Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-22 / 201. szám, szerda

N. Sz. Hruscsov visszatért Varsóba Varsó (ČTK) - A szovjet pártás kormányküldöttséf) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke vezetésével W. Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkárának kíséretében hétfőn, július 20-án este Rzeszowból visszatért Varsóba. Rzeszovvban a közlekedési eszközöket gyártó üzemben tartott nagy népgyűlésen N. Sz. Hruscsov és W. Gomulka beszédet mondottak. Beszédüket gyakran viharos tapssal és 'éljenzésse! szakították félbe főképp azon fejezeteknél, ahol a két szónok a lengyel-szovjet barátsáq jelentőségét hangsúlyozta. A küldöttség ezután a közéli Lancut-kastélyba látogatott. Az utat a helyi lakosság tömegei övezték. N. Sz. Hruscsov útközben többször megállt, hogy a népnek megköszönje a szíves fogadtatást. A küldöttség megtekintette Vánva Turkenicsnek, az Ifjú Gárda hősének emlékmüvét, aki a rzeszowi vajdaságban lezajlott harcokban vesztette életét. Lancutban a küldöttséget a lakosság ezres tömegei fogadták. N. Sz. Hruscsov a küldöttség taqjaival megtekintette a kastélyt, amelyben most nemzeti múzeumot rendeztek be. Ezután ebéden vett részt, amelyet tiszteletére a rzeszowi vajdasági' pártbizottsáq titkára és a helyi nemzeti tanács elnöke rendezett. Példaadó kezdeményezés A Nyugat ellen javaslatot nyújtott be SAJÁT JAVASLATÁHOZ A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a napokban a Szocialista Munka Hőse cím adományozásával, Lenin<-renddel, Sarló és Kalapács aranyéremmel tüntette ki Valentyina Gaganovát, a Visnyij Volocsek-i szövőgyár csoportvezetőjét. Gaganova a Szovjet társadalom érdekeinek hű szolgálatáért nyerte et ezt a nagy kitüntetést. Példamutató kezdeményezése: egy jobban díjazott élenjáró brigádból önként egy elmaradó briaád tagjai közé meat dolgoeni és a brigád munkáját az élenjáró brigádok színvonalára emelte. Példás kezdeményezése nagy jelentőséggel bír a kommunista munkaviszony kialakításáért folytatott mozgalomra. A szövőgyárban Gaganova felfigyelt arra, hogy Ljusza Sibalova brigádjában valami nincs rendben: berendezésük egyforma. a lányok is lelkesen dolgoznak és szeretik munkájukat, mégis keveset termelnek, alacsony a munka termelékenysége, így keresetük is. Gaganova megbeszélte a dolgot a lányokkal, s kommunista határozottsággal kijelentette, átmegy a brigádba, hogy átadja társnőinek tapasztalatait és munkaismeretét. Az eredmény törvényszerűen bekövetkezett: a hátul kullogó brigád most terven felül még 1400 kg fonalat gyárt, s a keresetek havonta 300-400 rubellel növekedtek, íme a nagy kezdeményezés és termékeny barátság példája. Gaganova nevét ma a szovjetország minden részében ismerik. Ö indította el az elmaradó brigádok megsegítésének és az élenjárók színvonalára emelésének mozgalmát. Valentyina Gaganova új munkahelyén sem feledkezik meg régi munkatársairól és érdeklődik munkájuk iránt. A képen V. Gaganova (jobbra) és a helyére lépett N. Szmirnova baráti beszélgetés közben. (Foto - TASZSZ) Az iraki reakció ellenforradalmi provokációja Az iraki közvélemény erélyesebb fellépést követel a köztársaság ellenségei ellen Bagdad (ČTK) - Az államapparátusban dolgozó érintett hűbérurak és reakciósok csoportjai, imperialista ügynökök, továbbá a Bath és ísztiklal pártok nagyarab soviniszta elemei összetűzéseket igyekeznek kiprovokálni az iraki polgári lakosság és a htdsereg között. Ily módon akarnak zűrzavart kelteni, hogy azután nyílt ellenforradalmi támadásra használják ki. A leleplezett tények és az események lefolyása megerősítik, hogy az összeesküvők két határidőt tűztek ki a zavargások elintézésére: a július 4-ről 5-re virradó éjjelt, majd július 14-ét. A reakció az elsó időpontot arra használta ki, hogy a bagdadi katonai díszszemle alkalmával tüntessen. A demokratikus erők beavatkozása azonban szétszórta harci Örseiket. Ugyanakkor a Tigris vidékének három vagy négy kisebb helységében is hasonló kísérletek történtek, mint például Falduzában, ahol legerősebbek a reakció pozíciói. Az összeesküvők nagyarányú előkészületeket tettek július 14-re. Kisebb provokációk július 13-ról 14re virradó éjjel éjféltájban Bagdad központjában játszódtak le. A demokratikus erők éberségével azonban gyorsan felszámolták a provokációt. Július 15-én reggel fegyveres bandák nagyobb akciót bonyolítottak le Bagdad északi részén. Adzsamija negyedben. Az akció során több szeméHy megsebesült. A további napokban az Eufrátesz középső szakaszán több helységben történtek összetűzések. A bandák néhány órára urai lettek a helyzetnek, mivel a rendőrség soraiban megbúvó ügynökök is csatlakoztak hozzájuk. A provokációk Kirkuguban öltötték a legnagyobb méreteket. Az egyik utcában, melyen végigvonult a július 14-i díszmenet, a házak ablakaiból és ereszeiről terroristák fegyverekkel tüzeltek a népi manifesztáció résztvevőire. A puccsisták «rra számítottak, hogy a helyőrség haladó szellemű parancsnokainak a köz?lmúltban történt visszahívása után a katonaság is csatlakozik hozzájuk. Ám elszámították magukat. Súlyos harcokra került sor. melyek 50 emberéletbe és több mint száz sebesültbe kerültek a felkelőknek. A népi erőknek és a hadseregnek 50 áldozata volt. A lázadókat szétverték. Az összeesküvés megszervezésének részleteit még nem állapították meg pontosan. Ennek ellenére azonban már most nyilvánvaló a lázadók és egyes külföldi körök kapcsolata. Az Iraki Köztársaság szálka ezeknek a szemében. A török hírszerzőszolgálatnak is nagy része volt a provokációban. Az összeesküvők felhasználták a sovinizmus mérgével megmételyezett kirkugui török kisebbség egy részét, mint ahogy a moszuli felkelésre is egyes beduin törzseket használtak fel. A lázadók letépték Kaszszem miniszterelnök arcképét és Meijderesz török miniszterelnök arcképeit tették helyükre. Az említett tények arra vallanak, hogy a kirkugui lázadás ugyanazoknak az ellenforradalmi erőknek müve, melyeknek részük volt a moszull provokáció előkészítésében is. A haladó szellemű iraki közvélemény erélyesen követeli hogy határozottabban lépjenek fel a köztársaság ellenségei ellen. A nép és a hadsereg szilárd egysége letörte az Iraki Köztársaság ellenségeinek újabb veszélyes támadását. Az Iraki Köztársaság katonai főkormányzója július 19-én nyilatkozatot adott kl. melyben bejelentette, hogy az elmúlt naDokban incidensek iátszódtak le Kirkuguban, s az incidensek veszteségeket okoztak emberéletben és anyagi javakban. Az Iraki Köztársaság kormánya különleges vizsgálóbizottságot küldött Kirkuguba, hogy állapítsa meg, kl kezdeményezte a zavargásokat, s büntesse meg a vétkeseket. Jól tájékozott bagdadi körökben hanqoztatják. hogy a reakciós erők a forradalom első évfordulóiának ünnepségei alatt zavargásokat kíséreltek meg előidézni Kirkuguban és arra számítottak, hogy a hadsereg támogatását is sikerül megszerezniük. Az események során azonban bebizonyosodott, hogy a katonai egységeket nem ragadta el a népellenes provokáció, sőt erélyesen közbeléptek az összesküvők ellen. (Folytatás az 1. oldalról) kibővítésének és fejlesztésének kérdéseit." E célból - hangzik továbbá a javaslatban — az értekezlet „időnként megállapított helyen és szinten összeülne". Herter a németek jelenlétéről csupán a tanácsadók szerepkörét tekintve szólt. Más szóval: a németeket ezen javaslat szerint kizárnák az aktív és közvetlen részvételből a saját ügyeik megtárgyalásánál, különösen az újraegyesítés kérdésének megtárgyalásánál, amelyet a németeken kívül senki más meg nem oldhat. Herter után Murville francia külügyminiszter mondott rövid beszédet, aki természetesen egyetértett az előterjesztett javaslattal. Ezután Lloyd angol külügyminiszter kért szót. Beszédének csaknem fele részében foglalkozott a nyugatberlini kérdésről folytatott tanácskozás összefoglalásával és csak azután tért rá a Nyuqat új javaslatára. Azt a tényt, hogv a nyugati hatalmak jelenleg valójában sutba dobják Németorszáq újraegyesítésének kérdését azzal, hogv elutasítják az össznémet bizottságot, Lloyd azzal az állítással igyekezett védelembe venni, hony a Nyugat állítőlag nem kíván ..új intézményeket és új szövegezést". Lloyd valószínűleg nem vette észre, hoqy ezen értekezletnek állandó intézményé való átalakítására iránvuló iavaslatával a Nyugat éDDen ezt ajánlja. Lloyd ezután kijelentette, hogy az értekezlet procedurális kísérleteket tehet, azonban nem mondotta, miért nem tehetné meg azt. ami a legészszerűbb, miért ne javasolhatná a németeknek, hogy üljenek közös asztalhoz. Beszédének befejező részében arra kérte Gromikót, hogy a Nyugat új javaslatát mint a vitára és a tárgyalásra irányuló készséget értelmezze és kifejezte azt a meggyőződését, hogy jóakarattal közös alapot lehet találni a résztvevők közötti tárgyalásra. Lloyd azonban nem mondotta, hogy valószínűleg nem lesz lehetséges a bonni kormány által diktált alapra építeni. Lloyd után dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, az NDK küldöttségének vezetője szólalt fel. Részletesen foglalkozott a nyugati javaslattal és kijelentette, hogy a németeket nem* lehet kizárni a német kérdés megtárgyalásának aktív részvételéből. Dr. Bolz hangsúlyozta, hogy Németország egyesítéséről csupán a németek tárgyalhatnak maguk között. A békeszerződés kérdését ezen értekezlet hat résztvevőjének bizottsága készítheti elő a két német állam eqvénjogú részvételének előfeltételével. Dr. Bolz után Grewe szokásos hangnemében beszélt. A hétfői ülésen Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere szólalt fel, aki ezen az ülésen az elnök tisztségét töltötte be. Gromiko beszédének olyan jellege volt. mint a nyugati hatalmak javaslatához fűzött előzetes megjegyzéseinek. Gromiko elsősorban hangsúlyozta a két fél különböző hozzájárulását Németország egyesítésének kérdéséhez. Amíg a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság a németek közötti tárgyalások megkezdésének szükségességéből indulnak ki, a Nyugat az ügyet a négy nagyhatalom kezében akarja tartani és a németeknek csupán tanácsadó szerepet szán. Gromiko hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség nem tekinti az össznémet bizottságot a németek közötti tanácskozás egyedüli lehetséges formájának. Herter és Lloyd már egyébként beismerték a szovjet álláspont rugékonyságát e kérdésben. Mindenki számára elfogadható forma található, azonban csakis a két német állam közötti egyenjogúság' alapján. Minden olyan forma, amely mellőzi ezt a- előfeltételt, nem szolgálhat a vita alapjául. Gromiko reagált egyes nyugati küldöttek beszédeiben foglalt azon megjegyzésekre, amelyek elégedetlenséget fejeztek ki a Német Demokratikus Köztársaság fennálló szociális rendszere felett. Kijelentette, hogy a különböző államoknak eltérő belső rendjük van. Ésszerű lenne, hogy ha az értekezletről kizárnák az e kérdésekről való vitát, mert ez semmire sem vezet. Beszédének befejező részében kijelentette, hogy meg kell találni a két német állam közötti tárgyalások elfogadható formáját. A miniszterek ezután abban állapodtak meg. hogy az értekezlet további plenáris ülését szerdán 16 órakor tartják. Selwyn Lloyd, Nagy-Britannia külügyminisztere hétfőn ebédet adott a Szovjetunió, az USA és Franciaország külügyminisztereinek tiszteletére. Mikor hagyja abba a Nyugat a bújócskát? A múlt hét legutóbbi plenáris ülésének reményteljes lefolyása után hétfőn a Nyugat új okmányt terjesztett elő, mely szemmelláthatóan lépést jelent visszafelé, pedig a legutóbbi teljes ülés úgy hatott, mintha a résztvevők többsége a konkrét eredményeket akarná elősegíteni. Az értekezleten az a benyomás, hogy Adenauer kancellár és főként amerikai szövetségesei arra használták fel az utóbbi napokat, hogy ismét megnehezítsék az értekezlet helyzetét. A Szovjetunió és az NDK álláspontja világos. Vannak a német kérdésnek olyan részei, melyeknek megoldása főként a nagyhatalmakat illeti és vannak más részei, melyeknek megoldása már nem szakítható ki a belsó német keretből. Az elsők közé másodikhoz pedig Németország egye- I vitát folytatnak egymás között állássítésének kérdése. j pontjukról, e javaslat célja annak a Bizonyára nem árt megfigyelni a nyugati sajtónak az új nyugati javaslattal kapcsolatban tett kijelentéseit. A londoni Times például megjegyezte, hogy a javaslat célja állítólag az 1961-ben tartandó nyugatnémet választásokig megőrizni Németország eddigi helyzetét. A lap azt írja, hogyha a német bizottság az egyenlőség alapján tevődnék össze, olyan helyzet alakulhatna ki, hogy a nyugatnémet küldöttek egy része az NDK küldöttségével együtt szavazna. A Le Monde című francia lap is hasonló hangnemben ír. A hozzáférhető hírforrásokból ítélve, a nyugati javaslatot komoly alap nélkül, pusztán formális iratként terjesztették elő. Akkor, amikor a tartozik a békeszerződés kérdése, a i nyugati szövetségesek kilátástalan Elhalasztották Hruscsov elvtárs skandináviai látogatását Moszkva (TASZSZ) — A szovjet kormány elhatározta, hogy alkalmasabb időre halasztja N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének dániai norvégiai útját. A szovjet kormány erről a határozatról értesítette Dánia, Svédország és Norvégia moszkvai nagykövetségét. Az emlékiratok tényeket tartalmaznak Dánia, Svédország és Norvégia szervezetei és sajtószervezetei Szovjetunióellenes tevékenységéről éppen N. Sz. Hruscsov tervbe vett látogatásával kapcsolatban. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy Dániában, Svédországban és Norvégiában mesterségesen olyan helyzetet idéznek elő, amely nem alkalmas erre az állami látogatásra. A szovjet kormány arra a megállapításra jutott, hogy a jelenlegi helyzetben, amely ezekben az országokban kialakult, aligha lenne alkalmas a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének látogatása, és elhalasztható e látogatás anélkül, hogy a Szovjetunió és a skandináv államok közötti kapcsolatok csorbát szenvednének, A szovjet kormány reméli, hogv a jövőben, talán egy év múlva, a skandináv államokban meglesznek a látogatás jobb feltételei és azután lehetséges lesz a kérdésre visszatérni. A szovjet kormány emlékiratát átadták a moszkvai finn nagykövetségnek is. Az emlékirat rámutat arra, hogy a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, amely megkívánta Hruscsov skandináviai látogatásának elhalasztását, a szovjet kormány nem fogadhatja el a finn kormány meghívását sem. Történelmi határozat a tibeti demokratikus reformokról LHASSZA (CTK) - AZOJKlNA SAJTÓIRODA JELENTÉSE SZERINT A TIBETI AUTONÓM TERÜLET ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGA MÁSODIK PLENÁRIS ÜLÉSÉNEK ZÁRÖÉRTEKEZLETÉN EGYÖNTETŰ HATÁROZATOT HOZOTT A TIBETI DEMOKRATIKUS REFORMOK VÉGREHAJTÁSÁRÓL. Ezen határozat értelmében a reformok megvalósításának első szakaszában széleskörű kampányt indítanak a lázadó elemek teljes felszámolására, az ingyenes kényszermunka megszüntetésére, a földbérek és kamatok leszállítására. Ezzel lefektetik a földosztás alapjait, amelyet a második szakaszban hajtanak végre. A reformokat békés úton valősítrasztok között. Azon földesurak és kolostorok nagybirtokait, akik és amelyek a lázadás idején hívek maradtak a kormányhoz, fokozatosan felvásárolják és átadják a dolgozóknak. Amíg ez bekövetkezik, a nagybirtokosoknak a termésnek csupán 20 százalékát adják át, míg a parasztoknak megmarad a termés 80 százaléka. Az eddigi rabszolgákat, akik a feudális uradalmakon házimunkát végeztek és uraik vagyonát képezték, felszabadítják. Ezek rendesen fizetett alkalmazóiakká válnak. A parasztokat és a -pásztorokat megszervezik. A reformok végrehajtásának idején a kormányszervek ják meg. Az árulók földjét és más 1 fogják betölteni az alapszervezetek termelőeszközeket szétosztják a pa- | funcióit és hatáskörét. helyes benyomásnak elkendőzése, hogy a Nyugat teljesen tétlen az értekezleten. A javaslat azonban mit sem változtat a valóságon. Igaz volt, s most is igaz, hogy a bonni kormány által sugallt tervek semmi pozitívumot nem eredményezhetnek az értekezleten. Az értekezlet még mindig ama kérdés előtt áll, mikor küzdik le végre a nyugati hatalmak belső egyenetlenségeiket és érik el azt a pontot, melyen megkezdhetik a komoly tárgyalásokat az egyezményről. A nyugati sajtóban most olyan hírek keringenek, hogy állítólag meg kell várni Nixon moszkvai útjának eredményét. Pedig inkább arra kell várni, mikor oldódnak le a „szövetségesek" Adenauer láncairól. Az amerikai-angol és francia politika az értekezlet óta nem képes észretéríteni a bonni kormányt, mely minden jelentősebb haladást gátol az értekezlet munkájában. A tárgyalások azonban már nyolcadik hete folynak, és ez a nyugati bújócska, menekülés a saját felelősség elől nem tarthat a végtelenségig. A helyzet a német békeszerződés és Nyugat-Berlin kérdésében konkrét lépésekre kényszeríti őket. Ha a nyugati hatalmak nem lesznek hajlandók együttműködni e kérdések megoldásának nemzetközi és megállapított módján, akkor a helyzet komolyságát világosan látó államok kénytelenek lesznek maguk intézkedéseket tenni: Megkötni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal és megfelelő lépéseket tenni Nyugat-Berlin ügyében. Az értekezlet újra meg újra, rendszerint a pozitív távlatok kibontakozásának pillanatában a nyugati kormány ellenállásába ütközik, a nyugati hatalmak pedig mindig nyilvánosan kapitulálnak Adenauer előtt. Anglia, az USA és Franciaország azonban nem bújhatnak örökké Adenauer mögé. Még kétségtelenül elég lehetőségük van ahhoz, hogy meggyőződjenek a pillanat bizonyos elemi követelményeiről. Mivel nem akarnak élni a lehetőségekkel, épp úgy felelnek a fejlődésért, mint Adenauer. A helyzet természetesen nem oldható meg formális aktusokkal. A népeket nem nyugtathatja meg, hogy értekezleteket szerveznek, melyeken semmit sem oldanak meg. Nem az öncélú vitának, hanem a fokozatos, akár legcsekélyebb megoldásnak van értelme. A megboldogult Népszövetséggel és ezt követően az 1939-1945. években szerzett tapasztalatok után nincs többé életjoga a diplomáciai játéknak. Ideje, hogy a nyugati hatalmait legalább ezt az alapvető tényt megértsék. Jirí Hochmann ÍĹJ

J SZÖ 3 * 1959. július 21.