Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-25 / 356. szám, péntek

Az egyenletek birodalmában K

ödös prágai hajnal. Az utca csendjét tejeskannák csörömpölése veri fel. Néhány szófoszlány hallatszik, majd becsapódik a teherkocsi ajtaja. A soffőr gázt ad, a távolodó kocsi zaja lassan ehal... Üjra gépkocsizaj. A pékség kocsija. Vysočany felől jön, Karlín felé száguld. Egy másik Holešovice felől érkezik és a Strossmayer tér felé tart. További kocsi 2ižkovból az Újvárosba robog. Krčból a 14es villamos mentén, a Malá Stranán, a Moldva partján kergetik egymást a pékségek kocsijai. Itt-ott keresztezik egymást, sőt megtörténik, hogy egy az útjuk bizonyos útszakaszon. És keresztül-kasul száguldoznak a nagy Prágában, hogy egymillió embernek meglegyen reggeli kávéja mellé a kiflije, zsemléje. Egy-egy napon a pékségek 120 kocsija egyenként 70 kilométert tesz meg, összesen körülbelül 8400-at. Vagy ötezerszer kell megállniok a tejcsarnokok, péküzletek, vendéglők előtt. A Koruna büffébe naponta 10-szer szállítanak zsemlét, a „Vašatához" minden órában. Más, kisebb megrendelőkhöz azonban naponta csak egyszer látogatnak el. ötven darab péksütemény miatt már új utat kell betervezni... Kezd a dolog bonyolult lenni, ugye? Hogy jobban megértsük a probléma bonyolultságát, meglátogatjuk Vosátka elvtársat a holešovicei pékségben, aki a süteményszállítást irányítja. Kitűnik, hogy nemcsak útvonalakról, kilométerekről van szó. Ha gazdaságosan akarjuk megszervezni a kihordást, akkor nem mindig a legrövidebb út a legjobb. A rövid út néha meredek és itt több a benzinfogyasztás; néha kerülővel, a kevésbé lejtős úton kell haladni. És különbség, hogy kis Skoda 1200-ast használunk-e, vagy a nagy Garant teherautót. Namármost, hová a kicsit, hová a nagyot? Az egyik kocsi rakományával 10-szer is megáll és újra startol, a másik — pl. az, amely a Korunába megy — egyszerre kirakja rakományát. Ez még nem minden. Az ötezer elárusító helyet nem egy, hanem 30 üzem látja el. Melyikből hová szállítsunk? Vysočanyhoz közelebb van Žižkov, mint Karlín, mégsem Zižkovba szállítanak innen, mert nem egyenes az útvonal, meg aztán a Žižkovi pékség hová szállítana? Egyenetlen a kocsik kihasználása, mert ez egyik pékség nagyobb, a másik kisebb, s hogy teljes kapacitással dolgozhasson mindegyik, a lehető legnagyobb területet kell ellátnia. De még ez sem minden. Kitűnik, hogy hétfőn kisebb a fogyasztás, pénteken, szombaton nagyobb. És nemcsak naponként, hanem néha óránként is változik a helyzet... Nos, ez már valóban olyan bonyolult kérdéstömeg, melynek megoldása szinte lehetetlennek tűnik. Miért is van szükség megoldására? Egyszerűen azért, mert a gazdaságosságról van szó. Minden gépkocsi minden útja a lehető leggazdaságosabb kell hogy legyen, minden fent felsorolt szempontot figyelembe kell venni. Megoldották? Meg. Három évvel ezelőtt 20 nagy képzettségű szakember a gépkocsivezetők, üzemvezetők és boltvezetők bevonásával két hétig dolgozott a problémán, s megoldotta. És azóta is mindennap valami javítanivaló van a rendszeren. A közel kétszáz ember hároméves munkáját kívánta meg e probléma. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a szállítási költség a péksütemény előállítási költségében nagy tételt tesz ki. Ma a kifli árának 6,07 százaléka esik a szállítási költségre. Elég sok ez is ... Vosátka elvtárs problémáját állandó szervezési, területi kérdésnek tekinti minden közönséges halandó. Nem úgy a matematikus. Ez azt mondja: Mindezeket a problémákat egyenletekben lehet kifejezni. Az egyenletek megoldása — a közlekedési probléma megoldása. És kész. Hát akkor gyerünk a matematikusokhoz. Hradčany, Lorettatér 3. Hatszázéves kolostor épülete. Az egyenletek birodalma. A

mint belépek a boltíves kapun, önkéntelenül körülnézek, nem látom-e valahol Stalmašek tanár urat, aki annak idején nem volt hajlandó hármasnál jobb osztályzatot adni dolgozatomra. Kissé megnyugodva megyek tovább. Egy kis szívdobogásom azért van, mert attól félek, lerí az arcomról, hogy egyszer intőt kaptam számtanból. Azzal nyugtatom magam, hogy hiszen nem akarok én a matematikáról írni, hanem a matematikusokról, tudósokról, emberekről és alkotásaikról, a matematikai gépekről. Ebből a tantárgyból valamivel jobban állok, bár ki tudja ? ... Szóval itt állok abban a birodalomban, amelynek feje az alig 52 éves Svoboda docens. Az épület történelmi volta ellenére a benne dolgozók — fiatalok. Fiatalok, mint maga a tudomány, amelyet képviselnek, a matematikai gépek szerkesztésének tudománya. Alig hiszem, hogy tudósok között vagyok, pedig szemben állok Otakar Horna mérnökkel, az EMDA-számológép szerkesztőjével. Itt van OIdŕich Sláviček mérnök, dr. Bohdan Kulik matematikus, mindnyájan a Csehszlovák Tudományos Akadémia Matematikai Gépszerkesztő Intézetének dolgozói. Az asztalokon különféle szerkezetek, anyacsavarok, fémalkatrészek, papiros, jegyzetek, kábelek. Eszményi zűrzavar a beavatlan számára. A tudósok készséges magyarázata azonban rövidesen sok mindent tisztáz. Nézzük meg velük az 1959-es év termését. Szorítkozzunk három gépre, amelyek a legfontosabbak. Először talán elevenítsük fel Vosátka elvtárs problémáit és kérdezzük meg, egy matematikus számára valóban olyan egyszerű-e a szállítás problémájának megoldása. — Korántsem egyszerű, de annál sürgetőbb. Mert nemcsak a péksütemények kihordásának gazdaságosságát kell megoldani, hanem például a tégla szállításáét, a bányaközlekedését, és ki tudná felsorolni, mi mindenét még. Hiszen mindent, amivel a mindennapi életben találkozunk, szállítani is kell. Méghozzá a lehető leggazdaságosabb útvonalon és módon ... Szorongásom már teljesen elmúlt. Hiszen ezek az emberek itt az intézetben egyáltalán nem könyvmolytudósok, akik csak saját számtani problémáikat ismerik és hajlandók elismerni, hanem a haza polgárai, akik minden erejüket, tudásukat a mindnyájunk előtt álló feladatok megoldásának szolgálatába állítják. De nézzük az ADOP I. (Analyzátor dopravního problému) elnevezésű gépet. Ez az a gép, amelyre három évvel ezelőtt a pékségeknek szükségük let volna. Segítsége feleslegessé tenné a szakemberek összevonását az egész köztársaságból, a kétheti munkát, a több száz sofőr fejtörését, a három évig tartó állandó javításokat. A prágai pékségeknek már aligha, de számos más munkahelynek bizonyára szüksége lesz e gépre. Hogyan is született meg ? Mindenekelőtt azzal, hogy a matematikusok nem élnek elszakadva a mi mindennapi problémáinktól, hanem részt vesznek megoldásukban. így Nožička docens hozzálátott a közlekedési probléma matematikai megoldásának fejtegetéséhez. Igyekezetét siker koronázta, sikerült olyan egyenlet-rendszert felállítania, amelynek ismeretlenjei megegyeznek a közlekedés megoldatlan problémáival. E rendszer alapján ki lehetne számítani minden bevezetőnkben ismertetett szempont figyelémbe vételével a szállítás leggazdaságosabb módját minden helyzetben. Igenám, de ennyi számtani művelet megoldásához idő és sok szakember kell. És majdnem ott lennénk, ahol a pékségek három évvel ezelőtt. De mégsem. A rendszer már a gépesítést is lehetővé teszi. Ezt a problémát Zdenék Pokorný mérnök tette magáévá és megszerkesztette azt az elektromos modellt, melynek rendszere megfelel az említett matematikai rendszernek. E két munka alapján Zdenék Sedmihradský mérnök megszerkesztete az ADOP I. gépet. Maga a gép íróasztal nagyságú, egy árammérő mutatóját, sok gombot és egy fényjelző táblát láthatunk rajta. Semmi egyebet. Az árammérő számlapjának fele zöld, fele piros. Ha a gépbe „behelyezik" a megoldásra váró problémának megfelelő áramfeszültségeket — egy-egy ellenállás nagysága képviseli a feltételeket, pl. a meredek utat, a pékség kapacitását, stb., persze már a számtani átvitt formában — akkor az árammérő vagy pirosra, vagy zöldre mutat. így egymás után kipróbálják a figyelembe vehető lehetőségeket és amelyik javára szól a legtöbb zöld jelzés, az a leggazdaságosabb út. S egy délután alatt megvan a többhetes munkát igénylő kérdés megoldása. Kell-e szebb bizonyíték arra, hogy matematikusaink mennyire gyakorlatias emberek a szó jő ertelmében? Hiszen ez a gép egymaga is csökkentheti a. sütemény önköltségét! (A matematikusok bizonyára megbocsátják, hogy felébredt bennem az ipari riporter szelleme.) D

e gyerünk tovább. Horna mérnök műve, az EMDA: Ha azt írnám ide: csodálatos, az olvasónak ez még nem mondana sokat. (Hiszen mi mindent lát csodálatosnak a matematika világában egy számtanból hármas előmenetelü múltra visszatekintő ember!) Ezért inkább gyakorlati szempontból veszszük a dolgot. Az EMDA differenciálegyenleteket old meg elképesztő gyorsasággal. Teljesítménye ugyan nem világraszóló, hogy alkotója szavaival éljünk: „A ballisztikus rakéta útját nem számíthatnánk ki vele, de azt, amire készült, jól megoldja." Nos, mit csinál ez a gép? Üjra időt, pénzt, fáradságot • takarít meg. Egy személygépkocsi rúgói például különféleképpen vannak megterhelve, ha egy, vagy ha négy utas van a kocsiban. Az autógyárnak egy újfajta rúgó készítésénél szüksége van arra, hogy tudja, hogyan fog az új rúgó viselkedni különféle viszonyok közepette. Erre több lehetősége van: felszereli az új rúgót egy próbakocsira és hosszú próbáknak veti alá. A második lehetőség: kiadja mérnökeinek, számítsák ki, minden lehető feltételben, hogyan viselkedik majd a rúgó. A harmadik lehetőség: megadják a rúgó tulajdonságait és a feltehető üzemeltetési viszonyokat s kiszámítják az EMDA gépen. Az első lehetőség alkalmazása éveket, a másodiké hónapokat, a harmadik lehetőségé pedig csak napokat, néha órákat vesz igénybe. Hogyan csinálják? Mindenekelőtt előkészítik az egyenleteket. Ez azt jelenti, hogy minden szám és minden adat elektromos ellenállás, vagy fordulatszám formáját kapja, a szorzás, osztás stb. műveletek pedig áramkapcsolási kérdéssé alakulnak. Ez az előkészítés. Ha ez megvan, jön az az ismert „gombnyomás". Ez működésbe hozza a gépet, mely egy szalagra írón segítségével rárajzolja, hogyan viselkedik majd a rúgó üzemeltetés közben. Horna mérnök még megmagyarázza, hogyan lehetséges ez, de arra már sem hely, sem elegendő képesség nem áll rendelkezésemre, hogy visszaadjam, s az pontos is legyen ... Elég az hozzá, hogy csodálatos ez és — hasznos. Mert egy gépkocsi rúgóját még kipróbálhatnánk, de egy Kaplan-turbínát csak próbaképpen megépíteni bizony költséges lenne. Így segít hát az EMDA és alkotói — Horna mérnök és dr. Kulik — nemzetgazdaságunk fejlődésében és a termelés hatékonyabbá tételében. És így segít, dolgozik az intézet minden dolgozója. Nagy mérnök — aki magyar neve ellenére csak nevének értelmét érti nyelvünkön — az APAB nevű szerkezeten dolgozik. Ez a gép szintén az ellenállások elmés hálózata segítségével old meg olyan számításokat, amelyek például az épületelemek tulajdonságainak pontos megismerését vannak hivatva megoldani. Ez a berendezés egy mérnök 200 éves munkáját rövid két hét alatt megoldja. Talán nincs is szükség a részletes leírásra. Az olvasó a fentiekből is bizonyára képet alkot magának — ha hiányosat is — egy olyan munkahelyről, amely kevésbé ismert ugyan, amely mind külsőleg, mind problémáival különbözik legtöbbünk munkahelyétől, a gyártői, az EFSZ-től, az irodától, a műhelytől, de ahol olyan emberek dolgoznak, akik egyek velünk céljainkban, s meggyorsítják, elősegítik elérésüket. A

z intézet napi munkája a végéhez közeledik. Bealkonyodott már. Sláviček mérnök elbúcsúzik, valamit még ki kell számítania a SAPO-gépen. Hóna alatt néhány hétre való munkával elmegy egy emelettel feljebb, hogy néhány óra alatt megoldja... A riporter egyedül marad a „tudós gépek" társaságában. Mintha némi szemrehányást látnék rajtuk azért az intőért... Tudom, kár volt, de nem lehet mindenki matematikus ... Inkább elsietek, veszem a kabátomat, lemegyek az ódon ház lépcsőin. Künn Horna mérnök felajánlja kis Ford-kocsiját, Útközben csak úgy mellékesen mesélni kezd egy történetet: egyszer egy egyébként igen értelmes embernek egy délutánon át igyekeztem megmagyarázni a differenciál-egyenletek mechanikus megoldásának módját. Képtelen volt megérteni, képzelje. Pedig nem feltételeztem róla ..." Mit csináljak? A matematikusok értenek az irodalmi gúnyrajzhoz is. Hát tehetek én róla, hogy a riporterek a matematika terén ezt nem tudják viszonozni? Vilcsek Géza 1 ÚJ saó Felszabadításunk tiszteletére A nyitrai járfis fiataljai felszabadításunk 15. évfordulóját értékes tanulási és munkaeredményekkel fogadják. Hovatovább több munkakollektíva kapcsolódik a szocialista munkaversenybe. Igyekezetüket főleg az „Ifjúsági milliókért" mozgalomra irányítják, úgyhogy a következő időszakban 1 200 000 koronát takarítanak meg nemzetgazdaságunknak. Ennek érdekében a kerületi CSISZ-bizottsággal karöltve megrendezik az ifjú újítók járási konferenciáját. A járási CSISZ-titkárság nagy gondot fordít az építkezéseken dolgozó fiatalokra s több ifjúsági csoportot fog alakítani. Kötelezték magukat, azzal járulnak hozzá az építőanyag jelenlegi hiányának kiküszöböléséhez, hogy felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére 710 00P téglát készítenek terven felül. A földművelő fiatalok is szép kötelezettségvállalást tettek. A föld termékenységének fokozása érdekében két új ifjúsági nítkezést létesítenek, ahol Iecsapolási munkálatokat végeznek. Ezenkívül 1960. május 30-ig 200 hektár rétet és legelőt tesznek rendbe s ez év végéig további 100 ha legelőt javítanak meg. A nyitrai járás CSISZ-fiataljai elhatározták, hogy I megfiatalítják szövetkezeteinket, mégpedig oly módon, hogy 1860 végéig az eddigi 46 éves átlagkorhatárt 42 évre csökkentik. A tanulóifjúság sem marad el e nagy ünnep tiszteletére tett kötelezettségvállalásokban. Minden Igyekezetük arra irányul, hogy CSISZ-tagjaik legalább 40 százaléka bekapcsolódjék a II. Országos Spartakiád előkészületeibe. Dicséretre méltó A losonci építőipari szakiskola tanulói nemcsak dolgoznak, hanem munka közben tanulnak Is. Az egyik héten az iskola padjaiban, a másik héten a munkahelyeken. A tanulók dicséretet érdemelnek, mert munkahelyükön is derekasan megállják a helyüket. Egész évi munkatervüket december 3-án teljesítették, s kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig még 40 ezer korona értékű munkát végeznek el. Bencsok István, Losonc Hasznos kirándulás A zselízi tizenegyéves középiskola IX. osztályának tanulóival hasznos tanulmányi kiránduláson vettünk részt. Meglátogattuk a helyi EFSZ baromfitelepét. A telepen Tóth elvtárs zootechnikus fogadott bennünket. Tóth elvtárs elmesélte, hogy kezdetben bizony nagy nehézségeket kellett leküzdeniök, ma azonban már jő eredményeket érnek el a tojásbeadás terén. — Hány tyúk van a baromfitelepen? — kérdezte az egyik tanuló. — 1279 tyúk és 883 augusztusi csibe, — feleli Danisné, baromfigondoző. Közbe átmentünk abba a helyiségbe, ahol a kiscsirkéket szokták tartani. Kívánságunkra Danisné elmondta, hogv a kis csirkéket a lévai és az endrédi cs.bekeltetőbőí kapják. Felnevelésük jő gondozást igényel. Egyhetes korig száraz kukoricadarát kapnak. Kéthetes korukban a darához főtt tojást, és tejet kevernek. Árpát és búzát csak 3—4 hónapos korukban kapnak. Az esetleges baromfibetegségek ellen úgy védekeznek, hogy a csirkéket 21 napos korukban oltatják. — Mi a jövő évi tervük? — A telepet áthelyezzük jobb, megfelelőbb helyre — mondja Tóth elvtárs. — Az új helyen tenyészteni fogunk tyúkokon kívül: kacsát, libát és pulykát. Kötelezettséget vállaltunk, hogy még több tojást adunk a dolgozóknak és a tojásbeadást határidő előtt teljesítjük. Tanulóimmal, akik elsajátították a baromfitenyésztés alapjait, búcsúzáskor jól megszorítottuk Tóth elvtárs kezét, ígérve, hogy többször is meglátogatjuk őket. Tóth Béla, Zselíz Katonáink karácsonya Ha valaki beletekintene katonáink leveleibe, melyeket a karácsony alkalmával írnak, nagyon meglepődne, hogy milyen szép leveleket tudnak Írni. Az első oldalon rajzok és gondos betűkkel írott versek vannak. De nemcsak a levelekben nyilvánul meg a karácsonyi hangulat. A gyakorlatoknál is minden jobban megy, mint máskor. Annál az egységnél, ahol Pelikán tiszt a parancsnok, nagy előkészületek folynak a katonai karácsonyra. Az éttermekben már karácsonyfákat díszítenek, az esztrádfhűsor a hírek szerint igen jó lesz. Az ünnepi- vacsora után a katonák énekszóval elmennek a kultúrházba, ahol megtartják a karácsonyt. Minden egyes katona az esztrádműsor alkalmával megkapja a maga ajándékát. Reméljük, hogy mindenki jól fpg szórakozni és úgy érzi majd magát a katonai karácsonyon, mint otthon. Nagy Géza, hadnagy A kultúrmunkában a nyitrai járás összes szervezetei most azon igyekeznek, hogy rövid időn belül Sokolníky község példája szerint vasárnap délelőtt értékes programokat fognak szervezni és nem feledkeznek meg a vasárnapi teaestékröl sem. Ezzel egyidőben további 20 színjátszó csoportot alakítanak, s az ifjúsági alkotóversenybe több mint 100 egyént kapcsolnak be. Várnay Tibor, Nyitra Friss zöldség kerül a piacra A kalondai szövetkezet büszke lehet közel egymillió korona költséggel épült üvegházára, mely 16 árnyi területet fed be. Az üvegházban szebbnél szebb virágok illatoznak, s ami megkapóbb, szépen fejlődik az uborka, saláta, retek, paprika is, melyek a piacra kerülnek. Az üvegházhoz közel száz köbméteres beton víztartály biztosítja a növéshez szükséges hideg vagy meleg vizet. Reméljük, hogy a szakszerű öntözés, a szorgalmas munka révén mielőbb piacra kerül a zöldség. Rubint Imre, Kalonda A kellemeset összekötötték a hasznossal A helyi hangszóró háromnapos ingyenes kirándulásra hívja a tagokat. A kirándulás célja megismerni más szövetkezet munkamódszerét, eredményeit, valamint hazánk nevezetességeit. 48 egegi szövetkezetes utazott el a Turista autóbuszával, melynek első megállója az udvardi szövetkezet volt. A kirándulókat bámulatba ejtette az udvardi szövetkezet példás rendje, tisztasága, állatállománya és nem utolsó sorban a korszerűen berendezett üvegház, melyben most is érik a paradicsom, uborka, saláta s nyílik a sok illatos virág, mely szállításra vár. A kertész és nyolcvan tagú csoportja büszke lehet az elért eredményre. A tervezett egy millió korona helyett másfél millió korona bevételük volt. Búcsúzáskor a látogatók megígérték, hogy az udvardi szövetkezetben szerzett tapasztalatokat odahaza hasznosítják, majd útjukat a Tátra felé folytatták. Belányi János, Egeg Tanácskoznak és foglalkoznak az emberekkel A dunaszerdahelyi helyi pártbizottsága minap pártaktívát hívott egybe, amelyen a helyi nemzeti bizottság tagjai, az egységes földművesszövetkezet vezetősége és a többi tömegszervezet képviselői vettek részt. Többek között megtárgyalták a szocialista munkaverseny jobb megszervezésével kapcsolatos feladatokat úgy az EFSZ-ben, mint az állami gazdaságban. Ez nagyban elősegíti majd a termelékenység növelését a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt. Az aktívaértekezlet foglalkozott a téli időszak kihasználásával, s a szövetkezeti munkaiskola megszervezésével is. Örvendetes, hogy a pártbizottság javaslatára az EFSZ tagjai elhatározták, miszerint a tél folyamán 40 vagon tőzeget termelnek. Továbbá vállalták a trágyalégödrök betonozását is. Ugyancsak a pártbizottság kezdeményezésére 10 000 darab jegenyefát ültetnek az EFSZ és a falu mocsaras területein. A gyűlésen a politikai, termelési, szervezési és egyéb problémákon kívül értékelték a tömegszervezetek kommunista tagjainak munkáját is. Dicséretet kaptak, akik jól végezték munkájukat, de a bírálattal sem fukarkodtak, ha valaki nem teljesítette feladatát. Bebizonyosodott, hogy a helyi aktívával való munka segít megerősíteni a pártszervezetek tekintélyét. Patassy István, Dunaszerdahely Télapó hsán Hetek óta izgalmas készülődés folyt az izsai CSISZ tagjai, valamint a helyi határőrség katonái között. Nagyszerű meglepetést készítettek elő a gyermekek és a falu lakossága részére. A legutóbbi gyűlésen elhatározták, hogy ez idén ők rendezik meg a Télapó ünnepélyt. Közös ünnepélyt az egész falu részére. Elérkezett a várt nap! A falu apraja nagyja ott szorongott a feldíszített moziteremben. A katonák, valamint a CSISZ tagjai elérték célúkat! Jól szórakozott a gyermeksereg és az egybegyűltek valamennyien. Jó műsort adtak mindkét iskola tanulói is. Már előző napon a helyi hangszórós kör vezetője, Kajtár Józsefné jelezte az ünnepély lefolyását, majd ismertette Télapó üzenetét a falu lakosságával. Ez is elősegítette, hogy az ünnepélyen körülbelül 400- 500 személy jelent meg. Végre megjött a Tél apó! Az öröm leírhatatla.. volt. A csillogó gyermekszemek mindennél többet mondtak számunkra. Beszélt a megjelentekhez, majd kiosztotta ajándékait. Az ajándékozás után a katonazenekar gondoskodott szórakozásról. Köszönet illeti mindazokat, akik ezt a felejthetetlen élményt nyújtották valamennyiünk számára. Kurusz Nándorné, Izsa ŰJ SZŐ 4 * 1959. december 17.