Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-30 / 359. szám, szerda

Hru scso v elvtárs beszé de az SZKP KB december 25-/ plenáris ülésén Még jobban használjuk ki a tartalékokat a mezőgazdaság továbbfejlesztésére ELVTÁRSAK! Az idei év, a hétéves terv első éve a népgazdaság valamennyi szakaszán elért nagy sikerek éve volt. A napok­ban a Szovjetunió minden részéből jelentik, hogy határidő előtt teljesí­tették a népgazdasági tervet és a szo­cialista felajánlásokat. Moszkva és a leningrádi gazdasági terület dol­gozói, akik az első sorokban harcol­nak a XXI. pártkongresszus határo­zatainak teljesítéséért, fényes győ­zelmeket arattak. Hazánk nagy lelkesedéssel fejezi be a hétéves terv első évét. Az ipari ter­melés 11 hónap alatt a tervezett 7,7 százalék helyett 11,3 százalékkal nö­vekedett. Ez nagyon jó, lelkesítő kez­det. A hétéves terv első évében több mint ezer új nagyüzem kezdi meg működését. Hazánk iparát nagyon megerősítik a termelni kezdő üzemek, gyárak, szén- és ércbányák és vil­lanyerőművek. Sikerrel teljesítjük a szovjet nép életszínvonala további emelésének terveit. Különösen kézzelfogható ered­ményeket értünk el a lakásépítés égető kérdésében. 1959-ben több mint 80 millió négyzetméter területen épí­tettünk lakásokat a városokban és munkástelepeken, azaz 2 millió 200 ezer lakást építettünk fel tartozékai­val együtt. A kolhozparasztok és a falusi értelmiségiek ezenkívül körül­belül 850 ezer lakóházat építettek. A mezőgazdaság is fellendült. No­ha sok vidéken kedvezőtlen volt az idei év, látnunk kell az elért jó ered­ményeket. Az idén 2 milliárd 845 mil­lió pud gabonát vásárolt fel az állam. Megjegyzendő, hogy a legutóbbi négy év folyamán felvásárolt gabona átlagos mennyisége elérte a 3 milliárd pudot az előző négy év 2 milliárd pudjával szemben. Kolhozaink és szovhozaink húster­melése az 1959. év 11 hónapja alatt 32 százalékkal, felvásárlásuk pedig 36 százalékkal növekedett. A kolhozok és szovhozok tejtermelése 15 százalék­kal, a tej felvásárlása 16 százalékkal volt nagyobb, s jelentősen növeke­dett a hústermelés. Jő volt a gyapottermés. A tavalyi 4 millió 373 ezer tonnával szemben 4 669 000 tonna gyapotot kapott az állam. Ez több, mint amit hazánk gyapottermesztésének történelmében bármikor elértünk. Az idén különösen kitüntették magukat Üzbekisztán és Tádzsikisztán dolgozói, akik becsület­tel teljesítették gyapottermelési fel­hát számba erőiket és lehetőségei­ket." A rjazanyi mezőgazdasági dolgozók példáját követve sok elvtárs nagy kötelezettségeket vállalt. A kolhozok és szovhozok, járások és területek jelentős része teljesítette vállalásait, de akadnak olyan vezető dolgozók területi pártbizottságnak és titká­rának, Larionov elvtársnak, a terü­leti végrehajtó bizottságnak és el­nökének, Bobkov elvtársnak, hogy nagyszerű példát mutattak a vál­lalt kötelezettségek teljesítésével. (Hosszan tartó taps.) Hruscsov elvtárs ezután bejelen­is, akik most az év végén látják, tette, hogy a párt Közoonti Bizott­hogy képletesen mondva „süllyed­nek". Ezek pedig jegyezzék meg: Ha vállalsz valamit, teljesítsd, nehogy ajánlásaikat. Rasidov és Uldzsabajev elmerülj, s köss magadra parafaövet elvtársak s a plenáris ülés többi fel­szólalói beszédeikben részletesen elemezték a gyapottermesztés prob­lémáját. Meg kell jegyeznem, hogy néhány köztársaság nem teljesítette gyapot termesztési tervét. Persze az e köz­társaságokat képviselő elvtársak jól megmagyarázták, miért nem teljesí­tették a tervet (derültség a terem­ben). Ennek is megvan a maga jelen tősége; ha helyesen fogjuk fel a terv nem teljesítésének okát, akkor ezt bizonyos biztosítéknak tekinthetjük arra, hogy jövőre teljesítik a tervet A jövőben is növelni kell a gyapot­termesztést, bár kitartóan fejlesztjük a vegyiipart és növeljük a műrost­gyártást. Hazánknak nagy szüksége van gyapotra. Az idén valamivel kevesebb cukor­répát takarítottunk be, mint 1958­ban. Mégis az idei cukorrépatermelés túlszárnyalta az 1954-1958-as idő szak átlagos évi cukorrépatermelését. Az idén 600 ezer tonnával több cuk rot termeltünk, mint tavaly. A cukor­gyártásában túlszárnyaljuk a hétéves terv ellenőrzőszámait és valószínűleg a jövőben is megtartjuk előnyünket. Nagy jelentőséget tulajdonltunk a cu korgyártás növelésének. Más mezőgazdasági termények ter melése is növekedett az idén. A plé­num szónokai és a vitában felszólaló elvtársak sok érdekes adatot említet­tek a gyümölcs-, a szőlő- és a teater melés növelése érdekében. Ez emeli a szovjet emberek életszínvonalát. Mire tanít bennünket a rjazanyi terület dolgozóinak példája? Engedjék meg, most, hogy részle­tesebben foglalkozzam az állatte­nyésztés fejlesztésének kérdésével. Arról már beszéltem, hogyan növeke­dett az idén a hús és a tej termelése és felvásárlása. Valaha hihetetlennek tartották az ilyen gyors ütemet. Ma bizonyára minden tekintet Rjazanyra irányul, mert — ahogy mondják — mindenkit lázba hozott: háromszor annyi húst adott el az államnak, mint tavaly. Gondolkozzanak el elvtársak ezeken a számokon: egyetlen év alatt 36 szá­zalékkal több húst felvásárolni az egész ország szovhozaitól és kolho­zaitól, — ez nagyon szép siker! A kolhozok és szovhozok részará­nya a hús állatni felvásárlásában 83 százalékot, a tejben 92 százalékot tesz ki. Ez a szocialista mezőgazdasági ren-szer nagy győzelme. Elvtársak tudják, hogy nem is olj-a-­régen a kolhozparasztok egyéni gaz­daságaikból adták be a tej és a hús nagyobb részét. Nagyon kellemetlen dolog volt ez szocialista szektorunk számára, mert arra ösztönözte a szo­cializmus ellenségeit, hogy különféle koholmányokat terjesszenek a szocia­lista mezőgazdasági rendszerről. Most azonban egészen más a hely­zet. A szocialista szektor a városok fő hús- és tejszállítója. A kolhozok és szovhozok fedezik hazánk hús- és tej­szükségletét. Ennek pedig nagy poli­tikai jelentősége van, elvtársak! (Taps.) Hruscsov elvtárs ezután a tej­termelés növekedésével és a kukorica vetésterületének növelésével foglalko­zott, majd így folytatta beszédét: A vajtermelés is jelentősen növeke­dett. Hazánk 1959-ben 845 ezer tonna vajat termelt, ami azt jelenti, hogy átlagosan 4 kg jutott egy lakosra. Az Amerikai Egyesült Államok 1958­ban (a farmok vajtermelését is bele­számítva) 685 ezer tonna vajat, tehát egy lakosra 3,9 kg-t termelt. Az USA földművelésügyi minisztériumának becslése szerint az idén (a farmok vajtermelését is beleértve) 658 ezer tonna vajat termel, tehát 3,7 kg jut egy lakosra. A Szovjetunió tehát 1959-ben meg­előzte az Amerikai Egyesült Államo­kat az egy lakosra eső vajtermelés­ben (hosszan tartó taps). örömmel mondom ezt elvtársak, mert az SZKP KB 1953. és 1955. évi plénumainak határozatai után, amikor 'a párt erélyesen leleplezte a mező­gazdaság fejlődésében mutatkozó ak­kori hiányosságainkat, az USA reakciós sajtója világgá kürtölte, hogy a kol­hozok állítólag csődöt mondtak — hogy a Szovjetunióban mezőgazdasági válság van, stb. Nos, a szovjet embe rek rácáfoltak a „válságra". De ez még csak a kezdet! Hadd szokják meg. Az egy lakosra jutó vajterme­lésben már túlszárnyaltuk az USA-t. A tej nyerstermelésében is előbbre vagyunk, mint az USA. Nincs messze az az idő, amikor a hústermelésben is megelőzzük az USA-t. Három évi terv teljesítése egyetlen év alatt Hruscsov elvtárs beszéde további részében az egyes szövetségi köztár­saságok hústermelésének növekedé­sét és idei húsbegyűjtését ismertette, majd behatóan foglalkozott a rjazanyi terület mezőgazdasági dolgozóinak nagy munkagyőzelmével. A Központi Bizottság 1958. decem­beri plénuma után a kerület kolhozai és szovhozai vállalták, hogy egy év alatt a hústermelést 3,8-szeresére, az államnak való eladását pedig há­romszorosára növelik. Akadtak két­kedők, akik nem hittek a rjazanyi földművelők alkotóerőiben, de felsül­tek. Meg kell hagyni elvtársak, hogy a rjazanyi mezőgazdasági dolgozók jól meggondolták felajánlásukat, mielőtt nyilvánosan bejelentették volna őket. Emlékszem, hogy amikor 1959 január­iának első napjaiban Belorussziában jártam, telefonáltak nekem, hogy fel­ajánlották: a kolhozok és szovhozok egy év alatt 3,8-szeresére növelik hústermelésüket és háromszor annyi húst adnak el az államnak, mint 1958-ban. Megkérdeztek, hozzák-e nyilvánosságra e felajánlásaikat, vagy seni. Azt válaszoltam, ha már így döntöttek, akkor természetesen nyil­vánosságra kell hozni felajánlásaikat. „S mi lesz a teljesítésükkel?" „A rjazanyi mezőgazdasági dolgozók vállalást tettek és teljesíteni is fog­ják" — mondottam. Józan és megfon­tolt embernek ismerem Larionov elv­társat. Sohasem bocsátkozott olyasmi­be, mint irreális kötelezettségek vállalásába, hogy feltűnjön, majd másnap elmerüljön, csődöt mondjon. Sohase adja magát ilyesmire." „S mi lesz a többi területek vál­lalásaival?" - kérdezik. Gondolkozzanak és maguk fontol­ják meg felajánlásaikat. „Vegyék te­hogy fennmaradj a víz szinén. Ügy vélem, hogy azok az elvtársak, akik az idén nem teljesítették felajánlá­saikat, maguk vonják le a megfelelő következtetést. A rjazanyi terület 150 ezer tonna húst adott el az államnak a tervezett 50 ezer tonna helyett. Tehát három évi tervet teljesített. A terület kol­hozai és szovhozai ugyanakkor je­lentősen növelték marhaállományu­kat. Engedjék meg, hogy a plenáris ülés szónoki emelvényéről a párt Központi Bizottsága nevében még egyszer szívből jövő hálámat fejez­zem ki a kolhozparasztoknak, szov­hoz-alkalmazottaknak, mezőgazdasá­gi szakembereknek, párt- és Kom­szomol-szervezeteknek, a rjazanyi sága és a Minisztertanács kitünte­tésire terjesztette elő Larionov és Bobkov elvtársakat. A területi szer­vezetek pedig érdemrendek és ér­demérmek adományozására javasol­ják majd az érdemeket szerzett me­zőgazdasági és más dolgozókat. Hruscsov elvtárs így folytatta be­szédét: Régebben felrótták a rjazanyi me­zőgazdasági dolgozóknak, hogy ke­vés húst termelnek 100 hektár föl­dön. Én is köztük voltam. A moszk­vai területet mondtam példaképül, amikor bíráltam hibáikat. Most pedig moszkvai elvtársak, gyűrkőzzenek n.ki, mert úgy látszik, Rjazany ké­pes önöket megelőzni. A rjazanyi te­rület már most sokakat megelőzött egyes mutatókban. Hruscsov elvtárs beszéde további részében részletesen összehasonlí­totta a rjazanyi terület és más or­szágrészek termelési eredményeit. Az élenjárók tapasztalatai újabb sikerekre ösztönöznek Elvtársak, sokakat aggaszt, hogy területeik vagy köztársaságaik elma­radnak az általános színvonal mö­gött. Minden becsületes embert bánt, ha a szomszédjánál csupa jót lát, magánál pedig rosszabbat. Nem mondjuk, hogy mezőgazdaságunk nem fejlődik kielégítően. Ellenkezőleg, jól, nagyon jól gyarapodik. Am elvtársak, ha azt mondanánk, hogy minden jól van, most már nincs miért sietni, ostobaságot követnénk el. Bár a kö­zelmúltban komolyan elmaradtunk a mezőgazdaság terén, ma jó a helyze­tünk. S most, amikor jó a helyzet, a maiaknál még nagyobb sikereket kell elérnünk. A legjobb dolgozók tapasz­talatai alapján minden terület gyors fejlődést érhet el a mezőgazdaság terén, úgyszólván egy-két év alatt példát mutathat lehetőségeinek jó kihasználásában. Mindenütt — Rja­zanvban, Tulában, Kalugában, az uk­rajnai Brjanszkban és másutt is ügyes emberekkel találkozhatunk, de tudni kell őket aktivizálni és nagy tettekre szervezni. A felajánlások számos példájával találkozunk. Nézzük például a tam­bovi terület micsurinszki járása „Kommintyern" kolhozát, melynek el­nöke Jevgenyija Ivanovna Andrejeva. A kolhoz határidő előtt teljesítette felajánlásait. Andrejeva elvtársnő 1957 tavaszán a voronyezsi értekez­leten a kolhozparasztok nevében be­jelentette, hogy kolhozuk 1960-ban 170 mázsa húst termel ki minden 100 hektár föld után. Szavai villám­csapásként hatottak. A kolhoz nagy kötelezettséget vállalt. Sokan azt hit­ték, a vállalás csak ígéret. S lám, a Kommintyern kolhoz 1959. decem­ber 2-ig 171 mázsa húst és 350 mázsa tejet termelt ki 100 hektár földte­rület után. (Viharos taps.) Hruscsov elvtárs ezután Andrejeva elvtársnő és a szverdlovszki, kirovi terület felelős tényezőinek érdemei­vel foglalkozott és bejelentette, hogy magas kitüntetésre terjesztették fel őket. Elvtársak, a munkatermelékeny­ség fokozásának kérdése: a gépesí­tés kérdése, a technika kihasználá­sának és elsajátításának kérdése. Ennek most különös figyelmet kell szentelnL Amikor az Üzbég, Tádzsik, Kirgiz, és Kazah SZSZK-ban jártam, megismertem az ottani mezőgazda­sági dolgozók önfeláldozó munkáját. gyapottermesztő munkája nagyon fárasztó. Nemrégen még sok munka elvégzésére ketmenyt (turkesztáni kapa) használtak. Próbáljanak meg egész napon át dolgozni ezzel a több kilós szerszámmal Tádzsikisztán, vagy Üzbekisztán pokoli hőségében! Főként a nők végezték ezt a mun­kát, meg a gyapot betakarítását. A nők sok ezer kg nyersgyapotot takarítottak be egy idényben. Rasidov: Egyesek három tonnát is. Hruscsov: Azt a három tonnát nemcsak összegyűjteni, hanem be­takarítani is kell a földekről. Pedig már voltak gyapjúbegyűjtő gépeink. Annyit gyártottunk belőlük, hogyha az emberek megtanulnák a kezelésü­ket, egészen kirekeszthetnék a kézi munkát a gyapot betakarításából. Vannak olyan gépeink, amelyek le­hetővé teszik a gyapot négyzetes­fészkes vetési módszerének alkalma­zását, kétirányú megművelését és a ketmeny teljes mellőzését. Am bebizonyosodott, hogy egye­sek nagyon megszokták a régit, ma­radiak. Sok jó gép ócskavasba ke­rült s a kolhozok és szovhozok többsége továbbra is kézi erővel ta­karította be a gyapotot. Amikor Üzbekisztán vezetői végre megértették, hogy több figyelmet kell szentelniük a gépeknek, hogy meg kell magyarázniuk a gépek je­lentőségét a kolhozoknak, s főként hogy ki kell választaniuk a tehetsé­gesebbeket, akik bánni tudnak a gé­pekkel, hogy megszervezhessék a gyapot gépi gondozását és betaka­rítását. Azután már másként ment a munka. Rasidov elvtárs szépen el­mondta beszámolójában, hogyan vet­ték $Iő a kiselejtezett gépeket, ho­gyan javították ki őket s végeztek rajtuk valóban példás, önfeláldozó munkát. Tehát nemcsak az a fő, hogy jó gépet adjunk az embereknek. Egye­sek a gépek rossz minőségét szere­tik okolni, bár sokszor nem is tud­ják, milyen is az a gép. Egy jó mes­ter nagyon gyakran rossz géppel is jó teljesítményt tud elérni, viszont a rossz mester még a jó géppel sem tud eredményt elérni, csak tönkre­teszi a gépet. Jutalmaznunk kell az embereket a gépek jó kihasználá­sáért. A jutalom legyen anyagi, tár­sadalmi és állami. Hruscsov elvtárs ezután felsorol­ta azoknak a kiváló dolgozóknak ne­vét, akiket a párt Központi Bizott­sága és a Minisztertanács a „Szocia­lista munka hőse" cím adományozá­sára és más kitüntetésekre javasolt. Hruscsov elvtárs beszéde további részében a következőket mondot­ta: A plénum megállapítottá, hogy sok köztársaság, terület és kerület je­lentős sikereket ért el a mezőgazda­ság fejlesztésében. Akadnak azonban olyan vezető dolgozók is, akik nem teljesítik vállalt kötelezettségeiket. Ezért bírálattal kell illetnünk né­hány elvtársat. Egyes vezetők utá­nozták Rjazanyt és nagy kötelezett­ségeket vállaltak, ám teljesítésük megszervezésében nem utánozták Rjazanyt és megfeneklettek. Engedjék meg, hogy például a brjanszki területre vonatkozóan né­hány adatot említsek. A terület vál­lalta, hogy kolhozai és szovhozai 1959-ben 51 ezer tonna vágottsúlyú húst termelnek, de csak 21 ezer ton­nát termeltek az eltelt 11 hónap alatt. 1958-ban 24 ezer tonnát ter­meltek. Mint látjuk, a terület nem­csak nem teljesítette felajánlásalt, hanem még kevesebbet termelt, mint tavaly. Ha a felajánlásokat így fog­juk teljesíteni, nemcsak hogy nem látjuk el az országot mezőgazdasági termékekkel, hanem azt Is felemészt­jük, amink van. A brjanszki vezetők valószínűleg megpróbálnak mindent az úristenre kenni. Az ember valaha kitalálta az istent. Bár még senki sem látta öt, egyes hanyag gazdálkodók még ma is hajlamosak mindent reá fogni. Hisz ő úgysem szólal meg. (Derültség a teremben.) Nem rossz a brjanszki terület földje, jók ott az emberek, dolgo­zói is ugyanolyanok, mint más terü­leteken, épp ezért eredményeiknek sem szabadna rosszabbaknak lenniök másokénál. Ha a vezetők meg tud­ták volna szervezni az embereket, mások lennének a mutatók. A brjanszki területtel szomszédos területek számos járása és kolhoza ugyan olyan földeken jó termést ér el. Nagy sikereket arattak az állat­tenyésztés fejlesztésében. Nézzük például a kurszki terület kalinovkai kolhozát. Ez a falu három terület, — a kurszki, szumi és brjanszki te­rület határán fekszik. A kalinovkai kolhoz az idén minden 100 hektár föld után 130 mázsa húst és 500 mázsa tejet termelt. A kurszki és szumi területek sok más kolhoza is jó eredményeket ért el. Elvtársak, tudni kell kiválasztani az embereket, megszervezni, fellel­kesíteni őket nagy tettek végrehaj­tására. A vezető dolgozó, ha maga is lelkesedni fog, másokat is maga után vonz. Ha azonban hideg lesz, mint a jégcsap, senkibe sem önt lel­kesedést, sőt még másokat is lehűt. (Derültség a teremben.) Más területeket is felsorolhatnék, amelyek nem használják ki teljesen a meglevő tartalékokat, s elmarad*­tak a vállalt kötelezettségek teljesí­tésében. Vannak olyan területek, amelyek egyes termékfajtákban szép mutatókat értek el, de másokban, főként a hústermelésben és állami húsbeadásban nem teljesítették fel­ajánlásaikat. Jól emlékszem, megmondtam egyes elvtársaknak kötelezettségeik beje­lentésekor: lehet, hogy nem sikerül majd vállalt állattenyésztési felaján­lásaik elképzelt teljesítése. Lehet, hogy nehéz lesz teljesíteni kitűzött terveiket, talán jobb lenne, ha több figyelmet szentelnének a gyümölcs és szőlőtermesztés fejlesztésének — ott jól fog' menni a munkájuk. „Nem, felajánlásainkat teljesítjük" - vála­szolták. Eltelt egy év és nem telje­sítették felajánlásaikat. Most ülnek és hallgatnak. Noha nevüket nem említettük, jól tudják, kikről van szó, tudják, hogy nem tartották be a szavukat. Elvtársak, ha vállalnak valamit, jobban fontolják meg lehetőségeiket. De bátran kell tenni vállalásaikat, úgy. ahogyan ezt Andrejeva elvtárs­nő és a rjazanyiak tették, s azután teljesíteni is kell felajánlásaikat. Ez nagy szervezőmunkát igényel. Csak bátor, merész emberek mu­tathatnak példát és vezethetnek má­sokat. Ha azonban munkájukat nem irányítják, kátyúba juthatnak és megfenekelhetnek. Ne elégedjünk meg az elért eredményekkel Elvtársak! A dolgozók életszínvo­nala lényegesen emelkedett az utób­bi években. Az 1959. év tizenegy hó­napja alatt a múlt év azonos idősza­kához viszonyítva 20 százalékkal több hústerméket, 10 százalékkal több tejterméket, 9 százalékkal több tojást és 10 százalékkal több cuk­rot adtunk a lakosságnak. A szovjet emberek az üzemek és kolhozok dolgozóival folytatott be­szélgetések alkalmával, a gyűlése­ken elhangzott beszédeikben, a párt Központi Bizottságához és a Minisz­tertanácshoz intézett leveleikben kö­szönik a párt és a kormány gondos­kodását. Engedjék meg, hogy felol­vassak önöknek néhány levelet, me­lyeket az SZKP Központi Bizottságá­nak küldtek. Hruscsov elvtárs felolvassa Ivan , Vaszilijevics Sablovszkij leningrádi hadirokkantnak, Pjotr Ivanovics Po­liscsuk szokolnyiki bányásznak, Nyi­na Alekszejevna Tutkina ivanovói, Vera Alekszandrovna Inzsevatova sztálingrádi lakosnak levelét, mely­ben köszönetüket és nagy hálájukat fejezik ki azért, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány annyira szívén viseli a nép jólétét. Ugyanakkor néhány bíráló hangú levelet is felolvas, melyekben egyes szovjet emberek az ellátás és a köz­szolgálatok rossz megszervezésére panaszkodnak. Elvtársak, állandóan javítanunk kell munkánkat, erélyesen véget kell vetnünk a hibáknak. A fő feladat: valamennyi élelmiszerfajta termelé­sének növelése. (Folytatás a 4. oldalon)' loj SZÖ 573 * 1959. december 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom