Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-12 / 253. szám, szombat

Újabb sikerek felé az új tanévben i Luclwig Renn: A SPANYOL HÁBORÚ A húszas évek végén, közvetlenül azután, hogy Erich Mária Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regénye megjelent és a világ egyik legolvasottabb könyvévé vált, a háborús irodalom művelői közt feltűnik Ludwig Renn neve. Előkelő nemesi család sarja, a német Wehrmacht vezérkari tisztje választotta ezt a szürke polgári nevet e túlságosan feudális csengésű Vieth von Golssenau helyett. Könyve, a Háború messze kiemelkedett a háborús emlékirodalom tengeréből és sikere felért Remarque regényével. De míg a kifejezés eszközeiben művészibb és" formabiztosabb Remarque nem lépte túl a polgári humanizmus korlátait és inkább hatásos elbeszélő tehetségével hódított, addig Renn haladóbb eszmeiségével, a hódító háború hátterét helyesen feltáró, materialista szemléletének leleplező erejével tűnt fel. A feltörő fasizmus Rennt már a kommunisták táborában találja, és 1934-ben a nácizmus vezetői csak ürügyet kerestek, hogy a felvilágosító munkájával egyre veszélyesebbé váló Rennf börtönbe zárhassák. Ezt az ürügyet meg is találták az Aufbruch című katonai folyóiratban megjelent cikkében. Nagy Frigyes taktikájáról és toborzási módszeréről szól a cikk, amely alaposan megtépázta a nagy porosz király tekintélyét, ami az elfogult náci bírák szerint egyértelmű volt a „nemzetgyalázással." Két évi börtön után Renn kiszabadul, és bár vannak barátai, jóakarói a vezető naci körökben, nem marad hazájában, hanem az illegális német kommunista párt utasítására Svájcba szökik, majd 1956. októberének elején Spanyolországba utazik, ahol mint a 11. nemeztközi brigád törzsparancsnoka részt vesz a német és olasz fasizmussal szövetkezett spanyol haderők elleni harcokban. Csak 1939. februárjában, amikor a nemzetközi brigádok kénytelenek kiüríteni Katalóniát és egy különös hátterű nemzetközi egyezmény értelmében teljesen beszüntetni a harcot, lépi át újra a francia határt. A spanyol földön töltött viszontagságos évekről szól Renn könyve, A spanyol háború,, amely bár csupa személyes élményt tartalmaz, bepillantást enged a szabad és független Spanyolrszágért folyó harc politikai hátterébe, megvilágítja a Spanyolországi Kommunista Párt és a nemzetközi brigádok szerepét is ebben a nagyarányú- küzdelemben, a második világháború előjátékában. Ez a személyes, közvetlen hang a legvonzóbb erősségé Renn riportregénynek mondható könyvének, amelyet jelentőssé tesz a mondanivaló forró aktualitása és fontossága, hiszen nem kevesebbről van szó, mint a világháborút kiváltó nemzetközi fasizmus összefogásának leleplezéséről. A könyv riportjellege magával hozza, hogy nem kapjuk a spanyol háború egészének oknyomozó történetírói módszerrel megrajzolt képét, társadalmi hátterével, okaival és mozgatóival együtt. Renn erre a történetírói szerepre nem vállalkozott, beérte a szemtanú, az érdekelt fél szerepével; naplószerűen írja le és meséli élményeit, a brigádosok nehéz harcát, kudarcait és győzelmeit. És itt hozzátehetjük, hogy ez a napló sok fejezetében izgalmasabb egy kalandregénynél, és ezt az izgalmat fokozza és átforrósítja, hogy nem a csapongó képzelet, hanem a harc és összecsapás szülte, amely a fegyverforgatáshoz alig értő, írástudatlan parasztokról, katalón bányászokból hősöket nevei. Renn egy új világ, a kommunista társadalmi rend elkötelezettje, ezért fogott fegyvert távol hazájától, j^iegen földön; a nemes eszmeiség, a haladás gondolata vezeti minden lépését és ezzel tudja harcra, ellenállásra ösztönózni alárendelt katonáit. A volt német vezérkari tiszt egész katonai tudását latba veti, hogy az igaz ügy győzelemre jusson, ám a feladat rendkívül súlyos; a haladás erői nem csupán spanyol, német és olasz fasisztákkal, Afrikából spanyol földre hurcolt mórokkal és idegen Iegionistákkal állnak szemben, de küzd«iiök kell a soraik közt megbúvó, jól álcázott és nehezen leleplezhető külföldi ügynökök és kémek, jobboldali szocialisták áruló hada ellen is. Hiányos a kiképzés, nincs elegendő fegyver, rossz az ellátás, sok a szabotálás, bábeli a nyelvzavar — a nehézségek ellenére a sikerek mégsem maradnak el: a nemzetek keveredéséből igazi nemzetközi összetartás születik. Renn ott van a Thälmann-zászlóalj felállításánál, részt vesz Madrid védelmében a Cerro de los Angelesffrt és a Palacete körül folytatott harcokban, a Los Rozas-i ütközetben, Murciában tölt néhány nyugalmas hetet, hogy aztán ismét a csaták forró sodrába vesse magát. A harci élményeket politikai felismerések tarkítják. Largo Caballeróról, a kormány fejéről, aki a hadügyminiszteri tárcát is vállalta, nincs jó véleménye, és az idők folyamán- kiderül, hogy ösztönös ellenszenve nem volt alaptalan. Caballero minden tette a. fasiszták malmára hajtotta a vizet, és ezt később párthívei is felismerték. Eltávolítása sajnos túl későn következett be, amikor Francoék rnár tért hódítottak és külföldi segítséggel kezdték megtörni a forradalmárok erejét. Renn felismeri a szabad Spanyolországért harcoló spanyol politikusok legnagyobb hibáját is. A köztársasági kormány nem volt forradalmár, de arra kényszerült, hogy a népfölkelők és a munkásság felfegyverzésének befejezett tényét elfogadja. Ahhoz azonban Caballeróék semmilyen körülmények között nem akartak hozzájárulni, hogy a forradalmi mozgalom a vidékre is kiterjedjen, s a parasztok felosszák maguk között a nagybirtokosok földjét. Pedig a földosztás azt jelentette volna, hogy megnyerik a parasztokat a spanyol proletariátus harcának, s ezzel még nagyobb lökést adnak a küzdelemnek. . Amikor Azena államelnök Negris doktort megbízza az új kormány megalakításával, a helyzet csak látszólag változik meg, mert Indalecio Pietri, az új hadügyminiszter semmivel sem különb Caballerónál. 1937. nyarán Rennt félévre szabadságolják a hadseregből. A spanyol kormány ugyanis felismeri, hogy eddig nem használta ki a külföldi, nagy propaganda-lehetőségeket, és Rennt az Egyesült Államokba, Kanadába és Kubába küldik, hogy ott sajtóértekezleteken és esti összejöveteleken beszédeket tartson Spanyolország s a spanyol nép harcáról. Kár, hogy Renn ezt a külföldi propagandatevékenységét néhány mondattal elin tézi, ahogy azt is sajnáljuk ,és hiánynak érezzük, hogy a nemzetközi brigádok némely kimagasló parancsnokairól csak igen vázlatos képet ad. Igy könyvében több ízben megemlékszik arról, hogy találkozott Zalka Mátéval, a lengedás hírú Lukács tábornokkal, de semmiféle bővebb jellemzést nem ad róla, Lukács-Zalka elmosodó, halvány figurája marad ennek az érdekes és hasznos könyvnek. Lukács tábornok hősi haláláról is csak teljesen riportszerűen, egy mondatban számol be és ezzel megfosztja az olvasót attól, hogy a harc pozitív nagy egyéniségeiről maradandó képet kaphasson. E hiányokért részben kárpótol az a meleg érdeklődése és szeretete, amellyel a spanyol kisembereket, főleg az iskolázatlan és tudatlan parasztokat megrajzolja. Renn egy fejezetben az 1937 júliusában Valenciában és Madridban lezajlott antifasiszta írókongresszusról is beszámol. Itt is hiányérzetünk támad, hogy a kötetben mindösszehat oldalt szentel ennek a fontos eseménynek és helyenként teljesen riportszerűen, csupán neveket említ, mint az akkor már fehérhajú dán Andersen Nexőét, a francia Jean Richard Blochét vagy Alexej Tolsztojét. A könyv riportszerűségéből ered ez a másutt is megnyilvánuló aránytalanság: az író mintha nem az esemény fontosságát, hanem a személyes élmény melegségét tartaná szeme előtt, arról ír és azt jellemzi színesebben, ami jobban megfogja, személy szerint mélyebben érdekli. Ez az érdeklődés és szeretet bizonyos egyéni varázst ad Renn mondanivalójának és hasznosságán túl értékessé is teszi. Okulni lehet Renn igazmondásán, bátor szókimondásán, helyes ítéletein, érett politikai meglátásain és nem utolsó sorban mély emberiességén, amellyel a jobbra érdemes spanyol népnek és barátainak, a nemzetközi brigádosoknak harcát megfestette. EG*RI VIKTOR Utunk a Nagymegyeri Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskolába vezetett, ahol nemcsak a párt áprilisi határozatának teljesítése, de a létszámszaporulat is megnövekedett feladatok elé állítja az iskola tanítóit. Ebben a középiskolában jelenleg 18 osztályban 26 tanerő keze alatt több mint 500 diák tanul. Szép szám ez, s ennyi ember nevelése bizony nagy gondot és körültekintő munkát igényel az iskola minden egyes dolgozójától. Hogy a feladatokat hogyan akarják teljesíteni és milyen intézkedéseket tettek az oktatónevelőmunka megjavítására, erre vonatkozólag — Jakab István igazgatótól kértünk felvilágosítást. Jakab elvtáre elmondta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ..Az iskola és az élet szoros kapcsolatáról, valamint a nevelés és az oktatás továbbfejlesztéséről Csehszlovákiában" című határozatából indultak ki, és mindenben a határozatok következetes teljesítésére törekednek. Már a szünidő folyamán több összejövetelt tartottak, amelyeken aprólékosan megismerkedtek az új tanévben elvégzésre váró feladatokkal. Ezekről tárgyaltak a járási pártbizottság által rendezett összejövetelen is. A párt áprilisi határozatából eredő feladatok ismeretében a múlt hú végén pedagógiai értekezletet tartottak. Iskolai viszonylatban ezen az értekezleten állították össze azt a tervet, amellyel a párt határozatának teljesítésére törekednek. A politechnikai és az ideológiai munka megjavítása érdekében az iskola tovább bővíti kapcsolatát az üzemekkel és más' iskolákkal. A Nagymegyeri Tizenegyé'ies Magyar Tannyelvű Középiskolának tavaly például egy trnavai és egy leningrádi iskolával volt szoros kapcsolata. A diákok leveleztek, kicserélték tapasztalataikat, beszámoltak egymásnak tanulmányi eredményeikről. Az új tanévben ezeken az iskolákon kívül a nagymegyeri diákok barátságot kötnek még a malackyi iskola diákjaival, ahouá a tanév folyamán — akárcsak tavaly a trnavai iskolába — szintén rendeznek tanulmányi kirándulást. Tavaly a nagymegyeri iskolából Trnaván mintegy 130 diák és 7 politechnikai tanító volt. A tanítók a tanulmányi kirándulásról hazatérve iskolájukban érvényesítették a trnavai iskolának a politechnikai nevelés terén szerzett kiváló tapasztalatait. Az iskola munkaterve részletesen foglalkozik azzal is. hogyan akarják szorosabbá tenni az iskola kapcsolatát a helyi •állami birtokkal, a traktorállomással és a járási építkezési vállalattal. Ügy tervezik, hogyha az illető üzemekkel megegyeznek, a politechnikai nevelés keretében az iskola tanulói néhány órát ezen üzemek műhelyeiben fognak dolgozni a mesterek segítségével. Részletes tervük van az iskola ideológiai munkájának a megjavítására is. Ezen a téren nagy feladatok hárulnak az iskola pionír- és CSISZ-szervezetére, amelyeknek idén jobban, mint bármikor fokozniok kell a politikai felvilágosító munkát. Különösen az ateista nevelés megjavítására kell nagy súlyt helyezniök. Az iskolában az új tanévben ezen a téren máris haladás történt. Ezt szemléltetően mutaLja az a statisztikai kimutatás, amely szerint ez idén ismét sokkal csökkent a hitoktatást óhajtó diákok száma. Mindenesetre ez még nem jelenti azt, hogy a politikai nevelömunka kielégítő. Szükség van az ideológiai munka további fokozására, s ezt a tanítói kar tagjai is tudják. Ennek érdekében tervezik többek között azt, hogy az iskolában beszélgetéseket rendeznek áz idősebb kommunistákkal, akik beszámolnak a diákoknak a múlt nehézségeiről, a párt harcéról és még sok. a diákokat érdeklő dologról. Hasonló beszélgetéseket többször rendez•

^••••••••••••••••••••

^••••••••••••••••••••••

HMHHMHHHHM II

II

H

tt

H

II

H

III

IIII

II M M M •• •« 4 M Í4~H tek az elmúlt tanévben. A diákoknak az idős kommunistákkal való közvetlen érintkezés nag.y élményt és tanulságot jelentett. A politechnikai és az ideológiai munka megjavításán kívül a tantestület pontos tervet dolgozott ki az iskola kulturális életének a megjavítására is. Noha kulturális téren az elmúlt tanévben is szép eredményeket értek el, (más helyezéseken kívül a tavalyi járási alkotóversenyen 9, a kerületin pedig 5 első dijat nyertek) ez idén további eredmények elérésére törekednek. Van egy körülbelül 150 tagú népművészeti körük, amelyben zenekar, tánc-, ének-, színjátszó- valamint szavalókör működik. Az együttesek máris különféle műsorokat tanulnak, hogy az évfordulókon és más alkalomból rendezett összejöveteleken színvonalas műsorral képviseljék iskolájukat és szórakoztassák a közönséget. Eredményes munkát végzett tavaly t. tisztán cigányszármazású diákokból álló rajkó-zenekar. Ez a kicsi, de teljesítményére felfigyeltető együttes az önálló műsorszámokon kívül rendszeresen fellépett olyan formában, hogy kísérőzenét szolgáltatott az iskola tánc- és énekkarának. A rajkózenekarhoz az új tanévben ismét sok reményt fűznek. A kis zenészek nemcsak a kulturális munkában vesznek lelkesen részt, látva azt, hogy megbecsülik őket, de iskolába is szívesen járnak és szép tanulmányi eredményeket érnek el. A kulturális életre vonatkozó tervben több esztrádmüsor és két egész estét betöltő színmű betanítása szerepel, amelyekkel az iskola — a helyi bemutatók után — a környező falvakba készül vendégszerepelni. Az iskola munkaterve, hangsúlyozza, a kulturális életet úgy kívánják megjavítani, hogy ne menjen a diákok tanulási idejének a rovására. Mennyiségileg inkább kevesebb, de minőségileg jobb, ideológiailag tartalmasabb műsort kívánnak adni. Sajnos, nehézségeik is vannak. Lassan harmadik éve, hogy beköltöztek az újonnan épült gyönyörű iskolába. Az elhelyezés, a tanítás feltételei kifogástalanok. Égy valami mégis fékezi munkájukat. A tornatermet az építészti vállalat máig sem készítette tökéletesen el, s így használhatatlan. A diákok a gyakorlatokat a folyosókon, jobb időben az udvaron végzik. A spartakiádra való jó felkészüléshez pedig nagy szükségük lenne a tornateremre. Miér^s lemaradás, miért nem fordítanak az alorekesek erre a poblémára nagyobb gondot? Balázs Béla • •••••••••••• I® $' i % .-:•, . ,*>:-íX&íf -fi;-: - JL * H jf ^ f. £ itíjš íí j t m &J , Világos tölgyfából készült új, ízléses bútorgarnitúra tkég, ef$sm m a$fáé$®ú&dékét A

1 z utóbbi hetekben megjelent ateista cikkeinkre jó egynéhány levél érkezett olvasóinktól. Hozzászólások, érdeklődő és felvilágosítást, magyarázatot kívánó kérdések, állást foglaló, az újat támogató mondanivalójú sorok, mindmegannyi helyeslő megnyilatkozása annak, hogyan kell leküzdenünk a maradi, a társadalmi fejlődéit, az új embe^ kialakulását gátló vallási nézeteket' és szokásokat, s elérnünk, hogy az emberek a világ és a természet egyes jelenségeit tudományos hitelességgel magyarázni tudó materialista világnézetet vallják magukénak. Viszont, hogy egészen őszinték legyünk, hogy nem több, de egyetlen egy ember kezébe se adjunk ütőkártyát arra nézve, hogyan fogadják az emberek ateista cikkeinket, meg kell mondanunk, kaptunk egy negatív, tagadó hangú levelet is. Igaz, hogy névtelent, hogy irónikusan Mucsáról keltczté\-, ám anélkül, hogy ezzel most létjogosultságot adnánk a névtelen leveleknek, ennek a „mucsai" olvasónknak — aki leve^ lét egyébként Kassán adta fel s évek óta törzstagja a névtelen levélíróknak — ez úton üzenjük egyrészt azt, hogy levelét nem hagyjuk válasz nélkül, s demagóghangú levelének leglényegesebb mondanivalójára egyik legközelebbi cikkünkben válaszolunk. Másrészt azt üzenjük neki, hogy levelét egész nyugodtan aláírhatta volna, megadhatta volna pontos nevét, foglalkozását és lakáscímét. Fölösleges volt a névtelenség homályába burkolóznia, mivel lehelében az égvilágon semmi olyasmit nbm mond, amiért felelősségre lehetne és kellene vonni, viszont, hogy nem ért egyet ateista cikkeinkkel és általában ateista propagandánkkal, hát ehhez egyszerűen joga van. Nálunk senkit sem vonnak azért felelősségre, mert vallásos, mert hisz istenben és templomba jár. Képzelje csak el kedves névtelen „mucsai" olvasónk, hány embert kellene akkor vallásos meggyőződéséért és magatartásáért „felelősségre vonnunk". Csak megismételjük azt, amit már múltkor hangsúlyoztunk: a vallásos nézetek elelni harcunkat nem hatalmi szóval oldjuk meg, hanem felvilágosító és magyarázó szóval. Azt a körülményt, hogy nincs isten, nem úgy és oly módon visszük be az emberek tudatába, hogy valamiféle határozatot vagy esetleg törvényt hoznánk isten nem létezéséről, hanem azzal, hogy a tények alapján, meggyőző érvekkel megmagyarázzuk az élet és a világ keletkezését, az élet folyamatát az egysejtűektől a világűrbe repülni készülő emberig. \T ennyivel más hang, sőt menynyivel tötíb erkölcsi bátorság csendül ki B. J., egyik falusi olvasónk leveléből. Egy többgyermekes anyáról van szó, aki nom most, hanem már évekkel ezelőtt ismerte fel a vallási dogmák értelmetlenségét és tagadta meg őket, s aki nemcsak maga vallja a materialista világnézetet, hanem ebben a szellemben neveli gyermekeit is és meggyőződését, a? új életbe vetett hitét igyekszik átültetni más emberekbe is. Ez az asszony már évekkel ezelőtt vállalta a falu maradi, vallási szokásaiban megrögzött közvéleményének erkölcsi elmarasztalását azért, mert gyermekeit nem tartotta keresztvíz alá, vállalta a falu közvéleményének azt a súlyos megnyilatkozását, hogy a gyerekeinek „úgy adták a nevet, mint a kutyának". Ezért üdvözli ez és több más olvasónk is örömmel azt a hírt, hogy a nemzeti bizottságok mellett alakúit polgári ügyek 1,,-itülete köteles arról gondoskodni, hogy az emberi élet ogyes jelentős eseményei az új szokásoknak megfelelően is, méltó keretek, megfelelő ünnepélyesség között történjenek meg. Igaz, hogy ha az élet ezen aktusai ma már méltó külsőségeket kaptak a városokon, sajnos nem mondható el, hogy hasonló módon zajlanának le minden faluban is. A nemzeti bizottságok sok helyütt nemcsak nem törődnek ezzel, hanem ha törődni is akarnak, akkor meg tehetetlennek bizonyulnak. Nem eléggé kezdeményezők abban, hogy megteremtsék a kellő feltételeit annak, hogy az emberi élet egyes aktusai meghittségükben és külsőségeikben is felvehessék a versenyt az egyházi szertartásokkal. Holmi rosszul értelmezett puritánság érvényesül elvtársaink elképzelésében, amire viszont nemcsak semmi szükség fynes, hanem egyenesen helytelen és káros is. Így is felvethetnénk a kérdést: ha az ország politikai és gazdasági hatalmát kezében tartó s a materialista világnézetet valló munkásosztály és annak állama vállalta és vállalja az egyházak összes anyagi kiadásait, akkor miért nem tudnánk módot találni arra, hogy az új társadalmi szokások megfelelő ünnepélyességet és külsőségeket kapjanak? Korántsem a misztikumot akarjuk ezeknél az aktusoknál meghonosítani, viszont a hely, a környezet és az ünnepélyesség elengedhetetlen kellékek. Bratislavában, az egyik legutóbbi névadó ünnepségen láttuk és tapasztaltuk, mily döntő jelentőségű a megfelelő környezet, a formák és az ünnepélyesség. Oly szép, az ember érzelmeit oly mélyen megragadó volt ez a névadási ünnepség, hogy nemcsak az érdekelt résztvevők, hnem a kíváncsiskodók, az ilyen aktusokkal szemben még idegonkrdök szeme sem maradt szárazon a meghatottságtól. Orgona is szólt, — amelyen nem egyházi éneket, hanem a világ legnagyobb zeneszerzőinek, ilyen alkalmakra illő műveit játszották. Az egyes aktusok külsőségeiben mi nem akarunk „versenyezni" az egyházakká!, s ki tud többet nyújtani elv alapján „elhódítani" a hívőket. Nem, — a tömjénfüst, a szentelt víz és még sok mús miszticizmusát meghagyjuk ott, ahová való: a templomban. Viszont társadalmi rendszerünk lényegéből fakad az emberről, az ember javáról való gondoskodás. Ebből pedig szükségszerűen következik, hogy társadalmunk ott áll az ember mellett örömében és bánatában, törődik vele, gondoskodik róla attól kezdve, hogy névadó ünnepségre viszik. f) Ivasónk levelének mondanivalója kapcsán — amely e tekintetben sajnos általánosítható — újra felvetődik a kérdés, magánügy-e a vallás vagy sem, vagy hogy a vallási meggyőződés meddig, milyen határig tekinthető magánügynek s azon túl már társadalmi problémának. Mit kell ezzel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyoznunk? Azt, amit már számtalan esetben leírtunk, aminek ebben a cikkben is már hangot adtunk, éspedig azt, hogy nálunk vallási meggyőződése miatt senkinek bántódása nem eshet, emiatt senkit érdekeiben meg nem rövidíthetünk, senkit nem mellőzünk. Az a véleményünk, hogy vallási meggvődése miatt bárki lehet tisztességes, becsületes ember, hű állampolgára a hazának. Azért mert valaki templomba jár, istenben hisz és az egyházi szertartásoknak hódol, attól még lehet kiváló dolgozó, igenelheti <s a maga módján, a maga erejével es tudásával támogathatja az új társadalmi rendszer előrehaladását és kialakulását. Más lapra tartozik, hogy csak egy bizonyos határig, hogy e határon túl az ember akaratától és törekvésétől függetlenül, hogyan és mennyiben válnak a vallási nézetek visszahúzó erővé, gátjává a társadalmi fejlődésnek. Erről viszont majd egy más alkalommal szólunk bővebben. ŰJ SZfi 6 * 1959. szeptember 8..