Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-31 / 210. szám, péntek

A nemzetközi helyzet a békének kedvez Hruscsov elvtárs beszéde Dnyepropetrovszkban Moszkva (ČTK) Tegnapi számunkban közöltük, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov kedden beszédet mondott a dnyepropetrovszki gépgyár dolgozóinak gyűlésén, Hruscstív elvtárs beszédében a következőket mondotta: Drága elvtársak! Engedjék meg, hogy az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és Legfelső Tanácsa Elnökségének nevében szívélyesen üdvözöljem önöket és jökívánataimat fejezzem ki az üzem munkásainak, mérnökeinek és technikusainak, egész kollektívájának azokért a sikerekért, melyeket az állami tervek idő előtti teljesítéséért, a műszaki haladásért folytatott küzdelmükben elértek. Kollektívájuk pompás eredményeket ért el, ami jó dolog. Sok ilyen kollektívánk van. Most országszerte az egész népet magával ragadó verseny indult a hétéves terv idő előtti teljesítéséért, a műszaki haladásért. A szovjet nép pártja vezetésével küzd az SZKP XXI. kongresszusán kitűzött történelmi jelentőségű határozatok megvalósításáért. Elvtársak! Nagyon jónak tartjuk a Szovjetunió belpolitikai helyzetét. A szovjet nép jelentős sikereket ért el a népgazdaság valamennyi ágában. Most a Szovjetunió ellenfelei is kénytelenek beismerni, hogy népünk egységes és tömör, jó! dolgozik és sikerre! valósítja meg nagy terveit. Most mindenki látja, hogy a szovjet emberek életszínvonala napról napra emelkedik. Igen, nagy és munkaszerető népünk valóban óriási sikereket aratott. Győzelmei szinte megrendítették a világot. Az utóbbi években a mezőgazdaság fejlesztésében is kiváló eredményeket értünk el. Lényegesen növekedett a gabonatermelés, ma már elegendő rozs- és búzakenyerünk van. Igy van ez? Hangok: Igy van! A párt és a kormány arra törekszik, hogy az ipar és a mezőgazdaság gyorsabban fejlődjék, hogy javuljon a nép élete. Ma népünk jobban él, mint régebben és meggyőződésünk, hogy a jövőben még jobban fog élni. Hangok: Helyes! _ Hruscsov elvtárs: Most sokkal több közszükséqleti cikket termelünk. A minőségük is sokkal jobb. Ez azonban csak a kezdet. Az utóbb: években sokat építünk. De még mindig érezzük a lakáshiányt. Városukban ma több levelet adtak át nekem. Amikor átnyújtották a leveleket, megkérdezem: — Lakásokról van szó bennük? — Igen, — válaszolták, — lakások-' ró!. Mit gondolnak az elvtársak, fokozódott az idén a lakásépítésük vagy sem? Hangok: Persze, hogy fokozódott, de ennek ellenére még mindig kevés a lakás! Hruscsov elvtárs: Ha volna elegendő lakás, senki se kérne kiutalást. Tudják, hogy évről évre fokozódik a lakásépítés. Meggyőződésünk, hogy a párt és a kormány nagy lakásépítési programját a kitűzött határidő előtt teljesítjük. Most néhány szót iparunkról. Jól kezdte a hétéves tervet. Az első félévben lényegesen túlteljesítettük a tervfeladatokat. Mint iudják, a párt Központi Bizottsága nemrégen plenáris ülést tartott, melyen a műszaki haladás meggyorsításáról szóló, a XXI. kongresszuson jóváhagyott határozat teljesítéséről tárgyalt. Most mindenütt nagy erőfeszítést tesznek a termelés további tökéletesítésére, hogy a teljes gépesítés és automatizálás alapján növeljük a munka termelékenységét. A munka termelékenységének növekedése döntő jelentőségű a kommunista társadalom felépítéséért folytatott küzdelemben. Ezért a párt felszólítja a dolgozókat, hogy fáradhatatlanul küzdjenek a termelés jobb megszervezéséért, hogy törekedjenek a ráfordított munka egységére eső nagyobb termelés elérésére. Ez pedig csak a műszaki haladás, valamint a termelés széleskörű gépesítése és automatizálása alapján érhető el. Engedjék meg elvtársak, hogy most a nemzetközi helyzet egyes kérdéseivel foglalkozzam. Minden embert izgat a kérdés: megteremtjük-e a tartős világbékét, vagy ismét új háborúba sodródik az emberiség. Hazánk népei jól tudják, mit jelent a háború. Ä szovjet kormány mindent megtesz a háború elhárítására. Ügy véljük, hogy a barométer most nem mutat háborút. E barométerre nagy befolyása van a szovjet emberek békés munkájának, népünk egységének, a szocialista tábor országai megbonthatatlan egységének. Éppen ettől függ jelentős mértékben a barométer ingadozása. Elmondhatjuk, hogy ma minden országban fölényben van a béke biztosítására irányuló törekvés. Ismétlem, hogy népünk és kormányunk mindent megtesz a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a béke megszilárdításáért. Nyikita Hruscsov ezután Nixon alelnök látogatásával fogalkozott. Többször elbeszélgettünk Nixon* úrral. Az amerikai alelnök kijelentette: ,.A béke hívei vagyunk."- Azt válaszoltam neki: „Elhisszük, hogy az amerikai nép is békét akar. Ha a szovjet és az amerikai nép békét akar, miért ne egyezhetnénk meg országaink kapcsolatainak javításáról a világbéke megszilárdítása érdekében?" Ezután megkérdeztem Nixon urat: „Ha önök a béke hívei, miért határozták el oly meggondolatlanul az úgvnevezett „rab nemzetek hetének" rendezését?" Egyenesen megkérdeztem: „Talán a „kommunizmus rabságából" akarják kiszabadítani nemzeteinket? Talán csak nem tartják tényleg raboknak a szocialista országok nemzeteit?" (DerUltség) Vasárnap a városon kívül találkoztunk Nixon úrral. Indítványoztam: „Gyerünk Nixon úr a Moszkva folyóhoz és nézzük meg, hogyan pihennek a kommunizmus rabszolgái." (Derültség) Elfogadta a javaslatot és csónakon bejártuk a folyót. A Moszkva folyó partján persze sokan voltak, mint önöknél a Dnyeper partján. Fürödtek, pihentek, szórakoztak. Mondtam is az amerikai alelnöknek: — Nézze meg, ezek a „kommunizmus rabszolgái"! (Derültség) Ahogy csónakunk a parthoz közeledett, nyomban körénk sereglettek az emberek. Megkérdeztem kinek van közülük főiskolai, vagy középiskolai végzettsége. Kiderült, hogy majdnem midegyiknek. Ezek tehát a „kommunizmus rabszolgái", főiskolai és középiskolai végzettséggel, mondottam. Azt mondják, hogy a kommunizmus rabszolgái vagyunk, mi pedig önöket tartjuk a kapitalizmus rabszolgáinak. Nagyon egyszerű dolgot nem értenek, azt, hogy a kapitalizmus napja leáldozik. Pedig nálunk ezt már a pionírok is tudják. Rendszerünk ereje abban van, hogy valóban a nép rendszere. Társadalmunkban mindenről az anyagi és szellemi javak megteremtői döntenek és nem azok, akik idegen munkából élnek, nem a kapitalisták, monopolisták. milliomosok és milliárdosok. Ez rendszerünk szilárdságának és legyőzhetetlenségének, nagy alkotó erejének legfőbb alapja. Ha ma hiányt is érzünk valamiben, ha valamiben el is maradunk az Amerikai Egyesült Államok mögött, ma már önök sem tagadhatják, tőkés urak, hogy a Szovjetunió, a szovjet népek az önök üzelmei ellenére saját erejükből csodálatra méltó kereket értek el, melyekkel elképesztik az egész világot. (Taps) Más társadalmi, politikai rendszerünk van mint a tőkés országoknak, de hadat viseljünk ezért? Nem. Senki sem szenved kárt, sem az amerikaiak, angolok, franciák, sem a németek, ha győzünk a békés versenyben, mivel ez békés verseny azért, hogy növekedjék a termelés, hogy fejlődjék a gazdaság. Verseny azért, ki biztosít jobb ellátást a népnek, ki ad neki jobb ruhát, cipőt, ki biztosítja kulturáltabb 8«etkörülményeit. Versenyezzünk békés téren. Ez nemes versengés. Ha meggyőződtek rendszerük helyességéről, bizonyítsák be. Mi meggyőződtünk a szocialista rendszer előnyeiről és előre haladunk. (Taps) Nixon úr egyik beszédében kijelentetté, hogy a világbéke híve. Én azt válaszoltam: „Egészítse ki még e szavakkal — a világbékének, az idegen területen elhelyezett katonai támaszpontok felszámolásának híve." (Viharos taps.) A világbéke híve, de a mondatnak a katonai támaszpontokra vonatkozó másik részét nem mondta ki. Az a lényeges, hogy ha a katonai támaszpontok felszámolásáról kezdene beszélni, valóban elhinnök, hogy Nixon úr a világbéke híve. (Taps.) De ne veszítsük el reményünket. - Eljön az az idő, amikor felszámolják az idegen országokban elhelyezett amerikai katonai támaszpontokat. Sok kérdésről, többek között a nyugat-németországi militarizmus feltámasztásának kérdéséről is elég nyíltan beszéltünk Nixon úrral. Amikor kif^tettem álláspontunkat, megkérdezte: — Fél talán a németektől? — Mi nem félünk a német revansistáktól és militaristáktól — válaszoltam. Az erős ember nem fél a veszett kutyától, de el akarja kerülni harapását. (Derültség a teremben.) Igy van ez a német militaristákkal is, akik ma Adenauer vezetésével fokozzák cselszövéseiket NyugatNémetországban. Nem félünk Adenauer úr kardcsörtető beszédeitől. Kereszténynek tartja ugyan magát, de nem a keresztet, hanem a háború fáklyáját tartja kezében. Viszont nem veszi tekintetbe, hogy a nemzetközi helyzet megváltozott, még hozzá nem a nemzetközi militaristák javára. Gondolják csak meg: a második világháború előtt Németország, Japán és Olaszország agresszív fasiszta tömböt képezett. A hitleristák háborút robbantottak ki Európában és csakhamar valamennyi európai országot megszálltak. Hitler ezután azt hitte, hogy mindenható, s nyílt hódító rablóhadjáratot indított a Szovjetunió ellen. Ám nagyon elszámította magát. Hazánk, a szovjet nép a rákényszerített háborúban megállta a helyét és tönkreverte a fasiszta Németországot. Mindenki tudja, hová sodorta Németországot Hitler esztelen politikája, mely a német militaristák érdekeit szolgálta. A német militaristák most Adenauerre építenek. De mi a helyzet ma Németorszáqban ? Ma két önáiló német állam létezik: a békeszerető Német Demokratikus Köztársasáq és Nyugat-Németország, melyben a revansisták és militaristák egyre jobban felemelik a fejüket. Japán is más. Öriási változások történtek Olaszországban, ahol a fasizmus sok szenvedést okozott a népnek. Erősödik és növekszik a hatalmas szocialista tábor és a Szovjetunió ma már" nem egyedül, hanem sok európai- és ázsiai országgal együtt halad az új úton. Ezek az országok szocialista országok, szövetségeseink lettek. Az imperialista Japán a má-' sodik világháború előtt Kína jelentős részét meghódította. Ma a népi Kína óriási szocialista nagyhatalom, mely rendületlenül halad a szocialista fejlődés útján. A kínai Népköztársaság hű barátunk és szövetségesünk. Látják tehát mi a helyzet ma. Félhetünk-e valamitől? Nincs mitől félnünk. Ebből persze nem az következik, hogy ma ném indulhat ki új háborús veszély Nyugat-Németorszáqból. Miben van e veszély? Nem kell nagy ész és nagy erő oly ostobasáq elkövetéséhez, hogy kitörjön a háború. A nyugatnémet revansisták ma is kirobbanthatják a háborút. Köztudomású. hogy Nyugat-Németország az USA jelentős szövetségese. A revansisták és a nvugatnémet militaristák kalandorakciói előidézhetnék, hogy orszáaaink, a Szovjetunió és az Egvesült Államok összecsaphatnának. Ebben az összecsaoásban sokmillió ember pusztulhatna el. Közvetlenül és nyíltan kifejtettem erről nézetünket Nixon úrnak. Azt is megmondtam neki. hoavha a nyugatnémet militaristák háborút kezdenek, a Szovjetunió visszavágó hadműveleteivel néhány órán belül elsöpörheti a föld színéről NvugatNémetorszáaot és más országokat is, melyek területén katonai támaszDontok vannak a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai ellen. Tudiuk, hogyha kitör egy ilyen háború, mi (s őrási károkat szenvedünk, nekünk is nagy veszteségeink lesznek. A háború senkinek sem használ. Éppen ezért küzdünk oly nagy hévvel a békéért, a különböző politikai és társadalmi rendszerű orszáaok .békés egymás mellett éléséért. Éppen ezért hangoztattuk és hanaoztatjuk: nem volna-e jobb. ha a világ sorsát irányító minden államférfi és politikus józan ítélőképességgel bírna, nem volna-e jobb, ha a kormányés államfők maradéktalanul megegyeznének a vitás vagy megoldatlan kérdésekről? Nincs szükségünk idegen területekre, sem idegen kincsekre. — mondottam Nixon úrnak, — mindenünk van. Önök, az Amerikai Egyesült Államok gazdagok, sőt ma qazdagabbak, mint mi. Ami pedig a kommunizmust vagy a kapitalizmust illeti, azt hogy melyik országnak milyen rendszere legyen, ezért ostobaság volna harcolni. Hisz e kérdést minden országban a népek döntik el. Más országok ágyúi vagy atombombái nem állhatják útját a népeknek, ha elhatározzák, hogy nekik megfelelő új rendszert juttatnak uralomra országaikbart, Ideológiai kérdésekről nem dönthetnek az ágyúk. Ész kell ehhez. Bármelyik ideológia jogosultságát, vagy helytelenségét be kell bizonyítani az embereknek. Erről beszélgettem Nixon úrral. Ügy vélem, jó és hasznos beszélgetést folytattunk, hogy kölcsönösen, részletesen kifejtettük nézetein'Ket és állápontunkat számos kérdésben. Nyikita Hruscsov bírálta az amerikai sajtó erkölcsét és módszereit. Hangsúlyozta, hogy a New York-i szovjet kiállítás megnyitásakor a szovjet sajtó teljes egészében közölte Fral Kozlovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke első helyettesének és Nixon, amerikai alelnöknek beszédét. Az amerikai lapok azonban nem hozták le Hruscsovnak, a moszkvai amerikai kiállítás megnyitásakor mondott beszédét, míg a szovjet sajtó most is rövidítés nélkül közölte Nixon beszédét. Hruscsov a továbbiakban közölte, hogy amikor Nixonnal együtt a moszkvai amerikai kiállítás televíziós stúdiójában járt, elbeszélgettek, amit le is filmeztek. „Megegyeztünk, hogy az amerika; és a szovjet televízió csak akkor közli beszélgetésünket, ha az én kijelentéseimet ango! nyelvre, az alelnök kijelentéseit pedig orosz nyelvre is lefordítják, mondotta Hruscsov elvtárs. Szovjet részről' e megállapodást teljes mértékben betartottuk, viszont az amerikaiak nem tartották be ígéretüket." Az American Broadcasting Company televíziós adásában Hruscsov számos alapvető jelentőségű kijelentését angol fordítás nélkül közölte. A nézők túlnyomó többsége ily módon helytelen elképzelést nyert Nixon úrral folytatott beszélgetésemről. Genfben folyik a külügyminiszterek értekezlete, mely az össznémet bizottság megalakításának és Nyugat-Berlin ideiglenes statútumának kérdéséről, tehát olyan kérdésekről tárgyalt, melyek szorosan .összefüggnek egymással — ezzel mindenki tisztában van. A szovjet kormány nagy fontosságot tanúsít' e kérdések megoldásának, mert ebben látja a közép-európai feszültség enyhítésének és a többi nemzetközi kérdésről, mint a lefegyverzés, idegen csapatok idegen területről való kivonása és más kérdésekről való megegyezés útja egyengetésének reális lehetőségét. Ezért a Szovjetunió és az NDK már régóta kezdeményezően* java ;olta az időszerű kérdések gyors elintézését. Ha megoldjuk e kérdéseket, meggyőződésünk, hogy a népek őszintén hálásak lesznek azért, hogy a szovjet kormány nem várt addig, j amíg a helyzet még jobban kiéleződik, még jobban veszélyeztetni fogja a világbékét. Sikerre vezetnek-e a tárgyalások, ha az értekezlet résztvevői egészséges nézeteket fognak vallani ? E kérdésre habozás nélkül azt feleljük: „Igen, kétségtelenül sikerrel végződnek." Miből ered derűlátásunk? Abból, hogy úgy látjuk, a tárgyalások résztvevői tudatosítják a rendellenes németországi, elsősorban nyugat-berlini helyzet megszüntetésének szükségét. A mindkét részről elhangzott nyilatkozatok után az is nyilvánvaló, hogy sem a Szovjetunió, sem a nyugati hatalmak nem akarják zavarni a nyugat-berlini lakosság mai életmódját. Ha Nyugat-Berlin lakosai tőkés rendszerben óhajtanak élni, éljenek, belső ügyük. Nem szándékunk ebben megakadályozni őket. A szovjet kormány remélni szeretné, hogy az érdekelt államok tárgyalni fognak az NDK és az NSZK közötti tárgyalásra és a nyugat-berlini helyzet rendezésére tett javallatainkról, kellő felelősségérzettel fognak tárgyalni és a genfi értekezlet megfelelő döntéseket fog hozni. Nyíltan megmondom, hogy a külügyminiszterek nagy nehézségekbe ütköznek, mivel nagyon bonyolult megoldhatalan nemzetközi kérdésekről kel! tárgvalniok, melyektől a béke sorsa függ. Ezért mint régebben, most is kereken kijelentjük, hogy e kérdéseket a kormányfőknek kellene megtárgyalniok és mielőbb megoldaniok. Hisz a kormányfőknek nagy tapasztalataik vannak a nemzetközi kérdések megoldásában és sokkal szélesebb körű teljhatalmuk van. Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy a kormányfők vállalják e nehéz munkát. A miniszterek újult erővel keressék a kölcsönösen elfogadható megoldásokat és egyezzenek meg arról, amiről meg tudnak egyezni. A többit, a legnehezebbet és a legalapvetőbbet majd a kormányfők tárgyalják meg. Reméljük, hogy sok vitás kérdésben lehetséges lesz a megegyezés és biztosíthatjuk a békét. Az egész nemzetközi helyzet szempontjából rendkívül nagy jelentősége van a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatainak. Hazánk és az USA a világ legnagyobb ( hatalmai. Ha más országok verekednek össze, valahogyan elsimíthatjuk viszályukat. Ha azonban Amerika lép háborúba ellenünk, senki más nem állíthatja meg. Szörnyű katasztrófa lenne ez. Ezért mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a vitás kérdéseket háború nélkül oldjuk meg, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget, hogy biztosítsuk a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élését. Ügy vélem, Eisenhower elnök és Nixon alelnök is tudja ezt és nem akar háborút. Eisenhower úr tudja, mit jelent a háború. A második világháború idején, amikor a nyugati fronton az angol—amerikai csapatok parancsnoka volt, becsülettel teljesítette megegyezésünk összes feltételeit. Ezt el kell ismernünk. Ez irányban nem illetheti semmilyen szemrehányás. Hiszem, hogy Eisenhower elnök a Szovjetunióval kölcsönös megértésre fog törekedni és erejétől telhetően mindent megtesz egy új háború kirobbanásának megakadályozására. AZ USA jelenlegi vezetőit persze nyugtalanítják a kommunizmus növekvő erői s ezt tekintetbe kell venni. Ügy véljük azonban, hogy bölcsek lesznek. A tőkés világ legjózanabbul gondolkodó képviselői tudatosítani kezdik, hogy esztelenség fegyverrel küzdeni a kommunista eszmék ellen, hogy ágyúval nem tartóztathatják fel a kommunista eszméket. Éppúgy esztelenség lenne fegyverrel terjeszteni a kommunista eszméket. A Szovjetunió sohasem követett és sohasem fog követni a marxizmus-leninizmus nagy tanításával összeegyeztethetetlen célokat. A nyugati kormánykörök képviselői is egyre világosabban tudatosítják, hogy a Szovjetunió nem akar háborút. Nixon úr kijelentette: „Hisszük,- hogy a szovjet nép, a szovjet kormány nem akar háborút." Azt válaszoltam: „Ha hisznek hazánk békés szándékaiban, akkor miért fegyverkeznek lázasan, miért létesítenek katonai támaszpontokat határaink körül?" Szilárdabbnak tartjuk a Szovjetunió helyzetét, mint valaha. Öriási gazdasági sikereket aratunk, népünk szilárdan áll drága kommunista pártunk mellett. Erős szövetségeseink vannak, akik velünk együtt képezik a béke és a szocializmus legyőzhetetlen táborát. Az üzemek és a kolhozföldek további jó munkája nagy ügyünk sikereinek záloga, a béke megszilárdításának záloga lesz. (Taps.) Elvtársak, pártunk Központi Bizottsága és a szovjet kormány úgy véli, hogy most olyan helyzet alakult ki, melyben az imperialisták aligha merészeinek háborút indítani hazánk és a szocialista országok ellen. Erőink és szocialista szövetségeseink erői óriásik s ezt most a Nyugaton észrevehetően tudatosítják. Szovjetoroszország az első világháború után szocialista ország lett. A második világháború után 12 ország lett szocialista, a harmadik világháború pedig, ha az imperialisták valaha kirobbantják, a kapitalizmus végét jelenti. Meg vagyunk erről győződve és reméljük, hogy az imperiálisták is megértik ezt és nem fognak játszani a tűzzel. Hruscsov elvtárs beszéde végén megköszönte az üzem dolgozóinak figyelmességét és hálás köszönetet mondott jó munkájukért. Éltette az üzem kollektíváját, a Szovjetunió munkásosztályát, kolhozparasztságát, értelmiségét, maid így fejezte be beszédét: „Éljen a szocialista országok népeinek barátsága, a világ összes népeinek barátsága!" (Viharos taps.) „Éljen dicső kommunista pártunk, a szovjet nép kommunizmus győzelméért vívott harcának szervezője!" (Viharos, hosszan tartó taps.) ' ÜJ SZÖ .4 * 1959- július 31.