Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)
1959-11-07 / 308. szám, szombat
EGY TAL KRUMPLI L , .. , Utazžs a, Sz o; iT n; őr n, , ~ Szívunk utolso do b banasa ig K ora őszi este. A család újra együtt van Szicsák Mikuláséknál. így szokott ez lenni hétről hétre. Hét elején szétrebben a kis család, Szicsák Mikulás meg a közösben foglalatoskodik napról napra. Sok dolga akad ám néki! Nem is csoda, csoportvezető, így aztán gondja kell hogy legyen arra, mit dolgozzon a csoport,' kit hova küldjön munkába. Mert ilyenkor ősz teljében annyi a határban a tennivaló, ha száz keze volna is az embernek, tán az is kevésnek bizonyulna. Egy idő óta meg néki is megszaporodott a munkája, ő lett a haburai szövetkezet pártszervezetének az elnöke ... Tudta jól, nem kis feladatot vállalt magára, de olyan ember ő, aki nem fél a munkától. Negyvenhét éves, pirospozsgás arca elárulja, hogy kiváló egészségnek örvend, s erővel is bírja, de ahhoz, hogy jő vezető legyen, tanulnia kell sokat, mert azt is pótolnia kell, amit a régi világ nem engedett meg néki... Mondom, együtt a család. Otthon van, hazajött a Vihorlát-üzemből* Szicsák Mikulás legényfia is. Hej, annyit tud ő beszélni! Az egész heti élmények, a munkával járó örömök, gondok ilyenkor szombat este felelevenednek a családi körben. S milyen jól esik így együtt a családi megbeszélés. Szicsák Mikulás is így alkalomadtán meséli el fiának, hogyan áll a közös szénája, mit dolgoztak egész héten. — Csak eső jönne már — mondja — nehezen kapaszkodik meg a száraz földben a mag. No meg a burgonyát is jobb felszedni puha földből. S amikor a burgonyáról tesz említést, mintha megváltozna a hangja, majd elhallgat s tűnődve néz maga elé. — Mi történt, apám? — veti rá kérdő pillantását fia. — Semmi fiam, csak valami eszembe jutott ... Ilyenkor, a novemberi deres reggeleken esztendőről esztendőre egy kép tárul elém ... Tizenöt évvel ezelőtt, ezen a napon mehettünk hosszú szünet után először a határba . . . Már azt hittük, mindenünk odavész, tönkreteszi az idő, meg a hosszadalmas háború az utolsó reményünket is, s akkor... akkor nem tudom, tán éhen is halunk azon a télen. — Hát miért nem szedték fel idejében, miért vártak addig, míg jött a fagy? — Fagy? Már a hó is ellepte azt, édes fiam, a hó alól kapargattuk ki a krumplit, mert az éhség nagy úr! — És ha nem lett volna krumpli, hát ettünk volna mást, igaz-e édesapám? — kész a válaszszal a fiú anyja felé fordulva. Az édesanya nem szól semmit, ő tudja miért, ő is átélte, s egyhamar nem felejti, miért volt akkor, negyvennégy őszén oly becses egy tál krumpli, hiszen már napok óta imbolyogtak az éhségtől Habura hajléktalanná vált lakói. Mert a háború isszonyatos. Heve, tüze, barbársága tönkretesz mindent; a faluban is csak az erősek, a harcedzettek, a reménykedők maradtak, a többi bedőlt a fasiszták ámításainak — s evakuált. Szicsákék otthon maradtak, elszántan mindenre, a halálra is, ha úgy hozza a sors... S ha nehéz is volt kitartani a harcok hevében -— a község kétszer cserélt gazdát — nagy volt az öröm, amikor a fülsiketítő ágyúdörgés, a pattogó gépfegyvertűz elcsendesült, s jöttek nagy robajjal a harckocsik, rajtuk katonák ültek, akiknek sapkáján már messziről fénylett a vörös csillag, akik szabadságot, megnyugvást hoztak erre a sokat átvészelt falura... De tán mégis korai az öröm, mert a fasiszta fenevad toporzékol, tajtékzik a dühtől... Ellentámadás. A szovjet hadsereg visszavonul, megmentve a falut a további pusztulástól, mert úgyis tudja, csak néhány napig berzenkedhet a fasiszta csőcselék, napjai meg vannak számlálva ... November hetedikén újra eljött, s aztán egyre messzebbről hallatszott Haburán az ágyúdörgés... Az élet megindult. A sok keserűség fölött győzött az élniakarás, a holnappal való törődés. Milyen jól esett Szicsákéknál is azon a napon a hó alól kikapart egy tál meleget árasztó, gőzölgő főtt krumpli... Az édesanya még mindig az emlékezés bódító hatása alatt csendben ül a széken, az apa választ ad fia előbbi kérdésére. — Meséltem már neked fiam azokról a nehéz idők r JI, csak még túl fiatal voltál, nem értetted meg. mit jelentett nekünk akkor, azon a napon az az egy tál krumpli, s azt sem bírtad megérteni, miért nem szedhettük fel a burgonyát idejében... Már benőtt a fejed lágya, gyárban dolgozol, akár a felnőttek, most hát jobban megérted, miért oly kedves nekünk, e falunak meg még sok embernek ez a nap. Mi ma kétszeres ünnepet tartunk. Együtt ünnepelünk azokkal, akik negyvenkét esztendeje új életet teremtettek Oroszországban, s ünnepel falunk népe is, a szabadság, a felszabadulás napját ünnepli. Szicsák Mikulás legényfia ma már megérti apját, azt is tudja, hogy ez az út, a szabadság útja göröngyös volt, s Habura, a medzilabo'rcei járás e határmenti faluja is sokat szenvedett a szabadságért. Mennyi szenvedés árán jutott el idáig a falu, arról is tud már az ifjú Szicsák, mert anyja is mesélt róla, a faluban pedig kis múzeum eleveníti fel, adja tudtára az ifjúságnak, mi történt itt és a szomszéd Čertižne faluban régen, az elnyomás .idején. Azt is megtudja a múzeumlátogató, hogy e falu és környékének ukrán és szlovák dolgozói nem hajtottak egykönnyen fejet az első köztársaság burzsoá urai előtt, nem engedték, hogy az amúgy is szegénysorban élő kisparasztok zsírját az úri harácsolás az utolso cseppig kisajtolja ... Miről is beszélt fiának több ízben Szicsák Mikulás, miről ad számot a kis múzeum? A falu életének olyan korszakáról, mely örökre élni fog a környék lakóinak emlékezetében, Habura méltóságteljesen cotni fog, és a szomszédos Čestížne lakóinak összefogá- ^ sáról. § Az első világháború tüze sem kerülte el ezt , a falut. A nagy harcokban úgyszólván minden $ , Las s, a n.- megsúgj.ebesen coim jo ház a földdel egyenlővé vált. De élni kell, haj- | hömpölyög a Volga Sztálingrád hátrálva. lék nélkül ez viszont nehéz. Az állam, az akko- § meredek P ar tJ a i , alan TA m' ' ri Csehszlovákia nem segített, háborús ká- § hullámát, mint valami rokra csak a módosabbak Miből építsen hát házat čertižnei kisparaszt? A jönne "ide bármelyikükl^gyn^k^em telTmeg f 9élyzett fasoránál Hófehér már- nyitott ajtót csöngetésünkre ben az egykori véres harcokat, a tarisznyája $ vanyból faragott szokokut lo- egy csöppség, Afanászjev öt- majd megszólalt: Ház'mégis kell, de pénz nélkül ki építené | TuĹŕaZ^A nZet^zTosta ^ m° CSk a- ^ „ "^ - ľ*?™ f^Tu fel Ivan Dimun čertižnei kisparaszt házát? | Xnňľ'i^énef Jľa Jrá ség e' ]ekatyerina Ivanovna, beszelni a múltról, a harcokrol, Tehát pénz kell, bank-kölcsön . , . Ház már $ "nkkn lÁriilZt t márvánZíh ki Mnyát kézenfogva kedvesen mert ez mindig bajtársaim haezekután lenne, de élni is kell... Alig jut az § f.?^' ^ "ek talapzatán invitált be a szobába. A sa- lálát idézi fel emlékezetemben. életre valami. A kölcsönt törleszteni, kamatot fc bronzból öntött szoborcsoport rokban televíziós készülék, rá- Ott halt mellettem hősi halált fizetni kell. Ez így tovább nem mehet, kese- S f eZ (- ki az örök béke gond o. diógramafon, heverő, könyv- Hait tizedes, Csernogolov órrednek el egymás után az emberek Haburan s lam £ s amikor kigyullad- szekrény, tele az orosz iroda- vezető, akik szívük utolsó dobpc r'prh7non Tnnfin aminűl- mnnto L-oll no O ... ........ ....... egy tapodtat sem Ivan Filipovics, akinek minden szavát megilletődve hallgatjuk. 5, meredek partjai alatt. Lágy ggy szép a Ugusztusi napon - Nem mondaná el a Pavlovmeglátogattuk Afanászjev elv- ház védelmének történetét? kérdésünkkel, elgondolkozott, emlékezetéés Čertižnén. Jöjjön, aminek jönnie kell, de S S nak a város lámrtái. a tolvó lom nnmiininnfr jelenik Ivan Dimun házánál, s az utolsó tehe- | g?™ p^~ k Sztálingrád tetÖZt e' net vernek mar dobra, ha ... ha engedne ezt § 2- . a falu népe. De nem engedi. Nem, mert a kom- § A t' r aki müveivel, bánásáig hősiesen védték drávárosunkat. Emlékszem, októberében, amikor Hiterős orosz teát ler már a negyedik határidőt főzött számunkra. . ... .. , v magas parton emeletes munisták erot öntöttek «•» >> neon- í des, békés falusi tározták, nem adják resztül véres verejtékkel dolgoztak meg Ezerkilencszázharmincötöt írtak volt, a fák rügyei egymás után nyitották ajtócskáikat, hogy helyt adjanak a napfényre ^ Don csatornáig húzódó szaka kívánkozó virágnak. A természetben az élet ^ szon mindenütt az új Sztálinkövetelte jussát, a faluban a halai leselkedett ^ grád házai és üzemei láthatók. az emberekre, azokra, akik e tavaszi napon $ Kimondottan szép ez a hoszszembeszálltak a csendőrszuronyokkal, s min- S szúra nV m Volga-menti város, dennel, ami a kezük ügyébe akadt, rohamozták $ « dic s? mú l{ ú vö r%L ^ a n ri c!" „ . j- ; , •, . . . , . s Ma mar csaknem 600 000 lameg azt a 14 csendőrt. akik a vegrehajtó vé- fc kója s zpUi a kétszerte hö s delmere keltek... Most már nem engedünk, | Sztálingrádot. Több mint 400, még ha az ég szakad is ránk — hangzott a fel- !« köztük 163 ipari nagyüzemben bőszült tömegből. Nem, nem engedünk, ha éle- ^ buzgó szorgalommal folyik a tünkbe kerül is! ^ munka, s a kommunisták ve- ^ _ S nem hátráltak meg. A csendőrök, néhá- § zetésével sok száz kollektíva Wm^ nyan megsebesülve, visszavonultak . . . Aztán $ 1} ar c°[ a. kommunista munkajött a megtorlás, jött a, erősítés A szomszéd | km j , Certiznet korulvettek a ielfegyverzett csend- * hosszú Leni n_ ut cán, a Komszo- * örök. Mi lesz most? A túlerővel szemben nehéz § m o;_ va gy a Szovjetszkajalesz a harc... A falu népe azonban, az iga- ^ utcán, amelyeknek közepét vilem hevében nem táaított. fc rrtnns sptnnunk nuirfasorok és tűzte ki városunk bevételére, naponta nyolc támadást is viszszavertünk. A Pavlov-ház védői, akiknek parancsnoka voltam, azonban egy tapodtat sem hátráltak meg. November 7-én, amikor már csak nyolcan maradtunk élve a tizenöt közül, a fasiszták egy kicsit elcsendesedtek a nagy veszteségek után. A ház pincéjében jöttünk össze megünnepelni a Nagy Október negyedszázados évfordulóját. Az ünnepi ebéd két fogásból állt. Igaz, rozsdaszennyezte vízből főztük a levest, mert a vizet a központi fűtés kazánjából merítettük, rizs és egy darab hús volt az egész ebéd, de az ötvennyolc napos ostrom kezdetétől ez volt a leggazdagabb napi eledelünk. A századparancsnokunk is eljött, hogy átadja a kitün(Horváth S. felvételei) tetéseket és a gárdajelvénye\ ket. Hét jelvényt és ugyanAz Afanászjev-család. A záért folyó küzdelem hevében nem tágított, ^ rágós sétányok, nyirfasorok és mintha megérezte volna, hogy nemcsak a tizen- fc gyermekjátszóterek díszítik, _ . \ négy csendőr kapott erősítést . § szinte el sem hisszük, hogy 17 1 u cf{ a elvtars most csak anny i kitüntetést azonban viszők is kaotak A közeli falvakban nvorsan Š évvel ezelött több mint eW harm af skdn v a9y un k> mert 12- szavi tt, mert kitüntetett bajhíre terjedt mi történik če t žnín s megjött I milHÔ bomba hullott ide é s ľ" ^ ^^ * ^T' társaink már halM volta kterjedt mi történik Lertiznen. b megjött s rombolt a zúzta a várost. Rossz tenger partján egy pionírtáborA7 prncirpc Hnhiiríirnl Mofi7i annrnorn Rnrmr_ O .. . .. „ - ... . ,, tömeg - csupán Haburáról több mint 200 1 " A z idő azonban minden fájó ^^Zt^í^íMl- ÍOrdUlUnk h° ZZ á' er- elsöprő erővel indu, čertižnére, ^"sz^ ^ beZL^Zr^ln ~ Mivel foglalkozik most az egyenesen a csendőrlaktanya elé, hogy ^ Lľ^ôSL ZltSztälin- hazakerült n házigazda is. Ala- utca i Vart szervezet? badítsák az akkor már a csendőrség kezén levő | m eJ ZJ a ZloTelőtTvolt « ony, rövidre nyírt hajú, 40- " So k Vrobléma merül fel Ivan Dimun társukat. Megindult a harc, mely | 9 r ad, mmtamborüel^ ^ ^ ^ ^„^ minden hónapban előttünk. Ela falvak nagy bátorságáról, összetartásáról tett | ^ 0 ZbemTetes malom melegen kezet. Mindjárt az el- lenőrizzük és vezetjük a » bizonyságot. Persze a csendőrség állandóan § v ! Lmhcr, fcn„„ böz ö bizottságok (lakasbizotterősítést de elrettentő például szolgált azok részére, $ l e9y ete k éberek! * Nem messze a szétlőtt maakik azt hitték hogy a szegény ember szolga Š Nem meSSZe a S2e t] ott 1 u \ T- , Sokat, foglalkozunk a válaszmódján kénye-kedvük szerint járomba hajtja | !omtó1 a Szovjetszkaja-utca ember csaknem vak^ Kísérőmtől » itäciôm l , a , L™ o, = h„„„ á, i a h Ĺ § 43-as számú házában lakik csa- megtudtam, hogy betegsege a l pnmn n,, n„l 7J k bízzuk meg a rokkant párttaa fejét. Ezt nem érte el a burzsoázia sem Ha- š , „.,. ... , .. ,, . burán, sem čertižnén. S bár 80 embert elhur- ^^ együtt Ivan Eüipovics habo n idejen légnyomástól coltak és évekia rabsáaban tartottak e falvak Š A1 a™^ ev a Pavlov-haz egy- keletkezett. Azóta evrol evre coltak és evekig rabsagban tartottak, e talvak , parancsnoka. Ennek az rosszabbodik állapota és sajnos nepe továbbra sem tűrte, hogy jogtalanul elve- 5; . . - . , . „„ * „•* -1 • , t , , rLi i utcának 25-ös számú hazat mar nem lehet rajta segítem. gyek a kenyeret a gyerekek szájából... s ,, " , , r r „ . , u , ,, , „ , § védte 17 évvel ezelőtt 55 na Ez a harcos mult kétszeres erot ad Habura ^ népének a mában, a jövőért ben. Nem is csoda hát, hanem az kommunisták megmagyarázzák a választóknak ennek nagy jelentőségét. Sok dolgunk van még Sztálingrádban. Hisz sok kertet, udvart kell még zöldApuka, hol voltál ilyen de[ beUlt etni, hogy virágos folyó küzdelem- § pig és vert V' SSZa marok n^ soká i9 ~ ül a térdére kislánya kcríté váljon szép városun k, .... i S csapatával naponta 5-6 dü- és szorosan átöleli apja nya- . .. ... . az emberi össze- S ....... . . , .. 1 J így mondja a hos város mai „ , , ., x ... , , , S hodt fasiszta tamadast. Az kat. , . .. , • • fogásnak, az eletbe vetett szilárd hitnek azs... ' , , .. .. lakója, Ivan Afanaszjev, az eeedménye az is, hogy e faluban élni tudnak | ^ egykori hadnagy, aki csaknem mégpedig nagyon helyesen — a vérrel meg- Š október i Szocialista Forradalom megvárakoztattam önöket, igben | 2 5' évfordulója előtt a sztálin- a z utcai pártszervezetnek pecsételt szabadsággal. Itt, ebben a községben S ' . ' . ' ... . . " ÍLU 1 vurisze, találod meo a iárás leaiobb szövetkezetét ^ g'" d í f ronto n " tezer szo ul e t gyok az elnöke t A falu arculata is megváltozott. A háború vi- | é S , ^^. V a» ás zj e v r évzáró taggyülé y o elntnrs is hpnrlrrr iplpntkpywvt — d e vak már, de még így sem adja v a~ fel a harcot. Szervez, buzdít, es ma volt az en e nóriz, gyerekeknek mesél a „ „ n „a^.u s . . , .. . . .. . .. taggyűlésünk. Sajnos, Äorcofc rôí, tanítja őket szeret harában tönkrement házakat népi demokrá- $ elvtar s < s beadt a jelentkezését üzemben már nem dolgozha- ni hazájuka t. Bizonyára az ő ciánk ellenszolgáltatás nélkül tette lakhatóvá. Š l V ľ, megeskud (! n " rr a- to k- W idehaza ténykedek, érdeme> hogy az udvar sz ép _ . . .... . a . . . .. .. ... 5 hogy az utolso csepp vérig har- —„--.„t^r ^-i-.. " Ezért halául a falu népe, a szövetkezet jobb § munkával, több termeléssel válaszol, mert be- $ csülik, szeretik hazájukat, szabad, boldog or- ^ szágukat. Most is, az őszi betakarítás idején ^ igyekeznek a betakarítással, a vetéssel. Bár egy ^ tál krumpli már nem jelent életet, mint negy- § vennégy novemberének napján Szicsákéknál, $ mégis úgy szorgoskodnak, hogy egy szem $ krumpli se menjen kárba. Mert az Ízletes ser- ^ téspecsenye mellé odakívánkozik a frissen sült, ^ ropogós krumpli is ... ^ E l, lélegzik a falu. Él boldogan, s hálával ^ gondol ezen a napon azokra, akik negy- ^ venkét esztendő előtti nagy tettükkel § erőt, bátorságot kölcsönöztek a nehéz időkben, ^ s akik eljöttek 1944 novemberében és elhozták ^ az új életet, azt az életet, amelyben a bátor- ^ ság, az összefogás nem az elnyomók elleni ^ küzdelmekben őrlődik fel, hanem a munkában, ^ a szorgalmas országépítésben testesül örömmé ^ Haburán éppúgy, mint Čertižnén, Moszkvában | sem másképpen, mint Prágában, Budapesten, ^ Varsóban, s mindenütt ott, ahol a kommunisták ^ áldozatos küzdelme nyomán p nép maga irá- ^ nyitja sorsát békében, boldogságban. $ MÉRY FERENC Š Sztálingrádi utcarészlet amíg erőmből telik - mondja tiszta fiatal fákka l teleültetett, s a zöld sétányokon gyerekek futkároznak, fiatalok sétálgatnak. — Apuka kérlek, csináld meg már ezt a játékot - nyújtja oda eltörött kiskocsiját Allocska. Apja kezébe veszi, megforgatja, majd szó nélkül leteszi az asztalra. - Majd én kislányom — szól közbe az anyja, hogy feledtesse férjével betegségét. Afanászjev hadnagy nem feledkezett meg az Októberi Forradalom 25. évfordulóján tett esküjéről. Nemcsak ő, de Pavlov, Voroncov, Klucsenko, a Pavlov-ház életben maradt többi védője is minden erejével tovább harcol a béke frontján. Ezért válik napról napra szebbé Sztálingrád, a Volga gyöngye, mert hős fiai ma sem feledkeznek meg róla. HORVÁTH SÄNDOH ŰJ SZÖ 4 * 195 9- november 7.
