Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-31 / 360. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. december 31. csütörtök 30 fillér XI. évfolyam, 360. szám Esztendő végén új év küszöbén Ügy szokás, hogy ilyenkor, az esztendő utolsó napján számvetést tegyünk a befejeződő év munká­járól, eredményeiről, sikereiről, no meg a balsikerekről is — arról, ami nem sikerült úgy, ahogy sze­rettük volna. Ma, Szilveszter nap­ján még visszatekintünk a mögöt­tünk hagyott esztendőre, holnap pedig — éppen az elmúlt esztendő eredményei és sikerei alapján — már arról szólunk, ami előttünk van: a további, az új esztendő fel­adatairól, tennivalóiról. Ám ha most az ember az elmúlt esztendő számvetésére vállalkozik, akkor komoly gondba merül, töprengeni kezd. Miért — kérdezhetné meg­lepődve az olvasó, — talán nincs miről számot adnunk? Talán nin­csenek olyan eredményeink, ame­lyekkel büszkén léphetünk ország­világ színe elé? Az az óriási előre­haladás, melyet csak egy év folya­mán is a szocialista haza építésé­ben elértünk, hát az semmi? Ha voltak is hibáink, ha némely do­log nem úgy sikerült, ahogy sze­réttük volna, akkor is oly mér­hetetlenül nagy eredményeket tud­hatunk magunk mögött, hogy sem­mi helye a töprengésnek, a gondba merülésnek. Ez mind igaz, de nem erről van szó. Arról van szó, azért töpreng és gondolkodik az ember, hogy egyrészt, hogyan, mi módon és mivel érzékeltesse azokat a va­lóban 'mérhetetlenül nagy eredmé­nyeket, amelyeket az elmúlt év hozott, másrészt pedig, hogy ered­ményeink közül mi az, amit a leg­jelentősebbnek tartunk, ami önma­gában véve is jellemző arra, ho­gyan, miképp is alakult nálunk az élet egy esztendő folyamán. Erre vállalkozni viszont valóban nem könnyű dolog. Ez gond és töprengés, mert mit lehet elmon­dani egy szűkre szabott vezércikk­ben. Mit hozzunk fel, mit említ­sünk? -Statisztikát csináljunk, szürke számokat soroljunk fel ar­ról, hogy miből mennyi? Igaz, a statisztika sok mindent mond, sok mindenről beszél. Nemcsak arról ad számot, hogy az elmúlt év fo­lyamán miből mennyit termeltünk, hanem megfelelő képet ad arról is, miből mennyit fogyasztottunk. Mit és mennyit vettek az emberek, Ha a statisztika arról beszél, hogy az elmúlt év folyamán hány ezer és tízezer autót, televíziós készü­léket, rádiót, mosógépet és hűtő­szekrényt, hány millió méter szö­vetet, hány tonna húst, lisztet, ke­nyeret és más élelmiszert adtunk el, akkor az ember ezen rideg és szürke számok mögött ott látja az embert, hazánk dolgozóinak millióit, akikhez az autó, a tele­vízor, a szövet és az élelmiszer került, akik mindezt megvásárol­ták. Látjuk és érezzük az embert, aki jólétében, kulturáltságában to­vább gyarapodott. De ott látjuk az embert azon számok mögött is, amelyek a ter­melés eredményeiről adnak számot. A kohászt és a bányászt, a szö­vetkezeti parasztot és a gyári munkást, a tervező mérnököt, az építőipari dolgozót és a laborató­riumi górcsövek fölé hajló tudóst. Az ő fizikai és szellemi munkájuk volt az a mérhetetlen teremtő erő, amely acélt olvaszt, vízierőműveket épít, szenet bányász és kenyérnek valót termel. Az ő odaadó mun­kájuk nyomán jönnek létre a mil­liárdos értékek, az ember kényel­mét és javát szolgáló javak és ilyen vagy olyan formában kerül­nek végső soron vissza azokhoz, akik a földi javak előteremtői, — a dolgozókhoz. Az ember, ha mun­kálkodik és serénykedik, emberi találékonyságát és szellemi tudá­sát gyümölcsözteti, — magának, a maga javára gyümölcsözteti és hasznosítja. Azért dolgozik, hogy jól és egyre jobban éljen. Mérhetetlenül nagyok a változá­sok hazánk arculatán. Számos he­lyen, ahol néhány évvel ezelőtt még kalászt ringatott a szél, ma hatalmas gyárkémények törnek a magasba. A mocsaras lápok gaz­dagon termő földekké változnak. A legnagyobb mezőgazdasági mun­kák idején is sokszor nem tíz, de száz kilométert kell utaznod, míg valamelyik darab földön megpil­lantod az eddig oly megszokottá vált képet: az ökrök húzta ekét s az eke szarvát fogó, barázdában ballagó parasztot. De annál több gépet látsz: traktort, kombájnt, arató és még ki tudja milyen gé­peket. A falusiéiról eltűntek a nád és zsupfedeles házikók. S helyük­ben? Ha tizenöt év előtti szem­szögből nézed a helyükben épült házakat, azt hiszed, a falu leggaz­dagabb embere, vagy pedig az orvos, vagy a gyógyszerész lakik ott. Pedig egy szövetkezeti paraszt, vagy falun lakó munkás lakik a kétszobás, fürdőszobás, verandás s pirosra festett vaskerítéses há­zakban. Igaz, hogy gazdag embe­rek ők, gazdagabbak a valamikori falu leggazdagabb emberénél is. Övék a több ezer hektáros szö­vetkezet, nekik terem a föld, övék az egész ország minden kincse és gazdagsága. Ám ha mérhetetlenül nagyot vál­tozott hazánk külső képe és benne az emberek élete, megváltozott, formálódott és alakult az ember is. S nem csupán külsőségeiben, életmódjában és megélhetésében, hanem lelkivilágában, gondolatai­ban, egész mentalitásában. Ha büszkék lehetünk és büszkék va­gyunk az égbetörő új gyárkémé­nyekre, a falusi ember fürdőszo­bás lakására, a bányász autójára, még sokkal büszkébbek vagyunk a megváltozott emberre, a szocia­lista emberre. Óriássá magasodott az ember, aki előtt kitágult a lá­tóhatár, aki messzebb lát saját ki­csi világánál, egyéni érdekei szűk korlátainál. Az ember helyét lelte és tudja a társadalomban, az or­szág, hazája és embertársai sorsá­nak alakításában. Az én és az egyén helyébe mindinkább a mi és a miénk tudata lép. S éppen ez a közösségi tudat adja azt a mérhe­tetlen erőt, amely az embert mind nagyobb sikerek elérésére ösztönzi és teszi képessé. Sikereink és eredményeink, a jól végzett munka tudatával zárjuk le az esztendőt. Ma éjfélkor, az esztendő- forduló­ján azzal a boldog érzéssel emel­hetjük poharainkat az új esztendő további sikereire, hogy az út, melyre tizenöt évvel ezelőtt lép­tünk, s amelyen azóta nagyot ha­ladtunk előre, valóban a békés, boldog új esztendők útja. Mielőtt átlépnénk az új esztendő küszöbét tiszta számlával zárjuk az óévet AZ ELŐZETES SZÁMVETÉS ÖRÖMTELJES SIKEREKRŐL SZÓL Az év utolsó heteiben egyre gyakrabban találkozott az olvasó lapunk hasábjain a termelési tervüket határidő elött teljesítő üzemek jelenté­seivel. Örömteljes jelentések voltak ezek, amelyek arról tanúskodtak, hogy dolgozóink magukévá tették a párt útmutatását és a határidő előtti tervteljesítést tekintették a legjobb felkészülésnek a jövő év nagy fel­adataira. Ipari üzemeink döntö többségében már jóval a mai nap előtt elérték azt a termelési színvonalat, amellyel 1960-ban indulniok kell. Ezt hirdették azok a jelentések, amelyek tudtul adták, hogy a szénbányászat, a vegyiipar egész ágazati méretben, a vállalatok százai, a műhelyek ezrei határidő 'előtt tettek eleget idei feladataiknak. Ma, az év utolsó napján még nem adhatunk összefoglaló jelentést iparunk idei tervteljesítéséről, hiszen alig képzelhető el ily óriási adat-tömeg azonnali, feldolgozása. Meg aztán mai is termelnek még a gyárak, ez is az idei eredményekbe kerül. Ennek ellenére azonban bátran kijelenthetjük, hogy mind az ed­digi jelentések, mind az alábbiakban közölt hírek alapján feltételezhe­tő: iparunk idei, a tavalyival szemben sokkal nagyobb tervét újra sike­resen túlteljesíti. További ágazat a CÉLBAN A tervteljesítésről szóló hírek kö­zött a legörömteljesebbek közé tar­tozik, hogy építészetünk, az az ága­zat, amely ebben az évben 41491 családnak adott új lakást, sikeresen teljesítette egész évi feladatát. Szlo­vákiában az építészeti dolgozók ez idén 11015 lakást építettek fel. Az egyéni lakásépítkezés keretében 9 ezer családi ház épült, örömtel­jes növekedést ért el a szövetke­zeti lakásépítés. Szlovákiában mind­eddig 86 lakásszövetkezet alakult, 10 millió az újítók számláján Az újítómozgalom jelentős segít­séget nyújtott az idei termelési tér­vek teljesítésében és túlszárnyalásá­ban. Erről tanúskodnak azok az eredmények is, amelyeket a Banská Bystrica-i kerület kohóiban és érc­bányáiban elértek. Ezekben az üze­mekben a dolgozók háromnegyed év alatt 1278 újítási javaslatot nyújtot­tak be, melyekből 631-et megvalósí­tottak és segítségükkel 10 millió korona megtakarítást értek el. Az újítók a legjobb eredményeket a Žiar nad Hronom-i alumínium-gyár­ban, az istebnéi Kovohutyban, a pod­brezová) Šverma Vasművekben, és a hliníki gépgyárban érték el. amelyeknek 3300 tagja van. Számos építészeti üzem az utóbbi hetekben már terven felüli lakásokat épített, így a Stavoindustria, a prievidzai Priemstav és a prešovi Magasépíté­szeti Vállalat már jóval előbb telje­sítette tervét és az ezekben a na­pokban átadott lakások már terven felül készültek. Jól halad az Iskolaépítkezés is. Karácsonyig 765 tantermet adtak át rendeltetésének Szlovákiában. Az építőanyagipar szintén jóval a határidő előtt tett eleget idei fel­100% A kohászat i és ércbánya psr: A kohászat és ércbányaipar ágazata december 28-án teljesí­tette az évi tervet. A csőgyártás tervét 100,04 százalékra, az acél­gyártás tervét pedig az előzetes jelentések szerint 100,05 száza­lékra teljesítette az ágazat. Innen-onnan 0 A gcmörhorkai papírgyár dolgozói határidő elött tettek eleget egész évi feladataiknak. Mielőtt ez idén utoljára el­hagynák üzemüket a dolgozók, a gyárat 600 ezer korona értékű terven felül ké­szített áru hagyja el. • Az Állami Statisztikai Hivatal (Terü­leti szolgálatának jelentése szerint az ostravai kerületben az üzemek 75 szá­zaléka határidő előtt teljesítette az évi tervet. Ezek az üzemek 200 millió ko­rona értékű árut gyártanak terven felül. • Az olomouci kerület üzemei 57 mii­Hó korona értékű gépipari, textil- és élel­miszeripari gyártmányt, valamint v&gyi és épületanyagot gyártanak terven fejül. • Örömteljes jelentés érkezett a tol­mácsi Kirov Üzemből is, ahol 100,2 szá­zalékra, néhány nappal a határidő előtt, teljesítették az évi tervet. A terven felül gyártott áru értéke meghaladfa a 2 mtí­íló koronát. • A topolčanyl Béke-lizeim 1 millió 100 ezer korona értékű bútort küld- a adatainak és az előzetes számvetés I piacra terven felül. A vállalat 20 vagon alapján a mai napig 45 millió koro­na értékű terméket gyárt terven fe­lül. . bútort szállított terven felül exportra. E kiváló eredményt elsősorban hlohov.ecl és füleki üzemek kiváló sikerei tették lehetővé. Ä Donbasz kombájn segítségével A Július Fučík Nagy­bánya június vége felé még 22 ezer tonna szénnel volt adósa nép­gazdaságunknak. A má­sodik félévben gépesí­tették az egyes vájato­kat és szovjet kombáj­nokat helyeztek üzem­be. A gépesítés segít­ségével sikerült be­hozni elmaradásukat és december 29-ről 30-ra virradó éjjel teljesí­tették egész évi ter­vüket. A nagybánya dolgozói 765100 tonna szenet fejtettek ebben az évben. Külön fi­gyelmet érdemel Jozef Volný csoportja, amely Donbasz kombájnjával ebben az évben 105 ezer tonna szenet fej-' tett. Ez a csoport egyébként a szocialis­ta munkabrigád címért küzd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom