Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-16 / 195. szám, csütörtök

A görög nép a vádlottak pártján áll iram—R I MNNRAIMWT—••HIMII—IH—IIIM MIIIII H IHIII i Miii mni Ti nr— MÍ-TT— TTTT —————— —— ——— (Folytatäs az 1. oldalról) városi tanácstagja azonban kijelen­tette a bíróság elótt, hogy a szóban forgó utcában nincs és sohasem volt utcai világítás. A rendőrség tanúja azonban nem nyugodott bele e felsülésbe Maga­biztosan kijelentette, hogy tévedett és csak a hold világított akkor. A védők a meteorológusok vélemé­nyét kérték. Az időjárást jelzők pe­dig kijelentették, hogy akkor éjszaka még gyenge holdfény sem volt. Így a hold okozta a rendőrügynök máso­dik felsülését. íme, mit nem mozgat meg a görög rendőrség, hogy segít­sen magán. Még jó, hogy azt nem mondta: látta, hogy vörös csillag ragyogott Koliannisz homlokán. A terem baloldalán, az ajtó mellett ül a rendörüqynökök gyülevész hada. Figyel­nek bennünket, újságírókat, hogyan je­gyezgetünk és derülünk az igen tisztelt bírósági elnök színészi képességén és változásain. Glezosz népszerűsége bosszantja az ellenfelet Hétfőn éjjel és kedden egész nap kel­lemetlen dolgokat kellett hallgatniok a hadbíróknak, ügyészeknek és csendörök­nek. A tanúk padjáról köztiszteletnek Ör­vendő személyiségek emelkedtek szó­lásra, akiket Görögország ismer és akik a legjobb fényben tüntették fel a vád­lottakat. Eljött Passzalidisz képviselő, a máso­dik legnagyobb párt. az EDA 80-éves el­nöke. Bevezetőül kijelentette, hogy a per, politikai -jellegű, mire a bíróság el­nöke közbekiáltotta: „Semmi közünk a politikához." Passzalidisz ezt válaszolta: „Üjra meg kell Ismételnem. Nagy párt elnöke vagyok és felelősséggel tartozom a népnek." Ezután Glezoszról így nyi­latkozott: „Glezosz nem azért tagja az EDA vezetőségének, mert hős volt, vagy mert a kommunista párt küldte oda, ha­nem emberi tulajdjnságai emelték őt a vezetőségbe. Szerény ember és sohasem emlegeti ieqendás hírű hőstettét." „De önök, az EDA-párt ezt gyakran emlegetik!" — ripakodott rá Polichrono­kulosz ezredes, a bíróság elnöke. Passzalidisz nyugodtan folytatja: „Hős­tette önmagában tanúskodik." Hasonló­képpen nyilatkozott Glezoszról Intzesz úr, a Szabadelvű Polgári Párt képviselője. Ki­jelentette. hoqy minden qörög büszke Glezosz hőstettére — a náci zászló leté­pésére az Akropoliszról. „Akkor még nem fertőzte őt meg a kommunizmus!" —kiált közbe ismét a bíróság elnöke. Most a vádlott Manolisz Glezosz kér s^ftt.. Feláll és kijelenti: „Szántasz ba­rátom. akivel együtt a horogkeresztes zászlót letéptem az Akropoliszról, kom­munista volt!" A bíróság elnöke ismét alapos leckét kapott. Hiábavaló törekvés diszkreditálni a kommunista pártot Argilopulosz öreg politikus, volt külügyminiszter is jelen van a tár­gyalóteremben. Már az 1912-es bal­káni háború idején a trónörökös po­litikai tanácsadója volt. Szépen be­szél Glezoszról. Kijelenti: „Engem is ötször neveztek árulónak és soha­sem voltam az". A bíróság elnöke azonban valami mást akar hallani tő­le: „Tudja-e ön, hogy a kommunista párt erőszakkal akarja meghódítani a hatalmat?" „Nem, ezt nem tudom — mondja Argilopulosz, — ma már nálunk nem ilyen a helyzet." A bíróság elnöke ismét kérdést intéz: „Nemzeti pártnak tartja-e Görögország Kommunista Pártját?" Argilopulosz volt miniszter: „Nem vagyok kommunista, de sem­mi kifogásom sincs a kommunista párt tagjai ellen. A háború idején jól harcoltak a nácik ellen és haza­fiasan viselkedtek". Figyelem a bí­róság elnökét, érzem, hogy tájtékoz­nék a dühtől, ha tehetné. Semmisem megy úgy, ahogyan szeretné, még ez az öreg burzsoá politikus is keresz­tezi terveit. Hatálytalanítsák az antidemokratikus törvényt A tanúvallomások egymás után cá­folják meg a vádat és leplezik le a rendőrügynökök provokációit. Bebi­zonyosodik, hogy Glezosz és vádlott társai mögött a görög nép széles ré­tegei és neves személyiségei álla­nak. Száznyolc szaloniki ügyvéd a napokban tiltakozó jegyzéket irt alá és a bünperrel kapcsolatban követelik a 375-ös törvény­nek, Görögország szégyenfoltjának érvény­telenítését. követelik a vádlottak polgári bíróság elé állítását. Mitilena város lakói azt írták, hogy a katonai biróság nem jo­qosult ítélkezni Glezosz fölött és csapást mér a demokráciára és békére. Grama­tikasz, a Meszodiosz című krétai lap fő­szerkesztője, akit Karamanlisz kormány­pártja fanatikus hívének tartanak, szin­tén cikkben tiltakozott lapjában. Szakszer­vezeti dolgozók, községi tanácsok, külön­féle politikai pártok taqjai tiltakoznak. Általánosan követelik a 375-ös számú an­tidemokratikus törvény hatálytalanítását. ,,Az igazság bombája egy hazuq vád tá­kolmánya alá került és a levegőbe röpí­tette", — írja az Avji. Ehhez még hozzá­fűzendő. hogy a rendőri mesterkedések robbanását az egész város és az egész világ hallotta. Azok pedig, akiknek ezt leginkább meg kellett volna hallaniok, a bűnper szervezői, a görög kormánykörök befogják a fülüket, s a védők és a ta­núk érvei ellenére makacsul élni akarnak rendkívüli hatalmukkal — a katonai bíró­ságokkal. Athén, 1959 július. Óta Václavík A rokonok bizonyítják Glezosz alibijét A Glezosz-per keddi tárgyalása regqel 9 órától éjfélig húzódott el. A katonai bl­r:ság délelőtti tárqyalása során Manolisz Glezosz anvja, felesége Tasszia. mostoha­testvére Dimitrokalisz és sógornője tanú­vallomásaikban eskü alatt bizonyították, hogy Manolisz Glezosz 1958. augusztus !S-án este moziban volt és a rákövetkező napon a délelőtti óráktól kezdve állandóan szüleinek Athén melletti raffinai kertjé­ben időzött. E vallomások és sok más tanúvallomás egyöntetűen igazolta, hogy Glezosz a vádirat állításával ellentétben a múlt év szóban forgó hetének végé:; nem találkoz­hatott Kolianisszal. Göröqorszáq Kommu­nista Pártja KB politikai irodájának tag­jával és hogy a vádirat koholmány. Gle­zosz és Kolianisz állltólaqos találkozója az egyetlen konkrét pont. mellyel a vád­irat Glezoszt terheli és amelynek célja alátámasztani a kémkedés vádját. Ádenauer félti a nyugati „egységet" Bonn (ČTK) - McCloy volt né­metországi amerikai főbiztos, aki je­lenleg magánlátogatáson az NSZK­ban tartózkodik, a keddi bonni saj­tóértekezleten kijelentette: Adenauer kancellár nem adta fel igyekezetét, hogy a nyugati hatalmakat a Szovjet­unióval való bárminő megegyezés elutasítására bírja. Adenauer panaszkodott McCloynak, hogy „a Nyugat nem olyan egysé­ges, amilyennek látni szeretné". McCloy továbbá megerősítette, hogy Adenauer főként az angol kormány ellen intrikál és „eléqtelen rugal­masságba]" gyanúsítja. Ezért belát­ható időn belül Londonba 'kíván láto­gatni. Adenauer továbbá elégedetlenségét fejezte ki a NATO-n belül fokozódó ellentétek miatt. McCloy kijelentése szerint ismét ellenezte a csúcsérte­kezletet, amennyiben a Szovjetunió nem fogadja el a nyuqati nagyhatal­mak ultimátum jellegű követelését, hoqy korlátlan időre erősítse meg Berlin jelenlegi megszállási statú­tumát. Letartóztatták az EDA további képviselőjét Athén (ČTK) A görög rendőrség kedden letartóztatta Szavas Sztam­matiadiszt, az Egységes Baloldali De­mokratikus Párt (EDA) vezetőségé­nek tagját. Sztammatiádisz a múlt héten letartóztatott Dimetriosz Asz­szima kopuloszhoz hasonlóan e párt athéni szervezetének jelentős ténye­zője volt. Politikai körökben e letartóztatást a tervszerű rendőrségi akció részé­nek tekintik. Mindkét letartóztatott demokratát gyűjtőtáborba szállítják. Az Égei tenger Agiosz Efsztratiosz nevű szigetén eddig már 500 de­mokratát tartanak fogva, akik sát­rakban laknak, szűkös életkörülmé­nyek között. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának teljes ülése Bukarest (ČTK) - A 1 Román Munkáspárt Központi Bizottsága jú­lius 13-án és 14-én bővített teljes ülést tartott, melyen a KB tagjain és póttagjain kívül a területi párt­bizottságok első titkárai, a KB osz­tályvezetői, a miniszterek és helyet­tesei stb. is részt vettek. Gheorghie Gheorghiu-Dej, a Központi Bizottság első titkára beszámolót tartott a II. pártkongresszuson kitűzött népgazda­ságfejlesztési feladatok teljesítésé­ről és a nép jólétének növelésére kitűzött feladatok megvalósításáról és javaslatot tett a dolgozó nép élet­színvonalának emelését célzó új in­tézkedések foganatosítására. A Köz­Csehszlovák katonai küldöttség a magyar légierők kiképző központjában Budapest (ČTK) — A csehszlovák katonai küldöttség Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédelmi minisz­ter vezetésével Révész Géz* vezérez­redes, a Magyar Népköztársaság nem­zetvédelmi miniszterének kíséretében július 14-én felkereste a Magyar Nép­köztársaság déli területén létesített katonai légierők kiképző táborát és repülőalakulatát. A szívélyes fogadtatás után a ma­gyar repülök repülőnapot rendeztek a küldöttség tiszteletére. Lomský vezér­ezredes az akrobatikus hármascsoport pilótáinak átadta a csehszlovákiai I. osztályú pilótajelvényt. ponti Bizottság teljes ülése vita után egyhangúlag jóváhagyta a beszámolót és a benne tartalmazott javaslatokat. Varsóban az orvostudományok városrészének építését tervezik Varsó (ČTK) — A lengyel sajtó je­lentette, hogy a legközelebbi években orvostudományi városrész építését ter­vezik Varsóban. Az orvostudományok városa 24 hektár területen épülő or­vostudományi intézetek komplexumá­ból fog állni. Korszerű klinikái és ku­tatóintézetei lesznek, többek között kórháza, szülőotthona, nőgyógyászati, gyermekgyógyászati, sebészeti és el­megyógyintézeti klinikája. Itt helye­zik el továbbá a Lengyel Tudományos Akadémia és Orvostudományi Akadé­mia kísérleti orvostudományi intéze­tét. Kisebb méretű hasonló orvostudomá­nyi központot építenek Krakkóban is. Tízezer külföldi látogatója volt a szovjet népgazdasági kiállításnak Moszkva (ČTK) — Egy hónap alatt öt világrész 53 államából tízezer kUlföldi lá­togató tekintette meg a szovjet népgaz­daság vívmányainak kiállítását — csupán a szervezett kirándulások résztvevőit szá­mítva. Kívülük sok külföldi turista magán­zóként látogatta meg a kiállítást. Cseh­szlovákiából már 1450-en jártak ao kiállí­táson. KONAKRI, Guinea fővárosa a jövő városa. Látszatra a főváros élete éppen olyan válto­zatlan és egyhan­gú, mint a többi afrikai városé. Pe­dig az RDA párt és a szakszerveze­tek intézményei­ből, a központi hi­vatalokból hatal­mas kezdeménye­zés indul új sike­res országépítésre. A' képen az élénk nyüzsgés Konakri utcáin :::::::::::: ::::::: A szocialista tábor országai együttműködésének elmélyítését szolgálja a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének látogatása a né­pi Lengyelországban. A Hruscsov elv­társ vezette küldöttség Varsóban a Lengyet Egyesült Munkáspárt és az állam vezetőivel megtárgyalja a két országot érintő és ezáltal az egész szocialista táborra kiható kérdése­ket. „A szocialista állam erejében és egységében látja Lengyelország saját erősségét is — mondotta Gomulka elvtárs a küldöttség üdvözlésekor. A Varsóban most folyó baráti megbe­szélések a szocialista országok közös érdekeit, közös békeharcát, a szocia­lizmus és kommunizmusért vívott harcot segítik elő. Egy másik jelentős látogatás a mi hazánkban zajlik le, ahová e napok­ban a távoli Etiópia császára érke­zett. Gazdasági és kulturális kapcso­lataink kibővítése ezzel az afrikai országgal, amely a békés egymás mel­lett élés bandungi elveit vallja ma­gáénak, ugyancsak hozzájárul a bé­kés erők táborának erősítéséhez. GENFBEN — az egész világ fo­kozódó érdeklődése közepette — megkezdődött a második felvonás. .A kártyák jelentős része már a nyil­vánosság asztalán fekszik. Egyelőre — hogv a hasonlatot folytassuk — még túl sok a kézben lévő kártya, s nem lehet tisztán látni, ki, mit és mikor játsszik ki. Annyi biztos, hogy így vagy úgy, de az utolsó ütés a Szovjetunióé, amely vagy eléri az értelmes és elfogadható megegyezést, mindenekelőtt Berlin kérdésében, vagy különbékét köt az NDK-val és ennek keretében teremt megfelelő helyzetet Berlinben. Mindezt a szem­benülo három játékos is tudja, és ezért bizonyos határok között meg­egyezést keres — a lehető legkisebb áron. Rossz játékosok, mert a Szov­jetunióból aligha csalnak ki a már nyíltan meghirdetett kereteken túl­menő engedményt. A helyzetet a három nyugati hata­lom bizonyos tekintetben fennálló egyenetlenségén kívül az teszi még bonyolultabbá, hogy a háttérben mes­terkedő bonni körök mindent elkö­vetnek bárminemű megegyezés meg­akadályozására. Ezt — a német im­perializmus legaljasabb tetteihez méltán sorakozó — gaztettet még csak nem is tagadják. Ez is egyik oka an­nak, hogy Gromiko szovjet külügy­miniszter a két német tárgyaló fél­nek a bevonását kívánja minden tár­gyalásba, tehát az úgynevezett zárt ajtók mögötti tárgyalásokba is. így akarja a Szovjetunió leleplezni min­den lépésében Bonn teljesen negatív, kimondottan háborús politikáját. A nyugati sajtó pillanatnyilag de­rűlátó. de ez önmagában nem jelent semmit. Sőt a csúcsértekezletet is biztosra veszi, bár Eisenhower to­vábbra is követelődzésre használja azt a berlini kérdés terén. Az ember­nek az a benyomása, az amerikai mértékadó körök azt hiszik, hogy a csúcsértekezletre, a béke biztosításá­nak erre a leghathatósabb eszközére csak a szocialista tábornak van szük­sége. Ez a tény is mutatja, mit ér valójában a polgári demokrácia, mennyire az egész nép érdekeivel el­lentétes politikát követhet — amint követ is — a burzsoá kormány, hiába választják meg úgynevezett szabad választásokon. A jövőbe senki sem lát, de annyi biztos, hogy Genfben az események gyorsabb ütemben közelednek a tár­gyalások második felében a kifejlés felé, mint az első részben. A nemzetközi munkásmoz­galom naros történelme újabb nagy szimbólikus perrel bővül. Manolisz Glezosz neve ma már — tekintet nél­kül perének kimenetelére — világfo­galom. Az ilyen „bíróságok" által . elkövetett büntettek száma az em­berek tudatában újabb égbekiáltó esettel szaporodott. Ugyanazon görög kormány, amely rendszeresen szaba­don bocsátja a legnagyobb háborús bűnöseket, a sokat szenvedett görög nép legnagyobb hóhérait, most kato­nai kémperbe fogja Manolisz Glezoszt, a görög szabadság legendás bajnokát csak azért, mert görög kommunista politikusokkal érintkezve elárulhatott katonai titkokat. Tehát nem azért, mert elárult, hanem csak azért, mert elárulhatott! De a titok, amit állító­lag elárulhatott sem titok. A görög­országi rakétatámaszpontokról van szó, amelyekről tud ország-világ. A küzdelem az igazságért nemcsak az athéni katonai törvényszék tár­gyalótermében folyik. Mint néző, mint megfigyelő, mint az igazság védelme­zője jelen van azon az egész kultúr­emberiség, az egész világ éberen őr­ködő lelkiismerete. Vannak Nyugaton olyan hangok is, hogy a múlt esztendő leglényege­sebb, s egyben a Nyugat számára legvégzetesebb eseménye az 1958. jú­lius 14-én bekövetkezett iraki forra­dalom volt. Ha ez az értékelés túlzott is, mindenesetre Irakban az elmúlt esztendőben tényleg történtek olyan események, amelyek alapjában rázták meg az imperializmus közép-keleti rendszerét. A szinte jelképesen, a nagy francia forradalom emléknapján alig néhány óra alatt lezajlott szorosan vett for­radalmi események a világ egyik leg­reakciósabb feudális-kapitalista rend­szerének, az amerikai imperializmus­nak csak Tajvanhoz hasonlítható je­lentőségű előretolt bástyájának a végét jelentették. A csapás nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a forradalom óta eltelt egy esz­tendő alatt a bel- és külföldi reak­ciós erők nem kevesebb, mint három ízben próbálták meg a történelem ke­rekét visszafordítani és az 1958. jú­lius 14-e előtti állapotokat visszaállí­tani Irakban. Mit hozott az elmúlt esztendő po­litikai fejlődése az új iraki állam számára ? A külpolitikában mindenek T előtt a bagdadi szerződés először tényleges, majd jogi felszámolását, az imperialista járom e legláthatóbb tényezőjének a megszüntetését. Ha külső jelentősége nem is ily nagy, mégis hatásában ezzel a ténnyel kö­zel egyenértékű, hogy az új iraki kormány az országnak az Amerikai Egyesült Államokkal kényszerhely­zetben kötött három szerződését is felmondta. E három szerződés a hír­hedt amerikai „segítség" három for­májára: katonai, hadianyagszállítási és gazc.asági segélyre vonatkozott. Az ára a „segélynek" az Egyesült Álla­mok tényleges ellenőrzése volt az or­szág egész politikai és gazdasági élete felett. De megszüntette Irak forradalmi kormánya az angol gazdasági gyám­kodást is. aminek legfőbb fegyvere az angol világbirodalom fő összetartó eszköze, az angol pénznem volt. Irak ez év tavaszán kilépett a sterling­tömbből, ami lehetővé tette a gazda­ságilag is önálló politika folytatását. Ezen a vonalon a következő lépés Irak legnagyobb természeti kincsének fokozatos kiragadása az idegen monopóliumok kezéből. Jelen­leg Irak évente 35 millió tonna kő­olajat termel, amely mennyiséget — szovjet segítséggel — 1962-ig meg akarná kétszerezni. Folyik a harc az iraki dolgozók fokozott érvényesülé­séért hazájuk fő iparágában, a haszon igazságosabb megosztásáért, saját fi­nomító ipar kiépítéséért, hogy az or­szág nyersanyag helyett kész termé­ket exportálhasson. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy az új kormány bel- és külpoliti­kájában is határozottan a népi haladó erőkre, a szocialista országokra, első­sorban a Szovjetunióra támaszkodott. Ennek látható jele a szocialista tábor országaival megkötött kereskedelmi szerződések, de az a segítség is, ame­lyet Irak minden politikai feltétel nélkül erről az oldalról élvez. Belpolitikaiiag az ország fejlődését a doigozők tömegszervezeteinek ki­alakulása, a szakszervezetek, ifjúsá­gi és parasztszövetségek megalaku­lása és izmosodása jellemei. Az utóbbi igen aktív szerepet játszik az iraki földreform végrehajtásánál, amely ugyan korántsem radikális, mégis a régi feudális állapotokkal szemben haladást jelent. Sajnos, Kasszem tábornok kormá­nya nem támogatja a fiatal iraki de­mokrácia legkövetkezetesebb képvise­lőjének, a kommunista pártnak a szerepvállalását. Söt újabban olyan jelek is mutatkoznak, amelyek a haza: reakció előretörésére vallanak. Ez a jelenség természetesen merész és in­dokolatlan reménységeket kelt az amerikai imperialistákban is, aminek csak egy hathatós ellenszere van: ha a forradalmi kormány következetesen a népi, haladó erőkre támaszkodik. Ebben az esetben az új állam máso­dik évében még nagyobb eredménye­ket ér el. P. J. tJJ SZÖ 1 1959. július 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom