Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-21 / 322. szám, szombat

ÜJRA AZ ÉLVONALBAN Az ifjúságot a nagy élmények utáni feszült vágyakozás jellemzi. Él benne a vágy az önfeláldozásra, gyalog szeretné bejárni a világot, tengerész, pilóta, űrhajózó szeretne lenni, új világok felfedezéséről álmodozik. Az ifjúsági szervezetek nemes feladata ezeket a fiatalos vágyakat felkarolni és konkrét, építő programot állítani a lelkes kezdeményezők elé. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a sztálingrádi városi komszomol-bizottság titkárával, Vlagyimir Danyilin elvtárssal, aki készségesen tájékoztatott a komszomolisták példaadó munkájáról. Csujkov marsall még a nagy csautca és a Volga partja. Igazán naqyon szép. — Mindezt mi létesítettük. De számunkra ez már szinte természetes dolog, inkább az lenne szokatlan, ha a komszomolisták tevékenységében hanyatlás ' mutatkozna. Ilyesmi azonban kizárt dolog. Inkább még jobban fokozódik a hétéves terv feladatainak teljesítésére irányuló lelkesedés. Városunk üzemeiben mind több olyan fiatal kollektíváknak a száma, amelyek a kommunista munkabrigád címért indultak nemes versenybe. — Hogyan veszik ki részüket a városfejlesztésben? - kérdeztük Danyilin elvtársat. — Elhatároztuk, hogy a kőolaj feldolgozó üzem építését komszomolépítésnek nyilvánítjuk. Száz számra járnak ki iskolákból, •hivatalokból, üzemekből az említett üzem építésére, mert hiszen ez is egy nagyon fontos láncszeme hétéves tervünknek. Ezenkívül azt is elhatároztuk, hogy a Mamajev-dombot, ahol a legnagyobb harcok dúltak, kultúra és pihenés parkjává változtatjuk. Már megkezdtük az új, hatalmas sportpálya építését, amelyet a város komszomolistái társadalmi munkával létesítenek. 18 millió rubelbe fog kerülni a sportpálya, de ebből az tában - amelyben Facsemetéket ültető géppel dolgoznak a komszomolisták összegből hárommilliót mi komszokomszomolisták molisták bocsátunk rendelkezésre. számtalanszor bebizonyították, hogy bármikor készek, ha kell, életüket is feláldozni hazájuk szabadságáért — a harcok közepette kijelentette: ,,Majd ha újra felépül a város, egyik szelet, növeli a levegő páratartalmát, ezért elhatározta, hegy 1965-ben Ka- — Miből? misintól Sztálingrádig egy 250 km _ Abból az összegből, amit a hosszú észak-déli irányú erdősávot szervezet taqiai a fásításnál kereslétesitenek, amely megköti a száraz n

ck. Ezenkívül még az idén azt a legszebb utcáját a hős Komszomolról fogjuk elnevezni." EJlmúlt a háború, a régi kerékvágásba terelődött a békés építőmunka és a komszomolisták is szívvellélekkel hozzáláttak a város újraépítéséhez. A békés munkában is bebizonyították, hogy érdemesek a Vörös Zászló érdemrendre, amelyet a hősies védelemben nyertek el. A város egyik legszebb utcája tényleg a Komszomol nevét viseli. Ezen az utcán indult meg évekkel ezelőtt az az akció, mely napjainkban nemcsak Sztálingrádban, de a Szovjetunió valamennyi városában is százezreket felölelő mozgalommá fejlődött. Ha már Komszomol utca, úgy legyen a legszebb, — tűzték ki a jelszót a háború után a város fiatal komszomolistái. Fasort ültettek ki a Komszomol utcán, melynek közepén rendezett virágos sétányok, disz.es növények dicsérik az ifjak példás tárolja a csapadékot, felfogja a havat. A komszomolistái: is tudtak erről a tervről, de különösen akkor vált szívügyükké, amikor a területi komszomol-bizottság felhívást intézett hozzájuk és az erdősáv létesítését komszomol-építkezésnek nyilvánította Százával jelentkeztek a komszdYnolisták, hogy részt vegyenek a természet átalakításában. 1954-ben több mint 5000 fiatal dolgozott a védőerdősáv telepítésén, akik több mint ötmillió facsemetét ültettek ki. 4575 hektár száraz, homokos területet kellett gyenge facsemetékkel beültetni, s bizony elég nehezen haladt a munka. A facsemeték gyakran kipusztultak a komszomolisták legnagyobb bánatára. „Nos, így nehezen érünk el jó eredményeket — mondották a városi komszomol-bizottsáq funkcionáriusai, — mielőtt brigádra küldjük a komszomolistáfeladatot tűztük ki a komszomolszervezetek elé, hogy hárommillió rubel értékű ócskavasat gyűjtsenek össze. Ezt a feladatot már teljesítették is. Az ócskavasért nyert összeget a sportpálya építésére fordítjuk. A Mamajev-domb befásításával eddig már négyszázezer rubelt kerestek a komszomol-tagok. Akármikor is megy oda ki az elvtárs, mintársadalmi munkáját. Munkájukból kat, el kell alaposan sajátítaniok a á pionírok is kivették részüket, és védnökségük alá vették a komszomolisták által létesített parkot. A viragokat gondozzák, az elszáradt facsemeték helyébe újat ültetnek, és annál nagyobb az örömük, minél többen járnak a város dolgozói közül pihenni a Komszomol-utca gyönyörű sétányára. Ez a kezdeményezés úgy terjedt el a város valafaültetés módszerét — határozták el egy ülésen. És a határozatot tett követte. Számtalan esti tanfolyamon indult meg az előadás, amelyeken az erdőgazdasági szakmunkások tanították a komszomolistákat, hogyan kell homokos talajba ültetni és gondozni a facsemetéket. E széles komszomol-mozgalomnak az lett az eredménye, hogy a 250 km-es védősáv nem mennyi körzetében, mint a tóba do- 1965-ben, de már 1956-ban kész lett bott kő körül gyűrűző hullámok. Miért csak a Komszomol utca legyen szép — kérdezték az Októberés azután már nem egy, de az egész terület nagyon sok szakaszán megindult a védő-erdősávok ültetése. körzet komszomolistái. — Hisz ná- A komszomolisták csupán egy fél év lünk is van mit tenni a parkosítás alatt több' mint 6200 hektárt fásíterén! Igy indult el a mozgalom, mely csakhamar ezreket lelkesített fel a társadalmi munkára. Valamenynyi Komszomol-szervezet — a városban több száz létezik — az élvonalba akart kerülni. A körzeti Komszomol-bizottságnak annyi szervezni valója akadt, hogy a parkosítási munkák irányítására külön bizottságot kellett létesíteni. Szombatottak be. A Szovjetunió eoész területére kiterjedt már ez a mozgalom. A legutóbbi "kongresszuson többek között azt a feladatot is kitűzték a komszorholisták elé, hogy 1962-ig 500 000 hektár gyümölcsös kertet, és szőlőt kell ültetni a Szovjetunió déli vidékein. A komszomolisták már teljesítették ezt a feladatot is és 1962-ig még további egymillió hektón délután és vasárnapokon több tár területen akarnak qyümölcsösöezer fiatal lapáttal, kapával a kezében ment ki a város utcáira, hogy még szebbé változtassa a háborúban sokat szenvedett várost. Nemcsak fasorokkal szegélyezték a széles utcákat és parkokat létesítettek a város különböző körzeteiben, hanem segítőkezet adtak a lakásépítőknek is. Mihelyt felépült egy új lakónegyed, jöttek a komszomolisták lapáttal, kapával és saját termelésű facsemetéjükkel, hogy gyermekjátszótereket létesítsenek, gyepesítsék, fásítsák az udvarokat, az iskolák körüli tereket, hogy kellemessé változtassák a környéket. Lassan már a több mint félmillió lakosú város is kicsiny lett a komszomolisták tevékenységének. — Nemcsak a várost, de az egész vidéket meg kell változtatni, hogy a Szovjetunió délkeleti tája virágozzék, — adták ki a jelszót most már a területi komszomol-bizottságon, amelynek felhívására a terület városaiban működő komszomol-szervezetek egymásután hívták versenyre szomszédaikat. Ezen a vidéken a szárazság, a száraz sztyeppei szelek erősen csökkentették a hektárhozamokat. A sztálingrádi terület kolhozainak, szovhozainak elég gyakran meg kellett elégedniök 5-6 mázsás hektárhozammal is, mert a szárazság, a bő termés .ellensége, "könyörtelenül pusztított. A szovjet kormány ket és szőlőket létesíteni. Alekszej Molekov traktorista dig talál komszomolistákat, akik mindennap eljönnek legalább egykét órára, munka után, hogy az egykpri nagy csata szilánkokkal felszántott területét virágzó parkká változtassák. Amikor elbúcsúztam Danyilin elvtárstól, sokáig elgondolkoztam a komszomolisták lelkes munkájáról. Újra az élvonalban harcolnak, de most már békés munkában, s itt jó szervezés alapján csodákat művelnek. Ezektől a lelkes ifjaktól példát vehetne a mi ifjúságunk is. Amikor délután jó néhány teherautó daloskedvű komszomolistákat vitt a Mamajev-domb irányába, már tudtam, hogy kik ezek. Derék fiúk és — Ügy-e, észrevette, milyen sok lányok, sztálingrádi komszomolisták, park és'zöld terület van városunk- aki

k hazájuk felvirágzása érdekében ban? - kérdezte tőlem Danyilin minden önfeláldozásra készek, mert elvtárs. méltó utódai akarnak lenni a város - Igen, nagyon tetszett, különö- egykori legendáshírű védőinek. sen a Hősök ligete, a Szovjetszkaja HORVÁTH SÁNDOR 250 kilométeres szakaszon erdősávot létesítenek és gondozzák a fákat, amíg meg nem erősödnek (Horvát S. felvételei) Szlovák regény az ifjúságról MARGITA FIGULI: IFJÚKOR Több mint két évtizede, hogy Margita Figuli személyében meglepően egyéni hangú, új elbeszélő jelentkezett' a szlovák szépprózában. Az Árvában, Hviezdoslav és Kukučín szűkebb hazájában, szegényparaszti környezetben született írónő már 1937-ben megjelent Kísértés című elbeszéléskötetével felfigyeltet vérbeli mesélő tehetségére, hősei belső életét, lelki világát érzékeny tollal boncolgató mesteri készségére. Akkori és későbbi kritikusai kiemelik és sokszor hibájául rójják fel a valóság realista ábrázolásának kárára megnyilvánuló lirizáló hajlamát, hangulati impresszionizmusát, a „vér örvényeit", a lélek kalandjait festő erotikus képzeletét — utóbbit különösen az 1946-ban megjelenő Babylon című terjedelmes történelmi regényében. Tagadhatatlan, hogy Figuli elbeszéléseiben, de regényeiben is — így a Három pejló-ban, (1940) — a iírai elem erősen domináló, de nem válik sehol lelki ömlengéssé, ugyanúgy a hangulati impresszionizmusa csak ritkán ragadja el túlmesszire a valóság talajától, erotikája pedig nem öncélúan buja, nem franciásan fülledt vagy betegesen sikamlós, hanem az élet reális szemléletéből fakadó egészséges megnyilvánulása a szépet és az ösztönéletben is harmóniát kereső művésznek. A szépnek ez a keresése kezdetben mintha menekülést vagy elfordulást jelentene a valóságtól, az írónő azonban hamar ráébred arra, hogy a szép önmagában nem elég, ahogy az álmodozás és ábrándozás is öncélú: a ma írójának el kell jutnia oda, hogy művészetével fenntartás nélkül az ember, az élet örök és megdönthetetlen igazságait hirdesse. A magyar olvasó az idén ötvenedik életévébe lépő író Ifjúkor című önéletrajzi regényével ismerkedik meg legelőször a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó gondos szerkesztői és kiadói munkája jóvoltából. Már itt elöljáróban hozzátehetjük, hogy a serdültebb ifjúságnak szánt regény kitűnő olvasmánya a szülőknek, az idősebb nemzedéknek is. Figuli e művében a maga zsenge gyermekkorát ecseteli, az első világháborúnak a Choč alatti árvái faluban átélt négy esztendejét és ezen túlmenően a Monarchia összeomlását követő első esztendőnek történetét. Nincs itt nagyarányú, monumentális társadalmi korrajzról szó; a háború mindenütt a háttérben marad, a vérzivataros időknek csupán vetületét kapjuk, a következményeit érezzük, ahogy azokat egy érzékeny lelkű, korán emberré érő gyermek az árvái falucskában megélte. A katonaköteles férfiakat a hadparancs fegyverbe, szólítja,, el kell hagynia feleségét és négy gyermekét az írónő apjának is. Négy esztendeig távol van a család támasza, kenyérkeresője és míg az orosz fronton hánykódik, majd hadifogságban eszi a családjuktól elszakított férfiak keserű kenyerét — addig az anya törékeny vállán nyugszik a ház, a kis földecske, a kaszáló és a négy zsenge gyermek megneveltetésének minden gondja. Csöndes, meghitt szavakkal festi az írónő a hátország igazi nagy hősének, az anyának néma tűrésben, teherviselésben és soha ki nem fogyható szeretetben megnyilvánuló emberi nagyságát. Szétszóródott, s talán elpusztult volna az egész család ilyen hangtalan és határtalan áldozatvállalás nélkül. A megemlékezések könnyízű soraiból elénk lép eqy gyönge teremtés, akit a kötelesség és szeretet erőssé gyámolít, mesét és éneket varázsol az ajkára, amitől megenyhül az idő zordsága, és elviselhetővé válik az apátlan élet minden megpróbáltatása. Az anya meleg színekben megrajzolt képe szinte szimbólummá válik, az örök anyát jelképezi, aki jóságával, hitével és emberszeretetével átsegíti gyermekeit az ínséges éveken és megkönnyíti roskasztó munkájuk terheit. Margita Figuli érdeme, hogy nincs itt túlzott eszményítésről szó; szeretet ihleti és nem érzelgősség, amikor a négy gyermekéért dolgozó, a családot összetartó anyának emel költői emléket. De realitásban gyökerező lírai hevület és melegség van abban is, ahoqy a családhoz közelállók életéről, az elesett fiát gyászoló, s másik két hadbavonult fia után bánkódó alvéqi nagyapáról, az áldozatkész hálásszívű Feranyec Matykóról vagy Oszadszki néniről mesél. Gyerekfejjel megtanulja, hogy a háború mindenkit tönkretesz, csak az élősdieket kíméli, azokat, akik akkor is dúskálódnak a jóban. A kérgesszívűek mé.q kapzsibbá válnak, a rokon Livoráék méq az erdejükben szedett fenyőtobozoka% is irigylik a qyerekektől. az asszony nem bánná, ha odavesznének a téli fagyban, az ember pedig a legkisebb seqél.vt, a félnapi fuvart is sajnálja tőiük. A gazdag emberek esztelen qőqjével nehezítik meq az életüket, a pénzéhséq farkasszívet ültet a mellükbe, megkívánják a másét, de a maqukéból eqy mákszemnyit sem adnak senkinek. És ezek a gazdagok naqy szemforqatással a keresztényi szeretetre hivatkoznak, hízeleqnek a maqára haqyott asszonynak, hoqy elbolondítsák és könnyebben kiforgathassák vaqyonukból. Az éberszemű kislány meqlátja azt is, hoqy a falunak ezek a farkasai nem változnak meq a fordulat után sem; 1918 októbere a nemzetiségi elnyomatás alkonyát jelenti ugyan, de nem hozza meg az ember, a dolgozó szeqénynép felszabadulását. Az egész szlovák szépprózában aliq találunk írót, aki Marqita Figulinál melegebben és érzőbb szemmel rajzolta volna meq a faluba kerülő orosz és olasz hadifoqlyok sorsát. Emlékezetünkbe különösen a paraszti munkához értő csupaszív Fjodor rokonszenves alakja és társáé, a munkás Mihailé vésődik élesebben. Egy nap ők ketten eqyütt felkerekednek, hoqy veszéllyel és viszontaqsáqqal dacolva visszajussanak a forradalom változásaiban és tűzkeresztségében újjászülető hazájukba. Figuli sorsuk vázolásában kerüli a nagyobb összefüqqések ábrázolását, nem kutat okokat, nem elemez; — mindvéqiq eqy ébredő lélek qyermekszemével — sokszor az anyja érettebb érzés- és qondolatviláqával — kíséri figyelemmel az eseményeket és közel néqy évtized távolából kiemeli azt, amit eqy nyiladozó értelem szempontjából meqörökíteni szükséqesnek tart. Ez a mértéktartás nemegyszer a realitás terhére megy, s úgy érezzük, hoqy helyenként nem sikerült egészen megközelítenie az igazságot — ám attól meqóvta, hoqy szólamszerű hangot megüssön. Az iskolába járással kapcsolatban Figuli a nemzetiségi líérdést is érinti. A kastélybeli uraság fiától megejtett tanítónő alakjával érthetően nem tud rokonszenvezni. Az Apponyi-féle korlátolt iskolapolitikának ez a félszeg, lélkileq megnyomorodott reprezentánsa télvíz idején kiküldi a mezítlábas gyerekeket az orszáqútra, hoqy ott a naqyoknak seqítsenek a jé.q eltakarításában és a szemrehányó szavakra azzal védekezik: a qyerekeknek ez nem árt, mert meqszokták, hogy faqyban mezítláb járjanak. Magyar szöveget maqoltat a qyerekekkel és azt tartja, hoqy szlovákok nem léteznek, csak maqyarok vannak. Mindezt Figuli különösebb felháborodás és gyűlölet nélkül ecseteli, minteqy jelezve, hogy a tanítónő korlátoltsága nem tisztára személyes bűne. A mértéktartás ez esetben hátrány, ahoqy kevés a harag, amellyel a harácsoló jegyző, a földéhes kocsmáros falusi basáskodását jellemzi. Természetesen, att<}l távol áll, hoqy bárminemű osztálybékét hirdessen, tisztán látja a kibékíthetetlen ellentéteket szeqény és qazdag,' a kastélybeli urasáq és a rozzant viskóját csaknem elvesztő Matykó között és ezzel romantizálásra hajlamos elbeszélő tehetséqe és eredendően lírai mesélőkedve a realitás éltetőbb és iqazabb talajára kerül. Mindehhez fűzzük még hozzá, hogy amilyen mély átérzéssel tudja ábrázolni a gyermeklélek finom rezdüléseit, idősebb nővére, Betka és Milán bimbózó, tiszta szerelmét, oly érzékletes erővel foqja meg az árvái tájnak hol szelíd varázsát, hol zordul fenséqes szépséqét. Könnyed és hajlékony stílusa megőrzi hamvasságát és eredetiséqét ott is, ahol gondolatokat és élményeket elemez, tények röqzítésére szorítkozik. Havas Márta fordításának legnaqyobb erénye, Jjogy teljében visszaadja Figuli stílusának lebilincselő hamvasságát, mondanivalójának tisztaságát és emberiességét. Az árvái falu sajátos nyelve az eredetivel ^azonosan, zökkenő nélkül hangzik, a tanulsáqos és szép olvasmányt semmiféle stílusbeli törés nem zavarja. Havas Márta ezzel az élvezetes átültetésével legjobb fordítóink közé lépett. EGRI VlKTOg $JJ SZÓ 6 * 1959. november 21.