Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-28 / 207. szám, kedd

A rossz időjárás sem teheti tönkre az ország kenyerét A kedvezőtlen időjárás a sopornyai szövetkezeteseknek is (szeredi járás) sok kellemetlenséget okoz. Ez évben 599 hektár termést kell learatniok saját gépeikkel. Eddig már 360 hek­tárról takarították be a föld áldá­sát. A szövetkezet tagjainak az ara­tási munkák közben nagy segítséget nyújt a szeredi Építkezési Vállalat, mely védnökséget vállalt -az EFSZ felett. A munkák sikeres menetét képeink is ábrázolják. Míg az egyik gabonatáblán javában folyik a csép­lés, addig a learatott földeken már szántanak a lánctalpasok (Foto: 5. Petrái - ČTK-) ý l VASÁRNAP A TARLÓN A brigádosok Gazdagnak ígérkezett az aratás. A szövetkezete­sek, az állami gazdaságok dolgozói már jóelőre örültek a jó termésnek, fáradságuk, szorgalmuk nagyszerű gyümölcsének. Az aratáshoz azzal a gon­dolattal fogtak hozzá, hogy az előző évek tapaszta­latai alapján kidolgozott aratási munkatervet kur­tábbra fogják, hogy munkájuk nagyszerű eredményeit minél előbb fedél alatt tudhassák. A tervezgetésbe azonban az időjárás is beleszólt. A gyakori esőzések késleltették a munkákat, bár ember és gép egyaránt jól felkészülve várták az aratást. Igen, az időjárás rossz tréfát akart űzni, de nem túlozunk, ha azt mondjuk, az emberi akarat, az összefogás mégis győzedelmeskedik az „ellenség" fölött. Éjjel, nappal, ünnep vagy vasárnap minden percet, minden órát alaposan kihasználnak, hogy megmentsék a gazdag termést; a kenyeret. Szombat délután már csak imitt-amott tarkították tépett felhők az eget. Megszikkadt a búza s a gépek késedelem nélkül munkához fogtak, de kézbe került a kasza is. A cséplő- és tisztítógépeknél egész éjjel folyt a munka, s vasárnap sem álltak meg a gépek. A városok felől pedig egész autókaravánok indultak a falvakra. Munkások, hivatali dolgozók siettek szö­vetségesük, a parasztság segítségére. Már a kora reggeli órákban, ahogyan felszáradt a harmat, megindultak a kombájnok, aratógépek. A betonszárítókon szorgos kezek forgatták a gabo­nát. Halkan, lágyan zúgott a cséplő-, illetve mag­tisztító gép. E vasárnapon munkás, paraszt közös erővel dolgozott a termés mielőbbi betakarításának sikeres megvalósításáért. Pezsgett az élet a tarlón, a szérűkön, a betonszárítókon, s Igy lesz az most már addig, amíg egy szem gabona is iesz a határban. Cséfán a Cséfalvayak hozott Vasárnap reggel hat óra. Az em­berek a nagy tábla búza végén ülnek. Ki cigarettázik, ki pipázik, egyszóval mindenki igyekszik valamivel „elütni" az időt. Még várni kell, türelmetlenül várni, pedig a nap már jóideje „ki­szólította" őket az ágyból. Mester János, az elnök olykor meg-megfür­készi száraz-e már, mert mindenki mihamarább indulni szeretne. A tizen­négy kasza is élesre fenve várja a kezdést, szeretne „beleharapni" a bú­zaszálakba. Igen, ma, vasárnap tizen­négy kaszás folytatja a munkát ott, ahol tegnap abbahagyták . . És mily lassan szárad, persze ha állna az a búza, már vághatnák is, sőt már keresztekben volna, a gép gyor­san levágta volna. Csakhogy a dús táptalajú földben túlságosan buján nőtt a szár, súlyos lett a kalász. S jött a sok eső, a viharok, a zivata­AZ EREDMÉNY:! VAGON 80 A nagymegyeri járás kommunistái ^ a múlt hét végén az éjszakai órák- § ban „haditanácsot" tartottak, hogy § a rendkívüli helyzetben hogyan le- ^ hetne még hatásosabb munkát kifej- ^ teni, miként lehetne az aratást,^ cséplést meggyorsítani, s nagyobb^ eredményeket elérni a begyűjtés te- ^ rén. A megbeszélés nem volt hiába- ^ való, vasárnap már eredményesebb ^ munkát végeztek az aratógépek, a ^ kombájnok, s a napi begyűjtés is ^ nagyszerűen növekedett. A napi 40 ^ vagonról a beadási teljesítmény 100 ^ vagon fölé emelkedett. Nagyrészt a^ kommunisták tanácskozásának az^ eredménye az is, hogy vasárnap a ^ járás területén közel hatezer em- ^ ber dolgozott, 57 kombájn, 43 ara- ^ tógép vágta a búzát, árpát. A nagy munkában a nagymegyeri ^ járás szövetkezetesei nem voltak ^ egyedül. Amellett, hogy a járás ipa- ^ ri üzemeinek és a hivatalok dolgozóig éjjel-nappal segítik a szövetkezete- ^ seket, még Bratislavából is érkezett^ segítség. Több mint 300 brigádos Jj jött a bratislavai üzemekből, hogy a ^ szövetkezetesek, az állami gazdasá- ^ gok dolgozói mellé álljanak, s ere- ^ jükhöz, tudásukhoz mértén segítse- ^ nek a nagy munkában. Az összefogásnak, a testvéri se - ^ gítségnek nagyszerű eredménye már ^ a délutáni órákban megmutatkozott. ^ A több száz heklár learatása után ^ a begvűitő helyeken is megszaporo- ^ dott a gabona. Ezen az egyetlen egy ^ vasárnapon 80 vagon termés került ^ a raktárakba. Š rok. Ügy összebogozta, kavarta, ke­verte, forgatta, hogy a gyönyörű hul­lámzó búzatenger csakhogy nem bozó­tos őserdővé változott... Jókora darabot ugyan már le­vágtak belőle a szombati eső után, de még egy-két napig „vakargathatják". Igen, ennek a búzaföldnek csakhogy­nem minden szálát más oldalról kell vágni, úgy összegabalyodott. De a cséfai szövetkezetesek nem azért földművelő emberek, hogy ne tudnák mit kell tenni. Az elnök jómaga is megmondta, hogy kaszás kell ilyen földhöz, mégpedig a javából, mert le­gény legyen a talpán, aki itt a kasza­nyelét fogja ... Régen nem volt ilyen jó termés? Igaz, régen is ringatott a föld dús kalászokat, a vihar sokszor akkor is megtépázta, összekavarta, mégis most, ha csuromvizes is a ka­szások homloka, más ez az aratás Cséfán. Akkor sok embernek a sok ka­szasuhintásból nem nagy haszna volt, hiszen a dús kalászokból csuroghatott bármily vastagon is a szem, dagadha­tott a zsák, annak, aki vele dolgozott, édes-kevés jutott. S ez a más magyarázza azt is, hogy a cséfai határban vasárnap is a tar­lón volt a falu népe, és a tizennégy kaszás vágta fáradhatatlanul. Övék a termésnek minden szeme, a szövet­kezet és a tagok jobb életét segíti elő, s a sok eső, zivatar ellenére sem lesz sok veszteség. S hogy ez így van, ahogyan a cséfaiak mondják, azt min­dennél, minden ékes szónál jobban bizonyítják a tettek, az eddigi ered­mények. Még néhány hektáron ugyan vár rájuk az aratás, de a beadási kö­telezettségnek már eleget tettek, sót jó néhány mázsa gabonát már terven felül is adtak a nép államának. Jut miből, a föld gazdagon fizet a szor­galmas munkáért. Az átlagos hektár­hozam 27-28 mázsa körül mozog, de volt olyan hely is a határban, ahol 30-32 mázsát is adott hektárja. Jól is jön ez a cséfaiaknak, az idén leg­alább lábra áll a szövetkezet. A múlt esztendő bizony gyengébb volt, amint erről Cséfalvay Ferenc, a helyi párt­szervezet elnöke vélekedett, azďlatt az idő alatt még egy cigaretta ere­jéig letette a kaszát és elbeszélget tett velünk. -y — Az árpa is megduplázta a tava­lyit - mondja. A múlt évben csak tizennégy mázsa termett hektáron­ként. Egy cigaretta elszívása nem so­káig tart, de még hamarabb elég ilyenkor, amikor sürgős munkában van az ember. Nem is beszélgethet­tünk túl sokáig, de annyit megtud­tunk Cséfalvy elvtárstól, hogy ebben a szövetkezetben minden a legnagyobb rendben folyik, s még arra kért, hadd írjuk meg, hogy náluk az ifjúság is jó úton halad, meglelte jövőjét a szö­vetketetben. Ha már itt tartunk, nem mulaszthatjuk el megírni, hogy ezen a vasárnapon is kinn voltak a tarlón a fiatalok. Az alig 17 éves kocsisok (nem éppen ez a munkakö­rük): Cséfalvay Tibor, Kovacsovics Béla, Kulcsár Béla is megfogták a kaszanyelet, hogy minél előbb végez­hessenek a betakarítással. Sok-sok dicséret illeti a csé­faiakat, idősebbet, fiatalt egyaránt, Mind a tizennégy kaszásnak felsorol­hatnánk a nevét, hiszen egytől-egyig helytállnak a munkában. Ügy véljük azonban, hogy Álló Bélán s még né­hány emberen kívül más névvel alig találkozhatnánk, mint Cséfalvayval, mert akár férfival, akár növel, akár fiatallal, akár idősebbel elegyedtünk szóba, a neve csaknem mindenkinek Cséfalvay. Igaz, Cséfán nem újdonság az, így hát végezetül hadd fejezzük be az írást azzal, sok sikert és to­vábbi jó munkát mindenkinek a cséfai szövetkezetben. Miért állt a három kombájn? Éppen e kis meg­jegyzés szomszédságá­ban közöljük, hogy va­sárnap micsoda nagy­szerű munka folyt a nagymegyeri járásban, sőt az egész oldal a Csallóköz szövetkeze­teseinek szorgos munká­ját tükrözi. Nem hagy­hatjuk azonban szó nélkül, hogy amikor már úgyszólván kör­münkre ég a munka, a nagyteljesítményű gé­pek kihasználatlanul álljanak. Alistálon pe­dig ez történt. A há­rom nagyteljesítményű kombájn már a déli órákban leállt. Nem azért, mintha a gépek­rosszak lettek volna. Ügy látszik a szövet­kezet kombájnosainak nem fűlt a foguk a munkához. Pedig hát eleget ünnepelhettek már az esős napok alatt. S ezután is ün­nepelhetnek, ha majd raktárban lesz a ter­més. Nem válik ez az alistáli kombájnosok becsületére. Helyesebb lett volna, ha követik a traktorállomás kom­bájnosainak példáját, akik délután sem hagyták abba a mun­kát. A hosszas esőzések után mintha az idő is elszégyelte volna magát. E vasárnap délelőtt olyan tiszta volt az ég mintha kisöpörték volna. A nap sugarai perzseltek, csak egy­egy szellő enyhítette a hőséget. Igazi aratási idő ez, olyan, amikor NINCS IDŐ A TÉTOVÄZÄSRA, amikor minden perc drága, minden munkáskézre szükség van. Nagymegyer előtt egy hatalmas árpatáblán cséplőgép zúg, telnek a zsákok, szorgos, izmos kezek ragad­ják nyakon az élettel teli zsákokat. Az árpaföld a nagymegyeri szövet­kezeteseké, a cséplőgép is, a kévé­ket szállító fogatok is a szövetkezet vagyonát képezik. A kocsisok is a szövetkezet tagjai, csak a kazalon és a cséplőgép körül serénykedő emberek „idegenek", brigádosok. A cséplögépcsoport vezetője Ven­del Predný. 6 is és a csoport többi dolgozói is a nagymegyeri útkarban­tartó vállalat dolgozói. Magyarul út­kaparőknak szokták neveznj ezeket az embereket. Az útkaparók azonban most iga­zi parasztemberekké váltak. Amikor látták, hogy az időjárás mire kezd veszélyessé , válni, ügy határoztak. Műszak űtán Még alig szállt fel a harmat a szép vasárnapi reggelen, amikor már nagy sürgés forgás volt a Csallóközt szelő betonúton is. Somorja és Szarva között em­berek szorgoskodnak a cséplőgép körül. A tárnoki szövetkezetesek a koránkelők. Szerencsés jó reg­gelt kívánunk nekik. — Ogy látszik korán keltek a tárnokiak ? A kérdésre elmosolyodnak, majd egy szikár napbarnitotta ember válaszol. Gál Józsefnek hívják, ő a gépész. — Inkább azt mondhatnánk: le sem feküdtünk. Jankó Gyula, a szövetkezet el­nöke, Godány Béla traktoros is erősítgeti, hogy egész éjjel folyt a munka. A faluban lakó munká­sok szombat estétől vasárnap reg­gelig tisztították a gabonát. A gé­pész azt mondja: — Majdnem 100 mázsát tisztí­tottak ki. Az éjszakai műszak után most egy kicsit pihennek, aztán újból munkához látnak. A nap már leáldozott amikor újból a tárnoki brigád mellett ha­ladtunk el. A cséplőgép még javá­ban dolgozott. Godány Béláék zsá­kokkal rakták meg a pótkocsit, a cséplőgép egyhangúan ontotta ma­gából a drága szemet. A tárnokiak az idén gazdag ter­mést aratnak, s nem engedik meg, hogy az időjárás szeszélyeskedése miatt akár egy szem is kárba vesszék. Mivel, nappal nem győz­ték a munkát, a nappalt megtol­dották éjszakával, a hétköznapo­kat vasárnappal. hogy kiveszik szabadságukat, félre­teszik a lapátot, vagy gereblyét, s A SZÖVETKEZET SEGÍTSÉGÉRE SIETNEK. Falusi emberek ők, a paraszti munka valamennyiüknek a vérében van, s hogy veszélyben látták a termést, tudták mit kell tenniök. Patasí József nem kis büszkeség­gel mutat Vida József etetőre. — Látja... Mintha mindig ezt csinálta volna. A zsákolók szintén ismerik a fogásokat, tudják hogyan kell a zsákokat vállra röpíteni. A KAZALRAKÖK IS ELEMÜKBEN VANNAK. A legtapasztaltabb gazda előtt sem kellene szégyenkezniök a formás, óriási kazalért. A gép egyenletesen zúg, s lassan, aranysárgán csorog a mag a zsákok­ba. Vendel Predný csak úgy zsákolás közben mond egyet mást a brigád­ról. Azt mondja, hogy huszonötén vannak itt az aratási brigádon. A ki­fejezés jó, mert ezek az emberek nem csupán csépelni jöttek, hanem­aratni is. Egy huszonhárom hektá­; ros parcella aratását, összehordását, kicséplést vállalták. S amit Ígér­ték, már nagyrészben el is végezték. A huszonhárom hektár learatva, ke­resztekbe rakva, s már a cséplés folyik. — Nagyobb cséplőgépet is adha­tott volna a szövetkezet — folytat­ja Vendel Predný — azzal sem val­lanánk szégyent. Megtudtuk, hogy a cséplőcsoport A KORA REGGELI ORÄKTOL DOLGOZIK. A kérdés már csak az volt: meddig szándékoznak dolgozni. Mosolyogva válaszol a kék munka­ruhás csoportvezető: — Amíg lesz mit csépelni, vagy­is amíg a szövetkezet kocsisai hord­ják az árpát, mi maradunk. .. Ha ők úgy akarják, éjfélig is mehet a gép. A kenyér mindenekelőtt B Nem ünnepeltek A Harcsási Állami Gazdaság föld­jein sem szünetelt vasárnap a mun­ka. A több tízhektáros parcellán a délutáni órákban is dolgoztak az ara­tógépek, s a learatott részen már szóhoz jutott a cséplőgép is. Kora hajnalban indult a cséplőgép, s délig megállás nélkül ontotta magából a gabonát. j úcsú a faluban. Hogy mily va­rázsa van ennek a napnak (egy­szer van egy esztendőben), azt csak az tudja igazán, aki falun nőtt fel s ezen a napon az árusító-sátorok között bo­lyonghatott, nézegette a céllövöket, s ha jómódú volt a nagybácsija, — ilyenkor a más faluban lévő rokoňokat vendég­ségbe hívják — akár egész nap a kör­hintákon ülhetett, teleehette magát a legfinomabb nyalánkságokkal. Gyermek­szemmel, gyermekésszel ez falun u bú­csú. Az ifjúság felé is megvan a búcsú varázsa. Már kora reggel talpon • van a falu, a legények a tánchelyiség, leveles­szín utolsó simításait végzik, rárakják a zöldágakat. A lányok ilyenkor ott le­selkednek a levelesszín körül, s amelyik­nek még nincs senkije, kiszemel vala­kit, akivel egész nap szórakozhat. Ez a falusi hagyomány még ma is alig vesztett varázsából, mégis másképp fogadott bennünket ezen a vasárnapon, Albár. Az titcák kihaltak, csendesek, a sátorárus egyedül ül unatkozva a csecse­becséi mögött. Mi ez, hol van a falu né­pe? A határban! Az aratást itt is kés­leltette az idő, tehát első dolga a szö­vetkezeteseknek a termésbetakarítás gyors befejezése... Továbbhaladunk, a falun túl egy cséplőgép, hosszú kupa­cokban az árpa, telt zsákok az útszélen. Möhöly István gépével foglalatoskodik. Hajnali háromtól dolgoznak. 200 mázsa gabonát tisztítottak ki... Búcsú? Mulat­ság? Arra is jut majd idő, de csak estefelé, most mindenekelőtt a termés, ez az első... Így van, ha ma még nagy is a varázsa a búcsúnak, a falu népe mégis tudja, mi az elöbbrevaló. MÉRY FERENC SZARKA ISTVÁN ÜJ SZÖ 5 * lf l5 í»- július 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom