Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-30 / 271. szám, szerda

Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai Sportpalotában (Folytatás a 3. oldalról) retettel fogadott: érdekes összejövetelt rendezett számunkra a farmerekkel. Találkoztunk Adlay Stevensonnal. a Demokrata Párt vezető tényezőjével, aki Chicagóból érkezett oda. őszinte és baráti beszélgetést folytattam vele. Eqy másik epizód is eszembe jut: Amikor meqlátoaattuk az egyetemet, eav fiatal diák lapot nyomott a kezembe. A lap eqy naav cikket közölt, melyben — mint közölték velem - a diákok üdvözö.ték érkezésemet. A cikkben azonban azt állították, hoqv a diákok Ielkessjés. üdvrivalqás nélkül üdvözölnek bennünket. És mi történt? A diákok, akiknek nevében a cikket írták, ezek az életbe iépő fiatalok épp olvan lelkesedést tanúsítottak, mint a mi ifjúságunk. Kiáltottak, tapsoltak, viharosan kifejezték lelkesedésüket, ilyen jelszavakat hallottunk: Hruscsov elvtárs! Nyikita! és még más egyszerű és szívélyes szavakat. (Viharos taps). El kell mondanom önöknek azt a szívélyes fogadtatást. melyben az eavik legnaqvobb amerikai iparváros lakói, a kohászok és qépipari munkások városának. Pittsburqnak lakói részesítettek minket. Nagy barátságot és tiszteletet tanúsítottak irántunk. Nem nagyon éreztem magam a bőrömben, amikor a repülőtérről autón távoztam. Éjfélkor érkeztünk Pittsburqba. Sötét éjszaka volt. Amikor behajtattunk a városba, az országút mentén mindenütt autók, emberek álltak; láttam arcukat, hallottam üdvözlésüket. Pittsburgban meglátogattuk a Meste cég gépipari üzemét. Éreztük, az üzem igazgatósága mindent megtett, hogy megismertessen bennünket az üzemmel, hogy lehetővé tegye a munkafeltételek megismerését. Áthaladtunk az üzemen, beszélgettünk a munkásokkal. Szeretnék itt még egy érdekes dolgot hangsúlyozni. Amikor beléptünk, üdvözöltek bennünket, de tartózkodóan, ám minél közelebbről ismerkedtünk meg a munkásokkal, annál szívélyesebben fogadtak b nnünket. A munkások viharosan kifejezésre juttatták, mennyire becsülnek bennünket, a szovjet állam, a szovjet nép képviselőit. Visszaemlékezem a pittsburgl vállalkozó körökkel és értelmiségiekkel való találkozásra is, amelynek színhelye a helyi egyetem volt. Mint szokásos, itt is ebédet rendeztek Az ebéden beszédek hangzottak el, amelyek - úgy tűnt nekem — a2 országaink közötti baráti kapcsolatok kialakítása szükségességének reálisabb felfogását tükrözték. Bárki beszédem hallatán azt gondolhatná, hogy Hruscsov baráti találkozókról beszél, de eltitkolja az ellenséges tüntetéseket. Nem, nem szándékszom elhallgatni az irányomban és irányunkban megnyilvánult ellenséges viszonyról tanúskodó tényeket. Igen. ilyenek is előfordultak. Éppúgy, amint az amerikai újságírók elkísértek engem az Amerikai Egyesült Államokban tett utamon, ugyanígy különféle országok fasiszta szökevényei is városról városra vándoroltak és néhány siralmas kis plakátot állítottak ki közbámulatra. Találkoztunk rossz, haragos amerikai arcokkal is. Nagyon sok jó volt ott, de nem szabad megfeledkeznünk a rosszról sem. Ez a kis kukac, illetve helyesebben nagyféreg még él és a jövőben is életjelt adhat. . Miért beszélek itt erről? Azért, hogy elhidegüljenek a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok? Nem Azért beszélek erről, mert meg kell ismerni az igazságot, hogy necsak a dolog egyik oldalát lássák, amelyik számunkra kellemes, hanem a másik szélmenti oldalát is, amelyet nem jó takargatni. Amerikában vannak erők, amelyek ellenünk, a feszültség enyhítése ellen, a hidegháború megőrzése érdekében működnek. Ez előtt szemet húnyni azt jelentené, hogy gyengeséget nyilvánítunk a rossz erők, a rosz szellem elleni harcban. Nem! Le kell őket vetkőztetnünk, pellengérre kell állítanunk, nyilvánosan korbácsolnunk, meg kell őket pörkölnünk, mint az ördögöt a katlanban. (Nevetés, taps.) Hadd dühöngjenek azok, akik a hidegháborút akarják folytatni. Az egyszerű emberek nem támogatják őket, nem támogatják őket azok, akiknek józan emberi eszük van. (Taps.) Pittsburgba vezető utunk fejezte be az Amerikai Egyesült Államokban tett vándorlásunkat. Az USAban tett utunkról való beszámolóm végén szeretném őszinte köszönetünket kifejezni azon városok polgármestereinek és azon államok kor mányzóinak. amelyeket meglátogat tunk, a vállalkozó körök és az értei miség képviselőinek, a vállalatok éegyetemek kollektíváinak, a munkásoknak és farmereknek, a közszervezetek valamennyi képviselőjének. Szeretném főleg kiemelni azt a nagy munkát, amelyet Wagner úr, New York város polgármestere, Christopher úr, San Francisco város polgármestere, Galager úr, Pittsburg város polgármestere, Dávid Lawrence, Pennsylvania állam kormányzója, a pittsburgi egyetem rektora, Edward Hilton, Iowa állam egyetemének rektora, Erik Johnston, Róbert Goling, Cyrus Eaton, Thompson, Upston, Frank Mesta Rockwell, Garst és mások végeztek. (Viharos taps.) A hazánk iránti, hazánk nagy népe iránti tisztelet fontos megnyilvánulása volt a számos ajándék is. New York és Pittsburg városok polgármesterei emlékül városuk jelképes kulcsait ajándékozták nekünk. Egyébként azt mondottam, hogy kulcsaikat elfogadom, a bizalom jelének tekintem, de megígérem nekik, nyugodtak lehetnek - e kulcsokat sohasem fogjuk használni tulajdonosaik engedelme nélkül. (Viharos taps.) Az International Harwester Társaság filmet ajándékozott nekem a kukoricáról, Eisenhower elnök saját farmjáról egy tenyésztehenet, Strauss tengernagy 'egy fiatil bikát és tehenet, Coolidge farmer tenyészkancát. (Élénkség a teremben, taps.) Megajándékoztak bennünket számos más ajándékkal is, amelyekért őszintén hálásak vagyunk. (Taps.) Szeretném megjegyezni, hogy az amerikai sajtó, a rádió és televízió széleskörűen és lényegében helyesen, objektíven számolt be az Egyesült Államokban való tartózkodásunkról. Természetesen előfordultak ellenséges támadások is egyes újságírók részéről, de nem ők adták meg az amerikai sajtó hangját. Az Amerikai Egyesült Államokban tett utamon engem és elvtársaimat elkísért Lodge úr, az elnök személyes képviselője, Buhaman úr, a külügyminisztérium protokollfőnöke. Thompson úr, az Amerikai Egyesült Államok szovjetunióbeli nagykövete feleségeikkel és más hivatalos személyiségekkel együtt. Elismerésemet kell kifejeznem nekik, különösen Lodge úrnak, aki mindent megtett, hogy megteremtse utunk szükséges feltételeit, igyekezett bennüket megismertetni az USA nagy részének életével. (Taps.) Tréfásan azt mondottam Lodge úrnak: „Ha a sors egy lakatlan szigetre sodorna engem, a Szovjetunió munkásosztálya és kommunista pártja képviselőjét és őt, a kapitalista világ képviselőjét, akkor kétségtelenül megtalálnánk a közös nyelvet és biztosítanánk a békés együttélést ezen a szigeten. (Nevetés, taps.) Miért ne biztosíthatnák tehát a különböző társadalmi rendszerű államok együttélésüket? Államaink is olyanok,, mintha egy szigeten volnának. Hisz a jelenlegi közlekedési eszközök mellett, amelyek közel hozták egymáshoz a világrészeket, földünk valóban kicsi. És ezt tudni kell. Ha tudjuk az együttélés szükségességét, békeszerető politikát kell folytatnunk, barátságban kell élnünk, a fegyvereket nem csörtetnünk kell, hanem meg kell semmisítenünk. (Taps.) Elvtársak, szeptember 25-én újból összejöttünk az Egyesült Államok elnökével a Fehér Házban és vele együtt helikopteren a Camp Davidnak nevezett vidéki székhelyére mentünk. Ott tartózkodtunk szeptember 25-én, 26-án és 27-én. Nyílt, baráti megbeszéléseket folytattunk. Kifejtettük kormányaink álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, valamint a szovjet-amerikai kapcsolatok javításának kérdéseiben. Ezeken a találkozókon és megbeszéléseken részt vettek és hasznos munkát végeztek Herter úr, az Egyesült Államok külügyminisztere és Gromiko elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint a kíséretemben levő más elvtársak. Az Amerikai Egyesült Államok elnökével folytatott véleménycsere fő eredménye kifejezésre jut a közös közleményben, amelyet ma közölt a sajtó. Nem kétséges, hogy ezt a dokumentumot megelégedéssel fogadják mindazok, akiknek é.'dekuk a béke szilárdítása. (Taps.) Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy mi ketten az elnökkel érthetően nem küszöbölhetjük ki a hidegháborúnak hosszú évek alatt felhalmozódott minden hordalékát. E szemét eltakarításához és nemcsak eltakarításához, hanem megsemmisítéséhez is időre van szükségünk. Még nagyon frissek egyes jelenségek amelyek elválasztanak bennünket Egyes tényezők néha azt mondják, hogy nehéz elszakadni a \ régi pozícióktól, a régi nézetektől, a régi szabályoktól. De megmondom önöknek teljesen őszintén, drága elvtársaim, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökével konkrét kérdésekről folytatott megbeszélésekből és tárgyalásokból azt a benyomást szereztem, hogy őszintén óhajtja a hidegháborús állapot felszámolását, a normális kapcsolatok kialakítását országaink között, s a kapcsolatok megjavításának elősegítését valamennyi ország között. (Taps.) ÁLTALÁNOS ÉS TELJES LESZERELÉST! A béke ma oszthatatlan. Nem biztosíthatja csupán két vagy három ország törekvése. Ezért a békéért úgy kell harcolni, hogy részt vegyen benne valamennyi nemzet, valamennyi állam. Az Amerikai Egyesült Államok elnökével véleménycserét folytattunk a leszerelés kérdéséről. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya tanulmányozza javaslatunkat és hogy az Amerikai Egyesült Államok éppúgy, mint mi, teljes leszerelést óhajt ellenőrzés mellett. Ügy tűnnék, hogy semmi okunk sincs huzavonára e kérdés megoldásában De másrészt a leszerelés kérdése oly komoly, hogy nem követelhetjük partnerünktől, hogy egyszerre és gyorsan oldja meg. Ezt a kérdést át kell tanulmányozni, hogy megtaláljuk azt a megoldást, amely valóban kialakítaná a bizalom légkörét és biztosítaná a leszerelést s az államok békés együttélését. Ezért ne siessünk most a véleményalkotás?!:, bírjuk még ki, adjunk az államfé-fiaknak időt javaslataink áttanulmányozására. De nem maradunk tétlenül, hanem bebizonyítjuk, hojy szükséges a teljes és általános leszerelés. (Taps.) Javaslatainkat a megegyezés alapjának tartjuk. Hajlandók vagyunk megtárgyalni minden módosító javislatot dokumentumunkkal, javaslatunkkal kapcsolatban. Készek vagyunk megtárgyalni más javaslatokat is, amennyiben benyújtják őket, és amennyiben ugyanazokat a célokat követik, mint mi. Véleménycserét folytattunk az elnökkel a német kérdésről is, a békeszerződés megkötésének kérdéséről, igyekeztünk bebizonyítani — úgy vélem, sikerrel -, hogy a Nyugaton helytelenül magyarázták a békeszerződés meqkótésére tett javaslatunkat. Egyes emberek emellett túlságos hevességtói tettek tanúságot, azt mondottak, hogy ez ultimátum, stb. Azok az emberek, akik így , jártak el, nyilvánvalóan a hidegháborús állapot meghosszabbítására törekedtek. Sőt arra igyekeztek, hogy a Németországgal kötendő békeszerződésre tett javaslatainkat majdhogy hadüzenétnek tüntessék fe!. Erre azért van szükségük, hogy elferdítsék a Szovjetunió békés álláspontját! Véleménycserét folytattunk a kormányfői találkozó megrendezéséről is. Eisenhower elnök, valamint én is előadtuk kormányaink álláspontját, és megegyeztünk abban, hogy az ilyen találkozók szükségesek és hasznosak. Az Amerikai Egyesült Államok einökével véleménycserét folytattunk a Szovjetunióban teendő látogatásának időpontjáról. Az elnök eleinte ez év októberének végén szándékozott a Szovjetunióba jönni. De megkérdezte tőlem: „Melyik évszak a legkedvezőbb az önök országának meglátogatására? Elgondolkoztam. Mi moszkvaiak az év minden szakában szeretjük Moszkvát. De számunkra éppúgy, mint valamennyi embernek a legkellemesebb a tavasz, amely megtestesíti az örömöt, a viharos, viruló megújhodást. Ezért azt mondottam, hogy nézetem szerint a legjobb volna, ha május végén vagy június elején jönne. Jó volna, ha az elnök magával hozná feleségét, fiát, annak feleségét, valamint unokáit. Szívesen látnánk az elnök fivérét, aki Nixon úrral együtt járt hazánkban. Az elnök oly szíves volt, meghívott a farmjára. Megmutatta nekem kukoricáját, hisz csak nem látogathattam el az elnökhöz anélkül, hogy ne nézném meg a kukoricát, igaz? (Nevetés.) Megtekintettem a borjakat, a fiatal bikákat Eisenhower elnök farmján, pompás állatok. Meg kell mondanom, hogy ez a farm az elnökhöz mérten nem nagyon nagy, ha figyelembe vesszük eme gazdag állam nagyságát. Nem nagyon gazdag a farm, földje sem valami különleges, de az elnök azt mondotta, gondoskodni akar arról, hogy a föld megjavuljon és így munkájával jó emléket hagyjon maga után. A farmon megismerkedtem az elnök unokáival és konferenciát tartottam velük. (Nevetés.) Megkérdeztem tőlük akarnak-e Oroszországba jönni. Az unokák egyhangúlag, a legkisebbtől a legnagyobbig kijelentették, hogy akarnak Oroszországba, akarnak Moszkvába jönni. (Élénkség a teremben.) A legidősebb unoka 11 éves, a legkisebb lányunoka 3 — 4 éves. Biztosítottam őket támogatásomról. Tréfásan azt mondtam az elnöknek, hogy a látogatásról könynyebben megegyezünk unokáivá', mint vele. (Derültség a teremben, taps.) Az unokák ugyanis jó környezetben vannak, de őt nyilvánvalóan bizonyos akadályok gátolják abban, hogy kívánságát olyan szellemben és abban az időben valósítsa meg, amikor szeretné. (Élénkség a teremben, taps.) Szeretném megmondani önöknek, drága elvtársaim, nem kételkedem az elnök készségében, hogy minden akaratát és erejét latba veti a megegyezés elérésére országaink között, hogy baráti kapcsolatok alakuljanak ki nemzeteink között és hogy elérjük az akut kérdések megoldását a béke megszilárdítása érdekében. (Taps.) De az a benyomáson, hogy Amerikában vannak még olyan erők is, amelyek ellentétes irányban hatnak azzal, amit az elnök akar. Ezek az erők a hidegháború és lázas fegyverkezés folytatását akarják. Hogy ezek az erők nagyok-e vagy kicsinyek, befolyásosak-e vagy kevésbé befolyásosak, vajon győzhetnek-e az elnököt támogató erők — az amerikai nép teljes többsége támogatja-e őt — e kérdés végleges megválaszolásával nem sietnék. Az idő jó tanácsadó — ahogy az oroszok mondják: A reggel bölcsebb, mint az est. Ez igen bölcs mondás, várjuk meg tehát a reggelt. Annál is inkább, mert mi alkonyatkor érkeztünk meg és én már este beszélek. És lehet, hogy nem egy reggel múlik el, míg ezt helyesen megítélhetjük. De nem fogunk ölbe tett kézzel várni a virradatra, kivárni, merre hajlik a nemzetközi kapcsolatok mutatója. Mi mindent megteszünk, hogy a barométer mutatója ne forduljon se „viharosra", sem pedig ,,változékonyra", hanem hogy derült időjárást, „derűt" mutasson. (Viharos taps.) Meggyőződésem, elvtársak, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor a béke erői mérhetetlenül megnövekedtek, amikor a szocialista tábor kb. egymilliárd embert számlál és óriási termelési lehetőségekkel rendelkezik, amikor a Szovjetunió elérte ipara és mezőgazdasága nagy fellendülését, a tudomány, technika és kultúra felvirágzását, a béke érdekében -sokat tehetünk. Mi tetteinkben a józan észre, az igazságra, az egész nép támogatására támaszkodunk. Ezenkívül hatalmas potenciálunkra támaszkodunk. És tudják meg azok, akik fenn akarják tartani a hidegháborús állapotot azért, hogy előbb-utóbb forró háborúvá változtassák: vegyék tudomásul, hogy a mi korunkban csak őrült kezdhet háborút és hogy annak lángjaiban ő maga pusztul el. (Taps.) A nemzeteknek ezekre az őrültekre kényszerzubbonyt kell húzniok. Hiszünk benne, hogy az államférfiúi bölcsesség, az emberi ész győz. (Taps.) Puskin gyönyörű szavait idézem: „Éljen az ész, pusztuljon a sötétség! (Taps.) Drága moszkvai elvtársak. Mérhetetlenül boldogok vagyunk, hogy visszatértünk hazánkba, hogy látjuk a szovjet emberek drága arcát. (Taps.) Éljen a nagy szovjet nép, amely a dicső lenini párt vezetésével sikeresen építi a kommunizmust! (Viharos taps szakítja félbe Ny. Sz. Hruscsov szavait.) Éljen a szovjet-amerikai barátság! (Viharos, hosszan tartó taps.) Éljen a világ valamennyi nemzete közötti barátság! (Viharos ünneplésbe átmenő hosszan tartó taps, mindenki feláll. A gyűlés a Szovjetunió himnuszával ér véget.) Vita Ny. Sz. Hruscsov sajtóértekezletén szeptember 27-én a washingtoni Nemzeti Sajtóklubban Amint lapunk tegnapi számában már közöltük, Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke amerikai körútjáról Washingtonba való érkezése után a Nemzeti Sajtóklubban összejött a világsajtó képviselőivel. Az alábbiakban közöljük a sajtóértekezleten Hruscsov elvtársnak feltett kérdéseket és a rájuk adott válaszokat. Washington (TASZSZ) KÉRDÉS: A Nemzeti Sajtóklubban tartott sajtóértekezletén látogatása kezdStén felhívást tett az USA és a Szovjetunió közötti közszükségleti árucikkekkel folytatott közös kereskedelem lényeges kibővítésére. Véleménye szerint az ön amerikai látogatása hozzájárul a két ország közötti békés kereskedelem növeléséhez? NY. SZ. HRUSCSOV: Szeretném elsősorban hangsúlyozni, a nyugati sajtót képviselő urak jól értsék meg, a Szovjetunió nem gyarmat. Országunk az egyik legnagyobb ipari nagyhatalom. Olyan ipara, oly gazdasági potenciálja, oly fejlett tudománya és technikája van, hogy ez biztosítja számunkra minden áru termelését, valamint az ipar és a mezőgazdaság gyors növekedését szolgáló termékek gyártását, valamint a közszükségleti áruk termelését is. Ha az Amerikai Egyesült Államok egyes tényezői virslit vagy cipőt akarnak nekünk eladni, akkor ez természetesen nem alkalmas áru az országaink közötti kereskedelem bővítésére. Az ilyen áru termelésére másutt keressenek vásárlókat. Azt akarjuk vásárolni, ami iránt érdeklődünk és azt akarjuk eladni, ami iránt önök érdeklődnek. Emellett nem zárjuk ki a közszükségleti árukat, valamint a termelés fejlesztésére szükséges árukat, pl. gépi berendezéseket. KÉRDÉS: Véleménye szerint most jobban fognak fejlődni a szovjetamerikai kulturális kapcsolatok? NY. SZ. HRUSCSOV: Ez nem tőlünk függ. Mi a küldöttségek széleskörű cseréjét, a szellemi értékek cseréjét óhajtjuk és hajlandók vagyunk minden téren fejleszteni a szovjet-amerikai kulturális kapcsolatokat ésszerű, kölcsönösen elfogadható alapokon. Azt óhajtjuk, hogy erre hajlandó legyen az Amerikai Egyesült Államok is. KÉRDÉS: Az Ön véleménye szerint voltak-e úgynevezett tervezett kísérletek arra, hogy meggátolják az önök jó fogadtatását Amerikában? Ha igen, véleménye szerint ki tervezte őket? NY. SZ. HRUSCSOV: Egyetértek Önnel, Shore úr, azzal, amit akkor gondolt, amikor kérdését leírta. (Nevetés.) De nem illik, hogy a vendég ujjal mutasson azokra az emberekre, akik látogatásomat önmaguk leküzdésével, vagy pedig bizonyos kényszerűségből fogadják. Ezzel természetesen nem a magasállású személyiségekre gondolok, hanem egyes emberekre, akik eléggé jelentős szerepet játszanak az Amerikai Egyesült Államok államgépezetében. Igaz, hogy látogatásomat nem óhajtotta mindenki, de azoknak a személyeknek, akik meg akarták akadályozni jó fogadtatásomat Amerikában, ez nem sikerült. KÉRDÉS: Elnök úr, a közös nyilatkozatban, amelyet felolvasott, arról van szó, hogy a két fél kifejtette nézetét a berlini kérdésről. Megváltozott a Szovjetunió álláspontja az Ön — Eisenhower elnökkel folytatott - megbeszélései után? NY. SZ. HRUSCSOV: Ez nagyon bonyolult kérdés, nem lehet rá egyszerűen válaszolni. Ezenkívül nem ismeretes, hogyan értelmezi e problémát e kérdés feltevője, hogyan értelmezi Berlinnel kapcsolatos "álláspontunkat. Miután azonban a berlini kérdésben elfoglalt álláspontunkat eléggé szélesen kifejtettük, az elnök úrral véleménycserét folytattunk e kérdésről, melynek során e kérdés felfogásában sok tekintetben közös volt a véleményünk. Ügy vélem, hogy egy sajtóértekezlet számára ez teljesen elég. (Élénkség a teremben.) KÉRDÉS: Mit mond ön az orosz népnek az Egyesült Államokról hazatérte után? NY. SZ. HRUSCSOV: Legyenek türelemmel holnapig. A repülőgép moszkvai idő szerint délután 3-kor érkezik Moszkvába és 4 órakor beszélek a moszkvaiakhoz. Ha meg akarja hallgatni (nem tudom, közvetítik-e beszédemet önöknél), a rádióból megtudhatja, mit mondok a moszkvaiaknak, ha nem, beszédemet (Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÖ 2 * 195

9- szeptember 17.