Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-11 / 252. szám, péntek

Ma nyitják meg Bratislavában a II. országos cipő és bőripari kiállítást •t „Nekünk és az egész világnak" Ügy véljük a rendezőség találóbb nevet nem is adhatott volna a cipő és bőripari termékek második országos kiállításának, melyet ünnepélyes külső­ségek között ma délután két órakor nyitnak meg Bratislavában a Duna­parti Szlovák Múzeumban. Hiszen amellett, hogy a cipó egy főre eső ter­melésében és fogyasztásában az első helyet foglaljuk el a világon, termé­keinket a föld 77 országába is szállít­juk. Magas színvonalú cipőiparunk je­lenleg évente 38 millió pár bór, 36 millió pár gumi és 10 millió pár más­féle cipőt gyárt. Ez év első felében 53 .százalékkal több cipő kelt el a belföldi piacon, mint a múlt év ugyanezen idő­szakában. A fejlődést pedig mindennél jobban szemlélteti az a tény, hogy 1965-ben cipőiparunk naponta negyed­millió pár cipőt fog előállítani. Vezető helyet foglalunk el emellett az elegáns bőripari termékek, mint kézitáskák, pénztárcák, kesztyűk, stb. termelésé­ben, szőrmeipari készítményekben, kofferek és egész sor más termék elő­állításában. A bratislavai országos kiállítás, me­lyet a múlt évi kiállítás során nyert jó tapasztalatok alapján rendez meg a Közszükségleti Ipari Minisztérium és Megbízotti Hivatal, nagyszabású szem­léje lesz fejlett bőr- és cipőipari üze­meink gyártmányainak, dolgozóink ügyességének és találékonyságának. Termékeikkel bemutatkoznak a gott­waldovi Svit, a partizánskei Augusztus 29 Üzemek, a jaromeŕi Antonín Zápo­tocký Üzemek, a dobrisi Kesztyűüze­mek, a Trutnov-Paŕiči-i Kara-üze­mek, valamint a bratislavai Nyers ­anyaggyűjtő Vállalat. A kiállítás fő célja, hogy a közönséget megismertesse bőripari termelésünk gazdag eredmé­nyeivel, szemléltetően megmutassg a további fejlődés távlatait, közvélemény­kutatást végezzen a fogyasztók köré­ben a termelés további minőségi töké­letesítése érdekében és egyúttal nevel­je dolgozóinkat a célszerű és ízléses öltözködésre. A kiállítás magvát az 1960. évre tervezett cipő és bőripari termékek fő kollekciói képezik. A tervezők, techni­kusok és az ágazat többi dolgozói arra törekedtek, hogy a fő kollekciók tel­jes mértékben megfeleljenek a célsze­rűség, az esztétika és a nyersanyag szempontjából a világdivat követelmé­nyeinek. A rendezők úgy állították ösz­sze a kiállítást, hogy jó áttekintést ad­jon a gazdag kiállítási anyagról és amellett megmutassa iparunk színvo­nalát, fejlettségét és további lehetősé­geit, valamint az egyes üzemek dolgo­zóinak rátermettségét, ügyességét. Cipő és bőripari, valamint szőrmeipari termékeink kiváló hírnévnek örvende­nek belföldön és az egész világon. Dol­gozóink kezemunkáját számos kitünte­tés, elismerés dicséri. Nagy sikert, számos díjat és etismerést nyertek termékeink a brüsszeli világkiállításon is, sok cipő és bőripari üzemünk jó munkájáért magas állami kitüntetések viselője. A mostani bratislavai kiállításon több mint 2000 különféle árúcikk kerül be­mutatásra a cipő, bőr, galantéria és szőrmeipar termékei közül. Tájékoz­tat ezenkívül a kiállítás a műanyagok­nak ebben az iparágazatban való fel­használásáról, ezenkívül a nyersanyag begyűjtésének és célszerű gondozásá­nak nagy nemzetgazdasági jelentőségé­ről. Külön érdekessége a kiállításnak, hogy bemutatnak rajta egyes modern, ez iparágazatban használatos gépeket. A II. országos cipő- és bőripari kiállítás szeptember 12-től október 11­ig naponta 8—20 óra között lesz nyitva. Tekintve, hogy a kiállítás első része I egybeesik a brnói nemzetközi nagyvá­sárral és Brno nincs messze Bratislavá­tól, ez külön kedvező lehetőséget nyújt arra, hogy a távolabbi körzetek lakosai és esetleg a külföldiek is a brnói láto­gatást egybekössék a bratislavai kiállí­tás megtekintésével. (9-1.) Miért inkább őszi árpát? Vannak nálunk oly kialakult rossz szokások és módszerek, amikről már jó néhány esztendeje meggyőződ­tünk, s tudjuk, hogy nem jók, még­sem csináljuk másképpen. Ilyen a többi közt a szántás időpontjának megválasztása, vagy pedig a másod­növények vetésének elmulasztása. Hát ilyesmi is megtörténhet? Hogyan lehet megkésni a vető alá a szántás­sal, amikor minden parasztember tudja, hogy a gabonatermés betaka­rítása után nyomban szántani kell, s az arra alkalmas talajban másod­növényt kell tenni a földbe. / A jó gazda így cselekszik eszten­dőről esztendőre, de van ám rossz gazda is, aki minden bizonnyal szintén tudja azt, hogy az idejében történő szántás a jövő esztendei termés megalapozója, sőt abban sem kételkedik, hogy a sok másod­növény igen jó takarmánypótló. Nincs itt ellentmondás? Hogyan jel­lemezzük a rossz gazdát, miért rossz, ha ennyi mindent tud? Annál súlyo­sabb a dolog az ilyen gazdáknál, ha tudatosan követik el a mulasztást. Egészen biztosan (tisztelet a kivétel­nek) sok rossz gazda van még ná­lunk, mert jó gazdánál nem for­dulhatna elő oly dolog, hogy ne élt volna az idei csapadékos nyár ked­vező lehetőségeivel, s a zsákban hagyta volna a másodnövények ve­tőmagját. A számok, melyek mindig igazak, félremagyarázhatatlanok, azt bizo­nyítják, hogy az idén MEGJELENT A PÄRTÉLET LEGÚJABB SZÁMA A Pártélet 17. számának vezércikke a kommunisták feladatával foglalkozik az új iskolaévvel kapcsolatban, melynek je­lentősége azzal nőtt, hogy most lesz az első esztendő, melyben a XI. pártkong­resszus határozata értelmében megvalósul iskolaügyünk átépítése. Dr. Vladimír So­ják cikke a második világháború kitö­résének 20. évfordulójával kapcsolatban Csehszlovákia és a szocialista tábor bé­kepolitikájáról szól. František Nagy írá­sában a kommunisták felelősségével fog­lalkozik a lakásépítési terv teljesítésé­nél. A XI. pártkongresszus és annak alap­ján a CSKP KB márciusi ülésén hozott határozat nagy feladatokat tűzött ki; 1970-ig köztársaságunkban 1 millió 200 ezer lakást kell felépíteni. E feladat tel­jesítése állandó figyelmet és gondosko­dást igényel. Ezt a célt követi a Párt­élet a lakásépítésről szóló cikkében. A prerovi járás szövetkezeti tagjainak versenyfelhívásával és annak visszhang­jával ismét több cikk foglalkozik. A so­ronlevő feladatok című rovatban a párt vezető szerepének érvényesítéséről az FSZM évzáró taggyűlésein és a CSISZ­funkcionáriusok járási esti iskoláinak elő­készítéséről van szó. A propagandisták és népnevelők segítségére a Pártélet közli Jozef Mervan írását a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködésének táv­latairól, majd az SZKP története új tan­könyvének megjelenésével kapcsolatban a Szovjetunió Kommunista Pártja történe­tének tanulmányozásával foglalkozik. Az időszerű elméleti politikai és gazdasági kérdésekről szól Jiri Sekera „A IV. össz­szakszervezeti kongresszus után" című cikke. A politikai agitáció hatékonyságá­nak növelésében szerzett tapasztalataikat František Toufal, a mélníki járási párt­bizottság vezető titkára, Milada Techlov­ská, a helyi falusi pártszervezet propa­gandistája és Jaroslav Abraham, az olo­mouci kerületi pártbizottság agitációs instruktora foglalták össze. A kezdemé­nyezések és tapasztalatok című rovatban Ján Kmeťko a talajjavító berendezések építéséről, Ilja Mráček a mezőgazdasági munkálatok gépesítéséről, Ferdinand Ivan­čík és Eduard Rusek a gyors iramú és gazdaságos lakásépítésről, majd Franti­šek Slejchrt a műszaki fejlődés tervé­nek teljesítéséről ír. A szerkesztőség pos­tájában a párttagok és pártfunkcioná­riusok tapasztalataikról és munkaeredmé­nyeikről írnak. Végül a Pártélet vála­szol az olvasók kérdéseire és szervezési ügyekben részletes magyarázatot ad a párt alapszabályzata értelmében. (d) sok szövetkezetben maradt a rak­tárban a tarlókeverékek magja, hiszen a bratislavai és a nyitrai kerület kivételével egyetlen kerü­let sem teljesítette Szlovákiában a másodnövények vetési tervét. Pe­dig ilyen jó alkalom ritkán adódik másodnövénytermesztésre. Persze erre megszólalnak majd a „rossz gazdák": Oly bőséges termést adott az idén a széna, van belőle elég a pajtában, a csűrben, a heré­ket az idén még negyedszer is meg lehet kaszálni, így bőséges takarmá­nyunk van a jószág átteleltetésére. Nem vitás, ritka esztendő az olyan, mint az idei, amikor mindenből búsá­san fizet a föld, takarmányból is régen termett annyi, mint az idén. De az sem vitás, hogy sohasem állt oly nagy feladatok előtt a mezőgaz­daság, mint most. Az ország többet vár a falutól, a preroviak felhívására indult orszá­gos mozgalom meg csak fokozza a feladatokat, hiszen az előirány­zott 6 százalék helyett 9 — 10 szá­zalékos növekedést akarunk a jövő esztendőben elérni. Hát nem lett volna mégiscsak jobb a több takarmány; sok tejet, sok húst, zsírt, tojást csakis a sok jó minőségű takarmányból állíthatunk elő. Tegyük fel, az átteleltetéshez megvan az elegendő takarmány, de van-e annyi, hogy — ha esetleg ké­sőn köszönt be a tavasz, később mehet a jószág a legelőre — akkor se csökkenjen a takarmányadag sem mennyiségben, sem minőségben? Vagy gondolnak-e már most arra, hogy tavasszal jó korán legyen zöld­takarmány a jószág részére? Az egész téli száraz abrak után az álla­tok is várják ám a vitaminokban gazdag zöld eleséget. Az őszi takar­mánykeverék már májusban kaszál­ható. No most újra jöhetnek az érin­tettek. Hát ki ne tudná azt, hogy mi­nél hamarabb, annál jobb, ha ta­vasszal a jószág zöldtakarmányt kap. Ezt is tudja a parasztember s ép­pen az idei tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy sok helyütt mégsem vetettek őszi takarmány­keveréket, mondván, majd vetUnk tavasszal zabosbükkönyt; igaz, ah­hoz későbben nyúlhatunk hozzá, de majd csak lesz valahogy. S aztán az ilyen „majd csak lesz valahogy" eredménye, hogy a hosszú tél „el­pusztítja" a takarmányt, tavasszal aztán jön a fűhöz-fához való kap­kodás, a hetedik faluban végre van takar­mány drága pénzért, annyiért, hogy a tagoknak néhány hónapig nem jut előleg. Ez pedig okos gazdálkodással, előrelátással elkerülhető. Igaz, a ta­vasszal elvetett zabosbükköny is jobb annál, mintha semmit sem vetnénk, de ez olyan, mint az elkésett ebéd. A szakácsnak jókor meg kell kapnia a nyersanyagot, különben nem készül el vele, amikor arra a legnagyobb szükség volna. Az állatok szakácsa maga az ember, a szövetkezeti tag. Éspedig olyan szakács, olyasféle min­denes, hogy neki kell nemcsak az „ebédről", hanem a nyersanyag „be­szerzéséről" is gondoskodnia. Ne feledjük hát, hogy az őszi ta­karmánykeverék fontos kelléke, nyersanyaga az állatok szakácsai­nak, s ezért minden szövetkezet akként cselekedjék, hogy most, ősszel a szántóterületnek legalább 7 százalékán őszi takarmánykeveré­ket termeljen. Az okos, jó gazda tisztában van azzal, mit jelent mindez, de azért azt is tudja, hogy a jó tanács min­dig aranyat ér, s nem veszi munká­jába való belekoutárkodásnak, ha va­lami újfélét tanácsolnak neki. Itt van például az őszi árpa. Évek óta mindig 5 — 6 mázsával több te­rem belőle, mint a tavaszi árpából, mégis minden évben sokkal több tavaszi árpát vetünk, pedig takar­mányfélékben vetekszik az őszi árpa a tavaszival. Itt is olyasféle bevett régi szokásról van szó, mert úgy volt az valamikor, ha tízholdas gazda vetett mondjuk 3 hold árpát, s őszi árpát is ter­melt, esztendőről esztendőre csak fél holdat vetett belőle. Hogy miért nem fordítva csinálta? Tán maga sem tudta volna megma­gyarázni. Igy tanulta apjától, ez volt a szokás. Hát ilyen szokásokat ne­hezen hagyunk el, pedig ha számolni kezdünk, mind mennyiségben, mind minőségben hasznosabb, ha már az idén a múlt évekhez viszonyítva több őszi árpát termelünk. Igy tanácsolja ezt a párt, így vélekednek erről a mezőgazdasági -szakemberek is. Is­mételten állítjuk, nem mondhatja senki azt sem, hogy ha sok őszi árpát vetünk, hogy ez olyasféle „zsákbamacska", mert jónéhány év eredményei bizonyít­ják, hogy az őszi árpa nem annyi­ra érzékeny az időjárás szeszélyei iránt sem, s jó esztendő idején, mint az idei is, 30 — 35 mázsás ter­mést hoz, ugyanakkor a tavaszi árpa legjobb termése 20-25 mázsa hektáronként... A takarmányra igen nagy szükség van, különösen szemestakarmányra. Itt az ideje tehát, hogy ekképpen gondoskodjunk s a lehetőségekhez mérten vessünk minél több őszi ár­pát. Méry Ferenc Nagy napok krónikája Az Oj Szó 1959. augusztusában meg­kezdte a Szlovák Nemzeti Felkelés rö­vid krónikájának közlését. Az alábbiak­ban folytatjuk e rövid történelmi ösz­szefoglalást. 1944. SZEPTEMBER 1. A Szlovák Nem­zeti Tanács kilép az illegalitásból és kiált­ványt bocsát ki. Átveszi Szlovákia terüle­tén a törvényhozó hatalmat, kikiáltja a Csehszlovák Köztársaságot és elrendeli a tartalékosok mozgósítását. Szeptember el­ső vasárnapján a felkelés területének negyven helységében rendeztek tüntető gyűlést a Csehszlovák Köztársaság mel­lett. — Berger SS-tábornok fennhéjázón jelenti Himmlernek, hogy a felkelést négy nap alatt leveri. — Hitler repülői újból bombázzák Banská Bystricát. — Strečno mellett a felkelő csapatok kemény har­cokban, nagy áldozatok árán megvédik állásaikat, bár az ellenség páncélkocsikat és nehéz tankokat vet harcba. — Szep­tember másodikára virradó éjjel Nyitrára bovonulnak az első német rendőralakula­tok SZEPTEMBER 2. Szlovákia Kommunista Pártja felhívást intéz a munkásokhoz, pa­rasztokhoz és dolgozó értelmiségiekhez, harcba szólítja őket a nemzeti és társa­dalmi szabadságért. — A német repülő­gépek 46 bombát dobnak a Szabad Szlovák Rádió adóállomására, amely üzemképte­lenné válik. A podbrezovai munkások és & rádió technikusai a katonákkal együtt rövid idő alatt pótadóállomást készítenek el, amelyet azonban csak Szlovákia egyes vidékein lehet fogni. Ez az adóállomás több helyen is működött egészen addig, míg a felkelést a megszállók vissza nem szorították a hegyek közé. Műsorait a zvo­leni várból, Breznóról, Slovenská Lupčáról, Dubováról, Laskomer községből s legvé­gül Donovalyból sugározta. SZEPTEMBER 3. Klement Gottwald le­velet intéz a Szovjetunió külügyminiszte­réhez, rámutat a Szlovák Nemzeti Felkelés politikai jelentőségére és segítséget kér. — Ugyanaznap súlyos harcok kezdődnek Baťovany (ma Partizánske) község térsé­gében. — A németek újból bombázzák a Tri Duby repülőteret Szliács közelében, valamint a Veľká Lúka község határában létesített alkalmi repülőteret. Öt repülő­gép elég, a légihaderő 35 katonája életét veszti. SZEPTEMBER 4. Zdének Fierlinger moszkvai csehszlovák követ hivatalos jegy­zékben kéri a szovjet kormányt, segítse meg a harcoló Szlovákiát. A szovjet re­pülőgépek ezen a napon nagyobb mennyi­ségű fegyvert és lőszert dobnak le a fel­kelők számára. — A németek megszállják Liptovský Mikulást, a nyugat felől elő­nyomuló csapatok pedig Vrútkyt. SZEPTEMBER 5. Telgárt (ma Švermovo) közelében súlyos harcokra kerül sor. A partizánok és a katonák ellentámadás­ban visszavetik a németeket, a község többször is gazdát cserél, végül a hitleris­ta csapatok felgyújtják. — A Szlovák Nemzeti Tanács Banská Bystricán plenáris ülést tart. A tanács küldöttsége, amely Karol Šmídke vezetésével a Szovjetunió­ban járt, beszámol arról, hogy a Szovjet­unió katonai támogatásban részesíti a felkelőket. — Golian azonnal azzal a ké­réssel fordul Londonhoz, hogy küldjenek Szlovákiába angol-amerikai repülőkötelé­keket. Táviratában ezt írja: „Eszközöljék ki, hogy az angol vadászrepülők legalább propagáciős célokkal ideszálljanak." — A német egységek megszállják Ružombe­rokoť. SZEPTEMBER 6. A Konyev marsall pa­rancsnoksága alatt álló I. ukrán front összekötő tisztje repülőgépen Banská Bystricára érkezik. Ružomberok felől a németek déli irányban frontális támadást indítanak a felkelő egységek állásai ellen a Rőce völgyében. Igyekeznek elfoglalni a fontos Ostro magaslatot, ahonnan a felke­lők a Vág-völgyi vasútvonal és országút fölött uralkodnak. Tizennégyszer rohamoz­zák meg az Ostrot, de csak kétszer sike­rül megszállniuk a magaslatot, akkor is mindössze néhány órára. A harcok elkese­redettségét bizonyítja, hogy több ízben közelharcra került sor. Ezen a szakaszon a harcok több mint egy hónapig tartottak. SZEPTEMBER 8. A szovjet hadsereg megkezdi offenzíváját a Dukla-szoros el­len. Ez volt a legnagyobb támogatás, ame­lyet a szovjet csapatok a Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtottak. A szlovák hadse­reg oldalán küzdött és igyekezett áttörni a németek vonalait s eljutni Szlovákia te­rületére a Szovjetunióban szervezett I, csehszlovák hadtest is. — K. H. Frank az SS birodalmi vezetőjének Berlinbe helyzet­jelentést küld a szlovákiai harcokról. Köz­li, hogy helytelen volna lekicsinyelni a hadászati nehézségeket, mivel Szlovákiába egyre újabb orosz és csehszlovák katonai parancsnokok érkeznek. SZEPTEMBER 9. Martin közelében a felkelő egységek ellentámadásba mennek át. Ezekben a harcokban a katonai osz­tagokon és páncélkocsikon kívül részt vet­tek a Jegorov-brigád partizánjai és egy francia partizánkülünítmény is. — Banská Bystricán megjelenik az SZLKP lapjának, a Pravda-nak az első száma. SZEPTEMBER 10. Az I. csehszlovák had­sereg parancsnoksága átszervezi a felkelő hadsereget. Megszüntetnek két védelmi körzetet, taktikai csoportokat és egy re­pülőcsoportot szerveznek. SZEPTEMBER 12. A Szlovák Nemzeti Tanács megalakítja Szlovákia Nemzetvé­delmi Tanácsát. A tanács elnöke a Szlo­vákiában harcoló I. csehszlovák hadsereg főparancsnoka lesz, a tagok közül további három a hadsereget, ketten a Szlovák Nemzeti Tanácsot és ketten a partizánokat képviselik. A tanács összetétele azt mu­tatja, hogy a többség a burzsoázia kezé­ben volt. A lényegében helyes gondolat, hogy egyetlen irányító szervet létesítse­nek, a gyakorlatban semmiben sem- erősí­tette a felkelés haladó erőit. — Kubala, a Hlinka-gárda parancsnoka elrendeli, hogy a Hlinka-gárda szorosan együttmű­ködjék a hitlerista hadsereggel. SZEPTEMBER 13. A felkelés vezetőinek kérésére a szovjet kormány úgy dönt, hogy a Vörös Hadsereg légiúton Szlová­kia területére juttatja a 2. csehszlovák ejtőernyős dandárt egész felszerelésével és fegyverzetével együtt és légihaderejé­vel támogatja a felkelőket. Szlovákiába szovjet tisztek érkeznek a felkelő hadse­reg tanácsadóiként. — Az ellenséges egy­ségeknek tankok és repülőgépek beveté­sével sikerül Novákiig előretörniük és ott megszállnak egy nagy üzemanyagraktárt. — A szlovákiai I. csehszlovák hadsereg parancsnoksága irányelveket bocsát ki a katonák és a partizánok együttműködésé­ről. A felkelő egységeket ez időben kere­ken 20 000 partizán és 60 000 katona al­kotta. SZEPTEMBER 14. A Pravda „A partizán példát mutat" címmel közli Karol Bacílek nagy jelentőségű cikkét amelyben tanácsok­kal látja el a pártszervezeteket. A katonák és a partizánok még ezen a napon tartot­ták a kraloványl szorost. — A Szovjetunió­ból egy vadászrepülő ezred érkezik. Hiányt szenved azonban üzemanyagban, mivel az angol-amerikai repülők néhány nappal a felkelés kitörése előtt tönkrebombázták a dubovái olajfinomítót és megsemmisítették az ott felhalmozott üzemanyagkészletet. SZEPTEMBER 15. A cseh országrészek területéről tömegesen érkeznek Szlovákiá­ba harcosok, akik csatlakoznak a partizá­nokhoz. A németek megszállták a határt, és K. H. Frank rendeletet bocsátott ki, amely szerint halállal büntetnek minden­kit, aki a Cseh-Morva Proktektorátus felől átlépi vagy megkísérli átlépni a német­szlovák határt. Később valóban számos hazafit kivégeztek ezért. Szlovákiában vagy kétezer cseh harcolt a partizánosztagok­ban és a hadseregben. SZEPTEMBER 16. A Szlovák Nemzeti Tanács Banská Bystricán megalakítja a szlovákiai partitánosztagok fővezérkarát. SZEPTEMBER 17. Banská Bystricán meg­tartják Szlovákia Kommunista Pártja és a szociáldemokraták egyesülési kongresz­szusát. SZEPTEMBER 18. A csehszlovák vadász­repülőezred gépei eredményes támadást hajtanak végre a piešťanyi repülőtér ellen, ahol tíz fasiszta repülőgépet pusztítanak el. A német egységek Prievidza térségéből Nemecké Pravno és Handlova ellen indí­tanak támadást. SZEPTEMBER 20. Az ellenséges egysé­gek Prievidza felől áthatolnak a felkelők turóci állásainak térségébe. A francia par­tizánok Slovenské Pravno vidékére vonul­nak vissza. — Golian tábornok a követ­kező parancsot adja ki: „Megtiltom, hogy ezentúl fegyvereket adjanak ki a partizán­csoportoknak, mivel fegyverekben hiány van." SZEPTEMBER 21. A dobšinai jégbarlang vidékén háromnapos ütközet kezdődik. Erkölcsileg és katonailag is ez volt a fel­kelés egyik legeredményesebb akciója. — A Túróc völgyéből a felkelő egységek Banská Bystrica felé vonulnak vissza A visszavonuló hadműveleteket repülők, valamint a Jegorov-brigád partizánosz­tagai támogatják. A visszavonulás fedezése során a partizánok közel ötszáz halottal vesztettek. Egyik legjelentősebb példája volt ez annak, hogy a partizánok rendkívül kedvezőtlen körülmények között is segít­séget nyújtottak a hadseregnek. SZEPTEMBER 22. A szovjet kormány ki­jelenti: „A szlovák nép harcát a hitlerista betolakodók ellen a szovjet kormány érté­kes hozzájárulásnak tekinti abban a felsza­badító háborúban, amelyet a szövetségesek folytatnak a közös ellenség ellen, s ezért megfelelő intézkedéseket tett, hogy se­gítséget nyújtson a szlovák partizánoknak és a szlovák katonáknak." — Telgárt tér­ségében a felkelő egységek jól előkészített támadást indítanak Pusté Pole irányában. Az ellenség visszavonul. — Kráľova Le­hotánál tüzérségi tűzzel meghiúsítják az ellenség meglepetésszerű támadását, ame­lyet páncélkocsik támogatásával kísérelt meg. SZEPTEMBER 23. Telgárt térségében si­keresen folytatódnak a támadó hadműve­letek. SZEPTEMBER 24. A 2. csehszlovák par­tizán Zsizska-brigád a túróci medencéből visszavonulva súlyos harcokat vív Považská Bystrica közelében. Áttöri az ellenséges gyűrűt, és később sikerül eljutnia Morva­ország területére. — A szlovákiai I. cseh­szlovák hadsereg parancsnoka dicsérő el­ismerésben részesíti a zvoleni vasutasokat, akik három páncélvonatot készítettek. Ezek a páncélvonatok Čremošna, Telgárt közelében, valamint a Zvolen—Losonc vasútvonalon kerültek bevetésre. SZEPTEMBER 25. Ezen az éjszakán kezd­ték meg a 2. csehszlovák ejtőernyős dan­dár elszállítását a lengyelországi krosnói repülőtérről a felkelők Tri Duby repülőte­rére. SZEPTEMBER 26. A 2. csehszlovák par­tizán brigád partizánjai Veiké pole mel­lett üköztek meg az ellenséggel, jelentős veszteségeket okoznak neki, a túlerő elől azonban Žarnovicén keresztül Kríž nad Hronom felé kénytelenek visszavonulni. — A Szovjetunióból harminc repülőgéppel újabb szállítmányt indítanak útnak Szlo­vákiába. A visszatérő szovjet repülőgépek sebesült szabadságharcosokat szállítanak el a szliácsi kórházból szovjet kórházakba különleges gyógykezelésre. Vágy 350 sebe­sültet szállítottak szovjet területre. SZEPTEMBER 27. Szeptember 28-ra vir­radó éjjel a Szovjetunióból Banská Bystri­cára érkezik Jan Šverma és Marek Čulen. SZEPTEMBER 28. Golian parancsot ad ki, amelyben figyelmeztet arra, hogy a partizánok nemcsak a németek, hanem a szlovák fasiszták ellen is fellépnek. A pa­rancs továbbiakban ezeket mondja: „A leghatározottabban megtiltom az efféle antidemokratikus és önkényes cselekedem ŰJ SZfi 4 * 195 9. szeptember 8..

Next

/
Oldalképek
Tartalom