Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-19 / 320. szám, csütörtök

Vita a vonatban A falvakon szokásos fekete kala­lapot, csizmát viselő népes csoport szállt fel a múlt hét egyik napján a Sliači állomásra begördülő esti személyvonatra. Poggyászt, táskát egyikük kezében sem fedeztem fel — így hát tüstént gondolhattam, nem üdülök hazatéréséről van szó. Amint helyet foglaltak a jól fű­tött kocsikban, minden átmenet nélkül egy bizonyos probléma meg­vitatása köré összpontosították a beszélgetés fonalát. Ebből az esz­mecseréjükből tudomásomra jutott, hogy fontos kerületi értekezleten vettek részt és itt a vonatban to­vább folytatják a vitát. IGAZA VOLT KRUTINA ELVTÁRSNAK i— magyarázta nagy hévvel a mellet­tem helyet foglaló útitársam. A föld termőerejének növelését és a talaj­javítást nem lehet csupán az állam­kölcsön felhasználásával megoldani... — Hát akkor — szólt közbe egy másik — hogyan kívánhatja až állam, hogy olyan hatalmas talaj javítási munkát, mint amilyen a Banská By­strica-i kerületben a szövetkezetekre vár, mi, szövetkezeti tagok minden támogatás nélkül, saját erőnkből vé­gezzünk el? • — Tévedés, elvtársak — adott ma­gyarázatot egy hozzáértőbb, komoly szövetkezeti tag. Az állam nem kí­vánja, hogy a vízgazdálkodási beren­dezéseket és a talajjavítást magunk­ra hagyatva végezzük. Kölcsönök fo­lyósításával segít terveink valóra vál­tásában, de azt is vegyük figyelembe, hogy a szövetkezetnek előbb-utóbb a kölcsönt vissza kell fizetnie. Es mert sajSt érdekében, magának csinálja ezt minden szövetkezet, érdeke is valamennyi tagjának, hogy a talaj tápereje fokozásának munkájához a legmesszebbmenően hozzájáruljon, hogy a beruházási összeggel MINÉL NAGYOBB TERÜLETEKET TEHESSÜNK TERMÖBBÉ Szó szót követett, amiből rövidesen kellő áttekintést szereztem az érte­kezleten szóbaeső problémákról és útitársaim véleményéről, akikről azt is megállapítottam, hogy nézeteik kü­lönbözőségére való tekintet nélkül mindnyájan a talaj jobb kihasználá­sára és termőerejének fokozására tö­rekszenek. Amikor a talaj szerkezetének kí­sérleti-kutatási munkáját befejezték, megállapították, hogy a kerület ter­mőföldjének 77,5 százaléka savanyú, nehezen megművelhető talaj. Ezt a víz szabálytalan mozgása eredményezi. — Am, hogyan lehet ily nagy kiter­jedésű területeken rövid időn belül végrehajtani a talajjavítást — tette fel a kérdést egyik ismerősöm. — Nem rövid időről van szó, hi­szen a kerület fejlesztési tervei 1975-ig számolnak a talajjavítás lé­nyeges elvégzésével. A folyó évben több szövetkezet kezdeményezése már 8500 hektár terület ármentesítését s 1300 hektáron az öntözéses gazdál­kodás megszervezését tette lehetővé. A következő időszakban további 31 EZER HEKTÄRRÔL VEZETIK LE A VIZET és hozzávetőlegesen több mint 30 ezer hektáron honosítják meg az ön­tözéses gazdálkodást. Természetesen ehhez a szövetkezeteknek is — job­ban, mint eddig — hozzá kell járul­niuk. Még nagyobbak lehetnének a kerület talajjavítási munkáinak eredményei, ha a szövetkezetek, társadalmi szer­vezetek az általuk vállalt 145 ezer 364 óra társadalmi munkát elvégezték volna. Ezzel szemben csak 2600 órát szenteltek a vízgazdálkodási berende­zések építkezéseinek. Ebből a legna­gyobb részt a CSISZ-tagok végezték el, akik a nyári szünidejük egy részé­nek feláldozásával és most is rövid­lejáratú társadalmi munka kereté­ben valóban nagy érdeklődést tanúsí­tanak a talaj termőerejének fokozása iránt. — Jozef Šulek elvtárs, a kerületi párttitkár mondotta beszámolójában, hogv eddig 19 talajjavítási szövetke­zet jött létre, melyeknek 192 tagja van. Mit tehetnek ezek a szövetkeze­tek, ha megalakulásuknak csak kez­deti időszakában járnak...? — tette fel a kérdést egyik szűkszavú útitár­suk. A kérdésre többen is válaszoltak. Sokoldalúan világították meg a lehe­tőségeket. íme, a válaszok egyike: — Jól hallottuk a tamásfalvi talaj­javítási szövetkezet képviselőjeként felszólaló Ján Joža vitafelszőlalásából, hogy náluk sem ment simán, míg a hat szövetkezet társulását megszer­vezték. A tagsági díjat hektáronként 20 koronában állapították meg s ezt az összeget minden egyes társszövet­kezet befizette. Ebből tekintélyes alapra tett szert a talajjavítási szö­vetkezet-. SEGÍTETT AZ ÄLLAM IS és a kölcsön helyes beruházásával a folyó év szeptember végéig 1 millió 69 ezer korona értékű munkát végez­tek el és több mint 136 hektáron vé­gezték el a talajjavítást. Ez idő sze­rint egy hatalmas víztároló építése van folyamatban a talajjavítási szö­vetkezet működési körzetében, mely Podrečany községtől Losoncig több mint 1000 hc'ár területet tesz öntö­zésre alkalmassá. Vonatunk egyhangú zakatolása köz­ben észre sem vettük, hogy Tamásfal­vára érkeztünk. Kár, hogy a sötétség miatt nem láthattuk a talajjavítási munkákat. Szép megnyilvánulása ez a talajjavításra tömörült EFSZ-ek összefogásának! Losoncon néhányan kiváltak a kerü­leti értekezleten résztvevők csoport­jából, a vita azonban megszakítás nél­kül folyt tovább. A tornaljaiak, a ri­maszombatiak és a füleki járásbeliek vitatkoztak. A rimaszombatiakat azzal ugratták, hogy a JNB-n nincs olyan felelős egyén, akinek pontos áttekin­tése lenne a járásban elvégzésrre vá­ró talajjavítási munkák állásáról. — Hát hogyan lehetne áttekintésük, amikor náluk még nincs talajjavítási szövetkezet, sőt azt sem tudják, hogy melyik talajjavítást végző traktorál­lomáshoz tartoznak ... jegyezte meg egy füleki nem kis gúnnyal. Tény, hogy a rimaszombatiak ezen a téren igen lemaradtak, azt azonban mégis tudniuk kellene, hogy a leg­szükségesebb talajjavítási gépi esz­közök felhasználása tekintetében a Tornaijai Gép- és Traktorállomáshoz tartoznak. A talajjavítás kérdéseinek vitájában a trágyázás is szóba került. Többen is — helyesen — azon a véleményen voltak, hogy a vízgazdálkodási beren­dezések építésén kívül A TALAJ SZERKEZETÉNEK MEGJAVÍTÁSÁT, humusztartalmának növelését is elő­térbe kell helyezni. Ezt pedig a szer­vestrágyák még nagyobb mérvű ter­melése eredményezi. Érdekes kimuta­tás került ezzel kapcsolatban kezünk­be. A kerület déli járásaiban átlag 75 mázsa istállótrágya jut egy-egy hektárra. Ezzel szemben az ipolysági járásban csak 65 mázsát szántanak alá hektáronként, ami az északi já­rásokban termelt istállótrágyának ép­pen a fele. " A kerületi értekezlet részvevői las­san végállomásukhoz közeledtek. Bú­csúzóul — miután részletesen kime­rítették a legfontosabb kérdésekről folyó vitát — megjegyezték, hogy a föld termővé tétele NEMCSAK A SZÖVETKEZETEK, állami gazdaságok, hanem népgazda­ságunk valamennyi ágazatában dol­gozók érdeke. A legnagyobb felelősség azonban mégiscsak mezőgazdasági dolgozóinkra hárul, akiknek saját ér­dekükben, jövedelmük gyarapítása érdekében azon kell lenniök, hogy a talaj táperejének fokozásával minél több mezőgazdasági termékkel gazda­gítsák az ország közellátását. Ügy hiszem — kis mértékben — a vonaton elhangzott eme tartalmas vita is hoz­zájárulást jelent a cél eléréséhez. SZOMBATH AMBRUS Példás dolgozó Török Gábor, a borsi póstahivatal kézbe­sítője mindössze három éve van a pósta szolgálatában. Halkszavú, előzékeny, a rábí­zottakat pontosan és lelkiismeretesen vég­zi. Arra törekszik, hogy minden házba el­juttassa a pártsajtőt és az egyéb külde­ményeket. A királyhelmecl járásban a saj­tóterjesztésben 21 hónapja ő tartja az el­sőséget. Már öt alkalommal részesült di­csérő elismerésben és pénzjutalomban. Most pedig Bratislavába készül, ahol példás munkájáért átveszi a legjobb dolgozó ki­tüntetést. Kászonyi István, Királyhelmec. Korszerű 4 módszerekkel építenek A Keletszlová­kiai Kohómű épí­tői munkájuknál nagy méretű elö­regvártott épület­elemeket alkal­maznak. Ezeket az építkezé; köze­lében gyártják. Képünk az előre­gyártóit elemeket gyártó részleg egyik munkahe­lyét mutatja be. J. Kočiš (CTK felv. g élJÚLJ SZÔ JOLINDULTA K Amikor Felhőhutkán határoztak és megtették az első lépéseket, az összes kis- és középparaszt a közöst választotta. Megalakították az egységes földművesszö­vetkezetet. Mint egy nagy család indultak el a közös úton. Kellemes kirándulás A bacsfai nyugdíjasok házának vezető­sége kirándulásra vitte az otthon idős la­kosait. Késő őszi reggelen indultunk út­nak. Piešťany volt az irány, hogy meg­ismerjük Szlovákia világhírű fürdőhelyét és meglátogassuk az útbaeső nyugdíjas otthonokat. Első állomásunk Sv. Júr volt, ahol szívélyesen és finom tízóraival fo­gadtak bennünket. Csinos kastély, szép kert, kifogástalan tiszta szobák vannak itt, rádió, televízió szórakoztatja az itt­élő nyugdíjasokat, akik valamennyien nagy megelégedéssel beszéltek gondtalan öreg napjaikról. Innen Červený Kameňra mentünk, ahol megtekintettük a múzeumnak berendezett kastélyt. Egyik ámulatból a másikba es­tünk: amit ott láttunk, azt sohasem fe­lejtjük el. A helyi vendéglőben elfo­gyasztott kiadós ebéd után útunk Trna­vára vezetett, ahol rövid pihenőt tartot­tunk, majd utunk célja: Piešťany kö­vetkezett. Itt töltöttük az éjszakát s bár másnap esőre fordult az idő, mégis végignéztük a fürdőket és a város ne­vezetességeit. Hazafelé tartva útba ej­tettük Zavart, s megnéztük az ottani nyugdíjas otthont. A zavari kastélyban 180 öreg élvezi pártunk és köményünk gondoskodását. Mozi, televízió, rádió, köz­ponti fűtés, elegáns szobák, jó étkezés, szóval mindenük megvan. Megelégedet­ten élnek itt is valamennyien. Mikus István, Bács A kép alapján az olvasó azt hi­hetné, hogy a gépek lopnak. Valóban, nézzük csak - kaján mo­sollyal motorházuk arcán benyúlnak a munkás zsebébe és — gyerünk a százasokkal... Szórják szerte, szór­ják szét... Akármelyik olvasónk, aki e karikatúrában jól felismerhette a fúrógépet, tiltakozni kezd: „Hogy a gép? Már hogyhogy a gép? Én úgy tudom, hogy a gép segít a munká­ban ... Na nem, ez tévedés lesz'." Dehogy tévedés, kedves olvasó! Nézzük csak meg jobban a képet: ezek nem dolgozó, hanem veszteglő, álló, kihasználatlan masinák. Egy élő lelket sem találunk mellettük. A pénzt nem munkaidőben, hanem azután, csak- úgy kedvtelésből lopják. Figyeljük csak meg az órát, ott a kö­zépen — fél négy lesz öt perc múl­va. Hogy is lehetne a gépeknél valaki! Hiszen már vege a „siktának". Másnap reggelig van idő elég, nem csodálkozhatunk azon, hogy unatkoz­nak. S, hogy öregedésüket feledjék — szórakoznak ... Hát akkor hogyan is van az tulaj­donképpen? Segít a gép, vagy lop? Rövid a válasz: nyolc órán át segít, tizenhat órán át lop. így csinálja: A gép öregszik. Az emberektől el­térően nem években, hanem pénzben. Belekerül mondjuk 40 ezer koronába. Attól függően, mennyit termelnek ve­le, évente leírnak ebből a 40 ezer­ből bizonyos összeget, úgyhogy 5-6 év alatt „megfizeti magát". Aztán már csak nyereséget hoz - ingyen­gép válik belőle. Ha még működik, használjuk, ha van újabb, jobb — nyugodtan eldobhatjuk, nem kerül már semmibe. Csakhogy öt év az nagy idő, ez alatt feltalálnak olyan gépeket, amelyek jobbak, gyorsabbak K t a tol vaj ? a réginél. A mi gépünk még ki sem fizette magát s máris kiöregedett ­nem bírja a fiatallal, dz újjal az ira­mot — ráfizetünk. Rá bizony - te is, ő is, én is, az a munkás a képen — amint az jól látható — szintén. De ez még nem minden! Tud ő mást is. Például vesztegelni. Szép szó — kikötőben horgonyzó hajókkal kapcsolatban használjuk. S épp úgy, mint a hajó a kikötőben, a gép is pihen. Gyakran többet, mint a mun­kás. Mert, ha vége a műszaknak, a munkás még hazamegy, otthon eset­leg fát aprít, vagy szenet hoz a pin­céből, vagy netalán megjavít egy biz­tosítékot és az asszony kérésére szét­szedi a gyorsf orralót, mert valami baj van vele. A gyárban maradt gép nem. Annák nincsenek ilyen gondjai. Az csak pihen. S mert az alkalom és a semmittevés szüli a tolvajt — lop is. Ha ugyanis nem állna, akkor ter­melne, az pedig nagyobb nyereséget jelentene az üzemnek. Nagyobb nye­reség pedig nagyobb prémiumokat, több fürdő-, vagy klubhelyiségre, vál­lalati lakásra, rekreációs központra, pionírtáborra, üdültetésre, s ki tudja még mi mindenre való pénzt jelente­ne. Ezt az üzem dolgozóitól a vesz­teglő gép közvetlenül veszi el. Az országot pedig sok áruval, a nemzeti jövedelmet nagy összegekkel károsít­ja meg, S ami a legrosszabb - gátol előrehaladásunkban, mert mint mon­dottuk, lassan fizeti meg magát, s így csak később keresi meg a kor­szerűsítésre való pénzt. < • Ha az ember lop - tudunk segíteni a dolgon: Icikat alá tesszük. Vagy még jobb: arra teszünk lakatot, ami el­lopható. Hát a gépekkel hogyan boldo­gulunk? Kolumbus tojása az egész - jobban kihasználjuk, többet üze­meltetjük őket. Erre mindenki rájött volna, ugye? Bevezetjük a két mű­szakot, kétszer annyit üzemeltetjük, fele annyi idő alatt térül meg az ára, megnövekszik a nyereség. Olyan egyszerű ez, hogy már látom, mint horkan fel számos technikus: ',Ezt nekem mondják? Ezt én régen tudom!" De emlékezzünk csak visz­sza Kolumbus híres esetére azzal a tojással. Az ő asztaltársai is termé­szetesnek vették, hogy a behorpasz­tott keménytojás megáll az asztalla­pon. Mégse tették meg. Minden tech­nikus, gazdasági vezető tudja, mi a helyzet a gépekkel, mégis gyakran így beszélnek: „Igen ám, de honnan vegyünk embereket a második műszak számára?" Honnan vette a bratisla­vai BEZ, az Első Brnói Gépgyár, a budéjovicei Motor? Sehonnan, volt nekik. Korszerűsítettek egyet-mást, jobban szerveztek és megtakarítottak egy sereg embert — el nem bocsát­hatták őket (a kapitalista. bezzeg el­bocsát aná, hiszen azért korszerűsít, hogy megtakarítsa bérüket). A „meg­takarított" emberek a második mű­szakba mentek. Ezekben az üzemek­ben már másképpen festene a fenti kép: A fél négyet mutató óra marad, de a gépek százasokat tesznek a munkások zsebébe. Minden képzőmű­vészeti felkészültség nélkül is meg­mondhatjuk, hogy ez jobb kép lenne. S hogy a korszerűsítés sem csoda és nem olyan bonyolult dolog, arról majd máskor. Most elég ennyi: tud­juk, ki a tolvaj, tudjuk, hogyan kell megfogni. Fogjuk hát meg! Vilcsek Géza Az őszi munkálatod végzésénél mindenki munkája legjavát adta. A vetést határidő előtt teljesítették. A tavaszi vetomagot is biztosították. A nagyobb istállók kijavítása és átala­kítása után összpontosítják a teheneket RészUkre 450 köbméter silót készítettek. A szövetkezeti élethez szükséges külön­böző intézkedéseket hajtanak végre, hogy folytassák a megkezdett munkát. Iván Sándor, Kassa. Öneletésse! nagyobb a súlygyarapodás Gyüre Miklós már évek óta á bátkai EFSZ állattenyésztésében dolgozik, mint sertésgondozó és etető. A szokásos ta­karmányozási módszerrel is igen szép eredményeket ért el. ^ Különböző súlycsoportokban jelenleg 226 sertést gondoz. Az elmúlt hónapokban darabonkét .62. dekagrammos súlygyarapo­dást ért el egyT.üogramm eléréséhez 3,78 kg takarmányszükséglettel. Az első kate­góriában (14—32 kg-ig) napi 56 dkg, a második kategóriában (32—110-ig) 69 dkg napi növekedést mutat ki. Az önetetőkbe takarmánykeveréket ké­szít, mely 55 százalék árpa, 35 százalék kukorica és 10 százalék búzadarából áll. Az állatok ezenkívül megkapják a szük­séges ásványi sókat és mint kiegészítő nedvdús takarmányt, nyáron zöld lucer­nát. télen répát és burgonyát. Nagy Árpád, Bátka. Évzáró gyűlést tartottak A leleszi mezőgazdasági műszaki iskola CSISZ-szervezete nemrég tartotta meg év­záró taggyűlését. Az elmúlt év munkájá­val foglalkozó beszámolót élénk vita kö­vette, melyben sok sző esett a nevelésről is. A tanulás magasabb színvonalra eme­lése érdekében a CSISZ-tagok tanulókörö­ket létesítenek, melyeknek keretében a jó tanulók segítik a gyengébbeket. A szerve­zet tagjai kötelezettséget vállaltak, mely szerint a leleszi EFSZ-ben 5 hektár kuko­ricát teljesen megmunkálnak, a meliorációs munkáknál pedig 800 munkaórát dolgoz­nak le. Elhatározták, hogy a szervezet kultúrténykedését is felfrissítik, kultúr­műsorokat tanulnak be amelyekkel a kör­nyék szövetkezeteit fafták látogatni. A z újonnan megválasztott vezetőség rö­vid időn belül lefolytatja a tagsági köny­vek ellenőrzését. Kurus László, Lelesz. Több müfonalat gyártunk A harmadik ötéves terv éveiben lényegesen növeljük a műfonalak gyártását. A morvaországi vegyiipari üzemek ezért a harmadik ötéves terv kidolgozására vonatkozó irányelvek értelmében korszerűsítik a műfonal gyártásához szükséges nyersanyagot termelő részlegeiket és növelik tel­jesítőképességüket. Az Ostrava III. Üzemben próba­üzembe helyeznek egy nyersanyagot gyártó új részleget, amely a szlová­kiai humennéi új kaprongyárat is el­látja majd ezzel az alapvető fontos­ságú anyaggal. A korszerű technika nagy igényeinek megfelelő új rész­leg berendezését túlnyomórészt csehszlovákiai üzemek készítették. Az új részleg nagymértékben auto­matizált és távirányítású. Az új rész­leg üzembehelyezésével 150 százalék­kal növekszik a cyklohexanon gyár­tása, mely a legközelebbi években továbbá fokozódik úgy, hogy 1962­ben 100 százalékkal lesz nagyobb a terjedelme. Az ostravai nehéz vegyiipar így döntő befolyást gyakorol a nVűfonal­gyárfts további növelésére. ÜJ SZÖ 5 * 1959. november 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom