Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-28 / 207. szám, kedd

N. Sz. Hruscsov üzenete a VII. VIT résztvevőihez Moszkva (ČTK) A TASZSZ július 26-án közölte N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a bécsi VII. VIT résztvevőihez intézett üzenetét. Az üzenet így hangzik: Szívélyesen üdvözlöm a VII. Világli'júsági Találkozó Bécsben öszszegyűlt résztvevőit. Helyes, hogy a különböző országokból érkezett ifjúság, amely különböző politikai nézeteket vall, összejött, hogy tüntessen azon forró vágyáért, hogy békében és barátságban élhessen és tiszteletben tartsa országai és nemzetei hagyományait. Az ifjúság ünnepségei és összejövetelei jelszavául „A békéért és barátságért" nemes jelszót választotta. A társadalmi és politikai rendszer különbözőségei nem akadályozhatják meg az államokat abban, hogy békében éljenek. Annál kevésbé lehet ez akadálya az ifjú nemzedék barátságának és együttműködésének, nem gátolhatja meg abban, hogy találkozzon a sport mezején, megismertesse egymással nemzetei kultúrájának sikereit. Határozottan örömmé] kell fogadni és támogatni az ifjúság törekvését a gyakori összejövetelekre, az eszmecserékre, a kölcsönös megismerésre és megértésre. A tudomány és technika sikereinek, évszázadunk legnagyobb találmányainak az alkotó munkát és nem a pusztítást kell szolgálniok, az emberek életének javítását, nem pedig kiirtását kell elősegíteniök. Az emberiségnek és elsősorban önöknek fiataloknak nemcsak jobb életet hozhatnak és kel! hozniok, hanem szellemi életüket is gazdagíthatják. Az önök útján üdvözlöm a világ ifjúságát, sok sikert szeretnék önöknek kívánni a tanulásban és a békés építés terén végzett munkában, hogy növekedjék és felvirágozzék az anyagi és szellemi gazdagság. Munkájuk gyümölcsével és tudásuk legjavával gyarapítsák országuk gazdagságát. A jövő az ifjú nemzedéké. A jóakaratú emberek azt óhajtják, hogyha békés egymás mellett élés elve győzedelmeskedjék, hogy az emberiség megszabaduljon a háború borzalmaitól, hogy az ifjúság minden erejét és képességét a békés alkotó munka mezején az emberiség és haladása szolgálatába állíthassa. Őszinte szívvel kívánom a VII. VIT minden résztvevőjének és a küldötteknek a kitűzött nemes Célok sikeres elérését. N. HRUSCSOV N. SZ. HRUSCSOV: Helyes, béke és barátság! Richard Nixon Moszkvában és Leningrádban Moszkva (TASZSZ). — Richard Nixon, az USA alelnöke és felesége 4 szovjet kormány Moszkva melletti nyaralójában töltötte a vasárnapot. Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és feleségének vendégei voltak. Hruscsov és'Nixon nyilt és nagyon eleven beszélgetést folytattak, melynek során a két államférfi érintette a genfi külügyminiszteri értekezlet napirendjén szereplő jelenlegi kérdéseket, valamint a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit. Hruscsov és Nixon beszélgetése Verőfényes vasárnap. Nixon alelnök és felesége, valamint kíséretük tagjai a kormány nyaralójának parkjában sétálnak. illeti, nyíltan kijelenthetem, hogy nyíltak és közvetlenek és nem agreszszivak. — Más szóval, én és Nixon úr Egy órakor Hruscsoy elvtárs és fe- tudjuk, hogyan beszéljünk a konyha {A béke és a barátság nagy győzelme Bécsben (Folytatás az 1. oldalról) Utána a népek táncai kápráztatták el a bécsi közönséget. A szovjet táncosok gyönyörű nyírfa-tánca, a kínalak zseniális sárkánytánca, a brazilok temperamentumos zenéje lenyűgözte a közönséget. A megnyitó fénypontja volt 1200 ifjú csehszlovák tornász káprázatos bemutatója. A fiatalság minden szépsége, üdesége testesült meg a lányok és fiúk fegyelmezett fellépésében. Talán egy percig sem szünetelt a taps a hatalmas stadionban, melyre már ráborult a nyári éjszaka. A műsor felejthetetlen tűzijátékkal ért véget. A hangszórók bejelentették, hogy vége a műsornak, de a közöjis&g nem mozdult, tapsolt és élteJtfs >a népek közötti barátságot és békéj;. A műsor után a közönség közé keveredve hallgattam az emberek véleményét. Elragadtatással nyilatkoztak a műsorról és kijelentették, hogy részt vesznek a VIT többi rendezvényén is. A vasárnapi megnyitón a fesztivál győzelmet aratott, meghódította a bécsi közönség ' szívét. A bécsi polgári lapok ugyan nem írnak egy szót sem a VIT-ről, szeretnék agyonhallgatni, de fez teljésen lehetetlen. Ma már ezerre emelkedett a VIT-re küldött újságírók száma, akik mindenütt ott szeretnének lenni. Hétfőn teljes lendülettel folytatódott a VIT gazdag programja. A csehszlovák küldöttség három nemzeti találkozón vett részt. Reggel a nyugatnémet ifjúsággal találkoztunk baráti megbeszélésen, délelőtt pedig küldöttségünk a Duna partján a fiatal Iraki Köztársaság ifjúságát látta vendégül. A délutáni órákban a japán fiatalok csoportja jött el hozzánk baráti beszélgetésre. A küldöttek egy része különféle szakmai találkozókon vett részt. Hétfőn az esti órákban megkezdődnék a nemzeti programok, ameíynek egyik nagy érdeklődéssel várt. eseménye a Konzerthausban megrendezésre kerülő csehszlovák nemzeti műsor lesz. Szűcs Béla lesége, majd Kozlov és Mikojan elvtársak, feleségeik és • mások érkeznek a villába. Szovjet és külföldi tudósítók vették körül a szovjet kormány vezetőit és a vendégeket, fényképeztek és jegyeztek. Amikor Hruscsov elvtárs észrevette, hogy az egyik amerikai tudósító buzgón jegyzi minden szavát, megjegyezte: — írja csak, írjaí De helyesen írja, amit hall, mert egyes kollégái éppen nem azt írják, amit hallanak. Az amerikai lapokban például azt írták, hogy a kiállítás megnyitásakor a „jellegzetes" amerikai családi ház konyhájában Nixon úrral folytatott beszélgetésünk során majdnem sértegettük egymást. — Megsértettem-e önt? f— kérdezte Hruscsov elvtárs NixOnt. — Egyáltalán nem, - válaszolta az alelnök. - Sőt, nagyon érdekes beszélgetés volt.. — Akkor tehát írja meg és Cáfolja meg az amerikai levelezők tudósításait, - mondotta Hruscsov elvtárs az amerikai újságírónak. — Igazán nagyon baráti és érdekes beszélgetést folytattunk. Mindketten nyíltan beszéltünk, írja meg, hogy ezt Hruscsov mondotta, Nixon pedig megerősíti. — Ügy van — válaszolta Nixon és hozzáfűzte, hogy még néhány szót szeretne szólni. Természetesen sok és nyílt nézeteltérés van köztem és Hruscsov úr között. Egyben azonban egyetértünk: Ő is és én is igyekszünk őszintén beszélni, az égető kérdések megkerülése nélkül. Mindketten úgy véljük, hogy éppen így, becsületes és nyilt módon kell áthidalnunk nézeteltéréseinket. jfa, — Helyes, ^ jegyezte meg Hnuscsov elvtárs. Nixon folytatja: — Mindig azt mondottam sajtónk képviselőinek, hogy nem szándékom nyilvánosságra hozni a szovjet kormány vezetőivel folytatott nem hivatalos beszélgetéseink tartalmát. Ami azonban a mostani beszélgetéseinket •

A A A A A A A A'

A A A AArArAr***** **** Ar* A * AAAAAA

AAAAAAAAAAA A A A A

A A

AAAAAAAAAA

AAA

A*A A A A A A 'A A A A A A ,<n foglalkoztatottak számát. Még Igy is 1957-ben az Egyesült Államok hivatalos számadatai 2 936 000 munkanélkülit tüntetnek fel, viszont a népszámlálási hivatal 11 568 000 személyről számol be, aki az év folyamán teljesen munka nélkül volt. A MunkaUgyi Minisztérium szerint azoknak a teljes és részleges munkanélkülieknek száma, akik az első időkben munkanélküli-segélyért folyamodtak 10 207 000 volt az 1952-53-as költségvetési évben, 14 790 000 1953-54ben, 13 737 000 1954 - 1955-ben, 11669 900 1955-1956-ban, 14149 000 1957-ben és csaknem 19 millió 1958-ban. A munkanélküliség az Egyesült Államok minden részében széles körben elterjedt, de különösen nagyarányú a krónikus depresszió alatt álló térségekben, amelyek az amerikai sajtóban mint „a gazdasági balsors" térségei ismeretesek. A múltban az Egyesült Államok főleg szén- és textiliparral rendelkező részei szenvedtek legjobban a munkanélküliségtől. A legutóbbi pár évben jelentős munkanélküliség volt megfigyelhető az autó- és traktoripar központjaiban, a vas és acéltérségekben és sok olyan nagy amerikai ipari városban, ahol a potenciális munkaerő növekedése jelentősen túlhaladja a további munkaerőre irányuló igényeket. A legutóbbi néhány évben erős növekedést mutat a munkanélküliség Nagy-Britanniában, abban az országban, amelyet a burzsoá közgazdászok és revizionisták gyakran mutatnak be annak bizonyságaképpen, hogy a kapitalizmusban megszűnt a munkanélküliség és megvalósult a teljes foglalkoztatottság. A hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma Nagy-Britanniában 282 000 volt 1956ban,' 1957-ben 380 000, 1958 márciusában 484 000 és 1959 márciusában 591000 fő. Ezek a számadatok azonban eléggé kicsinyítik a nagy-britanniai munkanélküliség méreteit. Turner, a manchesteri egyetem gazdaság- és társadalomtudományi fakultásának tanára szerint a teljes munkanélküliek tényleges száma a hivatalos számadat kétszerese. Ugyanez a szerző arra is rámutat, hogy Nagy-Britanniában az összes foglalkoztatottak közel 3 százaléka rövidített munkahetet dolgozik. 1958-ban a brit gyáriparban 2 millióval csökkent a munkaórák száma. Míg a kapitalista munkapiacon növekedett az iskolát végzettek utánpótlása, addig a betölthető helyek száma 1955-höz képest 70 százalékkal csökkent. A krónikus munkanélküliség fokozódása a kapitalista országokban sem nem véletlen, sem nem időleges. Ez a kapitalista újratermelés ellentéteinek kiélesedésére vezethető vissza. Olyan tényezők, amelyek a háború utáni első években megállították a munkanélküliség fokozódását, (a militarizmus fellendülése, a megnövekedett tőkegyűjtés, a lakosság improduktív munkában alkalmazott rétegének növekedése stb.) megszűntek hatni. A foglalkoztatottság növekedésének meglassulása, a női munkaerők fokozott növekedése és a szegény- és középparasztok proletarizálódása a legutóbbi néhány évben azt eredményezte, hogy a foglalkoztatottság növekedése elmarad a rendelkezésre álló munkaerő növekedése mögött. Ez olyan tény, amely jellegzetes a kapitalizmus válságának időszakában. A burzsoá közgazdászok azért, hogy a kapitalizmust tisztára mossák a munkanélküliség vádjától, azt szokták állítani, hogy a munkanélküliséget a technikai előrehaladás okozza. Még magát a munkanélküliséget is technológikusnak nevezik. A marxizmus-leninizmus klasszikusai évtizedekkel ezelőtt bebizonyították, hogy a munkanélküliséget nem a technikai előrehaladás, hanem a technika kapitalista alkalmazása okozza. A szocialista országok, ahol a gyors technikai előrehaladás fegyütt jár a foglalkoztatottság állandó növekedésével és a munkanélküliség teljes kiküszöbölésével, ennek szemmellátható bizonyságát adják. A kapitalista országok jövőbeli fejlődésének elemzése okot ad annak feltételezésére, hogy a termelés növekedésének mértéke a legközelebbi néhány évben nem lesz nagyobb, mint amilyen 1953 és 1957 között volt. Sőt esetleg alacsonyabb is lehet. Ha tekintetbe vesszük ezt a körülményt és ezzel együtt a tőke szerves összetételének további emelkedését, feltételezhetjük: nem valószínű, hogy az imperialista országokban az anyagi termelés szférája a nagyobb foglalkoztatottság jelentős forrása lesz a közeljövőben. Joggal hihetjük, hogy a legközelebbi néhány évben a foglalkoztatottság általános mértéke a kapitalista országokban nem fog növekedni, hanem inkább csökkenni fog. A foglalkoztatottság növekedésének elmaradása, összehasonlítva a kapitalista munkapiac utánpótlásával, növekvő irányzatot fog mutatni. Ez a folyamat nem csökkenti a munkanélküliséget, sőt ennek fokozódásához íog hozzájárulni az imperialista országokban. A növekvő munkanélküliség az osztályharc növekedését vonja maga után a kapitalista országokban és súlyos csapást mér a „népi kapitalizmusról" és a „jólét-államról" szóló burzsoá elméletekre, amelyeket a revizionisták használtak fel arra, hogy a dolgozó embereket behálózzák. ban és hogyan dolgozószobánkban — jegyezte meg Hruscsov elvtárs. Szavai általános helyeslésre találtak. A szovjet kormány vezetői és az amerikai vendégek azután elhagyják a nyaralót és a kikötőbe mennek, ahol csónakok várnak rájuk. Fürdőző és sütkérező moszkvaiakkal van tele Moszkva folyó partja. Amikor meglátják a szovjet kormány képviselőit és a vendégeket, elébük sietnek és tapssal üdvözlik őket. Hruscsov elvtárs így szól Nixon alelnökhöz: — Nézze, ilyenek ők, akiket az önök kongresszusa határozatában „a kommunizmus rabszolgáinak nevez!" Hasonlítanak a rabszolgákhoz ? Az emberek közt nagy a derültség. — Nincs szükségünk felszabadítóra,. — mondja valaki Nixon alelnöknek. — Nem vagyunk rabszolgák, mondja egy közepes korú egészségtől duzzadó asszony. Boldogan élünk. Két fiam éppen most végezte el a főiskolát. Remekül élünk. — Kinek van önök közül főiskolai és középiskolai végzettsége? — kérdezi Hruscsov elvtárs. Válaszul kezek erdeje emelkedik fel. " — Hát hideg-e a víz? kérdezi Nixon alelnök. Vidáman válaszolják: — Kitűnő, tartson velünk! Hruscsov elvtárs bemutatja s moszkvaiaknak az alelnök feleségét, majd dr. Milton Eisenhowert, az USA elnökének fivérét. A moszkvaiak őket is szívélyesen üdvözlik. A szovjet kormány vezetői és a vendégek csónakon hoszabb sétára indulnak a Moszkva folySn. A folyó partjait teljesen ellepik az emberek. A vendégek figyelmét leköti az a sok magángépkocsi, melyen a moszkvaiak jöttek ide pihenni. Amint a partonállók a csónakban észreveszik a szovjet kormány vezetőit, szívélyesen üdvözlik őket. A csónak megáll. Hruscsov elvtárs bemutatja az amerikai vendégeket a moszkvaiaknak. A folyó fölött meszszire hangzik az éljenzés: „Éljen a szovjet-amerikai barátság! Hurrá!" Nixon alelnök oroszul mondja: „Béke és barátság!" Hruscsov elvtárs megjegyzi: „Helyes, béke és barátság! Sőt természetesen még több is: az idegen területen fekvő katonai támaszpontok Hruscsov és Nixon beszélgetésén szovjet részről jelen volt A. t. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese. V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, G. A. Zsukov, 1 külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnöke. Amerikai részről a megbeszélésen jelen volt Dr. Milton Eisenhower és L. J, Tomphson, az USA szovjetunióbeli nagykövete. felszámolása. Máskülönben sem a béke, sem a barátság nem biztosítható igazán". A moszkvaiak viharos tapssal fogadják Hruscsov szavait. Majd éljenzik az amerikai ifjúságot s a közös barátságot. Közben megjegyzések hangzanak el az amerikai kongresszus határozatáról. A moszkvaiak szükségesnek tartják figyelmeztetni Nixon urat, hogy a sértő határozat nem felel meg sok amerikai tényező szavainak, hogy békében és barátságban akarnak élni a Szovjetunióval. Ezután újra, meg újra felzúg az éljenzés: „Béke és barátság!", „Éljen a béke!" A sétacsónakázás véget ért. A moszkvaiak összegyűltek a kikötőben és szívélyesen búcsúztatták a szovjet kormány vezetőit és az amerikai vendégeket. Miután visszatértek a villába, ebédet adtak Nixon alelnök és kísérete tiszteletére. Az ebédnél és ebéd után is folytatódott az élénk, nyílt beszélgetés. Szó esett a genfi külügyminiszteri értekezleten tárgyalásra kerülő kérdésekről és a szovjet-amerikai kapcsolatokról. A szovjet kormány vezetői estefelé búcsút vettek az amerikai vendégektől, további kellemes utat kívánva nekik. * * * Richard Nixon, az USA alelnöke és felesége hétfőn délelőtt Milton Eisenhowernek, az amerikai elnök fivérének, George Allennak, az amerikai tájékoztató szolgálat igazgatójának, H. G. Rickover altengernagynak és további hivatalos személyiségeknek kíséretében Moszkvából Leningrádba utaztak. A repülőtéren a Szovjetunió és az OSZSZSZK legfelső tanácsainak képviselői, a leningrádi városi tanács képviselői és az újságírók fogadták. Richard Nixon nyilatkozata Név/ York (TASZSZ) — Az Associated Press sajtóügynöksége Moszkvából jelenti, hogy Richard Nixon, amerikai alelnök Hruscsov elvtárssal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével folytatott vasárnapi beszélgetés után a következő nyilatkozatot tette: „Az alelnöknek az a nézete, hogy összejövetelünk hasznos volt, mivel lehetővé tette, hogy nyugodt és objektív légkörben nyíltan és alaposan vitázzunk. Az alelnöknek továbbá az a nézete, hogy a vita az adott idő keretein belül teljesen és maradéktalanul kimerítette a legfontosabb kérdéseket." AFRIKA FÜGGETLENSÉGÉÉRT Párizs (ČTK) - Amint a Francé Presse bamaki (szudáni köztársaságbeli) tudósítója jelenti, a városban július 25-én megkezdődött a Fekete Afrika Dolgozói Szövetsége főtanácsának. első ülésszaka. Az ülésen részt vettek Szudán, Szenegál, Felső Volta, Guinea, Mauritánia és Nigéria küldöttei, valamint sok vendég, többek között az ifjúsági nőszervezetek képviselői Az ülés megnyitásakor Diallo Abdouelae, Guinea követe kijelentette: „Hatásosabban kell megszervezni mozgalmunkat, hogy Afrika függetlenségéért és egységéért folytatott harc eszközévé változtathassuk. Ami feladatunk az, hogy az afrikai nemzetek erőit a függetlenség kivívására mozgősísuk." Mamadu Keita, a Szudáni Köztársaság belügyminisztere kormányának nevében kifejezte teljes támogatását a Fekete Afrika Dolgozói Szövetségének és hozzáfűzte: „Mindent meg kell tennünk, hogy a mi Afrikánkat felszabadítsuk és kiépítsük." A négy nagyhatalom külügyminiszterei a genfi tárgyalások egyik szünetében. (Foto: Zentralbild) ÜJ SZŐ 3 * 1S5Ö- Július $*