Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-24 / 325. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. november 24. kedd 30 fillér XI. évfolyam, 325. szám KI A JO GAZDA? Negyvenkét esztendő óta, az új korszakot nyitó Októberi Forradalom első napjaitól kezdve a szocializmus ellenségei iinos-untalan azt hangoz­tatták, hogy a kommunizmus nem tudja lényegbevágóan megváltoztatni a világ rendjét. Persze ezek a han­gok az idők folyamán, egy-egy nagy eredmény, letagadhatatlan tény, cá­folhatatlan siker láttán elcsitultak, de azután újra fölhangzottak, hogy kishitüséget, bizalmatlanságot kelt­senek. Igy volt ez minden szovjet ötéves terv kihirdetésekor, s nem másképp a második világháború ki­robbanásakor, akkor, amikor a meg­szállt Európa gazdasági erejére tá­maszkodó, a hatalma csúcspontján levő hitleri Németország álnok mó­don megtámadta a Szovjetuniót ab­ban a hiú reményben, hogy a nyu­gati és a balkáni hadjárathoz hason­lóképpen itt is néhány hetes „villám­háborúval" tehet szert újabb, hatal­mas ,,élettérre". A nyugati orszá­gokban és különösen az Egyesült Ál­lamokban ebben az időben, a szov­jet hatalom elleni támadás első nap­jaiban és heteiben számos vezető politikus fennhangon és kárörömmel hirdette, hogy Németország egy-két hónap leforgása alatt térdre kény­szeríti ezt az „agyaglábakon álló ke­leti kolosszust". Ebben az esetben sem vált be a számítás, a Szovjet­unió a háborúból — habár óriási veszteségeket szenvedett — politi­kailag megerősödve, megacélozódva került ki és a háború utáni évek­ben mind nagyobb szerepet töltött be a történelem porondján. Tévednénk azonban, ha azt hin­nénk, hogy az ellenség már feladta a harcot. Tizennégy év telt el a há­ború befejezése óta, és ennek a kor­szaknak fö jellemzője a Szovjetunió vezette szocialista világrendszer bá­mulatos méretű és iramú fellendülé­se. Ez megdönthetetlen tényekkel bizonyítható, s mégis itt-ott még hallható a kuvikhang: „Jó, jó, mind­ez szép, de a kommunizmus felépí­tése vágyálom marad." Mivel „érvelnek" az ilyen gyászvi­tézek? Régi, avasszagú gondolattal, azzal, hogy a kommunista eszme szép ugyan és ha megvalósítható volna, jobb hajnal köszönthetne az emberiségre, dehát csupán az az egy hibája, hogy megvalósíthatatlan, mert a kommunista párt tartósan nem tudja zászlaja alá tömöríteni a tömegeket, mert a munkásosztály képtelen a vezetésre, nincs meg a szükséges felkészültsége, szakkép­zettsége és nem utolsó sorban er­kölcsi ereje. Hányszor hallottuk sok száz változatban, finomabban és ra­vaszabban, durvábban és átlátszób­ban megfogalmazott formában ezt a gondolatot nálunk is, már az első polgári köztársaság idején, amikor a munkásosztály kommunista pártja vezetésével jogot formált az emberi életre, a munkára, a kenyérre, és olyan rendszerre, amely ezt meg is tudja adni. Hányszor olvashattuk az ehhez hasonló nézeteket, még a fel­szabadulás után is, egészen a feb­ruári győzelem napjaiig a polgári sajtó hasábjain. Ezek a nézetek na­gyon határozottan lándzsát törtek amellett, hogy nem szabad követ­kezetesen államosítanunk, hogy kár volt ezzel kapcsolatban „radikális" intézkedéseket foganatosítanunk, mert ennek gyászos következménye csak a teljes gazdasági és politikai csőd lehet, hiszen a munkásoknak nincsenek iskolái, nem válhatnak be a vezetésben. Eddigi fejlődésünk minden ered­ménye, hatalmas gazdasági fellendü­lésünk, életszínvonalunk állandó emelkedése, kulturális felvirágzá­sunk és hazánk népei erkölcsi-po­litikai egységének szilárdulása ép­pen ennek ellenkezőjéről tanúsko­dik. Sorolhatnánk a számokat, a té­nyeket, de ez feleslegesnek mutat­kozik, hiszen nálunk minden ember a saját életén lemérheti, mennyire változott a világ a felszabadulás és különösképpen 1948. februárja óta. Amikor a tanult, iskolázott, szaktu­dással és műveltséggel rendelkező urak irányították az ország sorsát, akkor százezrek ácsorogtak a gyá­rak kapui előtt munkáért, százez­rek feje fölé nap-nap után vihar­felhőként tornyosult a betevő falat megszerzésének kínzó gondja, száz­ezrek maradtak öregségükben tá­masz és segítség nélkül, százezrek­től vonták meg a szellemi fejlődés lehetőségét, százezrek éltek a jövő­től félve, csak máról holnapra. S amióta a hatalom azok kezébe került, akiknek nem voltak iskoláik, akik a vezetésben nem rendelkeztek tapasztalatokkal, szaktudással, „cso­dák" történtek. Még a nyoma is el­tűnt annak, ami a múltban szinte elviselhetetlen teherként nehezedett a dolgozó vagy a dolgozni szándé­kozó ember vállára. Ki tud jobban vezetni, ki tud em­berségesebb életet teremteni? Ki az ország igazi gazdája? Olyan kérdés ez, amelyre minden ember gondol­kodás nélkül megadhatja a választ: a kommunista párt vezette munkás­osztály, amely minden nehézséggel meg tud birkózni, amely menet köz­ben elsajátítja a vezetés, az irányí­tás nehéz tudományát, amely soha­sem torpan meg, mert ismeri a célt, mert tudja, hogy a társadalom ja­váért küzd, harcol, dolgozik s mert tisztában van azzal, hogy a kommu­nizmus eszméje nemcsak szép, ha­nem megvalósítható is, ha a dolgozó emberek vállvetve nekigyűrköznek az országot és világot formáló fel­adatok teljesítésének. Munkásosztályunk, dolgozó né­pünk, eddig elért eredményei láttán sem pihen babérjain. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az, hogy pártunk bátran kitűzhette a szocia­lista országépítés befejezésének nagyvonalú programját, és hogy a harmadik ötéves terv nagy felada­taira való félkészülés egész népünk­nél tevékeny támogatásra talál. Jó gazdaként látunk hozzá kitűzött cél­jaink megvalósításához. És hogy mennyivel jobb gazdák vagyunk, mint a kapitalisták, erről szemlél­tetően tanúskodik néhány adat. Mi senkinek nem tartozunk semmivel, nem vagyunk adósa egyetlen egy tő­kés államnak sem, úgy gazdálko­dunk, hogy folyamatosan emelkedik a lakosság életszínvonala, ugyanak­kor a harmadik ötéves tervben 312 miliárd koronát fordíthatunk a nép­gazdaság fejlesztésére. Nem kevésbé fontos tény az is, hogy segítséget nyújtunk a kevésbé fejlett, illetve a gazdaságilag elmaradt országok­nak hitelek nyújtása, különféle áru­cikkek szállítása stb. útjáh. Az első köztársaság hajóját oly „felkészülten" irányító burzsoázia pedig fűnek-fának adósa volt. 1925­ben 26,6 milliárd koronával és 12 évvel rá már 47 milliárd koronával tartozott más kapitalista államok­nak. Nálunk, ha gyerek születik, ak­kor az állam havonta 70 koronát ad gyermekpótlék címén a szülőnek, ha pedig három gyerekről van szó, 260 koronát. A kapitalista világban született gyermek nem így indult. Ettől a rendtől sem születésekot-, sem később nem kapott egy árva ga­rast sem, sőt, az állam adósságából a köztársaság minden egyes lakosá­ra, tehát a csecsemőkre is 170 ko­rona jutott. Hát ki gazdálkodott jobban, ők, vagy mi? S hogy mi így gazdálkodhatunk, ez éppen kommunista pártunknak, mun­kásosztályunknak és becsületesen dolgozó népünknek köszönhető. Meg­tanultunk a magunkéból gazdálkod­ni, de meg kell tanulnunk az eddigi­nél még jobban, még tökéleteseb­ben. Ebben a törekvésünkben nyúj­tott mindig nagy segítséget a Szov­jetunió és a szovjet nép példája, segítsége. Igy van ez ma is. A szov­jet elvtársak önzetlen testvéri tá­mogatásával, jó gazdákhoz méltóan tetté változtatjuk minden elképzelé­sünket, bármennyire is hitetlenek azok, akik a múlt rossz gazdáját szeretnék újra a kormányrúdnál látni. Párt- és kormányküldöttségünk körúton az NDK-ban Küldöttségünk Goethe és Schiller városában • Látogatás a schwarzi Wilhelm Pieck Műfonalgyárban • Párt- és kormányküldöttségünk tovább utazott Kari Marx-Stadtba MINT MAR TEGNAPI SZÁMUNKBAN jelentettük, a csehszlovák párt- és kormányküldöttség a weimari manifesztáció után felkereste a buchenwaldi volt kon­centrációs tábort és a fasizmus áldozatainak emlékmű­A CSEHSZLOVÁK PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG A B1TTERFELDI ELEKTROKÉMIAI KOMBINÁTBAN. A KÉPEN ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS (KÖZÉPEN) ÖLKKEL, A „MAMAJ BRIGÁD TAGJÁVAL. A BRIGÁD TAVALY ELSŐKÉNT INDÍTOTTA MEG A SZOCIALISTA MUNKA BRIGÁDJA CÍM EL­NYERÉSÉÉRT A VERSENYT. PÉLDÁJÁT 350 KOLLEKTÍVA KÖVETTE. (Telefoto ČTK) vét az Ettersberg-hegyen. Itt Louis Fürnberg író özvegye kísérte küldöttségünk tagjait. Küldöttségünk legelőször annál az emléktáblánál állt meg, mely jelzi a helyet, ahol 1944. augusztus 18-án megyilkolták Ernst Thällmant, a német munkásosztály nagy fiát. Küldött­ségünk virágcsokrot helyezett az emléktáblára, majd megtekintette a múzeumot, mely 238 antifasiszta har­cos emlékét őrzi. Novotný elvtárs, aki a megszállás idején Mauthausen rabja volt, a gyer­mekek borzalmas sorsát tanúsító ok­mányok láttán elmondotta egy cseh fiú történetét, akinek sikerült meg­menekülnie az oswieczini gázkamrá­ból. Tavaly levelet kapót ettől a fiú­tól, melyben közölte, hogy orvossá avatták. Küldöttségünk ezután megtekintet­te a halálraítéltek bunkerét. A cel­lákban elhelyezett feliratok és zász­lók a meggyilkoltak nevét és nemze­tiségét tüntetik fel. Egy pillanatig dr. Josef Plojhar egészségügyi mi­niszter, a küldöttség tagja veszi át a kísérő szerepét. 1959. szeptemberé­től a háború végéig ő is Buchenwald rabja volt. Megmutatja a 19-es szá­mú cellát, melyben a táborba érke­zése után kihallgatták. A csehszlovák párt- és kormány­küldöttség hosszú kőlépcsőkön az egyes országok nevét viselő görög oszlopok hosszú sorához érkezik. Görög tűz ég az oszlopfőkön. Kül­döttségünk „a fasizmus elleni harc­ban elesett cseh és szlovák harcosok­nak Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága és a Cseh­szlovák Köztársaság kormánya" feliratú koszorút helyezett el a csehszlovák oszlopnál. „Üdv és di­csőség a cseh- és szlovák nemzet antifasiszta harcosainak" - hangzik az NSZEP KB és az NDK kormánya koszorújának felirata. A csehszlovák párt- és kormányküldöttség ezután (Folytatás a 3. oldalon) Több fémhulladékot a kohóknak Sikeresen halad a „százezer tonnát terven felül" akció ~ A fémhulladék fokozott gyűj­5 tése nagyban elősegíti kohóipa­E runk termelését. Minél több vas­— és színes-fémhulladékot szállítunk = kohóiparunknak, annál több E nyersvasat és acélt termelhetünk E népgazdaságunk számára. Miért van szükség a fémhulladék-gyűjtésre? Egy tonna nyersvas termeléséhez 80—85 kg. 1 tonna acél gyártásához pedig 430 kg vashulladékra van szükség. A vas gyűjtésének £s szál­lításának költsége hétszert© alacso­nyabb, mint a vasérc fejtése, pörkö­lése és olvasztása. Ezért fordítunk hát oly nagy figyelmet a fémhulla­dék gyűjtésére. A jövő feladatai A harmadik ötéves terv irányelvei alapján az egy lakosra eső acélter­melést 1965-ben már 725 kg-ra nö­veljük, s így elérjük a világ legfej­lettebb ipari államainak színvonalát. Ezért már az elkövetkező években sokkal több figyelmet kell szentelni a gyűjtés megszervezésének és a fémhulladék osztályozásának. 1952. óta Szlovákia területén a fé­mek gyűjtése megkétszereződött. Ar­ra számítunk, hogy 1965-ig a fémek gyűjtése a tavalyihoz v:sz»nyítva százezer tonnával, a színes fémeké pedig 6000 tonnával növekszik. Milyen a „százezer tonnát terven felül" akció eredménye? A Kovošrot nemzeti vállalat eddig évente 12—15 ezer tonna fém­hulladékkal gyűjtött többet a terve­zettnél. Sikeresen teljesíti azt a fel­adatát is, amely a Kohászati és Gép­ipari Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének felhívása alapján há­rul dolgozóira. Köztársaságunkban megvan minden előfeltétel arra, hogy ebben az évben a tervezettnél százezer tonna fémhulladékkal töb­bet szállítsunk kohóinknak. E fel­adat teljesítése azonban nemcsak a kovošrot, hanem valamennyi üzem, iskola, nemzeti bizottság feladata. Az ócskavas osztályozásával a kohó­ipari termékek jobb minőségét érjük el. A rosszul osztályozott ócskavas ugyanis növeli az acélban a nem kívánt anyagok mennyiségét. Ezért érdekeltté kell tenni az üzemeket, iskolákat, nemzeti bizottságokat, hogy a fémhulladékot ne csak gyűjt­sék, hanem osztályozzák is, mert például kétezer tonna ócskavasért, ha nem osztályozzák, csak kétszáz­háromszázezer koronát kaphatnak, ha azonban helyesen osztályozzák, úgy négyszáz-ötszázezer korona értéket kap a fémhulladékot átadó üzem. (H. S.) A Keletszlovákiai Kohómű építőinek segítségére A bratislavai Építészeti Kísérleti Intézet dolgozói öt hónappal a határ­idő előtt fontos feladatot oldottak meg, amely lehetővé teszi a Kelet­szlovákiai Kohómű építésének meg­gyorsítását. Az intézet dolgozói olyan panelek TELJESÍTETTÉK TERVÜKET (th.) — A surányi járási építke­zési vállalat dolgozói a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordu­lójának tiszteletére ez évi tervüket 48 nappal a határidő előtt teljesítet­ték. Annál értékesebb az építkezési vállalat dolgozóinak eredménye, mert bevételeinek jelentős részét a la­A jelzoszolgáiat első szocialista munkabrigádja \ A bratislavai vasútigazgatóság jeíző­szolgálatának javítóműhelyében kollek­tívát alakítottak, amely benevezett a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe. A héttagú csoport, amelyet Vincent Pomšahár, „a közlekedés leg­jobb dolgozója" jelvény viselője vezet, ezekben a napokban kapta meg a büszke címet. Ez a jelzoszolgáiat első szocialista munkabrigádja hazánkban. A javítóműhelyben rajtuk kívül még 7 csoport versenyez e cím elnyeréséért, a bratislavai vasúton pedig összesen 700. (ČTK) kosság számára elvégzett munkák teljesítéséből szerezte. Ezenkívül nagy segítséget nyújtottak a szövet­kezetek beruházási építkezéseinél, melynek tervét 100,21 százalékra tel­jesítették. Az istállóépületek kapaci­tását a szarvasmarhák számára 141, a sertések számára 157,78 és a tö|bi mezőgazdasági épületek építé­sénél 111,53 százalékra teljesítették. szerkezetét oldották meg, amelyek­kel a termelőcsarnokok acélszerkeze­tét rakják körül. A csarnokok falait tehát nem fogják téglából építeni. Tégla helyett a helyi nyersanyagfor­rásokat veszik igénybe és felhasz­nálják a vulkanikus eredetű, Kassa környékén fellelhető kőzeteket. E kő­zetekből gyártott beton szigetelő­képessége olyan, hogy a belőle ké­szült 18 cm-es réteg 30 cm-es tégla­falnak felel meg. A panelek gyártását, szállítását és szerelését teljesen gépesítik. A 3x6 méter nagyságú épületelemeket nagy teljesítményű, úgynevezett vibrofi­niserrel fogják készíteni. Az új gép alkalmazása lehetővé teszi a felület simaságát. A panel felszerelése kö­rülbelül 20 percig fog tartani. A csányi épületelemgyárban ezek­ből a panelekből 800 000 négyzetmé­tert fognak gyártani a Keletszlová­kiai Kohómű építkezései számára. Négy zászló egy kerületben A Banská Bystrica-i ke­rület négy ipari üzeme november 21-én átvette a korm'ány, a minisztérium és a Központi Szakszerve­zeti Tanács vörös zászlóit. A harmadik negyedévi terv sikeres túlteljesítésé­ért a zvoleni tejüzem a kormány vörös zászlaját nyerte el, mivel a harma­dik negyedévben csaknem 1 millió 1 tejjel, 23 000 kg vajjal és 41 000 kg sajttal termelt többet a tervezett­nél. Az egész évi export­tervet már a harmadik negyedév végéig teljesí­tette. A minisztérium vö­rös zász! ját a žarnovicei Preglejka-üzem, a hlinlki qépq.vár és a Banská Bystrica-i vízrendészeti igazgatóság kerületi fiók­ja kapta. A žarnovicei Preglejka-üzem dolgozói a minisztérium vörös zászla­jának átvétele alkalmával megfogadták, hogy jövőre új technológia alkalmazásá­val 1482 köbméter bükk­fát. 500 méter fürész- és 400 méter könnyű gömb­fát takarítanak meg. A hlinlki gépgyár dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy az idei tervet legké­sőbb december 21-ig tel­jesítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom