Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-03 / 334. szám, csütörtök

1 Őszintén kívánjuk a magyar népnek, arasson új győzelmeket a szocializmus építésében HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDE a dolgozók hatalmát és most eredmé­nyesen oldja meg a szocializmus épí­tésének feladatait. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden kommu­nista örül azoknak a nagyszerű si­kereknek láttán, amelyeket az önök pártja, a magyar nép, különösen az utolsó három évben, az ellenforradal­mi lázadás szétzúzása óta ért el az új élet építésében. Kádár János elvtárs nagyszerű kongresszusi beszámolójában beha­tóan elemezte a megtett utat, és meghatározta azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása rendkívül fontos szakaszt jelent a népi Magyar­ország szocialista építésének befeje­zéséért folytatott küzdelemben. Az ipar fejlesztésében, a mezőgazdaság felemelésében és szocialista átalakí­tásában, a dolgozók életszínvonalának emelésében, a munkásosztály, a pa­rasztság. az értelmiség, az egész nép tömörítésében elért sikerek, amelye- i ket a Központi Bizottság beszámoló- ! ja ismertet, a marxizmus —leninizmus nagy életerejéről, továbbá arról tanús­kodnak, hogy helyes az önök párt­jának, Központi Bizottságának ve­zetése, élén Kádár János elvtárs­sal, a magyar nép hű fiával. (Hosszan tartó, nagy taps.) Amikor tegnap Kádár elvtárs be- ' számolóját hallgattam, különösen nagy hatással volt reám az, amit a i magyar mezőgazdaság szocialista fej­lesztésében elért eredményeikről mondott. Nagy dolog ez, elvtársak. Jól tudjuk saját tapasztalatainkból. ket, vagy olyan emberek, akik nem értik meg a kommunista mozgalom erőit és ezért tévedést tévedésre hal­moznak. A magyar ellenforradalom és kül­földi sugallmazói lelepleződtek és megsemmisítő vereséget szenved­tek. Éppen az ellenforradalom elleni harc mutatta meg a marxizmus — leninizmus eszméinek páratlan ere­jét, a magyar munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak ez eszmék iránt tanúsított odaadását. Felborult az imperialistáknak az a számítása, hogy Magyarországon meg­bukik a szocializmus. Nem'a kommu­nizmus eszméi vallottak kudarcot, hanem csupán azok a vezetők, akik megfeledkeztek a marxizmus—leni­nizmus szent tételeiről, nem tartot­ták azokat szem előtt. Ezek a gyász­Csak a szocializmus hozza meg a parasztság boldog, kulturált életét Hruscsov elvtárs beszédét mondja Kedves elvtársak, barátaink! Engedjék meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága nevében, a Szovjetunió összes kommunista és pártonkívüli dolgozói nevében szívből jövő, testvéri üdvöz­letünket tolmácsoljam önöknek, ' a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa küldötteinek és önökön keresztül minden magyar kommunis­tának, a Magyar Népköztársaság munkásainak, parasztjainak és értel­miségének. (Nagy taps.) Szeretnék szívből jövő köszönetet mondani a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának azért, hogy meghívta az önök kongresszu­sára a Szovjetunió Kommunista Párt­jának küldöttségét és lehetővé tette számomra, hogy szóljak önökhöz e kongresszus szónoki emelvényéről. Az önök pártjának kongresszusa, amely a népi Magyarország szocialista építésének legfontosabb kérdéseivel hivatott foglalkozni, különleges je­lentőségű a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a nemzetközi kommunista mozgalom életében. A legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év bonyolult időszak volt az önök pártjának és országának fejlődésében. A magyar kommunisták nagy nehéz­ségeken és megpróbáltatásokon men­tek át, de semmi sem tudta megtörni akaraterejüket a szocializmusért ví­vott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt, soraiban tömörítve a marxizmus­leninizmushoz hü erőket, folytatta a magyar kommunista mozgalom legjobb hagyományait, megedződött az ellenforradalommal folytatott harcban, megvédte és megszilárdí­totta a munkásosztály diktatúráját, Mi is örülünk azoknak a sikerek­nek, amelyeket az utóbbi években a mi országunk mezőgazdaságának fej­lesztésében értünk el. Szeretnék elmondani önöknek néhány adatot, amelyek szemléltetően mutatják, mi­lyen eredményeink vannak ezekben az években, hogyan emelkedett ná­lunk a mezőgazdasági termelés foko­zása alapján az árubőség, milyen ug­rásszerűen nőtt az állami mezőgaz­dasági termékbegyüjtés és felvásár­lás. Az 1948-tól 1953-ig terjedő idő­szakban évi átlagban kétmilliárd pud szemes terményt gyűjtöttünk be, az utóbbi négy évben pedig évi átlagban hárommilliárd pud a begyűjtött mennyiség. Az állami húsfelvásárlás az 1953­as 3 600 000 tonnáról, 1958-ra 5 700 000 tonnára emelkedett. Az idén körül­belül hét és félmillió tonna húst vásárolunk fel, vagyis több mint két­szer annyit, mint 1953-ban. A tejfelvásárlás az 1953-as 10 millió 600 ezer tonnáról 1958-ig 22 millió 100 ezer tonnára emelkedett. Ügy számítjuk, hogy az idén 25 mil­lió tonna tejet vásárolunk fel vagy­is majdnem két és félszer annyit, mint 1953-ban. Országunkban 1953-ban 497 ezer tonna, 1958-ban pedig 779 ezer tonna állati zsiradékot termeltek. Az idei állati zsiradék-termelés 845 ezer ton­na lett, vagyis mintegy 75 százalék­kal több, mint 1953-ban. Ügy gondolom, kedves elvtársak, hogy helyesen értelmeznek engem és nem rónak meg, ha kifejtem véle­ményemet néhány olyan kérdésről, amellyel kongresszusuk foglalkozik. Remélem, hogy megjegyzéseimet nem tekintik belügyeikbe való beavatko­zásnak. (Derültség, taps.) Jól tudjuk, hogy minden kérdést, amelyet a be­számoló vet fel, a pártkongresszus old meg. Kérem, hogy azokat a meg­jegyzéseket, amelyeket barátunk, Ká­dár János elvtárs beszámolójához fű­zök, tekintsék egyik vendégük és barátjuk véleményének, amely önöket semmire sem kötelezi. (Taps.) Az önök pártja elvhű, marxista ­leninista politikájával kivívta a ma­gyar nép mélységes bizalmát és sze­retetét. A magyar nép érdekeinek kifejezőjét és védelmezőjét látja a pártban A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxista —leninista elmélrt tiszta­ságáért, a revizionizmus és a dog­matizmus ellen, a proletár interna­cionalizmusért és a szocialista tá­bor egységéért folytatott követke­zetes harcával méltán vívott ki nagyrabecsülést a nemzetközi kom­Rohamosan növekedtek a kolhozok pénzbevételei. Ezek összege 1953-ban 49 milliárd 600 millió rubel volt, 1958­ban viszont már 132 milliárd rubelre, vagyis több mint két és félszeresére emelkedett. Ugyanilyen nagyszerű sikereket mutathatnak fel a mezőgazdaság fej­lesztésében az összes szocialista or­szágok, amelyek valóra váltják a marxizmus—leninizmusnak a mező­gazdaság szocialista fejlődési útjáról, a falu szocialista átalakításáról szóló tételeit. Mi mindig szívesen osztottuk és osztjuk meg a testvéri országokkal a mezőgazdaságunk fejlesztésében szer­zett tapasztalatokat, az abban elért eredményeket, és őszintén örülünk barátaink sikereinek. Országunk és a többi szocialista or­szág mezőgazdasága szocialista fejlő­désének tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy a parasztság csak ott marad meg szilárdan földjén, a falu élete csak ott lesz kulturáltabb és anyagilag biztosított a nagy tömegek számára, ahol a parasztság a fejlődés szocialista útján halad. A szocializmus megszilárdulása a falun meghozza a parasztság töme­geinek anyagi és kulturális felemel­kedését. Ezért volt rám oly nagy hatással az, amit Kádár elvtárs tegnapi be­számolójában az önök mezőgazdaság­fejlesztési sikereiről mondott. munista mozgalomban, amelynek egyik megbízható csapata. Kedves elvtársak! A kommunista és munkáspártok ereje abban rejlik, hogy a lenini el­veket szem előtt tartva, józanul és tárgyilagosan értékelik az élet jelen­ségeit, nyíltan és egyenesen meg­mondják a népnek az igazságot mind a sikerekről, mind a nehézségekről és a hibákról. Azok az események, amelyek 1956-ban játszódtak le Ma­gyarországon, komolyan veszélyeztet­ték a magyar munkásosztály, a pa­rasztság és az egész dolgozó nép minden vívmányát. Az ellenforradalmi lázadás szervezői csapást akartak mérni a szocializmusra, vérbe akarták folytani a népi hatalmat. Olyan ese­mények voltak ezek, amelyek feltét­lenül megörvendeztették a kommuniz­mus minden ellenségét. Már ugrált az ádámcsutkájuk, mert ezekben az eseményekben a kommunizmus csőd­jének kezdetét látták. (Élénkség, taps.) Igy azonban csak azok az emberek gondolkozhattak, akik vagy igen dü­hösek voltak a kommunizmusra, és ezért elvesztették ép ítélőképességü­vezetők elszakadtak a tömegektől, basáskodni kezdtek a tömegekkel. Helytelen cselekedeteik során a munkásosztály diktatúráját gyakran nem a dolgozó nép ellenségei ellen használták fel, hanem sajátjaikra mérték a csapásokat. Vezető állások­ba emelve, nem tudták helyésen hasz­nálni a hatalmat, nem erősítették a munkásosztály diktatúráját ,a dolgozó nép hatalmát, hanem sajátjaikra irá­nyították a tüzet és a forradalmi erőkre mértek csapásokat. Ez volt az ilyen politikusok bukásának kezdete. Nekünk, marxistáknak azonban elvi elemzést kell adnunk az események­ről, látnunk kell okaikat és helyes következtetéseket kell levonnunk. Meg kell látni, hogy ha az ellen­forradalomnak akár rövid időre is, de sikerült rendzavarást előidéznie az országban, ezt nem csekély mér­tékben az magyarázza meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége és mindenekelőtt Rákosi Mátyás komoly hibákat követett el, amelyek következtében gyengült a párt vezető szerepe, gyengült a pro­letariátus diktatúrája. Ha a nép egyszer a pártra bizta az ország vezetését, ez nemcsak hogy nem mentesíti vezetőit a tömegkap­csolatok erősítéséről való gondosko­dás alól, hanem éppen arra kötelezi őket, hogy különösen érzékenyek le­gyenek a tömegek megnyilvánulása iránt, állandóan a gyakorlatban ellenőriz­zék a párt politikájának helyessé­gét. A Magyar Dolgozók Pártjának volt vezetői az irántuk tanúsított bizalmat sajátos megbízólevélnek tekintették, amely függetleníti őket a párttagoktól és a pártonkívüli tömegektől, azt hit­ték, hogy tévedhetetlenek, hogy nekik minden meg van engedve és figyel­men kívül hagyhatják az objektív adottságokat és a dolgozók vélemé­nyét. A meggyőzést, mint a tömegek vezetésének a pártban meghonosodott alapvető módszerét, kezdte felváltani a parancsolgatás és az adminisztratív módszerek alkalmazása. Az ország objektív helyzete sajátosságainak fi­gyelmen kívül hagyása komoly hi­bákhoz vezetett a gazdaságpolitiká­ban, valamint az állami és a pártépí­tés más területein. Az olyan bonyolult munkában, ami­lyen a szocialista építés vezetése, senki sincs bebiztosítva a hibákkal szemben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíltan beismerni és idejében jóvátenni az elkövetett hibákat. A Magyar Dolgo­zók Pártjának korábbi vezetősége sajnos nem volt ilyen bátor. Nagy keservesen beismerték ugyan az el­követett hibákat, de semmit sem tet­tek azok kijavításáért. A helytelen, hibás vezetési mód­szerek következtében megbomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó tömegek között, megingott a tömegeknek a pártba vetett bi­zalma. Ezt aztán saját szennyes cél­jaikra kihasználták az ellenforrada­lom erői és ügynökségük, a revizio­nisták, kihasználták a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság ellensé­gei, Magyarország dolgozó népének ellenségei. A Magyar Szocialista Munkáspárt­nak és vezetőségének történelmi érdeme mindenekelőtt az, hogy bátran rálépett a korábbi vezető­ség által elkövetett hibák határo­zott jóvátételének útjára. Az ellenforradalmi lázadás nyomán előállott nehéz körülmények között állhatatos következetességgel valósí­tották meg a vezetés lenini módszereit, vissza tudták állítani a párt iránti bi­zalmat, amelyet a korábbi vezetés Most külön-külön mindegyik szo­cialista ország és az egész szocialista tábor olyan hatalmas, hogy erőnk le­küzdhetetlen. De még egyszer hang­súlyozni kell, ez egyáltalán nem je­lenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka módszereit alkalmazni mindegyik országon belül, nem pró­bálja az egyik szocialista országot aláaknázott, meg tudták szerezni a néptömegek támogatását. Ha forradalmi erőnk fő forrásából — a marxizmus— leninizmus tanítá­sából — merítünk, újból és újból meggyőződünk arról, hogy ez annyira erős és hatalmas, olyan jól szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép ér­dekeit, hogy még ilyen megpróbálta­tások közepette sem apad ki. A ma­gyar kommunisták megszabadultak a helytelen fogalmak béklyójától, hi­degvérre tettek szert, józanul érté­kelték a helyzetet, találtak magukban elégséges erőt ahhoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, leszámoljanak a munkásosztály ellenségeivel, az el­lenforradalommal és rávezessék a né­pet a helyes útra. És a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommu­nistákat, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságát, amely­nek vezetését a nehéz időben bátor és állhatatos kommunisták, Kádár Já­nos, Münnich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták, akik őket követ­ték. (Nagy taps.) Elvtársak! , Más szocialista országokban is elő­adódhattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz­szusa után bizonyos pártök, közöttük a mi pártunk is, bizonyos nehézsé­gekkel találkozott, bizonyos lázas tü­neteket mutatott. De minden a szer­vezet erejétől, attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőnek mutatott példát a személyi kultuszból származó összes hibák bá­tor és éles elítélésére. Ez helyes is, bár egyesek azt mondták, hogy a szo­cialista országok társadalmi életében jelentkezett bizonyos bonyodalmak pártunk XX. kongresszusától erednek, hogy nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést. Nem, elvtársak, ezt így kellett ten­ni. Meg kellett tisztulni, és meg kel­lett szabadulni minden lerakódástól. Ahogyan- egy művésznek el kell tün­tetni a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében- ragyoghasson, ugyanúgy nekünk" is el kellett taka­rítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmus­leninizmus igazi arcát. Ismét hangsúlyozom. különböző" mértékben mindegyik párt átélte ezt a lázas állapotot, de a láz után szer­vezetünk még erősebb lett és még magabiztosabban haladunk a Marx, Engels, Lenin mutatta úton, megyünk előre, a kommunista társadalom fel­építése felé. (Hosszan tartó, viharos taps.) szembe állítani a másikkal, hogy ez­zel gyengítse a szocializmus erejét. Tekintetbe kell vennünk, hogy a szo­cialista országok szembeállítására, a testvéri, baráti kapcsoltaik mcglazí­tására irányuló törekvés az ellenfe­lünk által vezetett osztályharc egyik (Folytatás a 4. qldalon) Az MSZNP történelmi érdeme, hogy bátran kijavította a korábbi hibákat Az osztályharc a szocializmus építésének idején Nem akarok még egyszer vissza­térni az 1956-os magyarországi ese­ményekre, nem akarok a múlton rá­gódni, de meg kell mondanom, hogy a magyarországi ellenforradalmi lá­zadás tanulságainak nemcsak helyi, nemcsak magyar jelentősége van. E tanulságokat nem hagyhatja figyel­men kívül a többi kommunista és munkáspárt sem. A magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára. Pártunk XX. kongresszusa helyesen bírálta J. V. Sztálinnak azt a hibás tételét, hogy amint növekszenek a szocialista építés sikerei, éleződik az osztályharc. E tétel bírálata azonban távolról sem jelenti azt, hogy tagadnánk az osztályharc szükségszerűségét a szocializmus építésének korszaká­ban. A Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok szocialista építésének tapasztalatai meggyőzően megerősí­tették azt a széleskörűen ismert leni­ni tételt, amely szerint a proletariá­tus diktatúrájában nem szűnik meg az osztályharc, hanem csupán más formákat ölt. Ezen túlmenően egészen nyilvánvaló, hogy a proletariátus dik­tatúrájának erősödése és a szocialista építés sikerei szakadatlan változást eredményeznek az osztályerőviszo­nyokban a szocializmus javára, csök­ken az ellenséges osztályok maradvá­nyainak ellenálló ereje. Ez volt az osztályharc fejlődésének általános tendenciája azokban az országokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek. A fejlődés azonban nem halad egyenes vonalban, a szocializmus épí­tésének időszakában az osztályharc a belső és külső körülmények ilyen vagy olyan változásai folytán egyes időszakokban erősödhet, és a fegy­veres összeütközésig menő, legélesebb formákat is ölthet, amint ez Í956-ban Magyarországon is történt. Ügyünk szempontjából hiba lenne megfeled­kezni a magyarországi ellenforradal­mi lázadásnak erről a fontos tanulsá­gáról. A szocializmus ellenségei most sem mondanak le a szocialista tábor szét­zúzására irányuló terveikről, és ter­mészetszerűleg a gyenge láncszeme­ket keresik ebben a táborban. Szeret­nének egyenként leszámolni a szocia­lista országokkal. Figyelnünk kell erre a veszélyre, mert ez nem alaptalan, és mindent el kell követnünk, hogy ellenségeink reménykedését kioltsuk, hogy az ilyesféle reményeket meghiúsítsuk. Ezekben a gálád tervekben az impe­rialista törekvések és remények szö­vetségese csak ostobaságunk lehet. Ha elbizakodunk, ha vezetésünkben hibákat követünk el, ha eltorzítjuk a marxizmus —leninizmusnak a szocia­lizmus és a kommunizmus építéséről szóló tanításait, a kommunizmus el­lenségei kihasználhatják ezeket a hi­bákat, amint az 1956-ban történt. Erőnk leküzdhetetlen ÜJ SZÖ 3 * 1959 dcc-mber 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom