Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-12 / 313. szám, csütörtök

Társadalmunk érdeke a döntő (bl) Számos ember előtt felmerül még ma is a kérdés: a decentralizáció, az, hogy életünk minden területén, az államigazgatásban és a népgazdaságban az alsóbb szervekre mind nagyobb hatáskört ruházunk át, hogyan egyeztethető össze a központi irányítás, a demokratikus centralizmus elvével? Az alsóbb szervek jog és hatáskörének szüntelen bővítése azt jelenti-e, hogy ezzel most már tagadjuk és elvetjük a központi irányítást? Olyan kérdés ez, amely az elmúlt évek során sokszor és sok ember részéről felmerült s ha meg is magyaráztuk már a kérdés hogyanját és mikéntjét, mégis újból és újból szüksége mutatkozik annak, hogy ezzel a kérdéssel ismét foglalkozzunk. Fontos ez annál is inkább, mivel a fejlődés, a szocializmus építésében való előrehaladásunk a decentralizáció további folyamatát vonja maga után, helyesebben mondva, a szocialista társadalom építésében való fejlődésünk mindinkább szükségessé teszi és megköveteli, hogy az irányítást mind közelebb vigyük a mindennapi élethez, a dolgozókhoz, hogy az alsóbb szervekre — az államigazgatásban és a népgazdaságban egyaránt — mind nagyobb hatáskört ruházzunk át. Ennek a megvalósítása az élet felvetette szükségszerű követelmény, mert hiszen az előttünk álló feladatok egyre igényesebbek és egyre nagyobbak, úgy, hogy azokat valóban csak a. dolgozó nép legaktívabb részvételével válthatjuk valóra. Másrészt pedig a decentralizáció, a dolgozók mind nagyobb mérvű bevonása az államigazgatás és a népgazdaság irányításába, azok kérdéseinek megoldásába, magából rendszerünk lényegéből fakad. A demokratizmus nálunk - a burzsoá demokráciákkal ellentétben — nem álszent fügefalevél, hanem élő valóság. Rendszerünknek az az alapelve, hogy minden hatalom a dolgozó nép kezében van, hogy hazánk a dolgozó nép országa, nemcsak abban mutatkozik meg, hogy hazánk minden gazdagsága, munkánk minden gyümölcse a dolgozó nép javát szolgálja, hanem abban is, hogy minden lényegbevágó, országos ügyben a nép szava dönt. Hisz nincs olyan jelentősebb dolog, amit döntés előtt a párt és a kormány megvitatás, javaslattevés céljából ne bocsátana a nép elé. Csak azután, ha valamely dolog tervezetét a nép megvitatta, észrevételeivel és javaslataival kiegészítette, jóváhagyta és magáévá tette, csak akkor születik még a határozat. Ezt nevezzük mi demokráciának, ez valóban a nép demokráciája, amikor maga a nép dönt sorsa és annak alakulása fölött. Ám ahhoz, hogy a népnek minél közvetlenebb s ennél fogva minél hatékonyabb beleszólása lehessen a dolgoknak, hazánk sorsának alakulásába, nem elég, ha csupán akkor hallatja hangját és juttatja kifejezésre véleményét, ha időnként valamely országos jelentőségű kérdést terjesztenek eléje megvitatás céljából. Az a törekvésünk és az a célunk, hogy az emberek minden adott esetben, ha kell, akár naponta is megtehessék észrevételeiket, befolyásolhassák az egyes kérdések megoldásának hogyanját és mikéntjét. Igen ám, de hogyan tehették ezt meg, illetve szavuknak hogyan szerezhettek érvényt, ha az üzem igazgatója, a szövetkezet elnöke, a helyi nemzeti bizottság vezetősége azt mondta, hogy az észrevétel ugyan helyes és életrevaló, érdemes volna megvalósítani, de sajnos nem lehet, mivel a kérdés ilyetén való megoldása nem tartozik a mi hatáskörünkbe, hanem a járás, vagy a kerület, sőt az illetékes minisztérium dönt benne. Viszont végig járni ezt a hivatali létrát elég hosszadalmas es bonyolult is, meg aztán honnét tudják ott fenn a minisztériumban, hogy a szóban forgó javaslat itt nálunk valóban helytálló és célravezető-e? Mert lehet, hogy ami nálunk jó, másutt viszont - az adottságokat tekintetbe véve - nem jó. Mit lehet hát akkor csinálni? Mit lehetett és mit kellett tenni, hogy egyrészt mindenütt a helyi adottságoknak megfelelően tevékenykedjenek, másrészt, hogy az emberek hasznos és gyümölcsöztethető észrevételei és javaslatai ne vesszenek kárba, ne vesszenek be a hivatali bürokratizmus tekervényes labirintusaiba? Csak az lehetett a teendő és csak az volt a célravezető, hogy például az egyes j minisztériumok ilyen irányú hatáskö- • rét kissé lefaragtuk és ezt a lefara- | gott részt az üzem igazgatójának a kezébe adtuk. Döntsön ő, hisz ő tudja a legjobban, hogy üzemében mit lehet és mit nem, hogyan lehet és hogyan nem. Vagy gondoljuk csak még azt, hogy például az ipolyviski EFSZ földjén mi terem meg a legjobban, tehát milyen termelési feladatokat kell számukra megállapítani, egy pillanatig sem lehet vitás, liga v ezt az Ipolyviski Helyi Nemzeti Bizottság tudja a legjobban. Ö ismeri a falu határát, a termelési és éghajlati adottságokat, — s így az országos érdekek szem előtt tartásával — döntsenek hát ők afelől, hogy a szövetkezet mit és mennyit termeljen. A járási nemzeti bizottság feladata aztán megállapítani, hogy a helyi nemzeti bizottság termelési tervezete összhangban áll-e a járás termelési és beadási feladataival. Tudjuk, hogy január elsejével, az új begyűjtési rendszer életbe lépésével ez így lesz. Mennyivel eredményesebb lehet és lesz is a mezőgazdasági termelés, ha annak módjáról nem a termelés színhelyétől száz kilométerekre eső íróasztal mellett döntenek. Közelebb vinni a döntés, az ügyintézés jogát az emberekhez, kikapcsolni minden felesleges közbeeső szervet, ez ma előrehaladásunk egyik legfontosabb feltétele. És nemcsak arról van szó, hogy ezt csupán a termelés terén valósítsuk meg: érintenie kell egész életünket. A lehető legközvetlenebb kapcsolatba hozni a termelést, illetve a termelőt a fogyasztóval, az irányítás, a döntés jogát levinni oda, ahol a tervek, a feladatok valóra váltása lényegében eldől, vagyis közvetlenül a munkahelyre, — ez ma napjaink és előrehaladásunk egyik legfontosabb láncszeme. De milyen következtetést vonhatunk le az eddig elmondottakból? Talán azt, hogy a decentralizáció, annak folytán, hogy az alsóbb szerveket, minél nagyobb jog- és hatáskörrel ruházzuk fel, minél jobban önállósítjuk őket, akkor most már azt csinálnak, amit akarnak? Hatásköre bővítése folytán az üzem igazgatója teljhatalmú kiskirállyá válik? Üzemében azf termelhet amit akar, ami a legegyszerűbb, az üzem számára pillanatnyilag a legelőnyösebb? Például a fehérneműgyár a munkaigényes férfiingek és női fehérnemű helyett töméntelen mennyiségben kapcát fog gyártani, mivel így könnyűszerrel teljesítheti, sőt túlteljesítheti tervét? S akkor bőven lesz prémium? Vagy minden nemzeti bizottság köztársaság lesz a köztársaságban? Önállóan és függetlenül mindenféle felső irányítástól, munkáját, tevékenységét meghatározó egységes irányelvektől ? Az EFSZ-ek adottságaikra hivatkozva azt és annyit termelnek, ami számukra a legelőnyösebb, s nem azt, amire az országnak szüksége van? Nagyon tévesen, sőt rosszul értelmezné a decentralizációt, az alsóbb szervek jog és hatáskörének bővítését, aki így vélekednék. A nagyobb hatáskör, az önállóság semmi esetre sem jelentheti és nem is jelenti azt, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Mert ha ezt jelentené, akkor ez azzal a következménnyel járna, hogy feladnánk a szocializmus tervszerű építését, mellőznénk népgazdaságunk egységes irányítását, a termelésnek a szükségletek szerinti tervszerű fejlesztését. Márpedig minderről szó sem lehet, mivel akkor előrehaladásunk alapvető pozícióit adnánk fel. Az alsóbb szervek nagyobb önállóságának, hatáskörük bővítésének éppen ellenkezőleg, a gyorsabb előrehaladást kell szolgálnia. Hogyan egyeztethető hát akkor öszsze az alsóbb szervek hatáskörének bővítése az egységes és központi irányítással, a helyi érdekek az országos érdekekkel? Ügy, hogy a megnagyobbodott hatáskör, a helyi adottsá- j gokhoz való alkalmazkodás és azok legteljesebb kihasználása összhangban álljon társadalmunk célkitűzéseivel, azok elérését szolgálja, az országos érdekek szolgálatában álljon. Szocializmust építő társadalmunk minden célja és törekvése az ember javáról való gondoskodás. Arra törekszünk és az a célunk, hogy minden ember jólétben és boldogságban éljen. Ám jólétét, megelégedettségét ne mások rovására, mások érdekeinek mellőzésével érje el, hanem úgy és olyan mértékben, ahogy munkájával, tevékenységével hozzájárul társadalmunk felemelkedéséhez, előrehaladásához. Végső soron ezt a célt, az emberről való gondoskodást szolgálja az a törekvésünk is, hogy az életünk egyes kérdéseiről való döntés jogát minél közelebb vigyük az emberekhez. Társadalmunk előrehaladását, népgazdaságunk további fellendülését szolgálják az erre irányuló intézkedések. Márpedig ha egész társadalmunk érdekeit szolgálják, akkor szükségszerűen szolgálják az egyes ember érdekeit is. S ez a gondolat iell, hogy áthassa minden ember teékenységát. SZILÁRD ALAPOKRA ÉPÍTENEK LJ ozzáértő szakemberek állítják, •l A hogy az imelyi szövetkezet az ógyallai járás egyik legjobban gazdálkodó szövetkezete. A Bajcsi Állami Gazdaság tapasztalt mezőgazdászai közül is nem egynek a véleménye: — Az imelyiektől tanulni lehet. Híre-hamva sem volt még ködös, esős, őszi zimankónak, amikor Imely felé fordítottuk szekerünk rúdját. Csend ült a határra, csak a távolban a kiszáradt föld feltörésével birkózó lánctalpas mordult bele mérgesen a némaságba. Ahogyan később megtudtuk, nincs már betakarítani való a határukban, s mire e sorok nyomdafestéket látnak a vetéssel is végeznek. Mindazt, amit az előbbi bekezdésben elmondtam, ha nem is egészen szó szerint, de hasonlóan öntöttem formába a szövetkezet irodájában. A jelenlevők helyeselték a megállapítást, csupán azzal nem értettek c-gyet, hogy csak a trakor zúgása töri meg a csendet, mert ha a riporter hü képet akar festeni az imelyi szövetkezetről, egyebet is tudnia, látnia kell. Hát el lehet azt hallgatni, hogy naponta 15 — 20 szövetkezeti tag a határukat átszelő csatorna tisztításán fáradozik?Bizony, kár lett volna erről megfeledkezni, hisz ez a munka már a jövőt körvonalazza, azt, hogy a szorgos kezű imelyiek még nagyobb terméshozam elérésére kényszerítik a határt. E nagy jelentőségű ténykedés azzal kezdődött, hogy a környező szövetkezetek még a nyár folyamán meliorációs szövetkezetet alakítót- { tak, amely hat szövetkezet és két állami gazdaság határára terjed ki. > S ahogyan a szavakból kiderül, éppen a talajjavító szövetkezet kellős közepén járunk, vagyis a központban. Vrábel Károly, a szövetkezet zootechnikusa a szomszédos irodahelyiség felé int a szemével. — A mi könyvelőnk a „meliorációs" könyvelője is. Ha kedve tartja ... A

könyvelőt Mituch Ferencnek hívják. Mint szorgalmas diák, ki jól megtanulta a leckét, olyan folyamatosan beszél a talajjavító szövetkezet jövőbeni feladatairól. Többek között ezeket mondja: - Pár éven belül hétezer hektárt szeretnénk lecsapolni, illetve öntözhetővé tenni. Az imelyi határban 900 hektár jönne számításba. S e nagyszerű terv megvalósításához az imelyiek máris hozzálátnak. Míg Mituch Ferenccel a talajjavító szövetkezet jövőbeni feladataival ismerkedünk, a szomszédban már egész másról folyik a beszélgetés. Arról diskurálnak, hogy a falu, helyesebben a szövetkezet a napokban nyolc bányászt adott az országnak. E gondolatból indult el az a beszélgetés, amely világcs képet adott arról, hogy a szövetkezet nem áll rosszul munkaerő dolgában. Különösen nagy jelentőségű az a tény, hogy fiatalokból sincs hiány. Imely ifjúsága a közös gazdálkodásban látja a jövőt. És ha már az ifjúságról beszélünk, az embernek szinte akaratlanul is eszébe jut a tanulás. Hogy miért? Mert az ifjúság a jövőt jelenti s a jövő csak a tudás és szakképzettség növelésével párosulva sokat ígérő. A zootechnikus az iroda falára függesztett fényképre mutat. - Ezek az idén fejezték be a mezőgazdasági tanonciskolát. Tizenkilencen voltak. A tanonciskola első és második osztályába jelenleg 27 fiatal jár. Tizenhét kombájnost képeztünk ki. Magasabb fokú mezőgazdasági iskolán jelenleg hárman tanulnak. A szövetkezet vi^etői közül eddig tizenegyen végezték el a mezőgazdasági mesteriskolát. E

tanulási szorgalom már nem újkeletü Imelyen. A szövetkezet vezetősége és tagsága évekkel ezelőtt belátta, hogy nagy és tartós sikerekre csak akkor számíthatnak, ha tudásukat tovább fejlesztik. Évekkel ezelőtt egyik legfontosabb programtervükként tűzték ki, hogy a munkacsoportok vezetőinek legalábbis mezőgazdasági mesteriskolát végzett embereknek kell lenniök. E tervük már a múlt év során megvalósult, s most a mesteriskola elvégzését a munkacsoportok keretén belül levő munkacsapatok vezetőire is kiterjesztik. A tanulás fontosságának igazolásaként most egypár adat említésén keresztül bemutatjuk, milyen eredményeket értek el az imelyi szövetkezeti tagok. Öszi árpából 30, búzából 25 és fél mázsát arattak. Cukorrépából 451 mázsa termett egyegy hektáron. A tehenenkénti évi fejési átlag közel háromezer liter, a malacelválasztás évi átjaga kocánként tizenhárom darab. Gazdasági szakemberek számítása szerint 1000 sertésből ugyanannyi húst termelnek, mint a kétezer állománnyal Vendelkező perbetei szövetkezetesek. A hízójnarhák beadása terén is — járási méretben — övék a pálma. — Mi nem csontot, hanem húst akarunk adni a dolgozóknak — mondja büszkén a zootechnikus. Többek között tavaly :s adtunk be olyan pár ökröt, hogy a kettő közel 23 mázsát nyomott. Az iskoiáztatások eredményeként lehet megemlíteni, hogy az imelyiek sorsukat nem a véletlenre bízzák. Amit tesznek, azt először alaposan átgondolják. Elóre ki tudják mutatni, hogy az elfogadott határozat körülbelül milyen eredményeket hozhat. Ennek egyik példája a legelőgazdálkodás. Kiszámították, hogy a legelők karbantartása, rendszeres ápolása milyen költséggel jár s milyen haszon várható belőle. Manapság már a több mint 200 hektárcs legelőjükön kövér jószágot nevelnek. S most, hogy a legelőkről beszorul a gulya máris hozzákezdtek a trágyázáshoz. Az elért eredmények fölötti örömbe néha egy kis üröm is vegyül. A zootechnikus nem valami, „nagy elismeréssel" nyilatkozik a járási építkezési kombinátról. — Azok is csak ígérnek... Az ígéret azonban csak úgy jó, ha betartják ... Hogy jobban megértsük a zootechnikus kifakadását, meg kell említeni, hogy az idén a szövetkezet saját erejéből két istállót épített. Csak a víz- és villanyszerelést bízták az ógyallai járási építkezési kombinátra. Azok persze kötelezettséget vállaltak, hogy október elejére, vagyis mire a jószág beszorul a legelőről, elvégzik a rájuk háruló munkákat. Sajnos, eljött október vége is, a jószág ;s beszorult a legelőről, de az istállóban még mindig nincs se víz, se villany. Hát csak ennyit ér az ógyallai építkezési kombinát kötelezettségvállalása? A

z említett vállalat nemtörődömsége azonban csak egy kellemetlen tüske a szövetkezet életében. A szövetkezet fejlődik, erősödik s az alapok, már szilárdak, megingathatatlanok. Évről-évre fejlődik a közös, s egyre gazdagabban, kulturáltabban él a falu népe. Szarka István Miről írnak az üzemi lapok j ? Most, a jövö évi terv előkészítésének időszakában gazdag anyag áll üzemi lapjaink rendelkezésére. Van miről írni, van dicsérni de bírálni való is elég. Meg kell azonban mondanunk, hogy bizony nem minden üzemi lap állja meg jól a helyét. Gyakran unalmas, szürke lapot kap az üzemi újság olvasója, amelyben mindenről általáIMF nosan írnak, nem bírálnak, nem dicsérnek, csak regisztrálnak. Az íffij ilyen lapok szerkesztői, a kiadásukért felelős elvtársak lebecsülik az |£fts üzemi lap küldetését, azt a szerepet, amelyet a jó üzemi lap a terEfr melés növeléséért folyó harcban betölthet. Az alábbiakban példaképeid pen néhány jó üzemi lapunkat ismertetjük. Sok ötletet, dicsérni való megoldást találunk a komáromi hajógyár „Lodiar mieru" című üzemi újságjában. Ez a lap rendszeresen foglalkozik az egyes gyárrészlegek problémáival, idejében figyelmeztet a hibákra és a termelési feladatok teljesítésére mozgósítja a dolgozókat. Egy oldal sincsen a lapban, amelyen az olvasó ne találna valami érdekeset. A cikkeket fényképek tarkítják, az oldalak tördelése is változatos. Meglátszik a lap színvonalán, hogy nem egy ember, de egy egész kollektíva közös munkájának eredménye. Nézzük meg például az egyik októberi számot, melyben a lap szerkesztősége egy egész oldalon foglalkozik az ifjúság kérdésével a CSISZ-szervezet üzemi konferenciájának alkalmából. Ezen az oldalon találunk dicséretet, bírálatot, riportot. A „Halló, gazdasági vezetők!" című cikkben többek között ezeket olvashatjuk: „A gazdasági vezetők, akiknek a hatáskörébe mindenekelőtt a tervfeladatok biztosítása tartozik, csak örülhettek volna annak a nagyszerű lehetőségnek, hogy közösen elbeszélgethettek volna munkatársaikkal, megtárgyalhatták volna a múlt fogyatékosságait és javaslatokat tehettek volna a feladatok további teljesítésére ..." Nagyon helyesen mutat rá a cikk arra, hogy a CSISZ évzáró taoggyüléseiről hiányoztak a gazdasági vezetők, habár hozzászólhattak volna az ifjúsági szervezet munkájához. Az „akik lemaradtak" című cikk is helyesen mozgósítja a lemaradozó csőszerelőket, akik bizony nagyon hátul kullognak a szer. vezeti munkában. Az apátfalvi Poľana üzemi újságja a PRIEKOPNÍK is gyakran foglalkozik gazdasági kérdésekkel. Az október 29-i számban például közli, hogy az üzem dolgozói milyen eredményeket értek el a harmadik negyedévben. Ebből a számból mtegtudjuk, hogy az üzem 107,3 százalékra teljesítette szeptemberi nyerstermelési tervét, a termelékenység harmadik negyedévi tervét pedig 104,5 százalékra. De száraz volna ez a hír, ha a lapból nem tudnánk meg, hogy kiknek az érdeme a jó gazdasági eredmény. Hisz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulójára tett kötelezettségvállalást jóval túlteljesítik. Ig,

y például azt írja a lap, hogy az ígért 280 000 koronás terven felülj árutermelés helyett a tervet 790 000-rel teljesítették túl. A termelékenység tervét 1,2 százalék helyett 4,1 százalékkal növelték. Az üzemben további kollektívák lépnek versenybe a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Ugyanazon az oldalon, ahol az említett eredményeket olvassuk, a „Becsület táblája" címú cikkben megtaláljuk azoknak a példás dolgozóknak nevét, akik a legtöbbet tettek a terv túlteljesítése érdekében. A „Jó munkáért elismerés" című cikk megdicséri Roszik Gyulát, Dolovicky Antalt, Mahút Pált, Hlaváč Józsefet, Kelemen Jánost, Korponai Jánost és még egynéhány munkást, akik 150—200 százalékos tervteljesítéssel járultak hozzá a sikerhez. „Kik vannak a becsület tábláján a kikészíto-osztályról ?" Ez a cikk dicséri és újabb sikerek elérésére buzdítja a példás dolgozókat. A lap három szocialista munkabrigád címért küzdő kollektíva fényképét is' közli, ami a propagálásnak egyik leghatékonyabb módszere. Meggyőződésünk, hogy ezt a lapot is szívesen veszik kezükbe az apatfalvi dolgozók, mert a lap elsősorban róluk szól, A bratislavai Matador-üzem Gumár című lapja legutóbbi számának első oldalán a pártoktatásról találunk érdekes cikket. A cikkíró helyesen rámutat arra, hogy a pártoktatás a dolgozók politikai öntudatának növelésével elősegíti a gazdasági feladatok teljesítését is. A rendszeres tanulás nélkül ma már el sem képzelhető a termelékenység további növelése, a műszaki haladás és a növekvő gazdasági leiadatok teljesítése. „Üzemünkben tavaly 198 párttag és pártonkívüli dolgozó látogatta a pártoktatást. Ez idén 13 körben már 550-en. Üzemünkben 25 kollektíva küzd a szocialista munkabrigád címért, amelyek tagjai kötelezték magukat, hogy a politikai és általános ismeretek kiszélesítése érdekében rendszeresen látogatják a pártoktatást. Ján Bobok elvtárs brigádja, amely már elnyerte a szocialista munkabrigád címet, a tavalyi pártoktatáson is részt vett. Ez meg is látszik munkájukban, mivel tapasztalataikat szívesen átadják munkatársaiknak. Az ilyen viszony az ugész műhely munkájának javulását eredményezi." A lap foglalkozik a CSISZ-szervezet munkájával, hibáival, sikereivel. Részletesen elemzi a szakszervezet mühelytanácsainak tevékenységét és a dolgozó nők problémáival is foglalkozik. Méghozzá* két oldalon. A Munkaérdemrenddel kitüntetett Hydrostav üzemi lapja, az ÜDER november 5-i számában közli az üzem felajánlását a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulójának tiszteletére. Mindjárt az elsii oldalon olvassuk, hogy az üzem dolgozó! kötelezettséget vállaltak, miszerint egész évi tervüket már december 18-ig teljesitik s ezenfelül még hét- és félmillió korona értékű terven felüli munkát végeznek. Kötelezettségvállalásukban azt is ígérik, hogy a negyedik negyedévben 100 tonna ócskavasat gyűjtenek koáóink számára. Az említett példákból is láthatjuk, hogy lehet jó üzemi újságot szerkeszteni. A lap szerkesztőjének, azonban széles aktívára kell támaszkodnia. Ha a pártbizottság nem fogja rendszeresen értékelni, irányítani és segíteni az üzemi lapokat, úgy nem várható jó eredmény. Márpedig az elkövetkező év feladatai megkövetelik, hogy az üzemi lap aktív segítője, tükörképe legyen a pártszervezet és az üzem munkájának. II. S. ÜJ SZÓ 270 * 195

9. november 13.