Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-20 / 199. szám, hétfő

A szovjet párt- és kormányküldöttség egy lengyel szövetkezetben és a poznani gépgyárban Varsó (CTK) - Hruscsov és Go­mulka elvtársak vezető lengyel té­nyezők kíséretében szombaton a szrodi járási Plawce föídművester­melöszövetkezetét látogatták meg A parasztok hagyományos szláv szo­kás szerint kenyérrel és sóval kínál­ták Hruscsov és Gomulka elvtársat. A szövetkezet elnöke meghívta a vendégeket, hogy tekintsék meg gaz­daságukat. A vendégek és a $zövet­kezetesek a szövetkezet kultúrter­mében szívélyesen elbeszélgettek. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy az állattenyésztés fejlesztésére néz­ve nagy jelentősége van a kukorica­termesztésnek. Kukorica nélkül nem növelhető az állattenyésztés, mon­dotta. De nem elég elvetni a kuko­ricát, tudni kell jól elvetni, csak akkor lesz nagy termés. Hruscsov és Gomulka elvtársak ez­után részt vettek a szövetkezet nyil­vános taggyűlésén. Hruscsov elvtárs beszélt a szovjet mezőgazdaság nagy sikereiről, melyeket a Szovjetunió kommunista építése nagyvonalú programjának megvalósításában ér el. Majd kijelentette, hogy a Szovjetunió biztosan utóiéri és megelőzi az Ame­rikai Egyesült Államokat az egy la­kosra eső mezőgazdasági termelés­ben. Hangsúlyozta, hogy a falu építésé­nek szocialista útja a bőség és a dolgozók jóléte növelésének egyedüli útja. Beszéde végén sok sikert kí­vánt a szövetkezet tagjainak. — Ezután Gomulka elvtárs szólalt fel. Beszédében foglalkozott a lengyel mezőgazdaság problémáival. Hangsú­lyozta, hogy a lengyel parasztok előbb vagy utóbb meggyőződnek a szövetkezeti gazdálkodás óriási elő­nyeiről. A gépesítés a lengyel mezőgazda­ság komoly problémája, mondotta. A gépek, a traktorok kérdése a len­gyel mezőgazdaság fejlesztésének központi problémája. A szovjet párt- és kormánykül­döttség második része a poznani Ce­gielski Gépműveket látogatta meg. Az üzem bejáratánál VV. Kosztój, az üzem igazgatója és a munkások kép­viselői szívélyesen üdvözölték a ven­dégeket. Az igazgató beszélt a szovjet ven­dégeknek üzeméről, termékeikről a, a munkatermelékenység növeléséért •••••••••••••••• folytatott küzdelemről, lakás- és szociális építésükről, az üzem továb­bi fejlesztéséről az elkövetkező hét­éves tervben. A szovjet vendégek ez­után megtekintették a termelési részlegeket és különösen az erős ha­jómotorokat gyártó osztály iránt ér­deklődtek. Az üzemi klubban 3000 dolgozó részvételével diszgyülést tartottak a szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére. Kiiment Vorosilov átadta a Lenin-rendet az Örmény Köztársaságnak Jerevan (ČTK) - Kiiment Vorosi­lov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szombaton át­adta a legnagyobb szovjet kitünte­tést, a Lenin-rendet az Örmény Köz­társaság párt- és kormányvezetőinek. A köztársaságot a mezőgazdasági ter­melésben elért nagy sikerekért, a mezőgazdasági termékek állami fel­vásárlási tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért tüntették ki. Le kell fogni a gyilkosok kezét! Vietnam hős népe a szocializmus útján A genfi értekezlet ötödik évfordulóján ÖT ÉVVEL ezelőtt Vietnamban elhallgattak a fegyverek. A Szovjetunió " és a világ békeszerető közvéleményének követelésére és javaslataira a külügyminiszterek 1954. évi geníi értekezletén megkötötték a fegyver­szüneti egyezményt. A fegyverszüneti tárgyalások résztvevői kötelezték magukat: tiszteletben tartják Vietnam. Laosz és Kambodzsa független­ségét, szuverenitását és területi épségét, nem létesítenek semmilyen tá­maszpontokat és semmilyen katonai tömbbe nem vonják be a nevezett államokat. (Folytatás az 1. oldalról) szággal szemben és nyíltan megmu­tatta kormányának agresszív vágyait. Azzal is megkísérelte a GKP be­szennyezését, hogy kijelentette: a görög kommunisták a múlt háborúban nem Görögország felszabadításáért szervezték a nemzeti felszabadító harcot, hanem azért, hogy a nem­zetközi kommunizmushoz csatlakoz­zanak. „Megokolta", miért ítélkezik a bí­róság a vádlottak fölött a 375. tör­vény alapján. Sző szerint mondta: „Ha normális törvény szerint ítélkez­nénk fölöttük, nem ítélhetnénk el őket. Mivel azonban a 375-ös törvény lehetővé teszi a gondolat elítélését is, büntetéseket szabhatnak ki rá­juk." A katonai ügyész nem hozott fel konkrét tényeket és bizonyítékokat a vádlottak ellen. Ennek ellenére vé­res, alaptalan büntetéseket és sok éves börtönt javasolt. Vutszaszra és Trikalinoszra, a GKP KB tagjaira ha­lált kért. Manolisz Glezoszra 5 évi börtönt és 3 évi koncentrációs tá­borba zárást valamelyik szigeten s polgári jogainak hét évre való meg­vonását. A vádlott Szingisztakiszra és Karkajaniszra életfogytiglani börtönt javasolt. Grigoriadisz asszonyt, aki beteg, 15 évi börtönre akarja el­ítéltetni, a többi vádlottakra pedig körülbelül 4 évi börtönbüntetést kö­vetel. Egyes vádlottakat, köztük Teodor Eftimiadisznak, aki szintén illegáli­san tért vissza hazájába, de tájé­koztatta a rendőrséget, felmentését javasolja. A vádlottak megvető nyugalommal hallgatták végig Szkordasz ügyésznek, a hírhedt hóhérnak véres rapszó­diáját, mert a mai görögországi ter­rorista rendszert testesíti meg. Tud­ják, hogy mellettük áll a görög nép és a világ közvéleménye, mely viha­ros tiltakozásával küzd e gyalázatos módszerek és szándékok ellen. Tud­ják, hogy az igazság mellettük áll és az erőszak nem semmisítheti meg az igazságot. Az élet fasizálódásának tünetei A görög lapok s még hozzá nem- i csak a baloldali lapok, a napokban | azt írják, hogy Görögországban hó­napról hónapra abnormális légkör N m ni 11 m m m ni i in in nm ii N ni ii N IIIIII A NYUGATNÉMET RENDÖRSEG Dort­mundban azért tartóztatott le három em­bert, mert az NDK-hoz való közeledést óhajtották és ellenezték Nyugat-Németor­szág atomfelfegyverzését. KASSZEM, iraki miniszterelnök fogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségét, melyet Nam Ir, a miniszter­tanács elnökének helyettese, külügymi­ter vezet. Két és fél óráig tartó meg­beszélésükön a két ország kulturális és gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről tárgyaltak. AZ OLASZ és török külügyminisztérium közölte, hogy Segni olasz miniszterelnök és Pella külügyminiszter, Menderes török miniszterelnök meghívására szeptember 15-én Törökországba látogat. Az államfér­fiak nem titkolják. uogy a látogatás hát­terében az amerikai rakétatámaszpontok olasz- és törökországi gyors építése áll. HOSSZABB betegeskedés után szomba­ton Rómában meghalt Negarville, az Olas Kommunista Párt és a világbéke-mozga lom vezető egyénisége. alakul ki. Az emberek katonai bí­róság elé állítása politikai meggyő­ződésük miatt az alkotmányellenes 375. törvény alapján, az a törekvés, hogy a fővárost javítótáborrá változ­tassák, a görög ellenzéki lapok sze­rint a politikai élet fasizálásának tü­nete, méghozzá olyan erős tünete, amilyen még az 1946— 49-es polgár­háború időszakában sem mutatkozott. A körmönfont terrorszervezet így akarja elfojtani a nép ellenállását a rakéta-haláltámaszpontok elhelyezése ellen. A lakosság szabadságjogainak gúzsbakötése épp akkor nyilvánul meg, amikor a közvélemény figyelme a demokrácia görögországi problé­máira irányul. A baloldali lapok és a polgári ellenzék egyes lapjai a bűn­perrel kapcsolatban megjegyzik, hogy e jelenségek komolyan kompromittál­ják az egész országot, s anyagi és erkölcsi kárt okoznak. A görög lapok minduntalan vissza­térnek egyes vádlottak vallomásához és elítélik a titkosrendőrség letar­tóztatottakkal szemben alkalmazott módszereit. Feltűnően idézik Mano­lis Glézosz mostohatestvére férjének Doliniatisz úrnak kijelentését: „A kutyának sem kívánnám, hogy az Aszfália-cellába kerüljön." Az Eleftéria című szabadelvű fo­lyóirat Manolisz Glézosz húgának és férjének vallomásáról azt Irta, hogy „mindaz, amit a politikai rendörségen vallottak, nem felelt meg az igazság­nak, a kínzások és az Aszfália csa­lásának eredménye volt." A bíróság és a rendőri szervek visszovonulását jelenti a bíróság el­nökének az a kijelentése, hogy nem szükséges a Manolisz Glezoszról vé­leményt mondó további tanú kihall­gatása. „A bíróság meggyőződött Ma­nolisz Glézosz jelleméről és szemé­lyéről és komolyan tudomásul vette a tanúk kijelentéseit", —. mondotta a bíróság elnöke. Ki nehezíti meg az emberek életét? Ha valaki megkérdezné az egyszerű gö­rögöket, ki nehezíti és keseríti meg éle­tükét, egyöntetűen azt válaszolnák: — A rendőrség! Az utóbbi napok számos ese­te szemlélteti ezt. A rendőrség durván lépett fel azok ellen, akik tiltakozó leve­leket küldtek a kormánynak és a bíró­ságnak azért, mert bíróság elé állította Glézoszt és a többi hazafit. E terror azonban nem képes megállí­tani a per és a 375 számú diktátori tör­vény elleni tiltakozás lavináját, mely az ország minden részéből a görög kormány­elnökség felé zúdul. A Leonídasz-akció A görög kormány irányvonala és műd­szerei ma már politikájának minden vona­lán teljesen ellentmondanak a görög nép kívánságának és nézetének. Igazolja ezt az augusztus elejére tervezett további pro­vokáció. Észak-Görögországban az említett időszakban Leonidasz-akció elnevezéssel nagy gyakorlatokat akarnak tartani. Céljuk a görög hadsereg atomháborúra való fel­készültségének bemutatása. Ezt a nagy­szabású akciót „véletlenül" a népi demokra­tikus szomszéd ország határai közelében tartják. Ez a görög kormány „válasza" a balkáni békeövezet létesítésére tett szov­jet javaslatra. A görög kormánynak az ország demokra­tikus szabadságjogai ellen intézett táma­dásai és a külvilág felé irányuló fenyegető gesztusai nem képesek álcázni a görög vezető körök ingatag pozícióját. Manolisz Glézosz és vádlott-társainak bünpere, még jobban megingatja a kor­mány pozícióját. OTA VÄCLAVÍK MIÉRT HARCOLT A VIETNAMI NÉP Amikor a japán hódítók ellen a Viet Minh demokratikus frontba tö­mörült vietnami nép 1945-ös forra­dalma győzött, 1945. szeptember 2-án kikiáltották a Vietnami demokratikus Köztársaságot.A demokratikus válasz­tások alapján 1946-ban demokratikus kormány alakult Ho Si Minh vezeté­sével és nagyarányú reformok meg­valósításába kezdett. A francia imperializmus természe­tesen veszélyeztetve érezte uralmát és ezért Bao Daj annami uralkodó­val szövetkezve 1946 decemberében nagyszabású hadműveleteket indított az új népi köztársaság megdöntésé­ért. Az amerikai imperializmus kész­ségesen segítette a francia gyarma­tosítókat, persze azért, hogy letörje a gyarmatellenes népi felszabadító mozgalmat és kisemmizze francia „védenceit" is. Amikor 1954-ben a VDK már az ország területének háromnegyed ré­szére kiterjesztette ellenőrzését, a nyugati hatalmak kénytelenek voltak beleegyezni a tárgyalásokba és alá­írni a fegyverszüneti egyezményt. VIETNAM A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN 'A Vietnami Demokratikus Köztár­saság 156 047 négyzetkilométer terü­leten fekszik és 13 767 000 lakosa van. A gyarmatosítók által kiszipolyozott és elhagyott állapotban levő föld­művelő államként kezdte önálló nem­zeti életét. Meg kellett szüntetni a sokéves gyarmati uralom elmaradott­ságát és a nyolcéves háború nyomait. A Vietnami Dolgozók Pártja vezeté­sével sikeresen megkezdődött a nép­gazdaság átalakítása, az ország ter­melőerőinek növelése. Nagy jelentőségű volt a földreform, melynek keretében a parasztok ezrei ré­szesedtek a gyarmatosítóktól és az áru- _ lóktól elkobzott földből. A párt figyelme" elsősorban a mezőgazdaságra irányult, ami érthető is, hisz a lakosság 93,1 százaléka földművelő. Fő feladatként tűzte ki a me­zőgazdasági termelés növelését (a föld­reform alapján) és irányt vett a mező­gazdaság szövetkezetesítésére. A múlt év végén már 4722 szövetkezet működött az országban, s a földművelő lakosság 245 000 paraszti önsegélyző társulásba tömörült, melyben a földművelő lakosság 65 és fél százaléka dolgozik. Vietnam épülő iparában természetesen az élelmiszer- és a feldolgozó könnyűipar vezet. Jutafeldolgozó-, papír-, lengyárai­nak jó része csehszlovák műszaki segít­séggel épült. A párt a nemzeti ipar meg­teremtésében ügyel a beruházások ará­nyosságára. A nehézipar kiépítése ma még nem elsőrendű kérdés és lépést tart a többi gazdasági ág fejlődésével. A jövőre befejeződő hároméves tervben a párt irányelvei szerint az ország ipari termelése 1957-hez viszonyítva 86.4 szá­zalékkal növekszik. A hároméves terv fő célja az Ipar és a mezőgazdaság komoly fejlesztése és a lakosság ellátásának meg­javítása, a mezőgazdaság, a magánkézben levő kisipar, kereskedelem szocialista át­alakítása, továbbá a termelés növelése alapján a dolgozók anyagi és kulturális jólétének növelése és természetesen az ország védelmének biztosítása. VIETNAM A BÉKETÄBOR ERŐS BÁSTYÁJA Noha öt év telt el a fegyverszüneti egyezmény aláírása óta, az ország hely­zete még koránt sem rendeződött. A ket­tészakított Vietnam déli részét az ame­rikai imperialisták háborús felvonulóte­reppé változtatják. Az ország egyesítésének ügye tehát még nyílt kérdés. A Nyugati hatalmak a fegyverszüneti egyezmény megkötése óta semmilyen lépést nem tet­tek a békeszerződés megkötésére, mely helyreállítaná az ország egységét. Sőt, folyton merényleteket követnek el a VDK ellen. Ezt bizonyítják az utóbbi időben a laoszi és a dél-vietnami határon egyre gyakrabban lejátszódó incidensek. A világ haladó demokratikus közvélemé­nye Vietnam napja alkalmából üdvözletét küldi a hős Vietnam népének és kívánja, mielőbb teljesüljön vágya: a haza egysé­gének helyreállítása. L. L. Bocsássák szabadon Helut Tokió (ČTK) Az Akahata című lap jelen tése szerint Szanzo Noszaka, Japán Kom munista Pártja Központi Bizottságának el nöke levelet intézett Nasszerhez, az EAK elnökéhez és Szarradzshoz, az EAK szíriai területének belügyminiszteréhez, A levélben Pardzsallah Helunak. Libanon Kommunista Pártja vezető tagjának szíriai börtönből való szabadon bocsátását követeli. Az EAK hivatalai június 25-én Damaszkuszban tar­tóztatták le Helut. Noszaka levelében hangsúlyozza, hogy Helu az arab nép nemzeti felszabadításá­nak bátor és elszánt harcosa. Törvénybe ütköző letartóztatását és kínzását az impe rializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért és békéért küzdő minden demokrata elítéli Noszaka végül követeli, hogy az EAK kormánya azonnal vessen véget a Helu éle tét veszélyeztető kínzásnak és helyezze sza badlábra. A genfi értekezlet hetedik hete után GENFI TUDÓSÍTÁSUNK A GENFI értekezlet hetedik heté­nek végén újságíró körökben elter­jedt a tárgyalások jelenlegi állapotá­nak az az anekdotikus meghatározá­sa: Genfben a nyugati hatalmak minisztereinek értekezlete folyik, melyen a Szovjetunió a megfigyelő szerepét tölti be. A múlt héten ugyanis három hiva­talos gyűlés és három „munkaebéd" volt korlátolt részvevővel. Ugyanak­kor a nyugati miniszterek hét kü­löntanácskozást folytattak és szakér­tőik a hasonló tanácskozások soroza­tát tartották. Ezenkívül a francia és a nyugatnémet külügyminiszter eluta­zott, hogy kormányával tanácskozzék, Genfben pedig két további „atlanti" szövetséges képviselő tűnt fel: Olaszország és Görögország külügy­miniszterei. Az értekezlet már háromhetes szü­nete előtt olyan fokot ért el, amikor a további haladás kimondottan a nyu­gati hatalmak álláspontjától függött. A Szovjetunió és az NDK részéről a legnagyobb rugalmasságot és kompro­misszumot tartalmazó javaslatokat terjesztettek elő. A nyugati hatalmak azzal válaszol­tak, hogy szünetet kértek. Az értekezlet ezután a hetedik héten azzal kezdődött, hogy a szünet tulajdonképpen folytatódik. Nyugat válasza ugyanis még nem érkezett meg. A hetedik hét végén a nyugat-berlini egyezmény tartalmát illetően — legalább­is a figyelmet érdemlő fő kérdéseko (a csapatok létszáma és fegyverzete, az aknamunka beszüntetése) — többé-k?­vésbé világosan látják a helyzetet. Ez irányban a határidő problémája körül vár­ható a legtöbb nehézség. A szovjet kül­döttség világosan kifejtette, hogy sem to. sem elvi jelentőségűnek nem tartja ezt a kérdést., Ha már azonban ideiglenes statútumról van szó, akkor ennek az ideiglenességnek konkrét formát kel! nyernie. A nyugati hatalmak még nem nyilatkoztak, hogy elég világos-e szá­mukra e kérdés. A múlt hét kezdetén a bonni kancel­lár szövetségeseihez intézett emlékirata képezte a nyugati viták tárgyát. Adenauer se többet, se kevesebbet nem kér, mint azt, hogy az értekezlet egész programját vessék el. Lényegében a francia kormánytól tá­mogatva (látszatra már nem annyira) Adenauer emlékirata csekély visszhang­ra talált Angliában és az USA-ban. Azt a követelését, hogy Berlin kérdését ve­gyék le az értekezlet napirendjéről, tel­jesen visszautasították. Ami második kö­vetelését, a német kérdést illeti, bizo­nyos meghallgatásra talált, ami abból tű­nik ki, hogy a nyugati hatalmak saját javaslatuk — az össznémet bizottság megalakítása — ellen kezdtek hadakoz­ni. Jelenleg az értekezleten, de különösen az értekezleten kívül, a Brentanóval folytatott különtanácskozásokon arról vi­tatkoznak, init tegyenek a német kérdés­ben, Pedig a Nyugat éveken át látszólag a német kérdés megoldásának „lelkes harcosaként" lépett fel. Persze, a gya­korlatban nem tett mást, mint hogy el mélyítette az ország kettészakítottságát és táplálta a német militarizmust. Vi szont a közvéleményt minden eszközzel próbálták meggyőzni arról, hogy a Nyu­gatnak nincs más célja, mint a német egység. A legutóbbi nyilvános gyűlésen Gre we úr kivételével egyetlen nyugati kül dött sem utasította vissza közvetlenül a né-metek kölcsönös tárgyalásainak gondo­latát. Inkább azt állították, hogy szerin tűk ezt nem lehet egybekötni Nyugat­Berlin problémájával, és hogy erről majd ..később tárgyalhatnak". A francia lapok kereken kijelentik, hogy a Nyugat ez ideig elutasította a németek kölcsönös tárgyalásainak gondolatáról való vitát, mert ebben nem egyeznek meg a véle­mények. Ily helyzetben fejeződött be a genfi értekezlet hetedik hete: Fő vonásai: 0 1. A megfigyelők, köztük a nyugati sajtó megfigyelőinek túlnyomó többsége destruktív és egyenesen felforgató eljá­rással vádolja a bonni kormányt. • 2. Franciaország álláspontját is elítéli, mivel küldöttsége látszólag formálisan pozitív szándékokat táplál, de a nyugati küldöttségek titkos összejövetelein Bren­tanót támogatja. • 3. Nincs kizárva az a lehetőség, hogy főként az amerikaiak akarják legalább részben kihasználni Adenauer obstrukcióit, hogy minél jobban szűkítsék a megegyezés alapját. Ha tehát az értekezlet további távlatai­nak szempontjából arra irányítjuk figyel­münket, mi történik a Nyugat titkos ösz­szejövetelein, igazolást nyer az a tény, hogy az értekezlet eredményei teljes mértékben a nyugati hatalmak további magatartásától függnek. J. HOCHMAN Hidegháborús provokáció NAPJAINKBAN világszerte sok szó esik a hidegháború megszüntetéséről és a népek közötti barátság elmélyíté­séről. A világ közvéleménye egyre ha­tározottabban követeli a nemzetközi feszültség csökkentését. A genfi kül­ügyminiszteri értekezleten hosszú he­tek óta ezért folyik a vita, neves poli­tikusok hirdetik szükségességét és az USA elnöke is gyakran síkraszáll mel­lette — közben uszító deklarációkat ír alá, amelyekben felszólítja a világot a „leigázott országok hetének" megtar­tására. Melyek ezek a leigázott orszá­gok? Egyáltalán nem az VSA jármában sínylődő nemzetek, a fegyverkezés kö­vetkeztében a gazdasági összeomlás szélén vergődő államok, hanem a szo­cialista tábor országai, amelyeket Eisenhower szerint „a szovjet kommu­nista agresszió imperialista igájába hajtott", és „elvesztették független­ségüket". Az USA kongresszusa által 'jóváha­gyott provokációnak az a célja, hogy kissé felrázza a népi demokratikus országokból elmenekült árulókat, akik az USA kitartottjai és ha már nem i' tudják a hosszú éveken i t ígért „fel­szabadítással" kecsegtetni bket, leg­alább lássák, hogy az USA vezetői tud­nak róluk, számon tartják az egymás közötti torzMkodásban a kilátástalan­ságba vesző szánalmas figurákat. Az Egyesült Államok kétarcú, hamis politikát folytat: egyik arca az, ame­lyiket a közvélemény felé fordítja és amely igyekszik a felszabadításükért küzdő népek barátjának feltüntetn* Amerikát és engedményeket tesz a nemzetközi feszültség csökkentésére vonatkozó követelményeknek. Wa­shingtonban a szép szavakban és ígé­retekben nincs hiány. A másik, az USA igazi arca pedig az, amely provokáció­kat szervez a szocializmust építő or­ágok ellen (noha ezek többségével diplomáciai kapcsolatokat tart fenn), amely szerencsétlenségbe sodor orszá­gokat, lázadásokat szít független or­szágokban, amely tömegpusztító fegy­vereket ad Nyugat-Németország ke­zébe és elgáncsolja a nemzetközi fe­szültség csökkentésére a Szovjetunió és a szocialista tábor országai részé­ről tett mindennemű javaslatot. A washingtoni honatyáknak és Eisen­hower elnöknek a szocialista tábor or­szágai ellen kiadott hasonló „deklará­ciói" nem hoznak babért. A „leigázott országok hete" visszafelé sül el, és az USA vezetőinek igazi arcát mutatja meg a közvéleménynek. (Sz.—a.) ÜJ SZÓ 3 1959- július 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom