Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-29 / 299. szám, csütörtök

A forradalom hírnöke Peter Zvon: Boldogultak bália Vv. G. CsernÍK£*\iC7leii hnlriírínnb 7/1 Wy. G. Csernisevszkij halálának 70. évfordulójára TV| yikolaj Gavrilovics Csernisevszkij. a nagy orosz író és forradalmi ­1­1 demokrata, 1828. július 12-én született Szaratovban. Korán megismerkedik Bjelinszkij cikkeivel, Zsukovszkij, Puskin, Ler­montov verseivel, Dickens műveivel. Tud oroszul, görögül, perzsául, tatá­rul, németül, héberül és angolul. Csernisevszkijt papi szemináriumba küldték szülei, ahol felismerték a tehetségét. A szemináriumi oktatás nem elégítette kl tudásvágyát Később a pétervári egyetem történeti és nyelvészeti karán tanult. Az egyetemi előadások után tovább képezte magát, fürkésző elmével kereste az élet felvetette sok kérdésnek a megoldását. Forradalmi meggyőződé­sének kialakulására nagy hatással volt Feuerbach filozófiája. Egyetemi tanulmányainak befejezése után 1850 tavaszán hazament Szaratovba, nem sokkal később a szaratovi gimnázium irodalom tanára lett, majd néhány év múlva feleségével együtt Pétervárra költözött. Itt eleinte alkalmi munkából, korrektúra-olvasásból élt. 1854-ben kezd először a Szovremennyik c. folyóiratba cikkeket írni. Később egyik legjelentősebb munkatársa, szerkesztője lesz ennek a haladó újságnak. Csernisevszkij szerkesztői tevékenysége alatt a Szovremennyik munkáját a kővetkező nagy Írói egyéniségek is támogatták: Turgenyev, Dosztojevszkij Uszpenszkij. 1861. november 20-án Csernisevszkij beszédet mondott Dobroljubovnak a temetésén. Beszéde forradalmi volt, harci felhívás hangzott belőle. A cári rendszert nyugtalanította Csernisevszkij tevékenysége. A titkos rendőrség hamis tanúk segítségével vádakat koholt ellene. Letartóztatták, nyolc évi kényszermunkára és életfogytiglani szibériai száműzetésre ítél­ték a fennálló rend megdöntésére irányuló lázító tevékenységéért. Csernisevszkij az ítélet után nem csüggedt el. Megírta „Mit tegyünk" c. nagy jelentőségű munkáját, a száműzetésben pedig „Prológus" címmel írt könyvet. A nagy forradalmárt, írót, publicistát és kritikust a száműzetés nehéz évei megtörték. 1889. október 29-én (a régi időszámítás szerint 17-én) halt meg, agyvérzésben. Ratimovszky Gyula Úl filmek A gazdag heti műsoron több érde­kes hazai és külföldi filmalkotás sze­repelt. Megemlítjük: A FÉRFI, AKI NEM TÉRT VISSZA című legújabb szlovák detektívfilruet, melynek ér­tékeléséhez még visszatérünk, Jirí Trnka érdemes művész shakespearei témára készült SZENTI VÄNÉJI ÁLOM című bábjátékfilmjét, Jacques Tati, A NAGYBÁCSIM című francia vígjá­tékfilmjét, mely Hulot úr további vi­szontagságainak tárgyalásában nem éri el a társadalmi szatíra kívánt színvonalát, és élét a komikum le­tompítja. A DEFA alkotásai közül az NDK 10. évfordulója alkalmából be­mutatott A TÁRGYALÁST ELNAPOL­TÁK, AMiGO, valamint Kurt Maetzig A MATRÖZOK DALA című forradalmi tárgyú filmjét és Anzftl Vagenstejn bolgár rendező közös bolgár-német produkcióban készült CSILLAGOK című filmjét láttuk. E két utóbbi eszmei--és társadalmi mondanivaló­jával túlszárnyalja az előzőeket. A matrózok dalát — legalább is témájában Einzenstejn Potyomkin cirkáló című filmjéhez hasonlítják a külföldi lapok, viszont méltán fel­rój ják, hogy a kitűnő és szakavatot­tan megrendezett tömegjelenetek ré­szekre bomlanak, elaprózódnak, szét­esnek a filmben, ami kétségtelenül ront a hatásából. A Csillagok forgató­könyve Vagenstejn személyes hábo­rús élménye alapján készült. Két fia­tal tragikus szerelmét tárgyalja egy koncentrációs táborban. Walter a náci hadsereg altisztje, szépséget kereső és imádó művészember, felocsúdik tétlen Idealizmusából, amikor bűnös kezek elszakítják Ruth-tól, egy gö­rögországi zsidólánytól, a tábor la­kójától, miután mély szerelem bon­takozódott ki köztük. A botladozó és sokat szenvedő emberi lélek mély titkainak feltárása, a nyílt háború­ellenes hang adja meg a film hatá­sosságát és biztosítja sikerét. Ugyancsak lebilincselő és hatásos alkotás volt a lengyel Leonard Bucz­kowski filmje: A SAS NEM ADJA MEG MAGÁT. A film, mely nagysi­kerrel szerepel a moszkvai nemzet­közi filmfesztiválon, egy lengyel ten­geralattjáró legénységének küzdel­mes megmenekülését írja le az 1939 szeptemberében váratlanul kitört né­met-lengyel háború első napjaiban. A hét legkimagaslóbb alkotása aJonban a SZOBA A TETŐN című angol film. Jack Clayton rendező igen hatásos társadalombíráló drá­mát alkotott a szövegkönyv alapján. Az idei cannesi nemzetközi film­fesztiválon méltán nyerte el a szo­ciális haladást szolgáló filmek fő­díját. A moszkvai filmfesztiválon ls — versenyen kívül — nagy sikerrel szerepelt. A társadalmi mondanivaló, a mű­vészi kifejező erő oly szerencsésen párosul az alkotásban, hogy tekintet nélkül hőseinek társadalmi állására, mentalitására, erős meggyőző hatás­sal rántja le a leplet a jelenkori tőkés társadalom farkasarcáról, s a tragikus történet hátterében kifejti azt a nemes gondolatot, hogy a bol­dogság útja nem a felső tízezer vilá­gában, kétes társadalmi érvényesü­lésben, hanem valahol mélyebben van, és hogy kicsúszik a munkásszármazá­sú egyén lába alól a talaj, ha elvte­lenül megkísérli a beilleszkedést a vagyonosok társadalmába. Joe Lamp­ton, a filmtörténet fő hőse törte­tésében éppen „szerencséjével" teszi tönkre igazi boldogságát. Barátnőjé­nek egy öregedő, de forrón és álsze­mérem nélkül szerető férjes asszony­nak tragikus sorsát okozza, és ennek emléke végig kíséri őt akkor is, ami­kor egv milliomos lány oldalán kény­telen színlelni a boldog férjet. A film sikere kitűnő lélektani momentumokra, Laurence Harvey és Simoné Signorét nagyszerű főszerep­alakítására épül, s példája annak, hogyan lehet komoly társadalmi je­lentőségű filmet alkotni egy megszo­kott, a szerelmi háromszög kereteit látszólag túl nem lépő témából. Az angol közvélemény is nagy ér­deklődéssel fogadta a filmet. A Tri­búne című lap röviden, de velősen így fejezte ki a kisemberek reagálá­sát: „Figyelemreméltó a film negatív viszonya nézeteinkkel és szellemi ér­tékeinkkel szemben. L. L. TÖRÖK ELEMÉR: ÍGY NŐTTEM ÉN... Képzeletem röpköd, mint a mohos ágon a madarak, emlékeim bokrairól szedegetni egy-két magvat. Zsongó pázsit nevelt engem, tarlószagú tikkadt róna, harmados földön tanultam hajlani a parancsszóra. Izzadtam, mint a kepések, ha tömött arany kévéket hánytam fel a cséplőgépre, s gyönge testem lánggal égett, magamba szívtam: port, pelyvát, és sokszor nem tudtam, minek szunnyadnak bennem a csillagfényű: Álmok, Vágyak, Hitek. Voltam summás répaszedő, s halásztam kassal, mint nagyok, s mint tinta az Itatóst a halszagú víz átitatott. Ha az alkony üszköt hintett a tájra, 6, hányszor álltam őrt kapunkban, míg más gyerek álmokat szőtt fehér ágyban. Izmosodó vak sötétben fUleltem, mint az esti csönd, szél babrálta kuszált hajam, s macskalépttel, ha spicli jött, besurrantam szűk szobánkba, hol a nyirkos falak között négyen-öten kommunisták, kiket gond s a rend Üldözött összenéztek, s morogtak, ma valaki újra lebukhat, majd kezet fogtak, s dacosan cipelték haza gondjukat, így nőttem én. napos nyarak, halkszavú summás parasztja, V biz' nem hullott rám soha sem az úristen szent malasztja. fi A Magyar Területi Színház idénytnyitó bemutatója Szlovák szerző, a 29 éves korában, 1942-ben meghalt rendkívül tehetsé­ges Peter Zvon szatirikus vígjáté­kával kezdte el új évadját a Komá­romi Magyar Területi Színház. A Bol­dogultak bálja lényegében nem más, mint két világ, a királyok, grófok, rnárkinök, lovagok — a feudalizmus és az uborkafára felkapaszkodott ve­zérigazgatók, az újgazdagok, az úr­hatnám polgárok — a kapitalizmus világának szembesítése művészi síkon. A bíró maga a szerző, akit ugyan korlátok közé kényszerít világszem­léletének kiforratlansága és a darab ősbemutatója idején (1940) a gondo­latkibontakozást gátló fasizmus, de aki alakjai beállításával, közvetve és közvetlenül szenvedélyesen elítéli a királyok és a Királyok világát. Zvon darabja — ettől eltekintve - többé­kevésbé jelképes formában vádolja a fasizmust és a háborút is. A nagyszerűen megírt tragikomédia alapötlete kitűnő. Megelevenedik a háromszázéves kép, a rámából kilép a főúri társaság és elindul, hogy vá­laszt kapjon a kérdésre, vajon van­nak-e még királyok, vajon változott-e s menrtyiben az élet. A kastély tulaj­donosa, Király Arisztid vezérigazgató áltál rendezett bálra toppannak be. A bemutatkozó Királyban királyt lát­nak és itt kezdődik el a bonyodalmak sorozata, amelynek végén a kiábrán­dulás várja őket. Királyok már nin­csenek. Az élet ugyan nagyot válto­zott, de nem lett jobb, csak érthe­tetlenebb. Martin Hollý, a žilinai vendégren­dező a darab felfogásában lényegében helyes kiindulópontot választott. El­sőrendű feladatának tartja aláhúzni mindazt, ami nevetségessé teheti a régi és az új uraságokat. Jól felméri, hogy a Boldogultak bálja mondani­valójának ez a legidőszerűbb, legma­radandóbb része. E helyes koncepció arányaiban azonban már van kifogá­solni valónk. Ez pedig az, hogy Hollý sokkal hatásosabban rajzolja meg a polgári figurák karikatúráit, mint a főurakét. Az utóbbiaknál — különö­sen Szilvia márkinónéi, kelleténél több a rokonszenvet ébresztő vonás és így nem csoda, hogy a néző főleg az urakat elítélő *szolga, Barnabás fáj­dalmas éneke alapján vonhatja le a helyes következtetést: a lényeget te­Kínai múzeumok A hatalmas népi Kína gazdasági és technikai fejlődésében mutatkozó „nagy ugrás" -szerű változások a múzeumok szervezésére és átszervezésére is jellem­zők. — Ezeknek a fontos társadalmi in­tézményeknek tudományos és nevelő hi­vatásuk van; a történeti, művészeti, iro­dalmi és technikai gyűjtemények közös és kizárólagos célja, hogy a mat életet szolgálják. Irányelvük, hogy: a múlt ér­tékeit a jelen érdekében használják föl. Régebben a kiváltságos osztályok lá­togatták a múzeumokat, azonban ezek a materialista történelmi felfogás alapján való mai átrendezése a legszélesebb ré­tegekhez szól. Felébreszti bennük a ha­zaszeretetet, a nemzeti büszkeséget, a technikai és szellemi haladás és az ateiz­mus felé mutat. — Mindez megfelelő eredménnyel jár, sőt erős ösztönzést ad a mai tudomány, technika és művészet fejlődésének is. ösi, rég feledésbe merült híd- és egyéb építkezési elvek, bonyolult öntözési rendszerek, a műipar féltett tit­kai váltak újra ismertté. A régészek munkássága nyomán a kínai orvostudo­mány és gyógyszerészet, az agrotechnika és kohászat is értékes ismeretekkel gya­rapodott. Kína sok ezeréves politikai, gazdasági és szellemi fejlődését b rend­kívül gazdag, régi és újonnan felderített kulturális emlékek, a múlt képző- és iparművészeiének legszebb alkotásai doku­mentálják s a népszerű és tudományos nevelésen kívül esztétikai nevelésben is részesülnek a múzeumokat látogató nagy néptömegek. Természetesen rendkívül alaposan szemléltetik a kínai társadalom­ban végbement forradalmi változásokat, leien életük legtipikusabb dokumentumai jelzik a mindenirányú páratlan fejlődést és a nép fokozódó életszínvonalát. Be­mutatják a múlt örökségének, a rab­szolgaság utolsó maradványainak, a hű­béri. és tőkés rendszernek felszámolá­sát. — Figyelemre méltó ellentétet képez­nek a nemzeti kisebbségi területről szár­mazó bilincsekkel és kínzó szerszámok­kal szembeállítva a mai üzeqiek termé­kei s a földművesszövetkezetek és a kom­munák kiváló eredményei, — valamint az új művészet alkotásai. Az új nemze­dék politikai irányításának ez a legha­tásosabb módja. Országosan és nemzet­közileg legjelentősebbek a pekingi, nan­kingi és sangháji múzeumok. — Első he­lyen áll a Pekingi Történelmi Múzeum, amelynek nagyszerű új épületét most, a 10. évforduló ünnpségei közepette nyi­tották meg. Az egész ország térületén ezerszámra létesített kisebb-nagyobb új múzeum kitűnően tájékoztat az illető vi­dék történeti és kulturális fejlődéséről és ielenérBl. Ezek a materialista világnézet alapján •endezett kínai múzeumok belekintést idnak a világ egyik legrégibb kultúrájá­nak objektív történetébe s ezzel pár­huzamosan az emberi társadalom fejlő­désébe is. (- ny) kintve úr és úr között vajmi kevés a különbség. Hollýt igen nehéz feladat elé állít­ja a darab mondanivalójának másik része, amely a humanizmus pártján az embertelenség, az ember-ellenes­ség ellen lázadozik. A megváltozott körülmények folytán teljes egészében nem igen lehet időszerűvé tenni mindazt, ami oly erősen hathatott ti­zenkilenc évvel ezelőtt. Ezen csak a szövegtörlés vagy a mai példákba torkolló merész aktualizálás segít­het. A rendező azonban nem választja ezt a két lehetőséget, hanem az ún. Szlovák Állam éveibe lokalizálja egy­két szöveg-kiegészítéssel, kosztüm­megoldással és vetítéssel ezeket a jeleneteket. Az ún. Szlovák Államot a gyakorlatból nem ismerő magyar közönség fülében sajnos nem egy esetben erőszakoltan cseng az ilyen utalás. A darab egyik legerősebb jelenete a második kép vége. A bál kellős kö­zepén ódát mond a Költő a „ma emberéről". Ez a „ma embere" az adott esetben a közösségi gondolatot felrúgó, magát büszkén übermensch­nek valló, véres korát tömjénező s benne kielégülő őrjöngő kreatúra. Ri­chard és Alfréd gróf visszatérő ref­rénként elítélő gúnnyal válaszolja meg a számukra oly ellenszenvesen, idegenül hangzó ódát. S az előadás­nak ez a kulcsfontosságú mozzanata - őszintén meg kell mondanunk — nemcsak elsikkadt, hanem teljesen ellentétes értelmet kapott, mert a két gróf hangjában nem gúny volt, hanem egyetértés, nem ítélet, hanem feloldozás. A szuronyos német kato­nák háttérre vetített árnyképe ezért nem egészítette ki szervesen a szer­ző mondanivalóját, ezért tekinthetett rá a néző jogosan furcsáivá. A színészi játékról szólva elsősor­ban azt kell megemlítenünk, hogy ez volt az első alkalom, amikor a MA­TESZ törzsgárdája mellett bemutat­koztak a volt Faluszínház magyar együttesének Komáromba szerződött tagfai is. A színház ezzel kétségte­lenül csak nyert, hiszen ezentúl pár­huzamosan két csoportja végezheti áldásos népművelői munkáját fatvain­kon. Nem kevésbé örvendetes, hogy a bemutató előadáson az új tagok lényegében jól beilleszkedtek az együttesbe. Ez elsősorban Palotás Gabira vonatkozik, akinek Királyné­ja - néhány túlzástól eltekintve — szinte tökéletes gúnyrajza volt az üresfejű, előkelősködő, de felette kö­zönséges úri nőnek. Holubek László egy másik fontos szerepben (Alfréd gróf) már sokkal halványabb volt, minden igyekezete ellenére sem tudta feltárni szerepe mélységeit, leszürkit­ve adta a gróf szellemes alakját. Kisebb szerepekben Siposs Ernő Géza lovagja, Várady Béla lakája és külö­nösen M. Horváth Ilona Anna gróf­nője tetszett, bár az utóbbi helyen­ként kizökkent az arisztokratikus beszédmodorból. , A régi gárda tagjai közül — a rendezői beállítástól eltekintve — Udvardi Anna elismerésre méltó fel­készültségről, nagyon finom, kultu­rált előadásmódról, tiszta szöveg­mondásról, komoly tehetségről tett újra tanúbizonyságot. Szilvia márki­nője erős, meggyőző, igazán szép alakítás. Konrád József Richárd gróf­ja egyszerű eszközökkel megformált hiteles figura, a színész pályájának egyik kiemelkedő csúcsa. Mily nehéz feladat hárul a szolgát játszó Korai Ferencre, aki szinte véges-végig hall­gat vagy dadog s csak ura parancsára szólal meg a darab zárórészében, hogy az urak szemébe sírja vádját és mily nagyszerűen, milyen meglepő tökéllyel teszi ezt. Király Dezső jól felfogta szerepét, nyavajgó papucs­hősként, ütődött titkárát (Rozsár Jó­zsef) bőszen leckéztető, paprikajan­csiként játssza meg Király vezérigaz­gatót. Kár, hogy a bemutatón nem volt eléggé elemében, helyenként hiányzott játékából a többszínűség. A Költőt alakító Turner Zsigmond, sajnos csak a részeg költőt adja, ezt ugyan jól, de ez kevés, leszűkíti sze­repe komoly mondanivalóját. Nagy Eszter újra olyan szerepet kapott (Adél), amelyben színészi adottságai jól érvényesülhetnek. Dicséretére le­gyen mondva, hogy mértéktartó, fe­gyelmezett s e túlzásra ösztönző bő­vérű figura megformálásában sehol sem lépi túl a megengedett határát. Bugár Béla Pétere további színészi fejlődés bizonyítéka. Csak örülni te­het annak, hogy mindinkább szabadul a merevségtől, a modorosságtól. Végül három rövid megjegyzés. A Boldogultak bálját Tóth Tibor for­dította, mégpedig szárnyalóan, színe­sen és ízesen, a legnagyobb elisme­rést érdemlő módon. Nem könnyű feladatot oldott meg ragyogó bravúr­ral, hiszen olyan darabról van szó, amely félig próza, félig pedig vers. Kár, hogy jambusai a színészek aj­kán nem egy esetben elsikkadtak. A ďtszlet- és jelmeztervek, Bunta István munkája, szintén újat jelen­tenek a komáromi színházban, Bunta nemcsak ökonómikusan ki tudja hasz­nálni ezt a kis színpadot, hanem egyben a müvei egybehangzó formá­ban el tud szakadni a leíró,, a na­turalista díszlettervezési koncepciótól, amely gyakran szembe ütött a komá­romi színpadon és a maga útján jár­va, modern elképzelést érvényesít. Az utolsó megjegyzés a szövegkönyvre vonatkozik. Nem értjük, hogy miként kerülhetett Peter Zvon oldalas fény­képe alá a „ma emberéről" szóló óda négy verssora. Semmi keresnivalója nincs ott! Összegezésül ennyit: Meggyőződé­sünk, hogy a hibák egy részén a to­vábbi előadások során még lehet és kell is kiigazítást eszközölni. Csak így érhető el teljes mértékben az, hogy a közönség ne csak derüljön a nagy­szerű vígjátékon, hanem megtalálja a felszín alatt rejtőző, eddig még fel nem tárt értékeket is. Martin Hollý mesterségbeli tudása, amely az előadásban minden fogyatékosság el­len határozott és meggyőző formá­ban kifejezésre jutott és a színészek tehetsége elmélyülőbb munkával pá­rosulva minden bizonnyal meg tud birkózni a buktatókkal. Gály Iván Űj üzemi klub az új városrészben Rövid tíz év alatt Komáromban nemcsak új gyár, — új város­rész is létesült. Az Gj­Komáromnak elnevezett hatalmas település több ezer hajógyári mun­kásnak nyújt hajlékot, nyugodt kulturált éle­tet. Oj-Komárom ma is állandóan épül, szépül, terebélyesedik. Űj blokkok létesülnek, a meglevőket csinosítják. A város képe napról napra változik. A modern háztöm­bökkel, ízlésesen be-' rendezett üzletekkel, korszerű iskolával és bölcsődével rendelkező település nemrégen újabb középülettel gaz­dagodott: megnyitották a nagy költséggel épí­tett üzemi klubot, me­lyet nyugodtan nevez­hetnénk városi kultúr­háznak. Az üzemi klubban modern színpad, több mint háromszáz férő­helyes nézőtér, televí­ziós terem, olvasóte­rem, fotokamra és más korszerűen berendezett helyiségek szolgálják a kultúra céljait. Hogy milyen szép és igazán modern üzemi klubja van a komáromi hajó­gyár dolgozóinak, azt elképzelhetjük abból, hogy a klub berende­zése közel 300 000 ko­ronába került. Magunk is csodálkoz­va jártuk a szebbnél szebb termeket, ifyen üzemi klub bizony ke­vés helyen van. S va­jon a hajógyár dolgo­zói élnek a lehetősé­gekkel, kihasználják üzemi klubjukat ? A kérdésre ma még nem lehet egyértel­műen válaszolni. Az épületet néhány hete nyitották meg. A dol­gozók még csak ismer­kednek a klubbal. Az eddigi érdeklődésből azonban megállapítha­tó, hogy az új üzemi klub máris egyik leg­jelentősebb szórakozási és művelődési helye a hajógyár dolgozóinak. Jelenleg a film- és a televíziós előadások örvendenek a legna­gyobb népszerűségnek. Filmet hetente kétszer vetítenek. Ezenkívül gyermekelőadásokat és hangos híradót rendez­nek, amelyek iránt szintén nagy az érdek­lődés. A könyvtár és az olvasószoba is kész. Csupán a könyvöket kell elrendezni. Ezt a munkát azonban rövi­desen elvégzik, s a kö­zeljövőben már a könyvtárnak és az ol­vasóteremnek is sok látogatója lesz. Az újonnan épült üzemi klub napról nap­ra hódítja az embere­ket. Nem kell hozzá sok idő, s az új üzemi klub a komáromi hajógyár dolgozóinak nélkülözhe­tetlen szórakozási és művelődési helyévé vá­lik. A kultúra Itt is csa­tát nyer, s hozzásegíti a hajógyáriakat, hogy újszerűen éljenek és dolgozzanak. (b) ÚJ SZŐ 7 * 1959- Október 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom