Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-24 / 295. szám, szombat

Befolyásolhatja-e az ember A legutóbbi évtizedben hatalmasat fejlődtek a természettudományok. A meteorológiában például nemcsak ismerik már az időjárással kapcsolatos jelenségek lényegét, nemcsak rövid időre szóló prognózisokat állítanak össze, hanem már hosszabb időre is jóslásokba tudnak bocsátkozni. Az ember azonban nem érdeklődik csak aziránt, hogy az időjárásprognózisok tökéletesebbek legyenek és hosszabb időre szóljanak, hanem arra törekszik, hogy megtalálja az utat, amely az időjárás befolyásolásához, szabályozásához vezet. A tud ósok e téren már megtették az első lépéseket. A TERMÉSZET URALÁSÁVAL kapcsolatos legnehezebben megoldható és legbonyolultabb problémák egyike az időjárás mesterséges szabályozása. A Föld levegőrétegében lejátszódó folyamatokba való legidőszerűbb és egyben legfontosabb mesterséges beavatkozásnak a csapadék — eső vagy hó — mesterséges előidézését kell tekintenünk. E téren különösen a Szovjetunióban és Amerikában eddig már számos kísérletet végeztek. Habár egyes ilyen kísérletek sikerültek is, egyelőre nem állíthatjuk, hogy bárhol és bármikor mesterséges esőt állíthatunk elő. Mindnyájan tudjuk, hogy az eső és egyáltalában minden csapadék a felhőkből hull alá. Közismert az a tény is, hogy nem minden felhőből hull eső avagy hó. A felhőket alkotó elemeket cseppfolyósakra — ilyen a vízcseppek — és szilárdakra oszthatjuk. Az utóbbiakét jégkristályok formájában Ismerjük. Egyes felhők kizárólag apró vízcseppekből, mások pedig apró jégkristályokból állnak. Vannak olyan felhők is, amelyek apró vízcseppeket és jégkristályokat is tartalmaznak. A felhők csapadékképző tulajdonsága fizikai összetételüktől függ. Azok a felhők, amelyek csak vízcseppekből, vagy pedig jégkristályokból tevődnek össze, sohasem idéznek elő igazi esőt vagy havazást. A nagy víztartalmú csapadék az olyan felhőkből hull alá, amelyek mind szilárd, mind cseppfolyós elemeket, vagyis apró jégkristályokat és vízcseppeket egyaránt tartalmaznak. AZ ESÖ MESTERSÉGES ELŐIDÉZÉSÉRE irányuló kísérleteket eddig oly módon végezték, hogy repülőgépekről a felhőkbe megfelelő vegyianyagot szórtak. E célra a leggyakrabban száraz jeget, vagyis fagyasztott szénsavat használtak. Ily módon tulajdonképpen fokozzák és meggyorsítják azokat a folyamatokat, amelyek a csapadéknak a felhőkből való aláhullását idézik elő. Az ilyen mesterséges beavatkozás azonban csak bizonyos felhőknél lehet sikeres. A természeti jelenségek megzabolázása felé vezető úton ezt is az emberi tevékenység nagy sikerének kell tekinteni. A csapadék mesterséges előidézésére szénsavon kívül kísérletképpen egyéb vegyianyagokat is alkalmaznak.. Mindezen mesterséges beavatkozásokhoz azonban ismernünk kell a Föld levegőrétegének fizikai összetételét és értenünk kell a kellőképpen töményített vegyianyagok megválasztásához is. Mivel eddig még nem sikerült felhők mesterséges előidézése, az ezzel kapcsolatos további kutatómunka és kísérletek valószínűleg arra irányulnak majd, hogy a csapadék ne hulljon alá az óceánok fölött, hanem a szárazföldre, természetesen lehetőleg aszály idején. Az elegendő mennyiségű nedvességet adó felhőkön kívül, gyakran aránylag vékony, csak néhány száz méter vastagságú felhők is létrejönnek. Kísérletek alapján megállapítást nyert, hogy az ilyen felhőzet megfelelő vegyianyagok segítségével részben vagy teljesen is elosztható. Az ilyen felhőkből aláhulló, aránylag igen csekély mennyiségű csapadék lehullva rendszerint elpárolog (láthatatlan vízpárúva változik) úgy hogy el sem éri a föld felületét. Ez a mesterséges beavatkozás, mely bizonyos irányban az időjárás javulását idézi elő. szintén fontos. A felhőzet vékony és alacsonyan fekvő rétegei megakadályozzák a Nap sugarainak közvetlen hatását, ami kedvezőtlenül befolyásolja a mezőgazdasági termények fejlődését és természetesen az emberek egészségi állapotát is. Az alacsonyan mozgó felhők befolyásolják a légi közlekedést is, A SZOVJETUNIÓBAN ez év júliusában igen érdekes kísérletet végeztek. Grúzia keleti részében, ahol óriási szőlők terülnek el, először használtak rakétákat jégeső elhárítására. A jégeső elleni rakéták ezüst jodiddal voltak telítve és segítségükkel sikerült a nagykiterjedésű viharfelhők eloszlatása. A jégeső a hegyekben hullt le, ahol semmi kárt sem okozhatott. A jégeső elemi csapás. A jégesőt szülő viharfelhők nagy magasságban rendszerint 6—12 kilométer magasba nyúlnak fel. A jégeső elleni mesterséges beavatkozásokat kísérletileg a viharfelhőknek megfelelő vegyianyagokkal való telítésével végzik. Ez a beavatkozás meggyorsítja és támogatja a viharfelhőkben levő apró jégkristályok megnagyobbodását. A mesterséges beavatkozást követő bizonyos idő múlva jégdarabkák hullnak a föld felé, ami tulajdonképpen a viharfelhők megszüntetését idézi elő. A már említetteken kívül egyaránt fontos az a műszaki eszköz is, melynek segítségével az adott vegyianyagot feljuttatják a viharfelhőkbe. Mivel a viharfelhők mozgása, tekintettel az erős emelkedő és süllyedő áramlatokra, igen veszélyes a repülőgépekre, a legmegfelelőbb eszköznek a rakétákat kell tekinteni. Ilyen rakétákat először szovjet emberek használtak. AZ IDŐJÁRÁS folyamatában történő összes említett mesterséges beavatkozásokat eddig többé kevésbé csak kísérletek formájában végzik. Közös jellegzetességük, hogy csak kisebb területekre vagy körzetekre korlátozódnak. Eddig nem sikerült a Föld levegőrétegében való olyan arányú beavatkozás, mely az időjárás lényeges változását idézte volna elő. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ember nem haladna tovább annál, amit eddig e téren elért. A technika nagyhorderejű sikerei a meteorológia számára is ragyogó távlatokat nyitnak rneg. A legközelebbi években és évtizedekben nagyobb területekre is kiterjesztik az időjárás kialakulásába való mesterséges beavatkozásokat. Ezzel kapcsolatosan minden bizonnyal értékes ismereteket eredményeznek számunkra és segítséget nyújtanak nekünk a Föld mesterséges holdjai és a kozmikus laboratóriumok, különösen ami a Nap sugárzásának erejére,vonatkozó kutatásokat illeti. Ez pedig szintén igen fontos, mivel a napenergia a levegő minden áramlásának és a Föld levegőrétegébsn végbemenő valamennyi folyamatnak mozgató ereje. Állíthatjuk tehát, hogy a Föld levegőrétegének magasabb részeiben és a kozmikus térségben végzett kísérletek, valamint mérések megmutatják az embernek az időjárás uralásához és szabályozásához vezető utat. DR. PETER FORGÄČ Két kg üzemanyaggal világkörüli útra: Az atommeghajtású jégtörő-hajó után ATOMMEGHAJTÁSÚ REPÜLŐGÉP Mit nem tudunk a repülőgépekről @ Milyen emelkedést bír kl az ember? ® Mennyi üzemanyagot fogyaszt a Pionír-motorkerékpár és mennyit a reaktív motor ® Öriások óriása — a TU-114 ® Atommeghajtású repülőgép a láthatáron •ír A Pionír motorkerékpár egy órai útra mintegy nyolc deci üzemanyagkeveréket fogyaszt, de a repülőgépek átlagos erejű motorjának ugyanolyan idő alatt csaknem 500 literre van szüksége, bár takarékos, dugattyús motorról van szó. A reaktív motornak óránként mintegy 2000 liter üzemanyagra van szüksége. •ir Mivel a hosszú légi vonalakon közlekedő repülőgépek utasai gyakran tíz órát is töltenek a repülőgépen, szakértők gondos kísérleteket végeznek annak érdekében, hogy megállapíthassák, hol van az ember számára kényelmes és már kényelmetlen helyzet határa. így például a légnyomásszabályozó nélküli repülőgépben való repülés 3000 méternyi magasságban még kényelmes, de 4500 méternyi magasságban már kellemetlen. Érdekes, ha a repülőgép másodpercenként 14 métert emelkedik, ez még kényelmes és kellemes, de ha ugyanazon idő alatt 5 métert ereszkedik, ez már igen kellemetlen. A fülke levegőjének legelőnyösebb hőmérséklete 17 C fok. •ír Az utasok számáról és súlyáról / / 1. Előbb állatokkal végeznek kísérleteket. A Cigányka és a Miska nősténykutyák a kísérleti „repülésre" készülnek. szóló adatok gyakran nem nyújtanak megfelelő képet napjaink óriási repülőgépeiről. Tudjuk, hogy a TU-114 repülőgép fesztávja 54 méter, törzsének hossza 47 méter, de érdekeg az is, hogy milyen üzemanyagtartályainak befogadó képessége: feltöltésükre 80 tonna üzemanyagra van szükség és csupán az olajtartály 3 tonna olaj befogadására alkalmas. •ír A Szovjetunióban és az USA-ban kísérleteket végeznek atommeghajtású repülőgépmotorokkal. Több mint valószínű, hogy a mostani reaktív és turbó-légcsavaros gépekhez hasonló gépeket szerkesztenek majd, melyek motorhengereit atomreaktorok pótolják. Az USA-ban ugyan összeállítottak már egy hasonló motort, mely azonban ház nagyságú. A szovjet gépszerkesztőknek már sikerült megtalálniok a reaktorok szükséges megoldását és olyan különlegesen könnyű öntvényt feltalálniok, mely hathatósan véd a káros sugárzás ellen. A jövő repülőgépeinek sok tízezer liter üzemanyag helyett csak két kilogram nukleáris „üzemanyagra" lesz szükségük egy világkörüli útra. AZ EMBER KÉSZÜL a világűrrepülésre Nem minden hír kelt mindig nagy figyelmet. Vannak fontos és kevésbé fontos, nem mindenkit érdeklő hírek. Különösen ma, amikor az emberek már „megszokták" az egész világot csodálatba ejtő szovjet tudósok meglepetéseit. Stemfeld szovjet tudós újságokban leközölt nyilatkozata mégis nagy figyelmet keltett. Az emberi személyzettel rendelkező bolygóközi állomás reális feladat lett. „Bár rendkívül nehéz, de mégis reális feladat, melynek megvalósításához még bizonyos időre van szükség", ezek a szovjet tudós józan szavai. Mégis mennyi új ötletet, gondolatot, lelkesedést keltenek az emberi ész, az emberi géniusz nagysága láttán. Az emberek képzelete már régóta álmodozik erről a lehetőségről. Álmuk .hosszú évszázadokig utópia volt. Ojra és még erősebben jelentkezett, amikor a szovjet tudósok egyik sikert a másik után aratták a mesterséges holdak és rakéták kilövésében s különösen akkor, amikor a legutóbbi Lunyiknak sikerült lefényképeznie a Hold túlsó láthatatlan részét. Mégis mindenki tudta, vagy legalább sejtette, hogy az eddigi bolygók és rakéták csak terepszemlét tartanak, hogy előkészítsék az ember útját a világűrbe. Természetesen nem elég csak óhajtani egy ilyen út feltételeinek megteremtését. Mind ez a bonyolult kérdés ezer meg ezer még megoldásra váró problémával függ össze. Az üzemanyag rendkívül nagy hajtóerején kívül, mely az emberrel együtt fel tudja vinni a világűrbe a bolygóközi állomást, az automatikus irányításon, az összes készülékek hihetetlen pontosságán és sok más problémán kívül a világűrrepülés feltételeit is meg kell vizsgálni. A szovjet tudósok abban is nagy sikereket érnek el, hogy előkészítik az embert a világürhajózásra. Oj védőeszközöket szerkesztenek és próbálnak ki, kipróbálják a légnyomás süllyedését közömbösítő berendezéseket, kísérleteket végeznek nagy légnyomású sürítőkamrában, intézkedéseket dolgoznak ki az emberi szervezet védelmére a nagy gyorsaság és a sugárzás hatásával szemben. Csak az látja, tni minden rejlik a szovjet tudósok egyszerű, talán szárazon ható józan szavai mögött, aki tudatosítja, mily rendkívül nehéz ez a feladat, mennyi emberfölötti munkát kellett kifejteni, milyen nagy haladást kellett elérni a tudománynak. Az ember, a szocialista világ embere, a jövö embere behatol a világűrbe! 2. Utolsó utasítások a sűrítő kamrában a „kísérleti repülés" előtt 3. A „kísérleti repülés" közben. A meghatározott magasságot" elérték. (A TASZSZ felvételei) ÜJ SZÖ 8 * 195

9- október 17..