Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-13 / 223. szám, csütörtök

A laoszi ellenőrző bizottság ismét kezdje meg tevékenységét Hanoi (ČTK) — Hanoiban nyilvánosságra hozták annak a jegyzék­nek szövegét, melyet Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere intézett Gromiko szovjet és Selwyn Lloyd angol külügyminiszterhez, akik közösen elnököltek az 1954. évi genfi értekezleten. Pham Van Dong újból felhívja a szovjet és az angol külügyminisz­ter figyelmét arra, hogy nagyon vál­ságos lett a helyzet Laoszban. Az amerikai imperialisták beavatkozása Laoszban komolyan megszegi a genfi egyezményeket és célja, hogy Laoszt az USA katonai támaszpontjává te­gye és háborút készítsen elő a Viet­nami Demokratikus Köztársaság el­len. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormánya, amely aláírta a genfi egyezményeket és szomszédja a laoszi királyságnak, aggodalommal szemléli a laoszi helyzetet és az amerikai imperialisták kísérleteit, amelyek közvetlenül és komolyan veszélyeztetik a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságot. . A Vietnami Demokratikus Köztár-i saság külügyminisztere felszólítja az Indokínáról tárgyalt genfi értekezlet elnökeit, tegyenek hatékony intéz­kedéseket a laoszi Nemzetközi Fel­ügyelő és Ellenőrző Bizottság tevé­kenységének újbóli megkezdésére és így biztosítsák a Laoszra vonatkozó genfi egyezmények teljesítését, In­dokína és Délkelet-Ázsia békéjét. Pham Van Dong hasonló tartalmú táviratot küldött Nehru indiai mi­niszterelnöknek. Pham Van Dong reményét fejezi ki, hogy az indiai miniszterelnök és kormánya az indo­kínai Nemzetközi Felügyelő és El­Laoszban tovább folynak a harcok Vieng Csang (ČTK) — Luang Pra­bang, Sam Nua, Phong Caly laoszi tartományok népe Sananikone mi­niszterelnök királyi kormányának fokozott terrortámadásai ellen har­col. A királyi kormány további csa­patokat küld a nép ellen. A sikerte­len hadműveletek után újabb csa­pategységeket vontak össze északra Luang Prabang tartományban. A he­lyi lakosság partizáncsapatok segít­ségével védekezik és sok helyen meghátrálásra kényszerítette a ki­rályi katonaságot. A királyi katonák többségének nincs kedvére a test­vérgyilkos háború és nem akar har­colni a nép -ellen. A legutóbbi had­műveletek alkalmával a királyi csa­patok 70 katonája az őserdőbe szö­kött. lenőrző Bizottság elnöklő országának befolyását és pozícióját tekintve in­tézkedéseket tesz, hogy a Nemzet­közi Felügyelő és Ellenőrző Bizott­ság ismét kezdje meg tevékenységét és segítse elő a Laoszra vonatkozó genfi egyezmények, valamint a laoszi királyi kormány és Pathet Lao egységei közötti egyezmények telje­sítését. Vizsgálatot Aisza Idir halála ügyében — követeli az ENSZ egyik jogi bizottsága és az SZVSZ A Jogászok Nemzetközi Bizottsága — az. ENSZ gazdasági és szociális tanácsa mellett működő nem kor­mányjellegű testület — bejelentette, hogy táviratot intézett de Gaulle francia elnökhöz, kifejezve azt a véleményét, amely szerint kívánatos lenne, ha egy független és illetékes szerv alapos vizsgálatot tartana Aisza Idir algériai szakszervezeti vezető halála ügyében. A Szakszervezeti Világszövetség titkársága Dag Hammarskjöld ENSZ főtitkárhoz intézett táviratában is­mételten kérte, hogy az ENSZ — valamennyi nemzetközi szakszerve­zeti szövetség képviseletével — küldjön nemzetközi vizsgálóbizott­ságot Algériába. A bizottság egyik feladata lenne, hogy megvizsgálja Aisza Idir halálának körülményeit és az algériai börtönökben, illetve in­ternálótáborokban sínylődő több száz szakszervezeti tag helyzetét. A marokkói sajtó a franciák szaharai atomfegyver­kísérleteiről Rabat (ČTK) - A marokkói la­pok egyöntetűen elítélik a francia kormány álláspontját, amely egyál­talán nem veszi tekintetbe az afrikai államok tiltakozását a szaharai atomfegyver kísérletek ellen. Az At-Tahrír azt írja, hogy vala­mennyi afrikai országnak arra kelle­ne törekednie, hogy megvédje népét a fenyegető veszedelemtől. Az Al­Allan tiltakozik a francia kormány azon szándéka ellen, hogy a Szaha­rát atomfegyver-kísérleti területté változtassa. Zikmu nd és Hanzelka Libanonban Zikmund és Hanzelka csoportja augusztus 10-én délben már a ki­lencedik útjukba eső ország, Li­banon területére lépett. A legutóbbi három nap folyamán az expedíció háromszor cserélte ki Tatra 805-ös kocsijaik udvariassági zászlait, me­lyek a csehszlovák zászlók mellett lengenek. Az expedíció augusztus x8-án éjjel a mesebeli Dzsebel Akra hegység alatt elhagyta Törökország földjét és vasárnap az Egyesült Arab Köztársaság szíriai területének part­menti szakaszán folytatta útját. Amikor a két kocsi augusztus 10­én éjjel a bejrúti csehszlovák nagy­követség előtt megállott, a tacho­méter 7850 kilométert mutatott. Az expedíció Libanonban feldol­gozza eddigi élményeit és újra je­lentkezik az OK7HZ/OD5 rövidhullá­mú adóállomás hullámhosszain. (ČTK) India követeli Kína felvételét az ENSZ-be Szadath Ali Chan, az indiai kül­ügyminisztérium parlamenti titkára azzal a követeléssel lépett fel a népgyűlésben, hogy javasolja az in­diai kormány: tűzzék az ENSZ köz­gyűlésének napirendjére a Kínai Népköztársaság ENSZ képviseletének kérdését. „Kína már tagja az ENSZ-nek, az egyedüli megoldatlan kérdés az, ki­nek van joga őt képviselni, jelen­tette ki Szadath Ali Chan. Sze­rintünk irreális és helytelen, hogy egyes tajvani személyiségek képvi­seljék Kínát. Meggyőződésünk, ha nem teszik lehetővé, hogy egy olyan nagy ország, mint Kína, igazi kép viselői részt vegyenek e nemzetközi szervezet munkájában, egyre nehe­zebben érhetik el az ENSZ céljait." (CTK) Kuba Népi Szocialista Pártjának nyilatkozata Havanna (ČTK) - Kuba Népi Szocialista Pártja nyilatkozatot adott ki, melyben hangsúlyozza, hogy az amerikai államok külügyminiszterei­nek értekezletét azért hívták össze, hogy elősegítse a Kuba ügyeibe való beavatkozást és különféle ürüggyel nyomást gyakoroljon Kubára. A kubai nép úgy véli, követke­zetesen yéget kellene vetni a szu­verén országok ügyeibe való külföldi beavatkozásnak akár egy állam, akár egy olyan csoportosulás, mint az Amerikai Államok Szervezete teszi ezt — mondja a nyilatkozat. Kuba Népi Szocialista Pártjának nyilatko­zata végül kiemeli, hogy a latin­amerikai nemzeti mozgalom, mely­ben minden haladó erő részt vesz, felszabadító és forradalmi jellegű. Ez a mozgalom áll a kubai nép mö­gött az imperializmus elleni közös védelemben. Uruguay Kommunista Pártja a na­pokban országszerte számos tünte­tést rendezett, melyeken szolida­ritást vállaltak Kubával. Az uruguayi közvélemény az ame­rikai államok külügyminisztereinek értekezletével kapcsolatban követeli hogy akadályozzák meg a kubai be­avatkozást. Journal of Commerce: „Békepánik tört ki a tőzsdén" New York (ČTK) - A New York-i tőzsdén kedden a részvények lénye­gében a hétfői mély zuhanás szint­jén állottak. A szakértők 5 milliárd 400 millió dollárra becsülik a hétfői veszteséget. 1238 tétel közül 979­nél 14,78 pontot kitevő zuhanás tör­tént. A Wall Streeten nagy a felfor­dulás. A Journal of Commerce, az ameri­kai monopolista körök sajtószerve nyíltan beismeri, hogy „az érték­papírpiacon „békepánik" tört ki a Wall Street-i üzérek között annak következtében, hogy Hruscsov és Eisenhower kölcsönös látogatásaival kapcsolatban kilátások vannak a „hi­degháború feszültségének csökkené­sére." A New York-i tőzsdén az 1955 óta bekövetkezett legnagyobb zuhanás a nyugat-európai fővárosok értékpa­pír-piacát is befolyásolta. A londoni tőzsdén az amerikai részvények többségének és kivétel nélkül az összes amerikai értékpapíroknak az árfolyama zuhant. A legnagyobb veszteség a frankfurti tőzsdét érte, mivel szoros kapcsolat van a nyu­gatnémet és az amerikai tőke kö­zött. Párizsban is csökkentek az amerikai részvények, de ugyanakkor a nyugatnémet és holland érték­papírok is. További veszteséget könyveltek el a stokcholmi és e | genfi tőzsdén. Elemi csapások Nyugat-Európában London (ČTK) - Hétfőn nagy elemi csapások sújtották egész Nyu­gat-Európát. Szélvihar, erős esőzé­sek, jégesők nagy kárt tettek az em­III::: berek egészségébén és vagyonában. Anglia déli partvidékén, Cornualban több mint 6 cm-es csapadékot mér­tek. Méteres hullámok árasztottak el sok házat, két házba pedig mennykő ütött. Lyon. — A vihar Dél-Franciaor­szágból a Francia Alpok felé zúdult. Nagy károkat okozott Dél- és Kö­zép-Franciaországban. Lakóházakat döntött romba és majdnem elpusztí­totta a termést. Milánó — Milánó és Torino olasz városokban egy órán át teljesen meg­bénult az élet. A szél letépte a ház­tetőket, kitörte az ablakokat és fákat csavart ki tövestől. Öriási károkat okozott a jégeső. Félkilogrammos jégdarabok is estek. Kitörték az ab­lakokat, nagy kárt okoztak az utcá­kon parkoló autókban, tönkretették a Lancia és Liberti Autógyár üveg­tetejét. Legalább 10 személy megse­besült. A milánó-amszterdami gyors­vonatba becsapott a villám. |j?ÍŠnH:g«:::::S::;n^ A Román Mun­káspárt és a kor­mány fő célja a nép életszínvo­nalának állandó emelése. Az utóbbi években egyre több román dolgo­zó költözött új la­kásba. Az 1956 ­58-as években 43 ezer új kényelme­sen berendezett lakás épült Romá­niában. (Foto - ČTK — Agerpres.) A világpolitikában az elmúlt, fontos eseményekben különben is gazdag hetet egy világtörténelmi jelentőségű bejelentés tette emlékezetessé. Minden eseményt, még a genfi külügyminiszteri értekezlet befejeződé­sét is háttérbe szorította az a hír, hogy a világ két vezető nagyhatal­ma: a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezető politikusai, Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök kölcsönösen meglátogatják egy­mást. A két látogatás bejelentése újból bebizonyította, hogy napjainkban egyre inkább túlsúlyba jut a Szovjet unió által kezdettől fogva szorgal­mazott gondolat: minden vitás kérdést békés úton, az államférfiak, le­hetőleg a legilletékesebb, a legmagasabb tisztet betöltő államférfiak közötti békés tárgyalások útján kell megoldani. Ezt sürgeti egyre foko­zódó erővel a világ nemzeteinek békevágya, a békés megegyezéshez ve­zető tárgyalások követelése. De a nemzeteknek a békére, a megértésre, a baráti együttműkö­désre irányuló akarata e napokban megnyilvánult határaink közvetlen szomszédságában, Bécsben is, a VII. Világifjúsági Találkozó alkalmával. Különféle fajokhoz tartozó, különbö­ző politikai meggyőződésű, világné­zetű, vallású fiatal emberek jöttek itt össze, hogy kicseréljék tapaszta­lataikat, megosszák egymással örö­meiket és gondjaikat, egyszóval, hogy megismerjék és megértsék egymást annak ellenére, hogy a világ legkü­lönbözőbb részeiből, több mint 110 országból érkeztek oda. A Világifjúsági Találkozó fő jel­szava — a béke és barátság — fé­nyes győzelmet aratott Ausztriában is, ahol pedig a kormány és a reak­ciós vezető körök semmiképpen sem jártak a találkozó rendezőinek kezé­re, hanem ellenkezőleg, széles mérték­ben lehetővé tették, hogy különféle provokátorok megzavarják az ifjúság békés összejövetelét. De végered­ményben ez is jellemzi korunkat: a békés együttműködés gondolata már olyan erős, hogy azt nem lehet sem­milyen eszközzel sem elfojtani. Mindössze két hete, hogy heti külpolitikai összefoglalónkban igye­keztünk megmutatni a genfi tárgya­lások távlatait, rámutatni arra a tényre, hogy a berlini kérdéssel fog­lalkozó külügyminiszteri értekezlet láncszem egy hosszas fejlődésben, amelynek motorja, hajtóereje az em­beriség túlnyomó többségének béke­vágya és amelynek fékezője, hátrál­tatója a világ reakciós, monopolista, imperialista körei. Az elsőnek emlí­tett erőnek látható vezére a Szov­jetunió, annak kommunista pártja, a másiké az Amerikai Egyesült Álla­mok kormánya s az a mögött álló, csápjait az egész kapitalista világra kiterjesztő monopoltőke. A reakciós, háborús erők felvonulá­sa jóformán a második világháború befejezésének másnapján megkezdő­dött. Első látható jele az volt, hogy 1947 decemberében, a Londonban megtartott békeértekezleten az Egye­sült Államok k'épviselői cinikusan kijelentették: „céltalannak látják a további tárgyalást" és megindították a hidegháborút. Ennek első jelensé­gei a nyugati megszállási övezetek egyesítése, a reakciós Nyugat-Német­ország megteremtése, az 1948. évi berlini válság felidézése, a nyugat­európai tőkés oszágoknak a Marshall­terv révén amerikai járomba törése voltak. Miután a hidegháború említett in­tézkedései nem hozták meg a kellő gazdasági fellendülést a nagy nem­zetközi monopóliumok számára, Ko­reában meleg, véres háborút robban­tottak ki. Ebből csak azért nem lett általános világégés, mert a Szovjet­unió vezette béketábornak sikerült megakadályoznia annak felidézését. A szocialista tábor országainak gazdasági és politikai megerősödé­sével lehetőség nyílt a békeerők el­lentámadására, aminek első eredmé­nye a koreai fegyverszünet megva­lósítása, egy esztendő múlva a hátsó indiai békés megegyezés létreho- á­sa, végül pedig, 1955-ben a kormány­fők első genfi értekezlete volt. A nemzetközi reakció azonban nem adta fel a harcot, kétségbeesett el­lentámadásra gyűjti össze erejét, ki­robbantja a magyar ellenforradalmat és a revizionizmus eszközeivel igyek­szik megbontani a szocialista tábor egyre növekvő erejét. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXI. kongresszusa látható jele mindenki számára annak a ténynek, hogy a revizionizmus trójai falova is hamarosan eljátszotta szerepét. Annak minden formáját, ahol csak felütötte fejét, nemcsak leleplezték, de meg is semmisítették. A Szovjet­uniónak ugyanakkor meghirdetett új hétéves terve már az Egyesült Államok gazdasági hatalmával versenybe lépő hatalmat mutat, amely a szocialista tábor többi országával, elsősorban az ugrásszerű fejlődésen keresztül menő Kínával együtt az új, nem kapitalis­ta, szocialista világrendszernek létét, gyors fejlődését dokumentálja. Ilyen körülmények, ilyen erőviszo­nyok között vetette fel a Szovjetunió a múlt év végén a pillanatnyilag legzavaróbb nemzetközi kérdésnek, Berlin és a német egység rendezé­sét. A háborús erők az indokolt és az egész emberiség javát szolgáló ajánlatot „ultimátummá" igyekeztek torzítani, sőt voltak olyan imperia­lista hangok is, hogy „itt a legjobb alkalom a világkommunizmussal való leszámolásra". 1959 eleje azonban már nem volt alkalmas a koreaihoz hasonló véres, háborús válság kirobbantásá­ra. Érdekes módon elsőnek és leg­konkréttabban a kozervatív angol, kormány ismerte fel az alapjaiban megváltozott erőviszonyokat. Ezért sietett annak elnöke, Macmillan Moszkvába, hogy az atomtöltésű messzehordó rakéták korában egyen­gesse a nemzetközi kérdések egyet­len lehetséges megoldási módját: a tárgyalásokat. A fejlődést elősegí­tette az imperializmus legmakacsabb, leggonoszabb szellemének, Dullesnek a kiesése a nemzetközi politikából, ami azután közvetlenül lehetővé tette a genfi külügyminiszteri értekezlet tárgyalásainak megkezdését. A Szovjetunió elküldte képviselőjét erre a tanácskozásra, a jóllehet előre megmondotta, hogy ezen a szinten aligha várható a súlyos nemzetközi kérdések megoldása. A nyugati nagy­hatalmak azonban azzal akarták megfizettetni a legmagasabb szintű tárgyalások megrendezéséhez való hozzájárulást, hogy a Szovjetunió egyszer s mindenkorra mondjon le a nyugat-berlini kérdés egyoldalú rendezésének jogáról. Ezen a holt­ponton — bizonyos részeredmények elérése ellenére - szakadt meg a genfi tárgyalás. Amint most utólag kitűnt, a tárgyalások szünetében, jú­lius elején vetette fel a Dullesnél reálisabb gondolkodású és Herter külügyminiszter által kevésbé befo­lyásolt Eisenhower elnök a szovjet és az amerikai vezető államférfiak kölcsönös látogatásának gondolatát. Mondanunk sem kell, Eisenhower elnök ezzel az ajánlatával Moszkvá­ban nyílt ajtókat döngetett. Bizo­nyos értelemben az ilyen kétoldalú megbeszélések — te-hát nem hiva­talos tárgyalások — még eredmé­nyesebbek, hasznosabbak lehetnek, ha szemünk előtt tartjuk továbbra is azt az alapvető fontosságú tényt, hogy eredményt a rendkívül bonyo­lult nemzetközi helyzetben, a szóban forgó érdekek óriási súlya, jelentő­sége következtében a szovjet külpo­litika felfogása szerint csak hosszan tartó, szívós, s ami a legtöbb: mind­két részről a megegyezés szándéká­val vezetett tárgyalások alapján lel­het elérni. Mint láttuk, hosszú az út, ese­ményekben és válságokban gazdag, amely a hidegháború 12 év előtti ki­törésétől 1959. szeptember 15-ig ve­zet, amely napon a történelemben először lép szocialista ország leg­főbb képviselője mint egyenrangú tárgyalófél az élenjáró kaptalista or­szág területére. Öriási eredmény ez a múlt távlatában — de mégis csak kezdet. Kezdete annak, hogy az a kapitalista, imperialista világ, amely az elmúlt négy évtized alatt szám­talan alkalomból és minden elképzel­hető formában hirdette a szocialista rendszer életképtelenségét, a kom r munizmus megvalósításának lehetet­lenségét, a szocialista országok gaz­dasági, politikai, tudományos alsóbb­rendűségét, — most végre mindenki számára látható és érthető módon a tények, a valóság tudatára ébred és rálép a két világrendszer békés egy­más mellett élésének egyetlen lehet­séges útjára: a tárgyalásokra. A távlatokat azért igyekeztünk szemléltetni, hogy senki se várjon csodát, de hogy mindenki lássa: a Szovjetuniu vezette béketábor politi­kája jó, helyes és eredményes úton jár. Ezt a napnál fényesebben fogja bizonyítani az a pillanat, amikor rö­vid néhány hét múlva Washington­ban, a Fehér Ház tárgyalóasztalánál egymással szemben ülnek majd Hrus­csov elvtárs és Eisenhower elnök. -P. ÜJ SZŐ 4 * 193 9- augusztus 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom