Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-28 / 269. szám, hétfő

Ny. Sz. Hruscsov elvtárs beszélgetése az amerikai kereskedelmi körök képviselőivel Washington (CTK) - Eric Rid­der úr, a Journal of Commerce című amerikai folyóirat főigazga­tója 1959. szeptember 24-én va­csorát adott Ny. Sz. Hruscsov tiszteletére, amelyen részt vettek az USA vállalkozú és kereskedel­mi köreinek egyes képviselői is. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének sajtócsoportja kiadta az e vacsora alkalmával lefolyt be­szélgetés szövegét. A beszélgetés kezdetén Eric Rid­der úr üdvözölte Ny. Sz. Hruscsovot, s megköszönte beleegyezését abba, hogy szűk körben összejöjjön a vál­lalkozókkal, s így véleménycserét folytathassanak egyes fontos kérdé­sekről, többek közt a szovjet-ameri­kai kereskedelem kérdéseiről is. Rid­der úr megjegyezte, hogy 1958 márciusában, amikor Ny. Sz. Hrus­csov fogadta őt Moszkvában, számos kérdést tett fel neki, s ezekre ki­merítő választ kapott. Éppen ilyen lehetőség nyílik ma kartársai szá­mára. Ridder úr kifejezte meggyő­ződését, hogy Ny. Sz. Hruscsovnak számos kérdést fognak feltenni, emellett természetesen Ny. Sz. Hrus­csov is sok kérdést tehet fel az ame­rikai businessmannoknak. Kérdés: Az ön nézete szerint, el­nök úr, az USÁ-ba való érkezése elő­segíti-e a szovjet-amerikai kereske­delmi kapcsolatok fejlődését? Ny. Sz. Hruscsov: Igen, úgy vé­lem, hogy elősegíti, de e kérdésre nyilvánvalóan jobban válaszolhatnak maguk az amerikai businessmannok. E. Ridder: Kérem vendégeimet, nyilvánítsák nézetüket Hruscsov mi­niszterelnök eme megjegyzéséhez. F. Cortney (A Coty társaság elnö­ke) : Nem tudom elképzelni, hogy Hruscsov úr útja miként segíthetné a szovjet-amerikai kereskedelmet. E. Ridder: Én más nézeten vagyok vés úgy vélem, hogy a politikai kap­csolatok javulása elősegíti az orszá­gaink közötti kereskedelmi kapcso­latok fejlődését. Ch. White (A „Republic Steel Cor­poration" elnöke): A Szovjetunióval való kereskedelem nem új dolog szá­munkra. Eladtunk a Szovjetuniónak acéllemezeket. Az „Union Carbid and Carbon" társaság a szovjet szer­vezetektől ércet vásárolt. 30 év óta dolgozunk az oroszokkal. Meg kell mondanom, hogy az oroszok ma sok olyan árut gyártanak, amelyet az USA termel s a piacoknak elszige­telése nehézségeket okozott a keres­kedelemben. Jól ismerem az USA helyzetét és a mi amerikai problé­máinkat. A vállalkozók és a munká­sok nálunk gyakran összeütközésbe kerülnek. Mindezen konfliktusokban részt vesznek a kommunisták, akik szítják e konfliktusokat és így ne­hézségeket teremtenek a Szovjet­unióval való kapcsolatok felvételében. J. Straus (A „Macy and Co" veze­tőségének elnöke): Nehézséget okoz, hogy az amerikai fogyasztók nem akarnak a „vasfüggöny" mögötti or­szágokból származó árut vásárolni. W. Moores (a „Moore-me Cormakc Lines" társaság elnöke): 1928 óta dolgozunk az oroszokkal. Nagy szál­lításokat eszközöltünk a Szovjetunió­ból az USA-ba és az USÁ-ból a Szov­jetunióba úgy, ahogy ezt ma is tesz­szük. Jól ismerjük az oroszokat. Mindig jó kereskedelmi kapcsolataink voltak velük. Ügy véljük, hogy a po­litikai kapcsolatok javulásával meg­javulnak a kereskedelmi kapcsolatok is, mint ahogy a barátsággal karöltve mindig fejlődik a kereskedelem is. Nem érthetünk egyet azzal, hogy az amerikaiak nem hajlandók árút vásárolni a Szovjetunióból és más szocialista országokból. Az USA-ba például sonkát importálunk Lengyel­országból és különféle árut Cseh­szlovákiából. Nem tudom, hogy ezek az áruk hogyan értékesíthetők az USA-ban (nekünk ehhez nincs kö­zünk), de tudom, hogy ezekből az árúkból egyre többet adnak- el. A lengyel sonka behozatala például az USA-ba az utóbbi időben növeke­dett, úgy tűnik, hogy háromszoro­sára emelkedett. Szovjet árut is importálunk, főleg kaviárt. Kívánatos volna, hogy az USA-ban több legyen belőle. (Nevetés a teremben). F. Cortney: Eric Ridderrel folyta­tott interjújában Hruscsov úr azt mondotta, hogy „Oroszország meg akarja vásárolni mindazt az árut, amire szüksége van és el akarja ad­ni, azt, amellyel rendelkezik. De az árut kölcsönösen mindig aranyalapoji szállítják és számlázzák. A Szovjet­unió, sajnos, nem közöl adatokat sem aranytermeléséről, sem aranykész­leteiről. Ez nyugtalanít bennünket, mert a többi ország közzéteszi eze­ket az adatokat. Az, hogy a Szovjet­unió nem közöl ilyen híreket, alá­ássa bizalmunkat és aggaszt bennün­ket. Ny. Sz. Hruscsov: Figyelmesen meghallgattam az önök kérdéseit, uraim, s nem szakítottam félbe önö­ket. De nem értem, mennyire és miért nyugtalanítja az amerikai ke­reskedelmi köröket az, hogy nem közlünk adatokat aranykészleteinkről. Egyáltalán érthetetlen, hogy mi köze van ehhez az aranynak. Meg kell mondanom, hogy mi az aranyat nem becsüljük túlságosan nagyra. Idéz­hetném ebből az alkalomból, mit mondott az aranyról Lenin, de úgy vélem, hogy a vacsoránál ez nem túlságosan illő. (Nevetés a terem­ben). H. Lodge (az USA elnökének sze­mélyes képviselője Ny. Sz. Hruscsov útján): „Én egészen kis kapitalista vagyok s egyáltalán nincs aranyam. Ny. Sz. Hruscsov: Nekem viszont van. Itt van (Ny. Sz. Hruscsov a „Szocialista Munka Hőse" kitüntetés két aranycsillagára mutat), de ez az arany nem az enyém. Ha meghalok, átadják az államnak. Közbeszólás: És az ön családja nem rendelkezhet ezzel az arannyal? Ny. Sz. Hruscsov: Nem, nem ren­delkezhet. De ami a külkereskede­lemben levő aranyat illeti, megkér­dezhetnek bárkit, akivel eddig dol­gunk volt, s mindenki megmondja önöknek, hogy mindig pontosan fize­tünk és sohasem maradunk adósak. Most pedig rátérek a kérdésekre, amelyeket előzőleg tettek fel. Ami­kor egy üzletbe mennek vásárolni, vajon szokás-e önöknél megkérdezni, mikor és ki gyártotta ezt vagy amazt az árut? Én magam önöknél kalapot vásá­roltam, mert az enyémet egy San­Franciskó-i kikötőmunkásnak aján­dékoztam. Amikor ezt a kalapot vá­sároltam, nem kérdeztem, ki készí­tette és nem érdeklődtem a bolt tulajdonosának politikai nézetei iránt. Nem tudtam, hogy önöknél, amikor vásárol az ember, illik megkérdezni, ki gyártotta ezt vagy amazt a cik­ket, ki az apja az üzlet tulajdono­sának, mivel foglalkozik a felesége és hogyan hívják őket. Ez eléggé bonyolult kereskedés. (Derültség a teremben, „Helyes" kiáltások.) Közbeszólás: De a mi törvényeink szerint fontoá*''áz, hogy hónriah hoz­zák be az árut. Volt idő például, amikor nem lehetett német árut vá­sárolni. Ny. Sz. Hruscsov: Kedves üzletem­berem, ön folyton összekeveri a ke­reskedelmi gazdaságtant a politiká­val. Olyan dolgokról beszél, amelyek egyáltalán nem egyeznek a politikai gazdaságtan semmilyen törvényével. Amikor nem vásárolhattak német árut, Németországgal hadiállapotban voltak. De hisz mi ma önökkel nem harcolunk! Meggyőződésem, hogyha szovjet árut árusító üzletek nyílnak, az emberek szívesen fognak bennük vásárolni. Tudom, nem szeretik az orosz forradalmat, ahogyan a „Nagy Októberi Szocialista Forradalmat" nevezik, de szeretik például az orosz kaviárt, s amint észrevettem, haj­landók eléggé nagy mennyiségekben fogyasztani. (Nevetés a teremben). J. Straus: És megengedik a „Macy" társaságnak, hogy üzletet nyisson a kölcsönösség alapján? NY. SZ. HRUSCSOV: íme, ez már tartalmas beszéd! Mi hajlandók vagyunk tárgyalni. De vajon hajlandók-e erre önök is, uraim? (Élénkség a teremben.) Természetesen meg kell érteniök, kogy én áruról és nem üzletekről beszélek. Áruink eladását az amerikai kereskedők maguk szervezhetik és kereskedhetnek rajta. A nehézség abban rejlik, hogy most szá­mos készítményünket nem lehet behozni az USÁ-ba, azért, mert aránytalanul nagy vámot vetettek ki rájuk. M. A. MENYSIKOV: Számos szovjet ké­szítményre háromszorta, négyszerte, sőt többszörte nagyobb vámot vetettek ki, mint más országok hasonló áruira. A vod­kára kivetett vám például négyszerte nagyobb. NY. SZ. HRUSCSOV: Szeretném, ha megértenének. Nem azért jöttem, hogy elfekvő árukat adjak el önöknek. A ml hazánkban ilyenek nincsenek. Sokat ter­melünk és gyorsan adjuk el. Raktáraink nincsenek elavult dolgokkal zsúfolva. A cikkek útja a termelésből a kereske­delembe és a fogyasztókhoz nagyon gyors. Ha nem akarnak velünk keresked­ni, ne kereskedejenek. Várunk, míg ma­guk kopogtatnak ajtónkon. Djból ismét­lem, van elég időnk, nem ég fejünk fö­lött a ház. Üljenek a tengerparton és várják a szép időt. (Élénkség a terem­ben.) Pompásan kereskedünk Kínával és a többi szocialista országgal. Jól fejlődik a kereskedelmünk Indiával, Angliával, Franciaországgal, Nyugat-Németországgal és Olaszországgal. Nálunk minden megy, mint a karika­csapás. A gazdaság kétszer, sőt három­szor olyan gyorsan növekszik, mint a? önöké. Mi, ahogy mondják, hálát adunk istennek és folytatjuk jó müvünket (Élénkség a teremben, taps.) J. MILLER (az „Allied - Chemical" elnö­ke): Ügy vélem, hogy az országaink kö­zötti kapcsolatok javulása és a nemze­tek közötti kapcsolatok fejlődése lehetővé teszi a gazdasági kapcsolatok javulását is. NY. SZ. HRUSCSOV: Helyes. Ugyanazon a nézeten vagyok, mint ön. Ezért is mon­dottam, hogy a politikai kapcsolatok ja­vulásával szükségszerűen meg kell javul­niok a kereskedelmi kapcsolatoknak is. Csak az a fontos, hogy tudatosítsák, nem azért . jöttünk, hogy az önök zseb nyúljunk. Kezünk a saját zsebünkben van. (Nevetés a teremben.) Sot, még ha önö'. zsebeiket nyitva is tartják, elmegyek mellettük anélkül, hogy megnézném, mi van bennük. (Nevetés a teremben, taps. Az országaink közötti jelenlegi ro>: kereskedelmi kapcsolatok nem ga/d; hanem politikai jellegűek. Ismeretes, hogy 16 évig nem ismerték el a Szovjetuniót de kereskedtek vele. (Élénkség a terem­ben.) Most elismernek bennünket, de nem kereskednek velünk. Hány évig fog ez még tartani, 16 vagy több évig is, ezt nem tudom, ez az önök dolga; gondolkoz­zanak felőle és döntsék el ezt önök ma­guk. R. REED („American Express Comp."): A kereskedelem fejlődését jelentősen elő­segítené az országaink nagyiparosai és kereskedői közötti kapcsolatok bővülése. Az utóbbi időben megnövekedett az USA és a Szovjetunió közötti turistaforgalom. Ügy tűnik, hogy ez hasznos. NY. SZ. HRUSCSOV: Ezt helyes lépés­nek tartom. Mi e kapcsolatokat támogat­juk, s minden téren fejleszteni fogjuk. R. REED: A szovjet fél egyetértett amerikai cégek irodáinak megnyitásával a Szovjetunióban, hogy fejlődjék a turisz­tika. Ezek az irodák azonban mindeddig nem állanak fenn. Megértem, hogy ez csekélység, de szeretném önt emlékeztet­ni arra, hogy így állanak a dolgok. NY. SZ. HRUSCSOV: Az ön megjegy­zéseit emlékezetemben tartom. R. REED: Az ön nézete szerint az or­szágaink közötti kereskedelem sikeresebb volna, ha lenne kereskedelmi egyezmény? NY. SZ. HRUSCSOV: Miért ne? Miért kereskedhetünk másokkal, például Krup­pal, s önökkel nem? F. CORTNEY: A nyugati országok és a Szovjetunió közötti kereskedelemben még mindig sok a nehézség. E nehézségek egyike a külkereskedelem monopóliuma. NY. SZ. HRUSCSOV: Már megint egy kalap alá veszik a kereskedelmet a po­litikával. A külkereskedelem monopóliu­mának kérdését államunkban már 42 év­vel ezelőtt megoldottuk, s ezt nem kell felülvizsgálni. Ha önöknek nehéz velu kereskedniök, akkor ne kereskedjenek. Kereskedjenek azzal, akivel önöknek ez könnyű, országunk rendszere akkor is változatlan marad. F. CORTNEY: De önök is, mi is keres­kedni akarunk. NY. SZ. HRUSCSOV: Hisz már nagymé­retű kereskedelmet folytattunk számos amerikai céggel, pl. Forddal és ez a ke­reskedelem előnyös volt Fordnak is, ne­künk is. F. CORTNEY: Lehetséges, hogy ez elő­nyös volt Fordnak, de nem Amerikának. (Élénkség a teremben.) NY. SZ. HRUSCSOV: Hisz a vállalkozói Amerika Fordokból áll. (Nevetés a terem­ben.) E. RIDDER: Nem mondhatna nekünk valamit, Hruscsov úr, az USÁ-T>an tett útjának benyomásairól? NY. SZ. HRUSCSOV: USA-beli utammal elégedett vagyok. Az amerikai nép béke­szerető és éppúgy, mint a világ vala­mennyi nemzete, nem akar háborút. Emel­lett újból hangsúlyozom, hogy az amerikai nemzetet nem osztom fel vállalkozói és politikai körökre, s nem választom el kor­mányától sem. Lehet, hogy a vállalkozók hajlamosabbak az események békés fej­lődésére. De nem akarom érinteni az önök lelkiismeretét, ez nehéz dolo^. Az is lehetséges, hogy a vállalkozók egy része, akiknek nagy katonai megrende­léseik vannak, nem óhajtják az esemé­nyek békés fejlődését. Ez azoniwil esek az én véleményem. Lehet, hogy tévedek. A politikusok között önöknél sokan vannak, akik félnek, hogy végot ér a „hidegháború". Túlságosan sok beszéd hangzott el a „hidegháború" szellemé­ben. A „hidegháború" szekerén vonultak be a kongresszusba és most nem akarnak leszállni róla. (Nevetés a teremben.) De ez is csak vélemény s nem tudom mug­mondani pontosan, hány ilyen ember van önöknél. Nyíltan akarok beszélni, úgy, ahogy utamról beszámolok majd kormányomnak. Az a benyomásom, hogy az amerikai nép meqeqyezésre akar jutni és békében akar élni. De nvilvánvalóan még bizonyos Idő­re van szükség, míg kapcsolatainkban tel­ies bizalom lesz úrrá. (Hang a teremben: .Helyes!") Most néhány szót a kereskedelemről. Mondottam már a gazdasági klubban, hogy a mi gazdaságunk nem szenved attól, ha az USA és a Szovietunió közötti kereske­delem nem fejlődik. De ha volna keres­kedelem, ez jobb lenne önöknek is. ne­künk is. (Élénkség a teremben. Egy hang: „Ez okos".) Ismeretes, hoav a keres­kedelem kihasznália a nemzetközi munka­megosztás előnyeit, a termelés szakosí­tásának előnyeit. Hazánkban nem fej­'psztenénk számos gép gyártását, hanem önöktől vásárolnánk azttkat. De mivel nincs kereskedelem, kénytelenek vagyunk fejleszteni e gépek saját termelését, s ezt sikeresen végezzük. Például ma az önök ..Mesta Machinery" üzemében azt mon­dották nekem, hogy az USÄ-ban gyártott leghatalmasabb prés 50 800 tonna nyomást felt ki, mi azonban 70 800 tonna nyomású prést gyártottunk. S ha van is valami, amivel még nem rendelkezünk, mindent magunk fogunk készíteni. Számos gépünk jobb, mint az önöké, és mi eladjuk önöknek. Megvá­sárolták tőlünk például a turbofúrógép gyártási engedélyét a kőolajipar számá­ra. De vásárolnánk önöktől gépeket is. Mi például vegyiipari berendezéseket vá­sárolnánk, mert ezek gyártásában előre­haladtak. Mi e berendezéseket magunk is előállíthatjuk, de ehhez bizonyos időre lesz szükségünk. Ezért hajlandók vagyunk Ilyen berendezést önöktől vásárolni és megfizetni úgy, ahogy ez a nemzetközi gyakorlatban szokásos. Vásárolnánk a naf­tafeldolgozó-ipar számára berendezéseket. Annak idején kereskedtünk Duponttal. Hajlandók vagyunk e társasággal ma is kereskedni, amennyiben az amerikai kül­ügyminisztérium ezt nem tiltja meg. Ha azonban önök nem adnak el nekünk naf­tafeldolgozó-berendezéist, akkor ezt is magunk gyártjuk, s terveinket ugyanúgy teljesítjük, sőt határidő előtt teljesítjük. Meg kell mondani, hogy vegyiipari be­rendezéseket vásárolunk más országokban, mégpedig jobbakat, mint az önök beren­dezései. Tavaly vásároltunk Krupptól két vegyiipari üzemet. Hasonló üzemet vásá­roltak a németektől az amerikaiak is. Vásároltunk Angliában autógumiabroncis­gyárat. Ennek az üzemnek a berendezé­se már megérkezett hozzánk a dnyepro­petrovszki gazdasági területre. Már sze­relik is. Hallottuk azt is, hogy az ango­lok önöket a termelésnek ebben az ágá­ban túlszárnyalták. M. A. IYIHONOV: Az USÄ-ban nem oly tökéletes a gumiabroncsgyártás techno­lógiája. NY. SZ. HRUSCSOV: Az angolokkal kö­tött legutóbbi egyezmény aláírása után számos megrendelést kötöttünk angol társaságokkal. A mürost gyártására szol­qáló berendezések termelésében fontos helyet foglal el Olaszország. Tőlük vá­sároljuk e berendezéseket és vásárolunk Franciaországtól is. Egyszóval az önök valamennyi szövetségese eladja nekünk azt, amit akarunk és mi megvásároljuk. Csak Amerika nem kereskedik velünk. Nos, van egy közmondásunk: Nem erő­szak a disznótor. (Élénkség a teremben.) Kérem, ne egyék a mi disznótori finom­ságainkat. Ez az önök dolga. Lehet, hog.y önöknek a miénk nem ízlik. (Nevetés a teremben.) Mi ezért nem sértődünk meg. Ha előnyös, adjanak el, ha nem jilőnyös — ne adjanak el, ha előnyös, vásárolja­nak, ha nem, ne vásároljanak. Ilyenek a kereskedelem törvényei. (Taps.) De látom, hogy az amerikaiak megijedtek a kommu­nizmustól, mint a nyúl a csörgőkígyótól és elvesztik egészséges megfontolásukat. Nos, mi várunk, míg teljes öntudatra tér­nek, s míg nem kezdenek velünk keres­kedni. (Nevetés a teremben.) Kérdéji: Mindezek ellenére önök mégis sok mindent átvesznek abból, ami a kapitalista országokban van? NY. SZ. HRUSCSOV: Mert nem vagyunk ostobák! (Nevetés a teremben, taps.) Miért utasítanánk el az ésszerű tapaszta­latokat?! Önök a termelés megszerve­zésének számos mintáját alakították ki. Igv pl. Ford létrehozta a (utószalagter­melést. Mi átvettük ezt a módszert, s jobb irányban fejlesztjük. Kérdés: Nekünk érdekünk az önök­kel való kereskedelem, de a szovjet szer­vezetek miért vásárolnak csupán £épmo­delleket? NY. SZ. HRUSCSOV: Megmondom önök­nek nyíltan. Ha John Deer traktorokat és mezőgazdasági gépeket akar nekünk eladni, akkor ez nem reális, mert saját mező­gazdasági gépgyártásunk van. Vásárolunk és vásárolhatunk traktort és más mező­gazdasági berendezést, mondjuk tíz vagy száz darabot. Ezt azért tesszük, hogy összehasonlítsuk a mi gépeinkkel, hogy megnézzük, melyik a jobb. De miért nin­csenek ezzel megelégedve? Hány traktort vagy kombájnt adnak el egy farmernek? Vajon Garst 1800 traktort vásárol önök­től? Egy farmer se vásárol valószínűleg tucatszámra gépeket. Egyet, kettőt vesz és mi tízet, százat veszünk. A modelek körüli vita nem reális dolog. Megmondom önöknek egyenesen, hog.y bennünket lé­nyegében nem érdekel traktorok, kombáj­nok, repülőgépek, sem rakéták vásárlása. (Nevetés a teremben.) Bennünket vegyi­ipari berendezés, gépipari berendezés és naftafeldolgozó-üzemek érdekelnek. (Élénkség a teremben.) Traktorokat, uraim, mi magunk is eladhatunk önöknek. Ha akarják, eladhatunk önöknek akár egyetlen egy traktort is. (Élénkség a te­remben.) E. RIDDER: Felvetette, Hruscsov úr, a hitelek kérdését. Mi az ön álláspontja ma? NY. SZ. HRUSCSOV: Nem kérünk hitelt. De ha az amerikai nagyiparosok nagy meg­rendeléseket akarnak tőlünk kapni, azt meg­kaphatják, amennyiben hitelt nyújtanak ne­künk. Vállalati hitelekről van szó, amint azt az angolok csinálták. Ami a kormány­hiteleket illeti, az országaink közötti je­lenlegi kapcsolatok mellett ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Ha lesznek vállalati hite­lek,. ésszerű kamatot fizetünk. De hang­súlyozom: ésszerűt. Magas kamatokba nem egyezünk bele. J. MILLER: Mit jelent az ésszerű ka­mat? NY. SZ. HRUSCSOV: Nem nagyobbat, mint amennyit másoktól kapnak. A nem­zetközi piacon érvényes kamatot. Nem va­gyunk olyan helyzetben, hogv hitellel kel­jene önöknek megmenteniük bennünket. Önök válalkozók, maguk is megértik, mi­lyen gyorsan fejlődünk. A terv 1%-os túl­teljesítése a Szovjetunió népgazdaságában 11 milliárd rubelt jelent. Az idén 5%-kal szárnyaljuk túl a tervet. Ez azt jelenti, hogy az év végén 55 milliárd rubellel le­szünk gazdagabbak. A hétéves terv végén 1% 19 milliárd rubelt fog jelenteni. Ezt azért mondom, hogy tervünk reálisan van összeállítva. Kaptam egy levelet az egyik amerikai közgazdásztól, aki azt bizonygatta, hogy a szovjet közgazdászok helyteelnül számí­tották ki a hétéves tervet az acélgyártás terén. 91 millió tonnát terveztünk, s az ö számításaik szerint 104, sőt 105 millió tonnát fogunk olvasztani. F. PAYS1: Én filmezőgépeket gyártok. Hallottam, hogy az önök filmkamerái rosz­szak. Ha megtanítanánk önöket fiimező­gépek gyártására, ezért önöktől kárpótlást kaphatnánk. Mint ismeretes, a mi filme­zögépjeink jobbak, mint számos más ilyen gép, sőt jobbak, mint a német gépek. NY. SZ. HRUSCSOV: Ha önöktől gyártási engedélyt kapnánk, ezért a Szovjetunió a nemzetközi gyakorlat alapján fizetne. Nem érthetek azonban egyet azzal, hogy az önök fiimezőgépjei jobbak, mint másoké, sőt jobbak a németek gépjeinél is. A ml filmkameráink is jók. H. WHITE: A gazdasági kapcsolatok nor­malizálása érdekében kell, hogy közöttünk bizalom legyen, de ez a bizalom nincs meg, mert az amerikai kommunisták megkísér­lik, hogy a legkülönbözőbb konfliktusokai okozzák a nagyiparosok és a munkások között. NY. SZ. HRUSCSOV: Ebben én önöknek, tisztelt uram, nem tudok segíteni. Önök­oly rosszul ismerik a mi rendszerün­ket, hogy nehezen magyarázhatom meg önnek, hogy ez miért van így. Akarja ta­lán, hogy azt mondjam az önök kommu­nistáinak, hogy ezt ne tegyék? H. WHITE. Igen. Ny. Sz. Hruscsov: Ha ezt monda­nám az önök kommunistáinak, akkor azt válaszolnák: söpörjön a maga portája előtt. Ugyanezt mondanánk az amerikai kommunistáknak, ha a mi ügyeinkbe avatkoznának. E. Ridder: Elnök úr, ön látta az amerikai népet és egyetértett azzal, hogy ez békeszerető nép. Ugyanezen a nézeten volt azelőtt is és hiszi-e, hogy ugyanilyen békeszerető az ame­rikai kormány is ? Ny. Sz. Hruscsov: Az USA-ban tett utam ezt a meggyőződésemet nem változtatta meg. Az amerikai népet azelőtí is békeszeretőnek tartottam. Ami az amerikai kormány tevékeny­ségének értékelését illeti, ez a konk­rét fetételektől függ. Nem a sza­vak, hanem a tettek alapján kell ítéletet alkotni. Javaslatot tettünk a leszerelésre. De ha csak azt mond­ják, hogy békét akarnak, s ugyan­akkor katonai támaszpontjaik lesz­nek a Szovjetunió körül, kénytelenek leszünk mi is rakétatámaszpontokkal rendelkezni önök ellen. Javaslatot terjesztettünk elő a Né­metországgal kötendő békeszerző­désre. Ha önök ezt aláírják ez azt jelenti, hogy békét akarnak, ha nem írják alá, azt fogja jelenteni, hogy folytatják a kapcsolatok kiélezésének irányvonalát. Mi békében akarunk élni, s kereskedni akarunk önökkel. A kereskedelem olyan, mint a lak­muszpapír, megmutatja az államok közötti kapcsolatok állapotát. Meg­mutatja, békében akarnak-e élni, vagy sem. Önök nem akarnak velünk kereskedni. De miért? Ez arra kész­tet bennünket, hogy elgondolkodjunk efelett, s éberek legyünk. Nyilván­valóan valami rosszat forgatnak a fejükben. Hisz mégsem mondhatom népünknek, hogy önök békét óhajta­nak, de nem akarnak nekünk sem­mit sem eladni, még egy rossz sós­heringet sem. Ha így járnék el, a szovjet emberek azt mondanák ne­kem, ostobácska vagyok, s nyilván­valóan más miniszterelnökre lesz szükség. Én azonban ezt nem mon­dom a szovjet népnek. Önök rem akarnak velünk keres­kedni, Nem kell, de töröljék el a diszkriminációt. Amíg megkülönböz­tetés lesz, szívünkre is árnyék borul. Ha azonban megtaláljuk a közös nyelvet a leszerelés kérdéseiben és békeszerződésünk lesz mindkét né­met állammal, ez azt jelenti, látni fogjuk, hogy békében akarnak élni. Ha nem, ez annyit jelent, hogy há­borút akarnak. Minden a konkrét tet­tektől függ. Ha önök azt gondolják, uraim, hogy a mi gazdaságunk nem bírja ki a lázas fegyverkezést, ame­lyet ránk kényszerítenek, mélysége­sen tévednek. Terveinkben meghatá­roztuk a békés gazdaság fejleszté­sét, de a Szovjetunió érdekeinek vé­delmére nélkülözhetetlen fegyverzet gyártását is. Békét akarunk, de elszántan ké­szek vagyunk védekezni minden ag­resszió ellen. Ezt akartam önöknek mondani, uraim, válaszul kérdéseik­re. Köszönöm a figyelmüket. Az elnöklő E. Ridder ezután meg­köszöni Ny. Sz. Hruscsovnak a nyílt és hasznos beszélgetést. E. Ridder vendégei melegen elbúcsúznak Ny. Sz. Hruscsovtól és sikert kívánnak neki nemes törekvésében az Ameri­kai Egyesült Államok és a Szovjet­unió, a világ valamennyi országa kö­zötti kapcsolatok megjavítására. ÜJ SZÖ 1959 * 195?- szeptember 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom