Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-13 / 162. szám, szombat

cseív: E|»y kereskedelmi vállalkozás története Újra a csillagok alatt A Komáromi Magyar Területi Színház szabadtéri e löad asai Van egy régi mondás, mellyel egykor a katonát bíztatták „Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel". — Ez a mondás jutott az eszembe, mikor színházunk szabadtéri előadásai megindultak. Mert valahogy Igy van a dolog nálunk is. Sok helyre nem tud színházunk eljutni megfelelő kultúrház és színpad hiányában, így egy „merész lépéssel" kellett megtoldanunk hivatásunk teljesítésében az utat. A hasonlat találó, mert valahogy, mi is katonáknak érezzük magunkat. A kulturális forradalom korát é'.jük, melynek harcosai vagyunk, fegyverünk a szó, a művészet és bizony a katonának minden „terepen" tudnia kell a harcot felvenni, a mi esetünkben a maradiság. a polgári előítéletek és a hibák ellen. Lassan benne vagyunk a nyári szezonban. A forró nyári napok mindig nagy gondot okoztak a színház közönségszervező osztályának, mert a zárt, fülledt nézőtérre nehéz becsábítani a látogatót. Sok helyen azonban zárt nézőtér nincs és csak a „szabadtér" áll rendelkezésre. Ezért színházunk egy bárhol összeállítható, könnyen szállítható színpadi szerkezetet tervezett, amely megfelelő hang és villanytechnikai felszerelésével lehetővé teszi a színvonalas előadásokat. Szabadtéri színpadfelszerelésünknek sok előnye van. Színpadunkat árnyas, szép helyeken állítjuk fel parkokban, zárt udvarokban, ahol közönségünk kényelmesen nézheti végig az előadást. A másik előny qazdasági vonatkozású. A szabadtér befogadóképessége csaknem korlátlan és átlagon felüli látogatottságot tesz lehetővé, mely nagymértékben hozzájárul gazdasági tervünk teljesítéséhez. Rendszerint központi fekvésű községeket keresünk fel. melyek környékén, sók a falu és az előadás színhelye köny—nyen megközelíthető. Igy sok kívánságnak tudunk eleget tenni. Azon dolgozóink, akik kultúrház hiányában nem láthatják előadásainkat az évad folyamán, megnézhetik műsoron levő darabjainkat, ha ezekbe a játék központokba ellátogatnak szabadtéri előadásunkra. Ez évben május közepétől már rendszeresen kinn vagyunk a csillagos ég alatt, a szabadtéren, ahol nap mint nap bemutatjuk műsoron levő sikeres darabjainkat, a Figaro házasságát, az Egy pohár víz című vígjátékot, Schiller: Ármány és szerelem című drámáját és a többit, ahogy közönségünk igénye megkívánja. Rövidesen szabadtéren mutatjuk be Dobozy nagysikerű drámáját, a Szélvihart, valamint KatSjev komédiáját, a Bolondos vasárnapot. Június 14-én együttesünk újból Kelet-Szlovákia magyarlakta vidékeit látogatja meg a szabadtéri színpaddal: Királyhelmec, Nagykapcs, Kistárkány, Bodrogszerdahely és Bély lesznek játékközpontjaink. Keletre a Munk István rendezte Figaro házasságával megy a színház, melyet nemréq hagy sikerrel mutatott be színházunk. Az előadásról nézőink a Csehszlovák Televízió adásából is kaphattak ízelítőt. Visszatérve Kelet-Szlovákiából, újból a Csallóközben, Mátyusföldön és a Garam-mentén találkozhatnak majd velünk a csillagok alatt: Baracskán-; Tonkházán, Somorján és a többi játékközpontban tartunk majd előadásokat. Úgyszólván a nyár nagy részét végigjátssza színházunk, csak kevés pihenőt engedélyezünk ma

T gunknak. Tudjuk, hogy várnak — és sok helyen várnak. A közönség kívánsága, kérése számunkra nemcsak parancsot, de sikeres teljesítése mindnyájunknak örömet is jelerit. Viszontlátásra hát előadásunkon, a csillagos ég alatt! Sipos Jenő, Komárom Cseni adok-ünnepély Bősön A dunaszerdahelyi járásban a Csemadok szokásos dal- és tánciinneréiyét június 7-én Bősön tartotta. A Csemadok-nap ünnepi légkörének megteremtéséhez nagyban hozzájárult az a tény, hogy a Nemzeti Front több tömegszervezet részvételével a békemanifesztáció jegyében egésznapos kulturális műsort rendezett. A kastély gyönyörű, napsütötte park*jában több mint 2000 dolgozó gyűlt össze, hogv zavartalanul élvezze a qazdaq műsort. Délelőtt az iskolások léptek fel spartakiád qyakorlataikkal, majd a HESZ taqjai szerepeltek motorkerékpáros mutatványaikkal. Délután kezdődött a Csemadok dal- és láncbemutatója. A két és félórás változatos műsorban a Csemadok helyi csoportján kívül CSISZ-csoportok, különböző iskolák és a somorjai járásbői a Csemadok sárosfai tánccsoport.ia táncszámokkal, dalokkal és szavalattal mutatkoztak be. A színvonalas műsorszámokat a közönséq viharos tapssal fogadta. A dal- és táncbemutató után labdarúgó-mérkőzés, majd népmulatság következett. Benyus József ÚJ SZÓ 6 * 1959. június 13. E. Fuchs Szidónia: Népünnepély. „Csakugyan: hiba, hogy nem tartok palavesszőt - gondolta Andrej Andrejevics a vevő eltávozása után. Itt, ebben a vidéki fészekben az embernek nem szabad túlságosan specializálódnia, hanem mindent kell 'árulnia, aminek valami köze van a műveltséghez ós ilyen vagy amolyan módon előmozdítja elterjedését." Irt Moszkvába és nem telt belé egy hónap, kirakatában írótoll, ceruza, palatábla, írófüzei s egyéb iskolás gyereknek való holmi jelent meg. Kicsi fiúk, kislányok teregettek be hozzá, ha nem is nagyon gyakran; sőt volt egy olyan nap is, amelyen egy rubel negyven kopejkát is bevételezett. Egyszer megint hanyatthomlok berohant hozzá a sárcipös pesztonka; Andrejt Andrejvvics már nyitotta a száját,, hogy megvetően közölje vele, hogy eltévesztette az ajtót, amikor a pesztonkri rákiáltott: — Adjál egy kopejka ára levélpapírt és hét kopejkáért bélyeget! Ettől fogva Andrej Andrejevics postai és illetékbélyeget is tartott, no meg váltópapírost. Nyolc hónappal az üzlet megnyitása- után egy hölgy tért be hozzá, hogy írótollat vásároljon. — Iskolatáskája nincsen? — kérdezte a hölgy. — Sajnos, nagyságos asszonyom, nem tartok. — Ejnye, milyen kár! No akkor mutassa meg, milyen babái vannak, de csak az olcsóbb fajtát. — Babát sem tartók, nagyságos aszszonyorn! — vallotta be búsan Andrej Andrejevics. Nem sokáig gondolkozott, újból írt Moszkvába és rövidesen üzletében iskolatáska, bábú, dob, játékkard, szájharmonika, labda — mindenféle gyermekjáték tűnt fel. — Ez mind semnli! — mondogatta ismerőseinek. — De várjatok csak, majd bevezetek mindenféle modern tanszert és értelemfejlesztő játékot. A gyermeknevelési osztály üzletemben, amint mondani szokás, a tudomány leautolsó eredményein fog épülni, szóval ... Rendelt tornaszert, krokettet, triktrakot, gyermekbiliárdot, kerti szerszámot és vagy két tucat igen okos, irodalomra s egyéb magasröptű témákra terelik a beszédet. — Olvasta az „Európa hírnöke" utolsó számát, Andrej Andrejevics? — kérdik tőle. — Nem, nem olvastam ... válaszolja ő, s szemét összehúzva, játszadozik vastag arany óraláncával. — A magamfajta embert az ilyesmi nem érdekli. En pozitívabb dolgokkal foglalkozom. (1892) talság eszmények nélkül élt, a leányok éjjel-nappal a férjhezmenésről álmodoztak és hajdinakását ettek, a férjek verték feleségüket s az utcákon disznók barangoltak. „Eszmék kellenek ide, minél több eszme! — gondolta magában Andrej Andrejevics. - Eszmék!" Miután helyiséget bérelt üzlete részére, Szidorov felutazott Moszkvába, elhozta magával temérdek régi és legújabb szerző művét, meg egy csomó tankönyvet, s mindezeket a kincseket felállította polcaid. Az első húrom héten egyáltalában nem jött vevő. Andrej Andrejevics a pult mögött ült, Mihajlovszkit olvasta és becsülettel igyekezett fennkölten elmélkedni. Amikor például akaratlanul is eszébe ötlött, milyen jó volna most csukát enni kásával, mindjárt rajtakapta magát ezeken g gondolatokon: „Ah, milyen alantas!" — korholta ""Kninagát.. Üzletébe minden reggel hanyatt-homlok berohant egy félig * 'megfagyott pesztonka bekötött fejjel, mezítelen lábán sárcipővel, és rákiáltott: — Adjál két kopejka ára ecetet! Es Andrej Andrejevics megvetéssel válaszolta: - Eltévesztette az ajtót, kisaszszony! Ha valamelyik ismerőse nézett be hozzá, sokatmondó és titokzatos arcot vágott, egy eldugott polcról leemelte Piszárjev harmadik kötetét, tefújta róla a port és olyan hangon suttogta, mintha lenne még valaki az üzletében, akit félne elárulni: - Hát bátyuskám... Ez aztán olyan könyv, hogy monhatom magának, izé ... Szóval, bátyuska, egyszóval, hogy kereken kimondjam, ez olyan, tudja, hogy ha olvassa az ember, hát leesik az álla. .. Bizony, bizony! — Vigyázz, öregem, nehogy valami bajod történjék! Három hét múlva betévedt az első vevő. Kövér, ősz pofaszakállas úr volt V £ jlTörök Elemér: ^ i A réten § 1 Aranyos koszorút font immár a nyar^ H o messze nyúló dús rónák felett Z* íj és ott, hol a vén vadkörtefa áll, y vj mint kusza írott sorok pihennek Q J? mézillatukkal a borzas rendek. h J Kiig peng a kusza a szálas fiiben, ;«z ijedt szöcskenyáj odább szökken, jí \a távolból kakukk hangja üzen, £ mint altatódal az esti csöndben f víg kakukkolüsa tova röppen. y » i\uég nem is oly rég, mint suttyó legényQ l gyűrtem a szikkadt rendet a réten. U t Emlékszem rá, szívből kértem szegényíl \jó anyám, ki annyit tett már ertem, ľ* jobb lesz, ha dolgát megossza vélem 'ú %£s ott a tóparti zsombékosban, Vhol virágpor hullt barna hajára, Qlúnyok kendője leng most pirosan, iikik már a szénát gyűjtik javába, femrí fiúk raknak karcsú boglyába. Andrej Andrejevics Szidorov négyezer rubelt örökölt anyuskajától és elhatározta, hogy a pénzen könyvesboltot nyit. Ilyen üzletre égető szükség volt. A város míiveletlenségben és előítéletekben sent/vedezett, az öregek csak gőzfürdőbe jártak, a tisztviselők kártyáztak és vodkát vedeltek, a hölgyek pletykáztak, a fiaaz illető, piros karimájú sapkában, minden jel szerint földbirtokos. Az „Anyanyelvünk" című elemista tankönyv második részét kérte. — Palavesszöje nincs? - kérdezte. — Nem tartok. — Kár. Igazán kár Egy ilyen semmiségért nem szívesen megy az ember a bazárba. Zalay Adrián rajzai racionális játékot. Azután a városka lakói, akik üzlete előtt haladtak el. legnagyobb megelégedésükre két kerékpárt pillantottak meg kirakatában: egy nagyot, meg egy kisebbet. Es az üzlet nagyszerűen ment. Különösen jól jövedelmezett karácsony előtt, amikor Andrej findrejevics kiírta ajtajára, hogy karácsonyfadíszt is árul. — Azután maid beadom nekik a higiénét, tudjátok — mondogatta barátainak kezét dörzsölgetve. — Csak utazzam fel Moszkvába! Meglássátok, hozok én onnan olyan filtereket, meg mindenféle tudományos eszközt, hogy egyszerűen megőrültök, ha meglátjátok! A tudományt, öregem, nem szabad elhanyagolni. Nem bizony! Andrei Andrejevics jó csomó pénzzel a zsebében felutazott Moszkvába és ott ötezer rubelen mindenféle árut vásárolt, részben készpénzért, részben hitelbe. Volt ott filter, újszerű íróasztali lámpa, gitár, higiénikus gyermeknadrág, cuclisüveg, pénztárca, állattani gyűjtemény. Ötszáz rubelért pedig remek porcellánedényt vásárolt és ennek fölöttébb örült, mivel a szép tárgyak fejlesztik az előkelő ízlést és szelidítőleg hatnak az erkölcsökre. Amikor moszkvai útjáról hazatért, nekiállt, hogy a magával hozott árut elrendezze a polcokon és pultokon. Valahogyan úgy esett, hogy amikor felmászott. hogy kitakarítsa a legfelső polcot, az építmény megrázkódott és tíz kötet Mihajlovszkij egymásután lebukfencezett a polcról. Az egyik kötet fejbevágta Andrej Andrejevicset, a többi pedig egyenesen a lámpákra esett és eltört két lámpaüveget. — Ejnye, ejnye, miért is írnak olyan ... olyan vastagon! — motyogta Andrej Andrejevics, tarkóját vakarva. Összeszedte a könyveket, jó szorosan átkötözte zsineggel és a pult alá rejtette. Két nappal ezután megtudta, hogy a szomszéd fiiszerest büntetőszázadba küldik, mert kínozta unokaöccsét és az üzlet ezért kiadó. Andrej Andrejevics roppantul megörült és kibérelte a füszeresboltot. Nemsokára ajtót vágatott a közfalba és a két egybeolvadt üzlethelyiséget zsúfolásig megtöltötte áruval-, mivel a vevők, akik a bolt másik részén jöttek be. megszokásból valamennyien teát, cukrot és petróleumot kértek, Andrej Andrejevics rövid habozás után fűszerárura is berendezkedett. Ma már Andrej Andrejevics egyike városunk legnagyobb stílű üzletembereinek. Kereskedik edénnyel, dohánynyal. kátránnyal, szappannal, pereccel. díszmű és rövidáruval, fűszerrel és festékkel, puskával, bőrrel és sonkával. A piacon borpincét bérelt és azt mondják, rövidesen családi gőzfürdőt készül nyitni, amelyhez hotelszobák is tartoznának. A könyveket, amelyek valamikor polcait megtöltötték, közöttük Piszárjev harmadik kötetét is, régesrég eladta pudjával egy rubel öt kopejkáért makulatúrának. Névnapi, lakodalmi ebédeken régi ismerősei, akiket Andrej Andrejevics mostanában gúnyosan „amerikánusoknak" szólít, némelykor a haladásra, az