Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-16 / 317. szám, hétfő

Az ENSZ politikai bizottsága megkezdte oz ír határozati javaslat vitáját New York (CTK) - Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága november 13-iki délelőtti ülésén megkezdte napirendje további pont­jának — az ír határozati javaslat tárgyalását a nukleáris fegyverek további terjesztésének megakadá­lyozásáról. A pénteki ülésen Írország nevé­ben Aiken, az ír Köztársaság külügy­minisztere hivatalosan beterjesztette határozati javaslatát, amely a je­lenlegi atomhatalmakra kívánja kor­látozni a nukleáris fegyverek birtok­lását. A javaslat olyan ellenőrzött nemzetközi megállapodást indítvá­nyoz, amelynek értelmében a nukle­áris fegyvereket gyártó országok kö­teleznék magukat, hogy nem adnak át ilyen fegyvereket más országok­nak. a nukleáris fegyverekkel még nem rendelkező államok pedig tar­tózkodnának az ilyen fegyverek gyártásától. A javaslat indítványoz­za a közgyűlésnek, kérje fel a tíz­tagú kelet-nyugati leszerelési bi­zottságot, vegye fontolóra egy ilyen egyezmény megkötésének lehetősé­gét. Palmiro Togliatti sajtóértekezlete Róma (ČTK) - Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára szombaton Rómában hivatalos sajtó­értekezletet tartott, amelyen mint­egy 100 olasz és külföldi újságíró vett részt. Ez az első ilyenfajta ér­tekezlet volt az Olasz Kommunista Párt gyakorlatában. Az értekezlet összehívásának oka az volt, hogy az Olasz Kommunista Párt programja és tevékenysége az utóbbi időben az olasz és a külföldi sajtó figyelmének középpontjában áll és hogy a párt politikáját meg nem értés folytán, vagy szándékosan elferdítik. Ezért az Olasz Kommunista párt helyesnek tartotta, hogy azon a napon, amikor közzétette kilencedik kongresszusá­nak téziseit, nyílt vitában gondoskod­jék minden meg nem értés tisztázá­sáról. Az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusának tézisei Róma (ČTK) - Az Unitá szomba­ton közölte „Tézisek a politikai helyzetről és az olasz kommunista párt feladatairól a küszöbön álló IX. pártkongresszussal kapcsolatban" című dokumentumot. A tézisek rámu­tatnak a nemzetközi helyzetben be­állott mélységes változásokra, a szo­cialista tábor országainak óriási si­kereire, a gyarmati nemzetek sike­Oberländert megfosztották tudományos címétől Berlin (ČTK) - Berlinben novem­ber 14-én egy sajtóértekezleten kö­zölték, hogy a berlini Humboldt Egyetem tudományos tanácsa Ober­länder bonni minisztert a második világháború alatt az emberiesség el­len elkövetett gaztettei, valamint a tudomány és a szabadságjogok el­nyomása miatt november -14-én meg­fosztotta mezőgazdáságtudományi doktori címétől. Oberländert 1929-ben avatták dok­torrá a Humboldt Egyetemen. res nemzeti felszabadító harcára és kitűzik a békeharc fő célját - az általános leszerelést. Levélváltás Hruscsov elvtárs és Christensen között Moszkva (ČTK) - T. Christensen levelet intézett Ny. Sz. Hruscsovhoz, amelyben az elnöklete alatt álló dán békekonferencia nevében köszönetét tolmácsolta az általános és teljes le­szerelésre tett javaslatért. Ez vilá­gos és logikus javaslat s megnyit­ía az emberiség új korszakának táv­latait — hangsúlyozza Christensen levelében, majd így folytatja: „Min­den téren az Ön javaslatának meg­valósítására fogunk törekedni". Ny. Sz. Hruscsov a Christensen levelére adott válaszában kifejezte azt a meggyőződését, hogy a béke­szerető dán nép hozzájárul ahhoz, hogy az emberiség mentesüljön a nukleáris rakétaháborű veszélyétől. Ny. Sz. Hruscsov Dánia valamennyi békeharcosának nagy sikereket kí­ván nemes tevékenységükben. A düsseldorfi per a béke-világmozgalom ellen irányul Bonn (ČTK) — A nyugatnémet békebizottság hét vezető tényezője ellen folyó düsseldorfi per széles­körű tiltakozó mozgalmat váltott ki számos ország haladó közvéleményé­ben. A háború volt résztvevőinek szov­jet bizottsága tiltakozott a nyugat­német hazafiak bírósági üldözése el­len. A bűnpert az NSZK jobboldali körei kísérletének minősíti arra, hogy újabb csapást mérjeňek a Né­met Szövetségi Köztársaság demok­ratikus erőire. Heves vita a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusán A Német Szociáldemokrata Párt Bad Godesberg-i rendkívüli kong­resszusán megkezdték a párt prog­ramtervezetének megvitatását. A küldöttek hevesen vitatták az SPD-nek az egyházhoz való viszo­nyát, a marxizmus jelenlegi szerepét, a párt gazdasági politikáját és a honvédelmi kérdéseket. A vitában felszólaló Brandt nyu­gat-berlini polármester a pártveze­tőség által kidolgozott programot vé­delmezte. """ Dr. Heinrich Dorsch erlangeni küldött azt mondotta, hogy a Né­met Szociáldemokrata Párt „behódol az egyháznak". Dorsch a programter­vezetet opportunistának, kétértel­műnek bélyegezte. Herbert Wehner felszólította a pártot: törekedjék a politikai hata­lom megszerzésére. Hangoztatta, hogy a pártnak a munkásság párt­jának kell lennie. Von Knöringen óva intette a kül­dötteket a „radikális megfogalmazá­soktól", amelyek szerinte gyakorla­tilag nem valósíthatók meg ... A vitát Ollenhauer, az SPD elnöke zárta le azzal a megállapítással, hogy a programot nem szabad csal­hatatlan receptként elfogadni. Ollen­hauer tagadta, hogy a programter­vezetet taktikai vagy opportunista megfontolásokból készítették. Vessenek véget a békés együttélés elleni akcióknak A Csehszlovák Köztársaság Kül­ügyminisztériumának szombaton ki­adott nyilatkozata újból komoly le­leplezéseket tett arról a veszélyes fejlődésről, amely a Német Szövet­ségi Köztársaság területén folyik és a béke szilárdítása valamint közvet­lenül Csehszlovákia létérdekei ellen irányul. A nyilatkozat felsorolja a csehszlo­vák állam területi szuverenitása megsértésének legújabb eseteit, ami­koris katonai repülőgépek hatoltak hazánk területe fölé a Német Szö­vetségi Köztársaságból. A provoká­ciós tettekre legutóbb november 10-én került sor Železná Ruda és Hámre környékén. Nagyon súlyos incindenst okozott 1959. október 22-én a nyu­gatnémet katonai légierők jelzését viselő két lökhajtásos bombázó gép. Amint már közöltük, a két repülőgép október 22-én 25 km mélységben megsértette hazánk légiterét, majd visszatérve az NSZK területére, on­nan csekély magasságban újból be­repült a Csehszlovák Köztársaság te­rülete fölé. E második berepülés fo­lyamán — csehszlovák terület felett — mindkét F-84 Thunderstreak típu­sú repülőgép lezuhant. A repülőgé­pek nyugatnémet pilótái, akik a „Der Spiegel" című lap szerint hosszas kiképzésen mentek át az Egyesült Államokban, illetve Kanadában, a sze­rencsétlenség után kijelentették, hogy az említett napon repülőgépük­kel „nehéz feltételek mellett gya­korló repülést" végeztek. A szerencsétlenül járt repülőgépek esete körül Nyugat-Németországban nagy lármát csaptak és azt a benyo­mást igyekeztek kelteni, mintha a repülőgépek sorsáért idegeneket s nem a nyugatnémeteket terhelné a felelősség. Néha úgy tűnik, hogy e kommentárok írói a „Völkischer Beobachter" irattári példányaiból merítenek tanulságot arra, mily ar­cátlanul éljenek vissza a helyzettel. Számukra is hasznosabb volna azonban, ha a csehszlovák határok mentén és államunk területe felett támadó repüléseket gyakorló két nyugatnémet bombázó szerencsétlen­ségéből végre azt a következtetést vonnák le, hogy az NSZK-nak az ilyen provokációra mindig rá kell fizetnie. Hazánk közvéleménye az NSZK-t olyan államként bélyegzi meg, mely az európai békét fenye­geti. Aligha várhatjuk azonban, hogy a felelős nyugatnémet helyek beisme­rik, miszerint az incidens tulajdon­képpeni oka a szocialista országok­kal szemben általában és Csehszlo­vákiával szemben különösképp foly­tatott bonni politika eddigi egész irányvonalában rejlik. Ez a politika azonban tudatosan — mégpedig a nyugati hatalmak védőszárnyai alatt — minduntalan megszervezi állítóla­gos erejének valamilyen demonstrá­cióját az NSZK-tól keletre lévő bé­kés szomszéd nemzetekkel szemben. Ezzel kapcsolatban elegendő rámu­tatni a bonni miniszterek rendszeres fellépésére a különféle revansista és militarista gyűléseken, -ahol a „ki­telepítés orvoslását" stb. követelik. A csehszlovák terület elleni bere­pülések ugyancsak e támadó politi­ka következményei. Kitűnik, hogy az ilyen provoká­ciós akciók közvetlen végrehajtóit hidegvérűen kioktatják, hogyan vi­selkedjenek támadó „küldetésük" csődje esetén. Az Illustrierte Zeitung cikkében közli Grewe főhadnagy kijelentését — Grewe a parancsnoka annak a nyugatnémet repülőrajnak, amelyhez a fent említett két pilóta tartozott — amely szerint a nyugatnémet pi­lótákat utasítják arra, hogy „a vas­függöny mögötti kényszerleszállás esetén úgy viselkedjenek, mint há­ború esetén, s igyekezzenek maguk­nak utat törni Nyugat-Németország ­ba." (Az AFP hírügynökség bonni tudósítójának november 10-i jelen­tését idézi.) Az NSZK hadügyminisztériuma ugyan cáfolta Grewe kijelentését, de az AFP említett jelentése rámutat, hogy a minisztériumnak a cáfolatot kiadó szóvivője maga is így nyilatkozott: „A tiszt, akitől az újságírók a re­pülőkről fényképet kértek (vagyis Grewe főhadnagy — a szerz. megj.) kérésüket azzal az indokolással uta­sította el, miszerint lehetséges, hogy a két pilóta megkísérli, hogy visz­szajusson a Szövetségi Köztársaság­ba, s így fényképük meg nem fele­lő időben való közzététele e szán­dékukat meghiúsíthatná." Más sza­vakkal: az instruktorok azt várták, hogy beosztottjaiknak talán mégis sikerül a legrosszabb esetre adott utasítások alapján viselkedniök. Mindez megerősíti, milyen „alaposan kidolgozzák" az ilyen gyakorló re­pülések tervét, melynek alapján ok­tóber 22-én 9 óra 16 perckor a memmingeni repülőtérről útra kelt a két pórul járt nyugatnémet bombá­zó. A bonni körök semmiképpen sem bújhatnak ki az ez év október 22-i incidensért viselt felelősségük alól. Ugyanígy nem mentesülnek a fele­lősségtől azért, hogy revansista han­gulatot szítanak a szocialista orszá­gok ellen. Mindezek a cselekedetek a világfeszültség enyhítése ellen irá­nyulnak, s azon legnagyobb akadá­lyok közé tartoznak, amelyek a bé­kés, nyugodt légkör megteremtésére irányuló törekvések útjában állanak. A csehszlovák kormány már ez év június 3-án az NSZK és az USA kor­mányaihoz intézett jegyzékében el­ítélte Csehszlovákia légiterének pro­vokációs megsértését, s felhívta a figyelmet arra, hogy csupán tavaly 110 berepülést végeztek területünk fölé. Sürgősen szükséges a csehszlo­vák határok eme megsértésének megszüntetése, mert ez az egyedüli útja a berepülésekből eredő veszély elkerülésének. Ezekről az ismételt provokációk­ról számos dolgozónkkal beszéltünk. Nemcsak hogy mélységesen felhábo­rítják őket e tettek, de erélyesen követelik, hogy az NSZK részéről vessenek véget a békés együttélés ellen irányuló valamennyi akciónak. Ugyancsak elvárják, hogy az NSZK felelős helyei a fent említett leg­utóbbi provokációkból levonják a megfelelő következtetéseket. V. 0. Hruscsov elvtárs születésnapi jókívánságai az indiai kormányfőnek Dzsavaharlal Nehru indiai minisz­terelnök november 14-én ünnepelte 70. születésnapját. TASZSZ-jelentés szerint Nyikita Hruscsov levelében üdvözölte Nehru miniszterelnököt születésnapja alkalmából. A szovjet emberek — hangzik a levél — ki­magasló államférfiként ismerik önt, aki sokat tett India és a Szovjetunió baráti, jószomszédi viszonyának megteremtéséért és eredményes fej­lesztéséért. Hruscsov elvtárs ezután azt a meggyőződését fejezte ki le­velében, hogy a Szovjetunió és India barátsága és kölcsönösen előnyös együttműködése még jobban elmé­lyül a két nép és a világbéke javá­ra. A szovjet kormányfő hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunióban nagy­ra értékelik ažt a tevékenységet, amit Dzsavaharlal Nehru az indiai népnek a gyarmati járom alól való felszabadításáért és a békés együtt­működés magasztos elvei alapján a békéért és a népek együttműködé­séért kifejt. Amerikai vállalkozók a Szovjetunióval való kereskedelem bővítéséért New York (ČTK) - New Yorkban november 13-án ért véget az a két­napos értekezlet, amelyet az Egye­sült Államok legbefolyásosabb vállal­kozói szervezete — az USA Nagy­iparosainak Nemzeti Szövetsége hí­vott egybe. A konferencián, amelyen több mint 100 vállalkozó vett részt, a Kelet és a Nyugat közötti keres­kedelem bővítéséről tárgyaltak. A vi­tában az értekezlet résztvevőinek többsége állást foglalt az USA és a szocialista országok közötti kereske­delem bővítése mellett. További összetűzések Ruanda Urundiban Párizs (ČTK) - A Francé Presse hírügynökség tudósítójának jelenté­se szerint a Bahutu-törzs parasztjai és kizsákmányolóik. a Batutsi-törzs földbirtokosai közötti összetűzések során Ruanda körzetében háromszáz afrikai elpusztult s több százan meg­sebesültek. Megbízható forrásokra hivatkozva a tudósító rámutat, hogy az utóbbi napokban széleskörű le­tartóztatásokat eszközöltek az afri­kai lakosság körében. Ruanda kirá­lya felhívta a belga gyarmati hivata­lokat, adjanak neki szabad kezet a „rabszolgalázadás" elnyomására. A tudósító hangsúlyozza, hogy a körzetben a feszültség fokozódik s nincs kizárva, hogy újabb össze­tűzésekre kerül sor. Róbert Lee, az amerikai Mooré* Mocormack Lines társaság elnöke ki* jelentette, hogy a szovjet-amerikai kereskedelem bővítése mindkét fél­nek előnyére válnék. S. Rand, a nemzetközi kereskede­lem kérdéseinek tanácsadója beszé­dében felhívta az amerikai kormányt, vizsgálja felül az USA eddigi keres­kedelmi politikáját a szocialista tá­bor országaival szemben. Paul Gruendel, az Ealing Corpo­ration behozatali társaság elnöke el­mondotta az értekezlet résztvevői­nek, hogy társasága előnyös szerző­dést kötött a szovjet szervezetekkel laboratóriumi és egyéb kísérleti be­rendezés behozatalára. Szavai sze­rint „a Szovjetunióval folytatott ke­reskedelem óriási dolog bármelyik amerikai társaság számára." ••••••••••imauiiiiMiiii KARLSRVHEBEN november 14-én 300 újonc, akiket a nyugatnémet hadsereg­be akarnak besorozni, tiltakozó tüntetést rendeztek a következő jelszóval: „Soha többé nem veszünk puskát a kezünkbe a német militarizmusért!" (ČTK) BORHUU, nyugatnémet városban a bá­nyatulajdonosok több tárnát be akarnak zárni és 35 ezer bányászt készülnek el­bocsátani — jelentette be november 14­én a Bányászok Szakszervezeti Szövetsé­gének elnöke. (ČTK) KIEVBEN befejezik a nagy Sportpa­lota építését, amelynek nagyterme 10 ezer személy befogadására képes. (ČTK) Egy akol, egy pásztor Nemrégen volt egy esztendeje, hogy XXIII. János pápa „trónra lépett" és megkezdte működését, mint a katoli­kus egyház látható feje. Ez az egy esztendő talán csak egy meglepő vál­tozást hozott: az új pápa mindjárt működésének kezdetén meghirdette az ökuméniai zsinat összehívását, ami vi­lágszerte, elsősorban azonban éppen a katolikusok körében, meglepetést kel­tett. L Mi az ökuméniai zsinat? Az öku­énikus szó egyetemeset jelent, te­hát a pápa hosszú idő, több száz év el­teltével „egyetemes" zsinatot akar összehívni. A meglepő a zsinat meg­hirdetésében az, hogy ezt a zsinatot — legalábbis az eredeti tervek sze­rint — ki akarta terjeszteni az összes krisztushívő egyházra, tehát a protes­táns egyházakra is, amelyek pedig nem ismerik el a pápa fennhatóságát. Krisztus az „egy akol. egy pásztor" mondásával a keresztén^ egyház egy­ségét, megbonthatatlanságát, az álta­la alapított vallás megreformálhatat­lanságát akarta kimondani. De mi tör­tént a valóságban? Már az időszámí­tásunk szerinti első századokban a különböző módosított tanokat hirdető „eretnekségek": az arianizmus, a mesztorianizmus, a monofizitizmus és számtalan más hasonló irányzat alap­jában rendítették meg a krisztushegy­ház egységét. „Az ember tragédiájá­nak" hetedik színében Madách is kipel­lengérezi az ariánusok vallotta ho­moiusion, a hasonlényegűség és a katolikus egyház hirdette homousion, vagyis az isteni egylényegűség kö­zötti árnyalati, teológikus, lényegé­ben tényleg csak az 1 betűn múló különbséget — amelyért aztán ezrek szenvedtek máglyahalált. A tanbeli eltérések tehát az egy­házi közösség korai hasadására vezet­tek, az egyház jogi szervezetének egységét viszont a bizánci egyház el­szakadása bontotta meg a IX. század­ban. A XV. században, az újkor haj­nalán részben szociális okokból fejét felütő protestantizmus azután főleg az üdvözülés feltételei, a mise, a szent­ségek, Mária és a szentek tisztelete terén vallott az egyre korruptabbá váló katolikus egyháztól eltérő tanokat Ezek alapján egymás után keletkezett az evangelikus, a református, az uni­tárius és az anglikán vallás. A keleti egyházban is hasadások állnak be az örmény, a kopt, később pedig a gö­rögkatolikus egyházak keletkezése ál­tal. Amerikában, a protestáns egyhá­zaknak e melegágyában keletkeznek a babtista, a mormon, a szombatos, az ádventista szekták, Jehova követői, a bibliamagyarázó és még számtalan más egyház, amelyeknek számát vagy kétszázra teszik. Ily módon az egy akol, egy pásztor elv a valóságban csődöt mondott és az elsősorban a protestáns egyházak körében felve­tett ökuméniai gondolatnak éppen a katolikus egyház volt a legnagyobb ellensége. A protestáns egyházak ugyanis nem hajlandók elismerni a pápa fennhatóságát és vele csak mint „egyenlő az egyenlővel' hajlandók egy asztalnál tárgyalni. Időközben az ökuméniai gondolat a protestáns egyházak körében — nem utolsó sorban ezen egyházak vezetői­nek kommunizmusellenes, majd ké­sőbb kimondottan hidegháborús ma­gatartása következtében szervezeti alakot nyert és így Genfben vagy két­száz protestáns egyház részvételével megalakult az ökuméniai Világta­nács. Ez az intézmény reakciós po­litikai magatartásával a legutóbbi tíz esztendő folyamán nemegyszer vonta magára a világ figyelmét. Nos, evvel a már létező protestáns „egyetemes zsinattal" akar XXIII. Já­nos pápa szervezeti egységbe vagy legalábbis együttműködési platform­ra kerülni, természetesen a pápa el J ismert vezetése mellett. A puhatoló­zások azonban — bár ezt a tervet igen befolyásos imperialista körök is támogatták - eddig eredménytelenül végződtek, amiért is a pápának az eredetileg 1960-ra, majd 1961-re ter­vezett „egyetemes zsinatot" most bi­zonytalan időre el kellett halasztania. Ebben az évben meghívtak ugyan egynéhány görögkeleti patriarchát Ró­mába — természetesen a tőkés rend­szerű országokban műlrödő patriarchá­kat — és velük egyelőre ismeretlen eredménnyel előzetes tárgyalásokat folytattak. A Szovjetunió következetes kül­politikája következtében érvényesülni kezdő megbékélési szellem a világban aligha segíti elő XXIII. János pápa kommunizmusellenes „egyetemes zsi­natának" sikerét, legalábbis nem az általa elképzelt eredeti formában, mely szerint valamennyi krisztushívő egyház elismerné a rójnai pápa fenn­hatóságát. w t K. E. ÜJ SZÖ 3 * 1950. november 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom