Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-25 / 235. szám, kedd

Előkészületek a nagy évfordulóra §

Már csak néhány nap választ el bennünket a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának központi ünnepségeitől. A részvétel jó megszervezése, a SZNF WiM hagyományainak helyes irányú és széleskörű propagálása a járási szervektől függ. í||t Nézzük meg, hogyan kapcsolódott be a Banská Bystrica-i kerület ipolysági járása ebbe a munkába. Az ipolysági járás mezőgazdasági jellegű. Ebben az időf® ben az emberek nagy része még kint dolgozik a földeken, kevés funkcionáriust találunk a hivatalokban. Tóth Géza elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója tájékoztat bennünket az előkészítőmunkák jelenlegi állásáról. Megtudjuk, hogy az előkészítő' ideológiai munka fő súlypontját az ifjúsággal, a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségéről folytatott beszélgetések és a résztvevők elbeszélései képezték. Az iskolákban nyolc helyen összesen 1800 tanuló vett részt a beszélgetéseken. Ugyanakkor a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság tagjai tartottak előadásokat az üzemekben és a falvakon. Az ipolysági járásban kevés ipari üzem van, azért a kötelezettségvállalások a különféle munkahelyekről származnak: a Járási Építő Vállalattól, az erdőgazdálkodási üzemből, a tejüzemből, a Jednota népi fogyasztási szövetkezetből, az állami gazdaságokból, az Autóbuszforgalmi Vállalatól, a vasútállomástól, postahivataltól stb. A 145 egyéni és 18 kollektív kötelezettségvállalás értéke 2 millió 277 ezer 658 korona. Az értékelés még folyik, úgyhogy a végső eredményt még nem lehet számokban kifejezni. Nem maradt le a szövetkezetek tagjainak nagy része sem, akik a múlt hetek kedvezőtlen időjárása ellenére is mindent megtettek az aratási és cséplési munkák idejében való elvégzésére. Jó eredményeket értek el Ipolyvisken, Ipolynyéken, Egyházmaróton, Gyerken. A szövetkezetek és nemzeti bizottságok kötelezettségvállalásai július végéig 3 millió 405 ezer koronát eredményeztek. Meglátogatjuk a Nemzeti Front járási titkárát, Bálik elvtársat is. Kérdésünkre: A lakosság közül részt vettek-e sokan a felkelésben 15 évvel ezelőtt? — a következő tájékoztatást nyerjük: — Arról külön statisztikánk nincsen járási méretben, de a fasizmus elleni harcban elsősorban Hrušov. Dudince, Kostolné Moravce, Lisov, Merovce, Opatovské Moravce, Súdovce stb. községekből 270 katona és partizán vett részt, akik részben szlovák területen tartózkodtak, vagy oda szöktek át. Kilencen elestek, tizenketten megsebesültek, heten hadirokkantak, akik részt vettek a fasizmus elleni harcban. Hrušovon emlékmüvet, Kostolné Moravcen emléktáblát avatunk fel a felkelésben elesettek emlékére. — Milyen konkrét szervezési intézkedések történtek a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójára a Banská Bystricán rendezett ünnepségeken való részvétel biztosítására? — Összesen 700 személy jelentkezett a járásból, akiknek elszállítására autóbuszokat, tehergépkocsikat biztosítottunk. Azonkívül sokan vonattal és saját közlekedési eszközökkel mennek az ünnepségre. (9-k) EMLÉKEZTET-FIGYELMEZTET A múzeum két terme. Az egyikben a partizánok fegyvereit láthatjuk, a másik az illegálitás éveiben pártunk harcáról ad számot, előtérben a nyomdagép, melyen pártunk röplapjait, felhívásait nyomták. Megkezdik a tanítást az önsegéllyel felépített iskolában A múzeum épülete A cseh dolgozóknak, akik szívből szeretik Szlovákiát s közülük igen sokan töltik itt nyári szabadságukat, Banská Bystricára érve — mint ahogy arról nap nap után meggyőződhetünk — első dolguk, hogy megtekintsék a Szlovák Nemzeti Felkelésre emlékeztető múzeumot. A napokban a choceňi ČKD üzem harmincnégy dolgozója járt itt. Ezt jegyezték be az emlékkönyvbe: „A múzeum megtekintése meggyőzött bennünket a szlovák nép szenvedéséről s a szabadság utáni vágyáról, s arról, hogy valóban egyenjogúak vagyunk közös hazánkban ..." Itt járt az áramelosztó vállalat kassai üzemének negyven dolgozója is, akik ezt írták az emlékkönyvbe: „ ... a sok vér- és életáldozatot követelő partizánháborű arra ösztönöz bennünket, hogy még jobban dolgozzunk ..." Az egyik katonai egység tagjai a következőket Írták: „Á múzeum megtekintése megerősített bennünket abban, hogy egy emberként kel! védenünk a nagy áldozatok arán kiharcolt szabadságot és sohasem engedjük meg, hogy az elnyomatás évei visszatérjenek." Az egyik bejegyzés kiegészíti a másikat, de mindegyik arról tanúskodik, hogy a kommunisták vezette nemzeti felszabadító harc milyen erővel hat ma is a szocializmus építésében, s még ragvogóbb sikerek elérésére serkent bennünket. A múzeum látogatói az első teremben a nemzeti felszabadító harc kezdetével ismerkednek meg. Itt látjuk Ki. Gottwaldnak pártunk VII. kongresszusán elhangzott beszámolóját tartalmazó brosúrát, melynek címe: Hogyan védjük a népet Horthy és Hitler ellen. A burzsoázia árulása folytán bekövetkezett szégyenteljes müncheni események. az ország feldarabolása után a Szlovákiában megjelenő fasiszta újságok az első oldalon közlik a számukra „örvendetes" hírt, hogy Hitler példájára a Tiso kormány koncentrációs táborokat rendez be. A szlovák dolgozókat ugyanakkor arra kényszerítik, hogy a „Birodalomban" vállaljanak munkát. A betiltott s illegalitásba kényszerített kommunista párt tovább élt és dolgozott. Röplapok jelennek meg és Tiso mozgósítja a rendőröket. detektiveket, figyelik a munkásokat. Itt látjuk a múzeumban az SZLKP lapját, az 1941-hen sokszorosítva megjelenő Hlas l'udu-t. Amikor a fasiszta Németország qaládul hátbatámadta a Szovjetuniót, a Turan.v nad Váhom-i rendőrök tehetetlenségükben csak a házfalakra vörös festékkel írott jelszavakat sorolják fel a feljebbvalóikhoz küldött titkos levelükben, azzal a megjegyzéssel, hogy a tettesek ismeretlenek. Turanyban ezeket írták a házfalakra: „Nincs kenyerünk, az orosz kell nekünk!", „Egy golyószóró se löjjön a szovjetbe, minden golyót a németbe!", „Eljön a számadás ideje!" s így tovább. Ugyanabban az időben a Hlas ľudu közli az SZLKP kiáltványát, mely többek között ezt módja: „A Szovjetunió minden elnyomott nemzetnek a végleges szociális és nemzeti felszabadításáért, a szocializmus új világáért, a haladásért és a boldogságért vívott harca képviselője ...". A CSKP moszkvai vezetőségének, pártunk nagy harcosának, Klement Gottwaldnak hangját Szlovákiában is hallják a dolgozók, hallgatják a moszkvai rádiót, mely közvetíti Gott• Már a város neve — Banská Bystrica — hallatára akaratlanul is a Szlovák Nemzeti Felkelésre gondolunk. A város szívében, a történelmi nevezetességű épületek egyikében, a régi városházán, melyben a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumát rendezték be, pedig úgy érezzük, mintha felelevenedne előttünk a közelmúlt, a legutóbbi két évtized, mely a történelembe beírta népeinknek a fasiszta önkényuralom ellen, hazánk szabadságáért s az új boldog életünkért vívott áldozatos és hősies küzdelmét. A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumába betér mindenki, aki a felkelés városába, központjába látogat. A _ múlt évben csaknem félszázezren tekintették meg, s a múzeum vándorkiállítását több mint negyvenhatezren. Mostanában naponta több százan is eljönnek ide. hogy felelevenítsék emlékezetükbe a nemzeti felszabadító harc küzdelmes éveit, s a kommunizmusba vetett hitükben megerősödve térjenek haza. wald elvtárs beszédét, aki a hazai fronton a harcok aktivizálását sürgeti. A kommunisták nem hívei az „áttelelésnek", mint ahogy azt a Nyugatra szökött, Beneš-vezette burzsoá emigráció hangoztatta akkoriban. A kommunisták, a bennük bízó nép nem nyughattak bele az elnyomatásba, nagy harcra készültek fel, hofly a fasiszták legyőzése után ne a meghunyászkodó s a fasiszták előtt térdethajtó burzsoá elemek kerüljenek ismét hatalomra, hanem maga a dolgozó nép, a munkásosztály. Már 1942 májusában a Kis-Kárpátokban A. Márkus vezetésével megalakul az első partizánegység, Ugyanez év nyarán Nová Baňa és Banská Štiavnica környékén L. Exnár szervezi partizánegységét. Megjelenik a Jánošík nevű lap, a „fasisztaellenes szlovák front lapja". A múzeum látogatói meghatódva olvassák pártunk régi harcosának, akkor szovjetföldön élő és harcoló Marek Čulennek a szovjet nép elleni háborúba hurcolt szlovák katonákhoz intézett felhívását. „Én, Marek Čulen, öreg szlovák paraszt, szólok hozzátok — kezdődik a felhívás. — A németek szolgálatában, az orosz testvérek elleni harcban nem győzelem és dicsőség, hanem pusztulás és szégyen vár rátok. Az oroszokhoz való áttérés az egyediili mentségetek. Ez az élet útja. ez a becsület útja, ez a Szlovákiába való viszszatérés egyedül útja..." S a szlovák katonák hallgatnak a kommunista párt hanajára. Nagyon sokan követték a Szovjetunió hőse címet kiérdemlő Náleoka kapitányt és társait, akik a fasiszta németek ellen hősies harcban bizohvították be, hogy a szlovák nép legjobb fiai a haladásért küzdenpk. a fasisztaellenes front oldatán állanak. 17" épek, okiratok, újságok idézik " fel a múzeum látogatói előtt a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítését s első napjait. Itt látjuk a fegyvert fogó szlovák dolaozókról, a szovjet Dartizánokról, a Tri Dubv-i repülőtérről, a Szovjetunióból léoi úton érkezett fegvverszállítmányokról. a felkelők által elfoglalt, nviizsgő Banská Byslricáról stb. készült felvételeket. Itt olvashatjuk a Szlovák Nemzeti Tanácsnak 1944. szentember elseién kiadott deklarációját, melvben feqvverbe szólítja az eorsz népet az ellenség és kiszolgálóik ellen, hoav „minden szlovák a szabad Csehszlovákiában saját akarata szerint rendezhesse be életét". Eoyúttal kijelenti, hogy ettől a naptól átveszi a törvényes hatalmat. 1944. szeptember 2-án jelent meg az SZLKP kiáltványa, mely leszögezi a kész tényeket, „a kommunisták a nemzetfelszabadítási harc élcsapata volt és marad" s megalkuvás nélküli harcra ösztönzi a népet. A „Slovák", tlsóék hivatalos lapja, a felkelés első napjaiban bejelenti a bábkormány statáriumát. 1944. augusztus 31-én az első oldalon a plébános-elnök „szózatát" közli a következő ökölnyi címmel: „Dr. Jozef Tiso vezér: a német katonaság nem elfoglalni jött Szlovákiát ..." Pokorný szobrászművésznek a csehszlovákszovjet testvériséget ábrázoló müve a múzeumban. Szeptember elején pedig ilyen felszólítás jelenik meg a lapban: „A végsőkig védjük a rendet (akár csak a nyilasok), mindnyájunknak egy kötelet kell húznunk ..." — azt a kötelet, mellyel a szlovák népet akarták megfojtani. Az embergyilkos SS-ekre volt szükségük, hogy az ellenük fegyvert fogó szlovák nép felkelését letörjék. De hasztalan volt minden próbálkozásuk. A felkelők 194-1. szeptember 5-én mozgósítást rendeltek el. A munkások és parasztok tömegesen ragadtak fegyvert, hogy kiűzzék a fasisztákat. A forradalmi nemzeti bizottságok a felkelés kiterjedt területén átvették a hatalmat, gondoskodtak a felkelők ellátásáról s a lakossággal együtt a falvak határában tankelhárító akadályokat emeltek, árkokat ástak. Deneš, a burzsoá emigráció azután vágyódott, hogy az „áttelelés" után, az utolsó polianatban egyszerű katonai puccs révén újra a kezébe veheti a hatalmat Erre a célra megtalálták a „megfelelő" katonai parancsnokot is, Golian alezredest — később tábornokká nevezték ki —, aki a felkelési területen a katonaság élén állott. Hogy mi volt a szándéka, .megtudhatjuk a múzeumban olvasható, a Beneš-kortnánvhoz küldött üzenetéből, melyben ez áll: ... az oroszokhoz nem megvünk át, katonailag nem akarunk velük együtt működni. . ." Egy másik táviratban pedig, amikor látta, hogy a partizánok milyen nagy erőt képviselnek, Benestől azt követelte, lépjen közbe, hogy „Moszkvából adjanak parancsot a partizánoknak. hoav kizárólag nekünk engedelmeskertienek". A burzsoáziának nem a nemzetfelszabadítási harc volt a lényeges és döntő, hanem csupán az, hony a kuliszszamögöttl diplomáciai sakkhuzásnkka! újíthassa fel a kizsákmányoló rendszert. A burzsoázia aljas szándékára a felkelők s az őket segítő nép még aktívabb harccal válaszoltak. Akkoriban ilyen jelszavak születtek: „Szlovákiában legyen csak egy nán, legyen az a szlovák partizán!", „Kelet felől fújnak a friss szelek, Tiso, Mach, Tuka, ez a ti végetek". A nép válaszát tolmácsolta a Zvolenban megjelenő Hlas národa 1944. október 8-i száma, melyben ezt olvashatjuk: „A felkeléssel nem játszhatunk, ha már megkezdtük, hajthatatlanul véghez is kell vinnünk." A múzeumban arról is tudomást szerzünk, hogy a felkelésben 22 ezer csehszlovák partizán, 60 ezer katona,, 40 ezer más aktív részvevő, mint a mi'liciák, a nemzeti bizottságok, az üzem-, vasút-, útőrségek tagjai, háromezer szovjet partizán, 700 magyar katona, 300 francia, 200 szlovákiai német, valamint bolgár, lengyel, görög antifasiszta harcos vett részt. Tudomást szereztünk arról is, milyen súlyos népgazdasági kárt okozott a fasiszta elnyomatás és rablóháború, valamint arról is, hogy a fasiszta németek szolgálatában a- gárdista rohamosztagok milyen kegyetlen testvérgyilkosságra voltak képesek. A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma emlékeztet és figyelmeztet. Emlékeztet népeinknek a kommunisták vezetésével folytatott dicső szabadságharcára s arra figyelmeztet, 'hogy a fasizmus újjáélesztése ellen, a népek testvéri, boldog együttélése érdekében még elszántabban szálljunk síkra a szocializmus ügye mellett, mert egyedül ez válthatja valóra az emberiség vágyát a békét, az örömteljes életet. Petrőci Bálint Mintha készakarva építenék Rimaszombatban a gazdasági iskola szűk udvarán az új iskolát, hogy az utcáról a járókelők ne lássák, milyen soká készül. — Bizony, már néhány éve építjük, — mondja Bán Arpád ácsmester. Igaz, most már a tetőszerkezet készül, a brigádmunkán levő tanulók a tetőfedéshez hordják a palatáblákat. Nehezen, de ezt is megértük. A munkaidő után gyűlést tartanak az építkezés dolgozói. Az elnöki asztal mögött újból Bán Árpád, ácsmestert, a műhelytanács elnökét látjuk. Rövid bevezető után élénk vita következik. A felszólalók merészen feltárták a hibákat, hogy a munka csak az iskola tanulói, hanem a losonci építkezési szakiskolából érkezett munkacsoport is, amely Agonás János tanító vezetésével eddig is jó hírnévre tett szert. Azelőtt a tizenegyéves magyar iskola tanulói is sokat segítettek. Nekik is részük van ebben a munkában. Jelenleg azonban maguknak dolgoznak. A szülőknek és a losonci építkezési iskola növendékeinek segítségével műhelyt építenek fel és rendeznek be. Azonban az iskolai műhely építését össze sem hasonlíthatjuk a gazdasági iskola építésével. Ami a nagyságát illeti, önsegéllyel ilyen nagy iskolát még nem építettek köztársaságunkban. Nyolc nagy tanterem, öltöző, jobban menjen és a hónap végéig nyolc osztályból négyet előkészítsenek a tanévnyitáshoz. A további négy tantermet a csehszlovák-szovjet barátság hónapja alatt adják át rendeltetésének. A gyűlésen elsőnek Misove János, öreg kőműves szólal fel. Arról beszél, hogy az idő igen sürget. Meg kellene toldani a munkanapot egy órával. Még fontosabb, hogy a munkaidőt jobban kihasználják, mert az is előfordul, hogy a segédmunkások hátráltatják a kőműves munkáját. Egy másik felszólaló az egyik fiatal segédmunkást bírálja, aki a legnagyobb munkában leül, cigarettázik s az öregek dolgoznak rá. A brigádosok sokkal komolyabban veszik a munkát. Kocsis István tetőfedő az iskola jelentőségéről beszélt. Bodzási Ferenc asztalos is hangsúlyozta felszólalásában, erre a munkára úgy kell tekinteni, hogy ezt a gyermekek jövőjéért végzik. — Négyszáz gyermek elhelyezéséről van sző — mondja Licskó elvtárs, az iskola igazgatója a gyűlésen. — Eddig az iskola háromfelé volt s igen rossz helyiségek álltak rendelkezésre. Ezért kérem az építkezési dolgozókat, tegyenek kötelezettségvállalást, hogy az iskolaév megkezdéséig legalább négy tantermet átadnak. Az élénk vita után kezek lendültek a magasba. Az építkezési dolgozók valamennyien elhatározták, hogy a kért időben meglesznek a munkával. A brigádosoknak is lesz ehhez hozzászólásuk. Ők is segíteni fogják e célkitűzés megvalósítását. És nemigazgatói iroda, tanári szoba, CSISZklubhelyiség, sötétkamra a fényképészeti kör számára, műhely, fürdőszoba lesz a nagy emeletes épületben. Az iskola értéke meghaladja az 1 millió, 600 ezer koronát, míg az építkezési költségek csak egymillió koronát tesznek ki. A lakosság, főleg a tanulóifjúság hozzájárulása az iskola építéséhez 600 ezer koronát jelent. — Nagy építkezés nagy gond, — mondja Licskó igazgató elvtárs. — Sok bajunk volt az anyagbeszerzéssel. A kerületi anyagelosztó Banská Bystricán nem akart építkezési anyagot adni számunkra. Azt akarták, hogy szerezzünk be mindent helyi forrásokbői. Ilyen nagy építkezésnél ez nehezen ment. Az építkezéshez szükséges fát a tanítók sok utánjárással szerezték be a környező falvakban. Az iskola építését nagyban meggyorsította az iskolák önsegélyes építésével foglalkozó szlovákiai konferencia. Dr. Licskó Loránd a konferencián mondott felszólalásában feltárta a nehézségeket és a hibákat. A bírálatnak foganatja lett. Azóta a kerületi és a járási nemzeti bizottság nagyobb gondot fordít az építkezésre. A legnagyobb teher azonban a helyi nemzeti bizottságon van. Ott tudják legjobban felmérni a lehetőségeket s ezért bízunk az építkezés vezetőjének, Juhász Lászlónak szavaiban és az építkezés dolgozóinak kötelezettségvállalásában, miszerint hamarosan felépül az új és korszerű gazdasági iskola Rimaszombatban. Drábek Viktor ÜJ SZÖ 4 * 195

9' au-flusztus .11