Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-08 / 218. szám, szombat

Két angolszász kalandregény Hermann Melvillé: MOBY DICK, A FEHÉR BÁLNA Áz amerikai haladó irodalom múlt századbeli klasszikusának, Emerson, Longfellow, Edgár Poe és Walt Whitman kortársának, Hermann Mel- . villenek Moby Dick-je azok közé a ritka kalandregények közé tartozik, amely izgalmas, érdekfeszítő meséjével nemcsak a fiatal olvasók képzeletét ragadja meg, hanem az idősebbek figyelmét is teljes mértékben leköti. A könyvet elsősorban a benne foglalt világkép varázsa, természetleírásainak áratió szépsége, jellemrajzának hallatlan ereje és az a művészi igény teszi vonzóvá, amellyel Melvillenek sikerült messzi népek érzés- és gondolatvilágát, távoli tájak gyengéd színeit és illatát felvillantani előttünk. Hőse, a rejtélyes sorsú Ahab kapitány, a Pequod bálnavadász-hajó bátor és rettenthetetlen parancsnoka az Atlanti-tenger amerikai partjától az Indiai-óceánon át a Csendes-óceánig hónapokig üldözi a legendás Moby Dickeť, a hatalmas ámbrás cetet. Mániákus, eszelős elszántsággal jár hajójával a nyomában, egyetlen gondolata, hogy elejtse és bosszút álljon rajta, amiért első .találkozásukkor leharapta a féllábát a vele folytatott küzdelemben. Moby Dicket, a harminc méternél hatalmasabb, félelmetes erejű tengeri szörnyeteget eddig a legügyesebb szigonyosnak sem sikerült leterítenie és Ahab serA tudja elejteni: az új párviadalban a fehér bálna pozdorjává zúzza a hajót és parancsnoka is a hullámok közt leli halálát. Ahab kapitány a téboly megszállottja, de rögeszméje ellenére is talpig ember, akaratosságával és jellemének makacsságával a görög sorstragédiák alakjaira emlékeztető hős, szinte jelképe a természet féktelen erői és a gonosz hatalmak ellen perbeszálló embernek. Melville az amerikai irodalomban az első, aki a zabolátlan termésaeti erőkről és az embert fenyegető gonoszról ily megrendítő erővel vallott és érdemét nem kisebbíti, hogy olykor teljesen mai ízű' realizmusa alig megfejthető, problematikus szimbolizmusba csap át. Bér Ahab kapitány és hajója egész legénysége — az eseményeket elmesélő Ishmael matróz kivételével — elpusztul, nincs végleges vereségről szó: a természet gonosz hatalmasságaival vívott harcból az emberi akarat, a küzdelmet kereső ember verhetetlen optimizmusa, szellemének ereje kerül ki győztesen. Századunk modern amerikai prózájának újfajta hőseit, Jack London tengeri farkasait vagy Hemingway Az öreg, halász és a tanger című Nobel-díjas regényének öreg halászát nem tudjuk elképzelni Ahab alakja nélkül. Ahab kapitány az előde, az őse ezeknek az ösztönös lázadóknak, a tenger elemeivel szembeszállóknak, akiknek a zsarnoki jellemű emberek és a természet gonoszsága ellen vív,ott harcában felsejlik a kor társadalmi igazságtalanságai elleni lázadás halk hangja is. Melville maga hányatott sorsú ember volt és Moby Dickje nem egy részében," élményeiben és hangulataiban önéletrajzi vallomásként hat. Apja korai halála miatt abba kellett hagynia iskolai tanulmányait, sokat nyomorgott és éhezett, sok állásba és foglalkozásba belekóstolt, előbb egy bank írnoka, majd tanító, matróz egy kereskedelmi hajón és legkeservesebb tapasztalatait egy bálnavadász-hajón szerzi, ahonnan a Csendes-óceáni Marquesas szigetre menekül. A vademberek közt töltött paradicsomi idillt Typee című sajátos hangú, gyengéd Iírájú szép könyvében örökíti meg, utazásainak és matrőzkodásainak élményeit pedig regényes útleírásai és főleg Moby Dicke tükrözik. Szerzője személyes élményei és tapasztalatai teszik a Moby Dicket oly érzékletesen hiteles, színes 'Olvasmánnyá. Ahab drámai erővel megrajzolt alakja mellett a Pequod többi tisztje, Starbuck, Stubbs és Flask megadják az angolszász vezető osztály képét, az indián, néger és polinéziai szigonyosok pedig az elnyomottakét és így teljes a korkép, melynek regényes megfestésével ez a sajátos regény messze túlnő a szokott kalandregények színvonalán. Mindenképpen helyeselhető, hogy a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó átvette a budapesti Móra Ferenc Könyvkiadónak ezt a tanulságos és hasznos kiadványát. Szász Imre rendkívül árnyalatos, színdús, az eredeti szöveg líraiságát és hamvát híven megőrző költői átültetése is minden dicséretet megérdemel. Ilyen gazdagon ömlő, nyelvileg tiszta szép magyar szöveget ritkán kapunk a fordításokban. A könyvhöz fűzött utósző és a jegyzetek is jó szolgálatot tesznek az olvasónak. Róbert Louis Stevenson: EMBERRABLÖK Az 1850-ben Skóciában született Róbert Louis Stevenson angol írónak már több könyve jelent meg magyarul. köztük a Jekyll doktor csodálatos története számos kiadást ért el. Fantasztikus útleírásaiban sok a szépség és kalandos íz, de ezzel jóformán kimerülnek erényei, mert valamennyi munkája a keveset mondó romantika világában reked, noha kortársai. az angol földműves életet komor képekben megfestő Thomas Hardy vagy George Meredith, a pszichológiai angol regény nagy képviselője már a kritikai realizmus hangját ütötték meg. ' Stevenson erénye mesélő kedvében rejlik, ám ebben sem közelíti meg Dickens nagyságát. Tág szívvel és áradó érzéssel veti papírra egyszerű történeteit, melyekben nincsenek meglepő fordulatok, érdekesebb bonyodalmak, mint a társadalom rákfenéi ellen minden sorával hadba szálló Dickens meséiben. Ifjúsági könyvei közül a Kincses sziget és a most második magyar kiadásában megjelent Emberrablók a legjelentősebbek. Az Emberrablókban, akár a Kincses szigetben, egy felserdülő fiatalember áll az események középpontjában. Dávid Balfour a neve és ő maga meséli el, hogyan raboltatja el gonosz nagybátyja apja halála után 1751-ben és miként kerüli el a neki szánt nyomorúságos rabszolgasorsot. Sorra lepereg előttünk kalandos megmenekülése a hajóról, szenvedése egy magányos szigeten a skót tengerpart mellett, majd Alan Breck Stewarttal, a nemes jakobitával elkísérjük vándorútján a skót Felföldön. A könyv elején megtudjuk, hogyan szenvedett nagybátyja, Ebenezer Balfour miatt, aki örökét bitorolta, majd a regény végén értesülünk, hogyan szerzi meg jogait és vagyonát. Nem tagadjuk, hogy az angol író színesen és helyenként izgalmat keltő kalandos ízzel pergeti meséjét, természetleírásai is szépek és figyelmet keltők, a könyv olvasása közben azonban nemegyszer feltettem magamban a kérdést, vajon az ifjúsági kalandregényben oly gazdag angolszász irodalomban feltételnül ez az a regény, amely immár második kiakdást érdemel? Vajon az Ukrajnában született, lengyel szülőktől szármázó Joseph Conrad vagy Gilbert Keith Chesterton kacagtató detektív novellái a leleményes, sherlockholmesi Brown atyával, de különösen az amerikai Sherwood Anderson haladó mondanivalója nem érdemelnek-e nagyobb figyelmet, mint a másodrendű Stevenson másodrendű könyve? Ha Stevenson érdeméül is vesszük, hogy részben történeti regénynek minősíthető könyvének van némi esz*mei mondanivalója, amennyiben a regény hősét, az igazságát kereső Dávidot az angol uralom igáját lerázni akaró skót jakobiták közé vezeti, ez az eszmeiség korántsem elégít ki, annyira a mondanivaló peremére szorul. A regény egyébként szokványosán végződik: a jók elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig megkapják megérdemelt büntetésüket. Mindez azonban édeskevés ahhoz, hogy hasznosnak és feltétlenül kiadásra érdemesnek ítélhessük a két évszázaddal ezelőtt élt Dávid Balfour és barátja, Alan Breck Stewart jakobita ügynök érzelgős történetét. EGRI VIKTOR „Szép fűzérbe fonom majd a virágot" (P. Hasko felvétele) Losoncra is ellátogatott a rigai balett Nagy visszhangot váltott ki a losonci közönségből az a Wr, hogy a rigai balett júliusban ellátogat néhány városunkba. Amikor kiderült, hogy hozzánk is eljönnek, dolgozóink mindent elkövettek, hogy jegyet szerezzenek erre az estére. Érthető tehát, hogy a rigai balett előadásán a Vigadó nagyterme zsúfolásig megtelt és dolgozóink viharos tapssal fogadták a lett művészeket. A losonci közönségnek ezen az estén nagy művészi élményben volt része. Janina Pankret Sztálin-díjas, a Lett Köztársaság érdemes művésznője és Alexander Lemberk érdeMűvészi élmény Nagybalogon A CSISZ-SZKB Magyar Népművészeti Együttesének a bemutatkozása Nagy balogon felejthetetlen élményt jelentett a falu dolgozóinak. Fiatalok és öregek egyaránt gyönyörködtek az együttes népdalaiban és táncaiban. A község dolgozói őszintén kívánják, hogy minél többször legyen részük ilyen művészi élményben. Hámoraik Aladár mes művész a Koldusok című ba« lettel arattak hatalmas sikert. E kiváló művészek teljesítményé mögött a többi rigai táncművészek sem maradtak el. A háromórás színvonalas balettelőadás alatt a losonci közönség képet kapott a rigai balett virágzó művészetéről. Lakatos László Megjelent a Korunk legújabb száma A Korunk júniusi száma többek között Balogh Edgár, Erdélyi László, Kohn Htllel, Csanda Sándor, Nagy Pál, Huszár Andor értékes és igen tartalmas írásalt közli. A szépirodalmat Louis Aragon regényrészlete, Balassi Bálint „Ajánlás és prológus a Júlia drámához" című írása, továbbá Kurt Tucholski, Vilii Bredel. Heinrich Böll elbeszélései és Bertolt Brecht versei képviselik. A fenntl írásokon kívül a tudományról, a világgazdaságról és a világpolitikáról számos érdekes tanulmány gazdagítja a Korunk tartalmát. A Szemle és bírálat eímü rovat a fasizmusban elpusztult ötvenéves Radnótiról szóló értékes tanulmányt közöl, továbbá Fábry Zoltán szlovák fordításban megjelent tanulmánykötetét ismerteti. H ,11

11

1 HMM Vaád Ferenc: Kint lakunk Érden, egy kis, szobakonyhás-verandás házban, jó negyedóra járásnyira a vasútállomástól. Ha nagyritkán vendégek érkeznek a városból, azt mondják: „az isten háta mögött vertetek tanyát...", de ta feleségem is, én is, már csak nevetünk az efféle beszéden. Pedig, ami igaz, az igaz. Amikor negyvenöt tavaszán idekerültünk, nekünk sem tetszett a hely, mi is el voltunk keseredve, s bizony, egy esztendő is beletelt, amíg megszoktuk ezt a faluszéli életet. No de ez régen volt ... Most már itt is kitűnően érezzük magunkat, különösen nyáron, amikor a két kis unokánk is velünk van. Kati és Ferkó egész nap boldogan ott szaladgál a kertben, a szép gyümölcsfák s a sokféle vetemény között, a veranda előtt egy hintát is építettem nekik, szóval, van mivel szórakozzanak, néha még enni sem akarnak bejönni a házba ... , Mondom, nyáron a legszebb itt nálunk, amikor velünk vannak a gyerekek, s amikor érik a sok gyümölcs — de azért máskor sem kutya. Nem bizony, s én már a világ minden kincséért sem mennék vissza a városba, a Lónyai utcába, ahol ezelőtt húsz évig laktunk. Ilyenkor, a tavasz küszöbén például örörp nézegetni, hogyan duzzadnak az orgonabokrok és a mandulafák rügyei, hogyan porhanyósodik a föld, amiben majd ezaz megterem a konyhára. Aztán meg tennivaló is akad mindig a ház körül. Nem tagadom, sietni szoktam haza a gyárból, sokszor meg sem mosakszom rendesen, csakhogy elérjem az öthuszas vonatot Kelenföldön. Néhányszor már a faliújságra is kiírtak, azért, mert nem maradtam ott a gyári gyűlésen, de ilyenkor csak a vállamat rándítottam, mondván: megdolgozom becsülettel a nyolc órámat, utána meg megy a vonat, hát indulok, akármit firkálnak is oda a táblára. így gondolkodtam, s úgy véltem, igazam van, akár tetszik ez, akár nem a többieknek. Csak a magam dolgával törődtem, s hogv ez mennyire hely, telen, arra akkor jöttem rá, amikor Padisák Miska kölcsönkért tőlem kétszáz forintot a műhelyben. Ez a múlt héten történt, de az is lehet, hogy már valamivel előbb. Mindegy, kezdem az elején ... Még a tél elején volt, hogy egy Pestre költöző családtól néhány szál szép fenyőd^szkát vettem, amivel a kerítést akartam kijavítani, hogy ne járjanak át hozzánk a szomszéd csirkéi. Később aztán meggondoltam a dolgot: kár erre a deszkákat felhasogatni, inkább egy kis könyvespolcot csináltatok belőle, az többet ér. Meg is beszéltem a dolgot a fiatal Pálfi Karcsival, aki asztalos a vasútnál, s otthon is van néhány szerszámja, hogy összeüti nekem, hiszen nem nagy munka az egész. így történt aztán, hogy a múlt szombaton már a korai vonattal hazamentem, ettem valamit, s rögtön átvittem a deszkát Pálfiékhoz, akiknek ott van a házuk a vasútállomás mellett, nem messze a betonúitól. Szóval, viszem a deszkát a vállamon, amikor az állomás mellett valaki hangosan ^rámköszön. Én észre sem vettem. Padisák Miska jött velem szemben az úton, szépen kiöltözve, mintha héztűznézőbe menne. — Hát te mit keresel errefelé? — kérdeztem csodálkozva, mikor kezet ráztunk, s a vállamról a földre eresztettem a három szál hosszú deszkát. — Talán asszony után nézelődöl? ... — tettem hozzá nevetve, mert nemcsak azt tudtam róla, hogy valahol Albertfalván lakik, hanem azt is, hogy özvegy ember. Igaz, már olyan velem egyidős, túl az ötvenen, de azért jóállású legény, meg aztáij talpraesett is, akit biztosan nem véletlenül tettek meg nálunk az öntődében pártbizalminak. De Padisák Miska csak mosolygott; szó sincs asszonyról, mondotta, hanem egy régi elvtársát keresi, azzal van' beszélnivalója, ha megtalálja, itt a faluban. Megmondtam neki, hogy merre találja meg a keresett utcát, s már elmenőben volt, amikor rámutatott a deszkákra, s megkérdezte: hová viszem? — Ide, az asztaloshoz, könyvespolcot akarok csináltatni... — feleltem gyanútlanul, s a csoda gondolta, hogv ezzel szöget ütök Padisák Miska fejébe. Mert ez történt. Láttam a szemén, hogy meglepi, amit mondok neki, hogy szeretek olvasni, s hogy otthon is van* mintegy harminc-negyven könyvem, a szekrény tetején, meg a fiókokban, szóval, kell már a polc nagyon. Padisák Miska nem szólt semmit, csak nézett rám bólogatva, s még hunyorgott is egyet, mint aki erősen gondolkozik valamin. Ismertem ezt a szokását, hát csak vártam, hogy mi következik. Egy kicsit még az idegesség is végigfutott rajtam, de Padisák Miska tekintetéből most már semmit sem lehetett kiolvasni, csak mosolygott, s azzal búcsúzott el tőlem, ha hamar végez az elvtárssal, lehet, hogy minket is meglátogat. — Elvégre — tette hozzá — nyolc éve dolgozunk már együtt a műhelyben, ideje, hogy egy kicsit jobban összemelegedjünk... Később, amikor már hazafelé tartottam az asztalostól, éreztem, hogy volt valami szemrehányás is Padisák Miska hangjában. Azon is röstelkedtem, hogy nekem nem jutott eszembe meghívni őt hozzánk, akármennyire is nem voltunk különösebben jóban egymással a műhelyben. Talán még majd arra gondol, azért nem hívtam, mert legutóbb, antikor a faliújságra kerültem, ő is igencsak megpirongatott. Valóban, akkor alaposan összevitáztunk, de kinek jutna eszébe, hogy" ezért megsértődjék. Mondta a mondókáját, én meg a magamét, ennyi volt az egész, szóval, dehogyis haragszom én rá. Egyszerűen csak az történt, hogy megfeledkeztem az udvariasságról, ami máskor is előforduh nálam, így aztán ő mondta, hogy eljön hozzánk. Hát csak jöjjön, gondoltam, s útközben még egy liter bort is vettem, hogy legyen majd mivel megkínálni, ha betartja a szavát és valóban meglátogat bennünket. Már lámpát gyújtottunk, amikor megérkezett. Hangosan, vídárpan köszönt, odaült a kályha mellé, s öt perc múlva már olyan otthonosan érezte magát, mintha mindennapos vendégünk volna. A feleségemmel is rögtön összebarátkozott. Mint aki nagyon érti az asszonyok nyelvét, erről is, arról is magabiztosan, tréfásan érdeklődött, s amikor valamilyen csattanós választ kapott — a feleségemet sem kell félteni! — velünk együtt ő is jóízűen nevetett. így ment ez egy álló órán keresztül, közben falatoztunk is valamit, megittuk az üveg bort, szóval igazán jól éreztük magunkat. Még én is megfeledkeztem a nyugtalanságomról. Mert eleinte nyugtalan voltam. Valahogy gyanús volt nekem ez a látogatás; arra gondoltam: nem véletlenül jött el hozzánk ez a Padisák Miska. Egyre lestem a szemét, hogy mikor kezd el megint hunyorgatni, hogy mikor lyukad ki valamire, aminek rossz vége lehet. De semmi ilyesmi nem történt. Se a faliújságot nem hozta szóba, se az öthuszas vonatot, a korai hazajárást, sőt, ha én kezdtem el gyári dolgokról beszélni, akkor is ügyesen másfelé terelte a szót, mintha hallani se akarna ilyesmiről. Ügy váltunk el egymástól, mint nagyon régi jó barátok. Hétfőn reggel is barátságosan üdvözöltük egymást a gyárban, valahogy egészen másként, mint eddig, csengetés előtt pedig még egyszer odajött hozzám Padisák Miska, leültünk egy formaszekrényre, s munkakezdésig cigarettázva beszélgettünk. Akkor azzal ment el tőlem, hogy később majd visszanéz, mert szeretne velem valamit megtárgyalni az újfajta csapágyház-öntésekxel kapcsolatban. Fogalmam sem volt, hogy mi van azon megtárgyalni való, hát csak bólintottam, később pedig el is felejtettem az egészet. Ügy látszik, Padisák Miska is elfelejtette, mert csak délben láttam őt megint, amikor Kudela Bélával, a (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 7 * 1959' au-flusztus .11