Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-25 / 204. szám, szombat

A természet ,selejtje

5 + Az élővilágban megnyilvánuló • célszerűségről, kialakulása és műT ködése okairól már előző cik+ keinkben szólottunk. Foglalkozt

zunk most a természetben előfor^ duló célszerűtlenséggel is. Be« szélhetünk-e ilyesmiről? hitvédők állást foglalnak e kérdésben. Nézzük meg hogyan? A középiskola számára készült „Alapvető hittan"-ban például a következőket olvashatjuk: „A célszerűségből vett istenérvet legkevésbé sem gyengítené az a tény, ha a számtalan célszerűség mellett egy-két célszerűtlen esetet lehetne megállapítani, éppoly kevésbé, mint ahogyan egy remekmű értékét nem csökkentheti a szövegbe csúszott egy-két sajtóhiba." A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy valóban csak egy-két kivételről van-e itt szó, vagy pedig egészen másról? Először ejtsünk egy-két szót a célszerűség viszonylagosságáról. E jellemzés alatt azt értjük, hogy az élőlények felépítése csak abban a környezetben célszerű, amelyben kialakultak. A sarki állatok kis hőleadó képességű fülei és végtagjai is csak a jelenlegi életkörülmények között célszerűek. A célszerűség viszonylagossága időben is érvényes, és az idővel változó életkörülmények ugyanúgy célszerűtlenné teszik az egykor célszerűt, mint ahogy a jövő új feltételei is új alkalmazkodást kívánnak a most élő szervezetek utódaitól. Közismert az a tény, hogy az új életkörülmények korlátozottsága mellett, például az oroszlánok, a csimpánzok vagy gorillák legfeljebb rezervátumokban bírják ki hosszabb ideig. De hátha — vethetné ellene valaki — ezek csak szórványos esetek és lehetőségek ? Van-e azonban tömeges bizonyítékunk a célszerűtlenség jelenségére? fan bizony. Erre kultúrnövényeink szolgáltatják a legszemléltetőbb példát. El lehet-e képzelni célszerűtlenebből termő növényt a kukoricánál? „Csőtermése" szoros és többszörös burokba van zárva. Ha természetes úton lehullana, a benne levő magvak tömegesen csíráznának ki és szétbonthatatlanul összegubancolódva pusztulnának el. A kukorica jelenlegi formája az ber segítsége nélkül villámgyorsan megsemmisülne. Vajon nem ez lenne-e a sorsa a többszöri permetezést, metszést, gondos kultúrát igénylő almafának? Mi történne a gyomnövények támadásának kitett búzával, burgonyával? Ha fenn tudnának maradni, erre csak annak árán lennének képesek, ha az emberi kívánalomnak megfelelő minden célszerűséget levetnének magukról. S talán valami isteni célszerűség jelei alakulnának ki rajtuk? Nem, pontosan az a célszerűség, amely a külvilág és fajta — és a fajták egymás közötti kapcsolatának viszonylatában alakul ki a természetes kiválogatódás során létrejött célszerűség. Hogy a kukorica példájánál maradjak, természetes körülmények között a legjobb kultúrfajták is bizonyosan kipusztulnának. Legfeljebb olyan növények maradhatnának fenn, amelyeknek csövei csak kevés szemet tartalmaznak és azok is kevés védő levéllel lennének burkolva. Ezenkívül feltétlen előnyös helyzetbe kerülnének a csöveiket korán lehullató egyedek, vagy éppenséggel azok, amelyek valamilyen módon azt a tulajdonságot szereznék meg, hogy elpergetik magjaikat,, A kukorica tehát, ha egyáltalában fennmaradhatna a természetben, az ember szempontjából a legcélszerűtlenebb formában maradna fenn. Ám vegyünk egy másik példát. Ha a búza vagy bármilyen más kultúrnövény magvait elvetjük, azok csaknem egyszerre keliiek ki. A természet szempontjából nehéz ennél célszerűtlenebbet elképzelni. Hiszen ha a növény összes magvai egyszerre csíráznak és kelnek ki, mindnyájukat egyszerre fenyegeti az a veszély, hogy a természeti körülmények esetleges kedvezőtlen változása következtében egyszerre elpusztulnak. S valóban, a vadon élő növények kultúrába vételének egyik jelentős akadálya, hogy magvaik sohasem csíráznak egyszerre, hanem az egyszerre beérett magok csírázása sokszor évekig is elhúzódik. Ennek a ténynek az a magyarázata, hogy azok a növények, amelyeknek magvai egyszerre csíráztak, feltétlenül kipusztultak, mert a millióéves fejlődés során biztosan adódott olyan helyzet, amikor kedvezőtlen időpontban csíráztak ki s így teljesen és egyszerre megsemmisültek. Ami tehát kltűrnövényeinknél követelmény, az a természetben feltétlenül célszerűtlen. ultűrnövényeínk célszerütlensége tehát szemmellátható. De hát ezeket az ember alakította ki. Ám vizsgáljuk most meg azt, hogy lehet-e célszerűtlen az is, ami a természetben^az ember mestersé ges beavatkozása nélkül keletkezett Amióta a jelenlegi élővilág kialakult, közülük seregnyi ősi élőlény tűnt el a földről. Az őslénytan (pa leontológia) tudománya „lapozgatja a Föld egykori korszakainak könyvét és ábrái közt olyan élőlények csontjait, lenyomatait s egyéb maradványait találja, amelyekről még ma sem tudunk eleget. Örmótlan szörnyek, furcsa átmeneti formák, amelyek életképesek s célszerűek voltak évmilliókon keresztül, majd a változó körülmények miatt célszerűtlenné váltak és pusztulniok kellett. S beszélhetünk-e célszerűségről ama „élő kövületek" esetében, amilyenek azok a furcsa állatok és növények, amelyek a fejlődés zsákutcáit jelentik. Ennek fennmaradása csak azzal magyarázható, hogy olyan elszigetelt, életközösségekben éltek, amelyek el voltak zárva az életrevalóbb, a körülményekhez célszerűbben alkalmazkodott lények versenyétől. Ilyenek pl. a kacsacsőrű emlős, az ivadékgondozás primitív formáit űző erszényesek, a Galapagos-szigetek óriási gyíkjai stb. S mit mondjunk az olyan célszerűtlen berendezésekről, mint az élőlények csökevényes szervei? Vagy hogy az embernél maradjunk: milyen célt szolgálnak az ujjak között az úszőhártyamaradványok és a fülmozgatő izmok? Célszerűtlenségük nyilvánvaló, de még mennyivel inkább az olyan szervekké, mint a szív két felét embrionális állapotban összekötő Botall-vezeték, amely ha olykor nyitva marad, súlyos szívbajok okozója. Mi a célszerű a vakbél féregnyúlványában? Avagy mennyire célszerűek az úgynevezett fantomfájdalmak, amelyek elvesztett végtagok vagy szervek fájdalmait sugározva csapják be az embert? Nem hiszem, hogy célszerűeknek lehetne nevezni az úgynevezett viszszaütéseket, tehát azokat a jelenségeket sem, amikor ősi, már régmúlt formák mutatkoznak az utódokon. A teljes szőrrel borított emberi test, rajta öt-hat emlőpárral, az ember valóságos úszóhártyái a kéz ujjai között, nemcsak hogy csúnyák, hanem célszerűtlenek is. Különben számos olyan jellegzetessége van még az emberi szervezetnek, amelyeknek célszerűtlensége szembetűnő és az isteni teremtés célszerű bölcsességével semmiképpen sem magyarázható meg. Tudvalevő pl., hogy a szív felé haladó vénákban billentyűk vannak, amelyek megakadályozzák, hogy a vér visszafelé áramolják. A billentyűk tehát csak azokban a' vénákban indokoltak, amelyekben a vér függőlegesen felfelé halad. A vízszintesen haladó bordaközi vénákban mégis találunk ilyeneket. Viszont a szívhez vezető fő vénákban egyáltalán nincs billentyű, pedig ez az ér függőlegesen felfelé viszi a vért és itt meg van a visszafelé áramlás veszélye. Tehát ez a berendezés is tökéletesen célszerűtlen. Létét csakis úgy magyarázhatjuk, hogy az egykor négylábon járó őseink maradványa ez a szervezetünkben. Hiszen az, ami a négylábonjárásnál vízszintesen helyezkedett el, az kétlábon járó embereknél függőleges — és fordítva. z egyházi • érvelés képviselői gyakran felvetik, hogy szórványosan előfordulnak célszerűtlenségek is. De célszerűtlenség, mint tömeges jelenség nem fordul elő. Mi a helyzet e kérdést illetően? A célszerűtlenség gyakori-e a természetben? Vegyünk egy példát. A természetben sűrűn előfordulnak torzulások. Az ilyen tulajdonságok megjelenése többször volt az ember mesterséges kiválogató tevékenységének kiinduló pontja. Gondoljunk csak egyes galambfajták kialakítására. A természetes kiválogatódás feltételei között azonban az ilyen tulajdonságok nemcsak hogy nem eléggé szolgálják az élőlény fennmaradását, hanem gyakran végzetesek számukra. Bár nem egészen e kérdésünkhöz tartozik, mégis ide sorolnám az olyan korrelatív, azaz más jellegekkel mindig kapcsolódó tulajdonságokat, amelyek hátrányosak az élőlényre. Ilyen pl. hogy a fehér és kékszemű macskák mindig süketek. Mi ebben a célszerű? Arról is szólnék, hogy a célszerűtlenség a természetben csaknem olyan tömegjelenség, mint maga a célszerűség. Milyen szempontból vetem ezt fel ? Mindenekelőtt annak bizonyítására, hogy az élőlények zöme természetes elöregedése előtt pusztul el, vagy még akkor, amikor az ivarérett kort el sem érte. Ez abból következik, hogy az élőlények kölcsönös kapcsolatukban egy-egy táplálékláncolat részei: versenytársak, zsákmányszerzők és zsákmányok e láncsorozatban. Fennmaradásukat és pusztulásukat a leggyakrabban hajszálnyi előnyök vagy hátrányok eredményezik, illetve idézik elő. Joggal feltételezhetjük, hogy idő előtti pusztulásuk oka a felépítésükben megmutatkozó hajszálnyi célszerűtlenség, ami éppen megsemmisülésük által igazolódik. Igaz, hogy a tömegnyi élőlény pusztulása magasabb fokon célszerűnek bizonyul, mert lehetővé teszi, hogy a fajnak azok az egyedei maradjanak fenn és szaporodjanak tovább, amelyek e hátrányokkal nem rendelkeztek. Így aztán nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek kedvezőbb, tulajdonságaikat átszármaztatják utódaiknak és ezáltal válik a faj tökéletesebbé. De ilyen módon csakis az élővilág önszabályozása, tehát a természetes kiválogatódás szemszögéből szemlélhetjük a kérdést, semmiképpen az istenalkotta célszerűség szemléletéből. indabból ugyanis, amit a fentiekben a célszerűtlenségről megállapítottunk, a személyes és tudatosan teremtő isten léte megmagyarázhatatlan. A vallás tanítása szerint ugyanis isten mint alkotó is tökéletes. Ám lényével, a ráruházott tulajdonságokkal, semmiképpen sem fér össze a teremtés hibáinak az a halmaza, amelyről beszéltünk. Az még elfogadható lenne, mint ahogy a hittankönyv is említi, hogy egykét szórványos hiba előfordul, mintegy kiemelve az egész alkotás nagyszerűségét. Az azonban, hogy a hibák ilyen tömege jelentkezzék és az a természetben elterjedt általános jelenség legyen, nem fér össze a személyes, teremtő és mindenható isten fogalmával. Hiszen az isten ebben az esetben nem lenne tökéletes, hanem egy olyan selejtgyártó, aki a legrosszabb üzem legrosszab munkahelyén sem állná meg a helyét. Ezért nem fogadhatják el a hitvédők a természet valóságos képét, s ezért próbálják tökéletessé idealizáim. A valóság azonban ennek ellenére is valóság marad. S ha az isteni fogalom nem fér vele össze, ez csak azt bizonyítja, hogy az isten fogalma kívülről becsempészett és nincs helye a természetben, a valóságban. Istennel semmit sem lehet megmagyarázni. Meg lehet azonban magyarázni a jelenségeket a tudománnyal. Megmagyarázható a célszerűség létrejötte, mint az élővilág önmozgásárjak, állandóan megújuló egyensúlyának a szüntelenül változó körülményekhez való alkalmazkodásának eredménye. Meg lehet magyarázni a célszerűtlenséget, mint egy százmillió éves fejlődés lerakódását, mint e fejlődés hulladékát, mint azt a nyersanyagot, amelynek felhasználásával az élővilág önmozgása az alkalmasabbak fennmaradását biztosítja. || lyen értelemben olyan dialekSl tikus összefüggés bontakozik ki előttünk, hogy a célszerűtlenség a feltétele a természetben található célszerűség létrejöttének. (Az Élet és Tudomány július 5-i számából.) IÚJ szó Éljünk az új lehetőségekkel A Csehszlovák Rádió nagy rejtvénypályázata A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójára a Csehszlovák Rádió nagy rejtvénypályázatot hirdet, amely alkalomból értékes díjak kerülnek kisorsolásra: mint televízió és rádiókészülékek, fényképezőgépek, üdülésre szóló utalványok, stb. A pályázat a szlovák nyelvű adásban augusztus 1-én kezdődik és augusztus 20án ér véget. Minden relációt kétszer sugároznak. Egyszer délelőtt 10 óra 5 perckor, másodszor este 19 óra 30 perckor. A pályázat első kérdése a szlovák nyelvű adásban augusztus 1-én délelőtt 10 óra 5 perckor fog elhangzani a Bratislavai Rádióból, összesen tíz kérdésről van szó, amelyekre mindazok, akik a kérdés elhangzása előtt lejátszott kb. 20 percig tartó kisebb jelenetet, elbeszélést vagy karcolatot figyelmesen végighallgatják, könnyen megfelelhetnek. Nem szükséges előre jelentkezni a pályázatra. Mindenki, aki a tíz kérdés közül nyolcat eltalál, részt vesz a pályázaton, ha a válaszokat levelezőlapon augusztus 20-a után egyszerre beküldi a Csehszlovák Rádiónak. A levelezőlap baloldalán nevét írja a feladó, a címe alá pedig személyazonossági igazolványának számát. (Például 04567—RM57.) A jobboldalra pedig a rádió címét: Československý rozhlas, Bratislava, Zochová 3. A másik oldalra egyenként a tíz feleletet kell írni. gr. A pártnak és kormánynak az új begyűjtési rendszerre és az új begyűjtési árakra vonatkozó határozata nagy visszhangot keltett a zselízi járás földművesei körében. Több szövetkezetben rendkívüli taggyűlést hívtak össze és ismertették az új rendelet jelentőségét. Másutt az összegyűlt tagság előtt a JNB instruktorai számoltak be az új rendeletről. Egybehangzó jelentések szerint az előzetes számítások alapján egyes szövetkezet jövedelme 200—250 ezer koronával fog emelkedni. E számításoknál az 1958. évben elért eredmények szolgálnak alapul. Ha efahez még hozzávetjük azt. hogy az 1960as évben szövetkezeteink a termelést lényegesen növelni akarják, akkor világos, hogy ez a jövedelem még sokkal magasabb lesz. Több szövetkezetben arról is szó volt, hogy az új rendelkezés után emelni lehet a munkaegység értékét. Nézetünk szerint ez nem volna helyes. Az első és legfontosabb intézkedés a szövetkezet továbbfejlesztéséhez szükséges szilárd anyagi alap megteremtése. Erre különösen a gyengéb szövetkezetekben van nagy szükség. Az új rendelkezés módot ad arra, hogy a tagság fokozotabb mértékben bekapcsolódhasson a munkák megszervezésébe, és jobb feltételek megteremtésével, új agrotechnikai eljárások bevezetésével, s a mezőgazdasági gépek ésszerű kihasználásával nagyobb terméseredményekea érhessenek el. Ez különösen 'a nemrég megalakult szövetkezetekre vonatkozik és azokra, amelyek még a termelésben nincsenek a kellő színvonalon, mint például Garamvezekény, Tergenye, Kural, Lekér és még több olyan szövetkezet, ahol még a mai napig sincs meg a tervezett sertés- és szarvasmarhaállomány. Elsősorban ezen hiányosságok pótlása szükséges. Nem másodrendű kérdés azonban a takarmányalap biztosítása sem. Az új rendelet az életszínvonal emelése szempontjából is nagy jelentőségű. Azonban még sok a tennivaló. Ezek közül a legfontosabb az, hogy növeljük a szövetkezeti tagság anyagi érdekeltségét. Rá kell vezetni a tagolj a közös tulajdon fogalmának helyes értelmezésére, hogy a szövekezet vagyona ne legyen a csákiszalmája, mert ez fékezi a szövetkezet fejlődését. A napokban a damásdi EFSZ elnökével, Bracson István elvtárssal beszélgettem az új rendeletről. Nagy megelégedéssel nyilatkozott róla és többek között a következőket mondta: „Amikor a tagsággal ismertettük', mit jelent ez az új rendelet, olyan viharos taps zúgott fel, hogy percekig beszélni sem lehetett. A mi tagságunk becsületesen dolgozik. Azért tudunk betegségi segélyt és családi pótlékot fizetni a tagoknak, amit bizony még kevés szövetkezet mondhat el a járásunkban." Most már a szövetkezeti tagokon a sor; bizonyítsák be, hogy élni tudnak az új lehetőségekkel. Andriskin József, Zselíz Segítenek a diákok A Rimaszombati Tizenegyéves Magyar Iskola felsőbb osztályos tanulói még a múlt tanév befejezése előtt különféle brigádmunkák elvégzésére kötelezték magukat. Ezek között szerepel az is, hogy a Srobár utcában levő iskola udvarén egy műhelyt építenek az iskola részére. Az iskola épülete előtt a járókelők mostanában naponta láthatják a szorgalmasan munkálkodó fiatal lányok és fiúk csoportját. Kocsikon hordják a diákok a sajátkezüleg kitermelt kavicsot és homokot, tisztítják a bontásból kikerült téglákat, már az alapot is kiásták. Ügy kezelik a csákányt, lapátot, ásót a kacagó vidám fiatalok, mintha évek óta ezzel dolgoznának, hiába, meglátszik a szocialista iskola nevelése, az új dolgozó ember formálása. De nemcsak itt, hanem bármerre a járásban, minden munkálatnál ott láthatjuk diákjainkat. A kisgömöri bekötő üt építésénél az aratásnál; mindenütt derekas munkát végeznek. S ha eljön az új iskolaév, büszkén mesélhetik majd egymásnak, mi mindent tettek a nyári szünidő alatt a szocializmus építésében. Réthy István, Rimaszombat Gépesítik a munkát A füleki járásban van Dél-Szlovákia egyik legrégibb kőbányája, az országszerte jól ismert sátorosi andezitkőbánya. A feljegyzések szerint a bányában a munka a múlt század közepetáján, 1856-ban vette kezdetét. Azóta nagyot változott a világ, megváltoztak a körülmények itt is. A sátorosi kőbányának, amely országos viszonylatban ma egyike a legjobb minőségű követ termelő üzemnek, 160 dolgozója van. A bányának ritkán volt annyi kiváló képességű szakmunkása, mint ma. Ilyenek a mindig élenjáró Bandur József, a munkásmozgalom régi harcosa, továbbá Kovács Ferenc, Bodnár István, Oláh János, az idősebbek, Hegyi Jenő, Kovács Károly és mások a fiatalok közül. Nagyrészt az ő munkájuknak köszönhető, hogy a kőbányák közötti termelési versenyekben a sátorosi kőbánya mindig sikerrel állta meg helyét. Még a közelmúltban is a kő lefedését az üzemnél emberi erővel, csupán kézi munkával végezték. S hogy ez a gyakorlatban milyen verejtékes munkát és mennyi időt vett igénybe, azt csak az tudja igazán, aki valaha is részt vett ebben a munkában. Nem így van azonPionírok barátsága A CSISZ komáromi járási vezetősége július 20-án ünnepélyes keretek között avatta fel a csallóközaranyosi pionirtábort, amely kellemes vidám szórakozást és nyaralást biztosit hazánk ifjú építőinek, A CSISZ-vezetőség baráti kapcsolatba lépett a CSISZ prerovi vezetőségével. E baráti viszonyt csereakciókkal még jobban elmélyítik. Ilyen csereakció keretében július 20-án prerovi pionírok érkeztek csallóközaranyosra, hogy megismerkedjenek e szép dunamenti vidékkel és szívélyes baráti légkörben töltsenek el 14 napot. A preroviak meghívására Komáromból ugyancsak 20 pionír utazik majd a prerovi úttörő táborba. Ratimorszky Gyula, Komárom ban ma már. A bánya gépesítése terén szép eredményeket értek el, s e nehéz verejtékes munkát ma az 1 köbméteres báger, a két teherautó és egy buldózer segítségével könnyebben végzik. A gépesítés gyors iramban folyik tovább. Az utóbbi időben, helyeztek üzembe öt kiskockákat készítő gépet, amely amellett, hogy a munkát megkönnyíti, a munkatermelékenységét is fokozza. S arhety számításba jöhető munkarészleg gépesítésére még nem kerülhetett sor, az csák az új transzformátorház lassú ütemü építésének tulajdonítható. A bánya tervteljesítésében az utolsó hónapokban észlelhető lemaradást szintén a transzformátor körüli huzavona idézte elő. Remélhetőleg azonban a transzformátorház is rövidesen felépül és a villanyáram segítsége a bánya további gépesítését és az üzem tervteljesítésének emelkedését vonja magával. A mostani kőbányával szemben fekvő Bükkréti hegy térségében egy újabb fióküzem létesítését tervezik. Ez a kornyék dolgozói számára újabb munkalehetőségeket, népgazdaságunknak pedig több jóminőségű követ jelent. CSABA ZOLTÁN, Ragyolc Vigyázunk az aratók egészségére A síkabonyi EFSZ-ben jól szervezték meg a munkabeosztást, így gyorsan haladnak az aratási munkálatok. Kombájnnal aratják az őszi árpát, zúg a cséplőgép is. Az őszi árpa után azonnal megkezdték a többi gabona betakarítását. A szövetkezeti tagoknak nagy segítséget nyújtanak a brigádosok. Valamennyi tömeg szervezet bekapcsolódott az aratásba, hogy a gabona mielőbb biztos fedél alatt legyen. Mi, egészségügyi dolgozók arra vigyázunk, hogy jó egészségben, a legkisebb sérülés, illetve munkaerőveszteség nélkül haladjon az aratás. Csibrei Anna, Síkabony. MZ . í : • : - - - J"' Ä®"' «' -:- :WSs»««i mÍ**** wroaawatRA^^aijs^tfc, :,, • , A nyári hónapokban a bratislavaiak ezrei keresik fel a szenei tavakat. ÍĹ

J

J SZÖ 5 * 1959. július 21.