kény­telen volt beismerni, hogy az USA kormánya elismeri a szovjet fölényt a kozmikus tér meghódításában és a nagy teljesítményű rakéták gyár­tásában. Merchant abban az érte­lemben nyilatkozott, hogy e fölény leküzdése nem lesz könnyű, bár a siker döntő jelentőségű az USA kül­politikájára. MAJOM A RAKÉTÁBAN New York (ČTK) - Az USÁ-ban a virginiai Wallops Island támasz­pontról január 21-én rakétát lőttek fel, amelynek fülkéjében majmot he­lyeztek el. Az AP hírügynökség jelentése sze­rint ez a rakéta mintegy 7 mérföld­nyi magasságot ért el. Az a fülke, amelyben a majom volt, levált a ra­kétáról és leszállt az Atlanti-óceánba S. LLOYD : A vitás kérdéseket nem lehet háborúval megoldani (ČTK) - A Francé Presse hír­ügynökség jelentése szerint S. Lloyd angol külügyminiszter az európai tanács csütörtöki ülésérf elhangzott beszédében kijelentette, hogy Nagy­Britannia nem szűnik meg védelmez­Lakóház 35-40 óra alatt A moszkvai Lakás- és Középítkezési Tervezőintézet kidolgozta egy négyemele­tes ház tervét, amelyet kész tömbökből 35—40 óra alatt össze lehet állítani. ni érdekeit, azonban azt a néze­tet vallja, hogy a vitás kérdéseket nem háborúval, hanem békés esz­közökkel lehet és kell megoldani. Sem Nyugat, sem Kelet nem en­gedheti meg magának azt, hogy a feszültség politikáját folytassa, amely világkatasztrófához vezethet. Lloyd hozzáfűzte, hogy egyetlen csúcsértekezlet nem elegendő a nemzetközi feszültség elhárítására. Azonban haladás várható az ellen­őrzött leszerelés kérdésének meg­oldásában. A moszkvai kísérleti sebészeti kutatóintézet­ben újfajta sebészeti műszereket és készülé­keket mutálták be kül­földi kereskedelmi kép­viselők előtt. A képen A. G. Lapcsinszkij, az arvostudományok kandi­dátusa kutyát mutat be, melynek hátsó lábát le­amputálták. Lábát 30 óráig hűtőszekrényben konzerválták, majd ismét visszavarrták eredeti he­lyére. A kísérletet új szovjet ér, ideg és izom­varró készülékek segít­ségével hajtották végre. Az új találmány iránt világszerte nagy az ér­deklődés. Foto TASZSZ A SZOVJETUNIÓ SEGÍTSÉGÉVEL ÉPÜLT FEL AZ ELSŐ KÍNAI TRAKTORGYÁR LOJAN VÄROSABAN. A KORSZE­RŰEN FELSZERELT ÜZEMBEN KÉSZÜLŐ TRAKTOROK NAGY SEGÍTSÉGET NYÜJTANAK A KÍNAI MEZÖGAZDA­DASÄG FEJLESZTÉSÉBEN. (Kitaj felvétele) Mi döbbenti meg Bonntľ Ugyanaznap, amikor Adenauer nyu­gatnémet kancellár Rómába utazott, a nyugat-berlini Telegraf Berlin újabb gondjairól hozott hírt. Ez nem más, mint a Nyugat fokozott érdek­lődése a Német Demokratikus Köz­társaság iránt. A Telegraf beszámol arról, hogy azután a televíziós interjú után, ame­lyet Walter Ulbricht adott az ameri­kai Westinghouse Broadcasting Cor­poration Társaságnak, az amerikai televíziós társaságok három ízben is kértek interjúi Ulbrichttól. Ezenkívül öt amerikai lap és folyóirat fejezte ki kívánságát, hogy interjút közöljön az NDK vezető képviselőivel. A fran­cia állami televízió még januárban közvetít riportot a Német Demokra­tikus Köztársaságról, amely alkalom­mal Grotewohl miniszterelnök beszé­det mond majd a francia televíziós nézőknek. A bonni kormányt, amely görcsö­sen ragaszkodik ahhoz a rögeszmé­hez, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem létezik, e tények „megdöbbentették". Nem lát azonban semmi lehetőséget arra — írja a Telegraf —. hogy ellenintézkedéseket foganatosítson. Az NDK ipari újdonságai A Német Demokratikus Köztársaság ipara a lipcsei tavaszi vásárra több új­donságot készít. Ezek közé tartozik az automatikusan mozgó rakodógép és a kétsoros burgonyaszedő kombájn. A T-172 automatikus rakodógépet egy személy ke­zeli. Óránkint 25 tonna istállótrágyát is áthelyez. Nagyon jót bevált a szén, a homok, a kavics, stb. kirakásánál. Az új kétsoros burgonyaszedö kombájnnal 4—6 munkás 8 óra alatt 2—3 hektárról takaríthatja be a burgonyát. Az Erika-20 táska-írógépen 24 és 32 cm-es hengert is lehet alkalmazni. A gépre szükség esetén 83 betűtípust lehet felszerelni. Ä Vörös kéz" továbbra is garázdálkodik MÉG EMLÉKEZETÜNKBEN van az a gyilkosság- és merénylet-sorozat, amelyet a múlt év őszén a „Vörös kéz"-nek nevezett francia jobboldali terrorszervezet követett el Európa­szerte. A szervezet akkor került reflektorfénybe, amikor egyik tag­ját, Berthommier volt francia pou­jadista képviselőt véletlenül a bel­ga határon tettenérték, amikor ép­pen pokolgépeket és robbanóanya­got szállított át Franciaországból Belgiumba, saját bevallása szerint is algériai politikusok meggyilkolására Ebben az időben a világsajtó mint­egy mérleget készített a „Vörös kéz" működéséről, elsősorban Fran­ciaországban, de Nyugat-Németor­szágban, a Benelux-államokban és Olaszországban is, ahol a terror­szervezet nemcsak az algériai sza­badságharccal szimpatizálók, hanem olyan német, belga és svájci vállal­kozók, hajótulajdonosok ellen is me­rényletet, gyilkosságot követett el, akiket az algériai szabadságharco­sokkal való kapcsolattal gyanúsí­tott. A német és a belga kikötőben ismételten robbantak azokon a ha­jókon bombák, amelyek valamely észak-afrikai kikötő felé vettek irányt, tekintet nélkül arra, hogy vittek-e magukkal a felkelőknek fegyvert, vagy nem. A „Vörös kéz"-nek egész Nyugat-Eu­rópára kiterjedő terrorja természetesen csak úgy tarthat már évek óta, hogy mindenekelőtt a jelenlegi franciaországi ál­lamapparátus és a katonai hatóságok reakciós elemei, de velük egyetértésben a belga, nyugat-németországi és egyéb tekintetbe jövő államok hatóságai csend­ben, de. hathatósan támogatják. Bizonyí­téka ennek a fentebb emitett Berthom­mier esete, akit — bár gyilkolási szán­dékait bevallotta — pénzbüntetés után szabadlábra helyeztek a belga hatóságok. Hasonlóképp nem járnak el az állam­polgáraikat még hozzá a tőkés körök­höz tartózó vállalkozókat is meggyilkoló vasy gyilkossággal fenyegető „Vörös kéz" ügynökei ellen a nyugatnémet hatósá­gok sem, mert ez megzavarná a nyu­gatnémet-francia együttműködést. Ha itt­ott a hatóságok formálisan fel is lépnek a szervezet kisebb, „gondatlanságot" el­követő ügynökei ellen, megtesznek min­dent, hogy a háttérben meghúzódó fő irányítókat békében hagyják. Köztudomású, hogy a „Vörös kéz" üzelmeit Európa-szer­te a francia vezérkar második osztályá­nak vezetője, Mercier ezredes irányítja, akinek neve három évvel ezelőtt vállt ismertté, amikor egyik ügynöke, Dubois, Svájc legfőbb államügyésze, akit a fran­cia kémszervezettel való együttműködé­sen rajtakaptak, öngyilkos lett. Csak ez a televény, ez a melegágy teszi érthetővé, hogy a napokban a „Vö­rös kéz" újabb rémtette hózta izgalom­ba a nyugati államok közvéleményét. Egy kétezer tonnás német teherhajó, a Mar­mara, amely rendszeresen látogatja az észak-afrikai kikötőket, Hamburgból való kifutása után az első hírek szerint „ak­nára" futott. Tudni kell, hogy az Északi' tengerben a második világháború folya­mán a hadviselő felek vagy százezer különböző aknát helyeztek el. Ezeknek döntő többségét kifogták és ezen felül bizonyos hajózási útvonalakat teljesen megtisztítottak, az aknáktól. Ilyen biz­tonsági hajózási útvonalon haladt a Mar­mara is, amikor egyszerre — amint utó­lag kiderült — a gépházban robbanás történt. Tehát nem háborús akna, hanem a „Vörös kéz", terroristái okozták a hajó pusztulását. Hogy ez így van, bizonyítja az a tény is, hogy a hajó tulajdonosai a hajó kifutása előtt fenyegető levelet kaplak, hogy hajójukat, elpusztítják. A nyugati polgári sajtó krokodilköny­nyeket hullat a „Vörös kéz" immár évek óta tartó és minden „rendes üzletet" lehetetlenné tevő terrorja felett. Bizto­sak lehetünk benne, hogy amíg a je­lenlegi jobboldali kormányok szűrik össze a levet, a jövőben sem változik meg semmi e tekintetben, és a nyomozást — mint annyi más esetben — rövid idő múlva „eredménytelenül" beszüntetik. r: .1. •+-M Ha az elmúlt esztendőt nemzet­közi vonatkozásban a nagy változás évének nevezzük, akkor jogosan fel­tételezhetjük, hogy az 1960-as esz­tendő első három hetének óriási je­lentőségű eseményei meggyorsítják és elmélyítik a világfejlemények po­zitív alakulását. Alig egy hete, hogy elhangzott Hruscsov elvtárs törté­nelmi jelentőségű beszéde, s máris a szovjet tudomány újabb sikerének híre járta be a világot: a Csendes­óceán előre megjelölt pontján, szak­értőket bámulatbaejtő pontossággal becsapódott az első többlépcsős kí­sérleti óriásrakéta. A minden rész­letében pontos óriásrakéta sikeres kilövése nem (jsupán azt bizonyítja, hogy a szovjet rakétatudomány to­vább növeli fölényét az USÄ-val szemben, hanem már most biztosra vehető: a Szovjetunió elsőként és rövid időn belül elindul az ismeret­len világűr, naprendszerünk földünk­től távol eső ismeretlen bolygói tit­kainak feltárására. Hruscsov elvtársnak a Legfelső Tanács ülésén elhangzott beszéde és a szovjet haderők nagyarányú lét­számcsökkentéséről hozott törvény élénken foglalkoztatják a világ köz­véleményét. A visszhang természete­sen különféle. A békeszerető dolgo­zók milliói üdvözlik a szovjet kor­mány lépését. A hidegháború meg­rögzött hirdetői egyrészt meghök­kentek a hír hallatára, ugyanakkor igyekszenek jelentőségét kisebbíteni és a kákán is csomót találni. A Szovjetunió félremagyarázhatat­lanul bebizonyította, hogy minden törekvésének és tevékenységének legfőbb célja a béke biztosítása. Vi­lágos, az egyszerű emberek milliói­nak sem kell külön magyarázni, hogy nem készülhet háborúra az az ország, amely hadseregének egyhar­madát leszereli. Éppen ez az, ami sehogy sem il­leszthető be a hidegháború meg­szállottjainak terveibe. Az egész hidegháborús politika a kiagyalt „kommunista veszedelem" elleni vé­a nagyvilágban delem hazug és a tömegeket té­vedésbe ejteni hivatott elvére épült. S most ez az éveken át sok pénzzel és még több hazugsággal elég kíno­san összeragasztott koncepció telje­sen összeomlik! Mert ha a Szovjet­unió békés szándékait a tények ter­he alatt nemcsak a világ dolgozói, hanem a tőkés kormányok is kény­telenek tudomásul venni, akkor miért a további fegyverkezés ? Jogos és nagyon is időszerű kér­dés! Éppen abban az időszakban ve­tődik fel, amikor a tőkés országok gazdaságát is kezdi kimeríteni az őrült fegyverkezési hajsza, s ami­kor egymás közötti civakodásra kényszeríti őket, hogy ki és milyen mértékben viselje a fegyverkezés költségeit. Az Egyesült Államok minden tekintélyét, minden gazda­sági és politikai ütőkártyáját latba vetette, hogy szövetségeseit rábírja a fegyverkezési kiadásokban való nagyobb terhek vállalására. Az ame­rikai kormány is kiutat keres, mert a fegyverkezés miatt az elmúlt két év fizetési mérlege erősen passzív. A szövetségi kormányok szintén nem hajlandók, de nem is igen képesek e kiadások fokozására. A hidegháború lovagjai nem adják fel egykönnyen a küzdelmet. Félre­lökve logikát, objektív szemponto­kat és fütyülve a világ közvélemé­nyére, tovább fújják a maguk nótá­jáL. Rozsdásodó karddal rohamozzák meg az óriásoknak vélt szélmalmokat, régi elavult érveikkel bizonygatják a soha nem létezett veszélyt. A Standard című belga napilap például így fejezi ki egyes washing­toni körök véleményét: „Az ameri­kaiak akkor sem köthetnek atombé­két, ha kiegyensúlyozódnak az erő­viszonyok. A békekötést igyekezni fognak elodázni addig, amíg fölénybe nem kerülnek. Világos azonban, hogy a Szovjetunió továbbra is fenntartja fölényét a rakétatechnika terén. Bi­zonyos tehát, hogy az USA — bár­mennyire is sajnálatos a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából — megtesz mindent lemaradásának behozására". Nem szükséges magya­rázni, hogyha ez a szempont győzne, akkor ez a fegyverkezési hajsza további fokozásához vezetne. Ami az atomfölényt illeti, ismeretes, hogy az USA néhány évvel ezelőtt éppen erre alapozta közben csődbe jutott erőpo­litikáját. S a hidegháború kardcsör­tetői azt az időt siratják vissza, amely után a szovjet tudomány ra­gyogó sikerei végleg pontot tettek. A Szovjetunió azután is, ahogy fölénye világossá vált, nemegyszer javasolta a leszerelést, az atomfegy­verek kölcsönös megegyezés alapján való megsemmisítését megfelelő nem­zetközi ellenőrzés mellett. Tehát kész lemondani „hadifölényéről" a lesze­relés érdekében. Mort nem lehetne a haditechnika terén fölényben egyetlen ország sem, ha a szovjet javaslatok alapján megvalósulna az általános és teljes leszerelés. A Szov­jetunió által annyira szorgalmazott leszerelést és az atomkísérletek be­tiltásáról szóló egyezmény megköté­sét azonban éppen az amerikai kor­mány késlelteti és akadályozza. Akadnak azután más hangok is. A francia Figaro január 16-i számá­ban a szovjet fegyveres erők lét­számcsökkentését a hétéves terv tel­jesítésében felmerülő nehézségekkel „magyarázza". Mi egészen hiteles adatokkal cáfolhatjuk meg ezt a fel­tételezést. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának Központi Statisztikai Hi­vatala e hó 21-én közzétett jelenté­sóból kitűnik: A Szovjetunió ipari termelése 1958-hoz viszonyítva több mint 11 százalékkal növekedett a tervezett 7,7 százalékkal szemben. A terven felüli ipari termelés értéke csaknem 50 milliárd rubelt tesz ki! Talán nem is soroljuk tovább, mert ez a néhány szám eléggé meggyőz­het mindenkit, hogy a hétéves terv teljesítése nincs olyan „nagy veszély­ben", mint a Figaro cikkírója akarja elhitetni olvasóival. Ezzel szemben igaz az a tény, hogy az egymillió 200 ezer leszerelt katona valóban megerősíti a nemzetgazdasá­got és nagyban hozzájárul a hét­éves terv határidő előtti teljesítésé­hez. Az is igaz. hogy a hadsereg lét­számcsökkentésével megtakarított 16-17 milliárd rubel szintén nagyon előnyösen hasznosítható a gazdaság és a tudomány fölvirágoztatására. A tények is erről tanúskodnak. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Minisz­tertanácsnak e héten lapunkban is közölt határozata hangsúlyozza, hogy a leszereléssel megtakarított eszkö­zök java részét a kormány a lakos­ság életszínvonalának emelésére használja fel. Jelentős részt éppen az egészségügyi szolgálatok javítá­sára szántak. A hétéves terv kereté­ben c célokra előirányzott beruházá­sok további 1 milliárd 800 millió rubellel emelkednek. A Szovjetunió az orvosok és egészségügyi dolgozók számát tekintve máris első a világon A további beruházások a dolgozók egészségéről való gondoskodás eddi­ginél is magasabb színvonalát bizto­sítják. S itt újból le kell szögezni, hogy a hétéves terv nagy feladatai és a teljesítésükben elért mindennemű siker végső fokon a nép jólétét szol­gálja. De menjünk tovább. A Szovjetunió további gazdasági megszilárdulása nemcsak a szovjet nép érdekeit szolgálja. Ezt bizonyítja az Egyesült Arab Köztársaságban épülő asszuani gát példája is. A szovjet kormány olyan előnyös kölcsönt és sokoldalú segítséget nyújtott e roppant fontos építkezéshez, hogy az EAK kormánya a második szakasz felépítésére tett amerikai, japán, angol és nyugat­német javaslatokat meg se várva, Hruscsov elvtárs és Nasszer elnök levélváltása után a gát második sza­kaszának felépítéséhez is elfogadta a felette előnyös szovjet segítséget. A Szovjetuniótól távol áll, hogy az elmaradott országoknak nyújtott se­gítségben hasznot és politikai befo­lyás lehetőségét keresse. Ezzel szem­ben az amerikai körök nem titkol­ták, csak akkor vállalják az asszuáni gát felépítését, ha az EAK teljesíti körvonalazott politikai feltételeiket Az asszuáni gát, az indiai ha­talmas bhilai kohászati kombinát épí­tése és az Iraknak nyújtott gazdasági segítség a különféle rendszerű or­szágok közötti gazdasági együttmű­ködés ragyogó példája. S nem kétsé­ges, minél hatalmasabb lesz a Szov­jetunió gazdasági ereje, aminek nö­veléséhez a hadsereg létszámcsök­kentése is hozzájárul, annál több se­gítséget nyújthat az elmaradott or­szágoknak. Ezért a Szovjetunió gaz­dasági sikerei nem nyugtalanítják, hanem bizalommal töltik el a kisebb országok népeit. Ez a tény pedig jobban nyugtala­nítja a nyugati tőkéseket, mint az atombomba veszélye. Zs. L. ÜJ SZÖ 6 * ľ®®- január 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom