Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-03 / 152. szám, szerda

Harriman a szovjet emberek békeszeretetét! New York (ČIK). — Harriman volt New York-i kormányzó, aki jelenleg a Szovjet­unióban Időzik, a New York Times hétfői számában cikket írt, melyben rámutat a szovjet nép kétségtelen őszinte békevá­gyára. „A béke a szovjet embereknek nem politikai jelszava, hanem országos célja, fla a szovjet parasztok és gyári munkások, kik­nek visszaemlékezései a legutóbbi háború so­rán elszenvedett gyötrelmekre még mindig élnek, aggódnak egy új háború miatt, őszin­teségük nem vonható kétségbe. Megállapí­totta, hogy a legzártabb baráti körben tartott családi ünnepélyek alkalmával is elsősorban a világbékére ürítik poharukat". A New York-i szovjet kiállítás sikerre számíthat New York (ČTK) - G. Nelson, a rövidesen megnyíló moszkvai ameri­kai kiállítás főépítésze' K. Rozsdeszt­venszkijnek, a New York-i szovjet kiállítás képzőművészének tiszteleté­re június elsején ebédet adott. K. Rozsdesztvenszkij az ebéd alatt válaszolt az újságírók számos kérdé­sére, akik a szovjet kiállítás előké­születeiről, az egyes kiállítási csar­nokok képzőművészeti megoldásáról és a legérdekesebb kiállítási tár­gyakról érdeklődtek. A Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága alelnökének nyilatkozata Hanoi (ČTK) — A Nhan-Dan laoszi lap június 2-i számában beszámolt arról, hogy Feydang, a Laoszi Haza­fias Front Központi Bizottságának al­elnöke e napokban nyilatkozott a Szananikon-kormány mesterkedései­vel kapcsolatban, amely Laoszt pol­gárháborúba sodorta. Feydang közöl­te, hogy a királyi egységek Xieng Khoangtól keletre támadást intéztek Pathet Lao egységek ellen, amelyek hősiesen védekeztek és a támadót visszavetették. Feydang nyilatkoza­tában felszólította Laosz legkülönbö­zőbb társadalmi rétegeit, szoros egy­ségben küzdjenek a Szananikon-kor­mány mesterkedései ellen, amely szégyenteljesen megszegte az 1954. évi genfi egyezményeket, valamint a Pathet Lao-alakulatok képviselőivel 1957-ben kötött megállapodást. A Tjoi-Moi hanoi lap június 2-án kommnetárt közölt, amelyben eluta­sította a laoszi kormány miniszterel­nökének azon állítását, hogy a laoszi események „Laosz családi ügyét ké­pezik". A lap kifejezi azt a nézetét, hogy a nemzetközi egyezmények megszegése, amelyek közé kétségkí­vül sorozhatók az 1954. évi genfi egyezmények, nem képezheti egy ál­lam „családi ügyét" annál kevésbé, mert polgárháborúra vezetett, amely Délkelet-Ázsia egész területének bé­kéjét fenyegeti. G. Nelson kijelentette, hogy a New York-i szovjet kiállítás, valamint a moszkvai amerikai kiállítás dolgo­zói versenyeznek, hogy kinek sike­rül jobban szemléltetni országaik életét. Ebben a versenyben — mon­dotta — nem lesz legyőzött. Az amerikaiak körében nagy érdeklődés nyilvánul meg a szovjet kiállítás iránt. Folynak Japánban a felsőházi választások Tokió (ČTK) — Japánban, június 2-án reggel kezdődtek a felsőház tagjainak választásai. Csaknem 54 millió választó 332 jelölt közül választja meg a felső­ház 127 űj tagját. A japán alkotmány szerint minden három évben megvá­lasztják a felsőház tagjainak felét hat évi időtartamra. 332 jelölt közül 101 a kormányon lévő Liberális Demokrata Párt tagja, 78 szocialista, 36 kommunista párti jelölt, 12 Rjokufukaj-konzervatív párt tagjai, 25 különböző kisebb párt és po­litikai csoport képviselője és 80 függet­len jelölt. A politikai hírmagyarázók nem számí­tanak arra, hogy a választások után a liberális demokraták elvesztenék vezető pozíciókat a felsőházban, azonban fel­tételezik azon pártok jelöltjeinek előre­törését, amelyek a választásokon Japán semlegesítésének jelszavával vesznek részt, mert ez a jelszó Japánban egyre népszerűbb. .••• ••• M« M» M» ••••»•«• M H» M» M M« M« MM M »»«•••»••••••••••••••••• ************************ A külügyminiszterek genfi értekezlete A. A. Gromiko újból plenáris ülést követelt A Magyar Népköztársaság dolgozói arra törekednek, hogy a gazdaság valamennyi szakaszán a rájuk bízott mun­ka iránti szeretettel és az érte érzett felelősséggel teljesítsék feladataikat. Képünkön Harsányi Sándor, a buda­pesti mechanikai gyár munkása (jobboldal) és Péter József, az üllői Március 15. szövetkezet sertésgondozója lát­ható. " (MTI felvétele) Tegnap, június 2-án folytatódott a külügyminiszterek tárgyalása a genfi Nemzetek Palotájában. A ple­náris ülés, amelyet a szovjet kül­döttség vezetőjének kérésére tar­tottak, A. A. Gromyko szovjet kül­ügyminiszter elnökletével 15 óra 30 perckor kezdődött. Az ülésen beszédet mondott dr. Bolz, az NDK külügyminisztere és Grewe, az NSZK küldöttségének szó­vivője. A plenáris ülést délelőtt Ch. Her­ternek, az USA külügyminiszterének Az atomfegyverkezés nyugat-németországi ellenzőinek felhívása Genf (ČTK) - A szövetségi köz­társaság atomfelfegyverzése elleni nyugatnémet akciós bizottság kül­döttsége június 2-án Genfben a kül­ügyminisztereknek nyilatkozatot adott át, amelyben kifejezi azt az óhaját, hogy a genfi értekezlet érjen el megegyezést a nemzetközi feszültség enyhítéséről, az atomfegyvermentes övezet létesítéséről és a német béke­szerződésről. A felhívás tovább rá­mutat, hogy a megértésre hajlandó demokratikus szervezetek és politikai pártok, valamint mindazok, akik Nyu­gat-Németországban a békére vágy­nak, hozzá akarnak járulni a genfi tárgyalások sikeréhez azáltal, hogy közös erőfeszítéssel meggátolják a Német Szövetségi Köztársaság atom­felfegyverzését. Volt minisztereket és katonatiszteket ítéltek el Kuba szigetén Havanna (ČTK) — A havannai ka­tonai bíróság június 1-én 34 volt magas kormányhivatalnokot és kato­natisztet ítélt el a véres Batista­rendszer idején elkövetett tetteikért. Ernesto de la Fe volt tájékoztatás­ügyi minisztert 15 évi, Pérez Her­nández hadügyminisztert 20 évi és Hernández dandár-tábornokot 50 évi börtönbüntetésre ítéltek. S. Lloyddal Nagy-Britannia külügy­miniszterének brit székhelyén meg­tartott rövid megbeszélése előzte meg. MOSZKVÁBAN június 1-én véget ért a természettudományok és a technika történetéről tárgyaló értekezlet, amelyen mintegy 500 szovjet és külföldi tudós vett részt. (ČTK) ONTARIO haladó munkáspártjának szervezete North Bay városában tiltako­zó tüntetést tartott amerikai rakéta­támaszpont építése ellen. (ČTK) ECKHARDT NYUGATNÉMET SAJTÓ­FŐNÖK: „IGEN... DE EZEKET CSAK NEM MUTATHATJUK BE GENFBEN!" (Neues Deutschland karikatúrája) ®®®®®®®®®®®®®®®®®@ A nácik Nyugat-Németországban A bolsevizmus elleni harcot propagálják Müncűien (ČTK) c-i H. K. Mar­tius bankigazgató, a bajorországi náci szervezet lohri összejövetelén „A bolsevizmus elleni harcot élet­re-halálra" volt náci jelszót propa­gálta. A bajor kormány hivatalos részvételével szervezett provokatív gyűlésen a volt hitleri náci párt mintegy 1500 tagja, közöttük vezető funkcionáriusok vettek részt. Kereszténydemokrata Unió és az egyház képviselőin kívül az össze­jövetelen demonstratívan vett részt Stain, a bajor tartományi kormány minisztere is. A nyugat-németor­szági revansista nyilatkozatok szej­lemében igényt támasztott lengyel és csehszlovák területekre és haza­árulóknak minősítette azokat a né­met polgárokat, akik — mint dr. Schneider würzburgi professzor és dr. Saller müncheni tanár — a kül­ügyminiszterek genfi értekezletéhez javaslatokat küldtek a német kér­dés békés megoldására. MEGBÍZHATÓNAK LÄTSZÔ hírek szerint a nyugati miniszterek Washingtonban az egész genfi érte­kezlet záróközleményének javaslatá­val szálltak a repülőgépbe. A nyuga­ti sajtó hírei szerint e javaslatban a Dulles temetését megelőző külön nyugati tanácskozásokon egyeztek meg azzal a céllal, hogy Genfbe visszatérve előterjesztik a javaslatot Gromiko elvtársnak. A javaslat fő célja — a legelterjedtebb nézet sze­rint az, hogy hamarosan véget vesse­nek ennek az értekezletnek, anélkül, hogy a napirenden szereplő problé­mákat valahogy erőteljesebben elő­revinnék. A terv magvát az a javas­lat képezte, amely szerint a Szov­jetunió megerősítené a dolgok mos­tani állását Berlinben. Ezért a Nyu­gat, mint „koncessziót" a kormány­fői értekezletet ajánlotta „további feltételek nélkül". Nem ismeretes azonban pontosan, hogy e kérdés megvitatása a Genfbe való visszaté­rés folyamán milyen konkrét ered­ményt hozott. Ámde a nyugati sajtó is ugyanúgy értékelte e javaslatot, mint az ismert ..qsomagot": nyilván­valóan és világosan elfogadhatatlan. MÄR LEHETŐSÉGÜNK nyilott ar­ra, hogy több ízben rámutassunk azokra az ellentétekre, amelyek a nyugati szövetségesek táborában a genfi értekezlet egész ügyrendje kö­rül uralkodnak. E megjegyzések ér­telme az volt, hogy a kérdést a má­sik, mégpedig a fontosabbik oldaláról nézzük. Abból a szempontból, milyen helyet foglal el ez az értekezlet a történelemben és abból a szempont­ból, milyen szerepet játszik benne a Szovjetunió, annak politikája és kül­döttsége. Mutassunk rá először is néhány nagyon fontos tényre, Amint ezt még Herter amerikai külügyminiszter a genfi értekezleten mondott meg­nyitó beszédében is beismerte, erre a találkozóra a Szovjetunió kezdemé­nyezéséből került sor. A Szovjetunió harcolta !<i ezt az értekezletet fárad­hatatlan erőfeszítéseivel arra, hogy gyakorlati lépéseket érjenek el a nemzetközi vitás kérdések tárgyalá­sok útján valő megoldásában. A Szovjetunió ezen az értekezleten GENFI TUDÓSÍTÁSUNK A Szovjetunió és a genfi értekezlet konkrét és reális javaslatokat nyúj­tott be, amelyek teljes mértékben megfelelnek a világ helyzetének és Németország helyzetének. A Szov­jetunió nem azért jött Genfbe, hogy itt „alkudozzék", hanem hogy józan és becsületes megoldást keressen. A nyugati hatalmak az értekezlet­nek már kéthetes tartama után uta­kat kerestek a tárgyalások gyors é3 meddő befejezésére; ennek fő oka abban rejlett, hogy a Szovjetunió reális és világos politikájával szem­ben nem tudtak semmit sem felhoz­ni, csupán elavult követeléseket, túl­haladott elképzelésen alapuló igénye­ket. Az értekezlet első napjától kezdve a Szovjetunió kezdeményezése adja meg az egész tárgyalások hangját. A Szovjetunió vívta ki a németek részvételét a Németországról szóló tárgyalásokon, ő ragaszkodik Német­ország azon szomszédainak részvéte­léhez, amelyeket a legjobban sújtott a náci agresszió, ö ragaszkodik ah­hoz, hogy ezek az államok részt ve­gyenek e központi európai kérdés megtárgyalásán. A Szovjetunió adja meg a vita irányát is. A Szovjetunió következetesen törekszik arra, hogy az értekezlet olyan eredményekre jusson, amelyek a mai világ számára nemcsak szükségesek, hanem reáli­san lehetségesek is. Ezért a genfi értekezlet a maga egészében megerősíti, mily óriási szerepe van a szocialista nagyhata­lomnak a háború elleni harcban, ab­ban a törekvésben, hogy _ a nagy problémák megoldása újabb vérontás nélkül valósuljon meg. NAGYON JÖL megítélhető az egész szovjet álláspont abból, hogyan ve­szi figyelembe a kapitalista világon belüli kapcsolatok bonyolultságát és mindazon tényezők egész komplexu­mát, amelyek meghatározzák a nyu­gati politika fejlődését — az elhaló világuralmi stratégiai kérdésektől kezdve egészen a tekintély kérdé­séig. A nyugati miniszterek és a nyu­gati sajtó megkísérli azt a benyo­mást kelteni, mintha a Szovjetunió által benyújtott javaslatok arra irá­nyulnának, hogy változást idézzenek elő a erők világarányában, mintha azok egyoldalúan előnyben részesíte­nék a Keletet és a Nyugatnak csu­pán hátrányokat jelentenének. Ez az álláspont teljesen meddő és a dolgok igazi állását kifejezet­ten eltorzítja. Ha a szovjet politika teljes szélességében, mélységesen reális, akkor főleg abban az, hogy következetesen figyelembe veszi az erők világarányát és azokat a mai kapcsolatokat, amelyek a több mint egy évtizedes „hidegháború" és a lázas fegyverkezés következményei. A Szovjetunió álláspontja és a Nyugat állásfoglalása közötti különb­ség ezen az értekezleten — mint egyébként általában is (Genfben csu­pán sűrített formában nyilvánul meg) — elsősorban abban rejlik, hogy a Szovjetunió a valóság pozíciójából indul ki, míg a Nyugat csupán olyan kívánságok alapján, melyeket csak mesterségesen fokoznak „valósággá". A Szovjetunió állásfoglalása ezért teljesen megüti a dolgok adott ál­lásának színvonalát. A Nyugat hely­zetét az jellemzi, hogy csupán a dol­gok ezen állása elismerésének mér­téke körül folytat vitát. Példákért nem kell messzire mennünk. • Németország kérdésében a Szovjetunió álláspontja abból a tényből indul ki, hogy két német állam áll fenn, míg a Nyugat javaslatait azon tarthatatlan feltételezés alapján fogalmazza meg, hogy Németország­ban csupán Konrád Adenauer és annak rezervációja létezik. • Berlin kérdésében a Szovjetunió abból a körülményből indul ki, hogy a város meg­szállási státusa de facto megszűnt, mert érvényességét egéjsz Németország megszál­lási viszonyainak érvénye adta meg. Ezzel szemben a Nyugat követeléseit a város nyugati része megszállási státusának meg­őrzésére, azokra a háborús egyezményekre alapozta, amelyeket ő maga mindenütt más­hol megszegett. • Az európai biztonság ügyében a Szov­jetunió abból indul ki, hogy ki kell küszö­bölni a német milltarizmust s legalább a legexponáltabb európai területről ki kell vonni a tömegpusztító fegyvereket, mert ezt a béke érdekei követelik. Ezzel szemben a Nyugat — amely már szintén kijelentette, hogy „a béke felé nincs más alternatíva" — nem jött más javaslattal, mint azzal, hogy őrizzék meg azt a jogot, hogy a ,.ben­zínraktámál tüzet rakjanak". • Az ügyrend kérdésében a Szovjetunió azt a nézetet vallja, hogy a problémákat fokozatosan kell megtárgyalni és egyiket a másik után megoldani, mert csupán ez a tapasztalatok által igazolt módszer vezet­het jóra. Ezzel szemben a Nyugat minden probléma egyszerre való megtárgyalását követeli, ami a háborút követő egész időben világosan lehetetlennek bizonyult. A Nyugat, amely a Szovjetuniónak azt a szándékot tulajdonítja, hogy a maga szá­mára előnyöket akar szerezni, főként a következőket javasolja: a bonni rendszer kiterjesztését a Német Demokratikus Köz­társaságra is és egész Németország be­kapcsolását a NATO-ba. Ebben az irányban első lépésként azt követeli, hogy Kelet­Berlint rövid úton a nyugatihoz csatolják. A Szovjetunió ezzel szemben azt javasolja, hogy Nyugat Berlint senki se nyelje el, hanem hogy e várost demilitarizálják és nemzetközileg biztosítsák. Németországban a válaszvonalat ott tételezi fel, ahol való­ban húzódik és azt ajánlja, hogy a né­metek belső kérdésének — az egyesülés kérdésének — megoldását magukra a né­metekre bízzák. A tárgyalások figyelője előtt drámai film pereg, amelynek lényege az a harc, amely a tényeknek a nyugatiak részéről való elismeréséért folyik. Szemmel látható, hogy a valóság talaján álló szovjet javaslatok heves vitát kavartak fel akörül, hogy ebből a valóságból „mennyi a megvalósítható". Emellett az értekezlet a világ egész prob­lematikájának csak egy részét öleli fel, amelyet csak komplexen jeleznek ezek a tároyalások. Mihelyt a nagyhatalmak szé­lesebb jellegű, az ázsiai problémákat is felölelő megoldás előtt állnának, azonnal elkerülhetetlenül szükségessé válnék, hogy e-' további „el nem ismerés!" politikát — a Kínai Népköztársaság „el nem ismerésé­nek" politikáját is a papírkosárba dobják. Ha tehát az előrelátóbb nyugati újság­írók a nyugati politikai tragikus meddő­ségére panaszkodnak, ez közvetlen követ­kezménye annak a régi törekvésnek, amely a tényeket figyelmen kívül hagyó politika folytatására irányul. I ADENAUER nyugatnémet kancellár, aki a Frankfurter Allgemetne szerint azért [ ment Wasingtonba, hogy „sürgetően köve­" telje Eisenhower elnöktől, hogy a Nyugat állásfoglalása rendíthetetlen maradjon", az amerikai politikusokat állítólag kifejezetten arra figyelmeztette, hogy a genfi értekez­let nyertese Németország ügyében csupán a Német Demokratikus Köztársaság lehet. Ezen a téren Adenauernek kétségtelenül igaza van. Pontosabban meghatározva, a genfi érte­kezlet a Szovjetunió döntő sikere lesz, amely innen mindenesetre még nagyobb nemzetközi tekintéllyel távozik, új bará­tokkal, újabb nyereséggel az egész embe­riség ügye — a béke nagy ügye számára. Walter Lippmann neves amerikai hírma­gyarázó e napokban azt írta, hogy a genfi értekezlet „legfontosabb résztvevője a jelen nem levő dr. Adenauer". Líppmannal e napokban sok mindenben egyetérthetünk. Ebben azonban teljesen téved. Ez az ér­tekezlet azon politika elhalás! folyamatának láncszeme, amely nem akarta a világot elismerni olyannak, amilyen. Itt a nyugati politikában figyelemreméltó csupán annak jele, hogy a világot kezdi figyelembe ven­ni. Konrád Adenauer azonban utolsó e sor­ban. Bármiképpen duhajkodjék valaki egy temetésen, ettől még gem lesz automati­kusan a főszemély. Legfeljebb haragot és kedvetlenséget kelt, de a temetés tovább folyik. A GENFI ÉRTÉKEZELET fö vonása á Szovjetunió reális, következetes békepoliti­kája, amely szabaddá teszi az utat az ellentétek megoldásához, a normális helyzet megteremtéséhez, a nemzetközi kapcsola­tok terén annak az állapotnak elismerésé­hez, amely a jelenlegi világban egyedül lehetséges: a két fennálló rendszer békés egymás mellett élése és békés versenye elismeréséhez. Ennek az értekezletnek jelentősége már abban is megmutatkozik, hogy egyáltalán összeült és tárgyal. A problémák megoldása terén elért konkrét eredmények csak sze­rények lehetnek. De utána további értékez­letek és további tárgyalások következnek. Bombázás helyett vita folyik. Az egyszerű embernek ez a nagy győ­zelme elsősorban a Szovjetunió, a szovjet szocialista rendszer, a szovjet békés kül­politika érdeme. Jiri Hochman ÜJ SZÓ 3 * 1959. júaius 3,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom