Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-11 / 221. szám, kedd

A partszervezetek álljanak a beruházási költségek nagy megtakarításóért indított mozgalom élére (Folytatás az 1. oldalról) ruházási eszközök jobb kihasználá­sára irányuló javaslata abban áll, hogy a čĺžkovicei cementörlőmalom építésével kapcsolatosan azzal az eredeti javaslattal szemben, mely szerint azt Tisovban kellett volna felépíteni, nem lesz szükség az admi­nisztratíva épületének, melléképüle­teknek, valamint egyéb berendezé­seknek építésére és csökkenthetők az iparvágány építésének költségei is. A pártszervezetek a cementőrlő­malom építésével kapcsolatosan azt javasolják, hogy a további idősza­kaszban korszerűsítsék és építsék át az eddigi üzemet, ami által megkét­szereződne a cementanyag termelé­se s ennek költségei csaknem 16 százalékkal lennének alacsonyabbak egy tonna cementanyagra számítva, mint az új üzemekben, ahol a leg­korszerűbb technológia, technoló­giai berendezés van. Egyben lénye­gesen nagyobb volna a munkaterme­lékenység is. A cementanyag terme­lésének növelésére fokozott mérték­ben fogják felhasználni a legkitű­nőbb cementgyártási nyersanyagot és ezzel megszüntetik a 60 millió korona beruházási költségek megta­karításával felépült cementörlőma­lom számára szükséges cementanyag behozatalát. Emellett elérik a ka­pacitásoknak a cementszállítás szem­pontjából célszerű elosztődását és így biztosítják az Ostí nad Labem-i, a libereci és a Karlovy Vary-i kerü­letek jobb ellátását. A termelés növelésének további lehetőségei kisebb beruházási költségekkel Az említett kidolgozott javaslato­kon kívül még számos további lehe­tőség áll fenn a termelés növelésé­re minimális beruházási költségrá­fordítással. Ennek egyik útja a ned­ves termelési eljárásra berendezett forgó kemencék teljesítőképességé­nek növelése és egyben hydrociklon, valamint plasztifikátorok alkalmazá­sával az iszap víztartalmának csök­kentése. Hazánkban nedves eljárás alkalmazásával 5 cementgyár fog mű­ködni 17 forgókemencével. A ter­melés e technológiájának alkalmazá­sával a hőfogyasztás 100-170 kilo­gramkalóriával fog csökkenni egy kilogram cementanyagra számítva, vagyis 5 — 10 százalékkal lesz kisebb. Nagyobb lesz a munkatermelékeny-­ség és a cementanyag termelése. A hatékonyság további növelését jelenti a kiváló minőségű és gyors kötőképességű cementgyártásnak, valamint a cement vibrációs utánőr­lésének bevezetése nagy fogyasz­tóknál, ami kifejezetten csökkenti a cementfogyasztást. A gyors kötő­képességű cement termelése épü­letelemek számára lehetőséget ad a tároltató kamrák megszüntetésére és ezzel a társadalmi munkatermelé­kenység növelésére is. A termelés növelésének nagy lehetősége rejlik a granulációs berendezések legszé­lesebbkörú alkalmazásában, az ak­nakemencék légnyomásának fokozá­sában, valamint abban, hogy a for­gókemencékbe koncentrátorokat építenek be. Ugyanezt a célt szol­qálja a cementanyagoknak a malom­ban való őrlés előtti szétzúzása, osz­tályozó páncéllapoknak a malmodba való beépítése, stb. Olyan kezdeményezés, amelyet mindenütt támogatni kell Ez a kezdeményezés korántsem meríti ki a dolgozók tapasztalatait és az üzemek műszaki lehetőségeit. Ugyanakkor nemcsak az Építészeti Minisztérium hatáskörében dolgozók­ra vonatkozik, hanem mindazoknak a minisztériumoknak a tevékenysé­gére is, amelyek részt vesznek az építőanyagok termelésében. Az előterjesztett kezdeményező javaslatoknak nagy a népgazdasági lehetősége, mivel ezek lehetővé te­szik hatékony átépítés és a teljesí­tőképesség célszerű összpontosítása segítségével további 320 ezer tonna cement termelését. Egyben 100 — 150 millió korona beruházási építkezési költség megtakarítását jelentik. A CSKP KB örömmel fogadja az Építészeti Minisztériumban, a Kera­moprojektben, a habarcs- és cement­gyárak čĺžkovicei szakszövetségében működő pártszervezetek kezdeménye­zését, azt helyesnek tartja és java­solja valamennyi minisztériumnak és kerületi nemzeti bizottságnak, hasz­nálják fel a vlagyimíri kerületben szerzett erre vonatkozó tapasztalato­kat is és szervezzék meg a vállala­tokban, az üzemekben, a tervezési szervezetekben és az építkezéseken az építészei szakaszán dolgozó elv­társak kezdeményezésének követését népgazdaságunk valamennyi szaka­szán, nemcsak a központosított, ha­nem a decentralizált építkezéseken is. Ennek célja az eddigi teljesítő­képességek nagyobb mérvű kihasz­nálása s az, hogy bővítésükkel és korszerűsítésükkel kisebb beruházási eszközök ráfordításával és gyorsabb ütemben, mint új teljesítőképessé­gek felépítése esetében, gondoskod­janak a XI. pártkongresszuson kitű­zött feladatok teljesítéséről. f „...SEMMIK VAGYUNK, MINDEN LESZÜNK!" ... e szavakkal fejezte ki Eugéne Pottier, az Internacionálé költője, Marx és Eng«l» Kommunista Kiáltványának utolsó szavait, gondolatát: „...A proletárok • forradalomban csak láncaikat veszít­hetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek. VILÁG PROLETÁR­JAI EGYESÜLJETEK!" E szavakba öntötte a költő saját s az egész nemzetközi forradalmi munkásosztály szilárd meggyőződését: egy­szer győzni fogunk, miénk, az eltiprottaké, az elnyomottaké lesz az egész világ, s akkor majd megszűnik minden rabszolgaság! Fiatal város fiatal lakói: A Mladá Dubnica-i óvodások sétára indulnak. (ČXK-felvétel). E meggyőződés szilárdságát sem­mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy e szavak akkor •születtek meg s láttak napvilágot, ! amikor a hős francia munkásosztály ;vereséget szenvedett — közvetlenül •a Párizsi Kommün leverje után, '.amikor javában folytak a kommunár­;dok kivégzései, amikor Pottiert, a • kommün választott tagját, Párizs II. 'kerületének polgármesterét, ezt az ; utolsó pillanatokig fegyverrel a kezé­•ben harcoló kommunárdot, a harcias !és meggyőző munkásdalok költőjét ;halálra keresik a felbőszült és vér­•szomjas burzsoázia pribékjei. A re­Iménytelenség e legnehezebb, legbor­zasztóbb napjaiban lobban fel benne •legmagasabbra a munkásöntudatnak lés meggyőződésnek az a kiolthatatlan ;s minden kishitúséget felperzselő •lángja, amely gyermekkora óta szívé­lben égett s mindaddig nem szűnt meg lobogni, míg e bátor munkásszív utolsót nem dobbant. Bár Eugéne Pottier, aki élet® vé­géig sokat nélkülözött és szenvedett, aki kora ifjúságától utolsó leheletéig nemcsak öntudatos munkás volt, ha­nem forradalmár, munkásszervező és harcias munkásköltő, magas életkort ért el — 71 éves korában halt meg 1887-ben Párizsban, mégsem érhette meg azt az időt, amelyet megért Pier­re Degeyter, az Internacionálé zene­szerzője. P ierre Degeyter, aki 1848-ban, 52 évvel később született mint Eugene Pottier, szintén mun­kás volt és forradalmár élete végéig. Nagyon sok forradalmi munkásdal ze­néjének a szerzője, a lillei Munkás­lant dalegylet karmestere. Az Inter­nacionálé szövegét csak 1888-ban, vagyis csaknem egy évvel Pottier ha­lála után ismeri meg. Szívét, agyát azonnal megragadják e nagy költe­mény szavai, s egy éjszakán át elké­szül a szöveghez a zene. Énekelve az Internacionálé a lillei „Liberté" (Szabadság) elnevezésű vendéglőben hangzik el Degeyter, e munkászeneszerző ajkáról 18#8. június 18-án. öt nap múlva már az említett Munkáslant dalegylet arat vele óriási sikert az újságírók ünnepélyén részt­vevő munkástömeg előtt. Két-három év leforgása alatt egész Észak-Fran­SÜRÜ ŐSZI KÖD lepi a tájat. No­vember van, az idő hidegre for­dult ... A Rozsnyóhoz közel eső nyí­resi tanya roskadt házainak falai az esti csendben még jobban vissza­verték a lépések koppanásait, úgy hogy ezt a zajt a rozsnyói Kraszna­horka felé vezető országúton is jól lehetett hallani. Az est megszokott csendjét a Mecenzéf környékéről ide hallatszó ágyúdörgések és aknarob­banások zaja szakította meg. Kovács László, aki az erdőben állomásozó magyar alakidatoktól megszökve ép­pen hazaérkezett, - halk kopogással bezörgött az ablakon. - Ki az? - kérdte álmából fel­riadt felesége. - £n vagyok, ne félj - válaszolta Kovács szelíd, de annál izgatottabb hangon. Az asszony tüstént ajtót nyitott és betessékelte férjét a pitvarba. A lám­pát azonban nem gyújtotta meg, ne­hogy az országúton portyázó járőrök felfigyeljenek a kiszűrődő világosság­ra. Kovács László alig kezdte el vi­szontagságainak ismertetését, egy­szerre csak az országút felől hatal­mas robbanás rázta meg a levegőt. A feleség összeköttetésben lévén a partizánokkal, nagyon jól tudta, mi­ről van szó. - A hegyekben állomásozó parti­zánok akciója ez, valószínűleg egy teherautót röpítettek ismét a leve­gőbe - magijarázta az asszony. Nemsokkal a robbanás után durva zörgés hallatszott az ablakon. - Jaj, végünk van! - kiáltotta kétségbeesetten Kovácsné, de mielőtt ajtót nyitott volna, férjét az ágy alatt kiásott gödörbe bújtatta. Állig felfegyverzett katonák ron­tottak be az épületbe, lámpát gyúj­tottak és fürkésző tekintettel kém­lelték a sarkokat, a szűkméretű szoba minden zugát, majd leültek az asz­talhoz és vallatni kezdték Kovácsnét - Én nem láttam partizánokat! — válaszolta a kérdésekre. - No jól van, ha rv>m láttál sen­Nagy napok kis krónikája kit, felperzseljük házadat, majdcsak előkerülnek valahonnét a gonoszok! A német katonák és a nyilas ma­gyar hadsereg egy néhány tagja több órán keresztül a szobában tartózko­dott. Lábukat azonban nem merték kitenni az udvarra, mert féltek a par­tizánok rajtaütésétől. Kovács annál kínosabb helyzetben leste távozásuk minden pillanatát. A betolakodók megúnták a meddő várakozást és fél­ve kimerészkedtek az udvarra. Ko­vács kapott az alkalmon, kimászott a gödörből és felkapaszkodott a pit­varból nyíló nyitott kéménybe. Köz­ben ismét visszatértek a szobába a fasiszták. Amikor a szoba alapos átkutatása után a konyha zugait is átfésülték, Kovács már régen kiosont a kémény­ből és a közeli erdő felé vette útját. — A gyűri tanyán azután talál­koztam a partizánokkal - emlékezik vissza Kovács László, a rozsnyói EFSZ kertésze. - Itt megismerked­tem Kozlov szovjet őrnaggyal, aki a környékünkön harcoló partizánalaku­latok parancsnoka volt. A partizánok között szlovák, magyar, jugoszláv és különböző katonaruhába öltözött de­rék harcosokkal volt szerencsém megismerkedni. Mindannyiunknak egy célja volt, gyöngíteni a hitlerista csapatok és hazai kiszolgálóik harci erejét. Kovács László, mert jól beszélt oroszul is, a tolmács szerepét töl­tötte be a partizánoknál és emellett felderítő szolgálatot teljesített az ellenállási mozgalom számára a né­met és nyilas csapatok harci moz­dulatairól, terveiről és erőviszonyai­ról. LENT ROZSNYÖN a Gestapo és ügynökei szaporán működtek. Szörnyű hírek érkeztek gaztetteikről. A raz­ziák során több ártatlan polgárt hur­coltak el, akik közül tizenöten a mai napig nem tértek vissza otthonuk­ba. Miskolczi Ferenc nyilas rendör­törzsőrm.ester, aki vérengzéséről is • mert alak volt a környéken, idege­sen járt-kelt szobájában. Azon töp­rengett, hogyan lehetne felderíteni a partizánokat, az ellenállási mozgalom vezetőit, akik nap nap után komoly veszteségeket okoztak a németeknek és a nyilas alakulatoknak. Az előző napi jelentések arról szá­moltak be, hogy levegőbe repült a pelsőci híd. Csetneken pedig a ka­tonasorosok és a sasos behívót kéz­hezkapott fiatalok megtagadták a be­vonulást és az erdőbe menekültek ... s ehhez hasonló hírek nyugtalaní­tották nemcsak a törzsőrmestert, ha­nem a Gestapo kopóit is. A környéken mindenki a háború befejezését és a fasiszták vereségét hangoztatta, de a betolakodók még mindig a győzelem reményében rin­gatták magukat. % Rozsnyótól Csúcsom fele, a szana­tórium völgyén túl, hozzávetőlegesen tíz kilométerre állomásoztak a par­tizánok alakulatai. Itt üttöte fel a tanyáját az ismert Petőfi-brigád is, mely szoros kapcsolatban állt a szov­jet és szlovák partizánokkal, a ma­gyar lakosság körében szervezte az ellenállást és rajtaütésszerű akciók­kal sebezte a visszavonuló német hadsereget. Belényi Lajos csetneki nyugdíjas, pártunk régi harcosa, aki tagja volt a Petőfi-brigád parancsnokságának egyik ilyen akcióról tájékoztatott: - Nagyon sok akcióban vettem részt, de közülük egyre különöskép­pen emlékszem. Az egyik alkalommal Pozsálóra meneteltünk és csaknem összetalálkoztunk a Stelbára igyekvő német és magyar alakulattal. Ész­revettük őket, elrejtőztünk és vár­tunk. Négy magyar kat-ona haladt az élen s nyomukban vagy tizenkét né­met bandukolt. Pontosan tudom, hogy öt lovat vezettek. Már hetven mé­ter távolságra lehettek és társaim csak biztattak, hogy löjjünk már. Mi azonban bevártuk őket. Amikor kö­zelebb kerültek tüzet nyitottunk és lekaszáltuk a németeket. A magyar katonákra nem lőttünk, mert meg­adták magukat és hozzánk csatlakoz­tak. AZ „EGYETLEN EGY KATONÁT SEM FRONTRA!" - jelszó, melyet az ellenállási mozgalom vezetői és a partizánalakulat adtak ki, szinte naponta megkapta igazi értelmét, nagyon sokan a Petőfi-brigádhoz csatlakoztak. Az emberek megúnták a betolakodók erőszakoskodásait és mély gyűlölettel viseltettek a hitle­rista csapatok és a nyilas magyar alakulatok iránt. A front gyűrűje szinte óráról órára összébb zsugorodott, közeledett a ná­ci csapatok és a nyilasok végórája. Embertelen gaztetteik azonban csak fokozódtak. Egyik ilyen vérengzésük­nek nagyon sokan voltalc szemtanúi, melyet Tóth József kommunistán, elfogott partizánon követtek el. Ke­gyetlen módszerekkel vallatták, meg­kínozták, és végül is bátor kiállása miatt a főtér egyik sarkában fel­állított bitófán fejezte be harcos, megalkuvás nélküli életet. Ma már 15 év távlatából tekintünk vissza a felkelésre, és Rozsnyó kör­nyékének lakói ismét felelevenítik az eseményeket. A tisztelet jeléül a vá­ros lakossága a HNB kezdeményezé­sére a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója alkalmából mellszobrot emel Tóth Józsefnek, melyet kivég­zése helyén lepleznek le a közeljövő­ben, bensőséges ünnepség keretében. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS hagyományait híven őrzi a járás népe, hiszen az ellenállási mozgalom­ból eredt eltökéltségük, szorgalmuk és összefogásuk a felszabadulást kö­vető évek alatt mindannyiunk szá­mára megteremtette a szabad boldog 'élet lehetőségeit. Szómbath Ambrus ciaország munkásforradalmárai ének­lik. 1899-ben már a Francia Szocialista Munkáspárt himnusza, s húsz évvel később - 1919-ben a III., Kommunis­ta Internacionálé alapító kongresszu­sa a nemzetközi forradalmi munkás­mozgalom himnuszává avatta. Pierre Degeyter mindezt megérte, sőt elju­tott s csaknem egy évet töltött (1927-28-ban) a munkások és a dol­gozók első országában, amelynek sokáig államhimnusza volt az Inter­nacionálé. E munkászeneszerző 1932­ben, 82 éves korában hunyt el Párizs­ban. Mint ahogy a Kommunista Kiált­vány, az Internacionálé is gyorsan meghódította az öntudatos munkások és dolgozók szívét. A Kommunista Kiáltvány jegyében és az Internacio­nálé szavaival vonult a végső harcba s győzött az orosz proletariátus. Ezek a szavak fűtötték hazánk összes kommunistáinak szívét, amikor "fegy­veres harcra, nemzeti felkelésre moz­gósították Csehszlovákia egész dolgo­zó népét a fasizmus ellen. S ezek a szavak zúgtak fel először dolgozó millióink ajkán igazán szabadon 1945. május 9-én, felszabadulásunk napján. Ma már ily szabadon csaknem egy milliárd ember hangja zengi: „...mi alkotunk most új jövőt...", s további száz- és százmilliók harci himnusza az Internacionálé ott, ahol még a tő­ke az úr. De majd ott is egészen sza­badon felhangzik egyszer, mint ahogy nálunk másfél évtizeddel ezelőtt! amikor a mi nemzeti de­mokratikus forradalmunk kez­detének — a Szlovák Nemzeti Felkelésnek tizenötödik évfordulóját készülünk megünnepelni, még harcia­sabban, s ezért még ünnepélyesebben zúgjon fel hazánk minden dolgozójá­nak ajkáról: „Föl, föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár! A győzelem napjai jönnek, rabságodnak vége már. A múltat végkép eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk, a föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, minden leszünk! Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát! És nemzetközivé lesz holnapra a világ! Élősdi burzsoá és tőkés a föld ura már nem lehet, mi alkotunk most új jövőt és verhetetlen sereget. Herét, hóhért, hajcsárt elsöpörve száguld a forradalmi ár, láncát a világon letörve egyesül minden proletár! Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát! És nemzetközivé lesz holnapra a világ!" (Az Internacionálénak tulajdonképpen héi versszaka van. Degeyter, a zeneszerző, Pottier költeményének első versszakát mint refrént ismétli az Internacionálé minden egyes versszaka után — csupán ennyit változtatott a zeneszerző az erede­tin. Nálunk mindig két versszakot s><ok­tak énekelni, mindegyik után kétszer is­mételve a refrént,) RABAY ZOLTÁN • •••••••••••• A csehek és szlovákok egységének manifesztációja Az Uherský Brod-i és a trenčíni járás lakosai szombaton és vasárnap Starý Hrozenkovban jöttek össze a csehek és a szlovákok szövetségének ünnepségére, amelyet a felszabadulás óta már negyedszer rendeztek meg. Az idei ünnepség annál is jelentőség­teljesebb volt, mivel a Szlovák Nem­zeti Felkelés 15. évfordulójának kö­zelgő ünnepségeinek alkalmából ren­dezték. Starý Hrozenkov ezért a bra­tislavai, nyitrai, žilinai, gottwaldovi és brnói kerületi felkelők találkozó­jának színhelye volt. Az ünnepségek vasárnap délután manifesztációban csúcsosodtak ki, melyen Václav Kristek, az is­kola- és kulturális ügyek miniszteré­nek helyettese mondott beszédet. Az ünnepség változatos műsorának ke­retében azután szlovákiai és morva­országi együttesek léptek fel. ÜJ SZŐ 5 + 1959- augusztus 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom