Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-21 / 200. szám, kedd

„A VILÁG TAVASZA" jelszó jegyében vasárnap, július 19-én a bratislavai Városi Népművelési Otthonban Világifjúsági Találkozókat szemléltető kiállí­tás nyílott, melyet a közelgő VII. Világifjúsági Találkozó alkalmából a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága rendezett. A prágai, budapesti, berlini, bu­karesti, varsói és moszkvai ifjúsági találkozókat szemléltető képeket, va-é lamint egyéb anyagot a bratislavai iparművészeti iskola tanulói állították össze. A kiállítás augusztus 6-ig lesz nyitva. (Štefan Petráš - CTK - felv.) ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®i A ManoÜsz Giezosz védelmére létesült csehszlovákiai bizottság felhívása (ČTK) - Az athéni hadbíróság előtt véres gonosztett betetőzésére készülnek. A királyi ügyész halált követelt két vád alá helyezett haza­finak — Trikalinosz és Vutszasz — Görögország Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága tagjainak fejére, életfogytiglani börtönre akarja elitél­ni Szingelakisz és Karkajanisz vád­lottakat, 15 évre pedig Grigoriadu asszonyt, akit betegen helyezték vád alá. A királyi ügyész Manolisz Gle­zoszra öt év börtönbüntetést, három évi koncentrációs tábort és hétévre szóló jogfosztást követelt. A többi vádlottakat illetőleg szintén sok évi börtönbüntetést javasol. A bünper lefolyása azonban telje­sen világosan bebizonyította vala­mennyi vádlott ártatlanságát. Le­leplezte a görög kormány és igaz­szágszolgáltatás jogtipró eljárását. Az egész világ közvéleményének vi­haros ellenállása nem engedte meg, hogy a bűnper szervezői kimondják a halálos ítéletet Manolisz Glezosz felett. Céljukat — az országban még érvényesülő demokratikus és szabad­ságjogok maradványainak eltiprását — azonban a többi vádlott igazság­talan és kegyetlen megbüntetésével akarják elérni. Maga az ügyész a következőt jelentette ki: „Ha rendes törvények szerint ítélkeznénk felet­tük, nem Ítélhetnék el őket. Mivel azonban a 375-ös törvény lehetővé teszi a gondolat elítélését is, büpte­téseket szabhatunk ki rájuk." A bűn­per szervezői ezzel bevallották, hogy a bűnper és a javasolt ítéletek a fa­áisztaszellemű, 375-ös, alkotmányel­lenes törvényen alapszanak. Ezt a törvényt Metaxasz fasiszta diktatú­rája 1936-ban léptette életbe. Nem a vádlottak bűnéről vagy ártatlansá­gáról van tehát szó, hanem arról, hogy le kell hullnia azon embe­rek fejének, akik másként gondol­kodnak, mint a görög kormány. A Manolisz Glezosz védelmére lé­tesült csehszlovák bizottság a bíró­sági eljárás általában elismert vala­mennyi szabálya teljes kigúnyolásá­nak tekinti a görög kormány és igazságszolgáltatás ezen eljárását, amelyhez hasonló csak a német fa­siszták által szervezett lipcsei per­ben volt tapasztalható. Ezért az egész világ minden de­mokratikus és békeszerető emberé­vel együtt még nagyobb igyekezettel fog harcolni Manolisz Glezosznak és a többi hős görög hazafinak — akik felett a hadbíróság most jogtalanul ítélkezik — teljes szabadon bocsá­tásért. A Manolisz Glezosz szabadlábra helyezéséért és a bíróság elé állí­tott görög hazafiak megmentéséért vívott harc még nem ért véget. A Manolisz Glezosz védelmére léte­sült csehszlovákiai bizottság felhívja Csehszlovákia népét arra, hogy fel­háborodott hangú tiltakozásaival forduljon közvetlenül az athéni had­bírósághoz és követeljen szabadsá­got a provokatív módon vád alá he­lyezett összes görög hazafinak és demokratának. A Manolisz Glezosz védelmére létesült csehszlovákiai bizottság. Véget ért a dolgozók filmfesztiválja (ČTK) - Szlovákiában vasárnap, július 19-én ért véget a dolgozók filmfesztiválja, az év legkedveltebb filmrendezvénye, mely a maga nemé­ben egyedülálló az egész világon. A fesztivált Bratislavában „A ke­resztútak" című új cseh' film bemu­tatásával fejezték be. A fesztivál nyolc előadásán Szlo­vákia valamennyi kerületi székhelyén és a Magas-Tátrában, az igen ked­vezőtlen időjárás ellenére is, több mint 268 ezer néző vett részt. A filmelőadások látogatottsága a legnagyobb Kassán volt, ahol a fil­meket 70 394 néző tekintette meg. A második hely Bratislava 49 264 né­zővel, s a harmadik helyre Zilina és Prešov került több mint 35 000 né­zővel. Ez idén 21 vidéki városban is al­kalma nyílik a nézőközönségnek a fesztiválfilmek megtekintésére. Du­naszerdahelyen, Szencen, Modrán, Trenčínben, Trnaván, Martinban és Pov. Bystricán vasárnap megkez­dődött a fesztiválfilmek szemléje. i •k A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tag­jai a brnói kerületben a fesztivál előtti fokozottmértékü kezdeményezésük tanú­jeléül eddig több mint 330 ezer téglát, 20 ezer vájúcserepet és több mint ezer tetőcserepet adtak az „Adjunk százmillió téglát terven felül építészetünknek" akció keretében. Ezenkívül 270 tonna cementet és 303 köbméter faanyagot takarítottak meg. * A Hradec Králové-I Városi Nemzeti Bizottság ingyen telket bocsátott a Győ­zelmes Február Üzem dolgozóinak lakás­építési szövetkezete rendelkezésére, amely­nek tagjai hétfőn megkezdték az első 24 szövetkezeti lakás építését. A lakásépítési szövetkezet tagjai, akik az építkezésen töltik szabadságukat és szabadidejüket, kö­telezettséget vállaltak 3000 brigádéra le­dolgozására. * A Čedok a Nagy Péter nevű hajóval rendezendő 21 napos társasutazást kibőví­tette. A társasutazás résztvevői szeptember 27-én indulnak el Cseti Szlovákiából és Ogyesszában szállnak hajóra. A hajóút fo­lyamán ellátogatnak Jaltába, Szimeizbe, Livadijába, Gurfuzba, Batumba, Szuhumi­ba, Szocsiba, Macesztába és a kaukázusi Ricába. A társasutazás végcélja Várna. A társasutazás ára Bratislavátói számítva: II. osztály 2980 korona, Turista osztály 2780 korona és III. osztály 2490 korona zsebpénz nélkül. A zsebpénz 200 rubelt vagyis 232 koronát tesz ki. * A NYITRAI kerületben eddig 8400 já­radékélvező járadékát emelték. Így a ke­rületben havonta csaknem háromnegyed millió koronával gyarapították a járadékok összegét. Emelkedett a családi pótlékok összege Is, melyet a kerületben 75 000 gyermek után fizetnek ki, csaknem három­millió koronát kitevő összegben. Hogyan használják fel Július elsejével a szövetkezeti pa­rasztság számára újabb, jelentősen előnyös intézkedések léptek életbe. A mezőgazdasági gépeket, pótalkat­részeket és a villanyáramot ettől az lidőponttól kezdve lényegesen ol­csóbban vásárolják. Az intézkedés, melyet a mezőgazdaságunknak nyúj­tott újabb jelentős segítségként kell értékelnünk, a harminc százalékos árcsökkentéssel hatalmas összegek megtakarítását teszi lehetővé. Csu­pán ez évben ez az összeg mintegy 100 millió koronát tesz ki. Felmerül a kérdés, hogyan hasz­nosítsák az ily módon megtakarított értékeket. Aligha akad szövetkezet, melyben ne foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel. Csaknem minden EFSZ­ben tekintélyes összegről van szó, amelyet a lehető legcélszerűbben kel! felhasználni. Bizonyára akadnak nem kis szám­mal olyan szövetkezetek, melyek tag­sága a pillanatnyi hasznot tartva szem előtt, úgy vélekedik, hogy az árcsökkentéssel megtakarított pénzt osszák kí a munkaegységekre. Gondolkodjunk azonban egy kicsit. Helyes lenne ez? Első pillantásra va­lószínűleg kedvezőnek tűnik, hiszen nagyobb jövedelmet jelent az EFSZ­tagok számára. Ez a rendkívüli jö­vedelem azonban a jövőt tekintetbe véve a valóságban kevesebbet jelent. Nézzünk csak jobban a dolgok mé­lyére. Minden szövetkezet gazdálkodásá­ban nemcsak a pillanatnyi helyzetet, hanem az elkövetkező éveket is szá­mításba kell venni. A gazdálkodást és a jövedelem elosztását is a jövő tekintetbe vételével kell megszer­vezni, hiszen a jó gazda nemcsak a mára gondol, hanem a holnapra is. Alig akad ember, aki ne lenne tisz­tában azzal, hogy a jövedelem állan­dó fokozódását csakis a szövetke­zeti gazdálkodás fejlesztésével, a termelés állandó növekedésével és a munkatermelékenység fokozásával lehet biztosítani. Ehhez meg kell te­remteni a szilárd alapokat, mégpe­dig minél gyorsabban, annál jobb. Márpedig ez nem megy a semmiből, erre áldozni kell. S itt mutatkozik meg, hogy ami pillanatnyilag elő­nyösnek látszik — adott esetben a megtakarított anyagi értékek azon­nali elosztása — ez végeredmény­ben előnytelen, mivel a gazdálkodás fejlesztésének, ezzel együtt a jöve­delem rendszeres fokozásának alap­jait gyengítjük általa. Világítsuk meg mindezt egy pél­dával. Mondjuk, hogy a EFSZ mint­egy 75 ezer korona értékű gép, al­katrész vásárlását és villanyáram fogyasztását tervezte be a második félévre. Az új árak szerint azonban mindezt körülbelül 59 ezer koronáért megkapják, tehát mintegy 16 ezer korona megmarad a szövetkezet pénztárában. Január 1-től érvénybe lépnek a mezőgazdasági termékek egységes árai. Ha növekszik a ter­melés, és csökken az önköltség, emelkedik a • szövetkezet jövedelme. No már most, ha a zárszámadáskor kiosztják a megtakarított összeget, a szövetkezet tagjainak egyszeri hasz­na lenne belőle. Ha azonban cél­szerűen befektetik az összeget gé­pek, szerszámok vásárlásába és a szövetkezet gazdálkodását fejlesztő, a termelés költségeit csökkentő in­tézkedéseket valósítanak meg rajta, amelyek lehetővé teszik a közös jö­vedelem tartós emelkedését, akkor a megtakarított, s hasznosan felhasz­nált pénz többszörösen visszatérül. Azt már mondanunk sem kell, hogy ily módon a szövetkezeti tagok is sokszorosát kapják a jövedelem el­osztásakor annak az összegnek, ame­lyet az év végén kapnának kézhez. Azt hisszük, nem kell sokat gon­dolkodni azon, melyik módszer a helyesebb. A pillanatnyi haszon-e, vagy pedig a jövedelem rendszeres emelkedése. (P-G.) Megjelent „A béke és a szocializmus kérdései" júliusi száma A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata legújabb száma közli B. Köhlernek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának cik­két: Az iparigazgatás átszervezésé­nek tapasztalatai Csehszlovákiában. A szocializmus gazdasága és a gaz­dasági vezetés demokratizmusa cím­mel írt cikket M. Makarova szovjet tudós. Az amerikai négerkérdés el­méleti értékelésével foglalkozik J. Jackson, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Országos Bizott­ságának titkára. D. Aidit, Indonézia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára az ideológiai mun­ka tapasztalatait elemzi. Márkus Bak­ker, Hollandia Kommunista Pártja Központ) Bizottságának titkára be­mutatja cikkében a holland burzsoá demokráciát. A tudomány a szocia­lizmus építésének szolgálatában cím­mel közli a folyóirat H. Jablonskinak, a Lengyel Tudományos Akadémia tu­dományos titkárának fejtegetéseit. D. Csesznokov vitacikkét is közli a lap: A revizionisták „új" megállapí­tásai a proletariátus diktatúrájáról és a szocializmusba való átmenetről címmel. A katonai diktatúra ideoló­giáját fejtegeti a folyóiratban A. Stíl francia újságíró. Káros-e a munka az emberi szervezetre munka — a politikai gazda­ságtan tanítása szerint — a társadalomban élő ember tudatos te­vékenysége az élete fenntartásához nélkülözhetetlenül szükséges javak előállítása céljából. Mint ilyen erő­kifejtéssel, tehát fáradsággal jár, amely fáradság — különösen a ter­melőerők alacsony fokán álló kizsák­mányoló társadalmakban a dolgozók­ban ellenszenvet vált ki az idegen számára jóformán ellenérték nélkül kifejtett munkával szemben. A kizsákmányolás megszüntetése az emberiség történelmében társa­dalmi méretben először a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom nyomán következett be, amikor a termelőerők — a technika több évszázados fej­lődése következtében — már maga­sabb színvonalon állottak és lehetővé tették, elsősorban természetesen a szocializmust építő államban, a mun­ka fáradságos voltának jelentős mér­tékben való csökkentését. Mindamel­lett — egyéb csökevények kapcsán — sok emberben megmaradt az el­lenszenv a rendszeres fizikai, sőt a szellemi munkaerőkifejtés — vagy­is a munka ellen. „Szükséges rossz, hogy megélhessünk, sőt az egészség­nek is árt — mondják egyesek — s vannak, akik hozzáteszik — árt a szépségnek is." Még a gyógyászatban is kialakultak olyan nézetek, miszerint a munka, mindenekelőtt a fizikai munka, bizo­nyos betegségek esetén káros, sőt veszélyes. Elsősorban vonatkozik ez a hagyományos terápia korunk egyik legpusztítóbb, az emberek egyre na­gyobb hányadát sújtó megbetegedé­sére, a különböző szívbajokra. Cseh­szlovákiában az elhalálozási okok kö­zött a szívbaj az első helyen áll. A harmadik ötéves terv egészség­ügyi intézkedései között a szívbaj elleni harc vezető helyre került. Érthető tehát, hogy az emberek tu­datában egyre nagyobb rémmé válik az utóbbi évtizedekben a szív- és érmegbetegedésektől való félelem. Valami olyan pszichózis kezd kiala­kulni, mint amilyen még e század elején is a vérbaj tekintetében ural­kodott, amelyről akkor valamelyik orvos elmondotta, hogy tényleg az emberiség legnagyob átka, s csak egy van még annál is nagyobb: a vérbajtól való félelem. l?gy vagyunk valahogy manap­II ság a szívbetegségekkel. Igaz, a szívbetegek száma, az^abban szen­vedőké és elhalálozóké egyaránt, a statisztika szerint is — mint már mondottuk — abszolúte és relatíve egyaránt szaporodik. De ennek okát mindenekelőtt abban a különben ör­vendetes tényben kell keresni, hogy az eifiberiség átlagos életkora az el­múlt 100 évben mindenütt meghosz­szabbodott, nálunk például 35 évről 65 évre emelkedett, vagyis majdnem megkétszereződött. Miután a szív­és érbetegségek természetüknél fog­va elsősorban is az idősebb, 50 évet meghaladottakat sújtják, csak termé­szetes, hogy az 50 évnél idősebbek számának és hányadának rohamos növekedésével a szívmegbetegedések száma is jelentős mértékben nő. Kü­lönösen vonatkozik ez az érelmesze­sedésre, amely 60 éven felül a kóros szívelváltozások 80 százalékának az okát képezi. Ezek a tények keltenek azután egyes emberekben pánikszerű félelmet a szívbajtól. Az érelmeszesedést az orvosok egy része a szervezet természetes elöre­gedési folyamatának tartja. Ha helyes ez a feltevés, akkor az érelmeszese­dés és a belőle keletkező szívbajok nem tekinthetők tulajdonképpeni ér­telemben vett betegségnek. De szív­bajban szenvedhet a fiatal ember is és ennek oka rendszerint nem az ér­elmeszesedés, hanem számos más ok. Ezért a szívbajok többségét olyan betegségeknek kell tekintenünk, ame­lyek ellen — mint minden más be­tegség ellen — a siker reményével vehetjük fel a küzdelmet, aminthogy már konkrét sikereket el is értünk. Bár a szívbetegségeknél legfontosabb szervünk, az életfolyamatok hajtó­erejének, motorjának megbetegedé­séről van sző, mégsem reménytelen a helyzet, mert amint az utóbbi 15 — 20 év kutatásai eredményeképpen ki­tűnt, a szívbajok jelentős része funk­ciós jellegű. Ez magyarul annyit jelent, hogy a szívbetegségek többsége nem a szö­vetek valamely kóros elváltozása kö­vetkeztében áll elő, hanem csak a szív élettani megnyilvánulásainak za­varait jelenti. A szív esetleggs mű­ködési zavarai idővel — éppen a szívbajtól való félelem következtében — szervi szívbajjá fejlődhetnek ki. A funkcionális zavarokat pedig, ha idejében és helyesen felismerik, aránylag könnyű megszűntetni, ami által ez az állapot is megszűnik. Rendszerint a helytelen táplálkozás, a szív energiatermelése körül beálló rendellenességek válthatnak ki mű­ködési zavarokat, amelyek azután az emberben a betegség érzetét keltik. Elég tehát e funkcionális zavarok idejében való felismerése, okainak s esetleges átmeneti következményei­nek megszüntetése, hogy az ilyen „szívbajos" meggyógyuljon. W annak azonban olyanok, akik ilyen funkcionális szívzava­rokkal nem fordulnak az orvoshoz, ha­nem tehetetlenül kétségbeesnek, gyó­gyíthatatlan szívbajról beszélnek, ami azután kihat egész lelkiállapotukra, tudatukra, és központi idegrendsze­rükre, ami viszont ismét a szív mű­ködésére hat vissza. Így „elvarázsolt kör" keletkezhet, ami ellen minden eszközzel, elsősorban társadalmi fel­világosító munkával a szívbetegségek jellegéről, küzdenünk kell. Mint mondottuk, a tudomány jelen­legi állása reális lehetőségeket nyújt a funkcionális szívbajok felismerésé­re és gyógyítására. És itt, éppen e téren van igen nagy jelentősége a legújabb tudományos felfedezéseknek, nevezetesen a szívműködés és a rendszeres emberi munka közötti összefüggések új meglátásának. A szív, mint tudjuk, az emberi szervezet motorja. Tudjuk, hogy a a szívnek az energiatermeléshez tej­savra van szüksége, mint fűtőanyag­ra, hasonlóképpen, mint a robbanó­motornak benzinre vagy nyersolajra. Ezt a tejsavat iá maga a szervezet termeli az izmok munkájával kapcso­latban, a szénhidrátok bomlása alap­ján. A tejsav a szívbe jut, ahol szén­savra, és vízre „ég el", miközben energiát ad le a tulajdonképpeni szívműködés számára. A szívműködés tehát — normális körülmények között — izommunkát, tehát emberi munkát követel meg. Rendszeres emberi izommunka nélkül nincsen rendszeres szívműködés — ez a korszerű orvostudomány egyik legfontosabb felismerése, amelynek egyaránt van orvosi, valamint társa­dalomtudományi jelentősége. Ez a felismerés vezette a jelenlegi orvostudomány egyes nagyjait annak megállapítására, hogy a munka élet­tani, tehát természetes és szükséges jelenség. A munka az, ami az embe­ri szervezetet két határpontja, a születés és a halál között életben tartja. Ennek logikus folyománya, hogy a tétlenség az emberi szerve­zetnek, rendszeres működésének nagy ellensége, ártalmas az egészség­re, olyasmi, amely szükségszerűen elégedetlenségi, kiegyensúlyozotlan­sági érzéseket kelt. termelőerők rohamos fejlő­dése, különösen a szocializ­musban, ahol a termelési viszonyok ezt nem fékezik, hanem ellenkezőleg, elősegítik, a fizikai munka mennyisé­gének, fárasztó jellegének állandó csökkenéséhez vezet. Miután az emy ber élettani működése ennek ellen­kezőjét, bizonyos mennyiségű fizikai (izom)-munka elvégzését követeli meg, természetes, hogy e két ellen­tétes, de szükséges folyamat között bizonyos határterületen meg kell tör­ténjék a kiegyenlítődés. Egysze­rűbben: a szocializmus megszünteti a nehéz testi munkát, de nem szün­teti meg a fizikai munkát mint olyat, mert arra a társadalomnak és az egyénnek egyaránt szüksége van. A munka hiánya élettani zavarokat — elsősorban a szív működése terén — idéz elő, amit azután különböző lelkizavarok, pszichózisok is követ­nek. Ily módon kap új értelmet az orvos­tudomány fejlődése következtében a testi munka jellege és fontossága. Ez a felismerés is indokolja a pár­tunk és kormányunk által ebben az évben végrehajtott iskolai reformot, mert éppen a fizikai munka elsajá­títására, a fizikai munka megbecsü­lésére akarja nevelni fiatalságunkat, bármily „elvont" tudományágban végzik Is tanulmányaikat. De ennek a felismerésnek a következménye a legújabb szívterápia is, ameíy az ed­digi abszolút nyugalom helyett, még a legsúlyosabb szívbetegségnél, az in­farktnál is aránylag rövid idő múlva mozgást, tehát izommunkát ír elő, mert tudja, hogy a normális szívmű­ködésnek normális izommunka —: végeredményben munka — a felté­tele. Dr. Vladimír Haviar, tanár ŰJ SZŐ 2 * 1959- 3'úliUS 21,

Next

/
Oldalképek
Tartalom