Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-11 / 160. szám, csütörtök

GENFI TUDÓSÍTÁSUNK 1 A hidegháború erőinek aktivizálódása a genfi értekezlet végső szakaszában gos súlyos következményeire. A békeellenes erők aktivizálódása mitsem változtat a tárgyalt probléma lényegén, sem bizonyos megoldások tárgyilagos sürgősségén. A Szovjet­unió ezért következetesen ragaszko­dik Nyugat-Berlin kérdésének a megszálló statútum megszüntetése útján való elintézéséhez bármilyen formában. El kell utasítani a Nyugat részéről támasztott feltételeket a csúcsértekezlet kérdésében, mert teljesen világos, hogy ezen értekez­let megtartása a Nyugatnak ugyan­úgy érdekében áll, mint a szocia­lista tábor országainak. A Nyugat jelenlegi genfi álláspontja rendkívül rövidlátó. Ésszerűbb lenne, ha a Nyu­gat saját érdekében törekedne a Nyugat-Berlinre vonatkozó, kölcsö­nösen elfogadható egyezmény eléré­se lehetőségének kihasználására. Amennyiben a Nyugat nem látja ho a jelenlegi helyzet megoldásának szükségét — amint ismeretes — ér­= Abban a pillanatban, amikor a korlátozott megállapodása állítóla­E külügyminiszterek genfi értekez­5 lete döntő fázisba lépett, a nyu­E gati szélsőséges erők fokozzák 5 Genfben a pozitív eredmények el­E érése ellen irányuló tevékenysé­E güket. A hidegháború erőinek ak­E tivizálása részint a külügyminisz­= terek értekezlete, részint a nuk­~ leáris fegyverkísérletek beszünte­E téséről szóló tárgyalások ellen = irányul, amelyeket Genfben hétfőn E felújítottak. Az erőpolitika kampánya megfe­lel azon körök céljainak, amelyek ellene vannak a Kelet és a Nyugal közötti tárgyalások gondolatának is. E kampány fő részét nyilvánvalóan a nyugatnémet kormány irányítja, amelynek politikája a német kérdés­ben az értekezleten súlyos vereségei szenvedett. Amint tudjuk, ez a vere­ség Bonn politikai válságában csú­csosodott ki. A bonni kormány most arra törekszik, hogy meghiúsítson minden megállapodást Nyugat-Ber­linről és ezáltal a lehető legmesz­szebbmenően elodázza a csúcsérte­kezlet megtartását. Kitűnt, hogy a bonni kormány azzal igyekszik nyo­mást gyakorolni szövetségeseire, hogy „atlanti politikájának" revízió­jával fenyegetőzik. Az az általános nézet alakult ki, hogy de Gaulle tábornok legutóbbi akcióját a franciaországi amerikai támaszpontok kérdésében nemcsak a francia vezetés NATO-beli képvise­letének fokozása befolyásolta, hanem az a törekvés is, hogy támogassa Bonn egyidejű nyomását a genfi megállapodás ellen. Ezen fejlődés jelentős megnyilvá­nulása a szélsőséges reakció erőinek aktivizálása Washingtonban. A fe­szültség enyhítésének ellenzői, akik különösen erős pozícióval rendelkez­nek az amerikai atomerőügyi bizott­ságban és a hadügyminisztériumban, felújították azon erőfeszítésüket, hogy meghiúsítsák a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetésére vonat­kozó egyezmény mielőbbi elérésének kilátásait. Ezen irányzat más formá­ja a most Londonban lezajló atlanti kongresszus, amely kizárólag a hi­degháború szellemében tárgyal. A nyugati hatalmak a világ köz­véleményének várakozásával ellen­tétben olyan követeléseket szorgal­maznak, amelyek egyedüli értelme csupán az értekezlet halogatása és a csúcsértekezletet előkészítő tár­gyalások eredményeinek elodázása lehet. Ezzel kapcsolatban eléggé jellemző a Wall Street Journal befo­lyásos amerikai lap nyilatkozata, amely figyelmeztet ezen értekezlei vényben marad a Szovjetuniónak a Berlinre vonatkozó jogok átadásáról, a Német Demokratikus Köztársaság szerveinek, valamint az NDK-val kö­tendő békeszerződés megkötéséről szóló nyilatkozata. Meghozza-e ez az értekezlet a várt eredményeket? Ez attól függ, vajon a nyugati tábor azon erői, amelyek­nek nem érdeke a feszültség feles­leges kiélezése, képesek lesznek-e álláspontjukat érvényre juttatni. A konfliktus most döntő stádiumba jutott. Amint ismeretes, fennállanak olyan megállapodás széleskörű lehetőségei, hogy a nyugat-berlini megszállási rendszert bizonyos határidőn belül megszüntethessék. A nyugati hatal­maknak előbb vagy utóbb meg kell érteniök, hogy a megszállási statú­tum leépítése Nyugat-Berlinben be­látható időn belül múlhatatlanul szükséges. Jirí Hochman Szerdán újból plenáris üiés Genfben A külügyminiszterek hétfőn és kedden tartott nem hivatalos össze­jövetele után szerdán 15 óra 30 perc­kor Couve de Murville francia kül­ügyminiszter elnökletével Genfben a Nemzetek Palotájában hivatalos plenáris értekezletre jöttek össze. Az ülésen A. A. Gromiko mon­dott jelentős beszédet. A plenáris ülés előtt a nyugati hatalmak külügyminiszterei külön összejövetelt tartottak, amelynek J. A. McCone, az USA atomerőbi­zottságának elnöke június 9-én repü­lőgépen Genfbe érkezett. Kijelentet­te, hogy meg akar ismerkedni a há­rom nagyhatalomnak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről tár­gyaló értekezlet eddigi lefolyásával. Genfben szerdán délelőtt tartották az angol küldött elnökletével a nuk­leáris fegyverek beszüntetéséről tárgyaló értekezlet 92. ülését. A kö­második felén részt vett Von Bren- vetkező ülést csütörtök délelőtt tart­tano nyugatnémet külügyminiszter is. ják. Az emlékirat rámutat arra, hogy ma az egész világon tudatára ébred­nek a hidegháború politikája esz­telenségének és csődjének s hogy növekednek azok a követelések, hogy ezt a káros politikát a béke és tár­gyalások politikája váltsa fel. Ezzel kapcsolatban az emlékiratban rámu­Német Szövetségi Köztársaság elnöki Adenauer elhatározása hideg zuhany­funkciója is számos lehetőséget ad ként hatott elsősorban saját pártjá­neki arra, hoay továbbra is döntően ra. Bár nyíltan fellépni ellene nem befolyásolja Äkormány politikáját, mertek, az egész német sajtó, tehát Ez alatt elsősorban azt értette, hogy az Adenauer-párti polgári lapok is kizárólag rajta fog múlni, kit nevez ki utódjául a kancellári székbe. Az ő. személyes jelöltje Etzel pénzügy­miniszter volt, míg a párt — már mint Adenauer Kereszténydemokrata Pártja, — Erhard gazdaságügyi mi­niszter, az ún. nyugatnémet „gazda­riiszter, az un. yuyaiaemei ..y"'"": pödött meg> aki má r kancellárnak sági csoda szülőatyja mellett tort ^ ^ mjnt i]yen szüks é_ P dA Cz ellentétek természetesen nem- f s" ek t a/™' megyA­csak személviek voltak Adenauer lasztasa elot t bemutatkozo latogatást ľ biz^mľsif Etzeľ a hat álľamból ^gyen jövőbeni kenyéradó gazdáinál, álló európai közös piacnak, a fran- az amerlka l imperialistáknál, cia és katolikus orientációnak a hí- Viszont, ha a 83 éves Adenauer tö­ve, szemben Erharddal, aki liberális vábbra is megmarad a kancellári gazdasági elveinek megfelelően a székben, teljesen nyílt kérdéssé Nyugat-Európa valamennyi államát válik, ki lesz a Német Szövetségi magában foglaló szabad kereskedel- Köztársaság elnöke. A bonni válság mi övezet mellett kardoskodik. leleplezte, hogy az Adenauer-klikk Miután Adenauer látta hogy már nem elég erős ahhoz, hogy sa­az április 7-i bejelentését követő ját embereivel tudjon megszállni időben egyre inkább tért hódít sa ját pártjában Erhard kancellárságá­nak gondolata, hogy saját párthívei, mintegy előre leszámítolva azt a A nyugatnémet nép 3000 képviselőjének kérése a genfi értekezlethez: tegyen gyakorlati lépéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére Genf (ČTK) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere fogad­ta a nyugatnémet közéleti tényezők küldöttségét: M. Niemöller lelkészt, H. Schwant, a szövetségi parlament volt tagját, von Westphalen grófot és Brenner professzort. A küldöttség A. Gromikonak emlékiratot nyújtott át. Az értekezlet valamennyi résztvevőihez címzett emlékiratot Nyu­gat-Németország közéletének 3000 képviselője írta alá. tatnak arra, hogy a Kelet és a Nyu­gat állámférfiai között fennálló ed­digi kapcsolatok azt mutatták, hogy mindannyiok közös érdeke az atom­fegyverkísérletek beszüntetése, az európai biztonság biztosítása, a fegy­verkezés korlátozása, valamint a né­met békeszerződés megkötése és a berlini statútum rendezése. Azok, akik aláírták az emlékiratot — hangzik a dokumentumban — el­várják a nagyhatalmaktól, hogy vég­re gyakorlati lépéseket tesznek a feszültség enyhítésére. Erre a hely­zet egyre időszerűbb. Ebben egyek vagyunk a németek túlnyomó több­ségével. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy Németország mindkét részének vala­mennyi politikai pártja — Adenauer kereszténydemokrata pártját kivéve — az utóbbi időben javaslatokat ter­jesztett elő a nemzetközi feszültség enyhítésére. És bár a német népnek eltérő nézetei vannak a problémák megoldásínak módszereit illetőleg, egyöntetűen hiszi, hogy a külügymi­niszterek genfi értekezlete pozitív eredményeket ér el a német béke­szerződés kérdésében, amelyek „eny­hítik majd a feszültséget, lehetővé teszik a berlini kérdés elintézését, egyengetik Németország egyesítésé­nek útját és elősegítik „az európai atomfegyvermentes övezet megte­remtését, amelyben legalább Német­ország mindkét része, Lengyelország és Csehszlovákia részt venne." mélységesen elítélik pártvezérük kapkodó, meggondolatlan, a „fiatal német demokrcia elveivel össze­egyeztethetetlen"", diktatórikus ma­gatartását. A legjobban azonban Erhard le­minden kulcsállást a Ruhr-vidéki monopóliumok országában. Bár a nyugati kapitalista kö­tényt, hogy eddig ellenvéleményt nem rökben Adenauer kapkodása miatt tűrő főnökük a közeljövőben a má­sod-, vagy harmadrendű elnöki szék­be vonul vissza, egyre nagyobb mér­tékben Erhard jelölése mellett agi- béke és a szocializmus sz empontjá­»tálnak — láthatóan megbánta elha­markodott lépését és annak valami úton-módon a visszacsinálására tö­nagy a nyugtalanság, olyannyira, hogy egyes politikai lapok egyenesen katasztrófáról" beszélnek, mégis a rekedett. Ami még hiányzott elhatá­ból nem szabad túlértékelnünk eze­ket a változásokat. Csak az egyes monopolista csoportok közötti mara­rozásához, azt legutóbbi washingtoni kodásról, azok legfőbb politikai ex­látogatása alkalmával kapta meg, ahol ponenseinek hajbakapásáról van szó, Eisenhower elnök állítólag kijelentet- amelyek között nincsen lényeges te neki, hogy egyedül ő benne, már különbség az emberiséget jelenleg mint Adenauerben látja a dullesi érdeklő sors kérdések megoldása te­pohtika egyetlen következetes foly- kintetébe n. Mindenesetre azonban tatóját Európában. jellemző és mély bepillantást enged Adenauer tehát június 4-én hívei- imDp rj alista nolitika útvesztőibe nek általános megrökönyödésére a z „ P , „,.ľ. ľľ,!ľ:ľ! bejelentette, hogy visszavonja április 7-i akkor „megmásíthatatlannak" hirdetett elhatározását és továbbra auernek zűrzavaros kapkodása, is megmarad a kancellári székben. P. J. a „legbölcsebb, a legkövetkezete­sebb" európai politikusnak, Aden­Rendőrség és csendőrség vonult ki a délolaszországi földművesek ellen Zavargások Dél-Olaszország mezőgazdasági körzeteiben nek támogatására hétfőn tüntetést rendeztek. Az Unitá című lap je­lentése szerint a tüntetés résztve­vőit a csendőrök könnyfakasztó gázzal töltött gránátokkal támadták meg. A tüntetők a csendőrökre és rendőrökre burgonyát és zöldséget kezdtek dobálni. A csendőrök erre tüzet nyitottak a tüntetőkre, de szerencsére senkit sem ért halálos lövés. A tüzelés a parasztok között olyan felháborodást keltett, hogy támadást intéztek a csendőrkaszárnyák ellen és felgyújtották azokat. A tüzet csak nagy fáradsággal sikerült eloltani. A parasztok ezenkívül benzinnel ön­tötték le és meggyújtották az adó­hivatal irattárát. A zavargásokat ez­után a Nápolyból sürgősen odahívott rendőrosztagok segítségével sikerült elfojtani. Több mint 100 személyt vettek őrizetbe. Letartóztatták a ha­ladó politikai pártok és szakszerve­zetek vezető dolgozóit i6. Róma (ČTK) - Mariglianban, húszezer lakost számláló, Nápolyhoz közelfekvő olasz városkában június 8-án zavargások törtek ki. E vá­roska földműveseit a burgonya el­adási árának csökkentésével kapcso­latban nagy veszedelem fenyegeti. A marigliani földművesek csaknem kizárólag burgonyatermesztéssel foglalkoznak, a burgonyát nagy mennyiségben szállítják Olaszország minden tájára, sőt még a határon túlra is. Ez idén azonban — tekin­tettel arra, hogy Olaszországba nagymennyiségű burgonyát hoztak be Németországból és más európai or­szágokból — a burgonya ára annyi­ra csökkent, hogy a mezőgazdák nem képesek fedezni kiadásaikat. A föld­művesek ezért már néhány hete járják a hivatalokat és a határidő meghosszabbítását kérik az adó fi­zetésére s más engedményeket kí­vánnak. A mezőgazdák ezen követeléseik­Pártjának főtitkára a New Age Jú­nius 7-i számában foglalkozott a ke­ralai helyzettel. Cikkében elsősorban arra mutatott rá, hogy a keralai kor­mányellenes provokáció célja az, hogy rábírja India központi kormányát a keralai kormány feloszlatására. Az ellenzéki pártok meg akarják dönteni a keralai kormányt Delhi (ČTK) - A sajtó híreiből kitűnik, hogy Kerala indiai államban az ellenzéki pártok fokozzák kormányellenes akcióikat. A keralai kor­mány Indiában az első, amelyet kommunisták vezetnek. Ezt a kormányt fennállásának két éve során a reakciós erők több ízben élesen támadták. A reakció támadásaira most az új iskolatörvényt használja fel ürügyül, amely törvény a keralai tanítók javarészének előnyére válik, és fokozza az állam felelősségét az iskolák irányításáért és a tanítás anyagáért. A keralai ellenzéki pártok, az In- Adzsoj Ghos, India Kommunista diai Nemzeti Kongresszus, a Pradzsa Szocialista Párt és a Muzulmán Liga bizottságai közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben felszólítják Kerala köz­véleményét, hogy június 12-én kor­mányellenes kampányt szervezzen. Az indiai nemzeti szakszervezeti kong­resszus keralai alosztálya, amely az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt be­folyása alatt áll, ezt a napot a kor­mányellenes általános sztrájk napjá­nak hirdette ki. Ezen akciókhoz csat­lakozott a katolikus egyház, amely a provokatőrök fegyveres különoszta­gait alakítja és képezteti ki. A Blitz indiai hetilap legutóbbi számában be­számolt arról, hogy Keralában a templomokat most fegyverraktárakká alakítják. A keralai kormány tudatában van a fenyegető veszedelemnek. Nambu­diripad miniszterelnök a június 7-1 bombayi sajtóértekezleten nem zárta ki az összetűzések lehetőségét. Szi­lárdan meg volt azonban győződve arról, hogy a kormánynak sikerül a helyzeten úrrá lenni. Véres események Ecuadorban New York (ČTK) - Az ecuadori tudósítók jelentéséből kitűnik, hogy az ecuadori kormány könyörtelenül elnyom minden népi mozgalmat. Má­jus 28-a óta a rendőr- és katonai csapatok több mint 30 ecuadori pol­gárt megöltek és több mint 600 ha­zafit letartóztattak. Színes televízió Moszkvában A Szovjetunió népgazdaságának Moszkvában e napokban nyíló kiállí­tásán a moszkvaiak első ízben ismer­kednek meg a szovjet színes tele­vízióval. A színes televízorokat a le­ningrádi Kozinskij-üzem gyártja, amely a televízorok első sorozatát készíti a moszkvai prőbaközvetítésre Az első szovjet színes televízorok képfelülete 460X150 mm. Ez idén már 90X120 cm-es televízorokat fognak gyártani. A NATO londoni értekezlete London (ČTK) — A NATO atlanti kong­qresszusa június 9-i Iondoni plenáris ülé­sén a határozati javaslatok egész sorát fogadták el. A politikai határozati javaslat beismeri, hogy a háború utáni időszakban „a kom­munista világ hatalmas sikereket ért el", úgyhogy állítólag „közeledik az a döntő pillanat, amikor felmerül a Nyugat és a Kelet közötti egyensúly tel.les változásá­nak veszedelme". A kongresszus küldöttei arról panaszkodnak, hogy a kommunista ideológia „mély, egyre szilárdabb qyöke­reket ereszt Dél-Ázsiában, a Közép-Kele­ten, Afrikában és Latin Amerikában". A kongresszus a gazdasági kérdésekre vonatkozó határozatban értékeli a szo­cialista tábor országainak a tudomány terén elért sikereit. A kongresszus részt­vevői nagy nyugtalansággal tekintenek a szocialista tábor országainak növekvő ka­tonai erejére. A keddi plenáris ülésen éles összetű­zésre került sor Brown munkáspárti an­gol küldött és Billotte francia tábornok világon. között. Brown védelmezte a NATO jelen­legi stratégiáját, míg a francia küldött elégedetlenségét fejezte ki az USA NATO-beli diktátuma miatt. A délutáni ülésen MacMillan angol miniszterelnök, Gaitskell, a munkáspárt vezére, Spaak, a NATO főtitkára, Lange norvég külügyminiszter és Douglas, az USA volt londoni nagykövete szólalt fel. Lange norvég külügyminiszter hangsú­lyozta Nyugat-Európa gazdasági szétfor­gácsolódásának problémáját. Spaak, a NATO főtitkára ismételte „a növekvő kommunista veszedelemről szóló érvelé­sét". Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére az Észak-atlanti Paktum és a qazdaságilag elmaradott országok közötti kapcsolatok kérdéseit érintette. MacMillan angol miniszterelnök kijelen­tette, a Nyugat kötelessége, hogy segít­ségére legyen a kevésbé fejlett orszá­goknak. Megjegyezte hogy „napjainkban nagy jelentőségűek a személyes, kultu­rális és gazdasági kapcsolatok az egész A kizárt alapító Az első világháború utáni években sok port vertek fel, bár kevés konkrét eredményt értek el az ún, Páneurópa-mozgalom hívei. A Páneu­rópa-mozgalom célkitűzései kimon­dottan szovjetellenesek voltak. Arra utaltak, hogy csak az egyesített, értsd tőkés Európa államai együt­tesen tudnak megbirkózni a kommu­nista veszéllyel s annak fő táma­szával, a Szovjetunióval. A mozgalom alapítója a' Bécsben élő Coudenhove-Kalergi gróf volt, aki ily módon jogosan tartja magát a második világháború után gomba­mód elszaporodott Páneurópa-moz­galmak atyjának. E mozgalom köz­pontja az „egyesített Európa" fő­városa Strassbourg lett, ahol töb­bek között e szervezetek ideológiai összefogója, az Európa-Unió is székel. Nos, a napokban ennek a strass­bourgi Európa Uniónak elnöksége Coudenhove-Kalergi grófot, a Pán­európai-mozgalom alapítóját, kizárta soraiból, miután, amint határozatuk­ban szó szerint írják: „a Német Demokratikus Köztársasággal szem­ben elfoglalt megalkuvó magatartá­sával elárulta az egységes Európa eszméjét." Nos, igazában mi az agilis bécsi grófnak a bűne, hogy a páneurópá­sok nyilvánosan pálcát törnek fe­lette? Mindössze annyi, hogy jelen­leg nem látja lehetségesnek a két Németország egyesítését a nyugati recept szerint, amiért is szerinte számolni kell a fennálló ténnyel, vagyis hogy huzamosabb ideig két német állam fog fennállani. Ezt az egyszerű és tisztán a puszta ténye­ket leszögező gondolatmenetet tart­ják Európa elárulásának a strass­bourgi elnökség tagjai, akik Aden­auerékhez hasonlóan még mindig nem akarják tudomásul venni a Né­met Demokratikus Köztársaság léte­zését, pedig erről még saját vas­függönyeiken belül, akár Genfben az ottani külügyminiszteri tanácskozá­sok tárgyalótermében is meggyőződ­hetnek. Ott ülnek ugyanis, ha kü­lönasztal mellett is, de a három nyugati nagyhatalommal egy terem­ben a Német Demokratikus Köztár­saság hivatalos küldöttei, ami már tagadhatatlanul elismerés is. Coudenhove-Kalergi gróf esete sa­ját szülöttével, a reakciós Európa­összefogással, amely őt kizárja so­raiból, szemléletes példája annak, hová vezet a politikai gyűlölet dik­tálta vakság, amikor a politika vég­leg elhagyja a tények mezejét. Sz. L. ÜJ SZÖ 3 * 1959. június 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom