Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-21 / 352. szám, hétfő

Sztálin elvtárs születése 80. évfordulójára A szovjet nép és az egész világ forradalmi munkásmozgalma emlékezik meg J. V. Sztálinról, aki mint rettenhetetlen forradalmár, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a nemzetközi munkásmozgalomnak kimagasló dolgozója és a Szovjetunió képviselője egyszer s mindenkorra beírta a nevét a kommunizmusért vívott harc dicső történetébe. Joszif Visszarionovics Sztálin (Dzsugaszvili) 1879. december 21-én született a tbiliszi kormányzóság Gori nevű városában. Már ifjú korában felismerte a dolgozó nép súlyos helyzetét a cári birodalomban. A tbiliszi ó-szláv papi szemináriumban, ahová 1894-ben a szülővárosában látogatott egyházi iskola elvégzése után kü!dte atyja tanulmányalt folytatni, titokban megismerkedett Darwin és az orosz forradalmi demokraták írásaival, melyek mélységes hatást gyakoroltak rá. Hamarosan kezébe kerültek Marx, Engels és Plehanov művei is, melyeket Tbilisziben a száműzött orosz szociáldemokraták terjesztettek. A marxizmus forradalmi gondolatairól vitatkozott abban a marxista körben, amelyet néhány diáktársával együtt alakított. Emiatt kizárták a szemináriumból. Abban az időben, amikor a fiatal Sztálin kapcsolatba jutott a marxizmussal, az orosz munkásmozgalom viharos fejlődésen ment át. A Lenin által Pétervárott alapított „A munkásosztály felszabadításáért vívott harc szövetségének" hatása országszerte rohamosan terjedt. A szociáldemokrata mozgalom, amelynek tevékenysége már túlnőtte az egyes körök tevékenységét, s a munkások körében végzett rendszeres szervező- és nevelőmunkává, a szocialista eszméknek a munkásmozgalommá! való egybekapcsolásává fejlődött, kezdett megismerkedni Lenin első munkáival is. Az első grúz szociáldemokrata szervezet Mesame Dasi csoportja volt, amelybe 1898-ban Sztálin is belépett. Ezután mint propagandista és szervező dolgozott a tbiliszi vasúti műhelyek munkásai és a batumi munkások körében. Nehéz volt akkor a hivatásos forradalmárok élete. Kénytelenek voltak illegalitásban élni, s szüntelenül üldözte őket a cári rendőrség- A forradalmi munkáért börtön és száműzetés járt. Sztálint először 1902-ben tartóztatták le és vetették börtönbe, 1903-ban pedig száműzték, ahonnan mér egy évre rá megszökött. 1917-ig összesen nyolc ízben tartóztatták le, hétszer száműzték, ahonnan mindig meqszökött, hoav továbbra is minden erejét a forradalmi munkának szentelje. Amikor 1903-ban ténylegesen megalakul Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártja. Sztálin a lenini bolsevikszámyhoz csatlakozik. Az eliö orosz forradalom Ideién a vezető pártdolgozók egyikeként a Kaukázuson túl terjeszti Lenin gondolatait a proletariátus hegemónia iáról a forradalomban, a fegyveres felkelésről és leleplezi a mensevlkek áruló tevékenységét. 1905-ben részt vett a párt tammersforsi konferenciáján, ahol először találkozott szemévese'' Leninnel. 1906-ban a párt IV. konoresszusának küldötte, 1907-ben pedig az V. pártkongresszuson vesz részt. Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártja VI. (práaal) konferenciáján, amelyen kiűzték a pártból a menseviki likvidátorok»t, beválasztották a Központi Bizottságba. Ezt követő'eq részt vett a Zvezda című bolsevik folyóirat kiadásában és a Pravda megjelentetésének előkészítésében. Sztálin 1913-ban elméleti munkát írt ,,'A marxizmus és a nemzetiségi kérdés" címmel, amelyet nagyra becsült Lenin és amely segítségére volt a kommunista mozgalomnak a nemzetiséoi kérdés megoldása lenini elveinek megértésében. Az 1917. évi februári forradalom után, amikor visszatért Oroszországba, Lenin elvtárs, Sztálin legszorosabb munkatársai közé tartozott és igy jelentői mértékben részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében és megvalósításában. A szovjetek II. össz-oroszországi kongresszusán az össz-szövetségi Központi Végrehajtó Bizottság tagjává választották, és az első szovjet kormányban a nemzetiségi ligyek népbiztosának tisztségét látta el. Az intervenció és a polgárháború idején mint a forradalmi katonatanács tagja több fronton is gondoskodott a Központi Bizottság és a kormány feladatainak teljesítéséről a megtámadott haza védelme érdekében. Az egész nemzetközi munkásmozgalom számára fontos szerepet játszott Sztálin Lenin halála után, amikor szilárdan védelmezte Lenin tanítását, különösképp a szocializmus egy országban való győzelmének lehetőségéről a kapitalista körülzárás feltételei között. Ezt a gondolatot a jobboldal és a baloldal soraiban levő ellenség, elsősorban a trockisták támadták. A le- f ninizmus kérdéseiről Irt munkáiban kifejtette Lenin müveinek alapvető vonásalt, mindazt az újat, amellyel Lenin a marxizmust gazdagította. Mint a párt Központi Bizottságának főtitkára a többi elvtárssal együtt harcolt Lenin hagyatékának megvalósításáért, a j ociallzmus építése lenini tervének következetes megvalósításáért. Tevékenysége szorosan összefüggött a Szovjetunióban végbement valamennyi szocialista átalakulással. az ország iparosításával és a mezőgazdaság kollektivizálásával. Ezáltal nagy érdemeket szerzett a Szovjetunió és az egész kommunista és felszabadító világmozgalom fejlesztésében és nagy tekintélynek örvendett világszerte. 1941-ben kinevezték a Szovjetunió nép-,biztosi tanácsának elnökévé és az ország fasiszta megtámadása után a Szovjetunió valamennyi fegyveres erejének élére állították, Eme funkcióit a háború győzelmes befejezéséig ellátta. Hazánknak a náci betolakodók alól történt felszabadítása is egyszer s mindenkorra kapcsolatban marad J. V. Sztálin tevékenységével. A szovjet kommunisták pártjának és a szovjet államnak élén állott akkor Is. amikor a szovjet nép visszatért békés életéhez és a kommunista társadalom alapjainak felépítéséhez, amit félbeszakított a háború. Súlyos betegségben 1953. március 5-én halt meg. e Sztálin nemcsak kiváló szervező, államférfi volt, hanem kimagasló elméleti dolgozó is Elsősorban a szocialista iparosításról és a mezőgazdaság szövetkezetesítéséről, a kapitalizmus általános válságáról, stb. írt munkái jelentősek. 1938-ban írta ismert cikkét „A dialektikus és történelmi materializmusról", amelyben röviden megvilágította a marxista-leninista filozófia alapjait, s rámutatott jelentőségükre a párt gyakorlati tevékenysége szempontjából. A háború után Irta „A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései", valamint „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" című műveit, amelyek egyes helytelen következtetéseik ellenére nagy hatást gyakoroltak a a marxista elmélet számos területének fejlődésére. J. V. Sztálin életének utolsó éveiben több, a marxizmus-leninizmus elveivel összeegyeztethetetlen, súlyos hibát követett el. Megszegte a pártélet és a szocialista demokrácia Lenin által kidolgozott normáit. Nem tartotta be a kollektív vezetés alapelvét, s a kommunista mozgalomban a személyi kultusszal, a szubjektivizmussal és dogmatlzmussal kapcsolatos néhány további helytelen munkamódszert honosított meg. A szovjet kommunisták és a többi testvérpárt azonban lenini egyenességgel és elvszerűséggel felszámolták a sztálini hibák és a személyi kultusz következményeit. Sztálin neve örökre bevésődött a nemzetközi munkásmozgalom történetébe. Sztálinnak, mint élenjáró forradalmi harcosnak az emlékezetét mindörökre megőrizzük, mindig értékelni fogjuk a Szovjetunió fejlesztésében és a szocializmus ügyében világszerte szerzett érdemeit. — vr — Sajtóértekezlet a Szovjetunió külügyminisztériumában Neg kell szűntetni a Szovjetunió és az NSZK közötti ellentéteket Ny. Sz. Hruscsov üzenete Adenauerhez MOSZKVA (TASZSZ). A SZOVJETUNIÖ KÜLÜGYMINISZTÉRIUMÁBAN DECEMBER 19-ÉN SAJTÓÉRTEKEZLETET TARTOTTAK, AMELYEN A SZOVJET ÉS A KÜLFÖLDI ÜJSÁGlRÖK ELŐTT ISMERTETTÉK NY. SZ. HRUSCSOVNAK, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA ELNÖKÉNEK K. ADENAUERHEZ, AZ NSZK SZÖVETSÉGI KANCELLÁRJÁHOZ INTÉZETT ÜZENETÉT. Párizsban megegyezés jött létre w a Kelet-Nyugat közötti csúcsértekezletről Párizs (ČTK) - Az USA, NagyBritannia, Franciaország és az NSZK kormányfői december 19-én tartott két ülésükön foglalkoztak a Szovjetunióval tartandó csúcsértekezlet helyének, időpontjának és programjának kérdésével. A délutáni ülés befejezése után közölték, hogy e kérdésben megegyezés jött "létre, s a következő napokban a szovjet kormánynak jegyzéket küldenek az értekezlet összehívására tett konkrét Javaslattal. A megegyezésről a részletek eddig még nem ismeretesek, a záróközlemény fogja őket tartalmazni, s ezt valószínűleg december 21-én teszik közzé. Eisenhower sajtóképviselője a délelőtti ülés után utalt arra, hogy „valamennyi nyugati kormányfő állást foglalt a Szovjetunió részvételével tartandó csúcsértekezlet 1960. április végén való összehívása mellett." Délelőtt ülést tartottak az USA, Anglia, Franciaország és az NSZK külügyminiszterei is. A sajtóképviselő az ülés után közölte, hogy a külügyminiszterek kizárólag a keletlnyugati csúcsértekezlet előkészítésével kapcsolatos eljárási kérdésekkel foglalkoztak. A kormányfők délelőtti ülése után Eisenhower magánbeszélgetést folytatott de Gaulle elnökkel. Ezt a beszélgetést tekintettel Algéria kérdésében és a NATO fegyveres erők integrációja kérdésében fennálló amerikai-francia ellentétekre, feszült érdeklődés előzte meg. A megbeszélés csaknem egy óra hosszat tartott. Eisenhower sajtóképviselője később közölte, hogy a két elnök Eisenhower kérésére a két vitás kérdésről tárgyalt, s megbeszéléseik „őszinte, baráti légkörben" folytak le. Nyilvánvalóan nem küszöbölték ki az ellentéteket, mert a sajtóképviselő hozzáfűzte, hogy a két elnök valószínűleg még egyszer összeül. Hruscsov elvtárs levele elején kijelenti: értékelik Adenauernek azt a készségét, hogy objektívebben, a korábbi előítéletek nélkül lépjen kapcsolatba olyan országokkal, amelyekben szocialista rendszer van, s reálisabban nézze az európai helyzetet. „Mi a Szovjetunióban mindig abból indultunk ki és jelenleg is abból indulunk ki, hogy az ideológiai különbség nem lehet akadálya az államok közötti együttműködésnek. Ez a fő feltétele korunkban a normális nemzetközi együttélésnek, szükséges előfeltétele a világbéke megőrzésének, —" írja Hruscsov elvtárs. Az üzenet a továbbiakban rámutat: Ha a Német Szövetségi Köztársaság Kormányénak ebben a kérdésben elvileg nem ellentétes az álláspontja, a szovjet kormányéval — s erről tanúskodik Adenauer levele, — akkor ennek a ténynek nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. Ez ugyanis lehetőséget nyújt a két ország közötti jelenlegi súrlódások felszámolására a bizalom és az együttműködés légkörének kialakítására, amely jelentősen befolyásolhatja Európa, sőt nemcsak Európa helyzetét. Hruscsov elvtárs levele következő részében a leszereléssel foglalkozik. Adenauer augusztusi levelében ugyanis hangsúlyozta a leszerelés fontosságát és szükségességét. „Nem titkolom, hogy nehéz összeegyeztetni a leszerelés kérdése iránt megnyilvánuló érdeklődést, azokkal a gyakorlati lépésekkel, amelyek — legalábbis mostanáig jellemzőek voltak a Német Szövetségi Köztársaság kormányának politikájára —, állapítja meg a szovjet kormányfő. A szovjet kormány nemegyszer teljes nyíltsággal kifejtette nézetét a szövetségi kormány olyan lépéséről, mint a Bundeswehr atom- és rakétafelfegyverzése, nyugatnémet területen egyre több külföldi nukleáris és rakétatámaszpont létesítése, a csökönyös vonakodás attól, hogy Közép-Európában bármilyen lépést is tegyenek a fegyveres erők és a fegyverzet veszedelmes összpontosításának enyhítésére és a nukleáris háború kockázatának csökkentésére ebben a térségben. Vajon akadhat-e valaki, - folytatja a levél -, aki elhiszi, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ilyen intézkedései hozzájárulhatnak a leszerelés kérdésének megoldásához?" \ A szovjet kormányfő ezután felhívja Adenauer figyelmét a Szovjetunió javaslatára az általános és teljes leszerelésről majd így folytatja: Már most azt mondhatjúk, hogy e javaslatok pozitív visszhangot keltettek a világ valamennyi országában. Szeretném hinni, hogy az ön vezetése alatt álló kormányt helyes nézet fogja vezetni az általános leszerelés jelentőségével kapcsolatban és támogatni fogja a Szovjetunió általános és teljesen ellenőrzött leszerelésre irányuló konkrét tervét. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya valóban a leszerelés mellett foglal állást, akkor jó lehetőség nyílik most arra, hogy latba vesse befolyását azon erők javára, amelyek ennek a valóban nagy jelentőségű feladatnak megoldásáért küzdenek. A leszerelés problémájának megoldása természetesen nemcsak a szövetségi kormánytól függ, de helytelen volna lebecsülni azt a szerepet, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a lázas fegyverkezés megszüntetésében játszhat. A szovjet kormány nagy fontosságot tulajdonit az általános és teljes leszerelésnek, a legfontosabb kérdésnek tartja, amely ma a világ előtt áll, és ugyanakkor közbelép minden olyan kísérlet ellen, amellyel vissza akarnak élni a nemzetek leszerelés iránti érdekével. Hruscsov elvtárs levelében kijelenti: A szovjet kormány elítéli az olyan törekvéseket, amelyek a leszerelést más nemzetközi kérdések megoldásának feltételéül akarják szabni. „Semmi sem igazolhatja például, hogy tovább halogassák a német békeszerződés megkötését," — állapítja meg a szovjet kormányfő, majd rámutat: ,,A békeszerződés megkötése pontot tenne Európa történetének legvéresebb, legkegyetlenebb háborújára, a tartós béke céljait szolgálná." A szerződés megkötése megfelelő alapot teremtene a két német állam közeledéséhez, később pedig egyesüléséhez. Ami a szovjet kormányt illeti, szilárd meggyőződése, hogy a békeszerződés megkötése Németországgal feltétlenül szükséges Európa népei biztonságának gyakorlati biztosításához; ezért továbbra is folytatja küzdelmét abból a célból, hogy ezt a feladatot pozitív értelemben oldják meg." A szövetségi köztársaság kormánya a békeszerződés aláírásával — folytatódik a levél - elősegítené annak a bizalmatlanságnak az eloszlatását, amelyet mindeddig és sajnos nem indokolatlanul táplálnak a nyugatnémet politikával szemben számos államban, elsősorban a kelet-európai országok népeinél. Hogyan lehetnek például a csehek, vagy a lengyelek biztosak azoknak a jó szándékaiban, akik a Német Szövetségi Köztársaság politikájáról döntenek, ha Bonnban nyíltan igényeket támasztanak Csehszlovákiához és Lengyelországhoz tartozó területekre? A Német Szövetségi Köztársaság eme politikája által előidézett gyanakvást nem szüntetheti meg más, csak a békeszerződés aláírása. Megértem - írja Hruscsov elvtárs —, hogy az olyan lépések, mint a békeszerződés megkötése és a revansvágyó törekvések ballasztjától mentesített kapcsolatok felvétele valamennyi országgal, bizonyos bátorságot és határozottságot követelnek. De meg kell mondanom, hogy másként a Német Szövetségi Köztársaság kormányának békeszerető szándékairól hangoztatott bizonygatásai nemigen hangzanak meggyőzően. A két ország kapcsolatáról szólva Hruscsov elvtárs a következőket állapítja meg: Országaink közötti kapcsolatoknak nemcsak árnyoldalai, hanem pozitív elemei is vannak. Értékeltük azokat a konkrét lépéseket, amelyeket az utóbbi időben az országaink közötti kölcsönös előnyön alapuló kapcsolatok fejlesztésére tettek. Ilyen lépések közé sorolom a kereskedelmi megállapodást, a konzuli egyezményt s a tudományos és kulturális cseréről szóló megállapodást. Ezek a megállapodások azonban a kérdéseknek aránylag nem nagy körére vonatkoznak, és ezenkívül az általuk nyújtott lehetőségeket még távolról sem használták ki. Ezen a téren nyilvánvalóan még sok mindent lehet és kell tennünk. A szovjet kormány kész arra, hogy megvitassa kapcsolataink minden olyan konkrét kérdését, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság kormánya terjeszt elő, és amely kölcsönös érdekeket fejez ki. A magunk részéről például feltételezzük, hogy van még lehetőség a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kereskedelmi kapcsolatainak jelentős bővítésére mindkét fél előnyére. Ma a feljődés általában az államok közötti kereskedelem felélénkítésére, ama mesterséges akadályok fokozatos kiküszöbölésére irányul, amelyek hosszú időn át akadályozták e kereskedelem normális fejlődését. Ez örvendetes jelenség, mert általában a nemzetközi helyzet javulását tanúsltja. S ilyen körülmények között nyilvánvalóan szükséges lesz, hogy azok, akik bővíteni akarják kereskedelmi kapcsolataikat, bizonyos rugalmasságot tanúsítsanak és képesek legyenek arra, hogy addig üssék a vasat, amíg meleg. Ügy véljük továbbá, hogy már ma sokkal nagyobb mértékben ki lehetne használni azokat a lehetőségeket, melyeket a kapcsolatok olyan formáinak fejlődése nyújt, mint a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság vezető tényezői és politikusai tudományos és kulturális intézményei közötti kapcsolatok. Nem szabad elfeledkeznünk az alapvető politikai kérdések fontosságáról sem, — írja Hruscsov elvtárs levele következő részében. — A Szovjetunió arra törekszik, hogy baráti együttműködést alakítson ki a Szövetségi Köztársasággal. Ha a szövetségi kormány is azt akarja, hogy az országaink közötti kapcsolatok teljesen megszabaduljanak a bizalmatlanság, a gyanakvás terhétől, az ehhez vezető legjobb utat a német békeszerződés aláírása jelenti, amely sok évre szilárd alapot teremt e kapcsolatokhoz. A nemzetközi viszonyokban most általában a javulás jelei mutatkoznak. Ezzel a benyomással tértem legalább is vissza az Egyesült Államokban tett utamról és Eisenhower elnökkel folytatott megbeszéléseimről. Ez az utam még jobban megszilárdított ama meggyőződésemben, hogy 1 a lázas fegyverkezés megszüntetése és a nemzetközi feszültség enyhíté; se ma valamennyi nemzet legforróbb óhaja. A szovjet kormány természetesen i minden tőle telhetőt megtesz, hogy a „hidegháború" egyszer s mind*^ korra a múlté legyen, hogy a lázas fegyverkezést, valamint a rakéta- és a nukleáris háború katasztrófájától való rettegő félelmet egyszer s mindenkorra tartós, szilárd béke váltsa fel. Hruscsov elvtárs levelét a következő szavakkal fejezte be: „Szeretnénk, ha a nemzetközi viszonyok javulása az országaink közötti kapcsolatokat is érintené, s olyan javuláshoz vezetne, amelynek a szovjet kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít ma is. Önhöz intézett levelemet, Kancellár úr, annak a reményemnek kifejezésével zárom, hogy az ön által vezetett szövetségi kormány hozzájárul ehhez, a Német Szövetségi Köztársaság nem vonja ki magát azokból az erőfeszítésekből, amelyeket jelenleg sok ország folytat a nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő megoldásáért, azért, hogy az emberiség valóra váltsa évszázados vágyát, az általános leszerelést, a tartós békét". •k Ny Sz. Hruscsov levelének felolvasása után M. Harlamov, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője válaszolt az újságírók kérdéseire. vr % AZ ALGÉRIAI nemzeti felszabadító hadserea főparancsnokságának Kairóban közzétett jelentése szerint december 15- és 17-e között a harcok során hét francia katonát megöltek, 78-at pedig megsebesítettek. (ČTK) AZ NDK Matlilas-Thesen nevű hajógyárában épített legnagyobb úszó-konzervgyár most futott ki próbaútjára. A hétéves tervben további 10 ilyen típusú hajót építenek, amelyeken az egész halászzsákmányt útközben feldolgozzák. (ČTK) NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN tovább folytatódnak a nyílt revans jellegű akciók. Az ADN sajtóiroda jelentése szerint Seebohm nyugatnémet közlekedési miniszter, ismert revansista a „Szudétanémet Honfitársi Egyesület" aschaffenburgi kongresszusán újból követelte a keleti területek viszszaadását. (ČTK) A NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt jóváhagyott második magyar népgazdaságfejlesztési ötéves terv 32 új vegyiipari üzem építését s az eddigi üzemek alapos korszerűsítését irányozza elő. Ezáltal Magyarország vegyiipari termelése 1958-cal szemben megkétszereződik. (ČTK) AZ OLASZ Békebizottság most befejeződött ülésének résztvevői nyilatkozatban üdvözölték' az általános és teljes leszerelésre irányuló szovjet javaslatokat. (TASZSZ) AZ ARGENTÍNAI CORDOBA közelében egy autóbusz negyven utasával a robogó vonatnak futott. Tizenhárom ember meghalt, a többi megsebesült. (AP) MINT a paraguayi kormány közölte, a kormánycsapatok a fővárostól 300 kilométerre levő Bogadóban foglyul ejtették a felkelők rádióállomásának' tíztagú személyzetét. (MTI) A SZOVJET-IRAKI gazdasági és együttműködési egyezménynek megfelelően szovjet építészmérnökök érkeztek Irakba, hogy segítséget nyújtsanak ipari vállalatok építkezésének megszervezésében. (TASZSZ) JAPÁN elutasította a dél-koreai kormánynak azt a javaslatát, hogy terjesszék a hágai nemzetközi bíróság elé a Japánban élő koreai állampolgárok hazatelepülésének kérdését. (AFP) A BEJRÚTI AMERIKAI EGYETEM diákjai Dag Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkáréhoz táviratot intéztek, amelyben követelik, hogy az ENSZ gátolja meg a franciák szaharai atomfegyverklsérletét. (ČTK) ÜJ SZÖ 529 * 1959. december 25.