Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-09 / 280. szám, péntek

ÜEEMSSMá Időre és türelemre van szükség a kapcsolatok rendeződéséhez és a feszültség enyhüléséhez * VLAGYIVOSZTOK (ČTK) - NYI­KITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV KEDDEN BESZÉDET MONDOTT A VLAGYIVOSZTOKI DOLGOZÓK NAGYGYŰLÉSÉN. HRUSCSOV ELV­TÁRS A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG­BÓL HAZATÉRŐBEN, AHOL MINT A SZOVJET PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜL­DÖTTSÉG VEZETŐJE RÉSZT VETI A NÉPI KINA FENNÁLLÁSA 10. ÉV­FORDULÓJÁNAK ÜNNEPSÉGEIN, IDŐZÖTT VLAGYIVOSZTOKBAN. Hruscsov elvtárs beszédében hang­súlyozta, hogy a fő kérdés, melyben a Szovjetuniónak türelmesen és ki­tartóan keresnie kell a kölcsönös megértést az amerikaiakkal, a tartós világbéke biztosításának kérdése. A következőket mondotta: Amerikai látogatásom idején még jobban meggyőződtem a marxista­leninista elmélet helyességéről és nagy erejéről. Egyes amerikai té­nyezők így szóltak hozzam: Jol néz­ze meg hazánkat, életmódunkat, s meglátja, hogy az Egyesült Álla­mokban már nem olyan a kapitaliz­mus, mint azelőtt volt. Jellemző, hogy sok amerikai ma nem kapitalizmus­nak nevezi az ottani rendszert, ha­nem olyan elnevezéseket találnak ki, mint „népi kapitalizmus", „demokra­tikus kapitalizmus", „humánus kapi­talizmus". Látják, mily messzire ju­tottak, hogy már szégyellik igazi ne­vükön nevezni a dolgokat. Hisz ter­mészetellenes dolog „népi"-nek, vagy „humánus"-nak nevezni a kapitaliz­must. Ki ne tudná, hogy a kapita­lizmus milliók munkájanak könyör­telen kizsákmányolásából él? A nagy Marx a társadalom fejlődésének tü­zetes, tudományos elemzését adta, s az élet teljes egészében igazolta elméletét. Az egyik amerikai megkérdezte: „Megváltoztatta-e On nézeteit most, hogy hazánkba látogatott, s látta ha­zánkat? Mit gondolt régebben Ame­rikáról és mit gondol róla ma?" Ezeknek így válaszoltam: „Ugyan­azt gondolom önökről, mint régeb­ben!" (Derültség, taps.) Az Amerikai Egyesült Államok va­lóban gazdag ország. Amikor azon­ban szemügyre vettem Amerikát^ és összehasonlítottam sikereit a szocia­lista rendszer sikereivel, azt gon­doltam: — Önöknek, amerikaiaknak több mint 150 év kellett althoz, hogy elérjék mai színvonalukat,' míg né­pünknek, amely 42 évvel ezöíőtt vette kezébe a hatalmat, a lenini párt ve­zetésével, a nagy Lenin vezetésével e rövid idő aiatt sikerült fejlett gazdaságú, tudományú és kultúrájú szocialista nagyhatalommá fejleszte­ni a múltban elmaradt országot. Hogy is ne lennének büszkék a Szovjetunió népei arra, hogy ma a tudomány és a technika fejlesztése terén vi­lágviszonylatban vezető helyen ál­lunk! (Viharos ťaps.) A tőkés országok hódolnak az ame­rikai monopóliumoknak, a dollárura­lomnak, hízelegnek nekik és segít­ségüket kérik. De a mi szovjet ru­belünk nem esik hasra a dollár előtt. (Derültség, taps.) Mivel magyaráz­hatók nagy sikereink? Talán a leg­ügyesebbek és legtehetségesebbek vagyunk? Helytelenül vélekednénk, ha így gondolkoznánk. Minden nép sikeresen tudja fejleszteni gazdasá­gát és kultúráját, ha létrejönnek a rendes feltételek, melyek lehetővé teszik, hogy szabadon dolgozzék és fejlessze képességeit. Nemcsak arról van szó, hogy mi oroszok, ukránok, bjeloruszok. kazahok, üzbégek, grú­zok, örmények, Közép-Ázsia és a Balti-tengerpart, a szovjet dél és észak népei, valamilyen rendkívüli képességekkel rendelkeznek. A lé­nyeg az, hogy éppen a mi szovjet rendszerünk, a szocialista rendszer teremt olyan feltételeket a néo szá­mára. hogy mellettük teljes mérték­ben kifejlesztheti alkotóképességeit és bebizonyíthatja., mire képes az el­nyomást, kizsákmányolást nem is­merő szabad ember, az ország igazi ura. A Szovjetunió sikerei fényesen igazolják a szocialista rendszer fölé­nyét a kapitalizmus fölött. (Hosszan tartő taps.) Ezzel nem akarom ócsárolni az amerikaiakat: Többnyire jó embe­rek, de rossz a rendszerük, tőkés rendszer, de ezt még nem tudják felfogni. (Derültség.) De szokott az úgy lenni, hogv amíg az ember be nem üti a fejét és nem képződik rajta dudor, nem tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. Amikor az Egyesült Államokban jártunk, egyszer a következő kérdés­sel fordultak hozzánk: „Hruscsov úr. nem tartogatta-e ön amerikai látogatására a szovjet hold­rakéta felbocsátását?" Ezt válaszoltam: „Talán rossz egy ilyen repülőút beütemezése, persze amennyiben ez lehetséges?" (Derültség, taps.) A bonyolult kérdéseket nem lehet így leegyszerűsítve magyarázni, akarni kell és kész az egész. Pró­bálják meg — mondtam amerikai társaimnak — ütemezzenek be va­lamelyik látogatásuk alkalmából eay amerikai holdrakéta felbocsátását, s meglátják, hogy ez nem olyan egy­szerű dolog. Az óhaj önmagában nem elég, uraim. Második űrrakétánkról volt akkor szó, mely pontosan el­érte a Holdat. Ma pedig a szovjet űr­rakéta már repül, hogy körülrepülje a Holdat, hogy — képletesen szólva - göndör hajfürtöket írjon le a Hold körül. Persze szovjet, szocialis­ta hajfürtöket, nem kapitalistákat. (Derültség.) Az amerikaiak mos>t egyre gyak­rabban mondoqatják. hogy állítólag sokkal több személyautójuk van, mint a Szovjetuniónak. Amerikában való­ban sok az autó. Nem az a célunk azonban, hogy minél több személy­autó gyártásában versenyezzünk az amerikaiakkal. Fejlesztjük és fejlesz­teni foqjuk az autógyártást, de nem úgy, ahogyan az amerikaiak csinál­ják. Sok személyautót fogunk gyártani, de nem most mindjárt. A személy­autók használatának a tőkés orszá­gokétól eltérő más rendszerét akar­juk bevezetni. A tőkés országokban úgy gondolkoznak, hogy ha rossz is, de az enyém. Célszerűbben fogjuk használni a személyautókat, mint Amerikában, egyre jobban kibővítjük a közös autótaxiparkot, ahonnan az emberelf aépkorsit vihetnek a szük­séqes útra. Miért törje az ember a fejét azon, hova tegye az autót, miért leavenek ilven gondjai? Ez a rendszer jobban meq fog felelni az emberek szükségleteinek, jobban mea fog felelni mind a társadalom, mind minden egyén érdekeinek. (Taps.) Az Amerikai Egyesült Államok ed­dig többet termel, mint mi, magas az életszínvonala, de nincs messze az az idő. amikor utólérjük és túl­szárnyaljuk az Egyesült Államokat. Ez a szovjet emberek szilárd meg­győződése. (Taps.) A békeharc jelenünk fő feladata. Mindent mea kell tenni a béke biz­tosításáért. Egyes hatcfáS "amerikai tábornokok próbálnak megfélemlíte­ni bennünket, sok fenvegető beszédet mondanak ellenünk. Néhány nappal ezelőtt olvastam egy ilyen beszé­det. Egy bizonyos tábornok mondta, nyüván nem azért, mert túltengene' az esze, hanem inkább azért, mert hiányzik. (Derültség.) Már nemegyszer mondtam, hogy ma, amikor az ember a tömegpusztí­tás szörnyű eszközeit létrehozta, nagyon veszélyes dolog harcias be­szédeket mondani. Nem volna jobb a kardcsörtetés helyett végrehajtani a 'teljes és általános leszerelést? Jó lenne, ha minden ország, mely atom- és hidrogénfegyvert halmozott fel. tengerbe süllyesztené fegyvereit és nem készülne velük katasztrófát zúdítani az emberiségre. Nagyon nyíltan beszéltünk Dwight Eisenhower elnökkel a béke biztosí­tásáért. Meg kell mondanom, hogý jól esett- vele beszélgetnem. Bölcs férfi, aki tudatában van a nemzetközi helyzet komolyságának. Rövid idővel az előtt az egyik neves nyugati ál­lamférfi kijelentette, hogy Hruscsov állítólag fél a háborútói és ezért nem kezd háborút. Eisenhower úr­ra! beszélgetve megkérdeztem: „Mit gondol, helyes ez a kijelen­tés. vagy sem ? Ha ez a tényező azt mondja, hogy félek a háborútól és én azt mondom neki, hogv ő fél tőle, mi lesz az eredmény? Ésszerű ez? Olyanok leszünk, mint két egymással szemben álló kakas, mely kész ösz­szecsapni és megtépázni egyik a má­sikát. Hogyan vélekedik, elnök úr, e kérdésről? — kérdeztem Eisenho­wer urat." Ezt válaszolta: „Katona vagyok, és nyíltan meg­mondom, hogv nagyon félek a há­borútól." „Igen, helyesen mondotta" — he­lyeseltem. „Ma csak esztelen ember nem félhet a háborútól." „Természetesen más dolog az, ha 'a háborút rákényszerítik a népre és kénytelen megvédeni szabadságát és függetlenségét. Ilyen esetben nem szabad félnünk a háborútól, mert ez a halált jelentené. Gváva lenne az, aki így cselekedne, nem érdemelne tiszteletet. Ha a haza szabadságának és fügqetlenséaének védelmére hív. mindenkinek hősiesen és bátran szembe kell néznie a halállal, és nem szabad elveszítenie bátorságát az el­lenség ellen vívott harcban. Viszont esztelen dolog 'háborúra törekedni, mint a kakas a verekedésre. „Ha mindnyájan felfogjuk, hogy a háború szörnyű szenvedést okozhat a népeknek, miért ne egyeznénk meg, hogvan fogjunk össze közösen. a béke érdekében" - mondottam Eisenhower úrnak. „Megegyezünk" - helyeselt az elnök. Ám bebizonyosodott, hogy nem olyan könnyű dolog a megegyezés. A hidegháború következményeképpen sok hordalék gyülemlett fel. Időre és mindkét fél türelmére van szük­ség a kapcsolatok rendeződéséhez és a feszültség enyhüléséhez. Mi olyan értelmű megegyezést javasolunk, hogy ne veszélyeztessük egymást, ne avatkozzunk egymás belügyeibe. Vegyük például a leszerelés kér­dését. Azt mondják nekünk: „Elő­ször az ellenőrzést vezessük be". Mi azt válaszoljuk: „Mit ér az ellen­őrzés, ha a leszerelés kérdései nem nyernek gyakorlati megoldást. Ez nem ellenőrzés, ez kémkedés, és mi ebbe nem egyezünk bele. Egészen más az, ha az ellenőrzés bevezetésé­nek kérdéseit a valósággal elválaszt­hatatlanul egybekötik a leszerelés­sel". Szilárdan követjük békepolitikán­kat. Önök tudják, hogy a szovjet kormány az ENSZ közgyűlésén ja­vaslatokat terjesztett elő a teljes és általános leszerelésre. E javaslatok a megfelelő ellenőrzés bevezetését is feltételezik. Mi azt mondjuk: Semmisítsük meg a fegyvereket, azután, kérem, tes­sék ellenőrizni. Senkinek se lesz fegyvere, s ekkor csak annak szigorú ellenőrzésére lesz szükség, hogy se­hol se találjanak fegyvert, hogy egyetlen állam se halmozzon titokban fegyvereket. Álláspontunk e kérdésben teljesen világos. A szigorú és hatékony el­lenőrzés hívei vagyunk. Ezért egyes amerikai politikusok kijelentései is szükségképpen meglepően hatnak. Beszélnek javaslatainkról, lényegé­ben, jóknak találják őket, viszont ugyanakkor azt állítják, hogy e ja­vaslatok nem tesznek említést a mindent felölelő ellenőrzésről. Aki figyelmesen elolvasta a szov­jet kormánynak az ENSZ-ben előter­jesztett javaslatait, könnyen meg­győződhet arról, hogy javaslataink feltételezik a lehető legszigorúbb el­lenőrzés bevezetését. Egy amerikai sajtóértekezleten már beszéltem arról, hogyha lesze­relési javaslatainkat elfogadják, ha megegyezünk az összes fegyverfajták megsemmisítéséről és a fegyveres erők felszámolásáról, akkor szorgal­mazni fogjuk a lehető legszélesebb körű ellenőrzés bevezetését. Akko# beengedjük ellenőreiket mindenüvé, csak oda nem, ahová egyetlen gazd­asszony sem engedi házában a túl kíváncsi embereket. Természetesen nem azért, mintha valamilyen „ka­tonai titkai" lennének, csak nem akar megmutatni egyes dolgokat. Er­re pedig joga van. Még egyszer hangsúlyozni szeret­ném: mindenüvé beengedjük ellen­őreiket, nézzék meg sikereinket, gyönyörködjenek a szovjet ország szépségeiben. Ebből semmi kár sem származik nekünk. Ám sokat kel! még tennünk annak érdekében, hogy jól megértsük egymást az amerikai és más vezetőkkel, hogy jobban meg­értsük őket és ők is helyesebben értsenek meg bennünket. Meg kell mondanom, számos nyu­gati államférfinak az a kijelentése, hogy ellenezzük az ellenőrzést, ha­tározott célt követ: nagyon félnek a leszereléstől. Hisz óriási nyeresé­gük van a különféle fegyverszállí­tásokon, nyerészkednek rajta. Mind­untalan le kell lepleznünk az ilye­neket, hogy minden ember helyesen fogja fel békepolitikánkat. Minél többen fogják helyesen értelmezni a világon azoknak céljait, akik nem akarják a leszerelést, annál hama­rabb lesz megvalósítható a leszere­lés. A népek egyre nagyobb nyomást fognak gyakorolni azokra, akik a szédületes arányú fegyverkezés po­litikáját, a hidegháború politikáját akarják folytatni. Azoknak, akik erővel próbálnak minket megfélemlíteni, ezt válaszol­juk: „Ha ránk akarják kényszeríteni a hidegháborút, kérem, a mi bázunk nem ázik be. Viszont akkor szilár­dítanurk kell hazánk védőképessé­gét, gyors rakétákkal és egyéb vé­delmi eszközökkel kell rendelkez­nünk. hogy visszaverjük a támadókat. (Taps.) Ez az ügyek állása, elvtársak. Az, hogy Eisenhower úr, az USA elnöke meghívásommal bebizonyította böl­csességét és maga is óhaját fejezte ki, hogy a Szovjetunióba kíván láto­gatni, nemcsak megfontoltságát, ha­nem azt is bizonyítja, hogy az ame­rikai nép békére törekszik. A kormányfői értekezleten, amely nyilvánvalóan ősszel, vagy télen ösz­szeülhet, tovább fog folyni az esz­mecsere a népekot jelenleg érdeklő kérdésekről. Mindenr meg kell ten­nünk a tartós béke biztosítására. Ami a szovjet kormányt illeti, min­dent megtesz és a jövőben is el­követ a béke megszilárdításáért. (Taps.) A hatalmas szocialista tábor a bé­kének és a népek biztonságának legyőzhetetlen oltalma. A Kínai Nép­köztársaság fennállása 10. évfordu­lójának ünnepségeiről jöttem Vlagyi­vosztokba. Nagyszerű ünnepségek voltak. A kínai nép kommunista pártja vezetésével sikeresen fejlesz­ti az ország gazdaságát. A népi Kína sikeresen fejlődik. Az alatt a néhány nap alatt, me­lyet párt- és kormányküldöttségünk Pekingben töltött, szívélyes baráti találkozókon vettünk részt és elbe­szélgettünk Mao Ce-tung, Liu Sao­csi, Csu Te, Csou En-laj elvtársak­kal és más vezetőkkel. Beszélgeté­seink igazolták, hogy közös mar­xista-leninista szempontokat képvi­selünk, hogy országaink népei közösen haladnak az egyetlen egyete­mes cél — a szocializmus és a kommunizmus felé. Nagy népeink barátsága, a szocialista országok né­peinek barátsága fokozódik és erő­södik, újabb győzelmek záloga a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért, a világbékéért folyta­tott küzdelemben. (Taps.) Hazánk sikerei - lenini pártunk, az egész szovjet nép sikerei. Önök, szovjet emberek két kezük jnun­kájával és tehetségükkel terémtik meg az anyagi és szellemi kincse­ket, s igazolják, hogy mire képes népünk, mire képes a szocialista rendszer. (Viharos taps.) Éppen ezért, mert hazánk erős nagyhatalom lett, tisztelik és tisz­teletére üdvlövéseket adnak le. (Taps.) Nagy megtiszteltetés egy ilyen nagy országot és egy ilyen nagy népet képviselni. (Viharos taps.) Elmondom, hogy mit éreztem. Amikor a washingtoni repülőtéren álltam és búcsúztunk Amerikától, elutazásunk előtt csak úgy, mint érkezésünkkor, üdvlövést adtak le hazánk tiszteletére. Örömmel hallgat­New York (ČTK) - Az ENSZ-köz­gyűlés adminisztrációs és költségve­tési bizottsága az ENSZ jövő évi költségvetését tárgyalja. E bizott­ságban kedden délelőtt felszólalt Mi­roszlav Nacvalač csehszlovák kül­dött. Hangsúlyozta, hogy a csehszlo­vák küldöttség alaposan áttanulmá­nyozta a főtitkár és a tanácsadó bi­zottság jelentését és rámutatott, hogy nem lehet elégedett azzal a ténnyel, hogy e jelentésben javasolt költségvetés rekordmagasságot ér el. I Ollenhauer a feszültség enyhítését célzó tárgyalások mellett Bonn (ČTK) - Erik Ollenhauer, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke parlamenti csoportjához intézett beszédében üdvözölte Ny. Sz. Hruscsov amerikai útjának eredmé­nyeit. Amint a Parlamentarisch Poli­tischer Presscdients, az SPD bulle­tinje közli, Ollenhauer hangsúlyozta, hogy az USA és a Szovjetunió kor­mányfőinek tárgyalásai után sokkal kedvezőbb a nemzetközi légkör. A nemzetközi helyzet központi problémája a leszerelés, — folytatta Ollenhauer és felhívta az NSZK kor­mányát, tegyen kezdeményező lépé­seket a nemzetközi feszültség enyhí­tésére. Az SPD azt óhajtja — mon­dotta Ollenhauer —, hogy a szövet­ségi kormány mondjon le a Bun­deswehr atomfelfegyverzéséről és nyilvánítson készséget leszerelt sem­leges övezet létesítésére. tam hazánk himnuszát és a 21 üdv­lövést. Az első lövéskor ezt gon­doltam: „Ez Marx Károly tiszteletére vo't!" (Taps.) A második üdvlövéskor — Engels Frigyes tiszteletére volt. (Taps.) A harmadik üdvlövés — Vlagyimir Iljics Lenin tiszteletére. (Taps.) A negyedik — őfelsége a munkásosztály, a dolgozó nép tiszte­letére. (Taps.) És igy egymást kö­vették az üdvlövések hazánk és né­pei tiszteletére. Ez jő, elvtársak! (Viharos taps.) Önök tudják, hogyha hazánk nem ért volna el nagy sikereket, ha nem lenne hős munkásosztályunk, kolhoz­parasztságunk és értelmiségünk, a marxizmus-leninizmus tanításával felvértezett pártunk, nem hallaná ezeket az üdvlövéseket. (Taps.) S ha már mi, szovjet emberek, ahogy mondják, az orosz anyaországot olyan magas színvonalra emeltük az elma­radottságból, hősiességgel és győzel­mekkel dicsőítettük nagyságát, ba­rátaink örülnek, a szocializmus el­lenségei pedig irigykednek és fél­nek. (Viharos taps.) Hruscsov elvtárs ezután a hétéves terv feladatának teljesítésével és a terület helyzetével foglalkozott. Beszéde végén meggyőződését fe­jezte ki, hogy Távol-Kelet lakói be­csülettel teljesítik kötelességüket a haza iránt, hogy méltóképpen hozzá­járulnak a hétéves terv teljesítésére, a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának fejlesztésére irányuló tö­rekvéshez. NY. SZ. HRUSCSOV Irkutszkban és Bratszkban Moszkva (ČTK) - Nyikita Hrus­csov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke október 7-én II 18-as repülő­gépen Irkutszkba érkezett és meg­szemlélte az angarai kaszkád első részét, az irkutszki vízierőművet. Ny. Sz. Hruscsov ezután megte­kintette az angarai bratszki vízi­erőmű építkezését, ahol a szibériai dolgozók melegen üdvözölték. HRUSCSOV ELVTÁRS KRASZNOJARSZKBAN Krasznojarszk (TASZSZ). — Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap a Jenyiszej szibériai folyó mel­lett fekvő nagy ipari városba, Kraszno­jarszkba érkezett. A tavalyi évhez viszonyítva az ENSZ idei költségvetését egymillió dollárral akarják emelni. A cseh­szlovák küldött megjegyezte, hogy még hozzájárulnak további utólagos kiadások, amelyekkel a csehszlovák küldöttség nem érthet egyet, így pl. ún. „magyar kérdés" képviselőjének és a koreai bizottságnak kiadásaival. Ezek a tervek a hidegháború eszkö­zei és ezért a béke érdekében meg kell őket szüntetni — hangsúlyozta végül a csehszlovák küldött. Delhi (ČTK) - Delhiben nyilvá­nosságra hozták Csou En-laj vála­szát Nehru üdvözlő táviratára, me­lyet a Kínai Népköztársaság fennál­lásának 10. évfordulója alkalmából intézett hozzá. Csou En-laj válaszá­ban hangsúlyozza, hogy Kína és India népeinek régi és mély barátsága a kölcsönös rokonszenv, kölcsönös tá­mogatás és a békés egymás mellett élés öt elve alapján óriási fejlődé­sen ment keresztül azóta, hogy a két ország visszaszerezte független­ségét. Noha a két ország kapcsola­tában mosí bizonyos nehézségek me­rültek fel. a hosszú történelmi fejlő­dés szempontjából röpke epizódnak tekinthető évszázadok óta tartó ba­rátságukban. Csou En-laj hangsú­lyozza, hogy egyetért Nehru remé­nyével és meggyőződésével, hogy „mindkét fél közös erőfeszítése folytán Kína és India népének ba­rátsága a következő években két­ségtelenül tovább fog fejlődni". A csehszlovák küldött beszéde az ENSZ-közgyűlés költségvetési bizottságában Csou En-laj viszonozta Nehru üdvözlő távirafát (JJ SZÖ 4 * 195 9- október 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom