Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-26 / 205. szám, vasárnap

Vita a „jellegzetes" amerikai házikóról Richard Nixon, az USA alelnöke K. J. Vorosilov elvtárssal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökével beszélget. (TASZSZ felvétele) (Folytatás a 3. oldalról) natjuk és soha sem lesz, — figyelmeztet Nyikita Szergejevics. Ezzel nálunk pórul járnak. Önöknek is van valamijük, nekünk is van valamink, és még hozzá jobb, mint az önöké. Nem volna talán jobb, ha barátok lennénk? Mi jóban akarunk lenni Amerikával és a többi országgal is. Jobb lesz tehát, ha abbahagyjuk a diktátumról és ultimátumról szóló beszédeket. Elvégre nem fogjuk döglött macska farkát húzogatni. Tetszik, ahogy beszél •— jegyzi meg Nixon. — Nálunk az Egyesült Államokban bizonyára kiváló szónok lenne. >—. Meghúztam a döglött macska farkát, hogy élénkké tegyem a beszélgetést — tréfál Nyikita Szergejevics. De az igazi macska, amelyet döglötten szeretnénk látni, az idegen területen elhelyezett katonai támaszpontok. Aki megőrzésük híve — ellensége a békének. Aki felszámolásukat követeli — a béke híve. Mi felszámoltuk katonai támaszpontjainkat, lényegesen csökkentettük fegyveres erőink létszámát és véget akarunk vetni a háború súlyos örökségének: békeszerződést akarunk kötni Németországgal és fel akarjuk számolni a nyugat-berlini megszállási rendszert. Ha mindezt megtesszük, biztosítjuk a békét és nem kell a döglött macska farkát húzogatnunk. Nixon azt kérdezi Hruscsovtól, nézete szerint elérhető-e siker a genfi értekezleten. :— Természetesen. Hisz nem dobunk ki feleslegesen pénzt Gromiko külügyminiszter genfi tartózkodására. Gromiko elvtárs legény a talpán, nemrég tüntettük ki Lenin-renddel. A tárgyalások résztvevőinek azonban együtt kell múködniök, hogy sikeres legyen a genfi értekezlet. A béke vagy háború kérdése nem olyan kérdés, amelyről vitázni és alkudozni lehetne. Nem kedvezne az ügynek. E kérdésre az egyedüli lehetséges válasz: béke. -- Azt mondják, Gromiko úr hasonlít rám, — jegyzi meg tréfásan Nixon alelnök. — De csak külsőleg — válaszolja ugyanolyan hangnemben Nyikita Szergejevics és újra visszatér a genfi értekezlethez. — Ha az értekezlet sikerét óhajtják, akkor ne ijesztgessenek minket zsákutcával. Ez épp olyan céltalan,' mint a diktátum. Hruscsov elvtárs kezet szorít egy idősebb amerikai nővel, aki működésbe hozza a konyhaberendezést. — Köszönöm, hogy lehetővé tette ezt a konyhai vitát. Nyikita Szergejevics a „jellegzetes" amerikai házikó kijárata előtt két szovjet ifjúra hívta fel Nixon úr figyelmét. — Nézze csak, micsoda sasok í Ha ilyen sasok vannak nálunk, kormányunknak semmilyen fenyegetéstől nem kell tartania. Nézze figyelmesebben, olyanok ők, mint a rabszolgák? Az USA-ban megtartják az ún. „rabnemzetek hetét". Hát rabszolgák ezek? — Nyikita Szergejevics, mi ezt a szót teljesen elfelejtettük, még azt is, mit jelent — mondják mosolyogva az orosz fiatalok. Nixon úr viszont az itt álló két fiatal amerikaira mutat. — S a mi sasaink talán rosszak? — Éppen ezért, kell hogy barátok legyenek. Mennyi szépet alkothatnának együtt! - feleli Hruscsov elvtárs. Mi történt a danyilovói kolhozpiacon ? Moszkva (ČTK) A szombati moszkvai lapok beszámolnak a moszkvai danyilovói kolhozpiacon történt következő esetről: Nixon amerikai alelnök a kíséretében levő személyek csoportjával reggel 7-kor megjelent a piacon. Az amerikaiak egy fehérköpenyes férfit láttak a piac látogatói között és beszélgetésbe elegyedtek vele. Vaszilij Szmahtyin volt, a piac húsellenőrzési állomásának dolgozója. Nixon kérdezősködött munkája' felől és valamit mondott a mellette álló egyik amerikainak. Az amerikai százrubeles bankjegyet vett Amerikai kormányzó a Szovjetunióról New York (ČTK) — Róbert Meyner, New Jersey állam kormányzója a Szovjetunióból visszatérve kijelentette, hogy a szovjet nép nem akar háborút. A Szovjetunióban — mondotta — egyetlen olyan ember sincs, aki a múlt háborúban ne vesztette volna el valamelyik hozzátartozóját. „Azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy a szovjet nép békét akar" — fűzte hozzá Meyner kormányzó. Halálra ítélték az iraki összeesküvés vezéreit Bagdad (ČTK) - Bagdadban közölték az iraki katonai bíróságnak Rasid Ali Kajláni és társai felett hozott ítéletét, akik 1958. december 9-én megkísérelték az Iraki Köztársaság kormányának megdöntését. Rasid Ali Kajlánit és unokaöccsét. Mubdír Kajlánit, aki az összeesküvésben főcinkosa volt, kötél általi halálra ítélték. Az ítélet indokolásában rámutat arra, hogy az összeesküvés célja a feudalizmus visszaállítása volt Irakban. Rasid Ali Kajláni már 1941-ben egy nácibarát összeesküvés vezére volt és akkor az iraki kormány miniszterelnöke lett elő és Szmahtyinnak nyújtotta. Nixon úr közben megjegyezte: „Vegye el." " Vaszilij Szmaiityint meglepte az amerikai vendég eljárása és visszautasította a pénzt. — Felháborított az amerikai könyöradomány — írta Szmahtyin a Trud szerkesztőségének. Kértem, tolmácsolják az alelnöknek, nincs szükségem a pénzére, és hogy ez sértő és tisztességtelen. Tudom, mint a többi szovjet ember, hogy az óceán túlsó partjáról érkezett vendégek azért jöttek, hogy megismerkedjenek hazánkkal, életünkkel és munkánkkal — írja Szmahtyin. De így ismerkedjünk meg és vegyük fel a jő kapcsolatokat? — jegyzi meg Vaszilij Szmahtyin. Herter „villámlátogatáson" Nyugat-Berlinben Berlin (ČTK) - Herter amerikai államtitkár a genfi értekezlet szünetjét hatórás „villámlátogatásra" használta fel Nyugat-Berlinben, ahova szombaton délelőtt Norstad tábornoknak, a NATO főparancsnokának külön repülőgépén érkezett. Herter államtitkár Brandt nyugatberlini főpolgármester meghívására utazott Nyugat-Berlinbe. A DPA nyugat-németországi hírügynökség véleménye szerint Herter látogatása a jelenlegi helyzetben politikai demonstrációnak tekinthető. Rakétával a jégverés ellen Moszkva (ČTK) - Kelet-Grúzia felett a szovjet gyakorlatban első ízben alkalmaztak rakétákat a jégeső elhárítására. A rakétákat ezüst-jodiddal töltötték meg és segítségükkel sikerült elkergetni a jégesőfelhőket. A jégeső a hegyekben hullott le, ahol nem okozott különösebb kárt. Ezzel sikerült megmenteni Grúzia hatalmas szőlőültetvényeit. Egy nagy összeesküvés kjs eredményei A genfi értekezlet kilencedik hetének küszöbén A múlt hét eseményei igazolják, hogy az imperializmus szélsőséges erőinek elég hatalmuk van ahhoz, hogy újabb feszültséget és veszélyes helyzetet idézzenek elő, noha világszerte általánosan szorgalmazzák az új nemzetközi kapcsolatok megteremtésének és a hidegháború megszüntetésének politikai irányzatát. Ez a háttere a kérdések békés rendezése ellen indult újabb kampánynak, mely összefügésben áll a genfi külügyminiszteri értekezlet legutóbbi fejleményeivel. Figyeljünk meg egyes jellegzetes körülményeket! Július elején, a genfi értekezlet szünetében az amerikai atomerőbizottság köreiben vita indult arról, végrehajtson-e az USA további atomrobbantásos sorozatot, azzal az ürüggyel, hogy „tudományos kutatásról" van szó, melynek célja egyengetni az atomkísérletek beszüntetése felett gyakorlandó ellenőrzés rendszeréről szóló egyezmény megkötését. Befolyásos amerikai körök erősen törekedtek egy olyan követelmény érvényesítésére, amely következményeiben szükségképpen negatívan befolyásolta volna a három nagyhatalom atomkísérletek beszüntetéséről szóló tárgyalásainak eléggé reményteljes lefolyását, mivel jelt adott volna ilyen kísérletek végrehajtására a másik oldalon, persze a védelmi előkészületek érdekében. Az említett szélsőséges körök követelése nem érvényesült egészen és az USA Atomerő Bizottsága végül elhatározta, hogy az említett célból végrehajt bizonyos robbantásokat, de korántsem atomrobbantásokat, hanem csak hagyományos robbanóanyagokkal végzett robbantásokat. A genfi értekezlet szünetében az imperializmus szélsőséges támadó erői nemzetközileg együttműködve megkísérelték az Északatlanti Szövetség Kormányfői értekezletének összehívását, hogy világviszonylatban megtárgyalják „a Nyugat további taktikáját". E sakkhúzás értelme kezdettől fogva világos volt. Az USA ultrareakciós erői befolyásos franciaországi és angliai, de elsősorban nyugatnémet köröktől támogatva és velük karöltve a Kelet és a Nyugat tárgyalásai ellen irányuló kötelező kollektív döntést akartak rákényszeríteni a NATO tanácsára. Arról volt sző, hogy továbbra is igazolják a régi hidegháborús politikát, az erőpolitikát, mely lehetővé teszi Nyugat-Németország atomfegyverzésének befejezését és az amerikai rakétatámaszpontok nagyszabású programjának befejezését világszerte. Még ez a sakkhúzás sem sikerült egészen. A genfi értekezlet ismét összeült és megbízható értesülések szerint a háromhetes szünetben az angol kormánynak sikerült legalább két neves amerikai egyéniség, Eisenhower és Herter nézeteit összeegyeztetni a Nyugat és a Kelet további tárgyalásainak szükségességére vonatkozó saját nézeteivel. Herter- tekintélyes angol lapok híreire utalva — akkor nemcsak az össznémet bizottság megalakításának eszméit, hanem egyenlő összetételének elvét is elfogadta. A bonni emlékirat Az Adenauerral folytatott szigorúan bizalmas tárgyalásokon tárgyaltak arról a kérdésről, hogyan folytassák tovább az offenzívát a világviszonyok folyamatban levő rendezése ellen. Az összejövetel első gyakorlati eredménye az az emlékirat volt, amelyet a bonni kormány MacCloy bonni látogatása végén közvetlenül a genfi értekezlet munkájának újból való megkezdése előtt az USA, Anglia és Franciaország kormányához intézett. Az emlékiratot sebtiben dolgozták ki és oly gyorsan küldték el, hogy Herter még egyáltalán nem tudott róla, mikor elhagyta Washingtont és csak az úton, illetve Genfben ismerkedett meg tartalmával és szerzett róla egyáltalán tudomást. Az emlékirat elküldésével egyidejűleg figyelmeztetést kaptak, hogy lényegesen fokozzák az angol kormányra gyakorolt nyomást. A genfi tárgyalások első részében az angol kormány képviselte a legrugalmasabb álláspontot. Sőt mi több, a szélsőséges erők az USA állami departementjében, az amerikai külföldi képviseleti hivatalokban és közvetlenül az USA genfi küldöttségében is mozgósították híveiket. Nyílt titok, hogy Christian Herter egyáltalán nem tartja szilárdan „kezében" hivatalát. Államtitkári tisztségének átvétele után nemsokára Genfbe utazott itt hat hetet töltött, majd rövid otthoni látogatás után ismét visszaért. „Dulles árvái" közben saját szakállukra ténykednek az állami departementében. Herter pozíciója nagyon bizonytalan', de épp o'.yan bizonytalanok a nézetei is. E nyomásra mesterségesen kialakított helyzetben kellő meghallgatásra talált a bonni emlékirat. Helyénvaló megismételni, mit is tartalmazott. A bonni kormány bírálja a nyugati hatalmakat azért, mert a genfi értekezlet első szakaszában megengedték a „csomag" kibontását és így elszigetelték a berlini kérdés megtárgyalását a „csomag" többi tartalmától. Ez állítólag helytelen volt, mondja az okirat szövege. Közismert tény. hogy egyedül ez' az eljárás tette lehetővé az értekezlet gyakori tárgyalásait. Az emlékirat szerzői nyilvánvalóan ellenzik. Csak egy fontos a számukra: az értekezlet telje csődje. Az emlékirat az említett fenntartással él a Nyugat-Berlinre vonatkozó, június 16-án előterjesztett nyugati javaslatokkal szemben is. E javaslatban, amely bizonyos pozitív elemeket is tartalmazott, csak azt tartják jónak, hogy az ENSZ különleges apparátusának. egész Berlinre kiterjesztett ellenőrzését követeli. A bonni kormány a nyugati hatalmakhoz intézett emlékiratában végül kategorikusan kijelenti, hogy nem egyezik bele a németek egymásközti politikai tárgyalásainak egyetlen formájába sem és követeli, hogy az USA, Anglia és Franciaország utasítsák vissza az értekezleten az össznémet bizottság javaslatát, amelyet Nyugat terjesztett elő az értekezlet kezdetén. Az emlékirat csak azt a lehetőséget engedi meg, hogy a belső német problémákról folyó megbeszéléseket hagyják a négy nagyhatalomra és hogy a németek kizárólag mint tanácsadók szerepeljenek a megbeszéléseken. A folyó hó 20-i bonni bizalmas okmányban kibővített emlékirat szövegében már szó sincs a bonni kormány további követeléseiről, csupán azt a látszatot erősíti meg, hogy nem más, mint utólagosan módosított okmány. Üjságírókörökben azonban jól tudják, hogy a bonni kormány további akciókat is követelt a nyugati hatalmak részéről. Mindenekelőtt követelte, hogy utasítsák el a Nyugat-Berlinről folytatott további tárgyalásokat és vessenek véget az értekezletnek azzal, hogy megvádolják a Szovjetuniót, hogy „nem hajlandó" valamilyen megoldásra jutni. Ezzel a német problémákat teljesen kizárták a Nyugat és a Kelet tárgyalásaiból, és a bonni kormánynak mi sem állna útjában, hogy megvalósítsa teljes, atom- és rakétafegyverkezési tervét. A bonni kormány javasolta, hogy a nemzetközi közvéleményt a Nyugat „jóindulatának" bizonyos illúziójával altassák el, javasolta a nyugati hatalmaknak, hogy nagy zenebonával ajánlják a Szovjetuniónak a kormányfői értekezlet megtartását a következő programmal: nemzetközi kereskedelem, lefegyverzés és Közép-Kelet. Nem kell fejtegetnünk, mi lenne e tervezet sorsa a genfi értekezlet megfontolt szétzüllesztése után. Az emlékiratot illetően ennyit. Megjegyzendő még, hogy a bonni kormány később „a beavatott újságírók"-nak szánt okmányból mindent kivont, ami túl szembetűnően felforgató szándékú volt, vagy amit a nyugati hatalmak visszautasítottak. Az emlékirat és a szélsőséges erőknek az emlékirat körül indított kampánya ennek ellenére nagyon negatív szerepet játszott a genfi értekezlet újból megkezdődött tárgyalasának első napjaiban. Más „beavatkozások" Ezzel még koránt sem ér véget számadásunk. Említést érdemcinek további megvalósult akciók is. így pl. az USA állami departementjében Herter távollétében vulgárisan „átdolgozták" ' Harriman és Hruscsov elvtárs beszélgetésének feljegyzését és így bocsátották a világsajtó rendelkezésére. A feljegyzést úgy módosították, hogy „a szovjet támadó szellem" és a rendes megegyezéssel szemben megnyilvánuló hajthatatlanság látszatát keltse. E módszerek azonban oly szégyenteljesek voltak, hogy Harrimant is visszautasításra j késztették. 1 Megjegyzendő, hogy a „rabnépek hetének" provokatív akcióját is idóbelileg szándékosan állították be. Még egy politikailag tapasztalatlan egyénnek is tisztában kell lennie azzal, hogy ennek az akciónak nem lehet más értelme, mint a nemzetközi légkér mérgezése, a feszültség kiélezése és így Adenauer s barátainak a „munkájához" megfelelő talaj előkészítése külföldön. Említést érdemel az is, ami Eisenhower amerikai elnök környezetében játszódik le. Ez persze önálló fejezet lenne, mert Eisenhower világpolitikai beavatkozásainak kulisszái mögötti tér bonyolult és aránylag kevésbé ismert. Eisenhower, akiről ismeretes, hogy szívesen fejezné be karrierjét, valamilyen pozitív, békés cselekedettel, nagyon ellentétes szándékú erők befolyása alatt áll. Ezért előfordul, hogy Eisenhower nyomásukra gyakran nagyon negatívan avatkozik be a nemzetközi fejlődésbe. így történt, hogy akkor, amikor a béke ellenségei megindították a genfi értekezlet elleni összeesküvésüket, Eisenhower még szította a tüzet. Ha nem nyilvánosan, akkor zárt ajtók mögött. Az USA állami departementje, amelyet most Dillon reakciós bankár irányít, pl. a múlt héten kritikus pillanatban olyan hírt bocsátott szárnyra, hogy az elnök teljesen negatívan értékeli a genfi helyzetet és egyáltalán nem érdeklődik a kormányfői értekezlet iránt. , Az eredmények gyengék Fő vonásokban ezek azok a körülmények, amelyek leginkább jellemzik a szélsőséges erők összeesküvését a genfi megegyezés kilátásai ellen. Adenauer mindent egy kalap alá vesz. S az eredmények? Genfben a már ismert tényekben mutatkoztak meg. A nyugati miniszterek szembehelyezkedtek a németek egymás közti tárgyalásaival és új kampányt indítottak, hogy nyomást gyakoroljanak a szovjet küldöttségre. Világos, hogy ez épp oly célszerűtlen, mint az előző. Senkinek és semminek sem használ. A másik eredmény abban nyilvánul meg, hogy az angol kormány kombinált támadás hatására feladta eredeti álláspontját és inkább ahhoz alkalmazkodott, amit Adenauer követelt. A Daily Express csütörtöki jelentése szerint Macmillan szövetségeseinek nyomására kénytelen volt felülvizsgálni a csúcsértekezlethez eddig elfoglalt álláspoiUját. Az összeesküvés szerzői e napokban mérlegelik akcióikat. Elmondhatjuk, hogy bizonyos kézzelfogható eredmények ellenére gyenge a mérleg. A genfi értekezlet folytatódik. Sőt a pénteki sajtó megállapítja, hogy a nyugati diplomaták körében már nincs szó „gyors befejezéséről". A miniszterek újabb magántalálkozókat jelentettek be. Richard Nixon Moszkvába utazott és Bonn nagy nyugtalanságára kijelentette: „Sohasem felejti el a szovjet hadsereg katonáinak hősi bátorságát és áldozatait. A szovjet katonák szövetségeseink voltak a második világháborúban". A nemzetközi kapcsolatok fejlődésének alapvető, döntő tényezőjét jelentő általános erőviszonyokon kívül a szélsőséges erők olyasmit segítettek leküzdeni, hogy Anglia és az USA választások előtt áll, és harci kürtök rivalgása közepette egyetlen párt sem akar választási kampányt kifejteni. Az emberek békét, tárgyalást és barátságot akarnak, s a nyugati politikusoknak legalább kifejezési eszközeikkel ehhez kell alkalmazkodni. A genfi értekezlet ezért olyan feltételek közepette lép kilencedik hetébe, melyeken az összeesküvés mit sem változtatott. A legutóbbi évtizedben világviszonylatban bekövetkezett változások után végre a nyugati poétika megváltozásának kell következnie. Egyes nyugati miniszterek időnként kísérteteknek minősítik a tényeket. Az egyedüli rémítő kísértet azonban az erőpolitika. A fehér lepelbe burkolt kísértetek azonban csak saját magukban keltenek félelmet. A nagy összeesküvésnek elsősorban azért volt kevés eredménye, mert a mai világhelyzetben a Nyugatnak nem kevésbé, mint Keletnek tárgyalásra és a vitás nemzetközi kérdések fokozatos megoldására van szüksége. A békebontók „dicsősége" átmeneti éš részleges sikereik ellenére hanyatlik. Most még hatalmasak, de nem mindenhatók. Minden esetre bizonyos megoldás elkerülhetetlen. Még akkor is, ha nagyon türelmesen kell rá várnunk. JIRl HOCHMAN ÍĹ

J

J SZÖ 4 * 1959. július 21.