Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-20 / 261. szám, vasárnap

Négy éven belül feloszlatni minden fegyveres erőt és megsemmisíteni minden fegyert (Folytatás az 1. oldalról) Minden amellett szól, hogy bekövetkezett a nemzetközi tárgyalások, az államférfiúi konferenciák és találKozők ideje, hogy valamennyi nyílt nemzetközi probléma fokozatos megoldást nyerjen. Hogy az államok közötti kapcsolatokban szilárdan létrejöjjenek a békés együttélés elvei, nézetünk szerint véget kell vetni a „hidegháborúnak". A nemzetek'nem engedhetik meg azt, hogy a „hidegháború" természetellenes állapota tovább tartson éppúgy, mint ahogy nem engedhetik meg, hogy kolera- és pestisjárvány dühöngjön. Mit jelent a „hidegháború" beszüntetése s mit kell ennek érdekében tenni? Elsősorban véget kell vetni a háborúba valő felhívásnak. Egyáltalán nem titok, hogy háborús, kardcsörtető beszédeket hangoztatnak szüntelenül egyes rövidlátó államférfiak is. Nem volna ideje beszüntetni a fegyvercsörtetést és más államok fenyegetését? „A hidegháború" kétszeresen veszélves azért, mert féktelen lázas fegyverkezés kiséri, amely lavinaszerűen növekedik, foloozza az államok közötti kölcsönös gyanakvást és bizalmatlanságot. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a „hidegháborút" olyen helyzetben indították el és fokozzák tovább, amikor még távolról sem küszöbölték ki a második világháború maradványait, amikor még nem kötöttek békeszerződést Németországgal és Németország szivében, Berlinben, annak nyugati övezetében fennáll a megszállási rendszer. E feszültség forrásánál, amelyet Európa közepén a világ potenciálisan legveszélyesebb területén tartanak fenn, ahol ezenfelül szoros közelségben vannak a szembenálló katonai csoportosulások jelentős fegyveres erői, ezen a területen a feszültség kiküszöbölése a jelenlegi nemzetközi helyzet megjavításának kulcsa volna. Felhívjuk az USÄ-t, Nagy-Britannia és Franciaország kormányait, tegyenek meg minden erőfeszítést e cél elérése érdekében,'hogy reális megegyezés jöjjön létre. "ki tagadhatja, hogy a hidegháború kiküszöböléséhez, a nemzetközi légkör megjavításához jelentékenyen hozzájárulna a nemzetek közötti kapcsolatok sokoldalú fejlesztése. Mi hívei vagyunk az államférfiak, valamint a vezető politikai, kereskedelmi és közéleti körök kölcsönös látogatása bővítésének, a nemzetközi gazdasági, kulturális és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésének. Szeretném megjegyezni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete sokkal sikeresebben teljesítené magasztos feladatát, ha mentesülne a hidegháború ama elemeitől, amelyek nem ritkán megbénítják tevékenységét. Vajon nem a „hidegháború" szemmelláthatóan tarthatatlan állapotából származik-e az a tény, hogy a Kínai Népköztársaságot, a világ egyik legnagyobb hatalmát számos év óta megfosztják törvényes jogaitól az Egyesült Nemzetek Szervezetében? Hisz nem képzelhető el, hogy bárki is komolyan hihetné, hogy a világ legfontosabb problémáinak tartós és megbízható megoldását el lehessen érni a nagy népi Kína, a dicsőséges 10. évfordulójának küszöbön álló Kína részvétele nélkül. Engedjék meg, hogy itt egészen nyíltan kifejtsem e kérdéssel kapcsolatos néhány nézetemet. Mindenki tudja, hogy ha egy ember meghal, végül eltemetik. Még ha az elhúnyt a legdrágább volt is számunkra, ha nagyon nehezen is tudtunk megválni tőle, az élet mindenkit arra kényszerit, hogy belenyugodjék a reális valóságba: az elhunytnak sírt vagy mauzóleumot készlteriek s kiviszik az épületből, ahol az élők élnek. így volt ez a régi Időkben, így van ez a mi időnkben is. De miért képviselje az Egyesült Nemzetek Szervezetében Kínát a reakciós Kína hullája, vagyis a csangkajsek-féle klikk? Mi úgy véljük, már régen bekövetkezett az ideje annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete is úgy járjon el, ahogy valamennyi nemzet a hullákkal eljár, hogy a hullát kitegye és hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a kínai nép tényleges képvise-ője foglalja el törvényes helyét. Hisz Kína egyáltalán nem azonos Tajvannal. Tajvan csupán egy nem nagy sziget, tartomány, vagyis a nagy államnak, Kínának — egy nem nagy része. Kína a Kínai Népköztársaság, amely már tíz éve gyors ütemben fejlődik, amelynek az egész kínai nép által elismert szilárd kormánya van, az egész nép által választott törvényhozó szervekkel. Kína nagy állam, amelynek fővárosa Peking. Tajvan, mint a szuverén kínai állam oszthatatlan része, előbb-utóbb egyesül az egész népi Kínával, vagyis e sziget a Kínai Népköztársaság fennhatósága alá kerül. És minél előbb történik ez | meg, annál jobb lesz. A népi Kína törvényes jogainak ! felújítása nemcsak az Egyesült Nem| zetek Szervezetének tekintélyét és ! presztízsét emeli majd jelentősen, : hanem nagy hozzájárulás lesz a nemzetközi helyzet általános megjavulásához is. Szeretném remélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete eléggé erős lesz ahhoz, hogy megszabaduljon a hidegháború minden koloncától és hogy az egész világ békéjének javára, a nemzetközi együttműködés valóban egyetemes hatékonyan működő szervévé válik. Felvetődhetik azontyan a kérdés: a hidegháború megszüntetése, a béke megszilárdítása és az államok békés együttélése — ez mind rendkívül nemes és vonzó, de vajon elérhető, reális-e? Képesek vagyunk-e erre a mai feltételek között, új alapokra építhetjük-e az államok közötti kapcsolatokat? KIALAKULTAK A ROHAMOS JAVULÁS. A HIDEGHÁBORÚ FELSZÁMOLÁSÁNAK FELTÉTELEI Erről az emelvényről teljes határozottsággal kijelentem, hogy a szovjet kormány e cél elérését nemcsak halaszthatatlannak, hanem teljesen reális ügynek tartja. A Szovjetunió meg van győződve arról, hogy ma kialakultak a szükséges feltételek ahhoz, hogy rohamos javulás álljon be a nemzetközi kapcsolatokban, ahhoz, hogy teljesen felszámolják a hidegháborút az egész emberiség érdekében. Nézzük, akár futólag is a nemzetközi feszültség enyhítésének problémájával kapcsolatos, az utóbbi hónapokban lejátszódott legfontosabb eseményeket. A Jcülügyminiszterek genfi értekezletének összehívása 1959 májusában, amelyen első ízben vettek részt a két német állam meghatalmazott képviselői, már magában véve új szellem megnyilatkozása volt a nemzetközi kapcsolatok terén — a realizmus és a kölcsönös megértés szellemének megnyilvánulása. A Genfben elért eredmények ugyan még nem olyanok, hogy elegendőknek tarthatnánk a halaszthatatlan nemzetközi problémák gyakorlati megoldására, de már az is jő, hogy a genfi konferencia napirendjén szerepelt problémák alapos és nyílt megtárgyalása lehetővé tette — amint a záróközlemény megállapítja - számos kérdésben közelebb hozni a felek álláspontjait.. Ezáltal kialakult a további tárgyalások jó alapja, amelyek megegyezésre vezethetnek a még megoldásra váró kérdésekben. Különösen örvendetes, hogy fontos lépések történtek a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlesztésére. Aligha kételkedik valaki abban, hogy a nemzetközi helyzet egész fejlődése jelentős mértékben attól függ, hogyan fognak fejlődni a kapcsolatok az Egyesült Államok és a Szovjetunió — a világ két leghatalmasabb állama — között. Ezért annak az újnak, ami az utóbbi időben a szovjet-amerikai kapcsolatokban megnyilvánult, már az első hajtásait is a legőszintébb örömmel üdvözlik világszerte. A szovjetamerikai kapcsolatokban kétségtelenül megtört a jég és mi ennek őszintén örülünk. A szovjet-amerikai kapcsolatok javulását biztosító események folyamatában határkővé válhat a Szovjetunió és az USA kormányfőinek kölcsönös látogatása. Az USA elnökével véleménycserét folytattunk a szovjetamerikai kapcsolatokról és az égető nemzetközi kérdésekről s e véleménycserét folytatni fogjuk. Hisszük, hogy Eisenhower úr hozzá óhajt járulni az államok közötti kapcsolatokban levő feszültség kiküszöböléséhez. Az egyik sajtókonferencián az USA elnöke hajlandónak nyilatkozott reális tárgyalást folytatni a Szovjetunióval az általános leszerelés vagy a különleges fegyverfajták terén való leszerelés ésszerű és sokoldalúan biztosított tervéről, hajlandóságát nyilvánította arra, hogy megvessük a Németországot kettészakító problémák megoldásának igazi alapjait és más eszközökkel is elősegíteni hajlandó a világban uralkodó feszültség enyhítését. Engedjék meg kifejeznem azt a reményemet, hogy Eisenhower elnökkel folytatott véleménycserénk, megnövekedtek a békéért és a nemgyümölcsöző lesz. Mi azok közé tartozunk, akik remélik, hogy az USA és a Szovjetunió vezető államférfiainak kölcsönös látogatása küszöbönálló találkozói és megbeazélései elősegítik a hidegháború teljes kiküszöböléséhez vezető egyenes út megnyitását, de csak akkor, ha mindkét fél óhajtja e cél elérését. így tekintünk az USÁ-ban tett látogatásunkra és Eisenhower elnöknek tervezett szovjetunióbeli látogatására. Felsorolhatnánk számos további tényt is, amelyek a nemzetközi helyzet új, kedvező jelenségeit jellemzik. Az államok közötti kapcsolatokban az enyhülés^ jelei nem a körülmények véletlen összetalálkozásából erednek. Ügy véljük, hogy a világ valóban a nemzetközi kapcsolatok új szakaszába lép. A hidegháború súlyos évei nem maradhatnak nyom nélkül senki számára sem. Az egyszerű emberek, a legkülönfélébb országok politikusai egyaránt sokat gondolkoztak és sokat tanultak. Mindenütt mérhetetlenül zetek közötti baráti kapcsolatokért tevékenyen harcoló erők. Indokolatlan derűlátás volna azonban azt állítani, hogy a bizalmatlanság és a gyanakvás légköre az államok közötti kapcsolatokban már a múlté, hogy a béke világszerte biztosítva van s nincs szükség valamennyi állam újabb szívós erőfeszítésére. Sajnos, ez még távolról sincs így. Sok államban még működnek és befolyást gyakorolnak olyan körök, amelyek gátolják a nemzetközi feszültség enyhülését és új konfliktusok magvait hintik el. Ezek az emberek azt védelmezik, ami régi, ami már túlhaladott, görcsösen ragaszkodnak a hidegháború örökségéhez. De az események folyása főleg az utóbbi időben azt mutatja, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének meggátolására, újabb akadályok halmozására irányuló kísérletek kínos helyzetbe hozzák azokat, akik nem akarnak az ilyen kísérletekről lemondani, mert a nemzetek nem támogatják őket. NYÚJTSUNK SEGÍTŐ KEZET A FELSZABADULÓ NEMZETEKNEK Olyan időben élünk, amikor az emberiség óriási léptekkel halad előre és nemcsak az ipar, a tudomány és a technika rohamos fejlődésének, hanem a világ nagy területei gyorsan változó politikai arculatának is szemtanúi vagyunk. A régebben elmaradott nemzetek felszabadulnak a gyarmati függőségből, a volt gyarmatok és félgyarmatok helyén új, független államok alakulnak. Engedjék rrreg, hogy szívem mélyéből forrőn üdvözöljem eme államoknak e teremben jelenlevő képviselőit F.I kell azonban ismerni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviseletre jogosult nemzetek közül még nem mindegyiknek van itt a képviselője. A Szovjetunió minden szabadságszerető nemzetnek, a gyarmati függőségben levő népeknek, amelyek kitartóan harcolnak nemzeti felszabadulásukért, a gyarmati elnyomás alól, íjszinte sikert kíván. Alapjaiban rendült meg a túlélt gyarmati rendszer utolsó bástyája és-ez korunk egyik legfontosabb tť^ nyézője. Nézzük csak Ázsia és Afrika térképét és szemünk előtt életre kel az évszázados külföldi elnyomás, a külföldi kizsákmányolás alól felszabaduló százmilliók képe. A jövő nemzedék nagyra becsüli azoknak a hősiességét, akik India és Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és Irak, Ghana, Guinea és más államok függetlenségi harcának élén állottak éppúgy, ahogy az Amerikai Egyesült Államok mai polgárai nagyra becsülik Washington Györgyöt és Jefferson Thomast. akik az amerikai nép függetlenségi harcának élén állottak. Szükségesnek tartom az Egyesült Nemzetek Szervezetének ezen emelvényéről kijelenteni, hogy a Szovjetunió a legőszintébb rokonszenvet és a legmélyebb megértést táplálja mindazon nemzetek iránt, amelyek különböző világrészekben szabadságukat és nemzeti függetlenségüket védelmezik. Ügy vélem, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az ENSZ alapokmánya elveinek, amelynek sarokkövét képezi a nemzeteknek a szabadságra, független létre és fejlődésre valő joga elismerését. Ki nyújtson, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete, elsőként segítő kezet a felszabaduló nemzeteknek, ki gondoskodjék azon oszthatatlan joguk biztosításáról, hogy maguk döntsék el sorsukat és építsék elnyomástól és külső merényletektől mentes életüket? S vajon nem az ENSZ kötelessége-e minden téren elősegíteni a gyarmati rendszer romjain felnövekvő új államok gazdasági fejlődését, segíteni őket abban, hogy gyors ütemben felépítsék nemzetgazdaságukat? Ez csak úgy érhető el, ha ezeknek az országoknak széleskörű gazdasági segítséget nyújtanak minden politikai vagy más feltétel nélkül. A Szovjetunió éppen erre az álláspontra helyezkedik a gazdasági segítség kérdésében, amelyben számos államot részesítünk és továbbra is részesíteni szándékozunk. Véleményünk szerint ez az álláspont teljesen megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának. A Szovjetunió hajlandó más hatalmakkal együtt is részt venni az ún. kevéssé fejlett országok gazdasági megsegítésében, mégpedig úgy, hogy e célra felhasználnák azon eszközök bizonyos részét, amelyeket a Szovjetunióban és más államokban a leszerelésről és a katonai költségvetések csökkentéséről kötendő nemzetközi egyezmény aláírása által nyernének. Beszéltünk arról a készségünkről, hogy a kötelezettséget mielőbb magunkra vállaljuk és kormányunk felhatalmazott, hogy ezt kijelentsem még egyszer a közgyűlés emelvényéről Van még egy nagyon fontos forrás, amelyet nézetünk ezerint bőségesen ki kell használni a kevéssé fejlett országok megsegítésére. Eme országok népei közül számos politikai függetlenséget nyert, de továbbra is ki van szolgáltatva a külföldiek kegyetlen gazdasági kizsákmányolásának. Kőolajukat és egyéb természeti kincseiket szétlopkodják, potom áron külföldre szállítják s így a külföldi kizsákmányolók óriási nyereségeket vágnak zsebre. Éppúgy, mint számos más állam képviselői, azt véljük, hogy a gazdasági segélynyújtásban nem lehet egy nevezőre hozni azokat, akik nem vesznek részt és aohasem vettek részt a volt gyarmati országok kizsákmányolásában s azokat, akik a legkisebb lelkiismeretfordulás nélkül folytatják a kevéssé fejlett országok gazdagságának kiszipolyozását. Törvényes és igazságos volna, ha a külföldi kizsákmányolók legalább egy részét visszaadnák annak a gazdagságnak, amelyet az elnyomott nemzetek kizsákmányolásával szereztek. hogy ezeket az eszközöket a kevéssé fejlett országok segítség formájában felhasználnák gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésére, országaik népei életszínvonalának emelésére. A Szovjetunió igazi, önzetlen segítséget nyújtott és nyújt továbbra is a kevéssé fejlett országoknak. Ebben bizonyosak lehetnek! Mily értelmetlenek azok a különféle mesterséges akadályok, amelyek a nemzetközi keréskedelem teljes, sokoldalú fejlődését gátolják! A kereskedelmi megkülönböztetések egész rendszere már régen megérdemelte, hogy eltemessék, mégpedig minden végtisztesség nélkül. Mint tudják, a Szovjetunió következetesen harcol az államok közötti kereskedelmi kapcsolatok sokoldalú fejlesztéséért az egyenlőség és kölcsönös előnyök alapján. Mélységes meggyőződésünk szerint a kereskedelem jó alap, amelyen sikeresen fejlődhet az államok békés együttműködése, szilárdulhat á nemzetek közötti kölcsönös bizalom. Ügy véljük, hogy ez az álláspont teljesen megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának, amely valamennyi államnak, az ENSZ tagjainak feladatává teszi a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlesztését az egyenjogúság és a nemzetek önrendelkezése elveinek tiszteletbentartása alapján. AZ EMBERISÉG VÁRJA A LESZERELÉSI PROBLÉMA MEGOLDÁSÁT Sok a megoldatlan nemzetközi probléma, de nem minden probléma egyforma jelentőségű, riem minden probléma egyaránt időszerű. Vannak problémák, melyek egyes országok kölcsönök kapcsolatait érintik, más problémák viszont számos ország és világrész népeinek érdekeit. De van egy probléma, melynek megoldását a különböző társadalmi rendszerű és életmódú nagy és kis országok népei reménnyel várják: ez a leszerelés problémája. Hova fejlődik az emberiség — a katasztrófális következményekkel járó háború felé-e, vagy a béke ügyének győzelme felé, ez számos vonatkozásban attól függ, sikerül-e megtalálni e probléma helyes megoldását. A népek békét szomjúhoznak, az emberek a sorsukért való aggodalmaktól mentesen, úgy akarnak élni, hogy ne kelljen félniök attól, hogy majd egy új háború lángjai között elvesztik legdrágábbjaikat. A népek századok óta vágytak arra, hogy megmeneküljenek a háború romboló eszközeitől. Az emberiség legjobb elméi, a legjelentősebb közéleti tényezők és államférfiak, a dolgozó emberekhez legközelebb álló pártok javasolták és követelték a leszerelést. A leszerelés helyett azonban a világ már évtizedek óta a fegyverkezés lázában él. Ki állíthatja — anélkül, hogy hazudna — hogy a lázas fegyverkezés legalább egy, bámilyen egyszerű nemzetközi probléma megoldását is elősegítette? Éppen ellenkezőleg, a lázas fegyverkezés csak bonyolítja és összekuszálja az összes vitás problémák megoldását. Az emberiség történelmében még sohasem folyt oly nagymérvű lázas fegyverkezés és sohasem származott ebből oly nagy veszély, mint ma, az atom, az elektronika korában, a világűr meghódításának korában. A gyorstüzelő automatafegyvereket, tankokat, messzehordó ágyúkat és repülőbombákat nemrégen még a legszörnyűbb és leghatásosabb emberirtó eszközöknek tartották. De összehasonlíthatók-e ezek a mai fegyverekkel ? Most abban a korszákban élünk, amikor már nehéz a valóban korlátlan erejű hidrogénfegyvernél még erősebb fegyvert kitalálni. Ha összeszámítjuk az emberi társadalom összes múltbeli rombolőeszközeit, ezek ereje együttvéve csupán elenyésző részecskéjét képez; annak, amivel az atomfegyver birtokéban levő két-három nagyhatalom ma rendelkezik. Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy egyetlen, hangsúlyozom, egyetlen nagy hidrogénbomba robbanásakor óriási rombolóerő szabadul fel. Nemrégen olvastam W. Davidson, amerikai atomfizikai szakértő véleményét. Kijelentette, hogy egy hidrogénbomba robbanásakor nagyobb erő szabadul fel, mint az emberi történelemben ismert háborúkban valamennyi ország által megvalósított robbantásokkor. Bizonyára igaza van. Lehet-e figyelmen kívül hagyni, hogy a háborús eszközök rombolóereje ily óriási arányokat öltött? Lehet-e megfeledkezni arról, hogy ma nincs,a világon olyan hely, amelyet az atom- és rakétafegyver el nem érne ? Nehéz eképzelni, milyen következmények származnának az emberiségre olyan háborúból, melyben alkalmaznák ezeket a borzalmas romboló és irtó eszközöket. Ha hagynók, hogy kitörjön a háború, az áldozatok számát nem milliókban, hanem tízmilliókban, sőt az emberi életek százmillióiban számlálnánk. Olyan háború lenne ez, mely nem tesz különbséget a harctér és a hátország, a katonák és a gyermekek között. Romba döntene sok nagyvárost és iparközpontot, pótolhatatlanul elpusztítaná az emberi lángelme évszázados igyekezetének eredményeképpen alkotott legnagyobb kulturális műemlékeket. E háború a jövő nemzedékét sem kímélné meg. Mérgező hatása rádióaktív fertőzés formájában még sokáig nyomorékká tenné az embereket és sok életet oltana ki. Ma veszélyes világhelyzet alakult ki. Különféle katonai szövetségek léteznek és egy pillanatra sem szűnik a lázas fegyverkezés. Oly sok gyúlékony anyag gyülemlett össze, hogy elég egy szikra a katasztrófa kitöréséhez. A világ arra a pontra jutott, amikor a háború valamilyen esztelen véletlen következtében valósággá válhat. Ilyen véletlen lehet például a hidrogénbombát vivő repülőgép üzemzavara, vagy az irányító pilóta pillanatnyi elmezavara. Ezenkívül jol tudjuk, hogy a lázas fegyverkezés már most súlyos teherként nehezedik a népekre. A közszükségleti cikkek árának » (Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZŐ 2 * 1859- szeptember 20.