Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)
1959-10-29 / 299. szám, csütörtök
a komáromi hajógyár TÍZ ÉV TANULÁS Ha a diák tíz évig tanul — elkezd az érettségire készülődni. Még egy év — mondja ilyenkor és átveszi mindazt, amit eddig tanult, hogy nyugodt lelkiismerettel állhasson tanárai elé, kezdhessen hozzá a nagyobb jeladat ok megoldásához. Tíz éves a komáromi Steiner Gábor Hajógyár. Kitartó tanulást, kemény munkát jelentett ez a tíz év. Volt év, amikor gyengébben, volt amikor jobban, sőt jelesen vizsgázott. Tíz év — akárcsak a diákoknál — kiváló alkalom arra, hogy átvegyük röviden, mit is tanultunk ez idő alatt. Hogy kiegészítsük azt, amit netalán hiányosan tanultunk meg, jelelevenítsük azt, amit már majdnem elfelejtettünk — szükség lesz rá a vizsgánál. Sorozatban hegesztik a bordázat alkatrészeit. Néhány szó a kulturális munkáról "VT am beszélhetünk a komáromi hajógyár dolgozóinak munkájáról anélkül, hogy ne gondoljunk a kultúra vonalán elért eredményeikre. Az elmúlt évtizedben, a termelőmunka terén elért sikerek mellett, sok sikert könyveltek el a kultúra terén is. Az újonnan épült üzemi klubbal együtt jelenleg már három üzemi klub szolgálja a hajógyár dolgozóinak érdekeit. S a dolgozók kihasználják a lehetőséget. Noha az új klubbal még csak most ismerkednek, régi klubjukban már sok kellemes percet töltöttek és sok siker dicséri munkájukat. A magyar és szlovák színjátszó csoportokon kívül számos kulturális együttes és szakkör működik a klubban. S ami a legfontosabb, az együttesek nemcsak papíron léteznek. Élnek, dolgoznak. Munkájukat számos rendezvény és kulturális műsor jelzi. A színjátszók már az utóbbi években is több alkaloapmal rendeztek egész estét betöltő színdarabokat. Esztrádmüsort és alkalmi fellépéseket rendszercsen tartanak. A 43-tagú esztrádcsoport jelenleg vendégszerepelni jár. Legutóbb Gútán, Somorján és Bátcurkeszin voltak. Műsorukat az elmúlt években bemutatott számokból állították össze. Fellépésükkel mindenütt sikert arattak. A zenekaron és a színjátszókon kívül eredményesen dolgozik a többi csoport is. Jelentős eredményük, hogy kulturális munkájuk során nagy gondot fordítanak az ismeretterjesztésre. Az elmúlt hónapokban például a hajómodellekről, a műanyagokról és a szakirodalomról kiállítást, a műszaki dolgozókkal 4 alkalommal beszélgetést, 12 alkalommal szakelőadást és számos tanulmányi kirándulást rendeztek. A hajógyáriak szórakozási lehetőségéről tanúskodik az is, hogy az év folyamán a három üzemi klubban eddig már 500 alkalommal rendeztek filmelöadást. Kiterjedt és sokirányú a komáromi hajógyár dolgozóinak kulturális élete. Az üzemi klubon kívül számos szórakozási lehetőségre találnak a Magyar Területi Színházban és a Csemadok helyi szervezetében. Természetesen nem ártana, ha a hajógyár üzemi klubja javítaná kapcsolatát a Területi Színházzal és a Csemadok helyi szervezetével. • Néha az együttesek nem találják meg az igazi hangot, müsorpolitikájukban sok a kívánni való. A Területi Színház és a Csemadok helyi szervezetének tagjaitól sok segítséget kaphatnának fogyatékosságuk kiküszöböléséhez. (b) Az első évek 1950-ben futott ki az első vontatóhajó a még alig 40 százalékra felépített üzemből. Egy évre rá kifutott az első személyhajó is. Akkor még szegecselt, ezer tonnás uszályok is készültek itt. Csak a csarnokok és a hajók voltak újak ebben a gyárban, a gyártás módja olyan volt, mint a nagyapák idejében. Középen kezdmegtanulni, hogyan kell építeni a modern hajókat. A komáromi lányok A komáromi lányok szerepét sem hagyhatjuk ki a tízéves történetből. Mint mondottuk, szakember kevés volt, az ország minden részéből kellett idehívni őket és lehetőleg megtartani. Egy épülő, nehézségekkel küszködő gyár biÜj gyárba új gépek valók. Képünk a Iemezhajlítást megkönnyítő prést mutatja be. ték építeni a hajót két irányban — az orr és a tat felé. Csak két munkahelyen egyszerre. „Szépen, lassan" — ahogy mondani szokták, s mi hozzátehetjük — méregdrágán. A régi gyárból hozott szakember kevés volt. Átjött az új gyárba a Csiba család — a hajókovácsok, a Pálfiak — a hegesztők és többen mások. A szakmunkákban azonban vagy tíz vállalat segítségére volt szükség. Voltak itt horovicei szerdők, smíchovi villamossági szakemberek, prágai csőszerelők, Hradec Králové-i fedélzeti mechanikusok, gépészek. És szovjet hajómérnökök. Négy nyelven folyt a beszéd a gyárban — a cél azonban egy: megtanulni, jól zony nem a legjobb csalogató a befutott termelésű üzemek szakemberei számára. Vagy ezer ember, méghozzá szakember kicseréléséről kellett gondoskodni, hogy az üzem sikeresen folytathassa a megkezdett művet. Mit lehetett tenni — tanulni kellett. Tanulták hát az emberek a villanyszerelést, a bonyolult csővezetékek rendszerét, a hajtómű furfangos berendezését ... És hol jutnak itt szerephez a komáromi lányok? Az ő szerepük abban van, hogy igen csinosak voltak. S ezt észrevették a csehországi „szakik" is. Aztán meg ott épült a sok új lakás a hajógyári negyedben... Szóval benősültek. Sokan ott maradtak. így történt, hogy a komáromi lányok is kivették részüket a szakember-hiány leküzdéséből. Tizenöt kilométer hegesztés A hajógyáriak látták, hogy az eddigi módszerekkel nem növelhetik eredményesen a termelést. Hatalmas, modern üzem kicsi és drága termeléssel — ez összeegyeztethetetlen. A szovjet hajómérnökök segítségével új módszereket kezdtek alkalmazni. Először is szekciókban kezdték gyártani a személyhajókat. Ez forradalmi újítás volt. Lehetővé tette, hogy az egész hajótesten egyszerre kezdjék el a munkát, két munkahely helyett tízen. A kész részeket összehegesztették. Igen, összehegesztették és nem szegecselték, mint addig a hajógyártásban szokásos volt. A hajón már egyetlen szegecset sem találunk. A hegesztések hoszsza azonban meghaladja a 15 kilométert is. Az ilyen munkát már gépesíteni lehet. Ma már a hegesztő munkák 35 százalékát félautomatikus gépek végzik ... A hajótörzs építése 30—40 százalékkal meggyorsult. így ment ez fokról fokra, egyik nehézséget a másik után küzdötték le a hajógyáriak. Tavaly már a századik hajó is elhagyta az üzemet. Köztük a legnagyobb, a legszebb a MOL 1200-as. Az üzem felverekedte magát. Példás exportüzem lett, az országos verseny győztese. Zátonyra futás Ebben az évben alacsony a vízállás a Dunán. Az üzemi kikötőben ott állnak a hajók, némelyik indulásra készen, — de a hajófenék a Duna medrén nyugszik, nem lehet elmozdítani. Olyan ez, mint a zátonyra futás — se előre, se hátra. Várni kell, míg a Duna vize felemeli a hajókat, hogy teljes gőzzel kifuthassanak a messzi vizekre. Ebben az évben a gyár is megtorpant valahogy. Azt beszélik: „nagy az új típusok gyártási programja." Tavaly 90 százalékban befutott típusokat készítettek, ma 56 százalékban újakat... Márpedig hajógyári elvtársak, hová jutnánk, ha így gondolkoznánk? Hová jutnánk, ha csak azért gyártanánk petróleumlámpákat, mert az jól ment? Ma villanylámpák kellenek! Ma új, korszerű hajók kellenek, olyanok, mint a MOL 1200-as, vagy még jobbak, hűtőhajók, újfajta A villanyszerelök a kábelek utolsó métereit fektetik a hajó falába. vontatók és tartályhajók. A fejlődés nem áll meg, ha pedig mi megtorpanunk, könnyen zátonyra futhatunk. A hajógyárban nem teljesítették ez idén a műszaki fejlesztés tervét. Ennek folytán a munkatermelékenység sem növekedett meg kellőképpen. Hol van a régi lendület? Annakidején nem ijedtek meg attól, hogy hajófenékkel felfelé építik a hajókat, szétszedik darabokra és sutba dobják a szegecset. Az öreg munkamódszereket mind elvetették, hogy újakat, jobbakat tanuljanak helyettük. Erre van szükség most is. Hiszen valamikor az első személyhajó is új gyártás volt, 'a hatodik pedig már új módszerrel készült. És utána még harminc; és vörös zászlót nyertek vele. Akkor nem volt elég saját szakemberük. Most van. Sok minden van, ami valamikor nem volt. És mégis ... Nem, nem nyugszunk bele a mai helyzetbe. Olyan tetteket vittek végbe az elmúlt évtized alatt a hajógyáriak, amelyekért dicséretet érdemelnek. Üj idők jöttek azonban, új problémák. Van tapasztalat elég az új problémák megoldására is. Csak elő kell venni a régi tananyagot — küszöbön a harmadik ötéves terv, a nagy vizsga ideje — és belemélyedni. Ott, ahol földművesből hajógépészt faragtak, ahol a csak kalapácshoz értő emberből bonyolult műveleteket irányító mestert képeztek — ott nem kell félni a vizsgától, ott a mai feladatokkal is meg tudnak birkózni. Vilcsek Géza A hajógyári lakótelep új kultúrháza. ^-^-^-ft^H^t****** * * * A A A * A A * * A AA AA AA A***** **A** *** *** ****** *** ** A***** ** A* AAAAAAAA A A A A******** ********* A A A A * ****** * A * * A* ** * * * A **-* A * ** **** Hárman az Irodalmi Központban Vidám az élet a hajógyári bölcsődében... Alig teszel néhány lépést a gyár területén és már belebotlasz ebbe az egyszerű, ideiglenes fabarakkba, amelynek könyvekkel zsúfolt kirakatablaka s felette a nagybetűs felírás: Irodalmi Központ — magára vonja az érkező figyelmét. Belépsz és egy korszerűen berendezett könyvüzletben találod magad, amelynek polcain katonásan sorakoznak a szebbnél szebb könyvek. Szívélyesen, előzékenyen fogad Szénássy elvtárs, a kultúra ezen üzemi hajlékának vezetője. Miután elbeszélgettél vele és végigböngészted a könyveket, leülsz a kényelmes karszékbe, és arra vársz, ki lép be elsőnek, másodiknak, harmadiknak ... VITAI KATALIN Szinte berobban. Mozgása, beszéde fiatalokat szégyenítő, nem gondolnád, hogy ötvenhat év nyomja a vállát. Nem is csodálkozom, amikor ragyogó szemmel fogadja a hírt: végre megkaphatja a Pfll-utcai fiúkat, ezt a fiatalok és idősebb emberek számára egyaránt oly kedves olvasmányt, amelyre már régen „vadászik". - De nincs most nálam pénz, csak egy percre elugortam a munkából - mondja kissé halkabban. S amikor Szénássy elvtárs megnyugtatja, hogy sebaj, majd elszámolnak, anyás, féltő szeretettel veszi kezébe a becsomagolt könyvet. Menne is már, de nem álljuk meg, hogy ne érdeklődjünk föle erről-arról. Készséges választ kapunk s megtudjuk, hogy gyerekkora óta sokat olvas, egy-két száz kötete van otthon. Minden hónapban legalább ötven korona értékben vesz könyvet, leginkább Jókait, Gárdonyit szereti, s az olvasás legkedvesebb szórakozása. - Most már mennem kell mondja - mert a mester türelmetlen lesz. Melegen kezet rázunk Vitai nénivel, aki hat éve mint hajótakarítónő dolgozik, s akibet; a könyv iga: barátját ismer hettük meg. Reméljük, hogt a mester is el nézte a kis késést és Vitai néni este, nyugodtan kézbe vehette a kis Nemecsekről és társairól szóló Molnár Ferenc Irodalmi müvet. boltja KUCHTA OTTO A negyedik szektor asztalosa. Alig huszonnyolc éves, tanulni vágyó ember, a gyári munka mellett az esti ipariskola szorgalmas hallgatója. Érdeklődési körét elsősorban ez határozza meg. így például az iskolában valamelyik társától meghallotta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról nagyon érdekesen írt annak idején egy amerikai újságíró. Kuchta elvtárs felfigyelt, gondolt egyet, jó lesz ez a könyv ahhoz, hogy kiegészítse a tanult anyagot és az ő útja is ide vezetett. Központ. Gazdag könyvesegyre több látogatót vonz. Negyvenkét esztendő telt el az emberiség új életét megnyitó nagy esemény óta. Megszámlálhatatlanul sokan olvasták azóta John Reednak Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvét. Mégis, most felvillanyoz, hogy egy hajógyári munkás kezében látom. ZSIGÖ MIKLÓS Nem jön határozott céllal - de gyakran jár itt és órák hosszat képes kutatni, keresni a könyvek között. Ö már rendszeres könyvvásárló és olvasó, pedig csak 20 éves, vagy talán éppen azért, mert a mi rendszerünk neveltje? A szépirodalom mellett a műszaki is érdekli, hasznát veszi a munkájában, mint technikus. Olvas magyarul, meg szlovákul is. Utoljára a Kultúra világa című természettudományi müvet vette meg és nagyon dicséri az Irodalmi Központot: - Nagy előnye, hogy közel hozza a könyvet, a kultúrát az üzemi dolgozókhoz. - Havonta mintegy hatezer korona értékben lelnek itt gazdájukra a könyvek - fűzi hozzá Szénássy elvtárs. Három emberrel találkoztunk egy fél óra alatt a komáromi Steiner Gábor Hajógyár Irodalmi Központjában. Takarítónő, munkás, műszaki dolgozó - csak három ember, de milliók könyvszeretetét, tanulnivágyását, kultúrszomját jelképezte szemünkben. (-y -n) ÜJ SZÖ 6 * 1959- október 17..
