Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-17 / 348. szám, csütörtök

Nemcsak területi változtatásokról van szó AZELŐTT AZ IR ÓDÁBA N ­most pedig a szövetkezetben A nemzeti bizottságok új területi megszervezésének az a célja, hogy államunk közigazgatása és irányítása közelebb kerüljön a termeléshez és a dolgozókhoz — egy szóval: még szorosabb kapcsolatban álljon egés? életünkkel. Akadnak azonban olya­nok, akik ezzel szemben azt az el­lenvetést teszik, hogy nagy járások létesítése következtében a járási nemzeti bizottságok tulajdonképpen eltávolódnak az ernberektői, megla­zul a dolgozókhoz, az egyes közsé­gekhez fűződő kapcsolatuk. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a nézetet, azt láthatjuk, elsősorban abból fakad, hogy a területi válto­zásokat a régi feltételek között kép­zelik el. Az ilyen nézet nem veszi figyelembe azt, ami a legfőbb: a helyi s főként a városi nemzeti bizottságok jogkörének és felelős­ségének növekedését, vagyis azt, hogy a nemzeti bizottságok új fel­tételek között működnek majd. Sajnos, ezeket a kérdéseket a járá­sokban sem világítják meg mindig az új feltételek szempontjából. Na­gyon fontos pedig, hogy éppen ezek­ben a kérdésekben ne maradjon sem­milyen homály. E kérdések helyes megértéséhez szükséges, 'hogy minden esetben No­votný elvtárs beszámolójából indul­junk ki. Az új területi elrendezés, valamint a vele kapcsolatos egyéb intézkedések új feltételeket terem­tenek a nemzeti bizottságok munká­jához. A területi változások csupán egyi­két képezik az új intézkedések egész sorának s ezért ha bármi­lyen szempontból mérlegeljük e kérdéseket, a területi változások­kal egyidejűleg tekintetbe kell venni azt is, hogy a joghatalom decentralizálódik. Ebből viszont az következik, hogy számos olyan ügyet, amelyeket ed­dig a járási nemzeti bizottságok intéztek, és amelyek miatt a járási székhelyre kellett menni, most a he­lyi nemzeti bizottságok oldanak meg. Első tekintetre úgy tűnhet, ez el­lenkezik azzal az elvvel, hogy az irányítás súlypontja a járásokon lesz. Igen, a járási nemzeti bizott­ságok jogköre lényegesen, bővül s igaz is az, hogy a területi nemzeti , bizottságok is nagyobb jogkörrel és | felelősséggel rendelkeznek majd, mint az eddigi kerületi nemzeti bi­zottságok Ez azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy a JNB­k jogköre a helyi s főként a városi nemzeti bizott­ságok jogkörének rovására bővül­ne, sem azt, hogy a városi nemzeti bizottságok jogköre a járási nem­zeti bizottságokra hárulna a jövő­ben. Novotný elvtárs beszámolójában pl. rámutatott, hogy egyes pékségek, tejcsarnokok, vendéglők stb. irányí­tását átvehetnék a járási nemzeti bizottságok s nagyobb városokban ezeket a vállalatokat maguk a nem­zeti bizottságok irányíthatnák. Már ebből is kitűnik, hogy a városi nem­zeti bizottságok jogköre nem korlá­tozódik, nem hárul a JNB-kre, ha­nem ellenkezőleg tovább bővül. Sok szó, találgatás esik a közle­kedésről, az autóbuszvonalakról, az új járási székhellyel való összeköt­tetésről. Ezen a téren is szem előtt kell tartanunk, hogy az átszervezés az autóbuszközlekedésre is vonatko­zik. A különféle megvalósításra kerülő rendezések természetesen nemcsak a nemzeti bizottságokat érintik, hanem lényegében mindazt, ami a járásban van, a járás egész éle­tét. Mindeme kérdések taglalásánál nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk, hogy a legfontosabh tényező, amely a közigazgatást és az irányí­tást közelebb viszi a lakossághoz, a jogkör további lényeges decentra­lizálása. Ezért tehát minden olyan mérlegelés a területi változásokkal kapcsolatban, amely nem veszi kej­lőképp figyelembe a változások és rendezések egész komplexumát, fa­batkát sem ér és ahelyett, hogy rá­világítana a dolog lényegére, elkö­dösíti annak értelmét Teljes iramban folyik most a mun­ka a különféle változások és új el­rendezések javaslatainak végleges eldöntésén. Központi szerveink minden javas­latot alaposan megvizsgálnak és megtárgyalnak, s csak azután hoz­zák meg döntésüket. Egy azonban már ma teljesen biztos: a köz­igazgatás és irányítás közelebb kerül a termeléshez, a dolgozók­hoz, szorosabban egybefonódik egész életünkkel. (cs) TTarmincnégy éves, ám nem néz­né senki többnek huszonötnél. Alacsony a termete, de tekintete élénk. Hét hónappal ezelőtt jött visz­sza a szövetkezetbe. Nem soká rá a szövetkezet élére került. Azóta elnöki funkcióját a sásai szövetkezetben be­csülettel, a szövetkezetesek nagy többségének megelégedésére eredmé­nyesen tölti be. Munkás származású, pártunk derék tagja. Itt született, ebben a község­ben nevelkedett fel, itt töltötte gyer­mekéveit. Tíz évvel ezelőtt a párt a helyi nemzeti bizottságon fontos funkcióval bízta meg. Munkáját min­dig odaadóan és a nép érdekében jól végezte. 1951-ben inkább méhkashoz hason­lított a falu, amikor koratavasszal a kommunisták, napszámosok, volt földmunkások összefogásának eredmé­nyeképpen megalakult a szövetkezet. Kezdetben kevesen voltak. Ám a gaz­dálkodás legelső eredményei a szö­vetkezet szép távlatait hirdették. Rö­viddel ezután azonban a krupinai já­rás dombok közé szorult több közsé­gében is megalakult a szövetkezet. Ekkor a járáson is, kerületen is fel­figyeltek munkálkodására. így került Bosák Juraj ifjú lel­kesedésével a járási nemzeti bizottságra. Az elvtársak úgy gon­dolták: ha Sásán jól bevált, járási méretben is eredményesen végezheti munkáját. Nem sok idő telt el és a hozzá fűzött reményeket a járáson is beváltotta. Ha kellett, saját kényel­méről is lemondott és segített a falu szocialista átépítésében. Szerénységé­ért, bátor kiállásáért nemcsak a funkcionáriusok, hanem munkatársai is megszerették. — Három évvel gzelött — emléke­zik vissza a fiatal elnök - a járási nemzeti bizottság belügyi osztályának vezetését bízták rám. Munkámat igyekeztem a legjobban elvégezni. A hatáskörömbe tartozó feladatok mellet a mezőgazdaság továbbfejlesz­tésében továbbra is segédkeztem. Bosák Jura jon látni, hogy őszintén beszél. Szinte ömlik belőle a szó. Ar­ca azonban elkomolyodik, amikor sa­ját falujának, a helyi szövetkezetnek problémáiról beszélgetünk: — Az utóbbi időben, míg a járáson dolgoztam - folytatja - kedvezőtlen hírek érkeztek szülőfalumból. Ha­nyatlik a szövetkezet gazdálkodása, laza a munkafegyelem, Csáki-szalmá­ja módjára kezelik a közös munka nyomán létrejött javakat... és eh­hez hasonló visszásságok híre bizony sokszor kizökkentett a megszokott munka nyugodt légköréből. A kkoriban a járás több községé­ben tört meg a jég. Egymás után alakultak a szövetkezetek s a kis- és középparasztok csoportosan léptek a közös gazdálkodás útjára. - Bzovšík községben jártam egy ilyen alkalommal — mondotta - ahol nyil­vános népgyűlésen kellett beszélnem a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A termet a község parasztjai zsúfo­lásig megtöltötték. A gyűlésen a fel­szólalók nyilvános szemrehányásai röpködtek felém! — Csinálj rendet először a falud­ban, Sásán, azután gyere hozzánk agi­tálni! - Sajnos, bizonyos tekintetben iga­zuk volt a falubelieknek, jogos volt szemrehányásuk. Ettől fogva többet foglalkoztam szövetkezetünk kérdé­seivel. Fáradozásom azonban nem volt eredményes, mert ha elmentem hazulról, tovább folyt minden a régi mederben. Ekkor ötlött fel bennem az elhatározás: hazamegyek és a szö­vetkezetben fogpk dolgozni! N o, kezdetben sok fogyatékos­ságot kellett eltávolítania a szövetkezetből. Elsősorban a háztáji gazdálkodásban teremtett rendet. Persze ezek az intézkedések inkább aláásták, mint fokozták népszerűsé­gét. A háztáji gazdálkodást ugyan nem számolta fel — mint akkoriban sokan mondották - hanem a terüle­teket közös megművelés alá sorolta. Ez lényegében megoldotta a „munka­erőhiány" kérdését. — Tavasszal az emberek, bár duz­zogva, de újult erővel fogtak mun­kához - mondja megnyugvással a hangjában. — A kitartó munkának az lett az eredménye, hogy gazdag termést értünk el a gabonaneműek­ból és ezzel megkezdhettük az ál­latállomány 'feltöltését. Később a szövetkezet mellett lét­rejött a pártszervezet. A kommunis­ták befolyása a gazdálkodásra, a szövetkezet tagjainak nevelésére mindjobban megnövekedeit. Bár még imitt-amott jelentkeznek a rossz gaz­dálkodás' tünetei, a szövetkezet tagjai világosan látják, hogy a kommunis­ták, akik elöljárnak a munkában, kez­deményezésben, végeredményben va­lamennyiük jobb életének megterem­tésére törekszenek. Bosák Juraj tehát a párt segítsé­gével és a szövetkezet becsületes tagjai támogatásával kizökkentette a kátyúból a szövetkezet szekerét. Ma már 10 korona előleget fizetnek minden ledolgozott munkaegység után. — Nemcsak az előleget, hanem a munkaegység másik felét is kifizet­hetjük - szólott közbe Ján Buchan, a zoolechnikus - ami legalább nyolc korona lesz. A minap például lenből, melyet 20 hektáron termeltünk, 552 ezer korona jövedelem folyt be a kö­zös pénztárba. Amint tovább fűztük a beszélgetés fonalát, Anna Kolláriková, izmos, pa­rasztruhás fiatal leány köszöntött ránk az irodában. — Örömmel jelenthetem, elvtársak — szólott egy kissé megilletődve —», az őszi munkák tervét teljesítettük. Ma éjjel traktoraink a mélyszántás­ban már az utolsó barázdákat ha­sogatják. Reggelre ezzel is végzünk. — Csoportvezetőnk — mutatja be a lányt az elnök. - Sok ilyen ön­tudatos, lelkes fiatalra lenne még szükségünk. Igaz, már több mint 60 CSISZ-tag dolgozik a szövetkezetben, de még mindig kevés egy 1000 hek­táros gazdaságban. — Leszünk többen is — hangoztat­ta a csoportvezetőnő. — Amint ismét megkezdődik tavasszal a munka, fo­gadom, legalább nyolcvanan leszünk a szövetkezetben. M ost már feloldódott a légkör és közvetlenebb hangnemben be­szélgetünk. Az elnök barátságosan, mosolyogva beszéli tovább, hogyan vert gyökeret a szövetkezetben. Már nincsenek nagyob bajok, hiszen a szövetkezetben lelkes szakemberek, kommunisták segítik nehéz, felelős­ségteljes munkájában. Búcsúzóul még ennyit mondott: — Mégis csak jobb a szövetkezet­ben, mint a négy fal zárta papír­szagú hivatalban! Szombath Ambrus ÄZ SZKP tapasztalatainak alkotó módon való érvényesítése pártunk jelenlegi politikájában Vladimír Koucký elvtársnak, a CSKP KB titkárának beszéde az SZKP története új tankönyvéről tartott szemináriumon Koucký elvtárs beszédének beve­zetőjében leszögezte, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártjának tör­ténelmi tapasztalatai óriási segítsé­get jelentenek politikai, gazdasági és eszmei feladataink megoldásában. Rámutatott, hogy mindenekelőtt az­zal akar foglalkozni, hogy az SZKP a legutóbbi időszakban, nevezetesen 1953 után nyert nagy jelentőségű ta­pasztalatainak a tanulmányozása és érvényesítése mily mérhetetlenül fontos számunkra. Országépítéssünk gyakorlata és a megoldásra váró új o-ob'émáink úiból megerősítik, hogy szocialista társadalmunk gyors fej­lődése számunkra is a legidősze­rűbb feladattá teszi azoknak az alap­vető kérdéseknek feldolgozását, amelyeket az SZKP a közelmúltban megoldott, vagy jelenleg old meg. E tapasztalatok alkotó módon való alkalmazása a szocializmus építé­se befejezésének konkrét feltételei között Csehszlovákiában kétségtele­nül jelentősen meggyorsítja további fejlődésünket s ezért pártunk egész tevékenységének alapvető, nélkülöz­hetetlen részét képezi. Ugyanakkor a legfontosabb alkotó eleme annak a testvéri segítségnek, amelyben a Szovjetunió Kommunista Pártja szün­telenül részesít bennünket. így sa­ját gyakorlatunk megcáfolhatatla­nul bizonyítja az SZKP XXI. kong­resszusának azt a tételét, hogy a szocialista országok általában egy­idejűleg lépnek a kommunizmus ma­gasabb szakaszába. Ezért olyan sürgetően fontos, hogy elméleti és gyakorlati munkánkban teljes figyelmet szenteljünk az SZKP legutóbbi években nyert ta­pasztalatainak s ezért értékeljük oly nagyra éppen azt a tényt, hogy az SZKP történetének új tankönyve fel­öleli a XXI. kongresszus eredmé­nyeit is. A XXI. kongresszus ama következ­tetése, hogy a kommunizmusba való átmenet megköveteli a termelőerők gyors fejlesztését a milliós töme­gek fokozott részvételével, alapvető fontosságú pártunk további tevé­kenységének szempontjából is. E gondolat megvalósítása a mi gyakorlati munkánkban mérhetetle­nül fontos nemcsak a termelés és az életszínvonal állandó emelése szem­pontjából, hanem a békés együttélés, a szocializmus és kapitalizmus kö­zötti verseny fő feladatának szem­pontjából is — vagyis hogy teljes túlsúlyra tegyünk szert a szocialista tábor ipari termelésében a Szovjet­unió vezetésével. A tartós békének és a háborúk végleges kiküszöbölé­sének az emberi társadalom életéből éppen ez jelenti a döntő feltételét és ez egész népünknek legfőbb ér­deke. A termelőerők gyors fejlődése és a további távlatok hazánkban épp­úgy, mint a Szovjetunióban, előtérbe helyezték az ipar szervezésének és irányításának kérdéseit. Ugyanakkor nem kevésbé sürgetően felvetették a mezőgazdaság hasonló problémáit. A Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya ezeket a kérdéseket a szo­cialista építés kezdetének időszaká­ban Lenin által kiemelt alapelvekre támaszkodva, az utóbbi években megoldotta, sőt azokat jelentős mér­tékben továbbfejlesztette. Iparunk új szervezése, az ipar irányításának és pénzellátásának alapelvei lénye­gében nem jelentenek mást, mint a lenini elvek alkalmazását hazánk fel­tételei között. Szilárdan igazodva ezekhez az alapelvekhez, tudatában vagyunk an­nak, hogy szüntelenül tekintetbe kell vennünk mindazt, ami életünkben új és tovább kell azt gazdagítanunk. Ezt hangsúlyozta pártunk a népgaz­daság új szervezésének jóváhagyá­sánál, ezt emelte ki újból a CSKP KB legutóbbi ülése, főleg Novotný elv­társ felszólalása. Koucký elvtárs a továbbiakban rá­mutatott arra, hogy a legfőbb elv, amelyhez igazodunk, a demokratikus centralizmus lenini alapelve, majd így folytatta: Fontos, hogy a gazdasági és állami szervek az irányítás vala­mennyi szakaszán teljesen megért­sék, hogy számukra a demokratikus centralizmusnak nemcsak az egyik oldala — vagyis a "centralizmus — érvényes, hanem munkájukban a végső következtetésekig meg kell va­lósítaniok rendszerünk demokratiz­musát, érvényesíteniök és támogat­niok kell a dolgozók kezdeményezé­sét és alkotó indítványait. Másrészt valamennyi vállalatnak, a vállalatok vezetőségének, minden dolgozónak, minden nemzeti bizottságnak mun­kájával eleget kell tennie a demokra­tikus centralizmus elvének annak egészében. Koucký elvtárs ezután áttért a mezőgazdasági termelés gyors növe­lésének problémájára. Pártunk legutóbbi határozatai a •növénytermesztésre mint az egész mezőgazdasági termelés fejlesztésé­nek alapjára tekintenek. A föld ter­mőképességének fokozására fordított figyelem, a gépeknek az EFSZ-ek számára való átadásáról hozott ha­tározat, az új begyűjtési módszerről és az egységes árakról hozott dön­tés — mindezek újabb jelentős bizo­nyítékát adják pártunk lenini elmé­leti és gyakorlati tevékenysége egy­ségének. Azt azonban, híígy a párthatáro­zatokat valóban tevékenyen maguké­vá tették-e a dolgozók, elsősorban az fogja bizonyítani, ha a mezőgaz­dasági dolgozók kezdeményezése tartósan növekszik. Ennek többek között kifejezésre kell jutnia a szo­cialista munkaverseny széleskörű fejlesztésében, amely lehetővé teszi, hogy az idei kedvezőtlen őszi időjá­rás ellenére megfelelően gondoskod­junk azon feladatok elvégzéséről, amelyek eldöntik a jövő évi termés növelését. A szövetkezetekkel kapcsolatban Koucký elvtárs hangsúlyozta, hogy gon dosan kell kidolgozni, szövetkezeteink legelőnyösebb nagyságának kérdését a különböző termelési körzetekben. F,z az államigazgatás új megszerve­zésével kapcsolatban sok helyütt idő­szerű feladat. Továbbá nagy figyel­met kell szentelni az új mezőgazda­sági technika és technológia kérdé­seinek. Ugyanakkor azonban követ­kezetesen szem előtt kell tartani sa­ját feltételeinket, abból kell kiindul­ni, hogy mezőgazdaságunk lényege­sen belterjes jellegű és azt nem iszándékszunk ismét külterjes ter­meléssé változtatni, hanem ellenke­zőleg, belterjességét tovább akarjuk fokozni. Népünk életszínvonalának további emelése, a lakosság egyes jövedelmi csoportjai életszínvonala között fenn­álló' aránytalanságok megszüntetése, iletve enyhítése szempontjából fon­tos intézkedés a munkásbérrendsze­rek jelenleg folyó átépítése. Oj munkásbérrendszerünk, amely a munka szocialista díjazásának alap­elvéből indul ki, nemcsak fontos gaz­dasági funkciót teljesít, hanem nagy nevelő jelentősége is van, mert a munkáskollektívák aktív részvételé­vel valósul meg. Az új munkásbér­rendszer a dolgozókat szakképzett­ségük növelésére, a legkorszerűbb technika elsajátítása, munkafegye­lemre sarkallja és minden téren elő­segíti a dolgozók kezdeményezésé­nek kibontakoztatását. • Koucký elvtárs beszéde további részében kiemelte, hogy fejlődésünk további útjai összefüggnek az egyéni és a társadalmi fogyasztás növeke­dése között fennálló vsszony kérdé­seinek megoldásával is. Ezen a té­ren nagy jelentőségű a társadalmi fogyasztás emelkedése, nevelő ha­tásának teljes mértékű kihasználása. A társadalmi fogyasztás ugyanis a szocialista társadalomnak e társada­lom minden egyes tagjáról való nagy gondoskodását konkrétan fejezi ki. Az SZKP története nagyon gazdag tanulságokkal szolgál számunkra a proletariátus diktatúrájának és a szocialista államnak kérdéseiben. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy pártunk is számos ismeretet gyűj­tött e téren, amelyeknek egybeveté­se az SZKP gazdag történelmi tapasz­talataival s főleg gyakorlati munká­jával mérhetetlen segítségünkre van további sikeres előrehaladásunkban. A proletariátus diktatúrájáról és az államról, mint a proletárdiktatúra eszközről szóló lenini tanítás, ame­lyet az SZKP fejlesztett tovább, ha­talmas fegyverünk a szocialista épí­tés befejezéséért, a kommunizmus megvalósításáért vívott harcunkban. Ezért pártunk e kérdések felé fordít-, ja az egész eszmei front figyelmét és termékeny munkát vár tőle a CSKP KB legutóbbi plénumának No­votný elvtárs felszólalásában foglalt nagy jelentőségű következtetései megvalósításában. Ma, amikor az államhatalmi és köz­igazgatási szervek új területi meg­szervezése előtt állunk — hangsúlyoz­ta Koucký elvtárs — amikor tovább akarjuk erősíteni a néphatalom fel­adatait, az egyes területeken, de fő­leg a járásokban tovább akarjuk fej­leszteni a társadalmi seervezetek munkáját, amikor az új alkotmány kidolgozása előtt a szocialista tör­vényesség újabb elmélyítése előtt ál­lunk, ezek a kérdések elsőrendű fon­tossággal bírnak. A szocialista állam Leninnél a munkásosztály szervezett politikai hatalmát jelenti, amely valamennyi dolgozót elvezeti a szocializmusba. Tudjuk, mily óriási gondot és fi­gyelmet szentelt Lenin a tömegek forradalmi tevékenységének, mily gondosan tanulmányozta azt saját maga és üdvözölte a dolgozók min­den egyes kezdeményezését, meny­nyire elítélte egyes vezetők bürok­ratizmusát, illetve önteltségét, a bí­rálat elnyomását, mindazt, ami el­fojtotta a kezdeményezést. Ezek a lenini alapelvek a legjobban a Szov­jetunió fejlődésének legutóbbi idő­szakában - a személyi kultusz ár­JJJ SZ0 3 * 1959, december 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom