Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-30 / 271. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁK GÉPIPAR ÉS KOHÁSZAT FELADATAI a népgazdaságfejlesztési harmadik ötéves tervben OLDŔICH ČERNÍK elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának ülésén I. A CSKP KB mai ülésén megvitatjuk a népgazdaságfejlesztési harmadik ötéves terv irányelv tervezetét, amely a szocialista országépítés befejezése konkrét programjának alapja, s amelynek megvalósítása Csehszlovákia hozzájárulását jelenti a két társa­dalmi világrendszer gazdasági verse­nyében. A termelőerők állandó fejlődése a legkorszerűbb technika alapján csak a termelés szakadatlan fejlesztésével, a gépipar és a kohászat termékei mű­szaki színvonalának emelésével érhető el. Ez a két ágazat jelenleg kylcsfon­tosságú a harmadik ötéves terv ja­vasolt irányelveinek teljesítése szem­pontjából. Ezért a CSKP Központi Bizottságának politikai irodája elha­tározta, hogy e két ágazat fő felada­tait Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának mai ülésén megtárgyaljuk. A fejlett kohászatra támaszkodó gépiparunk maximális méretekben hozzájárult a nehézipar felépítéséhez. Ez volt az ország szocialista iparosí­tásának legfontosabb feladata. A fej­lett gépipar jelentős tényezője a szo­cialista államok közötti gazdasági együttműködés fejlesztésének, és nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a tőkés államoktól való függésünk a termelőeszközök behozatalában. A gépipar traktorok és más gépek szállításával segítséget nyújt a falu szocialista átépítésében. Közszükségleti cikkek termelésével jelentősen kiveszi a részét dolgozóink élet- és kulturális színvonalának eme­léséből. A gépipar országunk védelmi képességének biztosítéka. Gépiparunk termelése ma már több mint hatszorosa az 1937. évi termelés­nek. 1945-től kezdve az összes ipari ágazat közül a leggyorsabban fejlő­dött, és összhangban azzal a céllal, hogy gyorsabban növekedjék a ter­melőeszközök termelése, iparunk ve­zető ágazata lett. A gépipar gyors fejlesztésében nagy jelentőségű volt a Szovjetunió test­véri segítsége. A Szovjetunió nacjy gép- és berendezés megrendelései, hatékony tudományos és műszaki se­gítsége lehetővé tette a csehszlovák gépipar sokoldalú kibontakozását, új gépipari ágazatok létesítését, új, mű­szaki szempontból magas színvonalú gyártmányok termelését. Éppen a Szovjetunió felmérhetetlen sokoldalú, igazán testvéri segítsége járult hozzá ahhoz, hogy gépiparunk magasan túl­szárnyalta a háború előtti színvonalat és nagy szerepet tölt be a szocializ­mus anyagi-műszaki alapjának meg­teremtésében. Hazánk a fejlődés új szakaszába lépett. A párt XI. kongreszusa kitűzte a szocialista építés befejezésének, társadalmunk kommunizmus irányá­ban való továbbfejlesztésének nagy távlatát. Ugyanakkor a népgazdaság fejlesztése szakaszán meghatározta, hogy a legkorszerűbb technika, első­sorban az automatizálás, a gépesítés, a kemizálás és a villamosítás alapján, az ipar, az építészet, a közlekedés társadalmi munkatermelékenységé­nek növelésével, a mezőgazdasági ter­melés belterjességének döntőjellegű fellendítésével tovább kell fejleszte­nünk a termelőerőket és biztosíta­nunk kell a nép életszínvonalának szakadatlan emelkedését. A népgazdaság műszaki fegyvertá­rát jelentő gépipar döntő módon be­folyásolja az összes ágazatban a mű­szaki színvonalat és a munkatermelé­kenységet. A gépipar hivatott arra, és a párt XI. kongresszusa feladatául tűzi ki, hogy népgazdaságunkat a mű­szaki-gazdasági szempontból legma­gasabb világszínvonalat elérő termelő eszközökkel lássa el. A párt XI. kongresszusa népgazda­ságunk sokoldalú szükségleteiből és lehetőségeiből kiindulva meghatároz­ta, hogy 1965-ig mintegy 130%-kal kell növelniük a gépipari minisztériu­mokhoz tartozó vállalatoknak az ÍÜ57­es évhez viszonyítva a termelést, s ugyanakkor tökéletesíteniük kell a gépipari termelés szerkezetét, növel­ni kell a sorozatgyártást és tökélete­síteni a technológiát. A további feladat annak elérése, hogy a gépipari termelés szerkezete jobban megfeleljen a nemzetközi szocialista együttműködés és a ter­melési programok hosszú időre szóló stabilizálása követelményeinek. Figyelmünket elsősorban a vegyi­ipari, energetikai és kohászati beren­dezések, villany- és motoros mozdo­nyok gyártására, a szerszámgepek, a különféle szerszámok és incvénvek mezőgazdasági, építőipari és a köz­szükségleti árucikkeket gyártó gépek termelésének fejlesztésére ríell össz­pontosítanunk. Az automatizálási tö­rekvéseket az elektronikus berende­zések, a mérő- és szabályozó szerke­zetek és a számológépek termelésé­nek lényeges fellendítésével kell biz­tosítanunk. A gépek és berendezések tervezése során elsősorban a teljesít­mény növelését, a minőség tökélete­sítését és az anyag leggazdaságosabb felhasználását kell szem előtt tarta­nunk. Le kell rövidítenünk a gépek és berendezések termelésbe /aló át­adásának idejét. A párt XI. kongresszusa irányelvei­nek teljesítésében bizonyos kedvező eredményeket értünk el. A dolgozók magasfokú kezdeményezése és az ipar, valamint az építeszet irányítása, tervezése és pénzügyi ellátása töké­letesítésében 1 tett intézkedéseink ér­deméből a gépiparban meggyorsult a termelés növelésének irama. A gép­ipar egyes ágazatai az eddiginél job­ban kielégítik a népgazdaság köve­telményeit. A gépipari termelés szerkezetének tökéletesítésében, a termelési prog­ramok hosszú időre szóló állandósí­tásában megtettük az első lépéseket. 1965-ig az 1958-as évhez viszonyítva majdnem meghatszorozódik a vegyi­ipari berendezések termelése, a ko­hászati berendezéseké 3.3-szeresen, az építészeti, anyagokat gyártó beren­dezéseké ötszörösen, a mozdonyok gyártása majdnem 4.5-szeresen, az energetikai berendezéseké 2.5-szövö­sen, a mezőgazdasági gépek termelése 2.6-szorosan, a gyengefeszültségű elektrotechnika termelése (a rádió­technika nélkül) majdnem háromszo­rosan lesz nagyobb. Felmértük a dön­tő ágazatok gép- és berendezésszük­ségletét. A szocialista országokba irányuló szállítások 73 százalékát alá­támasztják a hosszú időre szóló egyezmények, amelyek közül, a ter­melési program állandósítása szem­pontjából a legnagyobb jelentősége a Szovjetunióval kötött egyezménynek van. Bizonyos előrehaladást értünk el abban is, hogy figyelmünket a döntő ágazatok számára készülő berendezé­sek műszaki színvonalára összponto­sítottuk. Jó eredményeket érünk el például egyes szerszámgépek, gőz- és víziturbinák, egyes vegyiip^ri és köz­lekedési berendezések gyártásában. A gépipar fejlesztési ütemének meggyorsítása lehetővé teszi, hogy már 1965-ben a termelés 161 száza­lékkal lesz nagyobb az 1957-es év termelési szintjénél, vagyis 51 száza­lékkal nagyobb, mint ahogy a XI. kongresszus irányelvei meghagyják. A gépipari termelés növelése lehető­vé teszi egész népgazdaságunkban, főleg az iparban a magasabb felada­tok kitűzését. Helytelen volna azonban, ha a nép­gazdaságnak a XI. kongresszus utáni kedvező fejlődése és a gépipari mi­nisztériumok aránylag jó tervteljesí­tése következtében szem elöl tévesz­tenénk azt a tényt, hogy a XI. kon­gresszus által kitűzött számos feladat teljesítésében még nem értük el a kívánatos eredményeket. A XI. kon­gresszuson bírált számos fogyatékos­ság mindmáig fennáll, és gazdasági szerveink nem foglalkoznak eléggé erélyesen megoldásukkal. Gépiparunk mindmáig nem elégíti ki népgazdaságunk szükségleteit né­hány, az összes ágazat helyes fejlő­dése szempontjából döntő jelentősé­gű szervünkkel. Az egyes gépipari szakaszok termelésének fejlődése még nem fedezi teljes egészében a vegyiipari és energetikai berendezé­sekkel, stb. kapcsolatos követelmé­nyeket. A legkomolyabb fogyatékosság az, hogy a gépiparban n<jm folytatnak konkrét módon, nap nap után felelős­ségteljes harcot a gyártott termé­nyek lehető legmagasabb műszaki színvonalának eléréséért, a gépipari termelés magas műszaki és technoló­giai színvonaláért. Számos gép és berendezés műszaki színvonala alacsony és kevéssé járul hozzá a többi ágazatban, valamint magában a gépiparban w a munka­termelékenység gyorsabb iramú nö­veléséhez, sőt csökkenti népgazdasá­gunk hatékonyságát. Kevéssé használják fel a -udomány és a technika ismereteit, az új ter­mékeket hosszadalmasan Vezetik be a termelésbe, és műszaki szín,vonaluk gyakran már akkor sem kielégítő, mi­előtt a fogyasztóhoz kerülne. A gépipar nem készült fel eléggé a komplex gépesítés és a termelési fo­lyamatok komplex automatizálása bonyolult feladatainak megoldására sem. Komoly fogyatékosságok tapasztal­hatók a termékek minőségében, amit elsősorban a technológiai fegyelem megszegése és az ellenőrzés alacsony színvonala okoz. Nem kielégítően teljesítik a CSKP KB és a köztársaság kormányának téziseit a műszaki fejlesztésről. A gépipari technológia nem éri el a megkívánt színvonalat, hosszadalma­san vezeti be a gyakorlatba az új, haladó technológiai módszereket. A gépipari üzemekben még mindig nagy tartalékok vannak a termelési térfogat, a gépek és a berendezések kihasználásában. A gépipar a termékek leszállítását illetően nem tud még eleget tenni a népgazdaság egyre növekvő követel­ményeinek. A harmadik ötéves tervben nagyon igényes feladatok hárulnak a gép­iparra. Ezeket a feladatokat csupán a párt, a gazdasági, a szakszervezeti és az ifjúsági szervek, valamint szer­vezetek összpontosított igyekezetével lehet teljesíteni. Rá kívánok mutatni néhány feladatra, amely a jelenlegi helyzet szempontjából döntő fontos­ságú a gépipar továbbfejlesztése te­II. A csehszlovák gépipar fő feladatai a harmadik ötéves tervben A csehszlovák gépipar elsőrendű feladata ellátni a népgazdaság vala­mennyi ágazatát a legmaga-i<ibl) mű­szaki színvonalú gépekkel és beren­dezésekkel. A népgazdaság legfonto­sabb ágazatai műszaki fejlesztésének fő irányát és ezen ágazatok új gép­ipari technikával való ellátásának konkrét feladatait a harmadik ötéves terv irányelv-tervezete határozza meg, s cz benne foglaltatik a határo­zati javaslatban is. A népgazdaság komplex gépesítésének és automati­zálásának programját most dolgozzák ki, majd széles aktíva elé terjesztik és megvitatja a CSKP Kö'.ponti Bi­zottsága. Ezért engedjék meg, hogy most első­sorban azon termékek műszaki színvo­nala emelésének kérdéseivel foglalkoz­zam, amelyekkel a gépipar a népgaz­daságot ellátja, ezenkívül a termelés gé­pesítésének, automatizálásának és sza­kosításanak néhány problémájával, a gépipari termelés szerkezetének kérdésé­vel és a termelési színvonal sokoldalú nö­velésének belső kérdéseivel. 1. Elsősorban a gépipari termékek mű­szaki színvonatának kérdéséről. Elvtársak, a gépek tökéletességétől, műszaki színvonalától, gyors leszállítá­suktól közvetlenül függ valamennyi ágazat fejlesztése, a társadalmi munkatermelé­kenység növekedése. Az új termelési technikának átütő módon meg kell vál­toztatni a termelési feltételeket, lénye­gesen növelni kell a termelést, lényegesen ki kel) kíiszöbölnie a fárasztó munkát, munkaeromeg takarítással és önköltség csökkentéssel kell járnia. Šimúnek elv­társ hangsúlyozta, hogy az űj technika a harmadik ötéves terv központi kérdése, a munkatermelékenység gyors növelésé­nek fo forrása. S itt döntő szerep hárul a gépiparra! A gépipar dolgozói sok sikert értek el a termékek műszaki színvonalának eme­léséhen. A gyártmányok jelentós része azonban ennek ellenére mind ez ideig el­marad a világszínvonal mögött. A magas­színvonalú termékek mellett sok olyan gyártmányunk van, amelyek elmaradnak a világszínvonal mögött, mégpedig a? alapvető ágazatok fejlődését döntő módon befolyásod gyártmányok is, mint például hengerdei, vegyiipari berendezések, építé­szeti és mezőgazdasági gépek, automa­tizált berendezések, stb. Ennek oka elsősorban az, hogy sok ve­zető dolgozó még mindig nem értékeli a műszaki fejlesztés jelentőségét és bele­nyugszik az avult berendezések gyártásá­ba. Többnyire kisebb feladatok megoldá­sára törekednek és nem szervezik meg eléggé a dolgo/ók kezdeményezését a döntő problémák megoldása, a műszaki haladás meggyorsítása érdekében. Erről tanúskodik az is, hogy nagyon hosszadalmasan vezetik be a termelésbe a legújabb, legkorszerűbb gyártmányokat. Ig.y például a Nehézgépipari és az Álta­lános Gépipari Minisztérium által 1957­ben Brnóban a III. kiállításon bemutatott! 450 újdonságnak majdnem egyötöde 1958 végéig nem került el a termelésbe. Ha­sonló a helyzet néhány, a brüsszeli vi­lágkiállításon bemutatott gyártmány ese­tében is. Nem kevésbé káros a népgazdaság szempontjából az, ha a gépipar világ­színvonalú gépet és berendezést gyárt, amelyet azonban nem használnak ki kel­lőképpen. Egyes felelős dolgozók ilyen eljárása vajon nincs-e ellentétben azzal_ a köve­telménnyel, hogy mindenütt, minden mun­kahelyen sarkáig tárjuk ki az ajtókat az új technika bevezetése és teljes felhasz­nálása érdekében'.' Ebben az esetben tel­jes tnértéKben érvényes az az elv, hogy az új technika iránti közömbösséget fe­lelőtlenségnek kell minősíteni. Hangsúlyoznunk kell, hogy a termelési gazdasági egységek teljes mértékben fe­lelősek gyártmányaink magas műszaki­gazdasági színvonaláért és a CSKP KB, valamint a kormány műszaki lejlesztesé­vel foglalkozó téziseiből kiindulva céltu­datos technikai politikát kelt követniük A legrövidebb Idon belül le kell számol­ni azzal az eddigi helyzettel, hogy az új technikát jelentós mértékben csak ösz­tönösen vezetik be. Minden egyes üzem­ben világosan látni kell a termekek vi­lágszínvonala elérésének módját, azt, hogy miképpen kell hozzájárulniok közös feladatunk teljesítéséhez, a legfejlettebb tőkés országok utoléréséhez és megelő­zéséhez. A gépipari üzemek dolgozói számáru a kapitalista világgal folytatott gazdasági versengés a mindennapi gyakorlattal köz­vetlenül egybefonódó rendkívül konkrét í-ladat. Ezért az üzemek műszaki fejlesz­t őse kell, hogy minden gyárban a széles tömegek ügye legyen. A tömegek részvé­telével kell minden vállalatban és kuta­tóintézetben kidolgozni és megtárgyalni a műszaki fejlesztés merész, haladó ter­veit és azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeknek célja a gyártmányok, s egész termelési szakaszok legmagasabb műsza­ki-gazdasági színvonalának az elérése. A f<> figyelmet ugyanakkor azokra a leg­fontosabb termékekre és termelési sza­kaszokra kell összpontosítani, amelyek döntő jelentőségűek a beruházási építke­zés feladatai, üzemeink korszerűsítése és átépítése és kivitelünk szempontjából. A legutóbbi tapasztalatok, különösen az 1960. évi terv előkészületei azt bizonyít­ják, megvannak a feltételeink ahhoz, hogy alapvető fordulatot érjünk el a mű­szaki fejlődésben és jelentós mértékben növeljük népgazdaságunk hatékonyságát, '•.gyes üzemeinkben, mint. pl. a plzehi Le­nin Müvekben és a ČKD Praha-üzemben mozgalom bontakozódott ki, amelynek célja a legmagasabb műszaki színvonal, a legmagasabb műszaki-gazdasági mutatók elérése. Az ilyen kezdeményezést a gazdasági szervek, a párt és a szakszervezeti szer­vezetek teljes támogatásával sokoldalúan fejlesztenünk kell és a leggyorsabban el kell terjesztenünk minden üzemben, hogy így széles fronton átütő sikert érjünk el. Amikor aláhúzzuk a CSKP KB és a kor­mány műszaki fejlesztéssel kapcsolatos téziseinek egyik fő elvét, a termelési gaz­dasági egységek szerepét, ez nem jelenti azt, hogv az irányító gazdasági szervek­re nem hárul feladat. Ellenkezőleg, elvár­juk és megkívánjuk tőlük, hogy meg­szervezzék a műszaki fejlesztés alapvető koncepcióit, győzelemre juttassák a mű­szaki haladást ott is, ahol az üzemekben kevés a megértés, avagy más akadályok merülnek fel. Az eddiginél sokkal szor­gosabban kell összegyüjteniök, értékel­niük és kihasználniok üzemeink és a kül­földi üzemek tapasztalatait, tökéletesíte­niük a szocialista országok közötti tudo­mányos-műszaki együttműködést. A vezető gazdasági szervektől elsősor­ban azt várjuk, hogy intézkedéseket fo­ganatosítsanak, amelyek segítésével a ku­tató és tervező munkahelyeken a figyel­met a legmagasabb technikai világszín­vonal gyors elsajátítására összpontosítsák. 2. EÍvtársak. az összes ágazat számára a harmadik ötéves tervben készülő gépek­nek és berendezéseknek maximális mér­tékben hozzá kell járulniok a komplex gépesítés és automatizálás gyors fejlesz­téséhez, mivel ez a népgazdaság műszaki fejlesztésének fó iránya. Pártunk XI. kongresszusa hangsúlyoz­ta, hogy a gépesítés és az automatizálás ..a munkatermelékenység oly méretű nö­velésének kulcsát jelenti, amilyen a szo­cialista társadalom sokoldalú fejlesztésé­hez szükséges." A komplex gépesítés és automatizálás bevezetésének jelenlegi színvonala nincs összhangban fejlett termelésünk lehető­ségeivel és szükségleteivel, lényegesebben nem befolyásolja a társadalmi munkater­melékenység növekedését és a termelés hatékonyságát. A gépesítés és az auto­matizálás jelentőségéről sokat beszélnek, de mind ez ideig keveset tettek szélesxörü alkalmazásukért. Ez is egyik oka annak, hogy ma meg kell állapítanunk, gépipa­runk objektíve kedvező feltételei ellenére sem készült fel arra, hogy fedezze nép­gazdaságunk szükségleteit a gépesítő és automatizáló eszközök terén. A gépesítő és automatizáló eszközök termelésének jelentős szétforgácsolódása következtében célszerűtlenül erőt pocsé­kolunk azonos feladatok teljesítésére, míg más, az automatizálás szempontjából fon­tos feladatot egyáltalában nem teljesí­tünk. A legkomolyabb az, hogy nincs egy átfogó koncepció, amely felölelné a gép­ipari termelés iránti követelményeket. Ezt a helyzetet gyorsan meg kell változtat­nunk. Ez a feladat az eg.yes gépipari mi­nisztériumokra és a műszaki fejlesztés kérdéseivel foglalkozó állami bizottságra hárul. Erőinket összpontosítva egy gazda­ságilag indokolt koncepció alapjan fel kell osztanunk a feladatokat a gépipar és a többi minisztérium, valamint az egyes gépipari vállalatok között. A népgazdaság komplex gépesítési és automatizálási programjának teljesítésé­ért elsősorban a gépipar felel. Különösen arról van szó, hogy a gép­ipar sokoldalúan felkészüljön ezen feladat teljesítésére, gondoskodjék olyan beren­dezések termelésének bővítéséről, ame­lyek lehetővé teszik a gépesítés befeje­zését, elsősorban a komplex gépesítest a szén- és ércbányákban, a kohászati üze­mekben, az építészetben és a mezőgaz­dasági termelésben; továbbá gondoskod­jék a termelési folyamatok szelesköru automatizálását, főleg az energetikában, a kohászatban és a vegyiiparban, a gépipar­ban, az élelmiszeriparban és a közleke­désben, lehetővé tevő megfelelő gépek, berendezések és szerkezetek termelésé­nek fejlesztéséről. Ennek érdekében meg­felelő méretekben és összetételben újfaj­tájú mérő-, ellenőrző- és laboratóriumi eszközöket, az ipari elektronikát szolgáló berendezéseket, az elektrovákuumos tech­nikát szolgáló eszközöket, félvezetőket kell tervezni és gyártani. Sokkal bátrabban kell megoldanunk az elektronika kérdését, különleges figyelmet fordítva az alkatrészek kérdésére, mivel erre rendkívül fon­tos szerep hárul a komplex gépesítés és automatizálás kifejlesztésében. Szükség van arra, hogy a kutatóin­tézetek és az üzemek gyorsabban megoldják a miniatűr rádiótechnikai alkatrészek, a magasabb műszaki pa­raméteres félvezetők, a rendkívül megbízható elektroncsövek, stb. gyár­tásának kérdését, úgy hogy a/, ilyen berendezések és szerkezetek kiseb­bek legyenek, csökkenjen súlyuk és megbízhatóbbakká váljanak. A gépiparnak határozottabban hoz­zá kell látnia a tömeges és az ismé­telt termelésnél az automatizált munkarésilegek létrehozásához. Ilyen lehetőségek nyílnak a gépkocsiipar alkatrészeinek gyártásában, az elektrotechnikában* a közszükségleti árucikkek, a golyóscsapágyak terme­lésében, az elektronikában, stb. Ilyen automatizált üzemrészlegek a gya­korlatban majd megmutatják, hogyan oldjuk meg az automatizálás bonyo­lult problémáit és szervezési kérdé­seit, hogy így az egész népgazdaság­ban alkalmazni tudjuk ezt a módszert. Magában a gépiparban is sokkal határozottabban kell megteremteni a gépesítés és automatizálás fejleszté­sének feltételeit. Határozottan küz­denünk kell egyes dolgozók helytelen nézetei ellen, akik kételkednek a gép­ipari komplex gépesítés és automa­tizálás kiterjedtebb programjának reális voltában és mind ez ideig nem fogtak hozzá, hogy ilyen rendkívül fontos gazdasági és politikai jelentő­ségű feladatot megvalósítsunk. Egyes szakaszokon ehhez azonnal hozzá kell látnunk. 3. Foglalkozzunk most a tömeges sorozatgyártás elterjesztésének kér­désével, amely az automatizálás al­kalmazásának egyik alapvető felté­tele. A gépipar különböző üzemei jelen­tős mértékben szétforgácsoltán és így nem gazdaságosan gyártják az alkat­részek tömegét. Hasonló a helyzet a normalizált alkatrészek és az össze­kötő anyag termelésében, amelyet, a gyakorlatban valamennyi gazdasági egység gyárt, mégpedig 3 —10-SZPI" drágábban, mintha a termelést szako­sított üzemekben összpontosítanák. A célszerű összpontosítás segítse • gével létrehoznánk a tömeges soro • zatgyártás feltételeit, ami lehetővé teszi a legmagasabb technika és gaz­daságosság érvényesítését a terme­lésben. A gépipar számos szakaszán azon­nal hozzá lehet látni a termelés sza­kosításához. Ez vonatkozik például a gépkocsiiparra, a traktorok, a nafta­motorok, a szerszámgépek, a rádió­alkatrészek, stb. gyártására. Ennek segítségével nagy eredménypket érünk el. Az irányítás jelenlegi meg­szervezése megteremti ennek minden feltételét. A szakosítás kétségtelen előnyei és ezzel kapcsolatban a célszerű együtt­működés előnyei ellenére a minisz­tériumok és a vállalatok felelős dol­gozói ezzel ellentétben járnak el. Felhozok egy példát. Bevezetjük villany és a Diesel-villanymozdonyok gyártását. Itt alkalom adódik arra, hogy az egyes alkatrészek gyártását célszerűen egységesítsék és közpon­(Folytatás a 7. oldalon) ÜJ SZÖ 6 * 19r,í ) szeptember 50.

Next

/
Oldalképek
Tartalom