Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-01 / 272. szám, csütörtök

j)49 ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK A s összetartás ereje A szocialista országok családjának része Kína gazdasági felvirágzásában M a ünnepli a Kínai Nép­köztársaság, a legna­gyobb ázsiai szocialista nagy­hatalom fennállásának 10. év­fordulóját. A szabad fejlődés tíz évének határkövei ä gaz­daság valamennyi ágában elért hatalmas sikerei, különösen a tavalyi nagy ugrás évének eredményei. E sikerek alapján a párt és a kormány merész feladatokat tűzhetett ki a ter­melés terén: az idén 18 millió tonna acél, 580 millió tonna szén, 525 millió tonna gabona, 5 millió tonna nyersgyapot termelését. E feladatokat az országos munkaverseny és a lelkes népi kezdeményezés alapján a párt Központi Bizott­sága és az országos népi gyű­lés ülésszaka nemrégen fel­emelte. így csak az állami vál­lalatok acélgyártása eléri a 12 millió tonnát, ami a tavalyihoz viszonyítva fele annyival töb­bet jelent. Kína népgazdasági sikerei alapját a párt bölcs vezetésé­vel buzgólkodó tömegek vas­akaratán és munkáján kívül a Szovjetunió vezette szocia­lista tábor testvérországainak példás segítsége és együttmű­ködése teremtette meg. Első helyen a Szovjetunió említendő. A szovjet-kínai gaz­dasági együttműködés évszá­zados hagyományokra tekint vissza. Már a XVII. században virágzott a kereskedelem a cári Oroszország és a Kínai Császárság között. Fontos megjegyeznünk, hogy az orosz­kínai kereskedelmi viszonyt egyenjogú, kölcsönösen előnyös szerződések jellemzik, ellen­tétben a múlt századok folya­mán folytatott angol gyarmati politikával, mely egyenlőtlen, KUO MO-ZSO: Emlékezés Emlékezz, neked mondtam) a börtönben sok éve: <, „Virágom minden szirmát ' rábízom röpke szélre ..," ' Azt mondtad: öreg lettem, fáradt a vers-írásra, < énekem patak-ágyát nem itatja forrása. ( De én nem tudok hinni szavadnak, kedves társam, virágom minden szirma üde, mint hajdanában, sok új dalom madárként száll, mint valaha régen, szél dédelgeti őket a kék tavaszi égen. ( Sörényem - nézd meg jobban! —­nem olyan ősz, miuí mondod, j ; de még ha ősz is - hagyjuk' az öregember-gondot. ( Barátom, örök forrás buzog és csobog bennem, mint ifjú folyam árja, ] szétárad a szívemben. | Dalaim tán fakóbbak i — nincs örök tavasz, látod — 1 de szélvészként lerázzák a lomha őszi álmot, i Szárnyakon érkezik tán \ a kínai talajra i India forrósága, j) 1 Szibéria viharja. > Életemet, barátom, | félig már végig-éltem, i énekemet, barátom, [ nem hagyom abba mégsem, i ott lesz vége, barátom, ' ahol elér a végem — , országunk szegény népét i > ki dalolja, ha én sem? í > Barátom, nem ismertél fi ' s magamat nem ismertem — í t ó, mennyire ragyogó nap < ! lelt vak kétségben engem! 1 i De az éj sötétjében ) míg börtönben hevertem, ; ( álmatlan töprengésben <, 7 elém tárult a lelkem. < (1928. május) ( < Weöres Sándor fordítása \ az országot kifosztó szerződé­seket kényszerített az elma­radt Kínára. A két ország fő cserecikke az orosz prém és a kínai tea volt. A gazdasági kapcsolatok fej­lődését szemléltetően igazolja a külkereskedelmi forgalom, mely a Szovjetunió és Kína között 1950-től 1957-ig meg­négyszereződött, tavaly pedig további 18 százalékkal emelke­dett. Kína külkereskedelmi forgalmának a felét ma a Szov­jetunióval folytatott kereske­delme képezi. Kína külkeres­kedelmi forgalma a szocialista tábor országaival az 1950 — 1956-os években hatszorosára növekedett. Jelentősen képvi­selve van benne hazánk is, va­lamint Lengyelország és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság. Óriási segítséget nyújtott a Szovjetunió a kínai ipar fej­lesztésében. Gazdasági egyez­mény alapján eredetileg 211 iparvállalat építésében segített dokumentációval, szakembe­rekkel és berendezések szállí­tásával. Tavaly újabb 44 nagy­vállalat, az idén júniusban pe­dig további 78 nagy iparválla­lat felépítésere és berendezé­sére kötöttek egyezményt. Ez az 1959 —1967-es években va­lósul meg. Szovjet dokumentá­ciók alapján 222 új termékfaj­ta gyártását vezették be. Most újabb 104 termékfajta terme­lését tervezik. Főként kőolaj­ipari, acélipari, gépipari stb. termékfajtákat gyártó beren­dezésekről van szó. Több mint 200 fajta szerszámgép, 900 új­fajta kohászati berendezés, vegyiipari berendezés és alkat­részgyártó-üzemi berendezés termelését sajátítoták el szov­jet műszaki dokumentáció alapján. Kína viszont az együttmű­ködés keretében selyemszövö­dei és vasbetoncsőgyártó-be­rendezések dokumentációját adta át a Szovjetuniónak. Egyre nagyobb arányt ölt Kí­na és a népi demokratikus or­szágok együttműködése. Hazánk főként erőművek, cukorgyárak és egyéb berendezések szállí­tásával segíti Kínát, ezenkívül más ipari objektumok építésé­ben nyújt műszaki és anyagi segítséget. 1950-től 1958-ig 78TSzorta növekedett orszá­gaink árucsere-forgalma; s a jövőben tovább növekedik. Több mint 90 százalékban gépeket és berendezéseket szállítunk Kí­nának. Kínában kedvelik a pontos csehszlovák szerszám­gépeket és a kitűnő vegyiipari berendezéseket, a csehszlovák autóbuszokat és teherautókat. Pekingben a városi közlekedés több mint 70 százalékát cseh­szlovák autóbuszok és trolibu­szok bonyolítják le. Több mint 5000 Zetor traktorunk jól be­vált a kínai gazdaságban. Cseh­szlovák segítséggel épült Kan­tonban egy cukorgyár, mely na­ponta 2000 tonna cukornádat dolgoz fel. E segítségért Kíná­tól fémeket, nyersvasat és vas­ércet, gyapotot, gyapjút, nyers­selymet, bőrt, prémet, dohányt és élelmiszert kapunk. Az NDK­val együtt hőerőműveket épí­tünk Kínában. A kulturális csere és a szak­emberképzés terén is figyelem­re méltók a tíz év eredmé­nyei. 1951-től 1956-ig 6300 kí­nai szakember járt tanulmány­úton a Szovjetunióban, nem szólván a szovjet főiskolákon tanuló kínai fiatalokról, akik közül már 1061-eti befejezték tanulmányaikat. 1957 óta a Szovjetunió is főiskolásokat küld kínai egyetemekre, jelen­leg 115 szovjet fiatal tanul Kí­nában. gy sorolhatnánk tovább a szocialista országok testvéri segítségének példáit, melyek nagyrészt előmozdítot­ták a szabad kínai nép sike­reit. Beszélhetnénk a nagy­arányú kulturális cseréről, stb. Megjegyzendő: annak ellenére, hogy bizonyos országok még ma is vonakodnak felvenni a kapcsolatokat a Kínai Népköz­társasággal és elismerni tör­vényesen megillető ENSZ kép­viseletét, Kína ma már össze­sen 1 milliárd 170 millió lakost számláló több mint 30 ország­gal tart fenn diplomáciai, 69 országgal pedig kereskedelmi kapcsolatokat. LÖRINCZ LÁSZLÓ A jungkwai kommuna közös étterme V 1. kép: Gazdag rizstermés Szecsuanban © 2. kép: Jung Kuan-hsiu, a Popo kommuna el­nökhelyéttesnője unokáival. A kínai orvostudomány több ezeréves hagyományra tekint vissza, de az ország lS49-ben történt fel­szabadításáig a nép számára nem lézetett egészségügyi' gondoskodás Kínában most már minden járási székhelyen van kórház és minden népi kommúna rendelkezik egészség­ügyi központtal. A korszerű kór­házakban 440 ezer ágy, vagyis 7,7­szer több van, mint a felszabadítás előtti időben. A kórházak 25 szá­zaléka a vidéken fejti ki tevékeny­ségét. Minden munkás és állami hivatalnok ingyenes orvosi gondos­kodásban részesül. A gyárakban dol­Á kínai egészség­ügy fejlődése gczó nök 56 napos anyasági szabad­ságra tarthatnak igényt. Kínában jelentós sikereket értek el a fertőző betegségek elleni harc­ban. A schistosomiasis (mételyféreg okozta baj), mely előbb több mint 100 millió paraszt életét veszélyez­tette, megszűnt az e betegség által sújtott terület kétharmadrészében. A gyermekhalandóság a Kínai Nép-­köztársaság fennállásának 10 éve alatt 60 százalékkal csökkent. A kínai orvosi tagozatokon az el­telt 10 év alatt csaknem 40 ezer főiskolai hallgató, vagyis ötször annyi fejezte be tanulmányait, mint a felszabadítás előtti 20 év alatt. Kínában már korszerű orvosi mű­szeredet és kórházi berendezéseket is gyártanak, amelyek a brnói nagy­vásáron igen nagy érdeklődésnek örvendtek. A kínai gyógyszertárak­ban a hagyományos hatékony orvos­ságok mellett korszerű gyógyszere­ket, mint penicillint, streptomicint, és más antibiotikumokat is készí­tenek Tizenegyezer kilométer az új Kínán keresztül Négy társadalmi rend egymás mellett Jün-nan tartományban, az örök tavasz országában húsz nemzetiség él. Találunk köztük törzseket, amelyek még nem ju­tottak ki az ősközösségi társa­dalomból és a matriarchátusból, a hegyek között vadász törzsek állítják csapdáikat és hajszolják halálra a vadat; a társadalom legkezdetlegesebb formái mellett megtaláljuk ezen a területen a rabszolgaságot és a hűbériséget, de már végüket járják, akárcsak a szörnyűségek és igazságtalan­ságok, amelyek e társadalmi rendszerek kísérő jelenségei. Ezért bennünket elsősorban azoknak a munkája érdekel, akik akaratuk és hitük erejével tör­ténelmi sorsfordulón segítik ke­resztül e törzseket és nemzeti­ségeket — úgy is mondhatnánk — az ókorból a szocializmusba viszik át őket. A kínai kommu­nistáké e munka érdeme, ők formálják rendkívül nehéz kö­rülmények között, súlyos áldo­zatok árán az új embert. A han nemzet tizenkét millió (kínaiak) és húsz más nemzeti­ség kereken hatmillió tagja te­lepült meg a völgykatlanokban és a hegyek közt, amelyek Jün­nan tartomány 420 ezer négy­zetkilométernyi területének több mint kilenc tizedrészét foglalják el. Természeti szépségekben bő­velkedik ez a vidék, de bejárni, beutazni nem könnyű. Gyakran napokig eltart, amíg az ember a kerületi székhelyekről eljut a járásokba (a tartománynak ösz­szesen 11 kerülete és 3 autonóm körzete van.) Kevés az országút, s építésük nagy nehézségekbe ütközik. A meglévő hegyi utak javarészt csak májustól októbe­rig járhatók. Olyanok a hegyek, mint valami háborgó tenger megdermedt, tarajos hullámai, az egyik gerincről átkiálthatsz a másikra a keskeny és meredek falú völgyeken keresztül, ha fegyvered van, elejtheted a túlsó lejtőn legelésző vadat, de aztán legalább egy napig tart az út a zsákmányhoz. A tartomány legdélibb részé­ben a talaj tengerszint feletti magassága 70 méterre ereszke­dik le — a nyugati határszélen eléri az 5000 métert —, s itt magasra nőtt, sűrű őserdőkön kell keresztül törnie az utazó­nak. Kun-mingba egyetlen vas­útvonal vezet Vietnam felől, a keskeny vág ányú vaspálya 250 kilométeres hosszán 250 alagúton bújik keresztül. A jövő év folya­mán készül el az a vasútvonal, amely összeköti Jiin-nant Cshan­tuval Szecsuan tartományban, s rajta keresztül Kína középső és északi tartományaival. A két vá­ros között a távolság légvonal­ban 700 kilométer, s köztük sza­kadatlan láncokban sorakoznak a hegyek. Jiin-nan iparát a kö­zelmúltban kezdték kiépíteni. Ezek az adatok még hozzáve­tőleges képet sem adnak azok­ról a nehézségekről és akadá­lyokról, amelyeket a természet állított itt az építő ember útjá­ba és amelyeket a kínai kommu­nistáknak le kell küzdeniük. De vannak más jellegű nehézségek is. A párt ezerszámra küldi tag­jait, a han nemzet és a többi húsz nemzetiség fiait a tarto­mány minden sarkába (a lakos­ság egy harmadrésze az egész terület 70 százalékán él.) A nem­zetiségek több mint 7000 tagját képezték ki, iskoláztatták és küldték vissza szülőfalujukba, hogy segítsenek társaiknak, sza­badítsák meg őket több ezeréves elmaradottságukból. A párt szüntelenül irányítja ezeknek az úttörőknek a mun­káját, bár közben nem kis ne­hézségekkel kell megbirkóznia, A gyűléseket például nagyobb­részt telefonon tartják meg. A „kiszállások" nem gyakoriak, viszont annál hosszabb ideig tartanak. A párt nemzetiségi politikája, amelyet az elvtársak végrehaj­tanak, mindenütt egy és ugyan­az, a módszerek azonban na­gyonis különbözők, s érthetően nagyok az eltérések az egyes intézkedések között is, mert esetröl-esetre számba kell venni a gyakran rendkívül ellentétes helyi adottságokat. AZ ŐSKÖZÖSSÉGI TÁRSADA­LOMBAN élő határvidéki tör­zsek, például a khava (200 000 ember), a tu-lung (3000 em­ber), a li-su (200 000) és a tying­pho nemzetiség esetében az át­menet közvetlen, földreform nél­kül. Ilyen „közvetlen" átmenetet valósítottak meg azokon a vidé­keken is, ahol az egyes falvak közösen művelték meg a földet, közösen arattak és elosztották egymás közt a termést, vagy ahol néhány család vagy nem­zetség dolgozott közösen és osztozott meg a termelt java­kon. A föld és a ház köztulaj­don volt, a családok vagyona mindössze szerszámokból és há­ziállatokból állt. Ezeken a terü­leteken a termelőerők rendkívül fejletlenek voltak, a kezdetleges szerszámok, munkaeszközök kö­böl, fából és bambuszból készül­tek, kivételnek számított egy­egy vaskés vagy acélszekerce. Sok helyütt botokkal, különleges hosszúnyelű késekkel „szántót ­tak". A termés természetesen rendkívül csekély volt. Az állam élelmiszereket, ru­hákat és mindenekelőtt korszerű szerszámokat küldött ezekre a teriiletekre, ellátta a lakosokat vetőmaggal, s egyéb támogatás­ban részesítette őket. Kínai pa­rasztok érkeztek a faluközössé­gekbe, hogy megtanítsák a helyi ' lakosságot a föld jobb megmű­velésére, az öntözéses gazdálko­dásra, csatornák és gátak építé­sére; szerszámok készítésére, szövetek és más létfontosságú használati cikkek gyártására, sőt néhol még arra is, hogyan főz­zék meg az ételeket. Az állam leszállított áron látja él az itteni ÜJ SZÖ 4 * 1 959- Október 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom