Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-29 / 299. szám, csütörtök

Jobb versennyel még nagyobb eredményekre számítanak Ez így nem mehet tovább — mondta még az év első hetének egyik napján Mercsák János, a füleki Járási Építkezési Vállalat igazgatója, a járási pártbizottság tagja, Virág Bertalan elvtársnak, az üzemi pártszervezet elnökének. Tudniillik arra gondolt, hogy a múlt esztendőben a vállalat jónéhány dolgozója nem teljesítette feladatát s bizony lemaradtak az évi terv teljesítésével. Azért r ndta éppen Virág elvtársnak, mert a pártszervezettől várta a legnagyobb segítséget. A pártszervezet elnöke egyike a legjobb kőműveseknek. Nyomban alaposan meghányták-vetették a helyzetet, majd abban egyeztek meg, hogy szervezett munkamódszer-átadásra van szükség. Virág elvtárs a következő pártbizottsági ülésen megbeszélte és a taggyűlésen felszólította az üzem legjobb szakmunkásait, ácaskat és kőműveseket, hogy vállalják egy-egy gyengébb társuk megsegítését. Beszélt arról is, hogy a gazdasági épületek, istállók építésének meggyorsítása mennyiben mozdítja elő az egységes földművesszövetkezetek szilárdulását, gyarapodását, a tagok munkájának megkönnyítését, jobb életét. Helyesen tette a pártbizottság, hogy jó szakmunkásokhoz fordult. Hiszen ők szükség esetén eddig is segítették a gyengébbeket, de ez csak alkalomszerű segítség volt. Többen azt gondolták, ott vannak a mesterek, a műszaki dolgozók, az ő kötelességük, hát csinálják. — Hát ha kell, akkor segítünk — mondották többen a taggyűlésen. Azonnal közölték, hogy hajlandók rendszeresíteni a munkamódszer-átadást. Megnehezítette azonban a munkatapasztalatok átadását, hogy az építkezéseken meglehetősen kedvezőtlen volt az arány a jó és a kevésbé képzett szakmunkások között. Ennek oka abban rejlett, hogy egyes építkezéseken sok régi, begyakorolt, másutt meg túlnyomórészt átképzett kőműves vagy ács dolgozott. Mede Zoltán, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának elnöke szintén a legjobb kőművesek közé tartozik. Pikula József műszaki dolgozó és más párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetők is javasolták, hogy a gyengébb szakembereket osszák el arányosan a munkahelyek, az építkezések között, méghozzá oly módon, hogy egy-egy kiváló munkás mellé, vagy jól dolgozó csoportba kerüljenek, ahol megtanulhatják a helyes munkaszervezést, a jó munkamódszereket. így is történt. A legtapasztaltabb munkások szívesen vállalták a megtisztelő, mindannyiok számára hasznos feladatot, társaik szakképzettségének növelését. Elsősorban a párt- és szakszervezeti funkcionáriusok mutattak jó példát. A pártbizottság abból indult ki, hogy az ilyen fajta oktatás lesz a ' leghatékonyabb a munka termelékenységének növeléséért folyó harcban. Ez lehetővé teszi, hogy minden munkás elérje a legkiválóbbak színvonalát. Az oktatás ebben az esetben a legcélravezetőbb munkamódszerek kölcsönös átadásához vezetett. Mede elvtárs például anyagtakarékosságra tanította munkatársait, hogy ne lépjék túl az anyagfelhasználási normát, ugyanakkor megtanulta tőlük, miként lehet a munkaidőt még jobban kihasználni. így értek el rekorderedményeket. A bolgáromi 40 férőhelyes sertésistálló falait például egy hét alatt húzták fel. A termelékenység növekedésének arányában növekedett a dolgozók jövedelme is, ami ösztönzőleg hat szakképzettségük további növelésére és a termelékenység fokozására. Az üzem párttaggyűlésein az elért eredmények megbeszélése során különös figyelemmel elemezték az újabb termelési tartalékok kihasználásának kérdését. A gyűlések előkészítésekor és a gyűléseken rávilágítottak az építkezéseken a munka szervezésében előforduló hibákra. A kommunisták olyan tényeket soroltak fel, amelyek néhány dolgozó felületességéről tanúskodnak. Egyes építkezési munkák ugyanis indokolatlanul lassan készülnek. A taggyűléseken kifejezésre jutottak a legjobb kommunista tulajdonságok. Nem elégedtek meg az elért eredményekkel. Fáradságot nem kímélve keresték az építkezések ütemének meggyorsítását szolgáló új utakat és eszközöket. Szívükön viselték a vállalat feladatainak teljesítését s így nem véletlen, hogy az üzem gazdasági vezetői, a járási pártbizottság és az üzemi Meddig halogatják még? Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk által a harmadik ötéves tervre jóváhagyott irányelvek alapján Szlovákiában az 1961-65ös években 28 százalékkal kell növelni a mezőgazdasági termelést. Az irányelvek azt is meghatározzák, hogy a harmadik ötéves terv éveiben körülbelül 190 ezer hektár földet kell lecsapolni és 104 ezer hektár földön kell bevezetni az öntözéses gazdálkodást. E nagy feladat teljesítésében óriási jelentőséget tulajdonítunk a talajjavító' munkáknak, mert ez az egyik legjobb, leghatékonyabb módja a mezőgazdasági termelés növelésének. Hogy idejében alaposan felkészüljünk a harmadik ötéves terv irányelveiben a mezőgazdaságra háruló feladataink teljesítésére, országszerte talajjavító szövetkezetek létesülnek, melyek az idei kedvező ős2i időjárásban hozzálláttak a talajjavító munkákhoz. Szlovákiában 114 ilyen szövetzeket létesült, köztük három a nagykaposi járásban. Ez a járás, mely mezőgazdasági jellegű, leginkább megköveteli a talajjavító munkákat, mivel a Latorca jobbparti gátjának fokozatos építésével minden kilométer felépített gát száz és száz hektár termőföldet ment meg az ártól. Nagyon időszerűvé vált a régi levezetőcsatornák kitisztítása. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán megtudtuk, hogy a járás földművesei még ez idén tervbevették a szövetkezetek területén levő csatornák kitisztítását 60 km hosszúságban s a folyó menti legelőkön gabonanemüek alá száz hektárt szántanak fel. A csatornák tisztításánál, valamint a folyó menti legelők bozótjainak irtásánál és a kihordásnál brigádmunkások is részt vesznek, akik már ez idén bekapcsolódnak a talajjavító munkába. A három ez idén alakult talajjavító szövetkezet tagjai sem tétlenkedtek. Már a nyár és az ősz folyamán 150 ezer korona értékű munkát végeztek az egyes szövetkezetek területén. Ezekben a szövetkezetekben a Nagykaposon levő gépállomás dolgozói, akik három járást látnak el nehéz gépekkel, a napokban megkezdték a gépi munkát. Vezetőjük kijelentette, hogy még az idén 400 — 450 ezer korona értékű talajjavító munkát végezhetnek el. A járás dolgozói tehát mindent megtesznek, hogy meggyorsuljon a nagy jelentőségű talajjavító munkák üteme. De hogy igyekezetük eredményes legyen, szükséges, hogy munkájukhoz a felsőbb szervektől is megkapják a támogatást. A nagykaposi járásban eddig az a helyzet, hogy a talajjavító munkákra nincs szakember, mérnök, aki kidolgozná ' a terveket, aki meghatározná, hogy mit is kell tulajdonképpen csinálni. A Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalhoz már nemegyszer fordultak kérésükkel szakember kiküldése ügyében, de eddig csak ígéretet kaptak. A Prešovi Kerületi Nemzeti Bizottság is úgy kezeli Nagykapost, mintha a többi járás között mostohagyerek lenne. E járás számára a talajjavító munkák céljaira eddig egy fillért sem folyósítottak, anpak ellenére, hogy a kerületi nemieti bizottság idejében megkapta erre a célra szükséges összeget. Október 9-én kiutaltak ugyan 200 ezer koronát, de ezt az összeget sem egyenesen a talajjavító munkákra. Nos, az ilyen álláspont semmi esetre sem bizonyítja, hogy a kerületi nemzeti bizottság dolgozói magukévá tették volna a harmadik ötéves terv irányelveiben a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó részt, mert ezt — legalábbis a gyakorlatban — nem bizonyítják. A felsőbb szervektől Kapós eddig csak ígéretet kapott. Nem lenne már ideje a szavaktól áttérni a tettekre? Erre a kérdésre várnak választ a nagykaposi járás három talajjavító szövetkezetének tagjai és a járás valamennyi földművese is. (h. s.) pártszervezet határozatait tették munkájuk aJapjává. A pártszervezet tehát a munkások alkotó kezdeményezésével rendkívül fontos feladatot, a munka termelékenységének növelését oldotta meg. így érték el, hogy az idei tervüket október végére teljesítik. így érték el, hogy egyébb építkezéseken kívül 8 tehén- és 12 sertésistállót bocsátottak a szövetkezetek rendelkezésére. Az üzemi pártszervezet bizottsága újabb munkatervet dolgozott ki. Célja, hogy a szervezett munkamódszerátadás segítségével állandóan fokozza a versenykedvet, ami az egész üzem és minden egyes dolgozó érdekét szolgálja. A pártbizottság a szakszervezetben dolgozó kommunistákat bízta meg, hogy meghallgatva a dolgozók véleményét, tanácsait, dolgozzák ki azokat a versenyformákat és feltételeket, amelyek az eddiginél is nagyobb eredmények eléréséhez segítik a vállalat dolgozóit, amelyeket könrfyen megértenek és vállalnak is. Mindenesetre a felszabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére indult munkaversenyben eddig elért eredményeik, s őszinte törekvésük a verseny tökéletesítésére, azt mutatják, hogy elhatározásukból nem engednek, és küzdenek a tartós eredményekért. Már távozóban voltunk, amikor az igazgató elvtárs kérte, említsük meg a cikkben, hogy az üzemi párt- és szakszervezet sokoldalú tevékenysége mellett most legfontosabb és legfeleiőségteljesebb feladatának az ifjúság nevelését tartja. Heggel valóban öreg és fiatal dolgozók jelentek meg az építőállványokon. Különböző természetű és különböző képességgel bíró fiúk vannak közöttük. Némelyikük első pillanattól kezdve jól fogta kézbe a munkát. Másokkal viszont sokat foglalkoztak az 4lvtársak. Nem könnyű feladat. A falukról jött fiatalok, amíg nem ismerkedtek meg az építészettel, nem értették eléggé feladataikat. A tanoncok sikeres nevelésében oroszlánrésze van Vágó Bélának, a gazdag tapasztalatokkal rendelkező kőművesnek — hallottuk többektől —, aki a fiatalokban felkeltette a hivatás iránti szeretetet. Felelevenítette saját és az idősebbek emlékeit, elmesélte, milyen megaláztatásokat, sérelmeket kellett a kőművestanoncnak elszenvednie a kizsákmányoló rendszer alatt. A többszöri beszélgetések után a fiúkban érdeklődés ébredt az új, alkotómunka iránt. Ma már nagy figyelemmel követik az egész építkezés menetét s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy jelentős részük van a terv határidő előtti teljesítésében. Erdősi Ede Segítik a szövetkezeteket A galántai tejfeldolgozó üzem munkásai gyűlésen foglalkoztak a prerovi járás versenyfelhívásával, s egyben értékes kötelezettségvállalásokat tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulójának tiszteletére. Elhatározták, hogy a szövetkezetek termelési szintjének további emelése érdekében szakembereik a téli hónapok folyamán eljárnak majd a falvakba, illetve szövetkezetekbe, ahol előadásokat tartanak a szövetkezeti munkaiskolákkeretén belül a tejhozam növelésének lehetőségeiről, a helyes takarmányozásról és a tej minőségének megjavításáról. Segítőkezet nyújtanak a hűtőberendezések felszerelésénél is. Krajcsovics Ferdinand, Galanta A kassai kerület hat téglagyára célbaért - A Kelet-Szlovákiai Téglagyárak kasE sai, trebišovi. Spišská Nová Ves-i, alZ sómecenzéfi és kežmaroki üzemei E már egész évi téglatertnelési tervUket Z teljesítették. Ezeknek az üzemeknek E köszönhető, hogy a. Kelet-Szlovákiai E Téglagyárak évi nyerstégla termelési z tervüket 98,2 százalékra teljesítik. E A 100 százalék eléréséhez már csak E 1 millió téglaegység előállítása hiányz zik. Kilenc évvel ezelőtt helyezték üzembe Lounyban az új porcelángyárat, az Elektroporcelánt. Az üzemben fennállása óta 100 százalékkal növekedett a termelés és teljesen kiküszöbölték a fáradságos fizikai munkát. Most az üzemben egy szovjet megrendelésen dolgoznak: Egymillió szigetelőt készítenek a szovjet energetikai müvek számára. Az üzem dolgozói szilárdították jövő évi tervüket is. Felajánlásuk szerint 1960-ban további egymillió szigetelőt gyártanak. Képünkön a félautomata fényző gépet láthatjuk, amely egy műszak alatt 7500 szigetelőt munkál meg. B. Krejčí felv. — ČTK Nyényei mozaik A nyényei szövetkezetet nem kell •S*- dicsérni. Ismeretes iparkodó tagságáról, kitűnő gazdasági eredményeiről. Alig akad párja a kékkői járásban. "Nem is panaszkodnak a nyényei szövetkezeti gazdák, jól megy a soruk. Erről taitúskodik a falu közepén a tűzoltószertáron elhelyezett óriási plakát, amely ország-világ előtt hirdeti, milyen szép jövedelmük volt a múlt évben a szövetkezeti tagoknak. Olvashatjuk: — Buris Palinak családjával együtt 16 700 korona, Fondi Jóskának 24 ezer, Tóth Józsefnek 22 790 és Klacsánszky Vincének, aki csak a múlt év szeptemberében lépett be a szövetkezetbe — 5100 korona volt a jövedelme. OLVAD A JÉG . t, Egyszóval jó lábon áll a nyényei szővetkezet. Már hét éve szántják közösen a földet s eddig még mindig jutott részesedés évzáráskor. Tavaly például 9.— koronát (elérték a 100 százalékos munkaegység értékét) és most is szép összegeket vesznek majd fel az év végén. Érthető tehát, hogy az ilyen eredmények láttán „megolvadt a jég". A gazdák nagyobb része — akik még eddig egyénileg gazdálkodtak — rátért már a közös útra. Szeptember végéig 67 új taggal és több mint 200 hektárral nagyobbodott a szövetkezet. Nézzük csak azonban közelebbről, kik léptek be o szövetkezetbe és kik okoskodnak még. EZUTÁN MÁR KÖZÖSEN Már Juhász József, Szabó József is megtalálta a közösbe vezető utat, Tóth Pistáék is szövetkezeti gazdák lettek. Ezeknél főleg a fiatalok érdemelnek dicséretet. Béla és Jóska azonnal mentek a közösbe dolgozni, ahol aláírták a belépési nyilatkozatot. S így van ez helyesen. Ezután már közösen húzzák majd szerencséjük szekerét a régi szövetkezeti tagokkal. Kár, hogy eddig vártak. A KRNAČOK ROSSZ IRÁNYBAN . Persze, még most sem lehet állítani, hogy Nyénye szocialista falu. Még mindig vannak egynéhányan, akik okoskodnak, dacoskodnak, fejjel akarnak a falnak menni. De hát kik ezek a tudálékosok? Nézzük csak közelebbről őket. Nehéz megmondani, hogy a magángazda-maradéknak ki a hangadója. Ügy látszik, hogy a „főhadiszállás" a parton Házaskában van.^A KrnáS-testvérek, sógorok a legkeményebbek. Ondrej tartja magát a legokosabbnak (ki tudja, lesz-e a szövetkezetnek haszna belőle, ha aláírja a belépési nyilatkozatot...) Ondro nem sokat hederít a magángazda ügyére sem. Mindenkit fumigál. Nem bántja az sem, hogy például a múlt évben az előírt 1070 liter tejből alig juttatott 70 litert a dolgozók asztalára. Az idén sem törődik sokat a beadással. 719 liter tejből csak 85 litert szolgáltatott be, s a többi termékkel is hasonlóan áll. A szövetkezetről meg hallani sem akar. A bátyja — Jano ugyan valamivel jobban gazdálkodik, de ő is igen sokat okoskodik: ellene van a közös gazdálkodásnak. Ugyanúgy Gyurka is, a bátyjuk fia. Pedig amúgy nem rossz fiúk ezek a Krnáéok, csak feleslegesen sokat morfondíroznak. Na, de ki mint veti ágyát — úgy alussza álmát... EGY RÖKÁRÖL CSAK EGY BÖRT ... Hasonlóan okoskodnak a Zahorecek is Házaskában. (Ők is a „főhadiszállás környékén laknak). Igaz, hogy a szövetkezetben aztán lefújják az üzletelést, spekulálást,*aminek főleg a fiatalabb, kis növésű Jóska igen nagy híve. Talán igazuk is van a rossz nyelveknek, akik azt állítják róla, hogy a huncutságtól nem nőtt meg ... Lehet is valami a dologban, mert Jóska inkább motorokkal, darálókkal, s más üzletekkel foglalkozik, minthogy az ekeszarvát mar• kolná meg. S az unokabátyja, a másik Jóska? Hát bizony ö sem különb a Deákné vásznánál. Igaz, ott még az apja, a fukar Palcsi bácsi hordja a kalapot. A fiát iskoláztatni szeretné, persze az állam pénzén. Ösztöndíjért esedezik, de a szövetkezet ellen kézzel-lábbal tiltakozik. Kár, hogy ilyen keményfe-t jűek ezek a Zahorecek. Nem lenne pedig rossz soruk a szövetkezetben. Meddig bírják így? Ki tudja. Majd meglátjuk, hány zsákkal telik. Nem kellene azonban elfeledniük, hogy egy rókáról csak egy bórt lehet lenyúzni. SIKET VALÓBAN SIKET...? Megbízható támaszpontja a sógortábornak a héthektáros Siket Pista, akinek leánya Krnác Gyurinál van. Másik lánya Bözsi pedig Rozsnyón a tanítóképzőben készül komoly életpályájára, persze — szintén a munkásosztály pénzén. Apjának lelkiismeretét azonban egy csöppet sem bántja, hogy ő nem teljesíti az állam iránti kötelességét. Továbbra is egy húron akar pendülni az okoskodó Krnáö-sógorokkal. Makacskodásban még leánya jövőjét is képes lenne elrontani. Kár lenne pedig, hogyha Bözsi leánya sínylené meg azt, hogy apja valóban siket: — sehogyan sem akarja meghallani az idők szavát.., A SÖGOROK NEM EGYFORMÁK Kiszámíthatatlan fortélyaik vannak a „sógoroknak". Míg egyikük komoly, értelmes, haladó szellemű, a másik — ellenkezőleg — makacs, tudákos. Ott van például Batta Jóska. Az ö sógorai (az okosabbak!) már szövetkezeti tagok, de ő nem: akárcsak a kikirics a répaföldön — úgy virít József egyedül a magángazdák között. Ugyanúgy Sliacky Jožko a sógor-nemzetségével. Híves Vince (Gedo) iparkodó becsületes ember. Ő már talán szövetkezeti tag is lenne, ha nem lenne a sok okos sógor. Remélem, nem sok víz folyik le a Cseh patakon, és Vince szövetkezeti tag lesz. Ugyanígy hallgat a „jóakaró" sógorokra Sodró Józsi bácsi is. Vereszki Pali Páston már gerincesebb, nem hallgatott a tudálékos sógornemzetségre és belépett a szövetkezetbe. Bár a többi megtévesztett sógor — magángazda is követné példáját Nyényén, NE LEGYEN KONKOLY A NYÉNYEI HATÁRBAN... Ne essék tévedés: e sorokkal senkit sem akartam megbántani, vagy szétkürtölni a még habozó nyényei gazdák nevét. Jól ismerem valamennyit, hisz köztük nőttem fel. A Krnáí-fiúkkal, Sliacky Jóskával mindig jó barátok voltunk. Sohasem sértettem meg a többit sem. Tisztelem Siket Pistát, Batta Józsit, Sodró Józsi bácsit, meg Ágoston Pali bácsit is. Valamennyiüket ez úton is kérem — bocsássanak meg az őszinte szóért. Nagyon szeretném, ha legközelebb hazamegyek szülőfalumba már mind becsületes szövetkezeti tagokkal — a szocialista falu építőivel foghatnék kezet. Mert maradiasan élni már nem lehet. Ezt már tudják a nyényeiek valamennyien. Üj, szocialista barázdát kell szántani mindenütt a határban — Lepenyétől Szóceig, a Csurgótól Bohonkáig. Üj búzát teremjen a föld, s e búza között ne legyen konkoly a nyényei határban ... Bartók János ÜJ S7Ö 0 * 195

9 o

kt

óber 178.