Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-23 / 202. szám, csütörtök

AZ ŰJ TECHNOLÓGIA a több és olcsóbb termelés alapja írta: Faraga Ferenc, a szenei járási pártbizottság vezető, titkára H

a pártunk XI. kongresszusának határozatait teljes egészében és becsülettel teljesíteni akarjuk, és ha az ötéves terv feladatainak négy év alatt akarunk «leget tenni, ahogy erre járásunk mezőgazdasági dolgozói kötelezettséget vállaltak, akarva, nem akarva feltétlenül meg kell valósítanunk a nagyüzemi termelést. Ilyen termelésről pedig az új munkamódszerek és a haladó technológia bevezetése nélkül beszélni sem lehet. A szenei járásban az új technológiát a mezőgazdaságban 1958ban kezdtük megvalósítani s ma már mondhatjuk: elég gyorsan halad előre. Ebből eredően már Vannak komoly eredményeink és gazdag tapasztalatokra tettünk szert. Az új munkamódszerekről az utóbbi időben igen sok szó esik. Sokat Írnak róluk s Szlovákia csaknem egész területéről sokan járnak járásunkba meggyőződni az új technológia előnyeiről. Meg kell mondanunk, hogy az itt járt funkcionáriusok, egységes földművesszövetkezetek tagjai, állami gazdaságok dolgozói és más dolgozók döntő többségének a nézete megegyezik a mi nézetünkkel. De nemcsak hogy egyetértenek a nálunk bevált munkamódszerek megvalósításának fontosságával, de hazatérve ők is igyekeznek azokat megvalósítani. Akadnak azonban olyanok is. akik esetenként apróbb hibákba kapaszkodnak bele, ami mindenesetre az új technológia megvalósításánál kezdetben még előfordul és nem látják a nagy eredményeket, amelyeket az új munkamódszerek bevezetésével járásunkban elértünk. Sokszor a következő bizalmatlan kérdéseket teszik fel: „Nem volna-e mégis csak jobb az ilyeri könnyű épületek helyett erősebb, drágább gazdasági épületeket építeni? Vajon ezekben a nyitott istállókban télen nem fáznak-e majd az állatok? Nem kell-e majd az állatoknak több takarmány, mint más istállóban? Az új sertéshizlaldákban a száraz etetésnél nem kell-e majd több szemestakarmány, több alomszalma stb? E kérdésekre szeretnénk röviden válaszolni. 'i szenciek és magam is meg vagyok győződve róla, hogy az ország sok más dolgozója is azon a nézeten van. t hogy nem fér kétség az új technológia megvalósításának fontosságához. Az új technológia megvalósítása elkerülhetetlen a mezőgazdaságban is, éppen úgy, mint a munka bármelyik szakaszán. Mégpedig a következő okokból: pártunk XI. kongresszusa többek között azt is célul tűzte ki, hogy lényegesen növeljük a mezőgazdasági termelést és csökkentsük az önköltséget mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Fokozni kell a jószágállomány számbeli gyarapodását is. Ez pedig megköveteli, hogy gyorsabban és olcsóbban építsünk istállókat, illetve gazdasági épületeket. Járásunkban a szövetkezetesítést befejeztük. A múlt évben a szövetkezetesítés járásunkban 95 százalékra állt, ennek ellenére még sem nevezhetjük eddigi gazdálkodásunkat nagyüzemi termelésnek. Mégpedig azért nem, mert sok esetber\' előfordult, és még ma is előfordul, hogy 200—300 sertést két, vagy pedig 20—30 fiatal " szarvasmarhát egy ember gondozott. Ma azonban már elmondhatjuk, hogy járásunkban nem egy olyan szövetkezet van, ahol egy személy 600—800 vagy ezer sertést gondoz, vagy pedig 160 fiatal állat két egyén gondjára van bízva, mint például a szenei EFSZ-ben, ahol Filo Károly feleségével 160 növendékállatot gondoz. Zdenka Májová pedig több mint 600 sertést lát el. Pusztafödémesen pedig az állami gazdaság poroszi farmjrn 1000 sertést egy ember gondoz. M' Amint említettem, járásunkban már nem a? a fő probléma, hogy építeni-e vagy sem az ilyen jól bevált gazdasági épületeket, hanem az, hogyan megszerezni a szükséges építőanyagot. Mi az ilyen kérdésekkel is sikeresen megbirkózunk, úgyhogy saját magunk termelünk különféle építőanyagot, felhasználunk különféle nem eléggé kihasznált öreg pajtákat stb. Ha az új technológiáról beszélünk, szükséges megjegyezni, azt a mezőgazdaságban úgy kell bevezetni, hogy komplex legyen, és nem szabad megfeledkeznünk a takarmányalap biztosításáról. Nem szabad továbbá az ilyen építkezéseknél megfeledkezni arról sem, hogy az istállók mellé télire száraz takarmányt, alomszalmát, silótakarmányt készítsünk. Be kell vezetnünk az istálló körüli nyári legeltetést is. Mivel az új technológia igen tág fogalom, azért megnevezem itt néhány formáját, amelyeket járásunkban már megvalósítottunk és megvalósítunk. Igen jól beváltak a saját tervünk szerint felépített istállók növendékállatok részére szabad istállózás céljából. Ezeket az istállókat 14 napon belül fel lehet építeni, amelyek mindegyikében 70—75 növendékállat nyer elhelyezést és csak 30 ezer koronába kerülnek. Ezeknek többek között az is az előnye, hogy a 70 vagy sokszor 80 állatot egy személy eteti. Másik előnye pedig az, hogy körülbelül 200 ezer koronát takarít meg az EFSZ vagy az állami gazdaság egy ilyen istálló építésénél. Ez annyit jelent, hogy egy növendékállat istállózási költsége a régi szerint 2755 koronába, az új szerint pedig 426 kosonába kerül. Ezenkívül fontos az állatok egészségi állapota. Az állátorvosi vizsgálat megállapítása szerint az ilyen szabadistállókban a növendékállatoknak csak egy százaléka reagált a TBC-re, míg a hagyományos istállókban a növendékállatok 30— 40 %-a TBC-s. További előnye, hogy míg a régi istállókban 130 állatot öten- vagy hatan gondoznak, ma e munkákhoz 2 személy elég, így legkevesebb 50 ezer koronát megtakarítunk az önköltségnél. Ezekben az istállókban továbbá olyan jó minőségű istállótrágyát lehet termelni, amilyet sehol máshol. A

szenei járásban eddig 12 ilyen istállót építettünk fel, amelyekben 840 növendékállatot helyeztünk el. Ennél a 840 növendékállatnál, ha csak a megtakarított pénzt nézzük, amelyet a i építésnél a munkaerők megtakarításánál és a napi nagyobb hízásnál nyerünk, eltekintve a jó minőségű istállótrágyától, az állatok jó egészségétől, ez 2 millió 526 ezer koronát jelent az EFSZeknek,'avagy állami gazdaságainknak. Meg kell jegyeznem, hogy legújabban olyan istállókat építünk, amelyekben 120 növendékállat lesz s ezeket szintén egy személy fogja gondozni, etetni. Továbbá járásunkban építünk olyan 13 új sertéshizlaldát, amelyeket 6 hét alatt fel lehet építeni, míg sok esetben az ezelőtti módszer szerint épített sertéshizlaldák egy évig készültek. Ezek az új sertéshizlaldák mindössze 90 ezer koronába kerülnek, amelyek 700—800, sőt előhizlalásnál 1000 sertés hizlalására is alkalmasak. Amíg a régi módszer szerint épített sertéshizlaldákban elhelyezett sertések költsége egy darabra 1125 korona volt, addig az új sertéshizlaldákban a kiadás egy darabra csak 121 korona. így a megtakarítás egy sertés istállózásánál 1004 korona. Míg a régi módszer szerint 800 darab sertést sokszor négyen, vagy öten is gondoztak, ma csak egy személy gondozza. Így megtakaríthatunk három vagy négy munkaerőt, ami további 60 ezer korona megtakarítást jelent évente. Egy nagyon fontos előnye az újonnan épített sertéshizlaldáknak az is, hogy míg a múltban átlag 35—40 dekás napi súlygyarapodást értünk el, addig ma több mint 50 dekás a napi súlygyarapodás. Ha az említett 13 sertéshizlaldában 8 ezer 400 sertést fogunk hizlalni, ez azt jelenti, hogy kétezer kilencszáznegyven mázsa hússal termelünk évente többet. Ez az új árak szerint 3 millió 194 ezer koronát tesz ki. így az átlagmegtakarítás csak az említett sertéshizlaldáknál, ha igénybe vesszük az építkezést, a nagyobb súlygyarapodást, a munkaerőmegtakarítást, ez 12 millió 347 ezer korona megtakarítást jelent az EFSZ-eknek és az állami gazdaságoknak. Továbbá építünk járásunkban 50 tehén befogadására alkalmas szabad istállót. H

a az említett új munkamódszerek bevezetése által megtakarított pénzt öszszeadjuk, járási méretben 16 millió 969 ezer koronát takarítottunk meg, nem is számítva több apróbb előnyt. Itt hozzá kell még tenni, hogy az új technológia eddigi bevezetését járásunkban csak az első lépésnek tekintjük. A Szencen tavaly felépített két istállóban, ahol 160 darab növendékállat telelt, az állatorvosi vizsgálat után a 160-ból csak kettő reagált a TBC-re. Továbbá — a mi meggyőződésünk szerint — az egész évi takarmányátlaga ezen állatoknak nem nagyobb, mint más istállóban. Az így telelt állatok igen jó állapotban vannak. Ami az aljazót illeti, abból sem keltett több, mint régen. Igaz, hogy télen ezekben az istállókban több aljazóra van szükség, de nyáron jóval kevesebb kell, mivel az állatok tavasztól őszig nagyrészt a kifutókban tartózkodnak. Az előbb megemlítettem a száraz etetéssel elért eredményeket. Azt, hogy az átlagos napi súlygyarapodás 10 dekával növekedett, hogy a napi súlygyarapodás 40 dekáról 50 dekára emelkedett. Vannak azonban az átlagnál nagyobb eredményeink is. Csatajon például Kiss elvtársnö 86 dekás napi átlagsúlygyarapodást ért el, Urbanovičová elvtársnő Sárfőn munkatársnőjével, Dugovičová elvtársnővel közösen szintén 82 dekás súlygyarapodást értek el, vagy pedig Lupták elvtárs előhizlalásnál ezer darabnál, amelyet maga etet, 86 dkg napi súlygyarapodást ért el 15—40 kg-os sertéseknél. E

zek olyan eredmények, amilyeneket a múltban sohasem értünk el. Hogy járásunkban elég gyors léptekkel haladunk előre az új technológia bevezetése terén, nem jelenti azt, hogy nincsenek fogyatékosságaink. De úgy, amint a szövetkezetesítést befejeztük, ahogyan az új módszerek bevezetését idáig megvalósítottuk, ugyanilyen erős akarattal fogunk tovább harcolni a még meglevő hibák ellen. Többen feltették már a kérdést: hogyan tudtunk ilyen eredményeket aránylag rövid idő alat elérni? Válaszunk a következő: Mindenekelőtt fontos, hogy a kommunisták megértsék az új technológia bevezetésének jelentőségét és meggyőzzék az EFSZ-ek tagjait ai^nak előnyeiről. Fontos, hogy az új technológiát gyorsan és úgy valósítsuk meg, hogy az a gyakorlati életben gyorsan és olcsón gyümölcsözzék. AZ ÚJ SZÓ Teljesítettük a feladatokat Gyakorlatra készültünk. Egységünk párt- és CSISZ-szervezete kezdeményezésére századunk tagjai a klubhelyiségben gyűltek ösze, hogy megbeszéljék a gyakorlat Ideje alatt ránk váró teendőket. Századparancsnokunk ismertette a gyakorlat fontosságát és a feladatokat. Sok felszólalás hangzott el, s a katonák számos kötelezettséget vállaltak a lehető legjobb eredmények elérése érdekében. Nemsokára elhagytuk a kaszárnyát. Kint éltünk a hegyekben, sátrakban laktunk. A katonák oly jól és lelkiismeretesen dolgoztak, hogy a hét napra tervezett középjavításokat három és fél nap alatt végezték el. Slovák és Lenčéš szakaszvezetők kollektívái versenygyőztesként kerültek ki. Az első próbán megálltuk helyünket. A javítások másik része az elsőtől kb. 200. km. távolságra zajlott le. Az eredmény itt még jobb volt, mint az előző. Bár a javítások száma az elsőnél eggyel több volt, a munkálatokat mégis három nap alatt végeztük el. Ezúttal Barák Milan szakaszvezető kollektívája lett a győztes. Az illetékes szervek átvették a megjavított tankokat, s még aznap este századparancsnokunk a gyakorlat értékelésekor így szólt a katonákhoz: — Katonák! Dicséretem ezúttal a század minden egyes tagjának szól. A feladatokat a vártnál sokkal jobban teljesítettük. A szép teljesítményért jutalmul a körzeti katonai parancsnok ötnapos kirándulást engedélyez, melyet a Domažlice melleti Babylon fürdőben fogunk tölteni. Utunk innen Babylon fürdőbe vezetett. Megérkezésünk után azonnal lesátoroztunk s Ismerkedni kezdtünk a tájjal és a fürdővel. Az első nap délelőttjén Domažlicével, e nagymúltű huszita várossal ismerkedtünk. A következő napok délelőttjein e forradalmi hagyományokban gazdag vidék jellegzetességeit, kerestük fej. Kezes József, őrvezető A fejlődés új lehetőségei Helemlrán Az esztendeje 400 hektárra bővült szövetkezetben jelentős változásokat észlelhetünk. A szövetkezet tulajdonába kerültek a GTÁ brigádközpontjának gépei: 3 traktor, 3 cséplőgép, kevékötő és egy vadonatúj villany-automatacséplö. A géppark elnevezést azért túlzásnak ne vagyük, viszont az is igaz, hogy a gépek annyit érnek, amennyire kihasználjuk őket. Ebben pedig eddig nem volt hiba. A takarmányok betakarításánál a 14 hektár gomboshere és a 6 hektár lucerna szépszerével adta a bőséges termést, de a széna begyűjtését már megzavarta a Duna áradása miatt feltört talajvíz. A veszély próbára tette a szövetkezeteseket, de kijátszani nem tudta őket. Izraél Imre agronómus vezetésével az egész tagság munkába lendült és a szénét csekély veszteség árán biztos helyre szállították. Említésre érdemes ennél az akciónál Tóth Júlia és Sós Mária idős tagok hőEgyüttműködnek Egységünk CSISZ-tagjsi a közeli egységes földmüvesszövetkezettel védnökségi szerződést kötöttek. A CSISZ-tagok segítséget nyújtottak az EFSZ-nek a szénagyüjtésnél, a cukorrépa egyelésénél. Az Ondráš elvtárs által vezetett kultúrcsoport műsoros estet rendezett a szövetkezeti tagoknak s a músor végeztével zenekarunk muzsikájára táncoltak a szövetkezeti tagok. Az aratási munkálatok előtt segítettek a gépek és a kombájnok kijavításában. CSISZ-alapszervezetünkben a második évfolyamosok között toborzás folyik a határvidék betelepítésére, hogy Wiinél többen jelentkezzenek az EFSZ-ben végzendő mezőgazdasági munkára. Ennél az agitációs propagandamunkánál a szövetkezeti tagok jöttek a katonáknak segíteni. Azokkal, akik a határvidéki szövetkezeti munka iránt érdeklődést mutattak, beszélgetést rendeztek a védnökségi EFSZ tagjai a szövetkezeti munkáról, a gazdálkodás új módszereiről és a parasztok életéről ma és a múltban. A beszélgetés végeztével a szövetkezeti tagok megmutatták a katonáknak gazdaságukat és bemutatták azt is, hogy a mezőgazdasági munkát ma már mennyire gépesítették. Neupauer Károly, tizedes siessége, akik 16 órát álltak versenyben a férfiakkal. Az ő munkájuk is hozzájárult, hogy a szövetkezet az elsők közt végzett a kötelező beadással, sőt 135 százalékra meg is tetézte. A kibővített szövetkezet aránylag gyorsan feltöltötte az állatállományt.. A karvai szövetkezetből vásárolt 10 anyakocát, körülük nem egy ellésböl 11 malacot is felneveltek. A nagyhasznosságú karvai kocák ivadékából az emséket külön választották és mind meghagyják továbbtenyésztésre. A pénzügyi tervben 75—90 kg-os sertések értékesítésével számolnak. Ezt az akciót nemcsak az előnyös értékesítési ár miatt iktatták be, hanem figyelembe vették a takarmány fogyasztását is, a fogyasztás gazdaságosságát. A szövetkezetesek a Duna talajvizének is rendezték a területét. így finom kavicsot nyertek az építkezéshez és egy kis tavat, ahol már az idén 2000 kacsát gondoz Bogdány Veronika és Tapló Mária. Hazánkban a Duna medre és a sziklás dombok között van a legmelegebb éghajlat, ahol minden gyümölcs 14 nappal korábban érik be. Ezért már ebben az évben kiültettek 1000 barackfát. A szövetkezet kertésze arra számit, hogy jövőre epret termelnek. Ilyen és még sok más kezdeményezés valósul meg a júniusi határozat nyomán, hogy a szövetkezetek a belterjes gazdálkodást a termelési költségek vizsgálatának egybevetésével a helyes irányba vezessék. Gábris József, Párkány Bizalommal néznek a ,|övőbe A harmaci szövetkezet ez idén már a tavaszi hónapokban jól indult. A kapásokat 100 százalékra megművelték s azok olyan termést ígérnek, hogy kerületi méretben is elsők közé fog tartozni. A szövetkezet 278 hektárról lekaszálta és behordta a réti szénét és a szántóföldi takarmányokat. Eddig 55 vagon kitűnő szálastakarmánya van a szövetkezetnek. A 185 hektár vetésből már több mint 86 hektárt learattak. A kalászosok is rekordtermést ígérnek. A szövetkezeti tagok bizalommal néznek a jövőbe. Varga M. János, Harmac TERVET DOLGOZTAK KI A JÖVŐRE A szetei szövetkezetesek taggyűlésen tárgyalták meg, hogy az egységes árrendszerről szóló párthatározat milyen feladatokat ró a szövetkezetre. Az új begyűjtési és földadó-rendszert Gubrica elvtárs, a zselizi járás Nemzeti Frontjának elnöke ismertette. Beszámolójában nemcsak a sajtóban közzétett új árakat ismertette, hanem a zselizi járásra méretezett új feladatokról is beszélt. A vitában sokan felszólaltak. Gulyás Gábor elvtárs felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az új árrendszer új munkaformát kíván a tagságtól és jó lesz átszervezni a gazdálkodás rendjét úgy, fürgét az idő, hív a kötelesség Boldogfán július 20-án reggel csoportokba tömörülve beszélgettek az emberek az utcán. Az éjjeli eső megint csak elrontotta a munkát a határban. Azon vitatkoztak, mi lenne a legsürgősebb tennivaló. A helyi hangos híradó zenét játszott. Ilyenkor mindenki tudja, hogy utána valamilyon hirdetés következik. A mikrofonban a szövetkezet elnöke felkérte a tagságot, készítsék el a kaszákat, aratni mennek. A csoportokban helyeslő morajlás hallatszott. A 61 tagból 25 kaszás. Mészáros Károly — jóerőben levő fiatal szövetkezetes — csipkelődve meg is jegyezte, hogy most azután zavarba hozzák a kombajnosokat. De a 25 kaszás után 25 marokszedő is kell. Látom, hogy a lányok, a fiatal asszonyok is kidugták a fejüket, ők is össze jönnek beszélgetni. Egymásnak mondogatják, ki kinek lesz a marokszedöje. Fél óra múlva senkit sem látni az utcán. Az udvarokból kaszakalapllés hallatszik. Készítik a régi, de még mindig hasznavehető szerszámokat. Megértették, hogy sürget az idő, hív a kötelesség. Dóka Károly, Boldogfa hogy a munka hasznosabb, eredményesebb legyen. Különösen a takarmányalap kérdésével foglalkozott. Arról beszélt, hogy a szénagyűjtés és más takarmánygyűjtési munkálatok eredménye már januárban észlelhető lesz, hiszen a tejért, marhahúsért, többet kap a szövetkezet, mint eddig. Jakus István elvtárs a földadórendszer kérdésével foglalkozott. Nagyon helyeselte ezt az intézkedést, mert ezzel a szetei szövetkezet régi sérelmét orvosolják majd. Köztudomású ugyanis, hogy a szetei szövetkezet a zselizi járás legészakibb községe, hatéra dombos, de mivel a zselizi járáshoz tartozik, a beadási kötelezettségek olyan mértékűek, •mint a sík térületen fekvő Garam menti falvaké. Az új begyűjtési rendszer megszünteti majd ezt a fogyatékcsságot, arról nem is beszélve, hogy az oszthatatlan alap feltöltésére ösztönzi a szövetkezetet, melynek eredménye majd évek múlva szemmellátható lesz. Debreczeny könyvelő elvtárs vázolta, az 1959. január 1. utáni változásokat. Hangsúlyozta, hogy az új könyvelési rendszer nyomán már megállapítható a bevételek és kiadások előirányzata, tehát szükséges, hogy a szövetkezet vezetősége már most használja fel ezeket az adatokat és úgy szervezze a munkát, hogy a leggazdaságosabb legyen. Ondrejka Gyula, a HNB titkára javasolta a belterjesebb gazdálkodás bevezetését. Cellahó István agronómus a szövetkezet gépparkjának munkájáról beszélt. Duchony elvtárs és sokan mások a munkában előforduló szervezési hibákról beszéltek, figyelmeztetve a tagságot, hogy az egységes árrendszer minden kis hibát megmutat majd, méghozzá a legérzékenyebb módon, koronákban. A határozatok egyelőre még csak nagy vonalakban fejezik ki a szetei szövetkezét tervét, de tudatában van az egész tagság annak, hogy az új árrendszer, ha ügyesen és értelmesen szervezik meg a munkát, lehetővé teszi majd, hogy a szeteiek felküzdhessék magukat az élenjáró szövetkezetek közé. Hrubjáks Emil, Szete ÍĹ

J

J SZÖ 5 * 1959. július 21.