Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-25 / 204. szám, szombat

A nagy filmfesztivál előtt Augusztus 3-án felvonják árbocaikra a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál jelvényével díszített zász­lókat. Ezen a napon nyitják meg ünnepélyesen a filmfesztivált a luzsnyiki Lenin Stadion SportpaíÖ"-' tájában. A filmeket a Kreml Színházban mutatják be. A fesztivál célja — amint az eddigi közlemények­ben olvashattuk —: megjutalmazni a legjobb film­alkotásokat, továbbfejleszteni a különböző országok filmművészei közti együttműködést, megszilárdítani a népek közötti barátságot. A filmfesztivál jelszava: Humanizmus a filmművészetben, béke és barátság a népek között. A Moszkvai Filmfesztiválon minden, országnak jo­ga van egy nagy játékfilmet és két rövidfilmet be­mutatni. A fesztivál zsűrijébe a különböző országok filmművészetének kimagasló képviselői kerülnek. Harminckilenc ország, máris közölte, hogy elfogadja a meghívást, és részt vesz a fesztiválon. Három or­szág nem hivatalosan vesz részt, s csak egyes film­cégekkel képviselteti magát. Ezek az országok a Né­met Szövetségi Köztársaság, Argentína és Libanon. Az Egyesült Államok filmjeit versenyen kívül mu­tatják be. A fesztiválon több mint negyven ország filmjeit vetítik majd le. A moszkvai fesztiválon részt vesznek a fejlett filmgyártással rendelkező országok épp úgy, mint az olyan országok, ahol a filmgyártás még nagyon fia­tal. Az indiai, olasz, francia, japán filmeken kívül láthatjuk majd Bolívia, Guinea, Irak és Tunisz film­jeit is. A szervező bizottság tiszteletbeli vendégként nagy csoport kimagasló művészt, művészeti vezetőt hí­vott meg a fesztiválra. Köztük van Todor Dinov, a Bolgár Filmművészek Szövetségének titkára, Ar­thur Watkins, Nagy-Britannia filmproducerei szö­vetségének elnöke, Floris Luigi Ammanati, a velen­cei filmfesztivál igazgatója, Konstantin Prisnja ro­mán művelődésügyi miniszterhelyettes, Jacques Flaud, a francia filmközpont főigazgatója, Abel Gance rendező, Nicole Courcel filmszínésznő, Dawn Adams, Georges P. Frogesre, a filmproducerek nem­zetközi szövetségének elnöke, stb. Számos országból delegáltak képviselőt a zsűribe. Ausztriát Holm Welte, Magyarországot Nádasdy Kálmán, Hollandiát Joris Yvens, Indiát Imal Roj, Lengyelországot Jerzy Toeplitz képviseli. A fesztivál ideje alatt a vendégek megismerkednek a szovjet főváros nevezetességeivel, a moszkvai filmgyárakkal, a szovjet filmművészekkel. A vendégeknek bemu­tatnak számos olyan kiváló szovjet filmet, amelyet ed­dig még nem játszottak külföldön. Augusztus 15-én a Film Napja alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeznek. A szovjet filmművészek tevékenyen készülnek most a vendégek fogadására. Remélik, hogy a moszk­vai fesztivál hagyományossá válik és hozzájárul majd az igazán demokratikus, humanista és művészi filmgyártás elveinek megszilárdításához. Jelena Baumann, a Szovjetszkaja Kultúra munkatársa Ludwig Turek: IDOMÍTÁS Sport a képzőművészetben A sport az ókorban az antik mű­vészet elsőszámú ihlető forrása volt. Gondoljunk csak Miron „Diszkoszve­tőjére", Polikleitosz „Doriphorosz"­ára, vagy az ephezoszi atléta-szobor­ra, és mindjárt megértjük, milyen fontos szerepe volt a testnevelésnek a görög művészetben. Ismerve a mű­veket, azt is el tudjuk képzelni, hogy mennyi időt tölthettek a görög szob­rászok a gimnáziumokban atléták mozdulatainak tanulmányozásával. Ez az érdeklődés érthető is, hiszen a mozgás a legszembetűnőbb életmeg­nyilvánulás, és így az életből fakadó, '--az élettel foglalkozó művészet nem mellőzheti. A sport esetében a ritmi­kus mozgás, — amely már egymagá­ban is esztétikai értéket jelent —, kultivált emberi testtel van kapcso­latban, amely a szépség, — mint fo­galom kifejezésének további lehető­ségeit rejti magában. Mindezek elle­nére sajnos megállapíthatjuk, hogy művészeinknél jelenleg, a sporttal foglalkozó alkotásokat szinte kurió­zumként könyvelhetjük el. Ezt a hiányt részben pótolja az a kiállítás, amely keretében két mű­vész, Greiner Szibill és Jozef Mazan mutatják be sporttematikával foglal­kozó műveiket. Sajnos, az elégtelen propaganda következtében csak ke­vesen tudtak az említett tárlatról, pedig az valóban megérdemelné a nagyközönség figyelmét. Különösen Greiner művésznő alko­tásai, — ezek a dinamikus rajzok, és pasztellvázlatok — jogosultak az érdeklődés fölkeltésére. A művésznő figyelmének központjában mindig a mozgás, a lendület és az ezzel kap­csolatos ritmus pillanatnyi megörö­kítése állt. Ismertük eddigi vázlatait, melyeken különféle táncok és tánco­sok jellegzetes mozdulatait ragadta meg, de csak most nyílott először alkalom arra, hogy részletesebben, ­egy önálló kiállítás keretén belül is­merkedjünk meg alkotásaival. Mun­káiban megörökítette az utóbbi évek jelentősebb sporteseményeit. Eddigi fő érdeklődési köréhez, a tánchoz aránylag közelálló motívumokhoz nyúlt, amikor a műkorcsolyázó Euró­pa-bajnokság pillanatait örökítette meg. Képein valóban megmaradt az elegáns mozdulatok minden szépsége, A CSISZ nagyszelmenci helyi szer­Jvezetének színjátszói a napokban nagy sikerrel mutatták be Gárdonyi Géza A bor című színművét. A da­rabot Balogh István tanította be, s munkájáért a szereplőkkel együtt minden dicséretet megérdemel. (n. m.) * A Csallóközaranyosi Nyolcéves Magyar Tannyelvű Középiskola kultu­rális csoportja a minap az aggok otthonában lépett fel egy jól sikerült kulturális műsorral. Az otthon lakói nagy tetszéssel és örömmel fogadták a fiatalok jól összeállított műsorát. (cs. m.) * ­1 4 Párkányi Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskola tantestülete a napokban jól sikerült kultúrműsort rendezett a helyi művelődési otthon­ban. (p. j.) * Leon Kruczkowsky, a közismert lengyei író befejezte drámáját, amelynek „A szabadság első napja" a címe. A darab cselekményének színhelye Németország, a háború utolsó napjaiban. Főszereplői lengye­lek. akiket német fogságban ért a zabadulás. A DEFA Filmgyár sorra megfilme­síti Brecht műveit, a nemrég nálunk járt Berliner Ensemble művészeinek előadásában. Ebben az évben a Cou­rage anyó filmváltozata készül el. egy pillanatban megörökítve a len­dületes mozdulatok egész sorozatát. Ez a lendület és elegancia van meg a „Gilletti" elnevezésű rajzban. A Ro­manov-táncospárt bemutató pasztell­vázlat kitűnően fejezi ki a két táncos mozdulatainak kicsiszolt összjátékát. A vázlatból szite kicsendül a zene ritmusa, melyet pontosan követnek a kifinomult mozdulatok. Az egyes műveknél, annak ellenére, hogy gyors vázlatjellegűek, igényes kom­pozícióról és harmonikus színmegol­dásról is beszélhetünk. Itt említhet­jük föl a „Karikás lányok", továbbá a „Fölvonulás a Spartakiádra" elne­vezésű vázlatokat. Az ejtőernyős világbajnokság ese­ményeinek megörökítésével szintén értékes alkotások születtek. A ma­gasból aláhulló színes sjtőernyők csoportosításával rajzain a pillanat nagyszerűségének megfelelő formai monumentalitást is sikerült elérnie. A „Súlydobó" elnevezésű vázlatában ť .. A világ könyvkiadásának egyötöde, vagyis 1,1 milliárd kötet a Szovjet­unióban került kiadásra. 1963-ig ez a szám eléri majd az 1,6 milliárd példányt. * Anna Frank naplóját Arkansas ál­lamban egy újsütetű fajvédő egyesü­let fekete-listára tette, mint a nyil­vánosság érdekei ellen irányuló mű­vet. * Maxim Gorkij és Lev Tolsztoj szép­irodalmi műveit fordították legtöbbet idegen nyelvekre, amint ez az UNESCO statisztikai kimutatásaiból kiderül. Makszim Gorkij születésé­nek 91. évfordulója alkalmából Moszkvában „Gorkij Művei Idegen Nyelven" címmel kiegészítő kötetet adnak ki — a 44 különböző nyelven megjelent 6470 kiadásáról — a nagy író összes műveihez. * Dramaturg-könyvtár címmel rend­kívül értékes sorozatot ad ki a Moszkvai Művészeti Kiadó. Tíz év alatt mintegy száz kötetnyi színda­rabot jelentet meg a klasszikus és mai irodalom legkiválóbb alkotásai­ból. * A Weimari Goethe Múzeum újabb emléktárgyakat szerzett meg a nagy író egykori hagyatékából. A tárgyak között szerepel egy szekrény ­amelyet Adele Schoppenhauer képmása díszít — továbbá egy értékes fest­mény, antik kerámiák és könyvek. Greiner Szibill két rajza az izmok és értelem maximális össz­pontosításának pillanatát örökítette meg. Figyelmét természetesen nem ke­rülte el sem a jégkorong-világbaj­nokság, sem pedig a Csehszlovákia — Írország labdarúgó-mérkőzés, amikor a kapuk előtt lejátszódó d "ámai pil­lanatokat, vagy pedig az egyes játé­kosok jellegzetes vonásai; vetette papírra néhány lendületes vonallal. Vázlatszerű, takarékos kifejezési formája párhuzamban van a tarta­lommal és megfelel a moz lulatsoro­zatok pillanatnyi megörökítésének. A kiállítás másik része — amelyen a sporttémák szobrászati alkotásokban tükröződnek, — sajnos alacsonyabb színvonalú. Az egyes munkák, („Ke­rékpáros"-plakett, „Labdarígó", „Ko­sárlabdázók"), ha nem i:> állítjuk rögtön, hogy a giccs határát súrolják — de elnagyolt, kevés ízléssel meg­alkotott munkák benyomását keltik, amelyeket inkább tarthaturk tömeg­cikként gyártott emléktárgynak, mint színvonalas művészi alkotásoknak. Néhány mű azonban mégis bizonyítja, hogy a szobrásznak vannak képessé­gei színvonalasabb müvek étrehozá­sára is. Az „Asztaliteniszező" elne­vezésű műve nagyon jó -nozdulat­megfigyelésről tanúskodik, a „Birkó­zókat" pedig az érdekes kompozíció következtében említhetjük pozitív példaként. Mindenesetre a kiállítás­nak ebben a részében a művek io_é­nyesebb összeválogatása az ügy elő­nyére vált volna. Jankovich Imre A Rajna balpartjának egy kopár pontján tucatnyi nehéz amerikai gép­kocsi állt meg egy terjedelmes, több löréssel ellátott betonjedezék közelé­ben. Magasrangú USA-tisztek gyüle­keztek itt, hogy egy véletlenül nagy fontosságú eseménynek lehessenek ta­núi, Sót, egy cingár, fehér kefebaj­szos öreg generális olyan megjegyzést is tett, hogy amit itt néhány perc múlva látni fognak, az a legjobb lesz, amit ezen a téren a világ nyújthat Feszülten figyeltek az urak a folyam másik partja felé, ahonnan a csodá­nak jelentkeznie kellett. Mintegy tíz perc múlva a másik ol­dalon egy csónak jelent meg, melynek orrában a csoda jól megtermett német juhászkutya alakjában öltött testet. Egyenesen állva tekintgetett körül okos szemével. Az összegyűlt tisztek­ről tudomást sem vett és miután rövid idő múlva elegáns, szép ívben partra ugrott előkelő magatartásával akkor sem vette figyelembe az amerikaiak csodálatát, barátságos hívásukat. Kí­sérője és idomítója, egy rövid bőrnad­rágos, kajlalábú emberke katonásan meghajolt az öreg tábornok előtt és egy géppel írt papirost adott át neki. Az öreg hatalmas szemüveget rakott karvalyorrára és olvasni kezdett. Minél tovább olvasott, sűrű ráncokkal tele­rótt arcán annál nagyobb elragadtatás látszott. Majd a bajszán kétoldalt vé­gigsimítva eltüntette az elragadtatás kifejezését, hogy ünnepélyes, nagy horderejű komolyságot erőltessen ma­gára. Valamennyi tiszt az öreg tábor­nok nyitott száját figyelte, amíg az végre két rövid köhintés után be­szélni kezdett: „Uraim, abban a ritka örömben ré­szesülünk, hogy munka közben láthat­juk most ezt az Ajax von Torfen­stein nevű német juhászkutyát. Ez az állat képes egy 20 kilós különleges aknát kétszáz méter távolságról a terep ter­mészetes adottságainak fedezete alatt ahhoz a betonbunkerhez vinni, ahon­nan automatikusan irányított éles vé­dőtűz fogadja. Meglátják, milyen kiváló ösztönöknek teszi majd tanújelét. Az akna szállítása az erődhöz minden aka­dály ellenére sem tart tovább 170 má­sodpercnél. Utána a gyújtás felrob­bantja az aknát, amely szétveti a bunkert. Hangsúlyoznom sem kell, hogy az ilyen jól idomított és meg­bízható kutyák az USA hadserege szá­mára nagy fontossággal bírnak és ezért a próba dönt majd arról, szol­gálatba állítjuk­e ezeket a használható állatokat, vagy sem. Uraim, kérem fi­gyelmüket!" E szavak után a tábornok a kutyá­hoz lépett, megvakargatta a bundáját és bátorító szavakat intézett hozzá: „Ajax, mutasd meg, mit tudsz, légy bátor, hiszen jó ügyért halsz meg!" A tisztek egy homokdombra vonul­tak vissza, mintegy 400 méterre a be­tonfedezéktől. Onnan a hullámos, min­denféle árkokkal és cserjékkel tarkított gyakorlóterep jól áttekinthető volt. Az alacsony, rövidnadrágos férfi a kutyá­val kb. kétszáz méterre megközelítet­te az erődöt, meghúzódott egy árokban, ahol az aknát a kutya hátára erősítet­te. A tisztek a dombról látcsövekkel figyelték a helyet, ahonnan a kutya a betonerőd elleni támadásra indul. Néhány perc múlva a lőrések okád­ták a tüzet és a homok felcsapódásán, valamint a'í bokrok mozgásán tisztán volt látható, hogy éles töltényekkel lő­nek. Alig hogy elkezdődött a pokoli lárma, a kutya előbújt rejtekhelyéről, s a talajmélyedéseket, bokrokat fede­zékül használva, óvatosan futott a bun­ker irányába. A dombon nagy volt az izgalom. A tábornok ráncos arcán újra boldog elégedettség mutatkozott. Emelt han­gon mondta a tiszteknek: „Ilyet még a világ nem látott! Egyszerűen feno­menális! Figyeljék csak, hogyan kerüli ki a kutya a gépfegyverek szórását. Fantasztikus! Egyetlen gyalogosunk sem tudná utána csinálni. Odaviszi az aknát a bunkerhez, hátával a falhoz tapad és teljes lelki nyugalommal be­várja majd a robbantást. Gyönyörű!" A tábornok lelkendező magyarázata kűrben néhány másodpercre leengedte a látcsövét. Kísérői udvariasságból s feljebbvalójuk iránti tiszteletből ugyan­azt tették. De amikor látcsöveiket újra szemükhöz emelték, a kutya eltűnt. Valahányan voltak, mind kutatni kezd­ték a terepet. Talán valamelyik bokor mögött, vagy egy árokban bújt el né­hány másodpercre? Közben azonban a dolog idegesítövé kezdett válni, mivel a másodpercmutató veszélyesen köze­ledett a meghatározott időpont felé. — „Goddam, hová bújt az a bestia?" — izgult a tábornok, aki idegesnek látszott. Figyelmüket újra az előttük fekvő gyakorlótérre és a betonfedezékre összpontosították. Huszonöt másod­perc, rövid félperc múltán a robbanás­nak be kellett következnie. „Az a bestia valamelyik lyukban lefeküdt aludni: Még húsz másodperc és mennydörgés ébreszti fel a másvi­lágon!" — próbált viccelődni a tá­bornok úr és nevetése ideges meke­gésnek tűnt. A tisztek kötelességsze­rűen ugyancsak nevettek. De a nevetéstől nagyon gyorsan el­ment a kedvük és pánikszerű félelem lett úrrá rajtuk. Egy másodpercre mindnyájan kővé meredtek. Az akná­val felszerelt kutya hirtelen világosan kivehetően egy talajmélyedésból buk­kant elő, mintegy 150 méterre tőlük. Egy másik kutyát, nyilván egy szukát kergetett, melyet az egyik amerikai tiszt hozott magával és az autóknál hagyott. Ez az állat a különösen fel­pakolt, tolakodó udvarlótól való félel­mében uránál igyekezett menedéket találni, s nyílegyenesen a tisztek cso­portja felé száguldott, mágnesként vonzva maga után veszélyes lovagját. Mint az űzött vadak, úgy menekül­tek a tisztek. A tábornok nem jutott el messzire, valamibe megbotlott és hasra vágódott. Senki sem törődött vele. Különös látvány volt a magas ki­tüntetésekkel teleaggatott tisztek őrült menekülése. Az üldöző azonban a ne­héz akna ellenére is gyorsabb volt és egyre közelebb ért. A menekülők lé­nyegesen csökkenthették volna a ve­szélyt, ha szertefutottak volna. De va­lahányan voltak, mind a Rajna felé ro­hantak. A meredek parton néhányan el is vágódtak. Meg sem kísérelték, hogy fölegyenesedjenek. Egyszerűen a fo­lyóba gurultak. Ebben a pillanatban géppisztoly ro­pogása volt hallható. Az egyik gépko­csi vezetője leterítette az aknás ku­tyát. Néhány másodperccel később az akna felrobbant. A talaj megremegett és földdel kevert véres kutyacafatok röpültek a levegőbe. A csuromvizes társaság a piszoktól félig betemetett tábornok körül gyü­lekezett. Szegény öregnek annyi ereje sem volt, hogy föltápászkodjék. A ha­lálos rémület kifejezése még mindig ott ült ráncos, maszatos arcán. Prüsz­kölni kezdett. Ijedtségében-csak a szá­ját tátogatta, s amit végre hosszú hallgatás után ki tudott nyögni, csak ennyi volt: „Ezekben az átkozott né­met kutyákban sem lehet bízni!" Az alaposan megviselt, gyűrött, mocskos tiszturak kocsiba ültek és el­tűntek. SOMLÓ MIKLÖS fordítása A nemsokára mozijainkba kerülő, nagy sikert aratott fesztiváli magyar film, az Édes Anna egyik jelenete. ÍĹ J J SZÖ 8 * 1959. július 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom