Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-15 / 225. szám, szombat

Ä nemzetközi szolidaritás megnyilvánulása a Szlovák Nemzeti Felkelésben A második világháború a cseh országrészekben és Szlovákiában is mélyreható, bonyolult szociális, osztály- és politikai változásokat, eltolódásokat eredményezett. Csehszlovákia felosztása, a cseh országrészek fasiszták által történt közvetlen megszállása s uralmuk Szlovákiában a csehek és a szlovákok nemzeti létét veszélyeztette. A cseh és a szlovák nemzet létérdekei sohasem forogtak olyan veszélyben, mint a második világháború idején. A nemzeti elnyomással együttjárt a szociális, osztályés politikai elnyomatás is. A népet megfosztották minden demokratikus jogától s mindazoktól a vívmányoktól, amelyeket eddig elért. A nemzet szabadságának és az állam szuverenitásának "elvesztését az osztályérdekeit, hatalmi pozícióját, nyereségeit szem előtt tartó csehszlovák burzsoázia önző politikája okozta. Ez a politika vezette a burzsoáziát a szovjetellenes irányba is, melytől még a cseh és a szlovák nemzet legsúlyosabb pillanataiban sem tért el. Elsősorban ezek a tények gyakoroltak döntő befolyást a burzsoáziára, a müncheni döntés előtti szégyenteljes kapitulációra, amikor Csehszlovákiát nyugati „szövetségesei" cserbenhagyták. A müncheni és az 1939. március 14. és 15-i események tapasztalatai igazolták, hogy a burzsoázia, az akkor hatalmon levő osztály nem képes Csehszlovákia népe legsajátabb érdekeinek megvédésére. A nemzet vezetése így a munkásosztály kezére ment át. A fasisztaellenes harcok lefolyása teljes mértékben igazolta, hogy a munkásosztály meg tud birkózni ezekkel a feladatokkal. A kommunista pártra, mint a munkásosztály pártjára nagy feladatok vártak, s vezetőségétől függött, hogy teljesíthetl-e a proletariátus feladatait, eleget tehet-e azoknak a reményeknek, melyeket a cseh és a szlovák nemzet helyezett beléje. A kommunista párt a szlovák nemzet sorsáért viselt történelmi felelősségének tudatában a fasiszta megszállók, valamint cseh és szlovák cinkostársaik elleni harcban kitűzte a nemzeti front irányvonalát, melynek az volt a célja, hogy a munkásosztály vezetésével a német imperializmus elleni mozgalomra összpontosítsa a nemzet valamennyi erejét. A külföldi kapcsolatait Illetőleg a Szovjetunió felé fordult, amely már 1938-ban kész volt Csehszlovákia szabadságának megvédésére. A Nagy Honvédő Háború alatt tanúsított önzetlen magatartása, Csehszlovákia népe felszabadító harcának támogatása is igazolta ennek az irányvonalnak helyességét. A nemzet szabadságáért vívott harcban a nemzeti felszabadító célkitűzések egybeolvadtak a munkásosztály célkitűzéseivel. Ugyanis Csehszlovákia felújításának egyik fontos feltétele volt megszüntetni mindazokat az okokat, amelyek Csehszlovákia népét a müncheni eseményekhez és ahho2 vezették, hogy Csehszlovákiában a német imperializmus került hatalomra. Belpolitikai szempontból ez azt jelentette, hogy le kellett vonni a következtetéseket a burzsoázia áruló magatartásából s nem tűrni hatalmi pozíciójának felújítását. A nép a cseh országrészekben és Szlovákiában a kommunista párt vezetésével vívott harc folyamán tudatosította e történelmi változások szükségességét. Az ellenállási mozgalom mind Szlovákiában, mind a cseh országrészekben egyre fokozódott, a harc új, hathatósabb jelleget öltött, széleskörű partizánmozgalommá fejlődött, mely 1944-től kezdve különösen sikeresen bontakozódott ki Szlovákiában. A Szlovák Nemzeti Felkelés e folyamat törvényszerű eredménye. A szlovák nép 1944 nyarán kitört tömeges fegyveres kelkelése, amelyet a kommunista párt készített elő és vezetett, két hónapra megbénította a németek utánpótlási útjait, s a német parancsnokságot a felkelés elnyomása végett az erők összpontosítására kényszerítette. A harc Banská Bystricának - a felkelés területi központjának - 1944. október 28-án bekövetkezett eleste után sem szűnt meg. A felkelés területén több mint 16 ezer partizán és 60 ezer katona vett részt a harcokban. Amikor a felkelőket visszaszorították a hegyekbe, a harcot partizánháború formájában 15 ezer partizán és katona folytatta. A Szlovák Nemzeti Felkelés tömeges jellegét azonban nem határozhatjuk meg csak a fegyverben álló emberek számára vonatkozó adatokkal. A partizán.nozgalom különösen a felkelés további szakasza folyamán nem létezhetett volna a nép sepítséjje. a nemzeti bizottságok szervezett munkája s kezdeményezése nélkül. A felkelés nem korlátozódott csupán a felkelés tulajdonképpeni területére. A partizánegységek e területen kivül is állandó tevékenységet fejtettek ki. Az emberek, az addig még fel nem szabadított területekről is a felkelés területére jöttek, tömegesen jelentkeztek a hadseregbe és a partizánegységekbe. A Szlovák Nem/eti Felkelés ezért katonai szempontból is Igen nagy jelentőségű volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején rakták le a népi demokratikus köztársaság alapjait. A burzsoázia a nemzeti felszabadító harcban szintén szem előtt tartotta célkitűzéseit, arra igyekezett, hogy biztosítsa hatalmi pozícióit a háború utáni időszakra. A néptömegek szerepének elnyomására törekedett. Azok a tapasztalatok azonban, melyeket a nép a kommunista párt vezetésével szerzett és politikailag tudatosított, meghiúsították a burzsoázia e terveit. A nép és forradalmi szervei — a nemzeti bizottságok — megragadták a hatalmat, kikiáltották a megújult Csehszlovák Köztársaságot és leszámoltak a Tiso—Tuka kormány szeparatista politikájával. Elsősorban a néptömegek kezdeményezése tette lehetővé a sokkal tapasztaltabb és erősebb ellenség ellen a két hónapig tartó nehéz harcot. A nép egyidejűleg követeléseivel is fellépett, amelyek arról tanúskodtak, hogy az új köztársaságnak új, népi demokratikus államként kell fejlődnie. A néptömegek határozottsága megakadályozta a burzsoáziát abban, hogy a München előtti burzsoá rendszert újítsa fel Csehszlovákiában. A Szlovák Nemzeti Felkelés döntött az egységes Csehszlovák Köztársaság felújításáról. A szlovák nemzet teljes mértékben tudatosította, hogy különválása a cseh nemzettől nem szolgálná érdekeit, hanem csak a német imperializmus kannibál terveit. Egyidejűleg eldőlt az is, hogy az új köztársaság két egyenjogú nemzet, a cseh és a szlovák nemzet állama lesz Ez megszilárdította az állam egységét, alátámasztotta a munkásosztály egységét és gyökeresen megszüntette annak a lehetőségét, hogy a csehek és a szlovákok közötti nemzetiségi ellentéteket a burzsoázia önző, népellenes céljaira használhassa ki. A Szlovák Nemzeti Felkelés — a fasizmus elleni világküzdelemhez hozzájárulva, tömeges népi jellegével, a fasizmus legyőzésében való katonai részvételével és végső soron az új, népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságért vívott harcában — megteremtette annak feltételeit is, hogy más nemzetek tagjai részt vehessenek ebben a harcban. A szlovák nép felkelésében huszonhét nemzet fiai vettek részt. A csehek és a Szovjetunió nemzeteinek tagjain kívül a szlovák nép oldalán francia, bolgár, jugoszláv, lengyel partizánok, de német és magyar antifasiszták is harcoltak; a felkelésben részt vettek angol, amerikai pilóták, valamint más nemzetek fiai. Igaz ugyan, hogy e nemzetek nem minden tagja vett részt a szlovák nép aktív harcában, nem létesftéttek önálló csoportokat, osztagokat. Sokan közülök kisebb csoportokban küzdöttek, avagy egyéni harcot folytattak. Egyesek a partizánegységeknél csak menedéket kerestek a német fasiszták elől. Ez különösen a magyar hadsereg katonaszökevényeire vonatkozik, akik megadták magukat a partizánoknak, hogy azután a szovjet hadsereghez kerülve saját személyüket illetőleg befejezzék a háborút. Azonban ez is gyengítette a fasiszta katonai erőket. Az egyes nemzetek fiai a fe'kelő szlovák nép soraiba különböző időközökben léptek. Am ez semmiképpen sem csökkenti a fasizmus elleni harcban megnyilvánult nemzetközi szolidaritás jelentőségét. Csehszlovákia népe mélységes kegyelettel adózik a felszabadításáért életüket áldozott fasisztaellenes harcosok emlékének. A felsorolt néhány tény arról tanúskodik, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés széleskörű volt. A csehek részvétele a szlovák partizánmozgalomban, jelenléte a felkeltik hadseregében nagy jelentőségű volt Csehszlovákia továbbfejlődése szempontjából. A cseh nép, melyet a kommunista párt az állam megszüntetésének első napjaitól kezdve a német fasisztákkal szemben tanúsított ellenállásra vezetett, a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése idején csak fokozta ezt az ellenállását. A csehek közül sokan jöttek Szlovákiába és sokan életüket vesztették a harcokban. 1944 őszétől a cseh országrészekben is lábrakapott a partizánmozgalom. s 1945 tavaszán tömegesen fellendült. A csehek részvétele a Szlovák Nemzeti Felkelésben s az ellenállási arcvonal aktivizálódása Cseh- és Morvaországban megerősítette, hogy a cseh nemzet támogatja a Szlovák nép nemzeti követelményeit annak tudatában, hogy teljesítésük mind a szlovák, mind a cseh nemzet javára válik. A Szlovák Nemzeti Felkelés a csehek és a szlovákok kapcsolatában új korszak kezdetét jelenti. A csehszlovák kérdésnek 1938-ban és 1939-ben az imperialisták által végrehajtott megoldása ellen a nép e megoldás egyedül lehetséges, a nemzetköziség szellemében megvalósítandó módja mellett foglalt állást. A cseh nép azért is támogatta Szlovákia nemzeti felszabadító harcát, mivel az egész köztársaság sorsáról és arról volt szó, hogy fejlődése a népi demokrácia irányában haladjon, ami mind a szlovák, mind a cseh népnek érdekében állott. A harcoló szlovák nép soraiban a cseh harcosokon kívül számbelileg legtöbben a Szovjetunió nemzeteinek fiai küzdöttek. Számos szovjet ember még a felkelés kirobbanása előtt érkezett Szlovákia területére akik a németországi koncentrációs táborokból és a kényszermunkára elhurcolt alakulatoktól szöktek meg. Szlovákia területén keresztül akartak a szovjet hadsereghez, vagy pedig a partizánokhoz jutni. Amikor Szlovákiában erős fasisztaellenes mozgalommal találkoztak, melyet a kommuista párt irányított, beléptek az itt lévő partizánegységekbe, sőt egyes esetekben az illegális nemzeti bizottságok, valamint Szlovákia Kommunista Pártjának illegális szervezetei segítségével maguk is szervezték a partizánegységeket. További szovjet partizánok Szlovákia területére a vegyes csehszlovák-szovjet ejtőernyős, valamint egész partizánegységek tagjaiként érkeztek, hogy erősítsék Szlovákiában az ellenállási mozgalmat s így segítséget nyújtsanak abban, hogy a partizánháború szélesebb méreteket öltsön. A szovjet partizánok katonai tapasztalatai, politikai öntudatosságuk és fejlettségük érvényrejuttatásával értékes segítséget nyújtottak a szlovák népnek. A nemzetközi szolidaritás a csehszlovák-szovjet kapcsolatokban klasszikus formájában nyilvánult meg. Az a barátság, amely Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzetei között a második világháború éveiben elmélyült, a háború utáni együttműködés szilárd alapjává vált. Szlovákia területére francia, jugoszláv és lengyel fogolyszökevények is eljutottak, akik beléptek a partizánosztagokba. A franciák önálló csoportot alakítottak, mely különösen a Strečno melletti harcokban tüntette ki magát. A jugoszláv és lengyel partizánokat több partizáncsoportba osztották be. Külön csoportba tömörültek a bolgár diákok is. A partizánegységekben ezenkívül belgák és hollandok is voltak. A Hitler elleni koalícióhoz tartozó nemzetek fiain kívül csatlakoztak a felkelő szlovák néphez magyar és német antifasiszták is, akik egész csoportokat alakítottak. Szlovákia volt a magyarországi partizánmozgalom alapja és kiinduló pontja. A fasizmus elleni harcban kitüntették magukat a német kommunisták is, ami Csehszlovákia népét meggyőzte arról, hogy nem minden német egyforma, és a német nép soraiban is léteznek fasisztaellenes erők, amelyek demokratikus változásokat kívánnak hazájukban, megvalósításukra törekednek, hogy Németország sohase legyen új világháború tűzfészkévé. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején megnyilvánult nemzetközi szolidaritás nem specifikusan szlovákiai jelenség, így volt ez a többi országokban is. Ennek a kérdésnek ezért bizonyos értelemben nagyobb a jelentősége. A második világháború éveiben kialakult nemzetközi szolidaritás a néptömegek természetes reakciója volt a fasiszták terrorjára. A Szlovák Nemzeti Felkelésben szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a más nemzetekkel szemben tanúsított bizalmatlanság vagy gyűlölet nem lehet a nemzetek közötti viszony tartós jellegzetessége. A német fasizmus arra törekedett, hogy a töke imperialista célkitűzései érdekében táplálja ezeket a reakciós Irányzatokat. A Szlovák Nemzeti Felkelés azért is ölthetett nemzetközi jelleget, mert a felkelési területen erre kedvező volt az általános politikai helyzet. Az egyes nemzetek tagjainak egyetértése igazolta, hogy a fasizmus elleni harcban új, magasabb színvonalú kapcsolatok jöttek létre, jóllehet, akkortájt még csak csírájukban nyilvánultak meg. A további kapcsolatok fejlődése természetesen azoknak az országoknak belpolitikai helyzete kialakulásához volt kötve, ahonnét az egyes nemzetek fiai Szlovákia felkelési területére jöttek. Azokban az országokban, ahol a háború után a szocializmus útjára léptek, létrejött minden feltétel ezeknek az új és haladó szellemű kapcsolatoknak teljesmérvű kibontakoztatására — jóllehet, ezt a fejlődést nem képzelhetjük el, mint akadály nélküli egyenes utat. E napokban, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának méltó megünneplésére készülünk, újból tudatosítjuk, hogy a felkelés egyik legértékesebb vívmánya a fasizmus ellen harcoló nemzetek haladó erőinek nemzetközi szolidaritása és harci szövetsége volt. Ez a második világháború alatt a fasizmus elleni harc folyamán kialakult nemzetközi szolidaritás a háború után a Szovjetunió vezette haladó erőknek a világbéke megóvásáért s megszilárdításáért vívott nagy harca szerves részévé vált. Jiŕí Doležal - Jozef Hrozienčik Válasz az aggályoskodóknak A zelőtt is, de különösen az elmúlt hónapok során számos ateista, materialista világnézetű cikket jelentettünk meg az Oj Szóban. Nem tagadjuk, hogy e cikkek megjelenését követően akadtak aggályoskodók, akik óvatosságra intettek bennünket az ateista propagandát illetően, mondva, hogy helytelen és káros oly nyílt kártyákkal játszani. Helytelenítették, hogy oly nyíltan hangoztatjuk materialista világnézetünket és tagadjuk a földöntúli erők létezését s azoknak a természet alakulására és az ember életére bíró befolyását. Ügy mondták, s azt tanácsolták, sokkal célravezetőbb lenne világnézetünket „kávéskanállal" adagolva ügyesen „becsempészni" az emberek tudatába, mert ha nyílt kártyákkal játszunk, ha kertelés nélkül megmondjuk, hogy nincs isten, hogy a vallások csak arra jók, hogy a dolgozók nagy tömegeit a kizsákmányoló osztályok a földöntúli erők, az istentől való félelmükben kordában tartsák, — szóval ha mindent megmondunk, akkor — szerintük — propagandánk visszafelé sül el, az embereket egyszerűen elriasztjuk magunktól és a materialista világnézettől. Azt is jósolták „tanácsadóink", hogy majd tapasztalni fogjuk: ateista propagandánk következményeként az olvasók jelentős része lemondja az Üj Szó előfizetését. E jóslásokkal szemben mi a valóság? Egyszerűen az, hogy például az Üj Szó létezésének és fennállásának tíz éve alatt soha oly nagy példányszámban nem jelent meg mint éppen mostanában, hogy egy nem sok, de még ennyi ember sem mondta le a lapot azért, mert az Üj Szóban materialista világnézetet propagáló ateista cikkek jelentek meg. Ezzel szemben szSmos olvasónk szóban és írásban hozzászólt a cikkekhez, s azt kérték, hogy közöljünk a lapban az eddiginél még több tudományos cikket, olyanokat, amelyek népszerűen, az egyszerű ember számára is érthető módon megmagyarázzák a világ keletkezését, az egyes természeti jelenségeket és más kérdéseket. Viszont nem titkoljuk el azt sem, hogy kaptunk néhány — nem sokat, vagy öt-hat darab — olyan levelet is, amelyek szőrszálhasogató módon foglalkoztak az Üj Szó ateista cikkeivel és mindenáron keresték a kákán a csomót. Azt is meg kell mondani, hogy e levelek mindegyikének írója történetesen pap volt, akiknek az volt a kifogásuk, hogy ilyen vagy olyan idézetet nem vettünk át pontosan a Bibliából. Ami persze — ezt nem tagadjuk — hiba és pontatlanságunkra figyelmeztet, de viszont nem olyan dolgok, amelyek a mondanivaló lényegén bármit is változtattak volna. És hát hiába, be kell ismernünk, mi materialisták, marxisták vagyunk, s éppen azért nem a Biblia tanulmányozásával képezzük magunkat tovább, a Biblia nem tartozik mindennapos olvasmányaink közé. "rrdekes felfigyelni — ha bármily szórványosak és jóindulatúak is — a „kávéskanál" adagolásra, arra, hogy materialista világnézetünket úgy „csempésszük" be az emberek tudatába. Enyhén szólva is, furcsa óhaj ez. Az egyházakat, a hívőket, a vallásos embereket és a papokat senki sem üldözi nálunk, ellenkezőleg, az egyházak működését, a papok tevékenységét, a vallásszabadságot alkotmány biztosítja. Ebből kifolyólag pedig bárkinek jogában áll hinni isten létezésében, a túlvilági erőkben, a mennyországban és a pokolban egyaránt. Semmi újat nem mondunk vele, nálunk templomok varrnak, amelyekben a papok — egyelőre elég jelentős tömegek előtt —: az igét, isten létezését és annak mindenhatóságát hirdetik. Tevékenységükben őket senki sem gátolja, mintahogy az embereket sem gátolja senki sem abban, hogy templomba járjanak és a pap prédékiációját hallgassák. Viszont akkor miért akarják az ország politikai és gazdasági hatalmát kezében tartó munkásosztálytól és annak pártjától, a kommunistáktól elv:.atni azt a legelemibb jogukat, hogy ők is szabadon hirdethessék világnézetüket és meggyőződésüket? Ha a vallásos embereknek jogukban áll azt mondani, hogy van isten és hogy isten teremtette a világot, s hogy minden, ami történik, isten akaratából van, akkor a kommunistáknak, a materialista világnézetet vallóknak miért kelljen „becsempészni", csak suttyomban és óvatosan megmondani azt a véleményüket, hogy nincs isten? Miért ne magyarázhatnék meg a tudomány ismeretei alapján a világ keletkezését, s miért ne fejthetnénk ki azt az álláspontunkat, hogy minden ami történik, a társadalmi fejlődés objektív törvényeinek megfelelően, az emberek, egyes társadalmi osztályok akaratából s azok érdekében történik? IV] em vitatható, s pártunk felvilá** gosító munkájának eredményét tükrözi, hogy a felszabadulást követő 15 év alatt a vallási csökevények leküzdése terén is nagyot léptünk előre. Egyre kevesebb ma már például az olyan parasztember, aki isten kegyelméből valónak véli, ha jő termést ad a földje. Inkább tulajdonltja ezt a traktor végezte jő mélyszántásnak, a szakszerű és bőséges trágyázásnak s a mezőgazdasági tudomány vívmányai alkalmazásának, az odaadó munkának. A szüntelen haladás, az egyre nagyobb eredmények mindinkább meggyőzik az embereket arról, hogy sorsuk és a világ folyásának alakulása nem a földöntúli hatalmaktól, hanem egyedül és kizárólag saját akaratuktól és munkájuktól függ. Ez viszont semmiképpen sem jelenti azt, hogy a vallási csökevények leküzdését a jó sorsra, a majdra, csupán eredményeink hatására bízzuk. Nagyon helytelenül járnánk el, ha így cselekednénk. A tényeket, életünk és a világ valóságát kell, hogy alátámassza és megmagyarázza felvilágosító szavunk. Szavunknak, világnézetünknek el kell jutnia minden emberhez, s a nem is oly távoli jövőben el kell érnünk, hogy az emberek megszabaduljanak a vallási csökevényektől, az idealista világnézettől és minden tekintetben a materialista világnézet váljék bennük uralkodóvá. Ideológiai vitáinkat a más viA lágnézetű, jelen esetben a vallásos érzületű emberekkel nem a hatalom, az erőszak eszközeivel oldjuk meg, hanem neveléssel, magyarázó, felvilágosító és meggyőző szóval. Arra is vigyázzunk és erre a pártszervezetek mindenütt ügyeljenek, hogy ateista propagandánk ne sértse sem az egyházakat, sem az emberek vallásos érzületét. Viszont elvetünk minden olyan törekvést, hogy világnézetünket „kávéskanállal" adagoljuk és csak úgy „csempészszük" be az emberek tudatába. Tesszük ezt annál is inkább, mert mint pártunk minden ténykedése, úgy az emberek világnézeti nevelése is előrehaladásunkat, végső soron az emberek javát szolgálja. Méghozzá itt, ezen a földön. <-ky) BOLGÄR KATONAEGYÜTTES JÖN CSEHSZLOVÁKIÁBA Ä csehszlovák-bolgár kulturális egyezmény keretében kéthetes körútra érkezik hazánkba a bolgár népi hadsereg 65tagú népművészeti együttese. Első állomásuk Bratislava, ahová augusztus 15-én érkeznek meg. Első fellépésük hazánk területén Bratislavában lesz, mégpedig augusztus 16-án, 19,30 órakor a Kutuzov kaszárnyában. A fellépés nyilvános, tehát részt vehet rajta a lakosság is. Jegyelővétel a Turistában. Imrich Moyzes, Brctislava Á pakisztáni írók megtartották Karacsiban első országos értekezletüket, amelyen írószövetség alakítását határozták el. Áz értekezlet kiáltványban hozta nyilvánosságra az írószövetség haladó szellemű célkitűzéseit. Schiller Ármány és szerelem című drámájának bemutatójára készül a sangháji népszínház. A darabot harminc évvel ezelőtt fordították kínai nyelvre, de eddig nem adták elő. A színház Brecht Courage mama című színművét is műsorra tűzte. Az egyiptomi kormány rendelkezése szerint a talált kincsek egy része azokat a külföldi archeológusokat és kutatókat illeti, akik közreműködnek az egyiptomi régiségek felkutatásában. Az új intézkedés egy 1922 óta érvényben volt, a régiséqek kivitelére vonatkozó igen szigorú tilalmat oldott fel. A kormányzat azt reméli, hogy a rendelet hatására csökken az eddig virágzó régiségcsempészés és meggyorsul annak az óriási területnek a feltárása, amit az asszuán! gát felépítés? után elárasztanak. Felfedem kártyáimat címen jelennek meg a párizsi Editeurs Francals Réunis kiadásában Araqon cikkei és tanulmányai, melyeket az utóbbi öt évben Irt. Uqyanakkor az Írónak új verseskötete jelenik meq ősszel e Galllmardnál A költők címmel. Itt említjük meg. hogy legújabb naqy regénye: A nagyhét máris világsiker: eddiq kilenc nyelvre fordították, vagy fordítják le, köztük magyart,; is. Szeptemberben az Egyesült Államokba utazik Sosztakovics, a világhírű szovjet zeneszerző. ÜJ SZÖ 5 * 195

9' au-flusztus .11