Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-24 / 355. szám, csütörtök

A világ, amelyben élünk II. ját, meg tud-e felelni a kérdésre: Hogyan keletkezett a világ, amelyben élünk ? Mindenekelőtt maga a kérdéstétel is helytelen, mert a világ nem keletkezett, azt senki sem teremtette és így annak sohasem lesz vége. A világ - mint az anyag mozgásának megnyilvánulása - az anyag megsemmisíthetetlenségének és az energia megmaradásának elvei érteiKi ne bámulta volna már meleg augusztusi éjszakákon a Tejút reszkető csillagmiriádjait, ki ne figyelte volna úgy Lőrinc napja körül a csillagok titokzatos hullását az ég peremén. Bizonyára, amióta csak embernek nevezhető lény él a Földön, mindig is a csillagos ég titkai voltak az első, közvetlen benyomások, amelyek felkeltették érdeklődését a világ rejtélyei iránt. Régmúlt időkben is már kétségtelenül feltette az ember a kérdést: Hogyan keletkezett a világ, ki teremtette és mikor lesz vége? Mint első cikkünkben elmondottuk, ezekre a végső tudományos kérdésekre a kozmogónia — eleinte a vallásos, idealista, később a tudományos, materialista kozmogónia — törekedett választ adni. Az emberek képzeletében sok tízezer éven át a világ középpontjában a Föld állott. Az égitesteket, a Napot, a Holdat és a csillagokat a földre boruló égbolt díszeinek, vagy legfeljebb valamiféle tartozékainak vélték. A primitív, vallásos kozmogóniák változatlannak, öröktől, illetve a teremtéstől kezdve ugyanolyannak tartották a világot, olyannak, amilyennek őket valami túlvilági, mindenható lény teremtette. Ezt a teremtést alig né- Hatalmas, korszerű asztrofizikális műszerek segítségével hány ezer évvel kutatják világszerte a csillagos égbolt titkát korábbi időpontra tették. Például a katolikus apologéták — hittudósok — még a múlt század második felében is azt hirdették, hogy a Föld - a biblia tanúságtétele szerint — alig öt-hatezer esztendős. Mondanunk sem kell, hogy a geológia és a többi természettudományok egyenesen nevetségessé tették az ilyen tanokat. Így aztán a keresztény egyházak a teremtés hat napját mint hat geológiai korszakot kezdték magyarázni, amelyek egyenként is sok millió évig tartottak. A bibliai genézis — teremtéstörténet — máskülönben is csak úgy hemzseg a lehetetlennél lehetetlenebb állításoktól, amelyeknek tarthatatlan voltát akár az elemi iskolás gyermek is felismeri. A mózesi teremtéstörténet például azt tanítja, hogy isten a nappalt és az éjszakát mindjárt az első napon elválasztotta egymástól, jóllehet a Napot csak a negyedik napon teremKant kozmogóniai elméletének vázlatos rajza tette meg. A világosság tehát az egyházak tanítása szerint a Naptól független természeti jelenség, aminek a tények természetesen merőben ellentmondanak. A mózesi genézis szerint a felhők, amelyekből a csapadék hull a földre, a földi vizek, sőt a növényzet is előbb keletkezett, mint a csapadék körforgásának, minden szerves földi élet fakasztójának, éltetőjének, a Napnak a megszületése. Ebből a rövid elemzésből is láthatjuk, hogy a kezdetleges, vallásos kozmogóniák — még legkorszerűbb kiadásaikban sem, amelyek pedig a biblia teremtéstörténetét görcsösen összeegyeztetni igyekeznek a korszerű tudományos felismerésekkel — nem adnak s nem is adhatnak kielégítő választ a gondolkodó, a természet legelemibb törvényeivel tisztában levő ember számára. A kérdés tehát csak az, ismeri-e már teljesen az igazi tudomány a kozmogónia alapvető problémáinak a nyitmében valamilyen formában mindig létezett és örökké fenn is marad. A modern materialista kozmogónia feladata tehát az, hogy a természettudományok minden idevágó felismerésének, sőt legújabban a tényleges világűrkriitatás megindulása óta a közvetleft- megfigyelésnek, sőt a kísérletnek eszközeivel'' iš egyre bővülő tudományos anyagot szerezzen materialista világképünk minél tökéletesebb kialakítására. Az elmondottakból következik, hogy a tudományos kozmogónia színvonala a mindenkor erre vonatkozó tudományos alapismeretek függvénye. A XVIII. század végén kialakult Kant-Laplace elmélet - mint már mondottuk - az első olyan kozmogónia, amely tudományos minősítésre tarthat igényt. Ez a kozmogónia korai természettudományi, elsősorban mechanikai ismeretein épült fel, tehát aránylag szűk és egyoldalú alapokon nyugodott. Mégis Engels Anti-Dühringjében ezt írja Kant elméletéről: „A minden jelenlegi égitestnek gomolygó ködtömegekből való keletkezéséről szóló kanti elmélet a legnagyobb haladás volt, amelyet a csillagászat Kopernikus óta megtett." Kant elméletét valamivel fiatalabb francia kortársa, Laplace fejleszti tovább. Szerinte a világűrt betöltő gázköd egy része Naprendszerünk helyén forgásba került, s amint idővel lehűlt, összezsugorodott. A zsugorodás következtében forgása gyorsult, míg a növekvő centrifugális erő belőle időnként kisebb-nagyobb részeket szakított ki, lökött ki, amelyek idővel bolygószerü égitestekké tömörültek, megtartva forgásuk eredeti irányát. Ez az elmélet azon a tényen alapult, hogy Napunk valamennyi bolygója — összesen kilenc - egy irányban és nagyjából ugyanabban a síkban kering a Nap körül. A tengelyük körül forgó bolygók tömegéből - így például a mi Földünkből is - hasonló módon viszont a körülöttük keringő holdak szakadtak ki. Itt azután, éppen a legutóbb említett ponton rendítették meg a XIX. század második felében a KantLaplace elméletet az újabb tudományos felismerések. Felfedeztek ugyanis Naprendszerünkben olyan holdakat, amelyeknek keringési iránya a Naprendszerünkben uralkodó általános keringési iránnyal éppen ellentétes volt. Később Maxwell hírneves angol fizikus, az elektromágneses fényelmélet megalapítója, kimutatta, hogy a fennálló fizikai törvények értelmében a levált ködfelhő-gyűrűk tömörülése bolygókká és holdakká nem következhetett be. A századfordulót, sőt jelen évszázadunk első évtizedeit is, különböző okokból, a reakciós kozmogónikus elméletek elszaporodása jellemzi: a szökőár-, a hőhalál-, a katasztrófa s hasonló teóriák, amelyeknek közös vonása, hogy igazolni akarják tudományos síkon is a fennálló, isten által teremtett, neki kedves kizsákmányoló társadalmi rendszert. E célból ezek a kozmogóniák még ma is követik a jezsuita rend alapítójának, Loyolai Ignácnak a jelszavát: „El kell hinnünk, hogy az, amit fehérnek látunk, fekete, ha azt az egyházi hierarchia állapítja meg." A második világháború után a Szovjetunióban, az igazi tudományos munka általános fellendülése közepette, a legújabb kozmikus megfigyeléseken és számos szaktudomány legújabb eredményein alapuló, a dialektikus materializmus elvei értelmében kifejlesztett új marxista kozmogóniai iskola alakult ki. Ennek legjelesebb képviselői Ambarcumian, Feszenkov, különösen azonban az északi sarkvidéken végzett útjairól is közismert Smidt akadémikus. Az 1951-ben megtartott szovjet kozmo góniai konferencián alakult ki az az elmélet, amely éppen Smidt nevét viseli. Smidt elmélete szerint a világűrben a gázatomok mellett irdatlan mennyiségben, bár egymástól nagy távolságra porszemek is vannak A Nap a Tejút csillagrendszerében mozogva ilyen gáz- és porfelhőkbe valamint égitestek széteséséből ke letkezett meteoritfelhőkbe ütközött s hatalmas tömegvonzó erejével ma gával ragadta őket. A meteorok és a porszemek határtalan tömege fo rogni kezdett a Nap körül s egyre nagyobb, tömörebb égitestek, végül is a bolygók keletkeztek belőlük. Ez az elmélet sikeresen birkózik meg a Kant-Laplace féle kozmogónia fen tebb említett és egyéb gyenge pont jaival, bár még korántsem ad végső választ a világok keletkezésének minden titkára. Mint tudjuk, Naprendszerünk a világmindenségnek csak parányi része, Ennek megfelelően a szovjet kozmogónia nem szorítkozik csupán a mi Naprendszerünk keletkezési tit kainak a feltárására. 1952-ben i Szovjetunióban újabb kozmogóniai kongresszust tartottak, amely Naprendszerünkön túlmenően a világegyetem egyéb égitesteinek pt;obJ§máival foglalkozott. A kongresszus nemcsak a csillag-kozmogónia elért tudományos eredményeit foglalta öszsze, hanem egyben kidolgozta a további rendszeres munkák tervét is Igy már 1953-ban szovjet tudósok részletesen foglalkoztak a kozmikus sugárzás érdekfeszítő kérdéseivel és a csillagködök keletkezésének prob lémáival. Bizonyára már ebben az időben megtörténtek az előkészületek a tu lajdonképpeni világűrkutatás megkezdésére, a szputnyikok- és a lunyikok kilövésére. Ehhez szükség volt olyan rakéták szerkesztésére, amelyek elérték, illetve meghaladták az első és második kozmikus sebesséLaplace kozmogóniai elméletének vázlatos rajza get, a másodpercenkénti 8, illetve 11,2 kilométert. Az első kozmikus sebesség elegendő ahhoz, hogy a Föld körüli pályára juttassunk megfelelő szerkezetet, míg a második sebesség azt parabolikus vagy hiperbolikus pályára dobja, vagyis az ilyen szerkezet elhagyja a Föld vonzási körét és a Nap mesterséges bolygójává válik. Van természetesen harmadik kozmikus sebesség is, amelynek elérése a Nap vonzásának legyőzését teszi lehetővé. Ez a Napra számítva 618 km másodpercenként. Ilyen sebességgel kell rendelkeznie a tulajdonképpeni világűr-rakétának, amely a mi világunkból, a Naprendszerből más világok, más Naprendszerek felé tudja venni az útját. Mint látjuk, az ember a szovjet tudomány érdeméből rálépett a kísérleti alapokon nyugvó materialista kozmogónia megteremtésének útjára és ezzel kezdetét vette a kozmogónia új, magasabb fokú korszaka. (Folytatjuk) TIZENÖT ÉV UTAN A szovjet hősök emlékműve Léván S

ok minden történt az utóbbi tizenöt év alatt. S ki mondja el ezeket az eseményeket, ha nem a jelen embere, aki az események kellős közepében él, munkálkodik, hogy az emberek egyre inkább megtalálják az élet értelmét? Demény László, a Lévai Helyi Nemzeti Bizottság titkára a város építkezéseiről, fejlődéséről beszél. Egy-egy építkezés eseményt jelent a városban. — A városban 15 év alatt az állami költségvetés keretében huszonhét, emeletes lakóház épült fel, melyben háromszáz család talált meleg otthonra. Az egyéni építkezések keretében pedig százötvenkilenc családi házat építettek a lévai dolgozók. Ebből világosan látható, hogy a felszabadulás az embereknek gazdagabb és örömteljesebb életet hozott. A dolgozó munkás vagy paraszt sosem épített a felszabadulás előtt olyan csinos házakat, amilyeneket ma építenek. Büszkén emelkednek az emeletes lakóházak a vasútállomás és a város közötti településen, ahol új városrész van kiépülőben. Két és félmillió korona költséggel új utakat, csatornázást, vízvezetéket építettek. 1953-ban kezdték meg a város csatornázását és a vízvezeték építését. A lakosság ötven éves álma valóságot öltött. S hogy ez megvalósulhatott, ezért sok szovjet katona áldozta életét —, azért, hogy a szocializmus útjára léphessünk, s ezen az úton városaink és falvaink dolgozóinak becsületes munkája nyomán több tízmilliós értéket teremtsünk. r n v — Az emberről való gondoskodás — pártunk legnemesebb célja. S ezzel Léván lépten-nyomon találkozunk. Ha megszegjük a jóízű fehér kenyeret, eszünkbe juttatja az új péküzemet, mely a város és a környező falvak lakosságát kenyérrel és péksüteménnyel látja el. És sorolhatnánk tovább az építkezéseket, melyek a városnak új, tetszetősebb külsőt kölcsönöznek s a lakosság érdekeit szolgálják. Ott van például a modern sportcsarnok, a város büszkesége, mely Szlovákiában szinte páratlan. A sportolóknak olyan lehetőségük sosem volt, mint ma. Bizonyltja ezt a sportstadion építése is, ahol rövidesen valóban sokoldalú tevékenységet fejthetnek ki a sportok kedvelői. — Ezek után számot kell adnunk arról, milyen társadalmi munkával járult a lakosság a város felvirágzásához? „Dicsérően szólhatunk a lakosság igyekezetéről, amit a stadion építése iránt tanúsít. De elismerést érdemel a városfejlesztés keretében készülő, hétezer nézőt befogadó szabadtéri színpad építéséért is. Itt félmillió korona költséggel — hárommillió korona értéket teremtettek társadalmi munkával. Am sokkal nagyobb a kulturális értéke. De ezt már nem lehet milliókban felmérni — ez az érték majd a város kulturális színvonalának emelkedésével mérhető fel. — A szárba szökött új élet izmosodását figyelhetjük meg a szövetkezetben is. Az egykori cselédek, zsellérek saját kezükbe vették sorsuk gyeplőjét s ezt szilárdan tartják. Közös életsorsuk 1950-től egyre örömteljesebb. A napokban bizonyára többen visszagondolnak a múltra, öszszehasonlítást tesznek a jelennel — belegondolnak a jövőbe. Ezek a gondolatok még jobban megszilárdíthatják hitüket és reményüket. Van miben reménykedni, hisz a szövetkezet egyre gazdagabb, s tagjai már ma is összehasonlíthatatlanul gazdagabban terített asztalnál ülnek, mint tizenöt évvel ezelőtt. A szocializmus vívmánya, a közös gazdálkodás eredménye ez, s a lévaiak ezt igazán megbecsülik. — Lehetetlen mindazt elmondani, ami a városban új, ami már megszületett és ami születőben van. Az emberek sokat tudnak mesélni, a legkisebb eseményt is emlékezetükben őrzik s mindben életük értelmét látják. Bizalommal tekintenek a jövőbe. Az ok megvan rá. Vegyük például az új, modern kultúrház építését, melyre már folynak az előkészületek. Az új településen rövidesen lerakják a négyéves mezőgazdasági iskola alapjait. A diákotthon négyszáz tanuló számára már épül. S ez még nem minden. A jövő évben megkezdik a 22 tantermes iskola építését is. Folyamatban van a vegyitisztltó létesítése, épül a huszonegy szövetkezeti lakás, melyekbe már a jövő évben beköltöznek a boldog családok. Az új telepen nagyszabású autóbuszközlekedési üzem épül, az egyik téglagyárat kibővítik stb. stb. — Ha tizenöt év után a múltat és a jelent mérlegeljük - képet kapunk a jövőről. S amikor sikereinket elkönyveljük, a vaskos krónika margójára büszkén jegyezhetjük fel: Léva, 1944. december 24.... A dicső szovjet hadsereg felszabadította a várost. Eredményeinket ennek köszönhetjük. Hálával adózunk s a harcot tovább folytatjuk! Kerekes István A modern sportcsarnok AZ ÚJÍTÓK SIKEREI A brnói Ján Sverma Művek újítói és feltalálói kiváló sikereket értek el az elmúlt évben. Az év elején kötelezettséget vállaltak, hogy az új technika segítségével a munkatermelékenységet 11 millió koronával növelik. A Nagy Október 42. évfordulója alkalmából ezt a felajánlásukat további 1 millió koronával szilárdították. A mai napig már több mint 12 és félmillió korona megtakarítás van a brnói újítók számláján és feltételezhető, hogy az év végéig elérik a 13 milliót. ÚJ SZÖ 547 * 1959. december 18-