Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Parija Központi Bizottságának határozata az új begyűjtési rendszer és az új, egységes mezőgazdasági begyűjtési árak bevezetéséről Hazánk dolgozó népe lelkesen fogadta és sikeresen teljesíti a CSKP XI. kongresszusa által kitűzött, a szocialista országépités befejezésére irányuló feladatot. Népgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyok teljes győzelmére törekszünk, kiküszöböljük a kizsákmányoló osztályok utolsó maradványait. Állandóan szilárdul népi demokratikus rendszerünk alapja, a munkás-paraszt szövetség. Gyors iramban fejlődik az ipari termelés. Az eddig elmaradozó mezőgazdasági termelésben létrehozzuk a határozott fellendülés kedvező társadalmi és anyagi feltételeit. Növekszik a dolgozók részvétele és aktivitása az állam igazgatásában, a népgazdaság irányításában. Lrósüdik a szocialista öntudatosság, tökéletesedik a nép céltudatos szocialista nevelése, nagyobb gondot fordítunk a fiatal nemzedék oktatására, nevelésére. A népgazdaság fejlődésével párhuzamosan emelkedik népünk anyagi és kulturális színvonala. A párt munkájában mind kifejezőbben érvényesül az a lenini elv, hogy államunkban minden tevékenység célja az emberről, annak jólétéről való gondoskodás. Az utóbbi időben a CSKP KB márciusi ülése foglalkozott részletesen a nép életszínvonalának kérdéskomplexumával és jelentős intézkedéseket hozott, amelyek biztosítják az életszínvonal további emelkedését. A falu szocialista átépítésében elért eredmények jó feltételeket teremtettek ahhoz, hogy pártunk vezetésével előrelendüljünk a mezőgazdasági termelés fejlesztési Ütemének meggyorsítása, hatékonyságának növelése érdekében és közben állandóan fejlesszük a szocialista termelési viszonyokat. Ma, amikor kis- és középparasztok gazdálkodnak közösen a földterület döntő részén, minden lehetőséget ki kell aknáznunk annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelésben kifejlesszük és teljes mértékben érvényesítsük a nagyüzemi gazdálkodás formáit, hogy teljesen meggyőzően bebizonyítsuk a szocialista gazdálkodás fölényét és a mezőgazdaságban is felhasználjuk a szocialista nagyüzemi termelés valamennyi előnyét. A CSKP KB márciusi ülése sokoldalúan törekedett annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésében döntő jellegű fordulatot érjünk el. A Központi Bizottság határozata feladatul szabta meg a növénytermesztés, különösképpen a takarmányalap előnyben részesített fejlesztését, mivel ez az egész mezőgazdasági termelés fellendítésének leltétele. A termelési feladatok teljesítéséről közvetlenül a szövetkezeteknek és az állami birtokoknak kell gondoskodniok. Ez megkívánja a járási és a helyi nemzeti bizottságok irányító tevékenysége színvonalának sokszoros emelését. A járási nemzeti bizottságok a mezőgazdaság Irányításának döntő láncszemét képezik. A határozat egyben olyan intézkedéseket javasol, amelyek a mezőgazdasági dolgozókat még érdekeltebbé teszik a termelés lényeges növelésében és a termelési költség csökkentésében. A CSKP Kifzponti Bizottsága megállapítja, hogy a CSKP KB márciusi ülésének határozata széleskörű visszhangot váltott ki a szövetkezeti tagok, az állami birtokok és a gépállomások dolgozói, valamint a mezőgazdaság többi dolgozója körében. A tavaszi munkák határidőben és jobb minőségben való elvégzése létrehozza a mezőgazdaságban előttünk álló további feladatok teljesítésének kedvező fel• TUS nyegesen fokozódik a járási nemzeti bizottságok irányító szerepe, amelyek a sző szoros értelmében a mezőgazdasági termelés és begyűjtés irányításának döntő láncszerűévé válnak. Munkájukban egészen új szempontoknak kell érvényesülniök, mert az EFSZ-ekhez fűződő viszonyuk nem állhat csupán a feladatok felbontásában anélkül, hogy foglalkoznának minden szövetkezet egész gazdálkodásával. A járási nemzeti bizottságok hagyják jóvá a szövetkezetek hosszűtartamű és évi terveit, döntenek a szövetkezetek pénzügyi és anyagi biztosításának kérdéseiben, figyelemmel kísérik a beadási szerződések megkötését stb. Ezért feltétlenül szükséges, hogy komplex módon elsajátítsák a szövetkezetek ökonómiáját éppúgy, ahogy ezt gazdaságunk többi szakaszának dolgozóitól megköveteljük. Ezen új feladatok, munkaformák és módszerek elsajátítása kétségtelenül bizonyos időt követel meg s szükségessé teszi a káderek kiegészítését. Megváltozik a begyűjtők munkája is. Ezért az első években jelentős politikai-szervező, de ellenőrző munkát is kell kifejteni, hogy az új begyűjtési rendszer elvei ne deformálódjanak fokozatosan és ne kerüljenek ismét túlsúlyba az adminisztratív munkaformák. Mivel az új begyűjtési rendszer a mezőgazdasági termelés és begyűjtés irányítása gazdaság; eszközeinek megerősítését hangsúlyozza, az EFSZ-ek számára kedvező feltételeket kell teremteni termelési szükségleteik anyagi-műszaki biztosításának tervében és mondhatnám közvetlenül a mezőgazdasági termelőeszközök kereskedelmi kínálatában. Ez összefügg azzal is, hogy a gazdaságilag gyenge EFSZ-ek számára minden feltételt meg kell teremtenünk ahhoz, hogy gyorsabban növelhessék a termelés belterjességét, ha azt akarjuk, hogy néhány év múltán csökkenthessük a nekik nyújtott segítséget. Ezzel kapcsolatban végül hozzá kell fűznünk, hogy az állam és az EFSZ-ek közötti gazdasági kapcsolatok legjobb megoldása sem lenne eléggé hatékony, ha nem szilárdítanék meg sürgősen az EFSZ-ek belső ökonómiáját, főleg ha nem tökéletesítenők hamarosan az EFSZ-en belüli díjazás rendszerét. Hisz e téren tapasztalatokkal rendelkezünk a népgazdaság többi ágazatából. Ezért feltétlenül szükséges, hogy az új feltételek között a pártszervek sokkal nagyobb figyelmet szenteljenek a nemzeti bizottságok munkájának, gondoskodjanak rendszeresen munkájuk minőségének megjavításáról és az államhatalom szerveinek figyelmét teljesen a mezőgazdaságunk fejlesztésében nyújtandó segítségre irányítsák. Ezért a pártszerveknek és szervezeteknek a nemzeti bizottságok munkáját rendszeresen értékelniök kell és úgy kell irányítaniok. hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésével kapcsolatos valamennyi problémát komplex módon, a természeti és gazdasági feltételek alapján ítéljék meg s teljesen biztosítsák a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését s ezáltal népünk életszínvonalának gyors emelkedését. Elvtársak! Azok a kérdések, amelyekről a Központi Bizottság mai ülése tárgyal, elvi jelentőségűek egész társadalmunk további fejlődése szempontjából. A mezőgazdasági termelés lényeges növelésének és a szocialista termelési viszonyok megszilárdításának biztosítása a falun szocialista építésünk befejezésének egyik alapvető kérdése. A napirenden szereplő kérdések nemcsak a dolgozó parasztság, hanem az egész dolgozó nép létérdekeit érintik, e kérdések helyes megoldása a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének további megszilárdulására vezet. Az új begyűjtési rendszer hatása a mezőgazdasági termelés növekedésére és a mezőgazdaság ökonómiájának megszilárdítására jelentékeny lesz, de e hatást netn szabad túlbecsülni. Szem előtt kell tartani, hogy a legtökéletesebb begyűjtési rendszer sem biztosíthatja önmagában a lakosságunk és iparunk ellátásához szükséges termékeket. A begyűjtés sikere elsősorban a termelés színvonalától függ. mely a mezőgazdasági termények szükséges mennyiségének begyűjtése szempontjából döntő fontosságú. Az új begyűjtési rendszer bevezetése társadalmunk jelenlegi fejlődésének objektív törvényszerűségeiből ered. Napjainkban, amikor a szocialista termelési l - f. 38 ^ v . azokat a funkcióit, amelyek közvetlen kapcsolatban álltak főleg falvaink szövetkezetesítésével és ezért ez a rendszer már nem lendíti előre a termelést. Tekintettel azokra a nagy feladatokra, amelyeket a párt XI. kongresszusa tűzött elénk a mezőgazdasági termelés harmadik ötéves tervben való növelése terén, feltétlenül szükséges már most létrehoznunk a teljesítés kedvező feltételeit, mégpedig a begyűjtés terén is. Ma, mikor a mezőgazdaságban figyelmünket főleg a termelés lényeges növelésére és az önköltség csökkentésére összpontosítjuk, különösképpen kidomborodik az a fogyatékosság, hogy az eddigi begyűjtési rendszer nem támogatja hatékonyan a főid teljes mérvű és belterjes kihasználását. Az eddigi rendszer nem fejt ki megfelelő gazdasági nyomást annak érdekében, hogy a rendelkezésre állő eszközöket hatékony módon felhasználjuk a mezőgazdasági termelés fellendítésére különösen a növénytermesztés terén. Az átlagos árak gyors növekedése jelenleg kedvezőtlen jelenség és ellentétben áll egész társadalmunk érdekeivel. Az állam nem vásárolhatja fel mind magasabb árakon a mezőgazdasági terményeket. Ez lehetetlenné tenné a népgazdaság egyes ágazataiban a munkáért járó jutalom közötti helyes arányok betartását és mivel az áilagos árak a mezőgazdaságban aránytalanul gyorsabban növekedtek, mint a piacra kerülő terménymennyiség, az eddigi gyakorlat követése komolyan fékezné az állami kiskereskedelmi árak további csökkentése politikájának megvalósítását és ezzel gátolná népünk életszínvonalának emelkedését. Ezért a mezőgazdaságban érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a jövedelem és a munkáért járó díjazás növekedése elsősorban a termelés és a munkatermelékenység, nem pedig az átlagos árak növekedésétől függjön. Számos szövetkezetben jelenleg igen magas az átlagos árak szintje, ami gyakran lehetetlenné teszi a lehető legnagyobbíokú gazdaságosság és hatékonyság elérését a közös szövetkezeti termelésben. Az anyagi érdekeltség ezekben az esetekben nem hat oly irányban, hogy a lehető legkisebb önköltség mellett magas színvonalra emeljék a termelést, hanem arra irányít, hogy a szövetkezet minél többet adhasson el az állami felvásárlás keretében. Ez különösen abban a törekvésben nyilvánul meg, hogy nem bővítik a szántóföld területét, esetleg eltitkolják a földet, csökkentik a kötelező beadás normáit, stb. Az eddigi begyűjtési rendszer ma már nem képezi a szövetkezeti közös termelés eszközét. Különösképpen a gazdaságilag gyengébb szövetkezetek, amelyek a piacra kerülő terménymennyiséget többnyire begyűjtési árakon adják el, nem tanúsítanak a közös gazdaság fejlesztésére irányuló törekvést, sőt ellenkezőleg, a háztáji gazdaság fejlesztését tartják mindinkább szem előtt, mivel a termelt terményeket többnyire felvásárlási árakon értékesítik. Lényegében olyan törekvésről van szó, amelynek célja magas jövedelem elérése nem a közös gazdaság termelésének gyorsabb iramú emelése és a lehető legalacsonyabb önköltség elérése útján, hanem különféle más úton-módon, amelyet — érdemtelenül — az eddigi begyűjtési rendszer lehetővé tesz. Az eddigi begyűjtési rendszer ugyanakkor nagyon bonyolult és túlméretezett adminisztratív apparátust követel meg, gyöngíti a szervezömunkát és különféle előnyök és engedmények nyújtásával lehetetlenné teszi a termelési és a begyűjtési terv tényleges teljesítésének pontos ellenőrzését. Ma, amikor lényegében bet'ejezzzük a falu szövetkezetesítését, olyan begyűjtési rendszert kell alkalmaznunk, amely a szövetkezeti tagok széleskörű kezdeményezéséből és munkakedvéből kiindulva maximális mértékben ösztönöz a mezőgazdasági termelés gyors és tartós növelésére, a földműveseket érdekeltekké teszi a mezőgazdasági termények önköltségének gyors csökkentésében, a munkatermelékenység növelésében és hozzájárul ahhoz, hogy a szövetkezetek tagjainak jövedelme elsősorban a közös gazdálkodásból, nem pedig a háztáji gazdaságból eredjen. Az új rendszer is csak ebben az esel ben teszi lehetővé az élelmiszerfajták állami kiskereskedelmi árai állandó csökkentése politikájának érvényesülését. A begyűjtési rendszer alapvető változásai kö/.é tartozik, hogy a begyűjtés két formájáról, a kötelező beadásról és az állami felvásárlásról áttérünk a begyűjtés egyetlen formájára, amelynek alapját a mezőgazdasági üzemek és a begyűjtési B

r" .N v • • , ii. E cél elérésének fő útja elsősorban a megfelelő sajét takarmányalap biztosítása és a nagyüzemi termelési technológia gyors elterjesztése. Jelentős tartalékok vannak a kiskereskedelmi árak leszállítására, nemcsak a mezőgazdasági termelés önköltségeinek csökkentésében, hanem a begyűjtésre, a mezőgazdasági termékek további feldolgozására és elraktározására fordított kiadások csökkentésében is. A mezőgazdasági termékek tulajdonképpeni begyűjtésére fordított kiadások csökkentésének követelményét teljes mértékben jogossá teszi az, hogy a szocialista szektor falun elért teljes fölényéből kifolyólag jelentősen leegyszerűsödött a begyűjtési szervezetek munkája. A mezőgazdasági üzemek száma lényegesen csökkent és a piaci termelés döntő részét ma nem egészen 13 ezer szocialista mezőgazdasági üzemtől vásároljuk fel. Ki kell küszöbölnünk a mezőgazdasági termények elraktározásakor a nyersanyagban előforduló aránytalan veszteségeket is. Megtörténik ugyanis, hogy a mezőgazdasági termények nem megfelelő gondozása és elraktározása következtében csökken minőségük, vagy teljesen elértéktelenednek. Az élelmiszeripari vállalatok munkatermelékenysége további fokozásának és önköltségeik csökkentésének lehetőségeiben is vannak bizonyos tartalékok. A növényi terményekben a burgonya és a len kivételével a begyűjtési árak és a kiskereskedelmi árak aránya kedvezőbb, mint az állattenyésztési termékekben, mivel ennek az ágnak munkatermelékenysége a fokozott gépesítés hatására az elmúlt évben feltűnően fokozódott. A kevésbé termékeny vidékeken termesztett növényi terményeket szándékosan szembetűnő árkedvezményben részesíthettük, hogy ezúton is csökkentsük az egyes termelővidékek szövetkezeteinek jövedelmeiben a természeti és gazdasági feltételek eltérése folytán kialakult különbségeket. A begyűjtési és kiskereskedelmi árak közötti különbséget továbbá a lehetőség szerint úgy szabtuk meg, hogy ne kerüljön sor a mezőgazdasági termékek közvetlenül a fogyasztóknak való nem kívánatos eladására. A begyűjtési áraknak a kiskereskedelmi árakhoz való maximális közeledése szempontja a legszembetűnőbben elsősorban olyan termékfajtáknál érvényesült, melyeknél a közvetlen eladás lehetősége a legnagyobb. Ez elsősorban a tojásra, tejre, mákra és egyes más termékekre vonatkozik. További termékek begyűjtési árát helyes arányba kellett hoznunk egyes más termékekhez viszonyítva. Äm e termékek árát is úgy szabtuk meg, hogy biztosítsuk a szövetkezeteknek a termelésükben és az állami alapok részére történő eladásukban való érdekeltségét. Tekintettel a begyűjtési és kiskereskedelmi árak közötti említett különbségekre fontos lesz az is, hogy mind a szövetkezetek, mind a párt- és gazdasági szervek fokozott figyelmet szenteljenek a növekvő termelés és a központi alapokba való begyűjtés biztosításának. Az egyes alapvető mezőgazdasági termékek új begyűjtési árát illetően a következő fő problémákra kell felhívnunk a figyelmet. A piaci termelés szempontjából a gabonafélék közül döntően fontos a kenyérgabona és a malátaárpa. E termékeknek a központi alapba történi piaci termelése 1960-ban az EFSZ-ek általános gabonatermelésének 32,5 százalékát fogja képezni. Ez azt jelenti, hogy a kitermelt gabonafélék túlnyomó terjedelme a mezőgazdasági üzemekben marad a vetőmag- és takarmányalap, valamint a személyi szükséglet céljaira. Az egyes gabonafélék begyűjtési árának előterjesztett tervezete ezért - mint a kenyér, liszt és malátaellátás, valamint a kiviteli követelmények közötti arány helyes megszabásának egyik fő szempontja - megköveteli, hogy a gabona, főként a rozs és a malátaárpa ára olyan színvonalon álljon, amely kedvezően fog hatni e termékek tervezett mennyiségi begyűjtésének biztosítására és meggátolja e takarmány feletetésére irányuló törekvéseket. A CSKP KB márciusi ülése határozatának megfelelően a gabonabegyüjtés általános terjedelmének terve csökken. különösen szembetűnően a búzában. Ezzel megakadályozzuk a gabonának a központi alapokba való fölösleges átszállítását s innen a mezőgazdasági üze4