Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-06 / 155. szám, szombat

Tíz évvel előbbre lehelnénk..." Feltűnően szép barna lányt szólítottam meg: — Nem mondaná meg, merre van Fülekkovácsi? — Erre jobbra! En is odatartok! — Ö, az igazán nagyszerű! S azt is tudja, hol van a szövetkezeti iroda? — Milyen iroda? — 4 szövetkezeti. Az EFSZ-iroda. — Ja? A JRD-iroda? — tudom! — De miért mondja úgy, hogy JRDiroda ? — Nem tudom, mások is így mondják! Furcsa, hogy magyarlakta községekben is JRD-nek nevezik a szövetkezeteket, pedig ez így magyartalan. A fiatal barna lány, öreges parasztházba vezetett, miközben megígérte, hogy ezentúl szövetkezetnek szólítja a JRD-t. A parasztház egyik hűvös szobájában a könyvelő tanyázott. Ő azonban „kiinvitált" a gazdasági telepre, mondván, ott van Molnár Ferenc, az elnök, véle okosabban lehet beszélni. A; üdí színpompás tavasz legszebb ruhájában tündökölt. A kígyózó országút, a zöldelő vetés, a barna földtáblák és az enyhén magasba szökő dombok fölött már fészkelődött az alkonyat. — Csak nem a munkából? — bomlik elém a gondolat, amikor egy kerékpárost látok közeledni vasvillával felszerelve. Ötven év körülinek tartom, s köszönés után meg is szólítom: — A telepről? — Onnan, — s biciklijével nagyot kanyarítva mellém kerekezik az út jobb oldalára. Kérdésemre elmondja, hogy ott van az elnök is, a „záhumienkát" (háztájit) ültetik krumplival közös parcellán. — S honnan, ha szabad kérdeznem? Bemutatkozom. Erre ö is elmondja, hogy Agocs József csoportvezető. — Valamit az újságba? — Oda, ha akad mit! — Hát itt akad. Jól megy most. — Hallottam a járáson. S mi megy legjobban? — A cukorrépa. Azt meg lehet írni. Ebben az évben már 18 hektáron vetettünk, pedig csak 11 volt tervezve. Tavaly általában ötszázmázsás hozamot értünk el. Meg van egy másik dolog is. — Az is ennyire örvendetes? — Lehetne mondani. Gyorsan gyarapszunk. Most vettünk 800 csibét és csak 37 pusztult el belőlük, pedig már egy hete itt vannak. Aztán malacokat is vettünk az új istállóba, majdnem háromszázat. Napégette arcára kiül a kíváncsi tekintet! Elég-e már? Aztán hirtelen az előttünk elterülő vetésre néz. — Olyan jó, hogy félünk, túlságosan gazdag lesz. Géppel nem lehet majd aratni. Lehúzza a kalász. Majd mintha fontoskodóra fogná, mit is kellene még elmondani, rövid ideig elhallgat. Amikor megszólal, csendesebb a hangja. — Azért baj is van ám itt. Sok a kívülálló. — Nem megy a szervezés? — Menne az, csak nagyon makacskodnak. Pedig a közösben igazán jobb volna nekik. Felemeli a kezét és az idenéző domboldalra mutat: — Ott olyan gyümölcsöst létesíthetnénk, hogy vagon számra teremne benne a gyümölcs. De még az egyéni gazdálkodóké. Nagy jövedelmet hozna. Tíz évvel előbbre lehetnénk, ha már régebben beléptek volna! A szavakat nem szemrehányással, hanem bizonyos keserűséggel mondja. Gondolataiban ez keringhet: Milyen esztelenek is az emberek, hát nem keresnének a szövetkezetben többet, könnyebben? Emlékszem még, ki akarta fejteni nézeteit, ám én — először történt meg — idejekorán félbeszakítottam. Aki erre késztetett, az a már említett barna lány volt. Pirospöttyös kötényben, az imént még szétomló haját kecsesen feltűzte, rövid kapával a kezében, égszínkék kerékpárján akart elsuhanni mellettünk, de ... Megszólítottam: — Várjon egy pillanatra! Elmehetnénk együtt, legalább megkeressük az elnököt... Elindultunk ... Az úton, mely módfelett rövidnek tűnt, igen kellemesen elbeszélgettünk. Szóba került a tavasz, a napok műsora, hajnaltól késő estig, a munka; vajon fárasztó-e a nyolcórás bérelszámoló tevékenység után a kapálás, most a krumpliültetés, mire kiviláglott, nem is olyan fárasztó — amíg fiatalok vagyunk! Megtaláltuk az elnököt, a zootechnikust, akik igazán részletesen méltányolták munkájuk példás eredményeit, melyet végeredményben az is kellőképpen kifejez, hogy a munkaegység értéke járási viszonylatban a legmagasabbak közé tartozott. Az emberekkel körülbelül annyi baj van, mint másutt a jobb szövetkezetekben. Javul a munkafegyelem, de kivetni való még van elég. A szövetkezet tavaly jelentősen kibővült, mert idecsatolták Kurtány és Kelecsény közös gazdaságát is, úgyhogy nőtt a gond, de nagyobbodott a bevétel is. A tavasziakkal idejében elkészültek. Saját gépeik is vannak, s most legnagyobb büszkeségük az új istálló, melyben ötszáz sertés gondozására újságolvasás mellett is elég egy ember. Az adatok és számok egymásután kerültek a noteszomba. Lehet, hogy kérdéseim is ösztönösek, beidegződöttek voltak, de mindannak ellenére, világosan megértettem: törekvő lelkiismeretes emberek vannak itt a szövetkezet élén, akik érdeküket, munkájuk becsületes elvégzése folytán, a közös érdekeivel egyesítik ... Hazafelé az állomásra körülbelül három kilométer az út. A letűnt nap szabadalmazta a homály uralmát. Enyhe szél cirógatta a tájat. Lopakodva fúródott fellibbenő felöltőm alá, hűsítette a homlokomat és tisztítgatni kezdte a képeket előttem. Dübörögve érkezett be a vonat. Az indulást jelző füttyszó ezernyi üdvözletet vitt a sötét kárpitot öltött környék otthonaiba, otthonába! SZABÖ GÉZA s-s-sssMnisiHiiigsiü:!^ Amiről 63% beszél Talajjavító Az Ipoly szeszélyes folyó. Nyáron szelíd, jámbor patakueskának látszik, térdig sem ér a vize. De hóolvadáskor bizony kiárad, elönti a réteket, gyakorta még a szántóföldeket is. Sok kárt okoz ilyenkor. A mezőgazdaság számára azonban veszélyes ez a jámbornak látszó folyó az év minden szakában, mert egy-egy nagyobb esőzés után úgy megárad, hogy lehetetlenné teszi az árterületen lévő földek megművelését. Arról nem is szólva, hogy sokszor kárbavész az egész vetés, mert az Ipoly iszapja megfullasztja a esi rázó magvakat és ilyenkor még a vetőmag is kárbavész. Mindezt tudják jól az ipolymenti szövetkezetek. Különösen a szetei szövetkezet, melynek határa közvetlen az Ipoly partján terül el. Cella István agronómus már évek óta hadakozik emiatt az Ipolylyal. Évek óta magyarázza a tagsági gyűléseken, milyen nagy rabló ez a folyó. — Elviszi, elhordja, elrabolja tőlünk a föld humuszát — szokta mondani. Legjobban azonban az Ipolyba folyó Búr-patakra és Visnyaparti-patakra haragszik, mert ezek a patakok a szetei dombok talajának közvetlen ellenségei és a szetei határ humuszát ezek a patakok szállítják az Ipolyba. — Valamit tenni kellene ... így szokta Vöröskeresztes tanfolyam A karvai mezőgazdasági iskolában vöröskeresztes tanfolyamot rendeztek. A fiúk és lányok hetente kétszer vesznek részt a higiéniai oktatáson. A tanfolyam résztvevői a járási elsősegélynyújtási versenyre is beneveztek és szorgalmasan gyakorolnak, hogy a tavalyihoz hasonló szép eredménnyel végezzenek. Galántai György, Karva Tüzoltónap Somorján Május 31-én Somorján járási tűzoltónapot rendeztek. A körzeti versenyen első helyre került rajok versenyeztek itt egymással. A versenyt a nagypakai tűzoltóraj kezdte meg tűzoltó gyakorlattal. A verseny értékelésénél az első helyre a gútori tűzoltók, a második helyre Nagypaka tűzoltói kerültek. Az ünnepség nagyon szép volt, a bemutatott gyakorlatokból látni lehetett, hogy a somorjai járás tűzoltósága jól felkészült szocialista mezőgazdaságunk, dolgozó népünk vagyonának a tűzkároktól való megvédésére. Kárász Zoltán, Nagypaka. szövetkezet már évek óta mondogatni Cella István agronómus, de bizony mindeddig kevésszer hallgatták végig az ő terveit... Mindig akadt más, „fontosabb" ügy, a szőlők kérdése, a háztáji gazdaságok Ugye, fontoskodás a műtrágya körül és sok más egyéb... Nem utolsó sorban azonban a maradiság szelleme hallgattatta el Cella • elvtársat, hisz sokszor így suttogtak a gyűlések után: — Nézzétek már, csibe tanítja a kotlóst, ez a Cella is milyen okos lett mióta visszajött az agronómus-iskolából.,. A humuszrabló patakok mellett tehát még a maradisággal is sokat kellett harcolnia, amíg megértették, hogy ésszel, munkával győzedelmeskedni lehet a Búrpatak felett is," hisz könyöradományt nem várhatunk a természettől. Az ősz folyamán állványokkal, méröszalIagokkal és más készülékekkel felszerelt emberek mérték a patakok partjait, árterületeit. Sokan legyintettek: — Nem lesz abból semmi! A tél folyamán azonban elkészült a szabályozás terve és talajjavító szövetkezetet létesítettek. Ennek az új szövetkezetnek ürbán elvtárs az elnöke, aki az ipolyszakállasiakat képviseli. Az ellenőrző bizottság elnöke a szetei Smetana József, de ott van Jakus elvtárs is, hisz a talajjavító munkálatokban elsősorban a szeteiek érdekeltek. Már elkészült a talajjavító munkálatok költségvetései terve is. Az első szakasz mintegy 70 000 korona értékű munkát igényel, amíg elkészül. Hamarosan megindul az első báger, majd a talicskák . .. Valóra válik agronőmusunk terve: nem engedjük elrabolni határunk humuszát! Hrubják Emil. Szete, Épül a Kálna-Tolmács-i országút Ismeretes, hogy a Léva—N.yitra-i országúttól elágazó, illetve az azt keresztező Párkány—Zólyom felé vezető országút ma már egyike a legforgalmasabb utaknak, mely az utóbbi években a megnövekedett forgalom következtében erősen megrongálódott. A Kálnáról Tolmács feíéigyekező autósok ezt az útszakaszt legszívesebben megkerülték és Léván át utaztak Tolmácsba. Kormányunk gondoskodása nyomán ezt az útszakaszt most újjáépítik, itt is jó minőségű műút épül. Veres Vilmos Ujbars Ma kezdődik a Fogyasztási SzSvetkezetek Szlovákiai Szövetségének kongresszusa Zavar község iskolájában két évvel ezelőtt az iskolaigazgató kezdeményezésére a Jednota pionír-önkiszolgáló boltot nyitott. Az iskolások ellenőr és pénztáros nélkül vásárolnak itt és két év óta egy fillér sem hiányzott a „kasszából." Az ilyen „üzlet" jó nevelő hatással van. A zavariak példáját követve Szlovákiában már több mint 100 iskolában nyitottak ilyen önkiszolgáló üzletet A

fogyasztási szövetkezetek már dék létesítésével, hogy megkönnyítsok faluban olyan modern sék a földművesszövetkezetekben üzleteket rendeztek be új dolgozó asszonyok munkáját, épületekben, melyek még a váró- A fogyasztási szövetkezeteknek sokban is megállnák a helyüket. Az m

a kezdődő kongresszusa a népi utóbbi években valóban igen nagy fogyasztási szövetkezetek eddigi tefordulat állt be a szövetkezeti ke- vékenységének értékeléséből kiinreskedelem fejlődésében. Szlovákia d

ui

v

a én

a

pítja meg a legközelebbi falvaiban 7358 Jednota üzletben vá- évekre, az 1965-ig szóló feladatokat, sárol a falu népe s az üzletek je- melyek szervesen Összefüggnek fallentős részében már bevezették az vainkon a szocialista életviszonyok új eladási formákat, az önkiszolgálást, az áru szabad kiválasztását, stb. Csupán az utóbbi két évben 270 új üzletházat és vendéglőt nyitottak, 15 új pékséget helyeztek üzembe. Igaz, harminccal több új üzlettel büszkélkedhetnének, ha kihasználták volna a rendelkezésükre álló beruházási eszközöket. A meglevő üzleteket is nagyobb mértékben korszerűsíthették volna, ha a szövetkezeti tagokat az önsegéllyel végzett munkára ösztönözték volna, s igénybe vették volna, — amit egyáltalán nem tettek, — a racionális hiteleket. A fogyasztási szövetkezetek küldetése nemcsak az, hogy minden választékban kellő mennyiségű és minőségű árucikkel lássák el a falvaV lakosságát, hanem a szövetkezetek tagjainak még tevékenyebben kellene elősegíteniök a falvakon a szocialista életmód feltételeinek megteremtését, mégpedig nemcsak a szocialista irodalom még határozottabb terjesztésével, hanem — amire eddig oly keveset gondoltak jókán a fogyasztási szövetkezetek új i— falusi éttermek s üzemi étkez- modern gőzsiitödét építettek. volna, ha a jövőben nagyobb gondott fordítanának a fogyasztási szövetkezetek dolgozóinak szakiskoláztatására, áruismereteinek bővítésére, s ha legfőbb kötelességükké tennék, hogy csak a fogyasztók szükségleteihez mérten lássák el az üzleteket kellő mennyiségű és minőségű áruval, mert csak így kerülhetik el a felesleges áruhalmozást. Tudniok kell, hogy ez káros hatással van népgazdaságunk továbbfejlesztésére s a sok-sok millió „befagyasztott" értéket népgazdaságunk más ágazataiban használhatnánk fel gyümölcsözően. A

fogyasztási szövetkezetek tevékenységéről szólva beszélhetnénk még a begyűjtéssel, a tojás, az erdei termékek felvásárlásával s az ezzel szorosan öszszefüggő élelmiszer előállításával kapcsolatos kérdésekről, mint például az alkoholmentes italok gyártásáról, a méíz feldolgozásáról, a kenyér, sütemény-cukrászsütemények készítéséről, stb. Mindezekről a kérdésekről tárgyalni fog a kongreszszus és reméljük, olyan intézkedéseket hoz, hogy a fogyasztási szövetkezetek nagy jelentőségű küldetésük és felelősségük tudatában falvaink szocializmust építő népének legnagyobb megelégedésére fognak működni és segíteni fogják őket a szocialista életviszonyok győzelemre vitelében. Petrőci Bálint A galántai Medos mézbegyüjtő és feldolgozó vállalat a fogyasztási szövetkezetek egyik legjobb üzeme. Az idén kiérdemelte a példás export-üzem címet. A közeli napokban újdonsággal lepik meg a fogyasztókat, mézesvajat, mézzelvajjal kevert kakaó, kávé és gyümölcskrémet hoznak forgalomban. Ezzel a „csemegével" különösen gyermekeinknek szereznek nagy örömet. Képünkön: az üzem szorgalmas dolgozói a belföldi piacra szánt mézet töltik. A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkja szombaton és vasárnap 4 ismét jelentős tárgyalások színhelye lesz. Több mint 600 küldött és <[ vendég részvételével tartja itt IV. kongresszusát a Fogyasztási J Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége, hogy pártunk XI. kongresszusa ^ célkitűzéseinek teljesítése, a falvak lakosságának élelmiszerrel, ipar- ^ cikkekkel stb. való jobb ellátása érdekében határozzanak a Jednota Népi i Fogyasztási Szövetkezetek továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A kong- \ resszus jelentőségét növeli az a tény, hogy a fogyasztási szövetke- J zetek Szlovákia lakossága 63 °/o-ának szUkségletei kielégítéséről gon- t doskodnak, ez pedig igen nagy felelősséggel és kötelezettséggel jár. f Törekvéseiket siker fogja koronázni, ha pártunk útmutatásait be- \ tartva a fogyasztási szövetkezetek vezetői, bizottságai mozgósítani fog- ^ ják a nagy számú szövetkezeti tagságot, a több mint 426 ezer tagot t a szövetkezetek tevékenységének irányításában és ellenőrzésében való f részvételre, hogy a falvak lakosságának megelégedésére minden ere- J jiiket 'a szövetkezeti kereskedelem fellendítésére fordítsák. ^ teljes kibontakoztatásával; ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk egyes hibákra, melyek kiküszöbölésével a szövetkezeti kereskedelem még nagyobb mértékben elégítheti ki a falvak népének szükségleteit. A múlt évben a fogyasztási szövetkezetek nagykereskedelmi vállalatai túlteljesítették áruforgalmi tervüket. Ez szép eredmény lenne, ha a szövetkezeti kiskereskedelem is teljesítette volna tervét. Sajnos, nem így történt. A Szlovákiában működő 80 Jednota Népi Fogyasztási Szövetkezet közül csupán 38 teljesítette a tervet 100 százalékon felül. Ebből az következik, hogy a nagykereskedelem nem szállított minden esetben olyan árut a kiskereskedelemnek, melyekkel lehe-' tővé tették volna számára az áruforgalmi terv teljesítését. Előfordult, hogy egyes járásokban fogyatékosságok mutatkoztak a Jednota üzleteknek szükséges élelmiszer- és iparcikkekkel való ellátásában, de beszélhetnénk a késedelmes áruszállításokról is, stb. Am minden hibának az a gyökere, hogy a szövetkezeti nagykereskedelem vezető dolgozói eddig nem fordítottak kellő figyelmet a fogyasztók igényeinek, szükségleteinek megállapítására, hogy eszerint kössenek szerződéseket a termelő üzemekkel és lássák el árucikkekkel a falusi üzleteket. Ennek tulajdonítható — amihez hozzájárul még több Jednota üzletvezető gondatlansága s egyúttal az áru- és szakismeret hiánya - hogy igen sok Jednota üzlet árukészlete, választéka nem felel meg az igényeknek és természetes, hogy az áru így nem fogy, halmózódik a raktárakban. A bratislavai és a nyitrai kerületben csupán a múlt évben 20 — 20 millió korona értékű „befagyasztott" áru halmozódott fel a Jednota raktáraiban. Nagyon helyes A cseklészi önkiszolgáló boltban még a kislányok is örömmel vásárolnak és ugyanúgy válogatnak, mint a felnőttek. (J. lilach felvételei.) ÜJ SZÖ 5 * 1959. június 6.