Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-19 / 290. szám, hétfő

Az NDSZ U nácsa prágai ülésének határozata: Országos takarékossági napok A LESZERELES ES A TARTÓS BEKE ——mim mii—i«un •«» •iimiiiim i «i iim iim •IIII^iii—^—m——__-.___ az egész világ nőinek követelménye A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsa október 12-15-ig tartó prágai ülésszakának befejező részében határozatot fogadtak el, amely kitűzi a jelenlegi nemzetközi helyzetben az egész világ nőinek feladatait és érintik a megoldásra váró legfontosabb kérdéseket, hogy teljes megértés jöjjön létre a nemzetek között és megszilárduljon = a tartós béke az egész világon. Az első határozat a nemzetközi nőnap 50. évfordulójának ünnepségeire vonatkozik, amelyeket 1960. márciusában tartanak. A tanács elhatározta, hogy örömteljesen ünnepli meg a nemzetközi nőnap 50. évfordulóját és felszólít minden nemzetközi szervezetet, hogy már 1959 októberében kezdjék meg ezen nagy évforduló megünneplésének előkészületeit. A tanács azt javasolja, hogy az előkészületek keretében és az ünnepségek folyamán gyűléseket hívjanak egybe a nők egyenjogúságáért küzdő érdemes harcosok, valamint azon nők tiszteletére, akik lankadatlanul küzdenek a nők életfeltételeinek javításáért. Ezeken a gyűléseken hangsúlyozni kell a nők jogaiért folytatott félszázados harcok jelentőségét, össze kell foglalniok az elért győzelmeket és ki kell emelni mindazon problémákat, amelyek a nők jogai érvényesítésének, a gyermekek boldog jövőjének és a békének útjában állanak. A tanács végül felszólít minden nemzeti szervezetet, vegyék tudomásul a nemzetközi nőnap 50. évfordulójának megünneplésére alakult nemzetközi előkészítő bizottság felszólítását és vegyenek részt akcióiban. További határozatot hoztak a nőknek az általános és teljes leszerelésért folytatott küzdelmével kapcsolatban. A tanács tagjai örömmel fogadták azokat a jelentős tudományos és politikai sikereket, amelyek fokozták a világbékébe vetett reményt hangzik a bevezető részben. A feszültség enyhülése azonban nem feledteti azt a tényt, hogy Afrika különböző tájain vér folyik, és hogy Európában, a Közép-Keleten és Latin-Amerikában komoly veszedelemben van a béke. A tanács azzal a kéréssel fordul valamennyi szervezetéhez, kezdjen széleskörű kampányt az általános és teljes leszerelésért, a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáért, a hidegháború beszüntetéséért, valamennyi nemzetközi problémának tárgyalások útján való megoldásáért. A tanács azt javasolja, hogy szervezetei e követelményekkel forduljanak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a nagyhatalmak kormányfőihez, kormányaik miniszterelnökeihez, a jelentős személyiségekhez és közéleti tényezőkhöz. Ezen követelmények biztosítására a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ez év decemberére a leszerelés kérdésében összehívja a nők nemzetközi találkozóját. A tanács javasolja nemzeti szervezeteinek, hogy egész sor akciót hajtsanak végre, amelyek jövedelméből ezen kampány sikerét biztosító alapot létesítsenek. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsa az ENSZ közgyűlésének politikai bizottságához intézett táviratában kifejezi azon reményét és meggyőződését, hogy az ENSZ kellő figyelemmel és nagy felelősségérzettel fogja felülvizsgálni a yleszerelésre vonatkozó javaslatokat, hogy a leghatékonyabb intézkedések váljanak lehetővé és ezzel hozzájáruljanak az emberiség legnagyobb problébájának, az általános és teljes leszerelésnek pozitív megoldásához. A tanács arról biztosítja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy e feladat teljesítésében számíthat az egész világ nőinek támogatására. A tanács a nők leszerelési gyűlésének összehívására vonatkozó felhívásában hangsúlyozta, hogy a különböző nézeteket, különböző szociális rétegeket, vagy szervezeteket képviselő asszonyoknak minden összejövetele, minden eszmecseréje e problémáról nagy visszhangra talál a jelenlegi helyzetben. Hajlandók vagyunk támogatni minden kezdeményezést és csatlakozni hozzá ebben az értelemben, —' hangzik a felhívásban, amelynek befejező része javasolja, hogy amenynyiben lehetséges, a lehető legrövidebb időn belül üljön össze a nők leszerelési gyűlése. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsa a négy nagyhatalom kormányfőihez intézett levelében tolmácsolja a nők forró óhaját, hogy a legrövidebb időn belül tartsák meg a csúcsértekezletet, hogy megállapodásra jussanak a teljes leszerelés haladéktalan megvalósításában. Az általános és teljes leszerelés megkönnyítené valamennyi olyan konfliktus békés megoldását, amelyek vérontást idéznek elő a világ sok táján — hangzik a levélben. — Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy amennyiben az értekezleten az őszinteség és jóakarat légköre uralkodik majd, eredményes lesz, örömet és boldogságot hoz az embereknek. A mostani és a jövő nemzedék értékeli majd az önök erőfeszítését, és hálás lesz önöknek azért, hogy valóra váltották az emberiség régi álmát - hangzik az okmány befejező részében. ^ Október 19-től november 5-ig ren^dezik meg ez évben a hagyományos ^takarékossági napokat hazánkban. >A takarékoskodás mély gyökereket § eresztett dolgozóink körében. Az Ál5>Iami Takarékpénztárban állandóan !> emelkednek a betétek. Az utóbbi öt ^ év alatt Szlovákiában 1156 815 új be^ tétkönyvet adtak ki és az egy lakos^ra jutó betétek 423 koronával emelkedtek. Az Állami Takarékpénztár ^bratislavai fiókja a város lakosságá> nak 507 millió korona megtakarított $ pénzét kezeli. 1953-hoz viszonyítva a ^bevételek nyolcszorosára emelkedtek ^és a betétkönyvek száma háromszor ^ annyi. Az idén október l-ig a brati^ slavai lakosok 202 millió koronát he> lyeztek a takarékpénztárba és 149 ^ millió koronát vettek ki háztartási ^ berendezések, bútorok és más közszükségleti cikkek vásárlására, üdülésre s igen gyakran családi házak és ^ lakások építésére. ^ Köztársaságunkban sokan takarékoskodnak. Sokan az előző években ^ rendezett takarékossági napokon § tartott előadásokból, újságcikkek ^ alapján, kiállításokon vagy az üzemi i és falusi híradásban közölt adások í. alapján jobban megértették a takarékbetétek előnyeit. A mostani takarékossági napokat a „Jólétet a munkából, megelégedést a megtakarításból" és „Takarékoskodással segíthetjük a lakásépítést" jelszavak jegyében tartjuk meg. Az idei országos takarékossági akcióban az Állami Takarékpénztár propagálja a lakosságnak nyújtott szolgálatait. Főleg a lakásépítésben nyújtott segítség iránt nagy a dolgozók érdeklődése. Az Állami Takarékpénztár a családi házépítésnél 25-40 ezer koronás kölcsönt, az önsegéllyel épített ház költségeire 15 — 25 ezer korona kölcsönt ad és a lakásszövetkezet tagsági alapjának befizetésére 8-10 ezer korona kölcsönt nyújt 4 százalékos kamattal, ha a szükséges pénz fele vagy kétharmada a takarékpénztárban letétbe lesz helyezve. Ezért a kölcsönök igénylése előtt széleskörű takarékossági akció folyik. Az Állami Takarékpénztár ezzel segíti a XI. pártkongresszus határozatának teljesítését, mely szerint 1970-ig Szlovákiában 430 ezer lakást kell felépíteni, ebből Bratislavában 40 ezret. D. N. A román nagykövet a Banská Bystrica-i kerületben (ČTK) - Mihail Haseganu, a Román Népköztársaság prágai nagykövete, aki hivatalos látogatáson van Szlovákiában, október 17-én a Banská Bystrica-i' kerületbe látogatott. Délelőtt koszorút helyezett el a román katonák zvoleni temetőjében, i Magas-Tátrába utazott. Ezután a podbrezovai Šverma Vasgyárba látogatott, ahol megtekintette az üzemet és szívélyesen elbeszélgetett az üzem dolgozóival. A délutáni órákban kíséretével a Ne végezzünk felesleges munkát Ahány üzem, annyi probléma - mondjuk gyakran. Ez így van a gépesítésben és automatizálásban is. Hiszen egyik üzemben pl. az anyacsavarok gyártását kellene automatizálni, mert itt mutatkozik a szűk keresztmetszet, másutt meg a szerelési munkák akadoznak a hiányos gépesítés miatt. Mégis számos az olyan vállalat, ahol egy és ugyanazon kérdés megoldásán fáradoznak. Ez még nem lenne akkora baj. Hiszen az egyiknek előbb, vagy jobban sikerül, a másik majd átveszi tőle. Csakhogy gyakori az a helyzet is, amikor egy üzemben olyan kérdés megoldására pazarolják az anyagot, • időt, munkát és pénzt, amelyet már másutt megoldottak. Lényegében minden termelési folyamat automatizálása egyes automatizálási elemek egybekapcsolásából áll. Ez a tény lehetőséget ad arra, hogy teljesen másfajta termelésnél bizonyos mértékben ugyanazokat az elemeket használjuk fel. Íme egy példa: A tábori Jiskra vállalat számára egy 11 egységből álló gépsor készült, amely lehetővé teszi a motorgyertyák gyártásának automatizálását. E gépsor utolsó egysége egy csomagológép. Ez a gyertyát a használati utasításba burkolja, előkészít egy kartondobozt, belehelyezi a gyertyát a használati utasítással, bezárja a kartondobozt. Nem ismerős ez a folyamat más területről is? Nézzük csak a gyógyszereket. Ott is. üvegecske, használati utasítás, kartondoboz ... Nos, ezt a hasonlatosságot felfedezték a hlohoveci I Spofa gyógyszergyárban is és azóta sl| keresen csomagolja a motorgyertyacsoma- dolgozói és konstruktőrei számára. V. G. goló gép dokumentációja szerint készített szerkezet a gyógyszereket. Az ilyen dolog azért volt lehetséges, mert tudtak a csomagológép létezéséről. S ez lényeges. Kevesen tudják ugyanis, hogy létezik egy tájékoztató központ, amely információkat nyújt a hazánkban már használt, vagy kikísérletezett automatizálási elemekről. Az intézmény címe: VÜBA (

Výskumný ústav mechanizácie a automatizácie), Nové Mesto nad Váhom. Ez az intézet nyilvántartja az összes hazánkban kifejlesztett automatizálási elemet. Ezenkívül kiadásra előkészítette már „Az automatizálás elemeinek gyűjteményét" (Zborník automatizačných prvkov), amelyet ugyancsak a fenti címen lehet megrendelni és amelyet állandóan bővíteni fognak. Ez a gyűjtemény minden bizonynyal nagy segítséget nyújt üzemeink mechanikai részlegei, újító műhelyei, kutató Amiről a számok beszélnek (bl.) A számok: tények. Letagadhatatlan és megmásíthatatlan tények, amelyek fölött nem lehetséges olyan értelmű vita, hogy a száz valóban száz-e, vagypedig csak kilencvenhat. Nem, a száz az száz marad, a kilencvenhat pedig csak kilencvenhat. A számok nyelvét, a tények erejét mindenki, minden ember megérti. A maga határain, tudásán és kicsi világán belül még a gyermek is. Ö is tudja, ő is megérti, hogy a tíz az tíz, hogy a kétszer öt, vagy pedig az ötször kettő az tíz. Tudja, hogy ez így van, így és ennyinek kell lennie s ezt megdönthetetlen igazságnak fogadja el. Éppen ezért a számoknak igen nagy erejük és hatásuk van az emberekre. Ámde embere válogatja, hogy kire mely határig hatnak a számok. Háay jegyű az a szám, amelyet az ember értelme és képzelete felfog, amely számára még a reális valóságot jelenti. És ez nem a tudáson, az ember értelmi képességén múlik. Mert vajon melyik falusi ember ne ismerné az egymillió fogalmát? Tudja, hogy ezerszer ezer, az egymillió, de hogy ennek az egymilliónak menynyi a realitása, azon túlmenően, hogy az nagyon sok, mit és mennyit jelent, ez túlesik érdeklődési körén, s mint ilyen csak elvont fogalom marad számára. Ám közel hozhatod és reálissá teheted e fogalmat, ha azt mondod, hogy például egymillió koronából húsz házat lehet építeni. Igen, húsz új ház, ez már realitás, ezt könnyűszerrel felfogja az ember értelme. Harmadik ötéves tervünk irányelvei a súlyos és nagy számok összegezése. Tömény kifejezése és meghatározása annak, hogy majd az elkövetkező öt év alatt, 1961-től 1965-ig mit, hogyan és mennyit akarunk. Sok helyütt az irányelvekben nemcsak milliókban, hanem milliárdokban beszélünk. A népgazdasági beruházások fejezetében például az áll, hogy ebben az időszakban 312 milliárd koronát fordítunk beruházási építkezésekre. Irtóztató összeg, olyan összeg, olyan szám ez, amely túlhaladja sok ember képzeletét. Hogy mennyi is, azt felfogja az ember értelme, de hogy a maga valóságában ez mit jelent, az túlhaladja a laikus valóságot felfogó képzelő erejét. Bár igaz, hogy az elmúlt évek folyamán, a felszabadulás óta az emberek nemcsak egyéni életükben, hanem országos ügyekben is közelebb kerültek a nagy számokhoz, könnyebben számot tudnak vetni azok fogalmával és realitásával, mégis, minden olyan esetben, ha arról van szó, hogy országos értékű célkitűzéseket és feladatokat közelebb vigyünk az emberekhez, azokat minden ember számára felfogható reális valósággá tegyük, akkor az előtt a nem csekély és nem könnyű feladat előtt állunk, hogy ezeket a nagy számokat az emberek előtt könnyen érzékelhető és felfogható valósággá tegyük. Lehetséges ez? Hogyne volna lehetséges, csak nem olyan könnyű a milliókat és milliárdokat, a tonnákat és a százalékokat a mindennapi nyelvre lefordítani és az egyén számára érzékelhető' valósággá tenni. De nemcsak arról van szó, hogy a súlyos és nagy számokat - hogy úgy mondjuk aprópénzre váltva magyarázzuk meg az embereknek, hanem arról is, hogy azt is megmagyarázzuk: hogyan, mi módon befolyásolja az ember életének, sorsának alakulását az ötéves terv feladatainak teljesítése. S ez a két dolog nemcsak, hogy elválaszthatatlan egymástól, hanem éppen egybekapcsolásuk teszi lehetővé annak elérését, hogy az emberekben tudatosítsuk az ötéves terv feladatainak fontosságát. Az irányelveket olvasva, mit kell elsősorban is meglátnunk és tudatosítanunk? Az irányelveknek a felépítését, illetve népgazdaságunk egyes ágazatai fejlesztésének a sorrendjét. Miért fontos ez? Vagy talán a véletlen szüleménye, hogy az első fejezet az ipar, — ezen belül pedig a gépipar —, utána következik a mezőgazdaság, majd a népgazdasági beruházások és az egyes területek fejlesztése. Ezt követi a nemzetközi együttműködés, a munkatermelékenység növekedése, az önköltségek csökkentése, végül pedig az életszínvonal emelésének kérdései szerepelnek. Miért ez a sorrend, miért a végén az élet-, színvonal emelése? Talán azért, mert az utolsó helyen áll az ötéves terv feladataiban és célkitűzéseiben? Semmiesetre sem ,— éppen ellenkezőleg. Az életszínvonal emelése, a szocializmus építésének befejezése - a cél. Ezt a célt szolgálják, e cél elérésének eszközei az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése, a munkatermelékenység növelése és a termelési költségek csökkentése, a népgazdasági beruházások és a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés. Az viszont már régi igazság, rég meggyőződtünk róla, hogy előrehaladásunk alapja az ipar fejlesztése s ezen belül is a gépipar fejlesztése. Miért ne mondanánk meg, hogy eddig is abból éltünk, amit az ipar produkált. Az ipar teremti meg a feltételeit a mezőgazdaság fejlesztésének. Gépeket és műtrágyát ad, hogy a föld jobb megművelése és termőerejének fokozása által a kívánalmaknak megfelelően növelhessük a földek hozamát. Több legyen a gabona meg a takarmány és ha több lesz a takarmány, akkor több lesz az állat is, viszont ha nagyobb és jobban táplált lesz az állatállomány, akkor több lesz a hús meg a tej. Több lesz az élelmiszer, — könnyebben és jobban élünk, de ha többet terem a föld, akkor nagyobb lesz a földműves jövedelme is. És így kapcsolódnak fogaskerekek módjára egymáshoz a többi dolgok is. Ha növekszik a munka termelékenysége, ha a munkás ugyanazon idő alatt többet termel, ha csökken a termelési költség, akkor népgazdaságunk olyan anyaoi eszközök birtokába jut, olyan tartalékaink keletkeznek, amelyek lehetővé teszik az árleszállítást. Ha valamely árut az eddiginél olcsóbban fogunk előállítani, akkor azt olcsóbban is lehet adni. Ha pedig olcsóbban vásárolhatunk, akkor fizetésünkért, pénzünkért több mindent vehetünk, az eddiginél még jobban, még könnyebben élhetünk. Mi következik az eddig elmondottakból? Az a sokszor hangoztatott igazság, hogy magunknak, a saját jólétünkért dolgozunk. Ebből viszont az következik, hogy minden munkahelynek, sőt minden embernek ismernie és tudnia kell, milyen feladatok hárulnak rá a harmadik ötéves tervből. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az irányelvekben szereplő nagy számokat, a milliókat, milliomod részekre szedjük szét. Azt tervezzük, hogy a harmadik ötéves' terv végén már 10 és félmillió tonna acélt termelünk. Nagy és sokatmondó szám ez, de hogy ez valósággá is váljék, elsősöm ban reálissá kell tennünk a kohómunkások előtt, akik az acélt termelik. Tehát az egyes kohómüvekben meg kell mondani a munkásoknak: országos méretben ennyit irányoz elő a terv és hogy ezt elérjük, ahhoz üzemünknek napi, havi meg évi enynyi meg ennyi tonnával kell többet termelnünk, ezen belül pedig ennek meg ennek a munkacsoportnak enynyit és ennyit. Ez világos beszéd, az egyes ember számára érthető és felfogható valóság, konkrét meghatározása nemcsak annak, hogy mit, hogyan és miért, hanem annak is, hogy az egyes embereknek mit és mennyit kell tenniök, hogy milliók munkájából az országos feladat összetevődve valósággá váljék. Hasonlóképpen kell eljárnunk más téren is. A mezőgazdaságban, a szövetkezetekben és állami gazdaságokban ne csupán azt hajtogassuk, hogy Szlovákiában a harmadik ötéves terv folyamán 28 százalékkal kell növelni a termelést. Az szükséges és csak az lehet a célravezető, hogy a nádszegi vagy a búcsi szövetkezetben íirról beszélnek, azt -hányják-vetik meg, hogy az országos feladatokból kifolyólag, tekintetbe véve a helyi adottságaikat, nekik hány métermázsás hektárhozamokat kell elérniök, és hogy a termelés növelését hogyan, mi módon érhetik el. És ha a szövetkezetekben a termésnövelés hogyanjáról és mikéntjéről beszélnek, akkor azzal is számot kell vetniök, azzal is számoljanak, hogy például 1965-ben már 10 és félmillió tonna acélt termelünk és hogy a harmadik ötéves terv folyamán 312 milliárdos beruházást eszközölünk népgazdaságunkban. De hogyan és mennyiben befolyásolja az acéltermelés és ez a sok milliárdos beruházás mondjuk a búcsi EFSZ-ben a mezőgazdasági termelést? Igen egyszerű és érthető módon. Mert például ebből a 312 milliárdos beruházásból építjük fel többek között a Keletszlovákiai Kohóműveket, amelynek viszont döntő szerep jut abban, hogy 1965.-ben valóban 10 és félmillió tonna acélt termeljünk. A 10 és félmillió tonna acél viszont az alapja annak, hogy az elkövetkező öt évben lényegesen több traktor és más mezőgazdasági gép készüljön és kerüljön ki a földekre, hogy az ötéves terv utolsó évében már csak 36 hektár föld megművelése jusson egy traktorra. De nemcsak kohóművet építünk a beruházásra szánt milliárdokból. Ebből épül fel Vágsellyén egy nagy műtrágyagyár, — ugyancsak döntő tényezője annak, hogy a jövő években többet teremjen a föld. Hosszadalmas volna most például arra is kitérni, azt magyarázni és érzékeltetni, hogy a Keletszlovákiai Kohóművek felépítése nemcsak több acél termelését jelenti, hanem döntő módon változtatja meg e vidék arculatát, e gazdaságilag elmaradt vidék iparosítása mennyivel másabb, kultúráltabb életet fog teremteni. Hány, meg hány ember jut biztos és állandó megélhetéshez. S az acéltermelés növelése és ennek folytán a több traktor és mezőgazdasági gép sem csupán azt jelenti, hogy egy traktorra már csak 36 hektár föld fog jutni, jobban lehet a földet művelni és több fog teremni, hanem azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági munkák döntő többsége már gépesítve lesz. Hogy a földműves dolga és munkája az eddiginél sokkal könnyebb lesz. Sokfél® munkát, amit ma már kézzel végez, az elkövetkező években már a gép végzi el. Mi lehet az eddig elmondottak öszszefoglalója? Körülbelül az, hogy harmadik ötéves tervünk irányelveit és feladatait, amelyek országos retben a súlyos és nagy számok öszszegezése, s amelyeket pártunk Központi Bizottsága azért hozott nyilvánosságra, hogy azokat dolgozó népünkkel megbeszélje és megvitassa, mindenütt és minden embernek úgy magyarázzuk, hogy e számok és feladatok jelentőségét mindenki megértse és magáévá tegye. Ugyanis ez a záloga annak, hogy a számok és százalékok tetté és valósággá váljanak. Acél és traktor, szövet és hús legyen belőlük. Végső soron pedig az eddiginél is könnyebb és szebb élet. Ezért pedig érdemes dolgozni. JJJ C/í"; 9 S 1959. október 19.