Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-14 / 285. szám, szerda

SAJÁT HASZNUKBA és a társadalom Javára AZ IPOLYSÁGI JÁRÁSBAN - MIELŐTT RÁTÉRTEK VOLNA A HARMADIK ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEINEK MEGTÁRGYALÁSÁRA - RÉSZLETESEN ELEMEZTÉK A CSKP KB MÁRCIUS 4-ÉN ÉS 5-ÉN AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉRŐL, A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS A LAKÁSÉPÍTKEZÉSEK TOVÁBBI NÖVELÉSÉRŐL HOZOTT HATÁROZATÁT. EZEKET A KÉRDÉSEKET TÁRGYALTA MEG A MINAP A JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁG ÜLÉSE IS, MELY BÍRÁLŐLAG FOGLALKOZOTT A HATÁROZAT EGYES PONTJAINAK NEM KIELÉGÍTŐ TELJESÍTÉSÉVEL. Mivel a járás túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű, a legtöbb kérdés a mezőgazdasági termelés fokozása további lehetőségeinek kutatását érintette. Egyöntetű volt a megállapítás, hogy a járásban még mindig nem értékelik megfelelően a talaj tápereje növelésének fontosságát, bár az utóbbi hónapok folyamán lényeges változás állott be az istállótrágya kezelése és felhasználása körül. Ezzel szemben a műtrágyák alkalmazásásában sok komoly fogyatékosság, főleg a szakértelem hiánya mutatkozik. A földek termővé tételét az említett szerves és műtrágyákon kívül komposzttrágyával lehet elősegíteni. Mégis mit tapasztalunk ezen a téren? Azt, hogy az előirányzott 7500 tonna komposztmennyiségből a szövetkezetek alig 2500 tonnát készítettek. Ezen a mennyiségen a viskiek 1000 tonnával. Palást, Nyék és Inám meg egynéhány szövetkezet kisebb-nagyobb mennyiségben osztoznak. Hol van azonban a többi szövetkezet, mint például Ipolyfödémes, melynek a legnagyobb szüksége lenne a talaj összetételének megjavítását elősegítő komposzttrágyára ? A talaj jobb kihasználásával szorosan összefügg a vetésterületek aránya. Ezen a téren már biztatóbb eredményekről beszélhetünk. Járási méretben az utóbbi évek folyamán a gabona vetésterülete a szántóterület 45 százalékát foglalja el. Az évelő takarmányok területe átlag 18,9 százalékos növekedést mutat. Ez a bátor lépés sokat javított a szövetkezetek takarmánytermelésén, melyek már az idén is gazdagon biztosíthatták a takarmányalapot. A szálastakarmányokon kívül az EFSZ-ek több mint 15 ezer tonna nedvdús takarmányt, silót készítettek. Ez a mennyiség a további silótakarmányokkal együtt jelentős mennyiségű hús, tej előállítását teszi lehetővé. Nem kevésbé fontos az ipolysági járás szövetkezetei állatállományának növelése. Még mindig 833 darab hiányzik az állományból. A hiányzó jószágot főleg saját tenyésztésű növendékmarhával kellene feltölteni. Az állományterv betartásában a legjobb eredményeket Deménden és Horvátiban érték el. Helyes, hogy a járás szövetkezetei a borjakat nem vágás céljaira, hanem továbbtenyésztésre tartogatják. Az állatok hasznossága tekintetében is több jó példát említhetünk. Ez idő szerint az átlagos napi tejhozam - az év elejétől számítva — 6 litert tesz ki naponta és darabonként. Ezt az eredményt főleg az új tenyésztési módszerek érvényesítésének és az állattenyésztési munkák egyre nagyobb gépesítésének tulajdoníthatjuk. A közöshöz és a munkához való új viszony kialakulása egyre jobban megacélozza a szövetkezetesek ragaszkodását a nagyüzemi termeléshez. Ez adott alapot ahhoz is, hogy hazánk felszabadításának 15. évfordulója alkalmából 5 millió 956 ezer korona értékű felajánlást tegyenek a járás szövetkezetesei. A legszebb kötelezettségvállalást — 397 614 korona értékben — az ipolysági EFSZ tagjai tették. Utánuk a palástiak következnek, akik a helyi tartalékok felhasználásával és a termelés szakosításával félmillió koronán felüli kötelezettségvállalás teljesítését ajánlották fel. A járás lakossága életszínvonalának emelkedését kétségkívül a mezőgazdasági termelés biztosítja. Ezzel párhuzamosan a JNB ülése a lakáskérdés megoldásának lehetőségeit is megtárgyalta. Ez ideig csupán a magánépítkezés keretén belül épültek új lakások a járás területén. Ebben az évben 110 építkezési engedélyt adtak ki a járásban. Az építkezés üteme nem megfelelő. 1965-ig a járásban a szövetkezeti lakásépítkezés keretében 258 lakásegységet kell építeni. Ámde a mai napig egyetlen egy lakásépítő szövetkezet működéséről sem beszélhetünk. Az építkezés eme formájának népszerűsítéséről úgyszólván teljesen megfeledkeztek a JNB-n, pedig körültekintőbb szervezőmunkával már több családot megnyerhettek volna a szövetkezeti lakásépítkezés céljaira. 1970-ig a járás területén 3078 lakásegységet kell felépíteni ahhoz, hogy megoldhassák a lakáskérdést. Ha az életszínvonal emelkedéséről beszélünk, a járadékélvezőket sem hagyhatjuk említés nélkül. Folyó év április elsejétől eddig a járás területén 407 járadékélvezőnek emelték a járadékát ami 345 ezer koronát jelent az arra rászorulók számára. Pártunk és kormányunk a népgazdaság eredményei növekedésével párhuzamosan nemcsak árleszállításban, hanem más formában is segítséget nyújt dolgozóinknak és azoknak, akik becsületes munkában öregedtek meg és ma mint aggok, vagy munkaképtelenek élik életüket. A harmadik ötéves terv irányelvei még nagyobb és szebb távlatot biztosítanak dolgozóinknak. Az életszínvonal további emelkedése a járás területén is nagymértékben attól függ, hogy ezeket a felemelt feladatokat miképpen tudják végrehajtani a társadalom javára és saját hasznukra. Szombath Ambrus v/ssssssss/ssssssssss/ss/ssssssssssssssssssssssss/ssss A malackai szövetkezetben 15 hektáron végeznek talaj javítási munkálatokat, csaknem 700 000 korona költséggel. Az előzetes számítások szerint a beruházás öt év alatt megtérül. Azokba a földekbe, amelyeket már alagcsöveztek, tavasszal már vetni, ültetni fognak. Képünkön Ondrej Oravec és Ján Kleskeň munkásokat látjuk a talajjavító-csatorna aljának kikövezése közben. (F. Sivák felv. — ČTK) '////////////////////////////^^^^ ItJ szó Végeztek a cukorrépaszedéssel Az érsekújvári I. szövetkezet már kiszántotta a cukorrépát, s azt 15-ére beszállítja a surányi cukorgyárba. A szövetkezetnek négy traktora és egy autója hordja a cukorrépát, visszavefelé pedig hozza a répaszeletet. Eddig már 90 vaggon cukorrépát szállítottak be a cukorgyárba. Melisek Erzsébet, Érsekújvár Munkában a fiatalok A Leleszi Mezőgazdasági Műszaki Iskola diákjai már az elmúlt évek során is nagy segítséget nyújtottak a helyi EFSZnek. Nagyban kivették részüket a takarmánynövények betakarításában. Ebben az évben is nagy segítséget nyújtanak a szövetkezetnek: szép eredményeket érnek el mind a lucernabegyüjtésben, mind a fűszerpaprika-szedésben, kenderkötésben és más egyéb őszi növény betakarításában. A munkálatoknál, mint a jövő gazdászai nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is kimagasló teljesítményt érnek el, főleg az iskola harmadik osztályos tanulói, akik a múlt héten a szövetkezet vezetőségétől külön dicséretet kaptak. A diákság kötelezettséget vállalt, hogy kiveszi részét a silózásból is, s a szövetkezet kövesdi határában' elterülő szőlő szüretelési munkálataiból is. Az iskola CSISZ-szervezetének vezetősége a tanári karral együtt elhatározta, hogy a szerzett pénzösszegért televíziós készüléket vásárol, amely elősegíti a diákság fejlődését kulturális téren és szélesíti politikai látókörüket. KURUC LÁSZLÓ, Lelesz A-i- — Eredményes év Hiába idézi a nyarat a bőven ömlő napsugár, á mezőn reggelenként ezüstös dér csillog; visszavonhatatlanul itt az ősz. Kérdőre von, hogyan dolgoztunk, mit végeztünk az elmúlt hónapok alatt. A feledi szövetkezet tagsága nyugodtan válaszolhat a kérdésre: jól dolgoztunk. Vonatkozik ez a kertészetben dolgozó tagokra is. Pataki István, a kertészet csoportvezetője így nyilatkozott erről a kérdésről: — A kertészetnek 150 ezer korona jövedelem elérését irányozta elő a terv. Már eddig jóval meghaladtuk ezt az összeget, 180 ezer korona jövedelmet értünk el. Hátra van még a zöldségfélék értékesítése, ebből további 25 ezer koronára számíthatunk. A zöldség szedése és tisztítása most folyik, körUlbelül 120 mázsát szedünk még ki. — Ezek szerint a kertészetben dolgozó tagck jövedelmével sem lesz semmi baj? — vetjük közbe a megjegyzést. — A szövetkezetben mindenki megtalálhatja a számítását — válaszol Pataki elvtárs, — fiatal és idősebb egyaránt. Jómagam még 8—9 ezer korona prémiumra számitok, miután a tervet jóval meghaladtuk. Agócs Vilmos, Ajnácskő XT a két-három évvel ezelőtt a Bratislavai Elektrotechnikai Művek (BEZ) tervteljesítéséről esett szó, sokan csak kezükkel legyintettek. Akkor még maguk az üzem dolgozói sem láttak kiutat a siralmasnak látszó helyzetből. • Hallottad, pajtás, januártól már megint növelték a tervünket — szólt az ehyik munkás társához. i— Hát csak növeljék, ha okosabbat nem tudnak, hisz már most sincs hol megfordulni a műhelyben, a csarnok pedig nem harmonika, hogy széjjel lehessen húzni. Ilyen és hasonló beszélgetések hangzottak el a múltban nem egyszer a BEZ egyes munkásai, mesterei között. El kell ismerni, hogy a helyzet sokáig az ilyen pesszimista hangoknak látszott igazat adni. A BEZ éveken keresztül nem teljesítette a termelés feladatait. A gazdasági vezetők ahelyett, hogy megvizsgálták volna, mi a baj oka, beruházási követelményekkel léptek fel, a gyár bővítésében látva a tervteljesítés egyetlen lehetőségét. DE A KOMMUNISTÁK NEM NYUGODTAK BELE a tűrhetetlen helyzetbe és rendületlenül harcoltak az adott körülmények között is a terv teljesítéséért.' Még három évvel ezelőtt az egyik pártbizottsági ülésen, amelyen a terv nemteljesítésével foglalkoztak, az egyik bizottsági tag azt javasolja, hogy erősítsék meg a második pnűszakot. A gazdasági vezetők akkor . elvetették a javaslatot. A második műszak megerősítésének kérdése azonban továbbra is nyílt kérdés maradt, és minden évben élénk viták és véleménycserék tárgyát képezte a pártbizottság ülésein. Ez idén azután a BEZ munkasikereiről kezdtek hírek járni. Az a vállalat, mely éveken át nem . teljesítette a feladatait, az idén, jóllehet, az 1958-as évhez viszonyítva a forgógépek (elektromos motorok és generátorok) termelésének tervét 45,8 százalékkal, a transzformátorok tervét pediq 31,8 százalékkal növelte — ma nemcsak hogy egyenletesen teljesíti a tervét, de a munkatermelékenység növelésében is kiváló sikert mutat fel. Miben mutat példát a BEZ? Nagyobb teljesítmény új beruházás nélkül Á kommunisták hároméves harcának eredménye • Két műszak sok kérdést megold • Hasznát veszik a harmadik ötéves tervben MIBEN REJLIK A VÁLTOZÁS TITKA? Á termelés megszervezésének tökéletesítésében, vagyis a kapacitások jobb kihasználásában. Ez a válasz azonban nem ad elég világos magyarázatot kérdésünkre. Nézzünk be ezért a transzformátorok és a forgógépek szerelőcsarnokába, ahol munkások sürögnek-forognak, gépek zakatolnak és a magasban daru surran. A trafó (transzformátorok) szerelő üzemrészleg fiatal vezetője, Jozef Soukaný mérnök kalauzol végig a gépek között és magyarázza, hogy tulajdonképpen milyen változás történt is a csarnokban három hónappal ezelőtt. '— Látja, elvtárs, most, a hónap utolsó napja van és még sincs hajrá-munka, mint azelőtt. Már délután két órakor teljesítettük a tervet s most már terven felül dolgozunk, így megy ez rendszeresen minden hónapban, felesleges idegesség, hajsza nélkül. — Mi ennek a magyarázata? — kérdem. — Nagyon egyszerű a válasz. Ügy a trafó, mint a forgógépek szerelőcsarnokában bevezettük a második műszakot. Ha július l-e előtt délután benézett volna a csarnokba, a szerelésnél alig látott volna valakit. Csak az első emeleten dolgoztak. Lent a csarnokban csend honolt, a félig kész transzformátorok és forgógépek várták a következő reggelt, az első műszak dolgozóit, hogy folytassák az előző napon abbahagyott munkát. Reggel, amikor megkezdődött a műszak, az egész csarnok hangyabollyá változott. A daru nem győzte a munkát, a transzformátorok, alkatrészek elszállítását, ezért gyakran várni kellett az anyagra, eltorlaszolták az utakat. A csarnok olyan zsúfolt volt, hogy a munkásnak alig volt hol megfordulnia. A gyakori időveszteség miatt volt azután a sok káromkodás, veszekedés, mert a szerelésnél a csoportok kollektív normákban dolgoztak. Ezek a csoportok már néhány éve együtt dolgoznak, megszokták, ismerik egymást és kiváló munkateljesítményeket mutatnak fel. Sokszor azonban daruvárás, anyagkésés, helyszűke fékezte munkájukat, csökkentette teljesítményüket. Ezért vezették be a második műszakot, ugye ? — Igen, csakhogy a dolog NEM MENT OLYAN EGYSZERŰEN, folytatja Soukaný elvtárs. A szerelésnél Márföldi András, Štefan Fružič, Špálek Mihály, Róka Károly és Július Krásny mesterek csoportjai dolgoztak, akik kiváló szakemberek, értik mesterségüket. Eleinte úgy terveztük, hogy a komplex csoportokat is két műszakba osztjuk. A mesterek azonban tiltakoztak a délutáni műszak ellen. Kifogásolták bevezetését, mert hogy villanyfénynél kizárt dolog a szerelés. Az igazi ok azonban nem az volt. Addig ugyanis mindegyik csoport maga szerelt össze egy-egy transzformátort. A második műszak bevezetésének célja pedig az volt, hogy a kapacitást jobban kihasználjuk, vagyis a délutáni műszak folytassa ugyanazon transzformátoron a délelőtti műszak által megkezdett munkát. És éppen ezen akadt el a dolog. A csoportok kollektív teljesítménynormára dolgoztak és ezért bizalmatlanok voltak egymás iránt. „Mi húzzuk majd a kocsit, ők pedig lógni fognak" — mondogatták, így azután másként oldottuk meg a dolgot, kettéosztottuk a csoportokat. Például a 12-tagú csoport felét, azaz 6 szerelőt a délelőtti, a másik felét pedig a délutáni műszakba, így aztán nem volt már kifogás, mert egymást ellenőrizhették, mert közöttük megvolt a bizalom. Hisz a csoport tagjai egymás munkáját nagyon jól ismerik. Ennyi az egész. Hogy milyen eredményt hozott a két műszak bevezetése, a kapacitás észszerű kihasználása, azt bizonyára olvasta Černík elvtárs beszámolójában. • — Igen, csakhogy részletesebben is érdekel a dolog. MEGKÉTSZEREZŐDÖTT A TERMELÉSI TÉR — magyarázza szívesen tovább a részleg vezetője. Egyenletessé vált a tervteljesítés. Ma ugyanazzal a munkáslétszámmal jóval többet termelünk, mint azelőtt. Öt hónap alatt 30 százalékkal sikerült növelni a termelést. A munkatermelékenység is csaknem 30 százalékkal növekedett. Ez azzal magyarázható, hogy már nincs annyi veszteglés, mint azelőtt. Nem kell darura, anyagra várakozni. Van elegendő hely a műhelyben és a transzformátorok termelési ciklusa kétszerte meggyorsult. Megszűnt az idegesség, a kapkodás, az üzemi szállítási nehézségek. A csoportokat rendszeresen el tudjuk látni a szükséges anyaggal. Lényegesen javult tehát a munka megszervezése. A második műszakot ezért nemcsak a szerelőműhelyben, de a lakatosés más műhelyekben is bevezettük. Egész üzemünkben 1,73-ra növeltük a műszakok számát, jövőre pedig 1,9-et akarunk elérni. . ISKOLAPÉLDÁJA EZ A REJTETT TARTALÉK FELTÁRÁSÁNAK, amely jóformán egy fillérbe se kerül. A Bratislavai Elektrotechnikai Művekben jövőre az 1959-es évhez viszonyítva a forgógépeknél 39,8 százalékkal, a transzformátoroknál pedig 16,5 százalékkal növelik a termelést. Két év alatt tehát csaknem megkétszereződik az árutermelés a belső tartalékok feltárásával, újabb beruházási igény és új gépek nélkül. A termelőtér egy négyzetméterén 1960-ban 7822 Kčs értékű, azaz 40 százalékkal több árut gyártanak majd, mint eddig. Ez a gépek kihasználásának nagyobb hatékonyságához vezet, mivel 5 millió 100 ezer korona újabb beruházási költség megtakarítását jelenti népgazdaságunknak. Mindezt az eredményt a második műszak bevezetésével érték el, vagy érik el a jövőben. A KOMMUNISTÁK HÁROMÉVES KÜZDELME a második műszak bevezetéséért teÄát sikerrel végződött. A valamikor elmaradozó üzem ma az élenjárók közé került és ma már például szolgálhat más üzemeknek is. Ezek után feltehetjük a kérdést, vajon jogos-e egyes gépipari üzemek beruházási igénye, a gépkapacitás elégtelenségére váló utalás, mikor gépeink termelőképessége még 70 százalékra sincsenek kihasználva. Erre mutatott rá Černík elvtárs is, a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésén elhangzott beszámolójában. A gépipari üzemek igazgatóinak, pártbizottságainak teljes komolysággal kell foglalkozniök a belső tartalékok feltárásával, a második műszakok bevezetésével, mert ez az egyik alapvető probléma, amelyben a termelés megszervezésének tökéletesítése rejlik. Idézzük a beszámoló egyik erre vonatkozó részét. „Helyesnek tartjuk annak az elvnek kitűzését, hogy a gépiparban a termelési tartalékok maximális mozgósítása mellett biztosítjuk valamennyi üzem teljes, kétműszakos üzemeltetését. Hangsúlyoznunk kell, hogy azokban az üzemekben, amelyekben nem használják ki teljes mértékben a kapacitást, nem engedélyezhető a további beruházási építkezés, sem a munkaidő lerövidítése." Ez a dolog lényege. Sok üzemben mégis vakon elmennek mellette. A második músžak bevezetésének kérdését különös figyelmébe ajánljuk a kassai Keletszlovákiai Gépgyár, a tolmácsi Kirov Üzem vezetőinek, akik még máig is azon törik a fejüket, hogyan kellene tökéletesíteni a termelés megszervezését, de a második műszak bevezetésének lehetőségeit nem használják kellően ki. H. S. ÜJ SZŐ 5 * 1959. október 14.