Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-13 / 162. szám, szombat

cseív: E|»y kereskedelmi vállalkozás története Újra a csillagok alatt A Komáromi Magyar Területi Színház szabadtéri e löad asai Van egy régi mondás, mellyel egykor a katonát bíztatták „Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel". — Ez a mondás jutott az eszembe, mi­kor színházunk szabadtéri előadá­sai megindultak. Mert valahogy Igy van a dolog nálunk is. Sok helyre nem tud színházunk eljutni megfele­lő kultúrház és színpad hiányában, így egy „merész lépéssel" kellett megtoldanunk hivatásunk teljesíté­sében az utat. A hasonlat találó, mert valahogy, mi is katonáknak érezzük magunkat. A kulturális for­radalom korát é'.jük, melynek har­cosai vagyunk, fegyverünk a szó, a művészet és bizony a katonának minden „terepen" tudnia kell a har­cot felvenni, a mi esetünkben a ma­radiság. a polgári előítéletek és a hibák ellen. Lassan benne vagyunk a nyári szezonban. A forró nyári napok min­dig nagy gondot okoztak a színház közönségszervező osztályának, mert a zárt, fülledt nézőtérre nehéz be­csábítani a látogatót. Sok helyen azonban zárt nézőtér nincs és csak a „szabadtér" áll rendelkezésre. Ezért színházunk egy bárhol össze­állítható, könnyen szállítható szín­padi szerkezetet tervezett, amely megfelelő hang és villanytechnikai felszerelésével lehetővé teszi a szín­vonalas előadásokat. Szabadtéri szín­padfelszerelésünknek sok előnye van. Színpadunkat árnyas, szép he­lyeken állítjuk fel parkokban, zárt udvarokban, ahol közönségünk ké­nyelmesen nézheti végig az előadást. A másik előny qazdasági vonatkozá­sú. A szabadtér befogadóképessége csaknem korlátlan és átlagon felüli látogatottságot tesz lehetővé, mely nagymértékben hozzájárul gazda­sági tervünk teljesítéséhez. Rend­szerint központi fekvésű községeket keresünk fel. melyek környékén, sók a falu és az előadás színhelye köny—­nyen megközelíthető. Igy sok kíván­ságnak tudunk eleget tenni. Azon dolgozóink, akik kultúrház hiányában nem láthatják előadásainkat az évad folyamán, megnézhetik műsoron levő darabjainkat, ha ezekbe a játék köz­pontokba ellátogatnak szabadtéri előadásunkra. Ez évben május közepétől már rendszeresen kinn vagyunk a csilla­gos ég alatt, a szabadtéren, ahol nap mint nap bemutatjuk műsoron levő sikeres darabjainkat, a Figaro házasságát, az Egy pohár víz című vígjátékot, Schiller: Ármány és sze­relem című drámáját és a többit, ahogy közönségünk igénye megkí­vánja. Rövidesen szabadtéren mu­tatjuk be Dobozy nagysikerű drámá­ját, a Szélvihart, valamint KatSjev komédiáját, a Bolondos vasárnapot. Június 14-én együttesünk újból Kelet-Szlovákia magyarlakta vidé­keit látogatja meg a szabadtéri szín­paddal: Királyhelmec, Nagykapcs, Kistárkány, Bodrogszerdahely és Bély lesznek játékközpontjaink. Kelet­re a Munk István rendezte Figaro házasságával megy a színház, melyet nemréq hagy sikerrel mutatott be színházunk. Az előadásról nézőink a Csehszlovák Televízió adásából is kaphattak ízelítőt. Visszatérve Kelet-Szlovákiából, új­ból a Csallóközben, Mátyusföldön és a Garam-mentén találkozhatnak majd velünk a csillagok alatt: Baracskán-; Tonkházán, Somorján és a többi já­tékközpontban tartunk majd előadá­sokat. Úgyszólván a nyár nagy ré­szét végigjátssza színházunk, csak kevés pihenőt engedélyezünk ma T gunknak. Tudjuk, hogy várnak — és sok helyen várnak. A közönség kí­vánsága, kérése számunkra nemcsak parancsot, de sikeres teljesítése mindnyájunknak örömet is jelerit. Viszontlátásra hát előadásunkon, a csillagos ég alatt! Sipos Jenő, Komárom Cseni adok-ünnepély Bősön A dunaszerdahelyi járásban a Cse­madok szokásos dal- és tánciinneré­iyét június 7-én Bősön tartotta. A Csemadok-nap ünnepi légkörének megteremtéséhez nagyban hozzájá­rult az a tény, hogy a Nemzeti Front több tömegszervezet részvételével a békemanifesztáció jegyében egész­napos kulturális műsort rendezett. A kastély gyönyörű, napsütötte park*­jában több mint 2000 dolgozó gyűlt össze, hogv zavartalanul élvezze a qazdaq műsort. Délelőtt az iskolások léptek fel spartakiád qyakorlataikkal, majd a HESZ taqjai szerepeltek motorkerék­páros mutatványaikkal. Délután kez­dődött a Csemadok dal- és láncbe­mutatója. A két és félórás változa­tos műsorban a Csemadok helyi cso­portján kívül CSISZ-csoportok, kü­lönböző iskolák és a somorjai járás­bői a Csemadok sárosfai tánccsoport­.ia táncszámokkal, dalokkal és szava­lattal mutatkoztak be. A színvonalas műsorszámokat a közönséq viharos tapssal fogadta. A dal- és táncbemutató után lab­darúgó-mérkőzés, majd népmulatság következett. Benyus József ÚJ SZÓ 6 * 1959. június 13. E. Fuchs Szidónia: Népünnepély. „Csakugyan: hiba, hogy nem tartok palavesszőt - gondolta Andrej And­rejevics a vevő eltávozása után. ­Itt, ebben a vidéki fészekben az embernek nem szabad túlságosan specializálódnia, hanem mindent kell 'árulnia, aminek valami köze van a műveltséghez ós ilyen vagy amolyan módon előmozdítja elterjedését." Irt Moszkvába és nem telt belé egy hónap, kirakatában írótoll, ceruza, palatábla, írófüzei s egyéb iskolás ­gyereknek való holmi jelent meg. Kicsi fiúk, kislányok teregettek be hozzá, ha nem is nagyon gyakran; sőt volt egy olyan nap is, amelyen egy rubel negyven kopejkát is bevé­telezett. Egyszer megint hanyatt­homlok berohant hozzá a sárcipös pesztonka; Andrejt Andrejvvics már nyitotta a száját,, hogy megvetően közölje vele, hogy eltévesztette az ajtót, amikor a pesztonkri rákiáltott: — Adjál egy kopejka ára levélpapírt és hét kopejkáért bélyeget! Ettől fogva Andrej Andrejevics pos­tai és illetékbélyeget is tartott, no meg váltópapírost. Nyolc hónappal az üzlet megnyitása- után egy hölgy tért be hozzá, hogy írótollat vásároljon. — Iskolatáskája nincsen? — kér­dezte a hölgy. — Sajnos, nagyságos asszonyom, nem tartok. — Ejnye, milyen kár! No akkor mutassa meg, milyen babái vannak, de csak az olcsóbb fajtát. — Babát sem tartók, nagyságos asz­szonyorn! — vallotta be búsan Andrej Andrejevics. Nem sokáig gondolkozott, újból írt Moszkvába és rövidesen üzletében is­kolatáska, bábú, dob, játékkard, száj­harmonika, labda — mindenféle gyer­mekjáték tűnt fel. — Ez mind semnli! — mondogatta ismerőseinek. — De várjatok csak, majd bevezetek mindenféle modern tanszert és értelemfejlesztő játékot. A gyermeknevelési osztály üzletemben, amint mondani szokás, a tudomány leautolsó eredményein fog épülni, szó­val ... Rendelt tornaszert, krokettet, trik­trakot, gyermekbiliárdot, kerti szer­számot és vagy két tucat igen okos, irodalomra s egyéb magasröptű té­mákra terelik a beszédet. — Olvasta az „Európa hírnöke" utolsó számát, Andrej Andrejevics? — kérdik tőle. — Nem, nem olvastam ... válaszol­ja ő, s szemét összehúzva, játszadozik vastag arany óraláncával. — A ma­gamfajta embert az ilyesmi nem ér­dekli. En pozitívabb dolgokkal foglal­kozom. (1892) talság eszmények nélkül élt, a leá­nyok éjjel-nappal a férjhezmenésről álmodoztak és hajdinakását ettek, a férjek verték feleségüket s az utcá­kon disznók barangoltak. „Eszmék kellenek ide, minél több eszme! — gondolta magában Andrej Andrejevics. - Eszmék!" Miután helyiséget bérelt üzlete ré­szére, Szidorov felutazott Moszkvá­ba, elhozta magával temérdek régi és legújabb szerző művét, meg egy cso­mó tankönyvet, s mindezeket a kin­cseket felállította polcaid. Az első húrom héten egyáltalában nem jött vevő. Andrej Andrejevics a pult mö­gött ült, Mihajlovszkit olvasta és becsülettel igyekezett fennkölten el­mélkedni. Amikor például akaratlanul is eszébe ötlött, milyen jó volna most csukát enni kásával, mindjárt rajta­kapta magát ezeken g gondolatokon: „Ah, milyen alantas!" — korholta ""Kninagát.. Üzletébe minden reggel hanyatt-homlok berohant egy félig * 'megfagyott pesztonka bekötött fejjel, mezítelen lábán sárcipővel, és rákiál­tott: — Adjál két kopejka ára ecetet! Es Andrej Andrejevics megvetéssel válaszolta: - Eltévesztette az ajtót, kisasz­szony! Ha valamelyik ismerőse nézett be hozzá, sokatmondó és titokzatos ar­cot vágott, egy eldugott polcról le­emelte Piszárjev harmadik kötetét, tefújta róla a port és olyan hangon suttogta, mintha lenne még valaki az üzletében, akit félne elárulni: - Hát bátyuskám... Ez aztán olyan könyv, hogy monhatom magá­nak, izé ... Szóval, bátyuska, egyszó­val, hogy kereken kimondjam, ez olyan, tudja, hogy ha olvassa az em­ber, hát leesik az álla. .. Bizony, bizony! — Vigyázz, öregem, nehogy valami bajod történjék! Három hét múlva betévedt az első vevő. Kövér, ősz pofaszakállas úr volt V £ jlTörök Elemér: ^ i A réten § 1 Aranyos koszorút font immár a nyar^ H o messze nyúló dús rónák felett Z* íj és ott, hol a vén vadkörtefa áll, y vj mint kusza írott sorok pihennek Q J? mézillatukkal a borzas rendek. h J Kiig peng a kusza a szálas fiiben, ;«z ijedt szöcskenyáj odább szökken, jí \a távolból kakukk hangja üzen, £ mint altatódal az esti csöndben f víg kakukkolüsa tova röppen. y » i­\uég nem is oly rég, mint suttyó legényQ l gyűrtem a szikkadt rendet a réten. U t Emlékszem rá, szívből kértem szegényíl \jó anyám, ki annyit tett már ertem, ľ* jobb lesz, ha dolgát megossza vélem 'ú %£s ott a tóparti zsombékosban, Vhol virágpor hullt barna hajára, Qlúnyok kendője leng most pirosan, iikik már a szénát gyűjtik javába, femrí fiúk raknak karcsú boglyába. Andrej Andrejevics Szidorov négy­ezer rubelt örökölt anyuskajától és elhatározta, hogy a pénzen könyves­boltot nyit. Ilyen üzletre égető szük­ség volt. A város míiveletlenségben és előítéletekben sent/vedezett, az öregek csak gőzfürdőbe jártak, a tisztviselők kártyáztak és vodkát ve­deltek, a hölgyek pletykáztak, a fia­az illető, piros karimájú sapkában, minden jel szerint földbirtokos. Az „Anyanyelvünk" című elemista tan­könyv második részét kérte. — Palavesszöje nincs? - kérdezte. — Nem tartok. — Kár. Igazán kár Egy ilyen sem­miségért nem szívesen megy az em­ber a bazárba. Zalay Adrián rajzai racionális játékot. Azután a városka lakói, akik üzlete előtt haladtak el. legnagyobb megelégedésükre két ke­rékpárt pillantottak meg kirakatában: egy nagyot, meg egy kisebbet. Es az üzlet nagyszerűen ment. Különösen jól jövedelmezett karácsony előtt, amikor Andrej findrejevics kiírta ajtajára, hogy karácsonyfadíszt is árul. — Azután maid beadom nekik a hi­giénét, tudjátok — mondogatta barátai­nak kezét dörzsölgetve. — Csak utaz­zam fel Moszkvába! Meglássátok, ho­zok én onnan olyan filtereket, meg mindenféle tudományos eszközt, hogy egyszerűen megőrültök, ha meglátjá­tok! A tudományt, öregem, nem sza­bad elhanyagolni. Nem bizony! Andrei Andrejevics jó csomó pénz­zel a zsebében felutazott Moszkvába és ott ötezer rubelen mindenféle árut vásárolt, részben készpénzért, részben hitelbe. Volt ott filter, újszerű író­asztali lámpa, gitár, higiénikus gyer­meknadrág, cuclisüveg, pénztárca, ál­lattani gyűjtemény. Ötszáz rubelért pedig remek porcellánedényt vásárolt és ennek fölöttébb örült, mivel a szép tárgyak fejlesztik az előkelő ízlést és szelidítőleg hatnak az erkölcsökre. Amikor moszkvai útjáról hazatért, ne­kiállt, hogy a magával hozott árut el­rendezze a polcokon és pultokon. Va­lahogyan úgy esett, hogy amikor fel­mászott. hogy kitakarítsa a legfelső polcot, az építmény megrázkódott és tíz kötet Mihajlovszkij egymásután le­bukfencezett a polcról. Az egyik kötet fejbevágta Andrej Andrejevicset, a többi pedig egyenesen a lámpákra esett és eltört két lámpaüveget. — Ejnye, ejnye, miért is írnak olyan ... olyan vastagon! — motyogta Andrej Andrejevics, tarkóját vakarva. Összeszedte a könyveket, jó szoro­san átkötözte zsineggel és a pult alá rejtette. Két nappal ezután megtud­ta, hogy a szomszéd fiiszerest bünte­tőszázadba küldik, mert kínozta uno­kaöccsét és az üzlet ezért kiadó. And­rej Andrejevics roppantul megörült és kibérelte a füszeresboltot. Nemsokára ajtót vágatott a közfalba és a két egybeolvadt üzlethelyiséget zsúfolásig megtöltötte áruval-, mivel a vevők, akik a bolt másik részén jöttek be. megszokásból valamennyien teát, cuk­rot és petróleumot kértek, Andrej Andrejevics rövid habozás után fű­szerárura is berendezkedett. Ma már Andrej Andrejevics egyike városunk legnagyobb stílű üzletembe­reinek. Kereskedik edénnyel, dohány­nyal. kátránnyal, szappannal, perec­cel. díszmű és rövidáruval, fűszerrel és festékkel, puskával, bőrrel és son­kával. A piacon borpincét bérelt és azt mondják, rövidesen családi gőz­fürdőt készül nyitni, amelyhez hotel­szobák is tartoznának. A könyveket, amelyek valamikor polcait megtöltöt­ték, közöttük Piszárjev harmadik kö­tetét is, régesrég eladta pudjával egy rubel öt kopejkáért makulatúrának. Névnapi, lakodalmi ebédeken régi ismerősei, akiket Andrej Andrejevics mostanában gúnyosan „amerikánusok­nak" szólít, némelykor a haladásra, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom