Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-29 / 178. szám, hétfő

Ahol „megvárásra" javítanak A GALÄNTAI mezőgazdasági gépjavító üzemben évente 600 kerekes és lánctalpas traktort javítanak ki. A javítás nem tart napokig, meg lehet várni. Ez tulajdonképpen nem is javítás, hanem kicserélés. A szövetkezetek, a traktorállomások a közeli és távoli környékről ide hozzák az elromlott traktorokat. A gépjavító üzem a régi elromlott traktor helyett régi, de kijavított traktort ad. A traktor ugyanolyan gyártmányú, mint az, amelyet javításra behoztak. A közelmúltban sok egységes földmüvesszövetkezet traktorokat és más gépeket vett át a traktorállomásoktól. A galántai gépjavító műhely dolgozói nemcsak azzal tesznek eleget az egységes földművesszövetkezeteknek, hogy „megvárásra" cserélik ki a traktort traktorért, hanem kezeskednek a generáljavításért és olcsóbbá teszik a javítást is. A szocialista munkabrigádja címért versenyben álló ifjúsági csoport, amely a kerekes traktorok javításán dolgozik, a termelést 100 koronával olcsóbbá tette és csökkentette a selejt százalékát is. A javítóműhelyekben azonban még tovább mennek. Az ifjúsági csoportban bevezették a csoportos javítást és a csoportos szétszedést, amitől a termelési költségek további lényeges csökkentését várják. A gépjavító műhelyeknek húsz DT-54 lánctalpas traktor, 25 Zetor és 10 Škoda áll rendelkezésükre kicserélésre, amelyre úgy tettek szert, hogy az ócskavasnak szánt, kiselejtezett régi traktorokat megjavították. Az „ócskavas" traktorok vígan szaladgálnak a mezőn és helyettük mások állnak rendelkezésre. Igy csupán a cserével átlagban 20 nappal lerövidítették a lánctalpas traktorok javításának idejét. A kerekes traktoroknál ez a lerövidítés ideje átlag öt napot tesz ki. Galántán ekképpen a traktorosok kiesési ideje 8295 nappal rövidült. Ezzel gyakorlatilag gyarapodott a traktorállomások és egységes földművesszövetkezetek gépparkja is. A pótalkatrészek hiányát úgy oldották meg, hogy megkezdték a pótalkatrészek javítását és ezzel a megrendelőknek egy év alatt 710 ezer koronát takarítottak meg. A javítás tervét állandóan túlteljesítik. HÁROMSZOR NYERTÉK EL a Mezőés Erdőgazdasági Minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottságának vörös'zászlaját. Csaknem valamennyi dolgozó szocialista kötelezettségvállalást tett, amelyet becsületesen teljesít. Igy tehát nem lesz könnyű dolog a galántai gépjavító műhely dolgozóitól megszerezni A láng beleharap az ércbe, a szikrák repkednek. Lelovics Dezső, a legjobb hegesztők egyike munka közben. Veres László és Forró László javítják a kerekes traktorokat. (J. Vlach felvételei) a vörös zászlót, mert a szocialista munkaverseny a galántai javítóműhelyek dolgozóinak szívügye, segítségükre van a terv teljesítésében és a termelés olcsóbbá tételében. J. R. A prágai Nemzeti Színház köszönete (ČTK) - A prágai Nemzeti Színház operaegyüttese szlovákiai és morvaországi dicsőségteljes útja első napjaitól fogva a táviratok, levelek és üdvözletek sokaságát kapta számos üzemtől, intézménytől, egységes földművesszövetkezettől, ifjúsági és pionírszervezettől és egyes dolgozóktól. Népünknek a művészet iránt érzett szeretete ezen megnyilvánulásai a körutazáson részt vett valamennyi művészt, technikai és adminisztratív dolgozót erősítenek és arra buzdítanak, hogy ezen utazás hazafias szép feladatát a lehető legjobban végezzék. A Nemzeti Színház operájának vezetősége ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik vendégszereplésük alkalmával üdvözölték és ezeket az üdvözleteket szívélyesen viszonozza. Tegyük minden dolgozó ügyévé í a munkabiztonság kérdését Szombaton az újságírók bratislavai klubjában Vojtech Daubner elvtárs, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke tájékoztatta az újságírókat a munkabiztonság helyié zetéről, a balesetekkel összefüggő Ä problémákról. A balesetek következtében beálló munkakiesés nagy kárt okoz népgazdaságunknak. Igazolják ezt a következő adatok is. A múlt évben — csupán Szlovákiában — a balesetek miatti munkamulasztás 200 milliós kárt okozott népgazdaságunknak; emiatt több mint 33 millió koronát fizettek ki betegsegélyzés címén s naponta 2312 ember hiányzott a munkából. Ezek az adatok is arra figyelmeztetnek, hogy pártunk és kormányunk intézkedéseit és figyelmeztetéseit sok üzemben nem tartják be és sok helyütt a munkabiztonságra szánt anyagi eszközöket, sem használják fel a dolgozók egészségvédelmének céljára. Pl. a helyi gazdálkodás üzemeinek 90 százaléka nem felel meg a munkabiztonsági előírásoknak. Itt nem az szükséges, hogy a hibákat új gépek beállításával távolítsák el, hanem a meglevő gépeket célszerűen kell elrendezniük, a műszaki eljárásokat mődosítaniok, s fellendíteniök az újítók mozgalmát. A martini Sztálin Üzemben a balesetek számának növelését ma még az is fokozza, hogy az új dolgozókat nem oktatták ki alaposan a balesetek elleni védekezés kellő ismereteire. Az nem elég, ha csak a munkabiztonságért felelős műszaki dolgozó egy alkalommal tart számukra előadást. Ezzel a kérdéssel, a dolgozók felvilágosításával, szakismereteik növelésével a mesterektől kezdve az igazgatóig naponta kell foglalkozni. A nemtörődömség és felelőtlenség jele, hogy a gép- és traktorállomásokon mindig az év elején jönnek rá, miszerint a munkabiztonság növelésére tervezett összegnek csak kicsiny részét használták fel. Ezen a téren a kőbányákban még rosszabb a helyzet, ahol alig tartják be a munkabiztonságról szóló előírásokat. A Dolný Kubín-i Praga-üzemben pedig olyan nevetséges eset is előfordult, mely vicclapba kívánkozik. A bakelitet őrlő műhelyben sok a por s ahelyett, hogy szellőztetőberendezést szereltek volna fel, egy alacsony növésű dolgozót helyeztek a műhelybe, mondván, a por nem veszélyezteti egészségét, mert az a feje fölött felhősödik. HOGY MILYEN HATÁSOSAN lehet küzdeni a balesetek ellen, ha ebben érdekeltté teszik a dolgozókat, igazolja a Handlovai Nagybánya eáete is. Emlékezhetünk arra, hogy nemrég Handlován nem teljesítették a tervet, s amikor minden áron be akarták hozni lemaradásukat, helytelen elmélet lett úrrá az üzemben. Nőtt a balesetek száma, s amikor a felsőbb szervek emiatt bírálták az üzem vezetőségét, azt mondották: hagyjatok békén bennünket a munkabiztonsággal, mi a tervet akarjuk teljesíteni! Ügy vélték, hogy a hajrámunkában nincs idejük a munkabiztonság kérdésére gondolniok, s hogy ez nem függ össze a tervteljesítéssel. S amikor elkezdték sikeresen teljesíteni a tervet, tapasztalhatták, hogy egyre csökken a balesetek száma és ma már az oly „veszélyesnek hitt" bányamunka ugyanolyan „veszélyes", mint az élelmiszeriparban végzett munka! Szénbányáinkban a balesetek száma ugyanannyi, mint az élelmiszeriparban. Az építészetben, a helyi gazdálkodás üzemeiben több a baleset, mint a szénbányákban. A bányákban ezt a szép eredményt csak úgy érhették el, hogy nagy gondot fordítanak a munkaszervezésre, a baleseteket előidéző okok azonnali eltávolítására. A szénbányák igazgatóinak kötelességévé tették, hogy a szakszervezeti taggyűléseken a munkabiztonság kérdéseiről is számot adjanak a dolgozóknak. Erről sok üzemben megfeledkeznek. Pedig a dolgozóknak a termelés irányításában és igazgatásában való tevékeny részvételét növelnék, ha az igazgatók a munkabiztonság kérdéseiről is tanácskoznának velük, s a tárgyalások alapján értékes javaslatokat tehetnének a munkabiztonság növelése érdekében. Most, amikor a kulturális forradalom győzelmes megvalósításáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a munkahelyek kulturáltságának kérdéséről sem. Ez is szorosan összefügg a kulturális forradalommal. A dolgozók életük egyharmadát töltik az üzemben s ezért nekünk nem lehet mindegy, hogy milyen környezetben, milyen viszonyok között dolgoznak. Ha állandóan növelni fogjuk munkahelyük kultúráltságát, nemcsak azok széppé tételével, hanem az egészégvédelemre, a munkabiztonságra fordított gondoskodással is, ennek meglesz a maga kedvező hatása, csökkenti a fáradságot és kevesebb lesz a baleset. A KÖZPONTI SZAKSZERVEZETI TANÁCSNAK a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveinek a munkabiztonság feletti ellenőrző jogáról szóló hirdetménye a szakszervezetek és a szakszervezeti tagok kötelességévé teszi a munkabiztonság problémáival való állandó törődést. A szakszervezeti üzemi- és műhelybizottságoknak állandóan foglalkozniok kell ezzel a kérdéssel s a legfontosabbakat a taggyűlés elé kell terjeszteniük. A hirdetmény értelmében a szakszervezeti szervezeteknek az üzem vezetőségével együtt kell dönteniök a túlórák engedélyezésében és joguk van arra is, hogy a dolgozók egészségét veszélyeztető gépeknél, berendezéseknél leállítsák a munkát, míg el nem távolítják az egészséget veszélyeztető okokat. Ebből is kitűnik, hogy a szakszervezeteknek milyen nagy a joga és kötelessége a balesetek elleni védekezés terén. Ezt a harcukat, a balesetek éllen védekezésüket akkor fogja siker koronázni, ha minden egyes dolgozót bevonnak a munka biztonságának fokozásába, ha állandóan nagy gondot fordítanak a dolgozók egészségének védelmére, a munkahigiéniára, a munkahelyek kulturáltságára, P. B. Móric? Virág: Móricz Zsigmond Szlovákiában O a jól számítom, apám éppen 50 évvel ezelőtt járt először Pozsonyban. Nagyon kedves alkalommal: anyám itt végezte a tanítónőképzőt, ötéves találkozóra jöttek. A bűbájos kisvárosban nagyszerű kalauz vezette. Emlékekkel csordulásig megtelt szerelmes feleség. A fiatal író kék szeme felitta, eldugta a kacagó és síró tanítónő-sereg hangulatát, — de sokszor megírta aztán őket és a hegyvidék; kisváros világát, mellyel gömöri aszszony

a megajándékozta! Házasságuk első esztendeiben minden nyáron a Kárpátok kisvárosait, falvait, bányatelepeit járták. Anyámnak Pozsonytól Árváig, Kassától Zólyomig rokon-barátai éltek. Ezek az emberek mások voltak, mint akiket az Alföldön ismert, de abban hasonlók, hogy valósággal diktálták neki leplezetlen titkaikat... A háború után majd tíz évvel a régi megilletődött szívvel indult újra Szlovákiába, emlékeket és új életet keresni. Ettől kezdve szinte minden évben tartott itt előadásokat. Ezek két részből állottak: Előbb valamely általános érvényű, őt izgató kérdésről beszélt, majd elolvasta egy elbeszélését. Közben sokszor második felesége, Simonyi Mária szavalt. Előadásait diákok szervezték. Üj arcú magyarok. Ámuló örömmel figyelte, mint vált ketté múlt és jövő a változott keretben. Az öregek, a csökönyösek megmerevedtek. De a fiatalság élete gazdag és nagyotakaró! Itt kialakulóban van egy olyan változás, amit ő otthon hiába követelt. Az nem lehet, hogy az író csak az emlékeit hordja elő. Az író az emberi élet óramutatója és ha valahol érdekeset, biztatót talál, kötelessége, hogy kihirdesse. 1930 novemberében Bratislavában volt előadása. Bornemissza Péterről és a négyszáz éves Magyar Elektráról beszélt, lelkes közönség előtt. Innen táviratilag hívták Prágába, ahol egy nemzetközi ifjúsági szervezet fogadta; nemcsak magyarok. Elvitték az irodalmi vitadélutánra. Este ennek az egyesületnek dísztermében tartott előadást, utána pedig a prágai magyar diákokkal volt forró, rendkívüli találkozása. Megcsapta ezek közt a fiatal férfiak és nők között a jövő szele. Üjjongott örömében, megfiatalodott, munkalendületük elragadta, életprogramjuk optimizmussal töltötte el. TVTikor hazaért, nem győzte jő hírüket hirdetni. És őket példaképül állítani a hazai fiatalok elé. Nem is gondolta, mennyi baja lesz ebből. Egy polémia kapcsán, melyben kiállt amellett a gondolat mellett, hogy a faji jelleg hajszolása nem érték az irodalom szempontjából, hivatkozott a szlovákiai fiatalokra. „ ... A fiataloknak szükségszerűen új magyarságot kellett kitermelniök magukból. Egy szociálisabb és kulturáltabb magyarságot. Európai magyarságot. ök már nem mondják, hogy Magyarországon kívül nincs élet, s ha van élet, az nem élet. Ők már úgy látják, hogy a Magyarországon kívüli élet okosabb és emberségesebb élet... Magyarok ezek, magyarafibak mint itthon szegény, sötétségben és felnemvilágosítottságban tartott gyermekeink. Izzóbb magyarság tombol ott, mint itthon, ahol ma is még a régi sűrű levegőjű mesterséges sötétségben vannak az ifjak." Hetekig tartó újságháború lett belőle. Á faji kultúr

a főpapi ornátusát viselők rendreutasító cikkek pergőtüzét zúdították rá Nem E

z lehet, hogy Móricz tiszta öntudattal írta le ezeket a vértagadó sorokat. Szegény magyar író, magyar szerkesztő, bizonyosan nincs tisztában, kinek a malmára hajtja a vizet; Ő csak bohém akart lenni, aki nem ismeri a felelősségérzetet. Ez az egyetlen mentsége" — írta Négyessy László professzor. zek után nehéz volt a magyar ifjúsággal kapcsolatot keresnie, hogy a példát elébük állítsa. De annyj szó volt a dologról, hogy maga az ifjúság képviselői keresték fel, és megkérték, tartson nekik előadást prágai és szlovákiai tapasztalatairól. Ő akkor a Nyugat szerkesztője volt. Február 9-re meghívta a magyar egyetemi ifjúság vezető elemeit a Nyugat Barátok Körébe; éjfélig tartó beszélgetés lett ' belőle. Itt búsan állapította _ meg, hogv a magyar ifjúságnak j nincs programja és nincsenek vezetői. A magyar ifjúság nagyon meg van ijesztve, állást csak az kap, aki a Négyessy Lászlók igazságát vallja. Nem mer más igazságot látni, keresni és vallani. Cikkben foglalta össze a tapasztalatait. Erre jött az új hadjárat, mely nem akart végetérni. „Ezt jól megcsináltam — írta akasztófahumorral. — Látom, hogy egy nagytekintélyű professzor fütykösöli egyik barátomat azért, mert ez az eszmék értelmezése körül •bátrabb és újabb hangot hasznáL Közbevetem magam, mint egy toreádor s meglobogtatom az eszmék palástját. Erre valahány bika az arénán, mind nekibőszül, nekem ront és két hét óta taposnak a hátamoru Még a beleimet is kitaposnák, ha elnöki beszédekkel és vezércikkekkel lehetne." Áprili^ 12-én Zemplén vármegye ezekért 'a cikkeiért hazafiatlannak és megrovandónak ítélte, és határozatát megküldte az összes törvényhatóságoknak, hozzájárulás végett. Sorra az összes megyéknél lefolyt az elítélő hajsza, és az lett belőle, hogy ha Móricz Zsigmondot nem is irthatták ki, minden hivatalos helyen lemondtak a Nyugatról. A folyóirat előfizetőinek száma leesett 800-ra ... Ez volt az élet, ez volt a módszer. Ez volt, amivel ő nem sokat törődött. „Az emberiség ma úgy fáj, mint egy lázas betegség, — Irta. —• E pillanatban fel van fordulva minden. Ami volt, az megszűnt, ami lesz, az láthatatlan ... És mégis élni kell és helyt kell állani az utolsó pillanatig, mert azért vagyunk emberek ..." Lankadatlan energiával járta az országot. Járta Szlovákiát, Romániát, kutatta a titkokat, a gondokat és az egérutat, mely a jövőbe vezet. A szlovákiai fiatalok haláláig kedves gyermekei maradtak. Mert kifejezték és másoknál pontosabban fejezték ki a remény bizonyosságát. sz Szlovákiában százával, ezrével vannak emberek, akik gyöngéden őrzik személyes találkozásuk emlékét. És ma már talán nincs senki, aki ne olvasta volna valamilyen írását. Ma azok olvassák, akikről és akiknek írta. A mai magyar írók pedig nem írást tanulnak tőle, de, szorgalmat, kitartást, határtalan felelősségérzést hazájuk jövőjéért. Boldogan járom Bratislava esőben fürdött üde utcáit. Más levegő az, mely ma a magyar vendéget fogadja, és különösen más az a mohó érdeklődés, mely tőlünk, követségbe küldött íróktól, őszinte híreket vár a nagy tábor szomszéd sátorából. Ha apám járhatna itt most helyettünk ... E

9!: esxeeessi ($} ssg^asm -j Hazánk a statisztika tükrében Egyre képzettebb munkás és technikus kádereink, u jobb munkaszervezés, az újítások és célszerűsítő javaslatok alkalmazása, az önköltség- és selejtcsökkentés, munkabrigádjaink újszerű versenye — mindezek tényezők, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy hazánk ipari előretörése világviszonylatban mindinkább megnyilvánul. így például, míg az 1957-ik évhez viszonyítva 1958-ban Franciaország ipari termelése 6 százalékkal, Nyugat-Németorszége 3 százalékkal, Olaszországé pedig csak 2 százalékkal emelkedett, Csehszlovákia ipara 11,3 százalékkal növekedett. Ugyanabban az időben Angliának 1 százalékkal, Kanadának és Norvégiának 3 százalékkal, az USA-nak és Belgiumnak 7, százalékkal csökkent az ipari termelése. A villamosáram gyártásában a lakosság arányához mérten utóiértük Belgiumot és így Európa 12-ik helyéről a 11-ik helyre nyomultunk tlőre. Kőszéntermelésünk Európában a hetedik helyen, világviszonylatban a 9-ik helyen áll. A barnaszén és lignit termelésében mindjárt Nyugat-Németország után következünk, ami azt jelenti, hogy a világnak második legnagyobb barnaszénés lignittermelöi vigyünk. Nyersacélte'melésben utolértük Angliát, cementbén Franciaországot és Ausztriát. Az Állami Statisztikai Hivatal egyik közléséből Iciderül az is, hogy ez a gazdasági előretörésünk mennyire hasznot és fontos egy másik szempontból is. 1965-ben ugyanis nagyobb népszaporulattal számolunk, mivel abban az időben megkezdődik a háború utáni erős évfolyamok házasodása. Az előbbi \özlésből tehát joggal következtethetünk arra, hogy az elkövetj kezendő években bőven lesz valamenynyiünknek mit aprítani a tejbe. ÜJ SZÖ 2 * 1959. június 13.